Tolnai Napló, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)
1956-07-25 / 174. szám
4 vétel alapján az irányelveket ki kell egészíteni azzal, hogy az anyák három éven aluli beteg gyermekük ápolása esetén. meghatározott időtartamra táppénzt kapjanak. Szocialista építésünk nagy célkitűzései megkövetelik né- püi% műveltségi szívonalá- nak további emelését. A legutóbbi években az általános iskolákban, a közép_ és felsőfokon tanulók száma jelentősen megnőtt; a felszabadulás előttihez képest 1955-ben több mint háromszor annyi diák tanult a közép- és felsőfokú iskolákban. Jelenleg komoly nehézségeink. vannak az iskolák tantermekkel és korszerű tanszerekkel való ellátásában. Ezen a helyzeten csak fokozatosan segíthetünk. Nyíltan megmondjuk, hogy egy-két év alatt minden nehézséget nem tudunk leküzdeni. Az alapműveltséget nyújtó általános iskola fokozott fejlesztéséért — az igen sok hozzászólásban kifejtett jogos igényeket méltányolva az irányelvek tervezetében szereplő 4100 helyett 4500 általános iskolai tantér met kell létesíteni, azaz több mint kétszer annyit, mint az első ötéves terv idején. A tantermek számának növelését nemcsak újak építésével hanem volt iskolaépületek oktatói célokra történő visz- szaadásával is biztosítani kell, Évről évre emelkedik - középiskolai oktatásban résztvevők és ezen belül elsősorban a technikumokban tanulók száma. Az általános iskolákban és a gimnáziumokban fokozatosan be kell vezetni a politechnikai oktatás elemeit. Ennek során az ifjúság megismerkedik a fontosabb termelési ágak sajátosságaival, készségeket szerez a korszerű munkaeszközök használatában hoaaászokik a természeti tör. (Folytatás a 4. oldalról.) j vényeknek, az elméleti ismereteknek a termelésben történő alkalmazásához. Ezenkívül az eddiginél nagyobb gondot kell fordítani az ifjúság nevelésére is. Több észrevétel alapján szükséges az irányelvek kiegészítése a gyermekvédelemre vonatkozó feladatokkal. A gyermekeik fokozottabb védelme érdekében bővítjük a gyermekotthonok hálózatát és fejlesztjük a gyógypedagógiai oktatást szolgáló intézményeket is. A főiskolai oktatás területén a hallgatók létszámának az elmúlt években végrehajtott csökkentése után ismét bizonyos emelésre van szükség, különösen a műszaki egyetemeken. A mérnökök arányszáma például a fejlett ipari országokhoz képest országunkban még mindig alacsony. Az előttünk álló nagy feladatok a „kiművelt emberfők” sokaságát követelik meg s jelentős részben az egyetemekről és a főiskoláktól függ, hogyan tudunk ennek az igénynek eleget tenni. A főiskolai létszám- növekedésnek azonban feltétlenül együtt kell járnia, az oktatás színvonalának lényeges emelésével és a gyakorlati oktatás lehetőségének kiszélesítésével. A felsőoktatási intézmények tanszerekkel, műszerekkel, kísérleti eszközökkel való ellátására a második ötéves terv folyamán évj átlagban mintegy 65 százalékkal nagyobb összeget fordítunk mint 1955-ben Az egyetemi ifjúság nevelésének megjavítása kívánatossá teszi a jelenlegi diákotthonoknak fokozatosan kollégiumokká történő fejlesztését. Külön gondot kell fordítani arra. hogy a főiskolát végzettek szakképzettségüknek megfelelő munkakörbe kerüljenek, ahol megfelelően érvényesíthetik tudásukat és ez zel együtt biztosítv- van to-' vábbfejlődésük is. Jobban figyelembe vesszük a helyi sajátosságokat Az első ötéves terv időszakában végbement fejlődés jelentékenyen megváltoztatta az enszág egyes megyéinek arculatát, sok területen számottevő iparosodás és kulturális átalakulás ment végbe. Mégis a társadalmi-gazdasági viszonyok és a természeti sajátosságok különbözősége miatt valamint a fejlesztés bizonyos aránytalanságai kö. vetkeztében, ma is lényeges