Tolnai Napló, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-24 / 173. szám

Pártegységgel a szocialista demokráciáért I Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége 1956. július 18—21-i ülésének határozata A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa rendkívül mély hatást gyako­rolt országunk egész politikai, gazdasági, kulturális, társadal­mi életére. Pártunk, a munkásosztály, a dolgozó nép örömmel és lelke­sedéssel fogadta a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kon­gresszusának történelmi megái lapításait a béke megszilárdí­tásáról, a szocializmus további előrehaladásáról, a munkásmoz galom egysége megteremtésé­nek lehetőségéről. Mély hatást gyakoroltak a magyar dolgozó népre a különböző társadalmi rendszerű országok aktív, bé­kés egymás mellett éléséről s a szocializmushoz vezető külön böző utakról szóló lenini meg­állapítások, valamint az a bá­tor következtetés, hogy a há­ború elkerülhető, a béke meg­őrizhető. A dolgozó nép figyel mét különösen megragadta a szovjet gazdaság általános fellendítésére, a szovjet nép anyagi, kulturális, szociális felemelkedésére irányuló ha­todik ötéves terv. Kifejezésre juttatva az egész magyar dolgozó nép vélemé­nyét, a Központi Vezetőség örömmel állapítja meg a nem­zetközi feszültség bizonyos enyhülését, s azt, hogy megvan a lehetőség az úgynevezett „hidegháború“ felszámolására. A Központi Vezetőség meg­állapítja, hogy a (szovjetunió Kommunista Pártjának bátor lépése a személyi kultusz ká­ros következményei feltárására és teljes megszüntetésére, sú­lyos tehertételtől szabadítja meg a nemzetközi munkásmoz­galmat, s a nemzetközi munkás mozgalom további virágzásá­hoz vezet; egyszersmind azt tanúsítja, hogy az SZKP Köz­ponti Bizottságában megvolt és megvan az a lenini vezető mag, amely továbbfejleszti a nagy Lenin eszméit, alkotó mó­don alkalmazza korunkra a marxizmus—leninizmust. A Központi Vezetőség meg­állapítja, hogy egyes imperia­lista és belső reakciós körök fokozódó aknamunkájukkal el akarják terelni a figyelmet az SZKP XX. kongresszusának, a szovjet nép s a népek békéje, szocializmus győzelmes előre­haladása érdekében hozott leg főbb határozatairól, arra töre­kedve, hogy a közvélemény fi­gyelmét azokra a negatív je­lenségekre irányítsák, melyek Sztálin működésében meg­nyilvánultak, hogy ezzel zavar ják a nemzetközi munkás- és kommunista mozgalom egysé­gét, s korlátozzák a XX. párt kongresszus eszméinek a né­pekre gyakorolt vonzóerejét. A Központi Vezetőség telje­sen egyetért a személyi kultusz kialakulásáról és elterjedésé­ről az SZKP Központi Bizott­sága 1956 június 30-i határoza tában adott elemzéssel, s megái lapítja, hogy a személyi kul­tusz nem a szocialista rendszer lényegéből fakad, ellenkező­leg: idegen a szocialista rendszertől. A szocializmus, amely igazi demokratikus népi rendszer, kiküszöböli — min­denütt ahol jelentkezett — a személyi kultuszt és káros kö­vetkezményeit s továbbfejlesz­ti a szocialista demokráciát. A Központi Vezetőség válto­zatlanul a szocialista világrend- szer országainak egységében, a szocialista országok, valamint a világ valamennyi kommu­nista és szocialista pártja kö­zötti nemzetközi szolidaritás erősítésében és megszilárdítása ban látja a világbéke megőrzé­sének s a népek szocialista elő rehaladásának legfőbb biztosí­tékát. I. 3 párt és a kiroány legfontssabb intézkedései az elmúlt Eiénapoftban A Központi Vezetőség az el­múlt hónapokban az MDP III. kongresszusának, az ezt meg­előző 1953. júniusi és más fon­tos üléseinek határozataira, va­lamint a szocializmus magyar- országi építésének gazdag ta­pasztalataira s