Tolnai Napló, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)
1956-07-25 / 174. szám
mert veszélyeztetné a termelés növekedését és rövidesen kedvezőtlenül hatna a nemzeti jövedelem alakulására, nem biztosítaná az életszínvonal további rendszeres emelkedésének feltételeit sem. Sok javaslat hangzott el a beruházások felosztásával kap csolatban is. Az irányelvtervezet a beruházásokat elsősorban az alapanyag- és a villamos- energia-bázis szélesítésére, a mezőgazdaság fejlesztésére és a lakásépítkezés fokozására összpontosítja. Elhangzottak olyan javaslatok, hogy az alapanyagtermelés fejlesztésére tervezett beruházások csökkentésével elégítsük ki a kultúra vagy a népgazdaság más területének igényeit. Ilyen átcsoportosítás nem valósítható meg. Az élmúlt évek tapasztalatai megmutatták, hogy az alapanyag- és az energiaellátás biztosítására nagy gondot kell fordítani; ezen a területen az elmaradás többszörösen kihat termelésünkre és egy év alatt is nagyon könnyen milliárdos veszteséget okozhat. A beérkezett javaslatok és észrevételek alapján azonban indokoltnak látszik bizonyos változtatásokat végrehajtani a beruházások egyes területein belül. Amennyiben lehet, elsőbbséget kell biztosítani a termelés minőségét és gazdaságosságát fokozó, az anyag- és energiatakarékosságot szolgáló beruházásoknak és lehetőség szerint a beruházások nagyobb hányadát kell a műszaki fejlesztésre fordítani. A második ötéves tervünk szervesen beilleszkedik a szocialista országok gazdasági együttműködésének rendszerébe. Ez tervünket reálisabbá teszi és lehetőséget teremt a népgazdaság gyorsabb fejlesztésére. A szocialista országok közötti együttműködés a legutóbbi időkig főleg különböző kereskedelmi szerződésekben jutott kifejezésre és egyes területeken a gazdasági segítségnyújtásra, a műszaki tapasztalatcserére terjedt ki. 1955-ben, de főleg a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusa után ez a gazdasági együttműködés új, fejlettebb formákat öltött. A KGST-hez tartozó országok egyeztették távlati terveik alapvető előirányzatait, és az egyeztetés alapján egész sor termelési ágban nagy jelentőségű megállapodások jöttek létre az egyes országok közötti szakosítás, munkamegosztás és kooperáció megvalósítására. Ezeknek a fejlett formáknak az alkalmazása azt jelenti, hogy a szocialista tábor KGST-hez tartozó országai ráléptek a nemzetközi munka- megosztás tervszerű megvalósításának útjára. A nemzetközi munkamegosztás a szocialista tábor országai között különösen fontos olyan kis ország számára, mint Magyarország. A termelés nemzetközi szakosítása s így a termékek nagy sorozatokban, korszerű technikával történő előállítása lehető séget teremt arra, hogy a munka termelékenysége terén fokozatosan elérjük s túlszárnyaljuk a fejlett tőkés országokat. Ezt az alapvető célt magunkra hagyatva egyáltalán nem érhetnénk el. A nemzetközi gazdasági együttműködés azonban meghatványozza lehetőségeinket és megkönnyíti a szocialista országok számára a fejlett tőkés országokkal folytatott gazdasági versenyt. A nemzetközi gazdasági együttműködésben rejlő új lehetőségek teljes valóra váltása még sok nehézségbe ütközik, és csak fokozatosan oldható meg. A KGST keretében létrejött megállapodások azonban máris kedvezően éreztetik hatásukat: kiszélesedtek új ötéves tervünk távlatai, fokozódott megalapozottsága azáltal, hogy anyagszükségleteink fedezésében és termékeink értékesítésében szilárdan támaszkodhatunk nemcsak saját lehetőségeinkre, hanem a KGST- hez tartozó országokéra is. Az eddiginél sokkal nagyobb mértékben számíthatunk a nikkel, a horgany, a pirít, a len és sok más fontos alapanyagnak a többi szocialista országból történő tervszerű szállítására. Olyan anyagokról van