különbségek vannak az ország egyes területeinek ipari és mezőgazdasági fejlettsége, munkaerőhelyzete, kulturális ellátottsága között. A második ötéves terv irányelvei az ország egyes területeinek fejlesztésénél abból indulnak ki, hogy folytatni kell az iparilag elmaradott területek iparosítását, és a termelőerők fejlesztésénél gondosan figyelembe kell venni a helyi adottságokat, jobbnn kell hasznosítani a helyi erőforrásokat. Az ipar területi kiterjesztésének gátat szab az - körülmény, hogy a beruházási eszközök hatékonyabb felhasználása céljából a második ötéves terv során viszonylag kevés új üzem létesül a termelés bővítését elsősorban a meglévő üzemet fejlesztése és újjáalakítása — rekonstrukciója — biztosítja. Ezenkívül gazdasági okokból célszeri sok új üzemet a már amúgy is iparosodott vidékekre telepíteni a nyers, és fűtőanyaglelőhelyek közelsége, vagy egyéb tényezők miatt. Ennek következtében az irányelvek tervezete némelyik területnek, így mindenekelőtt a Nyírségnek, az Alföld déli részének és a Dunántúl egyes vidékeinek iparosításár- vonatkozóan, viszonylag kevés célkitűzést tartalmaz. Jóllehet a második ötéves terv során nem valósítható meg gyökeres fordulat, ezeknek a területeknek a fejlesztésében, e kérdésnek az eddigieknél sokkal nagyobb figyelmet kell szentelnünk. A második ötéves terv során további erőfeszítésseket kell tennünk abból a célból, hogy nagy és túlzsúfolt ipari városainkat — elsősorban Budapestet — tehermentesítsük. Minden esetben, amikor budapesti üzemek korszerűsítésére kerül sor, meg kell vizsgálni, nem lenne-e célszerűbb, ugyanezen összegből, új üzemet létesíteni vidéken. Budapest tehermentesítése segítené - főváros lakás-, közlekedési és ellátási nehézsé geinek megoldását. A második ötéves terv — főleg kisebb — létesítményeinél nem történt még meg a telephely megválasztása, Ezeknél irányelvül kell megszabni az illetékes miniszterek számára azt, hogy új üzemeket — figyelembe véve a helyi nyersanyagszükségleteket — a kevésbé iparosodott és munkaerővel jól ellátott helységekben létesítsenek. A beérkezett javaslatok alapján az Országos Tervhivatal és a kiküldött bizottság számos ilyen lehetőséget vizsgált felül. E vizsgálatok eredménye alapján kitűnt, hogy az eredetileg tervezettnél nagyobb lépés tehető a Nyírség iparosítása felé. A nyírségi fejlett gyümölcstermelés jobb hasznosítása végett Nyíregyházán célszerű élelmiszeripari üzemet létesíteni és fokozottan biztosítani a gyümölcs tárolásához, csomagolásához és feldolgozásához szükséges berendezéseket. Tovább kell bővíteni a nyírbátori növényolaj üzemet és fejleszteni - kisváráéi öntödét. A csempetermelés bővítését, a Budapesti Porcellángyár eredetileg tervezett újjáalakítása helyett indokolt lenne egy Sátoraljaújhelyen létesített új üzemmel megoldani. A költségkülönbözet viszonylag csekély, viszont Sátoraljaúj hely környékén jó minőségű nyersanyag és a városban elegendő munkaerő áll a gyár rendelkezésére. Tovább kell vizsgálni a Tiszántúl, valamint a Dunántúl különböző területeinek iparosítási lehetőségeit. A kevésbé iparosodott területek ipari fejlődésének segítésére a helyi erőforrásokat felhasználó, viszonylag rövid idő alatt megtérülő ipari beruhá zások céljaira a Nemzeti Banknak 100 millió forint hitelt kell biztosítania, amelynek hovafordítására a helyi tanácsok tegyenek majd javaslatokat. Az eddiginél jobban figyelembe keli vennünk - mező- gazdaság fejlesztésénél is az egyes területek sajátos adottságait. A természeti adottságokon kívül különös gondot kell fordítani a belterjesebb gazdái kodás megvalósítására, elsősorban a kevésbé iparosodott vidékeken. Például elsősorban a Tiszántúlon van erre lehetőség. mivel itt