a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kon­gresszusából levonható tanul­ságokra támaszkodva határozta meg irányvonalát. A párt arra törekedett, hogy munkája homloktérbe a szocia­lizmus építésének gazdasági problémáit állítsa, megszer­vezze a harcot a termelési ter­vek teljesítéséért mind az ipar ban, mind a mezőgazdaságban, mind pedig a gazdasági élet egyéb területein, előmozdítsa a termelés növelését, az önkölt­ség csökkentését. A párt továb bi erőfeszítéseket tett a dolgo­zók, elsősorban a munkásosz­tály életszínvonala emelésére, a dolgozó parasztság termelési biztonságának növelésére, a dől gozó nép szociális, kulturális viszonyainak megjavítására. A párt és a kormány lépése­ket tett a gazdasági haladásun­kat fékező bürokratizmus és túlzott centralizáció kiküszöbö lésére, és megkezdte az előké­szítő munkát a gazdasági veze­tés gyökeres megjavítására. A párt hozzáfogott állami éle­tünk további demokratizálásá­nak nagy munkájához, szilár­dan tovább haladt a szocialista törvényesség megszilárdításá­nak útján. Nemzetközi viszonylatban a párt következetesen folytatta a szocialista országokkal való együttműködés elmélyítésére, a különböző társadalmi rendsze rű országok aktív békés egy­más mellett élésének előmozdí­tására irányuló politikáját. 1. A párt, a kormány, a dol­gozók együttes erőfeszítése a termelési tervek teljesítéséért és túlteljesítéséért általában si kerrel járt; az 1956 első félév­re vonatkozó termelési terveket az ipar jelentősen túlteljesítet­te, jóllehet a termelést számos kedvezőtlen tényező hátrányo­san befolyásolta. 1956 első felében a szocia­lista ipar termelése 6,8 száza­lékkal múlta felül 1955 azonos időszakának termelését, a mun ka termelékenysége pedig 4,9 százalékkal volt több, mint az előző év azonos időszakában. Ez arra mutat, hogy az 1955- ben megindult kedvező fejlő­dés az iparban tovább tart. A mezőgazdaságban — amennyire ez ma megállapítható — jó kö­zepes termés ígérkezik. Előrehaladás történt a nép­gazdaság számára rendkívül fontos külkereskedelmi hely­zet megjavításában is. E fél­évben a külkereskedelmi for­galom egyenlege aktív; ez azt jelenti, hogyha fokozzuk erő­feszítéseinket, az év végére kül földi adósságaink csökkenni fog nak. A biztató fejlődés ellenére a népgazdaságban még mindig számottevő nehézségek mutat­koznak, elsősorban a termelés anyagellátásában (pl. fűtő­anyag-ellátási nehézségek). 2. A termelésben elért ered­mények alapján a párt- és a szakszervezetek kezdeményezé­sére a kormány 650 forintban állapította meg az időbérben foglalkoztatott dolgozók alap­bérének legalacsonyabb össze­gét. Ennek következtében 170 000 dolgozó keresete emel­kedett. Több népgazdasági ág­ban béremeléssel egybekötött és a bérrendszert reálisabbá és igazságosabbá tevő bérrende­zést hajtott végre, s helyesebb anyagi ösztönzést biztosító pre­mizálási rendszert vezetett be. Május elsejével 6500 cikk árát 10—40 százalékkal csökkentet­te, ami a dolgozók részére évente mintegy 900 millió fo­rint megtakarítást jelent. Egyes, az egészségre ártalmas munkakörökben foglalkoztatott dolgozók munkaidejét 48 óráról 36—42 órára csökkentette. A párt gondoskodása, a kor­mány intézkedései révén ja­vult az utóbbi hónapokban a lakosság élelmiszer- és ipar­cikk-ellátása. Sikerült jelenté­kenyen megjavítani az évek óta problémát jelentő húsellá­tást a városokban, s jórészt vi­déken is. 1956 első felében kb. 8 szá­zalékkal több, 1,6 milliárd fo­rinttal nagyobb értékű árut ad tak el a kiskereskedelmi for­galomban, mint 1955 első felé­ben. A javuló áruellátás mel­lett is több cikkből a keresle­tet még nem tudta teljesen ki­elégíteni a kereskedelem. 