szó, amelyeket eddig nagyrészt, vagy kizárólag tőkés országokból hoztunk be. Vaskohászatunk és következésképpen gépiparunk előirányzott fejlődésében nagy szerepe van annak, hogy a nálunk hiányzó vasércet, ugrásszerűen növekvő mennyiségben a Szovjetunió fogja számunkra szállítani, a (Folytatás az 1. oldalról.) hazai termelés által nem biztosítható kőszénmennyiséget pedig Csehszlovákia és Lengyelország. Szerves vegyiparunk fejlesztését a Román Népköztársaságból szállított földgázra alapozzuk. Jelentős mennyiségű villamosenergia átvételét terveztük Csehszlovákiából, Lengyelországból és a Német Demokratikus Köztársaságból. Ez jelentős beruházásoktól mentesít bennünket, s lehetővé teszi, hogy javítsuk energiahelyzetünket. Mi viszont az egyeztetett, kölcsönös szállítások alapján bauxit-, timföld-, alumínium- és más anyagoknak a baráti országokba történő kivitelét irányozzuk elő. Több olyan terméket, amelyek előállítására nálunk kedvező adottságok vannak —- elsősorban gépipari gyártmányokat — mi fogunk szakosí- tottan termelni a KGST-hez tartozó más országok számára. Ez nagymértékben előmozdítja az ipari termelés meny- nyiségét és minőségi fejlesztését. A népi demokratikus országok közül például kizárólag Magyarország fog exportcélokra 4 tonnán felüli autóbuszokat, valamint motorvonatokat gyártani; Magyarország és a Német Demokratikus Köztársaság exportál gabonakombájnt; Magyarország és Románia gyárt kukoricakombájnt a többi népi demokratikus ország számára. A szakosítás lehetővé teszi számunkra a 600 I.E-es és más dieselmozdonyok gyártásának rohamos fejlesztését. Második ötéves tervünk előirányzatainak meghatározásánál természetesen figyelembe vettük, hogy egész sor egyéb terméket más szocialista országok gyártanak. Lemond- több olyan gyártmány bevezetéséről vagy fejlesztéséről, amelyekhez adottságaink kevéssé kedvezőek. így például a második ötéves terv időszakában továbbra sem gyártunk személygépkocsikat, nem fejlesztjük a vasúti teher. és hűtőkocsik gyártását. Ezeket a gyártmányokat a szocialista tábor más országaiból szerezzük be. Nagy távlati jelentősége van az egyes országok villamos- energia-hálózata összekapcsoló sának, valamint a Duna víziereje komplex felhasználásának is. Ezeknek a terveknek a megvalósítása — amelyekhez valószínűleg két-három ötéves terv szükséges — jelentős energiamennyiséget biztosít és ugyanakkor közlekedési és öntözési szempontból is új jelentőséget ad a Dunának. Ezeknek a terveknek a megvalósítására már a második ötéves terv időszakában megtesszük az első lépéseket. A gazdasági együttműködés nem korlátozódik csupán a KGST-ben résztvevő országokra, hanem egyre inkább kiterjed a szocializmust építő Kínai Népköztársaságra és a Jugoszláv Szövetségi Népköz- társaságra is. Magyarország számára különösen nagy jelentősége van a szomszédos Jugoszláviával való gazdasági kapcsolatok megerősödésének. Ez kedvező feltételeket teremt a szorosabb gazdasági együttműködés megvalósítására. Ennek első jele volt a pénzügyi megállapodás megkötése és az áruforgalom növelésén kívül, a műszaki-tudományos együttműködési szerződés megkötése. A gazdasági együttműködés kiszélesítésére további lépéseket kell tennünk. A szocialista országok közötti nemzetközi munkamegosztás egyszersmind fontos tényezője a nemzeti adottságok és sajátosságok felhasználásának is. A szocialista országok közötti nemzetközi munkamegosztás egyre inkább lehetővé teszi, hogy ne kelljen egy időben fejlesztenünk a termelés — főleg a nehézipar — valameny- nyi ágát. így minden ország azokra a termelési ágakra összpontosíthatja erőforrásait, ame lyek legjobban megfelelnek adottságainak, jellegzetes sajátosságainak. A szocialista országok közötti gazdasági együttműködésben kifejtett