a második ötéves terv során jelentős öntözőtelepek lépnek üzembe. A mezőgazdaság gépesítését vi szont elsősorban a munkaerő- hiánnyal küszködő, erősen iparosodott területeken kívánatos gyorsabban előrevinni. További lényeges kérdés egyes vidékek és települések sokoldalú fejlesztésének megvalósítása. Az eddigi vizsgálatok alapján helyesnek látszik Budapesten 600 helyett 700 tanterem, Miskolcon 3000 lakás helyett mintegy 5000 lakás építése állami eszközökből illetve állami hozzájárulással. Az Alföld egészségügyi helyzetének megjavítása céljából Karcagon rendelőintézettel egybekötött kórház építése látszik szükségesnek. Jobban el íteil iatn. kulturális intézményekkel egyes, az irányelv- tervezetben nem szereplő váró sokat is. Tatabányán új mozit kell létesíteni. A második ötéves terv folyamán meg kell teremteni hazánkban a tudomány, a kutatómunka további felvirágoztatásához, kibontakoztatásához szükséges feltételeket. Az első ötéves tervben anyagi lehetőségeinkhez képest jelentős összegeket áldoztunk az egyes tudományágak fejlesztésére, erőforrásainkat azonban nem mindig oda összpontosítottuk, ahova leginkább kellett volna. Sok- esetben fölöslegesen szétforgácsolt elaprózott, egymástól elszigetelten működő kutatási területeken folytattunk kísérleteket olyan tudományágakban, amelyekben a Szovjetunió. vagy a szomszédos népi demokratikus országok egyike-másika1 már komoly eredményeket tudott felmutatni, s amelyek átvételével jelentős mennyiségű „iskola- pénzt” tudtunk volna megtakarítani. Az ilyen hibát kiküszöbölése szükségessé teszi a tudományos kutatómunka távlati, 10—15 éves és a szocialista országokéval ösz- s/.enhangolt fejlesztési tervének elkészítését. A párt és a kormány tudatában van a tudományok fejlesztése fontosságának és ezért a második ötéves tervben is jelentős összegeket javasolt erre a célra fordítani; nem számítva az ipari, mezőgazda- sági és az egyetemi kutatásokat, a Magyar Tudományos Akadémia céljaira fordított beruházásokat mintegy 370 millió forintban javasoljuk megállapítani. Ügyelnünk kell azonban arra, hogy ne ismé teljük meg az előző években elkövetett hibát. azaz a tudomány fejlesztésére szolgáló összegeket mindenekelőtt országunk legfontosabb gazdasági és kulturális kérdéseinek tudományos megoldására fordítsuk. Hangsúlyoznunk kell a tudomány és a gyakorlat kapcsola tának fontosságát, azaz elsősorban az olyan tudományos kutatást kell támogatnunk, amely az országunk előtt álló gazdasági és kulturális kérdések megoldását szolgálja. Ezt azonban nem szabad leszűkítve értelmezni: nagy jelentőséget tulajdonítunk az elsőrendű fontosságú elméleti alapkérdésekben, a fizikában, - kémiában, a matematikában, a biológiában kifejtett tudományos munkáknak, ha ezek egy részének nincs is közvetlen kapcsolatuk a termeléssel. Látnunk kell. hogy ha az ipari, mezőgazdasági, orvostudományi és egyéb kutatások nem tudnak megfelelő elméleti alapkutatásokra támaszkodni, elvesztik tudományos perspek tívájukat és egyre kevesebb segítséget adnak a gyakorlatnak. A tudomány és a gyakorlat szoros kapcsolatának hang- súlyozása tehát nem jelentheti az alapkutatások elhanyagolását. Az alapkutatás fontos területe a fizika. A magfizika bővítette az energiahordozók körét, és a rádióaktív izotópok alkalmazása révén a kémiában, a biológiában és a tudomány más területein, lehetővé tette a folyamatok behatóbb megismerését. A szilárd testek fizikája, az elekt- rofizika fejlődése pedig az elektrotechnikában, a híradás- technikában és a műszeriparban hozott létre hatalmas fejlődést. A második ötéves terv során hazánkban is megépülő atom-reaktor módot ad arra, hogy szakembereink széleskörű kutatásaik eredményeivel