Tolnai Napló, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)
1956-07-03 / 155. szám
2. TOLNAI NAPLÓ 1956 JULIUS 3. Á kenyérgabona állami felvásárlásának szabályozása A Minisztertanács a kenyér- gabona állami felvásárlását az alábbiakban szabályozta: Az egyénileg gazdálkodó tér ■ melők és a termelőszövetkezeti csoportok tagjai kenyérgabona feleslegének 80 százalékát kell állami szabadfelvásárlási áron és kedvezményes feltételek mel lett — értékesítési szerződés út ján — felvásárolni. A mezőgazdasági termelőszövetkezetekkel az üzem tervükben értékesítésre előirányzott mennyiségre kell értékesítési szerződést kötni. Az értékesítési szerződések kötését már a cséplés előtt meg kell kezdeni. Azoknak a termelőknek és termelőszövetkezeti csoporttá- goknak, akik a cséplés előtt értékesítési szerződést kötnek kenyérgabona-feleslegük 80 szó zalékanak az állam számára való eladására, a terményforgalmi vállalatok a várható mennyiség értékének 50 százaléka erejéig előleget folyósítanak. Azokkal a termelőkkel, akik kel a cséplés előtt a megállapodás nem jön létre, az értékesítési szerződést a cséplőgépnél kell megkötni. Az értékesítési szerződések alapján átadandó mennyiséget — a kenyérgabona-felesleg ismeretében — a cséplőgépnél a begyűjtési megbízott számítja ki. A kenyérgabona-felesleget úgy kell megállapítani, hogy a terméseredményből le kell ven ni a termelő vetőmag-szükség letét az állammal szemben fennálló kötelezettségek teljesítéséhez szükséges mennyiséget, a termelő háztartási szükségletét és a természetbeni kiadásokat. Vetőmag-szükségletként a köte lező kenyérgabona-vetésterület után — búzából és rozsból egyaránt — kát. holdanként 110 kilogrammot kell figyelembe venni. Háztartási szükségletként a termelő és a vele közös háztartásban élő és általa eltartott felnőttek után 220 kilogramm, a tíz éven aluli csa ládtagok után pedig 180 kilogramm kenyérgabonát kell szá mítani. A felesleg kiszámításánál a más községben elcsépelt kenyérgabonamennyiséget is figyelembe kell venni. A szerződést ilyen esetben a termelők beadási kötelezettségét nyilvántartó községben kell megkötni. Az értékesítési szerződés megkötésekor a lekötött gabonamennyiséget a termelő beadási könyvébe be kell jegyezni. A mezőgazdasági termelőszövetkezetekkel az értékesítési szerződést a terményforgalmi vállalatok, valamint a járási (városi) begyűjtési hivatalok kötik meg. A tsz kívánságára a lekötött mennyiség 50 százaléka ellenértékéig előleget kell folyósítani. Az értékesítési szerződés alap ján átadásra kerülő búza felvásárlási ára mázsánként 240 a rozsé 220 forint. A szerződést kötő termelőt a felvásárlási áron felül kedvezményként megilleti: a) az átadott kenyérgabona minden mázsája után 20 kilogramm korpajuttatás, mázsánként 150 forintos áron, és b) az egyéni termelők és termelőszövetkezeti csoportok tag jai az átadott kenyérgabona minden mázsája után 30 forintos, a mezőgazdasági termelő- szövetkezetek 35 forintos árengedménnyel számított műtrágyajuttatást vagy mélyszántást igényelhetnek a begyűjtési miniszter által meghatározott arányok szerint. Az állami felvásárlási árak tehát azonosak a tavalyiakkal. Ha a termelők a juttatásokat nem veszik igénybe, a kor pajuttatás helyett az átadott kenyérgabona minden mázsája után 20, illetve a műtrágyajuttatás vagy mélyszántás helyett további 20 forint árkiegészítést kell fizetni. Azt az egyénileg gazdálkodó termelőt vagy termelőszövetke zeti csoporttagot, aki értékesítési szerződést nem köt, vagy nem a rendeletben meghatározott mértékre köti meg, a tanács végrehajtó bizottsága a megállapított kenyérgabonamennyiség átadására kötelezi. Ilyen esetben a termelőt a begyűjtési megbízott a rendeletben megállapított kenyérgabona mennyiségének a cséplőgéptől való átadására írásban szólítja fel. Azt a termelőt, akinek a kiszámított kenyérgabona-feleslege a 100 kilogrammot nem haladja meg, átadásra kötelezni nem szabad. Annál a termelőnél, vagy tér melőszövetkezeti csoporttagnál, aki az értékesítési szerződésben vállalt vagy a kötelezően előírt kenyérgabona mennyiséget a cséplőgéptől az átvevő helyre