aktív részvételünkkel a proletár internacionalizmus szellemében járunk el, s ugyanakkor meggyorsítjuk, szilárdabb alapokra helyezzük termelőerőink, az egész magyar népgazdaság fejlődését. Az ipar fejlesztésének terve Népgazdaságunk fejlesztésében az iparnak van a legnagyobb jelentősége. Az ipar fejlődésének fő arányairól az előzőekben már szó volt. Az ország iparosításának, és az egyes iparágak fejlesztésének néhány sajátos kérdése közül, azokat szeretném csak kiemelni, amelyek a vita során felmerültek. A második ötéves terv egyik legfontosabb sajátossága, hogy az ipari termelés növelését több mint kétharmad részben a munka termelékenységének növelésével akarjuk biztosítani. A műszaki fejlesztés anyagi alátámasztását szolgálja a ipar fejlesztésére fordítandó beruházási összegek jelentős része. A második ötéves tervben a ipari beruházásokból nagyobb részt fordítunk a meglevő üzemek korszerűsítésére és bővítésére, mint az első ötéves terv éveiben, amikor a beruházások nagy részét új üzemek létesítésére fordítottuk. A második ötéves terv időszakában a gépek részaránya az összes beruházásokból, eléri a 30—32 százalékot, az első ötéves terv időszakában elért 21 százalékkal szemben. Az irányelvek tervezetéhez számos javaslat érkezett a műszaki fejlesztés különböző kérdéseiről. Sokan felvetették például az öntödék korszerűsítését, új termelési eljárások alkalmazását, új gyártmányok bevezetését. A második ötéves terv irányelvei természetesen nem tartalmazhatják a műszaki fejlesztés részletes, üzemenként is igen sokrétű célkitűzéseit. Ezért a fejlődést ezen a téren inkább olyan központi intézkedésekkel kívánjuk biztosítani, amelyek az üzemek vezetőit és dolgozóit érdekeltté teszik a műszaki színvonal emelésében. Nagy erőfeszítéseket kell tennünk a nyersanyag- és energiakészletek feltárására Milyen egyéb sajátosságai vannak az iparfejlesztés irányelveinek? Abból a tényből, hogy országunk ipari nyersanyagokban és energia- forrásokban szegény, egyenesen következik, hogy nagy erőfeszítéseket kell tennünk a nyersanyag- és energiakészletek feltárására, mindenekelőtt a geológiai kutatásokra. Erre a célra a második ötéves tervben az első ötéves tervben előirányzott összegnek csaknem háromszorosát fordítjuk s mindent el kell követnünk, hogy ezt a lehető legcélszerűbben használjuk fel. Jelentős összegeket biztosítunk a feltárt nyersanyag- és fűtőanyagkincs kiaknázására és megfelelő hasznosítására. Az ipar fejlesztése szempontjából a nyersanyaghelyzet megjavításán kívül egyik legfontosabb feladat a zavartalan energiaellátás biztosítása. Az ország legfontosabb energiahordozójának, a szénnek a termelése az elmúlt években nagyon gyorsan növekedett. Szénvagyonunk számottevő, de évről évre aránylag nagy hányadát kell igénybevenni. Ebből a szempontból- sajnos — világviszonylatban az első helyek egyikét foglaljuk el. Szénkincsünk kedvezőtlen geológiai elhelyezkedése miatt majdnem kizáró lag mélyműveléssel termelhető, sok és túlnyomóan importból származó bányafát igényel és a bányászott szén átlagos fűtőértéke viszonylag gcsony. Ilyen körülmények között a szénbányászat fejlesztése rendkívüli erőfeszítéseket, viszonylag nagy beruházást követel. Ebből következik, hogy különös gondot kell fordítanunk a szénnel való takarékosságra, a szén előkészítésének és felhasználásának megjavítására. Ezenkívül az eddiginél sokkal nagyobb ösz- szegeket kell fordítanunk az olaj- és földgázvagyon fokozott feltárására és így a szénnél gazdaságosabb energiatermelési lehetőségek kiszélesítésére. Az energiahelyzet alakulásában fontos helyet foglal el a villamosenergia-termelés, amely a korábbi években nem volt kielégítő. Különösen nagy zökkenők voltai^ 1953 végén és 1954-ben. A