gazdagíthassák ezt a nagyjövőjű tudományágat.' Az ilyen irányú alapkutatásokon kívül természetesen nem hanyagolhatjuk el azokat' a kutatási területeket sem, amelyek nagy szerepet játszanak iparunk műszaki Mindez természetesen megközelítően sem meríti ki az egyes területek fejlesztésére fennálló lehetőségeket. A lakásépítésre, a szociális és egészségügyi, valamint kulturális intézmények létesítésére előirányzott összegek pontos területi elosztása még nem történt meg és nem is nyerhet addig jóváhagyást, amíg a főváros és valamennyi megyei tanács nem dolgozta ki részletesen indokolt tervjavaslatát. A tervjavaslatok kidolgozása után nagyobb lehetőségünk lesz az ország különböző területeinek fejlesztő sében előttünk álló konkrét feladatok meghatározására. fejlesztése mindennapi feladatainak megoldásában. Az ipari kutatás figyelmét az ipar területén népgazdaságunk előtt álló legfontosabb feladatokra kell irányítani, hogy ilyen módon a tudományos kutató munka segítse a nyersanyag- és energia- ellátás biztosítását, a műszaki színvonal fejlesztését, új technológiai eljárások bevezetését, a korszerű géptípusok gyártására való áttérést stb. A mezőgazdasági tudományoknak az eddiginél sokkal hatékonyabban kell segítenek a mezőgazdasági termelés színvonalának emelését. A. kutatás legfontosabb fel adata az ország egyes termőA második ötéves terv előirányzatainak teljesítése, az irányelvekben kitűzött nagy feladatok feltételezik, hogy jelentős változást eszközöljünk a gazdasági vezetésben az országos irányító szervektől kezdve egészen a vállalatokig és a helyi tanácsokig. A népgazdaság előtt álló feladatok által megkövetelt változásoknak az a lényege, hogy a gazdasági vezetést el- vibbé, tudományosan megalapozottabbá és demokratiku- sabbá kell tenni. A vezetés ilyen megjavítása mindenek előtt azt jelenti, hogy az irányító munkának egyre inkább az objektív gazdasági törvényekre kell támaszkodnia, hozzáértőbben kell felhasználnia a törvények szabta követelményeket. Annak, hogy a párt és a kormány népgazdasági méretekben egyre előrelátóbban és megalapozottabban vezethessen, elengedhetetlen követelménye, hogy dogmák és előítéletek nélkül legyünk képe sek és merjük is feltárni a társadalom és a gazdaság tényleges helyzetét, hogy idejekorán felismerjük a fejlődés által megérlelt szükségleteket, s ennek alapján hozzáértéssel érvényesítsük gazdaságpolitikánkban az ezekből leszűrt következtetéseket. A magyar népgazdaság átmeneti gazdaság a kapitalizmusból a szocializmusba, de már uralkodóvá váltak benne a szocialista termelési viszonyok. Az iparban és a közlekedésben a termelési eszközök döntő többsége társadalmi tulajdonban van, s a mező - gazdaságban is mind nagyobb teret hódít a szocialista szektor. Ennek következtében egy re kevésbé érvényesülnek a kapitalizmus és egyre inkább tért hódítanak a szocializmus gazdasági törvényei. Ez azt jelenti, hogy hazánkban a termelés célja a nép anyagi jólétének, kultúrájának állandó emelése, továbbá, hogy a termelés növelésének legfőbb módja a technika folytonos tökéletesítése. Ezek a követelmények kifejezésre jutnak az irányelvekben is, amelyek fő feladatul tűzik ki a népjólét emelését, a termelésnek elsősorban a műszaki színvonal emelésére épülő fejlesztése útján. Ez továbbá azt jelenti, hogy különös figyelmet kell fordítanunk a társadalmi termelés olyan arányainak kialakítására, amelyek a fejlődés adott szakaszában egyre inkább megfelelnek a népjólét emelésére, a technikai színvonal tökéletesítésére irányuló követelményeknek. Mindezt elősegíti a terv- gazdálkodás, amely óriási előnyt biztosít rendszerünknek a kapitalizmussal szemben. Ezért mi nem csupán javítani akarjuk tervezési