nem szállítja be, a tanács végrehajtó bizottságának határozata alapján — a 10 százalékos felemelés mellőzésével — helyszíni behajtást kell foganatosítani, de ebben az esetben a termelő nem tarthat ónyt a rendeletben biztosított kedvezményekre. Az átvett kenyérgabonáért azonban — a be hajtási költségek levonásával — búzánál a 240 forintos, rozsnál a 220 forintos átvételi árat ilyen esetben is ki kell fizetni. Nyári munkák A Kirgiz SZSZK cukorrépa termelői most végzik a második gépi gyomirtást és egyidejűleg elvégzik a levélritkítást is. — A képen: Az alarcsinai gép- és traktorállomás dolgozói az „Ut a kommunizmushoz“-kolhozban végzik a cukor répa kapálását. (Foto: V. Po- csujev.) Hz SZKP Központi Bizottságának határozata a személyi kultusz és következményeinek kiküszöböléséről Moszkv, (TASZSZ): Az SZKP Központi Bizottsága megelégedéssel állapítja meg, hogy egész pártunk az egész szovjet nép, a testvéri kommunista és munkáspártok, a szocialista országok nagy közösségének dolgozói, a kapitalista és gyarmati országok embermilliói teljes helyesléssel és lelkes támogatással fogadták a Szovjetunió Kommunista Pártja történelmi jelentőségű XX. kongresszusának határozatait. Ez érthető is, hiszen a XX. pártkongresszus, amely új szakasz a marxizmus-leninizmus alkotó fejlesztésében, mélyen- szántó elemzést adott a jelenlegi nemzetközi és belső helyzetről, felfegyverezte a kommunista pártot, az egész szovjet népet a kommunizmus felépítéséért folyó további harc nagyszerű tervével, új távlatokat nyitott meg a munkás- osztály összes pártjainak az újabb háborús veszély elhárítására irányuló, a dolgozók érdekeit szolgáló közös akciói előtt. A szovjet nép az SZKP XX. kongresszusa határozatának megvalósítása során a kommu. nista párt vezetésével újabb kimagasló eredményeket vív ki az ország politikai, gazdasági és kulturális életének min den területén. A szovjet emberek még szorosabban a kommunista párt köré tömörültek, magasfokú alkotó aktivitást fejtenek ki a XX. párt- kongresszus által kitűzött feladatok teljesítéséért folyó harcban. A kongresszus óta eltelt időszak egyszersmind azt is megmutatta, milyen nagy élet- erejűek a kongresszus határozatai a nemzetközi kommui nista és munkásmozgalom szempontjából, az összes haladó erőknek a világbéke megszilárdításáért vívott harca szempontjából. A kongresszus a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésére, a jelenlegi korszakban a háborúk elhárításának lehetőségére, az egyes országokban a szocializmusba való átmenet formáinak különbözőségére vonatkozó fontos elvi, elméleti tételei jótékony hatással vannak a nemzetközi helyzetre, előmozdítják a feszültség enyhítését, erősítik mindazon erők akcióegységét, amelyek a békéért és a demokráciáért küzdenek, előmozdítják a szocializmus világrendszere állásainak további megszilárdulását. Míg a szovjet emberek körében a népi demokratikus országok és az egész világ dolgozói körében nagy lelkesedést, az alkotó kezdeményezőkészség és a forradalmi energia újabb felbuzdulását váltották ki az SZKP XX. kongresszusának történelmi jelentőségű határozatai, addig a munkásosztály ellenségeinek táborában riadalmat és ingerültséget okoztak. Az Egyesült Államok és néhány más kapitalista hatalom reakciós köreit szemmellátha- tóan nyugtalanítja a béke meg szilárdításáért folyó harjenak az a nagyszerű programja, amelyet az SZKP XX. kongresszusa jelölt meg. Nyugtalanságuk olyan arányban növekszik, ahogyan ez a program tevőlegesen és következetesen megvalósul. Miért összpontosítják tüzü- ket a kommunizmus és a szocializmus ellenségei azokra a fogyatékosságokra, amelyekről pártunk Központi Bizottsága az SZKP XX. kongresszusán beszélt? Azért teszik ezt, hogy elvonják a munkásosztály és pártjaink figyelmét azokról a fő kérdésekről, amelyeket a XX. pártkongresszuson vetettek fel és amelyek megtisztítják az utat a béke, a szocializmus, a munkásosztály egysége ügyének újabb sikerei előtt. A XX. pártkongresszus határozatai, a szovjet kormány bel. és külpolitikája zavart idéztek elő az Egyesült Államok és más államok imperialista köreiben. A