3. A gazdaság-vezetés meg­javításában a párt kezdeménye zésére a kormány által kidolgo zott és végrehajtott intézkedé­sek elsősorban a túlzott centra­lizmus kirívó visszásságainak felszámolására irányultak. Ezeknek az intézkedéseknek ál tálában kedvező hatásuk volta­dé az egyszerűsítésről s a me­gyék, járások, kerületek ösz- szevonásáról hozott határoza­tok több helyen bizonytalansá­got teremtették az állami és gazdasági apparátusban. Je­lentős lépések történtek az el­múlt hónapokban, vagy annak előkészítés alatt a beruházások műszaki és pénzügyi lebonyolí tásának egyszerűsítésére, az anyaggazdálkodásban a keres­kedelmi módszerek kiterjeszté­sére, a népgazdálkodásban a vállalatok és a bankok önállósá gának növelésére, a tervek jobb megalapozására és a terv- mutatók számának csökkenté­sére. Különös jelentősége van annak, hogy a mezőgazdaság­ban a tervek az eddiginél lé­nyegesen kevesebb megkötött­séget tartalmaznak a termelők számára. A dolgozók legszéle­sebb tömegeinek bevonásával folyt le a második ötéves terv megvitatása és 22 nagyüzem már önállóan készítette el má­sodik ötéves tervét. Mindezek a változások a gazdaság-veze­tés decentralizálásának és foko zottabb demokratizálásának, az anyagi ösztönzés helyes fel- használásának irányában hatnak. 4. A párt több intézkedést kezdeményezett a tanácsok ön­állóságának növelésére, anyagi alapjának megerősítésére: ezzel kiszélesült gazdálkodási körük, megnőttek népgazdálkodási és költségvetési jogaik. Megtör­téntek az első lépések az Elnö­ki Tanács és az országgyűlés munkájának további demokra­tizálására, a képviselők munka jának megjavítására. A törvényesség megszilárdí­tására intézkedések történtek egyes, a dolgozók széles réte­geit érintő törvénysértések megszüntetésére. A párt javas­latára a kormány szabályozott egyes munkajogi kérdéseket: a falun különösen nagy jelentő­ségű a kulákokká minősített középparasztok ügyének rende­zése. Az egyes politikai bűnperek­ben a múltban elkövetett sú­lyos törvénysértések következ­ményeinek megszüntetése az utóbbi hónapokban meggyor­sult, befejezéshez közeledik s rövidesen lezárul. Az 1953 előt­ti években törvénytelen eljá­rások során, koholt vádak alap ján elítélt ártatlan emberek, forradalmárok, kommunisták, a munkásmozgalom régi harco­sai, elvtársaink visszakerültek sorainkba, együtt harcolunk velük ismét a szocializmus épí­téséért. Az igazságtalanul el­ítélt elvtársak visszatérése a pártéletbe, a munkába, megerő siti a kommunistáknak, a dol­gozó népnek a pártba vetett bi zalmát. összesen 474 személy ügyével foglalkoztak a rehabilitációs eljárás során s nagy többségü­ket már rehabilitálták. Letar­tóztatott párttagjaink bírósági rehabilitálása, párttagságunk szakszervezeti tagságunk ren­dezése, funkcióba helyezésük, valamint anyagi kártérítésük is általában megtörtént. E te­kintetben azonban további fel­adataink vannak. Pártunk ár­tatlanul letartóztatott s a múlt ban érdemeket szerzett tagjai közül rehabilitálták Donáth Ferenc, Horváth Zoltán, Kádár János, Kállai Gyula, Marosán György, Pálffy György, Rajk László, Schiffer Pál, Szőnyi Tibor, Vajda Imre elvtársakat, a Központi Vezetőség volt tag­jait, Losonczi Géza, Szirmai István elvtársakat, a Központi Vezetőség volt póttagjait és másokat; a pártból való kizárá sukat hatálytalanították. Közü­lük egyeseket újra beválasztot tak a Központi Vezetőségbe. Eíróilag rehabilitálták Szaka- sits Árpádot is; párttagságával kapcsolatban a vizsgálat folya­matban van. Intézkedések történtek a re­habilitált elvtársak hozzátarto­zóit ért sérelmek megszünteté­sére. 5. Külpolitikánk legjelentő­sebb eseménye az elmúlt hóna­pokban a magyar—jugoszláv állami