villamosenergiatermelés fejlesztése elmaradásának következményeit a második ötéves terv idején sem lehet teljesen felszámolni, bár az elmaradás behozására igen jelentős lépések történnek. Az irányelv-tervezet szerint a villamosenergia termelését 1960- ra 54 százalékkal, az erőművek teljesítőképességét 66 százalékkal, az ország villamosenergiaellátását a külföldről biztosított energia figyelembe vételével összesen 64 százalékkal kell növelni, gyorsabban, mint amilyen ütemben ipari termelésünket növeljük. Ez csak szűkösen felel meg az energiában jelentkező szükségletek növekedésének. Ezért csak mérsékelt ütemben lehet emelni olyan energiaigényes termékek termelését, mint például az. alúmínium vagy az elektró- acél. A villamosenergia-ellátás zavartalanságának biztosítására a tervezés további szakaszában új lehetőségeket kell feltárni. Itt mindenekelőtt az energiaveszteségek csökkentésére és az energiaimport növelésére gondolunk. Villamosenergia helyzetünk megjavítását nehezíti, • hogy vízienergia-forrásokban országunk viszonylag szegény. Ha reálisan figyelembe vesszük a gazdaságosan kiépíthető vízierőműveket, az ország vízienergiájából 300—400 megawattot nyerhetünk. Bár lehetőségünk ezen a téren nem nagy, mégis szükséges, hogy nagyobb erőt fordítsunk vízi- erőművek létesítésére. Ez, a beruházási összeget tekintve, többe kerül ugyan, de olcsóbb energiát jelent és üzemeltetése a hőerőművel szemben előnyösebb azért is, mert nem igényel szenet. A második ötéves terv időszakában elsősorban kis vízierőműveket akarunk építeni és ily módon felkészülünk arra, hogy — együttműködve a szomszédos baráti országokkal — a harmadik ötéves tervben hozzáfogjunk a nagy dunai vízierőművek létesítéséhez. A műanyagipar fejlesztésével megjavítjuk nyersanyaghelyzetunket Mindezek után joggal vethetik fel a kérdést: mitől várható energiahelyzetünk javulása? Magyarországon az energiaellátottságban lényeges fordulat előreláthatóan az atomerő hasznosításának megkezdésével a III. és IV. ötéves terv időszakában következik be. Ezért halaszthatatlan feladat, hogy alkalmazására az illetékes szervek felkészüljenek, hogy az atomenergiát mielőbb beiktassuk energiaellátásunk rendszerébe. A Szovjetunió tudományos és műszaki segítségére támaszkodva, a következő években minden előkészületet meg kell tennünk arra, hogy a harmadik ötéves terv során országunkban már több nagy teljesítményű atomerőmű lépjen üzembe. A Szovjetunió kormánya értesített bennünket arról, hogy minden műszaki segítséget megad ahhoz, hogy az első nagy teljesítményű atom-erőmű építését már jövőre megkezdhessük. Biztosítanunk kell — és erre lehetőségünk is van — az atomerőművek hazai nyersanyaggal történő üzemeltetését. E célból fokozzuk a hazai földben levő hasadóanyagok további felkutatását, és feldolgozásuk legcélszerűbb módszereinek tanulmányozását. Energiahelyzetünk jelenleg és a következő években is, megköveteli az ésszerű gazdálkodást és az összes technikai lehetőségek felhasználását, amelyek révén szűkös energiakészleteinket egyre jobb hatásfokkal hasznosíthatjuk. Ezért a második ötéves terv idején nagy összegeket kell olyan viszonylag gyorsan megtérülő beruházásokra fordítani, ame lyekkel jelentékeny energiamegtakarítást lehet elérni. Az eddiginél nagyobb mértékben kell hasznosítani a hulladékenergiákat. Helyesen hívták fel többen is a figyelmet arra, hogy az irányelv-tervezet nem tartalmaz előírást a természetes hőenergiaforrások és egyéb f'tt hulladék-energiák hasznosítására. Ezt a hiányosságot a módosított irányelv- tervezetben már pótoltuk. Többen javasolták, hogy emel jük fel a szén- és energiamegtakarítást szolgáló beruházások előirányzatát. A helyes észrevételek alapján az energiagazdálkodás megjavítására