Szovjetuniónak a béke és az államok közötti együttműködés biztosítására irányuló bátor és következetes külpolitikáját — függetlenül ez államok társadalmi rendszereitől — támogatják az összes országok igen széles néptömegei, e külpolitika kiszélesíti a békeszerető államok frontját és mély válságba dönti a „hidegháború’’ politikáját a katonai tömbök összegyúrásának és a fegyverkezési hajszának a politikáját. Nem véletlen, hogy a személyi kultusz ellen a Szovjetunióban folyó harc körül a legnagyobb lármát éppen az Egyesült Államok imperialista körei csapták. Az ő szempontjukból arra szolgáltak a személyi kultusszal összefüggő negatív jelenségek, hogy ezeket a tényeket felhasználhassák a szocializmus elleni harcra. Most, amikor pártunk bátran felszámolja a személyi kultusz következményeit, az imperialisták ebben olyan tényezőt látnak, amely meggyorsítja országunk előrehaladását a kommunizmus felé és gyengíti a kapitalizmus állásait. A kapitalizmus ideológusai igyekszenek gyengíteni az SZKP XX. kongresszusán hozott határozatok nagy vonzóerejét, a hatalmas néptömegekre gyakorolt hatását, ezért a legkülönbözőbb fogásokhoz és ravaszkodásokhoz folyamodnak, hogy elvonják a dolgozók figyelmét azokról az élenjáró és lelkesítő eszmékről, amelyeket a szocialista világ terjeszt az emberiség elé. Az utóbbi időben a burzsoá sajtóban nagyszabású szovjetellenes rágalomhadjárat indult. A reakciós körök erre a célra néhány olyan tényt próbálnak felhasználni, amely összefügg azzal, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja elítélte J. V. Sztálin személyi kultuszát. E hadjárat szervezői minden erőfeszítésüket arra összpontosítják, hogy „zavarossá tegyék a vizet”, elködösítsék azt a tényt, hogy a szovjet ország életének túlhaladott szakaszáról van szó; azt is elakarják hallgatni és el akarják torzítani, hogy a Szovjetunió Kommunista Párt ja és a szovjet kormány a Sztálin halála óta eltelt években páratlan állhatatossággal és határozottsággal szünteti meg a személyi kultusz következményeit, sikeresen oldja meg az új feladatokat a béke megszilárdítása, ' a kommunizmus felépítése érdekében, a nagy néptömegek érdekében. A burzsoázia ideológusai rágalomhadjáratuk szélesítése során újból és hasztalan próbálnak árnyékot vetni a marxizmus-leninizmus nagy eszméire, aláásni a dolgozók bizalmát a világ első szocialista országa, a Szovjetunió iránt, zavart kelteni a nemzetközi kommunista és mun- kásmozgalom soraiban. A történelmi tapasztalatok arra tanítanak, hogy a nemzetközi proletáregység ellenségei a múltban nem egyszer próbálták kihasználni a véleményük szerint előnyös pillanatokat a kommunista és mun káspártok internacionális egységének aláaknázására, a nem zetközi munkásmozgalom megosztására a szocialista tábor erőinek gyengítésére. Ám a kommunista és munkáspártok mindannyiszor átláttak a szocializmus ellenségeinek mesterkedésein, még szorosabbra fűzték soraikat, megmutatták megbonthatatlan politikai egy. ségüket, a marxizmus-leninizmus eszméi iránt tanúsított megingathatatlan hűségüket. ■ A testvéri kommunista és munkáspártok idejében átláttak a szocializmus ellenségeinek ezen a manőverén is, és méltó módon visszaverik. Ugyanakkor azonban helytelen lenne szemet hunyni afölött, hogy egyes külföldi barátaink nem értették meg maradéktalanul a személyi kultusz és következmény einfek kérdését, és időnként helytelenül értelmeznek a személyi kultusz- szál összefüggő egyes tételeket. A határozat második részét, lapunk szerdai számában kő-' zöljük. Hozzászólás „Merre tart Közel egy hónapja Csányi László elvtárs a Tolnai Naplóban megbírálta a Faluszínház ez évi Tolna megyei előadásait. E megjelent cikkre Kom- lós József elvtárs a Faluszínház vezetőségének tagja válaszolt. E két cikk után a Tolnai Napló szerkesztősége — helyesen — vitát indított a Faluszínház munkájáról. A sok hozzászólás és saját tapasztalataink alapján néhány megjegyzéssel kívánok a vitához hozzászólni. örvendetes az a tény, hogy egy állami, kulturális intézmény munkájával, történetesen a Faluszínház munkájával kapcsolatban ilyen bátran és őszinte segíteni akarással