Tolnai Napló, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-03 / 155. szám

1956 JŰLIUS 3.

TOLNAI NAPLÓ

3«

PÁRT ÉS PARTÉPÍTfcS «

A pártcsoportbizalmiak iijjáválasztása a báfaszéki vasútállomáson

a Faluszinház" c. vitához

Reggeli beszélgetés

új bizalmira nem a pártvezér tőség tesz javaslatot, hanem ennél demokratikusabb formában kerül sor a megválasztására: maga a tagság tesz javaslatot az új bizalmi személyére és ennek alapján kerül sor a nyílt szavazásra.

A bizalmiak újjáválasztásá- nak eredményét természetesen megvitatja a legközelebbi taggyűlés és jóváhagyja a bizalmiak megválasztását.

A választás után értekezletre hívja össze a pártvezetőség a bizalmiakat és ott meg beszélik a feladatokat, a régebbi bizalmiak átadják módszerbeli tapasztalataikat az újaknak és így fognak hozzá a napi feladatok végrehajtásához.

gondozás. Aztán ha kijön Kiss elvtárs az elnök, mindig engem szid meg.

A két tehenész tehát szőrin- szálán eltűnt, sehol sem látni őket. Van ugyan egy állat- tenyésztési brigádvezető, gondoltam talán visszaküldi a két állatgondozót, de azt sem igen látni. Igaz, fél hétkor még én keltettem fel, a fejést sem ellenőrizte, s ha hinni, lehet a szóbeszédnek, ez elég gyakori eset nála, különösen vasárnao szokott későn jelentkezni. Nem csoda hát, hogy most is egyedül van Pfaff bácsi az istállóban, pedig ő a legidősebb a három állatgondozó közül.

— Én mindig elvégzem a munkámat, mert nagyon szeretem az állatokat, de másnak is így kellene, nem gondolja?

Pfaff Lipótnak tökéletesen igaza van. Legelőször termesze tesen a brigádvezetőnek kellene venni egy ébresztő órát, méghozzá olyat, amelyik vasárnap még hangosabban csörög, mint máskor. Ha ő ellenőrzi a munkát, akkor a két tehenész sem játszik bújócskát olyankor, amikor.dolguk lenne, s talán a 15 literes fejési át- lág is emelkedne még egy-két literrel. B. L.

Siker Londonban

A Központi Vezetőség határozatot hozott a pártcsoport- bizalmiak újjáválasztására. A bátaszéki vasútállomás párt- szervezete is hozzáfogott a nagyjelentőségű határozatnak a végrehajtásához. Pártvezető, ségi ülésen beszélték meg, hogy hogyan hajtják ezt végre. Elhatározták, hogy most, a bizalmiak újjáválasztása idején újjászervezik a párt- csoporthálózatot is, mert az eddigi nem felel meg minden tekintetben a követelményeknek. Eddig ugyanis nem vették kellően figyelembe a csoportok összeállításánál a munka- területeket, sőt még a műszakokat sem. A vasutasok 12 órás műszakban dolgoznak, de eddig előfordult, hogy egy pártcsoport tagjai nem azonos műszakban dolgoztak. így aztán majdnem csak papíron voltak a pártcsoportok, mert a bélyegek elárusításán kívül mást nem igen tettek. Nem volt meg a lehetőség párttevé- kenytségük irányítására, ösz- szefogására, mert a bizalmi legfeljebb az egyik műszakban dolgozó párttagokkal tudott napközben beszélni.

Most úgy szervezik újjá a pártcsoportokat, hogy megszűnjenek azok a hiányosságok, amelyek eddig szervezeti téren megvoltak. Egy-egy csoportot azonos műszakban dolgozó párttagokból állítanak össze, így a bizalminak módja lesz arra, hogy rendszeresen megbeszélje a feladatokat a hozzája beosztott elvtársakkal. Átlagosan 6—9 tagja lesz egy-egy csoportnak. Kitlönö- sen nehéz megoldani a vonatkísérőknél a pártcsoportok kérdését. Egy-egy vonatkísérő csoportban ugyanis általában egy párttag van és minden csoport az ország különböző részeit járja. Szükséges azonban ezeket az elvtársakat is a lehetőségekhez mérten szervezetileg összefogni. Öt vonatkísérő csoportban lévő párttagokat osztották be egy pártcsoportba. Tíz naponként szakmai oktatást tartanak, amelyen részt kell venni minden dolgozónak és leginkább ilyentagjai és vezetői végeznek, kifejtenek, tevékenységük során. Azon vitatkozni, hogy a műsorvalasztás nem mindig helyes mert nem szolgálja a dolgozók nevelését, nem mindig helytálló dolog, mert hogy mivel milyen nevelő hatást érünk el, azt nemcsak maga a darab szabja meg, hanem sok egyéb körülmény. (Rendezés, előadásmód, sokszor egy- egy hangsúly stb.) Fennáll a giccs veszélye isi, — amit Csá- nyi elvtárs helyesen állapít meg — minden öntevékeny csoport munkájában. Vajon ez a veszély ok-e arra, hogy a csoportok munkáját korlátozzuk, vagy visszaszorítsuk? Sem milyen körülmények között sem. Mi örülünk annak, hogy az öntevékeny színjátszó mozgalmunk az elmúlt évben mennyiségileg és minőségileg megerősödött. Néhány csoportunk minőségben, művészi teljesítményben is elérte, sőt egy-két esetben túl is haladta azt a fokot amelyet a falusi színjátszóktól elvárunk. Elég megemlítenünk a kurdi színjátszókat.