az eredetileg tervezett 500 millió forint helyett mintegy 500 millió forintot beruházásra, 200 millió forintot felújításra, összesen tehát mintegy 700 millió forintot kell biztosítani. A javasolt irányelvek szerint a második ötéves tervben legnagyobb fejlődés a vegyiparban lesz. A vegyipart azért kell minden iparágnál gyorsabban fejleszteni, hogy fejlett műanyagipart teremthessünk, amelynek segítségével megjavíthatjuk nyersanyaghelyzetünket, kiszélesíthetjük a nehézipar és a könnyűipar hazai nyersanyagbázisát, lehetőségeket teremthetünk arra, hogy az ipar több ágában műanyaggal helyettesítsük a külföldről behozott színesfémeket, részben a fát és több más fontos anyagot. Ugyanakkor a vegyipar fejlesztés lehetővé teszi, hogy a mező- gazdaságot jobban ellássuk műtrágyával és egyéb vegyi anyagokkal. Ez a korszerű mezőgazdasági termelés elengedhetetlen feltétele. A nagyszabású vegyipari program megvalósítása népgazdaságunk fejlesztésének egyik igen fontos és rendkívül bonyolult feladata. 3—4 év alatt üzembe kell helyezni a Tiszamenti Vegyikombinát első lépcsőjét, ahol egy sor teljesen új gyártási eljárást kell nagyüzemi- leg megvalósítani. Ezenkívül a műtrágyatermelést meglévő üzemeink bővítésével és egy új gyár létesítésével évről évre növelnünk kell úgy, hogy az összes műtrágyatermelést 1960-ra csaknem négyszeresére, a nitrogén műtrágyatermelést pedig hétszeresére emeljük. Ezek a feladatok nemcsak a vegyipar erőinek maximális összpontosítását igénylik, de megkövetelik azt is, hogy a népgazdaság többi ága — elsősorban a gépipar és az építőipar — elsőrendű feladatának tekintse a vegyipari beruházá- ox programszerű és a jó minőség követelményeit kielégít* megvalósítását. Sokak számára talán ellentmondásnak tűnik, hogy a vegyipar mellett a második ötéves terv időszakában a vaskohászat is viszonylag jelentősen fejlődik, noha nyersanyagaink jelentős részét importtal kell biztosítani. Ezzel kapcsolatban mindenekelőtt azt kell megérteni, hogy a fejlődő gépipar hengerelt acél szükségletét döntő részben hazai termelésből kell fedeznünk, nemcsak azért, mert az gazdaságosabb, de figyelembe kell vennünk azt is, hogy a kohászati nyersanyagok importját a szocialista országokból lehet biztosítani a kohászati termékeket viszont csak tőkés országokból hozhatnánk be. Nyilvánvaló, hogy ipari termelésünk fejlesztését nem tehetjük a kapitalista országok függvényévé. A kohászat beruházásai a meglévő üzemek termelőképességének jobb kihasználásán, korszerűsítésén kívül a Sztálin Vasmű első lépcsőjének befejezését is szolgálják. Az elsé lépcső teljes befejezése csupán mintegy negyed részét igényli annak az összegnek, amelyet eddig a Sztálin Vasműbe fektettünk. Ezzel a beruházással elérjük a gépgyártás nyersanyagellátásának bővítését és egyben lehetővé válik, hogy a legmunkaigényesebb kohászati terméket, a finomlemezt, amelyben nagy hiány van, most az egész világon, jelentős mennyiségben állítsuk elő. A Sztálin Vasmű a hen- gerdén kívül egyéb fontos létesítményekkel is bővül. Az idén elkészült első kokszolóblokkon kívül felépül a második is a hozzájuk tartozó vegyiművei együtt. A kohó- koksztermelés előirányzott fejlesztése lehetővé teszi, hogy az 1955. évi 2 százalékkal szemben 1960-ban «az összes szükséglet, mintegy 33 százalékát hazai termésből fedezzük. A gépiparban át kell térni az új, korszerű gyártmányok termelésére A nehézipar már említett ágain, a nyersanyag-, alapanyag- és energiatermelésen kívül a népgazdaság többi ágainak fejlesztése különösen nagy követelményt támaszt a gépiparral szemben. Ezért a tervezet a gépipar termelésének növekedését mintegy 70 százalékban irányozza elő. A gépipar termelésének előirányzott 70 százalékos emelését megköveteli a beruházások