módszereinket, hanem ennél többet akarunk: egész tervgazdálkodásunkat kívánjuk tovább erősíteni. tájaira — talajviszonyaira — legmegfelelőbb, legeredményesebb és legolcsóbb agrotechnikai módszerek kidolgozása. E feladatok megoldásánál is el kell vetni a dogmákat, és azokat a tételeket, módszereket, amelyeket a forradalmi gyorsasággal fejlődő tudomány és technika már túlhaladott. Az emberekről való gondoskodás elengedhetetlen feltétele ■ t egészségügyünk megfelelő színvonalának biztosítása, ami csak akkor érhető el, ha nagy múlttal rendelkező orvostudományunkat is tovább fejlesztjük. Kiváló szakembereink tudása lehetővé teszi, hogy újabb gyógyászati eljárások alkalmazásával, új gyógyszerek előállításával gyorsabbá és hatékonyabbá tegyük a dolgozókról való ilyen irányú gondoskodást. Jelenősen növelni kell a társadalomtudományok szerepét a tudományos életben. A társadalomtudományoknak, s ezen belül különösen a közgazdaságtudománynak a valóság tényeinek sokoldalú elemzése alapján fel kell tárniuk népi demokratikus fejlődésünk sajátos vonásait, hathatós segítséget kell adniok a párt és a kormány politikájának kialakításához. Ezért is minden erővel azon leszünk, hogy a társadalomtudományokban leküzdjük a sematizmust, véget vessünk a dogmatizmus minden megnyilvánulásának és ne engedjünk teret a marxizmus—leninizmustól idegen ideológiai áramlatoknak. A közgazdaságtudományt úgy kell fejleszteni, hogy haA tervgazdálkodás megjavítá sáért mind elméleti, mind gyakorlati síkon kétoldalú harcot kell folytatni: küzdeni kell egyrészt a voluntarizmus, az olyan feltevések ellen, amelyek szerint terveinket kívánságaink szerint, a gazdasági törvényektől és a gazdaság objektív helyzetétől függetlenül határozhatjuk meg, másrészt küzdenünk kell az ösztönösség, azaz a tervgazdálkodás, a tervek jelentőségének lebecsülése ellen. A voluntarizmus érvényesülése veszélyének felismerése vezetett bennünket, amikor országunk társadalmi helyzetének tudományos felmérésére törekedtünk, és erre építve tűztük ki a népgazdaság ötéves fejlesztésének legfőbb feladatait. Azt akarjuk elérni, hogy terveink az eddiginél jobban számoljanak az ország lehetőségeivel, teherbíró képességével, hogy a termelés, a be- í. a fogyasztás tervezése területein megszüntessük azokat a fogyatékosságokat és hibákat, amelyeket az első ötéves terv elkészítése és végreEddigi fejlődésünk tapasztalata azt mutatja, hogy népgazdaságunkban a szocializmus sajátos gazdasági törvényei, a fejlődés egész menetét meghatározó törvények, és nem a spontán érvényesülő értéktörvény uralkodik. Ha a fejlődés alapvető menetét nálunk a spontán érvényesülő értéktörvény határozná meg, akkor népgazdaságunkra az lenne jellemző, ami a kapitalista gazdaságokra; túltermelési válságok, az újratermelés ciklikus menete, a tömeges munkanélküliség stb. Senki sem tagadhatja, hogy népgazdaságunk eddigi fejlődése —, noha nem volt hibáktól és nehézségektől mentes — alapjában tervszerű, a dolgozó nép alapvető érdekeit kifejező fejlődés volt. Ha az értéktörvény érvényesülése elé nem szabnánk olyan korlátokat, mint például azt, hogy az állami és szövetkezeti kereskedelemben az áruk zömét szilárd fogyasztói árakon hozzák forgalomba, veszélybe jutna sok fontos célunk, mindenekelőtt az élet- színvonal előirányzott emelésének a biztosítása. Amikor nagy erőfeszítéseket teszünk a társadalom sokrétű szükségleteinek egyidejű kielégítésére, akkor a kereslet-kínálat, vagy a jövedelmezőség korlátlan érvényesítése, mint egyetlen és legfontosabb cél előtérbe állítása — közvetve, vagy közvetlenül — az árak emelkedésére vezetne és végső fokon a termelés anarchiáját idézné elő. Ugyanakkor hangsúlyoznunk kell az értéktörvény