kapcsolatok normalizá­lása volt. A vitás gazdasági kérdések megoldását lehetővé tette mindkét fél megegyezésé­re irányuló őszinte törekvése. A többi szocialista országgal Magyarország megerősítette testvéri kapcsolatait. A Kölcsö nős Gazdasági Segítség Taná­csának legutóbbi, Berlinben tartott ülésszakán a szocialista országok sok kérdésben össze­hangolták távlati gazdaságfej­lesztési terveiket. A kapitalista országok egy részével sikere­sen fejlesztettük kereskedelmi kapcsolatainkat. Megszüntette a kormány a műszaki határ­zárt, ami kedvező visszhangot váltott ki a világ haladó közvé leményéből. 6. Az utóbbi hónapokban je­lentősen megnőtt a munkás- osztály és a dolgozó néptöme­gek társadalmi aktivitása. Százezrek vettek részt a terv­vitában. Megnőtt a dolgozók érdeklődése a vállalat ügyei, a közélet, a nemzetközi esemé­nyek iránt. Erősen megélén­kült az utolsó hónapokban a politikai élet is. A párt 1953 óta harcot folytatott a szemé­lyi kultusz ellen, a kollektív vezetés megteremtéséért, a pártélet lenini szabályainak helyreállításáért. A fejlődés e téren is meggyorsult. Nálunk is fokozódott a harc a személyi kultusz káros következményei­nek teljes felszámolásáért a párt- és állami élet minden te­rületén. Ez fejlesztette a párt­demokráciát, a bátor, kommu­nista bírálatot, fellendítette a termékeny vitát. A XX. pártkongresszus óta mind a pártot, mind az állami gazdasági, társadalmi szerve­ket, az egész közéletet fokozó­dó mértékben az egészséges, fejlődő demokratizmus szelle­me hatja át. II. Soron lévő feladatok A Központi Vezetőség meg­állapítja, hogy az elmúlt évek s a legutóbbi hónapok eredmé nyeire támaszkodva, s kiküszö­bölve a hibákat, az elkövetkező hónapokban további intézkedé­1. Feladatok az ipar és a A szocializmus építése során változatlanul a gazdasági fel­adatok megoldását kell előtér­be állítani. Ezért a legfőbb fi­gyelmet a második ötéves terv feladataira kell irányítani. A második ötéves terv időszaká­ban, 1956—1960-ban a techni­ka jelentős fejlesztése alapján folytatni kell a szocialista ipa­rosítást, olyan ütemben, hogy a szocialista ipar termelése 1960-ban 1955-höz képest 47— 50 százalékkal növekedjék. Az ipari fejlődés fő arányainak meghatározásánál abból kell kiindulni, hogy az egész nép­gazdaság fejlesztésének, a tech nika haladásának alapja 1 a nehézipar. Ennek megfelelően az iparban a termelőeszközök termelését 58—60 százalékkal, a fogyasztási cikkekét 38—40 szá­zalékkal kell növelni. A szocialista ipar termelésé­nek növelése a második ötéves terv időszakában lehetővé teszi, hogy az ipar, mint a népgazda­ság vezető ága, fokozottabban elégítse ki mind a hazai szük­ségleteket, mind a külkereske­delmi igényeket. Az ipari termelés növelése ér deliében — a technika fejlesz­tésre és a szocialista országok kai való szoros együttműkö­désre támaszkodva — biztosíta­ni kell a meglevő ipari beren­dezések eddiginél lényegesen jobb kihasználását, az elavult gépeknek új gépekkel való fo­kozatos felcserélését, az anyag- ellátás folyamatosságát, a ter­melés ütemességét, és minden­nek eredményeként a munka termelékenységének állandó emelését. A mezőgazdaságban a szocia litsa nagyüzemi gazdálkodás fejlesztése, valamint az egyéni­leg gazdálkodók termelésének növelése révén a mezőgazdasá­gi termelés általános fellendí­tését kell elérni. A mezőgazda­ság 1955—1960-ban összesen mintegy 27 százalékkal termel­jen többet, mint az első öt­éves terv időszakában. Biztosí­tani kell, hogy a mezőgazdasá gi termelőszövetkezetek előnye a tagság gazdasági és kulturá­lis felemelkedése révén meg­győző erővel bontakozzék ki, s ennek eredményeként a pa­rasztság többsége