szólnak hozzá megyénk dolgozói. Ez azt bizonyítja, hogy dolgozóink érdeklődnek a színművészet iránt. Mind nagyobb igényekkel lépnek fel a Falu- színház előadásaival kapcsolatban. Egyre magasabb színvonalú művészi előadásokat várnak színházainktól és színé szeinktől. Ha egy-egy színi előadás művészi teljesítménye nem kielégítő, azt észreveszik és elmondják a darabról a véleményüket. A legjobban vitatott kérdések a műsorpolitikával kapcsolatban voltak. Véleményem szerint a Faluszínház műsorpolitikája alapjába véve helyes. Azonban a Faluszínháznak figyelembe kell venni egyes megyék és különösen Tolna megye, sőt egyes járások sajátosságait. Ennek figyelembe vételével kellene a színművek előadására való tűzését megállapítani. Ezzel kapcsolatban meg szeretném említeni azt, hogy a Faluszínház műsorra tűzte megyénk több községében a Vándormadarak c. színművet, mely üzemi problémákkal foglalkozik. Természetes, hogy ez a falusi dolgozóknak nem köti le a figyelmét nem értették meg, így adódhatott elő az, hogy kevesen mentek el az előadásokra. Gondolkodni kellene azon is, hogy a bemutatott darabok egymásutánja helyes-e az a véleményünk, hogy a társulatok elosztása nem ritkán ötletszerűen történik. Komlós József elvtárs is elismeri, hogy tovább kell javítani a Faluszínház műsorpolitikáját. A jövőben műsorra fogják tűzni a Bánk bánt, a János vitézt és még egy sor egyéb jó művet, melyeket dolgozóink várnak. Komlós elvtárs cikkében azt írja, hogy az öntevékeny csoportjaink műsorösszeállítása apolitikus. Az ott felhozott példák alapján ez igazoltnak is látszik és nem hasonlítható össze a Faluszínház műsorával és nem is állítható példaképül, mint ahogy Csányi elvtárs tette. Ez azonban a dolgok egyoldalú beállítása, mert a felsorolt operettek mellett a Tanítónőt, a Kreml toronyóráját, az Uj földet, a Leszámolást stb. című műveket is sok helyen előadták kultúrcsoport- jaink. így a megye össz-mű- sorpolitikáját a politikusnak ne vezni, épp oly helytelen, mint a Faluszínház műsorpolitikáját rossznak nevezni. A vita során a legtöbb hozzászóló összehasonlította a hivatásos művészet és az öntevékeny színjátszó mozgalom tevékenységét. Egyes elvtársak szerint az öntevékeny csoportok műsorválasztása jobb és ezért előadásaik látogatottsága nagyobb, mint a Faluszínházé. Az ilyen összehasonlítás véleményem szerint helytelen. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez évben a kulturális körzeti járási seregszemléken tartalmilag jobb színművekkel léptek fel, az öntevékeny kultúrcsoportok, mint az elmúlt évben. A községi, körzeti és járási bemutatók előadásainak és közönségének szervezésében a párt, a tanács, a DISZ, valamint a többi tömegszervezetek és társadalmi szervek aktív munkát végeztek. Ezeknek tudható be az elért eredmény. Az vitán felül áll, hogy a hivatásos művészek magasabb színvonalú előadásokat produkálnak a kultúrcsoportok előadásainál, mert tanult -színészek, akiknek ez a mesterségük, élethivatásuk. A Faluszínház 5 éves szereplésével megyénk dolgozói meg vannak elégedve. Magukénak érzik a Faluszínházat és annak művészeit. Azonban ez mellett vannak gyengébb teljesítményt nyújtó színészek is, egy-egy társulatban és meg kell mondanunk, hogy ezek nem egy esetben bántóan „kilógnak’’ az együttes összteljesítményéből. Több alkalommal feltűnő rendezési hibát is látni egy-egy előadáson. Pl.: a „Dankó Pista’ előadásán az egyik jelenetben a halászok körül ülik hálójukat és azt kötözgetik. Az ^ egyik igen furcsán guggolva kötözgeti a hálót. Ez bizonyán, fizikai fájdalmat okozna egy halásznak, ha úgy kellene neki a hálót kötözni. Ugyanabban a jelenetben az egyik halász feláll és énekel. Teljesen megmerevedve, kezét a combhoz szorítva énekli el dalát, majd visszaül a helyére; — iskolás szavalatot juttat eszünk be. — Kis elemi hibák ezek, melyeket azonban a jobb kultúrcsoportok rendezői is észre, vesznek. Az öntevékeny művészeti csoportok munkájában fokozottabb mértékben megvannak ezek a hibák. Műsorválasztásuk sem mindig a legjobb. Látnunk kell azonban azt a sok munkát, türelmet, fárad- V ságot, amelyet csoportjaink