tékony segítséget nyújtson a népgazdaság legfontosabb kérdéseinek megoldásához, a szocializmusba való átmenet időszakában működő gazdasági törvények hatásának feltárásához, a népgazdasági tervek tudományos megalapozásához. Az akadémiai és ipari tudományos intézeteken kívül nagy súlyt kell helyeznünk az egyetemeken folyó tudományos kutató munka fejlesztésére. A tudományos intézeteket el kell látni korszerű műszerekkel, anyagokkal és eszközökkel. Sokkal szervezettebben kell gondoskodni a tudományos káderutánpótlásról. A tudományos káderképzés ideje 10—15 év, tehát a második ötéves terv éveiben tulajdonképpen a negyedik és ötödik ötéves terv tudományos kádereinek képzése folyik, illetve kezdődik el. A tudományos kutatómunkát a Szovjetunió és a népi demokratikus országok kutatóintézeteivel szorosan együtt működve kell végezni és szélesíteni. Erősíteni kell a kapcsolatokat, a tudományos együttműködést más országok tudósaival és tudományos intézeteivel is. Ily módon meg lehet — és meg kell — sokszorozni a tudományos munka hatásfokát, nagyobb segítséget kaphat a gyakorlat a tudomány művelőitől, egyben a tudósok előtt is szélesebb perspektívák nyílnak, jobban hozzájárulhatnak az emberiség egyetemes kultúrájának fejlődéséhez. A párt és a kormány azon lesz, hogy ehhez minden segítséget megadjon. hajtása során elkövettünk. De nem engedhetünk a gazdasági vezetésben az ösz- tönösségnek sem, s szembe l szállnunk azokkal a nézetekkel és gyakorlati javaslatokkal, amelyek a terv- gazdálkodást valamint mással, például az értéktörvény szabad érvényrejuttatásával, a piac erőinek szabadjára engedésével akarják felcserélni. Tervgazdálkodásunkat, tervezési módszereinket természetesen lehet és kell is javítani. Központi szerveinknek nem szabad annyira részletekbe menő tervelőírásokat adniok, mint ahogy az eddig történt. Nagyobb lehetőséget kell biztosítani a helyi szerveknek, vállalatoknak, hogy kezdeményezéseik maximálisan érvényre jussanak. Ez azonban nem gyengíti, hanem erősíti a népgazdaság tervszerű irányítását azáltal, hogy nagyobb lehetőség nyílik a népgazdaság összértékeinek, a fejlesztés fő irányának a helyi érdekekkel valé összekapcsolására. jelentős szerepét a mi vis»e- nyaink között is. Nagy károk származnának abból, ha terveinkben, a gazdasági vezetés során nem számolnánk azzal a ténnyel, hogy népgazdaságunkban viszonylag széleskörű az árutermelés sőt a mezőgazdaságban a kisáruterme- lés. Ha nem számolnánk az értéktörvény létezésével, ha figyelmen kívül hagynék a« értéktörvény követelményeit — gátolnák a szocialista építés menetét, lassítanék a szocializmus sajátos törvényei hatásának kibontakozását. Ebből következik, hogy gazdaságpolitikánkban egyre tudatosabban és hozzáértőbben kell alkalmazni az értéktörvényt és ezzel összefüggésben aa anyagi érdekeltség elvét. A vezetés gyakorlati munkáját arra kell építem, hogy fejlődésünket alapjában a szocializmus törvényei szabják meg, de ezek kibontakozása nem áll ellentétben, sőt feltételezi az értéktörvény eddiginél helyesebb és nagyobb mértékű alkalmazását. Éppen az ilyen elvi megoldásokból indult ki a kormány akkor, amikor az állami gazdaságok területén az önköltség alapulvételével rendezte az árakat, amikor széleskörű munkálatokat indított az 1957. elején bevezetendő új ipari termelői árrendszer kidolgozására, továbbá, amikor olyan intézkedéseket hozott, amelyek vállalatainkat az eddiginél jobban serkentik a gazdaságosabb és eredményesebb munkára. (Folytatás a 6. oldalon.) Teremtsünk szorosabb kapcsolatot a tudomány és a gyakorlat között Elyibb, megalapozottabb, demokratikusabb gazdasági vezetést Az érték tör rény helyes alkalmazása segíti feladataink teljesítését