öt év alatt mintegy 145 százalékkal növekvő gépszükséglete, a nemzetközi szakosítás és kooperáció által támasztott követelmények, valamint a külkereskedelem igényei is. A gépipar új gyártmányainak egész sorával diesel-mozdonyokkal, korszerű mezőgazda- sági gépekkel, híradástechnikai berendezésekkel és műszerekkel jelentős változást kell előidézniük a népgazdaság különböző ágainak technikai színvonalában. A gépiparral szemben támasztott egyik legfontosabb követelmény a második ötéves terv irányelveiben, hogy a gépipar gyorsabban térjen át az új, korszerű gyártmányok termelésére. Ipari vezetésünk egyik legnagyobb hibája, hogy az új és korszerű gyártmányok bevezetésének előkészítése nagyon hosszú időt vesz igénybe, emiatt számos, a tervezés időszakában még korszerű gyártmányunk a folyamatos gyártás megindulásakor már elavulttá válik. E hiba kiküszöbölése végett meg kell erősítenünk az egyes nagyüzemekben működő szerkesztő részlegeket, az üzemek vezetőit és dolgozóit messzemenően érdekeltté kell tennünk a korszerű gyártmányokra való áttérésben. Ma az anyagi érdekeltség bizonyos mértékben a régi termékek további gyártására ösztönöz. Például a Magyar Adócsőgyár új thoriumos wolframkatódú adócsövet fejlesztett ki, amely a réginek csaknem harmadába kerül és élettartama is sokkal hosszabb. Ez a gyártmányfejlesztés egymillió forintos termelési értékkiesést eredményezett az üzemnek, mert az új gyártmány ára önköltségi alapon sokkal olcsóbb a régit nél. Meg kell változtatnunk ezt a helyzetet és feltétlenül el kell érnünk, hogy az üzemek érdekeltek legyenek az új, korszerű gyártmányok termelésére való áttérésben. Az új gyártmányok fejlesztésében az egyik legfontosabb irányelv kell, hogy legyen — figyelembe véve az ország nyersanyag helyzetét — az anyaghányad csökkentése. Több gyártmányunk súlya a teljesítményhez képest meghaladja a korszert színvonalat, ami azon kívül, hogy anyagpazarláshoz vezet, gyártmányainkat bizonyos mértékben korszerűtlenné is teszi. Többek között ez is oka annak, hogy a fajlagos anyagfelhasználás országunkba* magasabb, mint a fejlett ipari országokban. Ebből kiindulva, a második ötéves terv irányelvei célul tűzik ki az anyaghányad jelentős csökkentését. A gépipar termelésének mint egy 70 százalékos emelkedése mellett a felhasznált anyag értéke hozzávetőlegesen mintegy 50 százalékkal emelkedik. E cél érdekében az alapanyagtermelésben nagy gondot kell fordítanunk a jó minőségi alapanyagok, ötvözött acélok termelésének gyorsabb arányú növelésére és a kohászatba* a minőség és választék megjavítására. Az anyagtakarékosság természetesen nagymértékbe* attól függ, hogy feltárják-e üzemeink a belső tartalékokat, felkarolják-e a dolgozók és a műszakiak anyagtakarékossági javaslatait. Az anyag — különösen az importanyag — takarékossági mozgalom üze- menkénti megszervezése párt- és tömegszervezeteink, valamint a gazdasági vezetésünk egyik legfontosabb feladata kell, hogy legyen. Figyelembe véve országunk nyersanyaghelyzetét, a gépiparon belül gyorsabban kell fejleszteni az elektró- és vácuumtechnikát, a híradástechnikát, valamint a műszeripart, a magyar iparnak ezeket a hagyományos ágait. A második ötéves terv megvalósításában, a beruházások és felújítások kivitelezésében az építőiparra igen jelentős feladatok hárulnak. Ezért biztosítani kell, hogy az építőipar idejekorán felkészülhessen feladatainak elvégzésére, mert számos nagy és bonyolult építkezést viszonylag rövid idő alatt kell befejeznie. Az építkezéseknek az előírt határidőkre való befejezése és az építőipar műszaki színvonala emelésének érdekében meg kell javítani az építkezési beruházások gazdasági előkészítő munkáját, az építkezések műszaki tervezé(Folytatás a 3. oldalon.)