a szocialista nagyüzemi gazdálkodás útját válassza. A Központi Vezető­ség határozottan síkraszáll a mezőgazdasági termelőszövetke zetek megszilárdításának, meg­erősítésének s a mezőgazdaság szocialista átszervezésének po­litikája mellett, s ezt annál is inkább hangsúlyozza, mert az utóbbi időben újra feléledtek termelőszövetkezetellenes né­zetek. A párt, támaszkodva a tanácsokra és más tömegszer­vezetekre, folyamatos, állandó meggyőző munkát fejtsen ki a dolgozó parasztság körében a termelőszövetkezetek fejleszté­se érdekében. A mezőgazdasá­gi termelőszövetkezeti típus előnyeinek kihangsúlyozása mellett, minden megkötés nél­kül az eddiginél nagyobb mér­tékben kell segíteni az alacso­nyabb típusú termelőszövetke­zeti csoportok megalakulását, valamint fokozatos fejlődését a közös gazdálkodás útján. Hatékonyan kell támogatni a földművesszövetkezeti moz­galmat, és ennek keretében az egyszerű géphasználati, gyü­mölcs, zöldség, méhész és borjú nevelő stb., stb. termelési tár­sulásokat, szakcsoportokat. Létrehozatalukhoz és a már meglevők fejlesztéséhez mind az állami, mind a pártszervek adjanak fokozottabb segítsé­get. Legyenek ezek az egyéni­leg dolgozó parasztok számára az együttműködés, a kollektív seket kell tenni a szocialista demokratizmus kiterjesztésére, egyszersmind a demokratikus centralizmus elvei alapján a párt- s az állami fegyelem megszilárdítására. mezőgazdaság területén munka, a szövetkezéssel járó előnyök megismerésének isko­lái, hogy ezáltal is közelebb kerüljenek a termelőszövetkeze tekhez, amelyekek pártunk vál tozatlanul a legfontosabbnak tekint a mezőgazdaság szocia­lista átszervezése terén. A termelőszövetkezeti moz­galom fejlesztése során a leg­következetesebben biztosítani kell az önkéntességet. A második ötéves terv idő­szakában el kell érni, hogy a már létrejött többéves termelő szövetkezeti gazdaságok példa­mutató szocialista nagyüze­mekké váljanak és termelésük színvonala évről évre nagyobb arányban szárnyalja túl az egyéni gazdaságokét. Az újon­nan alakult termelőszövetkeze­A munkások és az alkalma­zottak egy keresőre jutó reál­bérét a második ötéves terv időszakában átlagosan legalább 25 százalékkal kell emelni.. Ugyanezen idő alatt a paraszt­ság pénzbeni és természetbeni jövedelmének is mintegy 25 százalékkal kell növekednie. A termelési tervek teljesíté­se a szilárd alapja a dolgozó nép jóléte további növelésének az 1956. évben is. a) A munkások és alkalma­zottak jólétének fokozására eb­ben az évben: a Központi Vezetőség javasol ja a kormánynak, hogy elért gazdasági eredményeink alap­ján szüntesse meg a békeköl­csön-jegyzést. Ez azzal jár, hogy elsősorban a munkások és alkalmazottak rendelkezé­sére álló anyagi eszközök nö­vekednek; a kormány a nyugdíjakkal kap csolatos néhány legégetőbb kér" désnek az ország gazdasági le­hetőségeivel arányban álló meg oldását lehetőleg még az idén készítse elő; a Központi Vezetőség java­solja a kormánynak, hogy fo­kozza erőfeszítéseit a lakosság ellátása további javítására, s különös gondot fordítson a A termelés tökéletesebb meg­szervezése és a dolgozók nö­vekvő anyagi szükségleteinek minél jobb kielégítése megkö­veteli a gazdasági életben megmutatkozó túlzott centrali­zálás fokozatos kiküszöbölését. A gazdasági élet demokratiz­musának fejlesztésére irányuló munkának természetesen nem szabad a termelés rendjét és folyamatosságát veszélyeztetni. a) Szem előtt kell tartani, hogy a gazdasági vezetés egy­szerűsítése munkaerőt szabadít fel, amelynek elhelyezéséről gondoskodni kell. A Központi Vezetőség álláspontja szerint a felszabaduló munkaerők jelen­tékeny részének a termelésben kell elhelyezkednie, ennek azonban szervezetten kell foly­nia. Ebben az évben nagyobb munkaerő-átcsoportosításra még nem kerülhet sor. b) A gazdasági élet fokoza­tos decentralizálásakor érvényesí­teni kell azt az elvet, hogy nö­velni kell a vezetők önállósá­gát a miniszterektől lefelé a gyárigazgatókig, művezetőkig, mérnökökig. c) Növelni kell — az egy­személyi vezetés lenini elvének sértetlen fenntartása mellett — a munkások, a dolgozók szerepét az üzem, a vállalat, in tézmény minden irányú gaz­dasági tevékenységében. Meg kell találni a módját annak, teknek hatékony támogatást kell nyújtani kezdeti nehézsé­geik leküzdéséhez, gazdálko­dásuk megalapozásához, hogy termelésük minél előbb meg­haladja az egyéni gazdaságok átlagos termelési szintjét. A termelőszövetkezetek ter­melésének fejlesztése elenged­hetetlenül szükségessé teszi, hogy a termelőszövetkezetek­ben a szövetkezeti demokrá­cia minden téren érvényesül­jön és a szövetkezet ügyeiben a szövetkezet gazdái, maguk a tagok döntsenek, maguk alakit sák ki a mintaalapszabály fi­gyelembevételével saját alap­szabályukat is. A mezőgazdaság termelésé­nek tervbevett emelkedéséhez elengedhetetlenül szükséges, hogy az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok is növeljék termelésüket. Ezért biztosítani kell számukra azokat az anyagi feltételeket, amelyek­nek segítségével ki tudják használni a meglevő termelési lehetőségeiket. húsellátás színvonalának fenn­tartására. b) A dolgozó parasztság ter­melési biztonságának növelésé­re gondoskodni kell arról, hogy a dolgozó parasztoknak az állam­mal való termelési kapcsolatait szabályozó intézkedések bürok­ratikus vonásait tovább csök­kentsék. A munkaképtelen és öreg termelőszövetkezeti tagok nyugdíjellátását — a termelő- szövetkezetek anyagi eszközei­ből — intézményesen meg kell oldani. Gondoskodni kell a falu iparcikkekkel való jobb ellátásáról, különösen a terme­lést szolgáló cikkek eladása fo­kozásáról. c) A munkások és alkalmazót tak helyzetének megjavítására hozandó intézkedések megjavít iák az értelmiség helyzetét is. Ezen túlmenően közéletünk de­mokratizmusának kiszélesítésé­vel párhuzamosan, nagyobb le­hetőséget kell adni az értelmi­ségieknek alkotó munkájuk ki fejtésére. A dolgozó értelmiség megbecsülésének alapja általá­ban a végzett munka s a mai magatartás legyen; a párt-, ál­lami, gazdasági és más szervek nek a jövőben az eddiginél fo­kozottabban kell az értelmiségi eket a közéleti tevékenységbe is bevonni. hogy egyre többen vegyenek részt a tervezési, szervezési, irányítási kérdések megvitatá­sában, hogy mennél széleseb­ben bontakozzék ki a dolgozók alkotta kezdeményezése. d) Fokozatosan meg kell javítani bér- és prémiumrend­szerünket, hogy az érdekelteb­bé tegye a dolgozókat a ter­melés gazdaságosságában, jobb minőségű termékek előállítá­sában, az anyagtakarékosság­ban. e) A folyamatban levő jelen­tős intézkedéseken kívül, me­lyek ez évre, és főleg a jövő évre már lényegesen javítanak a helyzeten, a Központi Veze­tőség szükségesnek tartja mély reható munka megindítását a gazdasági vezetés módszerei­nek gondos felülvizsgálására, az egész vezetést magasabb színvonalra emelő intézkedések körültekintő kidolgozására. A Központi Vezetőség egy­szersmind megállapítja, hogy a termelés központi irányítá­sa, a tervezés központosított módszere változatlanul a gaz­daságvezetés fontos elve, mivel a dolgozó tömegek alkotó ener­giái kibontakozása mellett eb­ben van a szocialista rendszer egyik legfőbb előnye a kapita­lista rendszerrel szemben. (Folytatás a 3. oldalon.) 2. fl dolgozók életszínvonalának emelése 3. A gazdasági vezetés megjavítása >

Next

/
Thumbnails
Contents