Nem értünk egyet a Faluszínháznak azzal az álláspontjával, hogy szüntessük meg, vagy akár csak korlátozzuk az öntevékeny csoportok csereműsorait, vendégműsorait. Helyeseljük, hogy a járásaink minél több csoportot szerveznek, minél több csoportot az

kor adódik mód arra is, hogy a pártcsoportbizalmi elbeszélgessen a hozzá beosztott elvtársakkal, megvitassák a közös problémákat, kicseréljék tapasztalataikat. Ezenkívül a bizalminak lehetősége van arra is, hogy időközönként a vonatfordulóknál is találkozzon azokkal az elvtársakkal, akik más vonatkísérő csoportokhoz tartoznak.

Ez azt mutatja, hogy szervezetileg a lehetőségekhez mérten úgy igyekeznek megoldani a problémákat, hogy az a legnagyobb segítséget adja a politikai munkához. így sikerül elérniük, hogy a párt- szervezet minden egyes munkaterületen ott lesz egyik-másik kommunista képviseletében és a bizalmiak tudják irá— „Na, gyerekek, hát sehogy sem szível meg az anyátok? Ne rúgd már azt a kis szerencsét lent, hadd reggelizzen.“ Nehogy bárki is tévedjen, ezeket a barátságos szavakat két tehénhez és nagyreményű borjaikhoz intézte Pfaff Lipót, a szekszárdi Béke Tsz palánki telepének egyik tehenésze, úgy reggel fél hét tájban. A tehenek azonban úgylátszik törhetetlen hívei a mesterséges borjúnevelésnek, mert a legba - rátságosabb figyelmeztetések sem használtak. Pfaff bácsi erre odaült és segített a borjúknak. Ö fejt, a kis mohók meg szoptak.

— Sok ezekkel a vesződség — csóválja a fejét, de minden harag nélkül — ideges ember itt ki sem bírná. Látja, én milyen nyugodt vagyok, pedig 35 évet töltöttem már az állatok mellett. Bejártam hajdanában a környék jónéhány uradalmát. Egyik helyen 12 évet húztam le, a másikon még 3 hónap is sok volt.

— Miért, hát miféle hely volt az, ahol olyan rövid ideig maradt? Vagy talán gyorsan kellett hurcolkodni.

Az öreg abbahagyta egy pilelérhető legmagasabb művészi színvonalra emelnek és a legjobb csoportokkal csereműsorokat, vendégműsorokat szervezlek.

Emellett természetesen és elsősorban a helyes műsor meg választásban is segíteni kell a csoportokat. Tudnia kell minden rendezőnek, vezetőnek, hogy munkája nem lehet öncélú, hanem gondos, nevelői tevékenység. Tudnia kell azt is, hogy a kiválasztott darab eszmei mondanivalója, légköre elsősorban a szereplőkre hat, és nem egy esetben a szereplők hosszú időn át ebbe a légkörbe képzelik magukat, sőt cselekedeteik nem ritkán ennek megfelelőek. Ez azonban csak az egyik oldala a dolognak, mert a bemutatott daraí) különböző módon és erővel hat a nézőre is és mi ezzel a ráhatással formálni, nevelni akarjuk a dolgozókat. Nem közömbös tehát, hogy mit rendezünk. Félreértés ne essék, nem vetjük el a szórakoztatást, szórakozást sem. Nem kívánjuk a mindenáron való szórakozást, de a mindenáron való nevelést sem, mert mit sem ér az, ha az nem a művészet sajátos eszközeivel, művészi színvonalon történik.

Végül szeretném megemlíteni, hogy a vita nem volt támadó szándékú, hanem a hibák feltárását segítő és jószánnyítani, segíteni ezeknek az elvtársaknak a munkáját.

Eddig kijelölt bizalmiak voltak. Ezek az elvtársak több ségükben jól ellátták feladatukat, de most, amikor a párt- demokrácia kiszélesítésének szükségességéről beszélünk, ezen a téren is érvényre kell juttatni a tagság véleményét. Ez az alapja annak, hogy a bizalmi ne csak a vezetőség, hanem elsősorban a tagság bizalmát élvezze és nyilván így lehet elérni azt is. hogy a legmegfelelőbb elvtársak kerüljenek erre a posztra. A vezetőség úgy döntött, hogy értekezletet hívnak össze minden pártcsoportban és egy rövid tájékoztató beszéd után megválasszák a bizalmit. Az

lanatra a fejést és rám nevet. — De még milyen gyorsan, egy öreg méltóságos asszonynál szolgáltam. Annyi biztos, hogy hiba történt az istállóban, de nem én voltam az oka. Ez az öreg furia meg csak suhogott befelé és meg akart verni. Még most sem hagynám, hogy egy asszony megüssön, hát még fiatal koromban. Leöntöttem egy vödör vízzel... Még aznap kiadták az utamat, de nem is bántam, nem fizették ott meg a munkát.

Fölkel, helyére vezeti a kis- borjúkat és új munkába kezd. Kefét, vakarót fog és tisztogatja a teheneket, közben .-sak úgy magában elmondja nekik a napi programot. — „Leadtá tok a tejet, most megfésülköd- tök, olyan tiszták lesztek, hogy este bálba is elmehettek. Persze közben elidőzhettek a legelőkön is, délben meg majd újra találkozunk.:!“

Egyideig hallgatom a disku- rálást, végül félbeszakítom.

— A másik két tehenésznek nincs semmi dolga ilyenkor, Pfaff bácsi?

— Dolguk volna, csak néha nem csinálják meg, pedig már nem egyszer mondtam nekik, mennyit jelent a jószágnak a

dékú. A Faluszínház vezetősége ezt a bírálatot nem egészen megnyugtató módon fogadta. Attól tartott hogy a Vita a Faluszínház tekintélyét és hírnevét rontja, sőt a bírálatot visszautasítani igyekezett, Nem értünk egyet ezzel, mert ha valahol hibákról beszélnek, akkor ott valószínűleg van is valami baj, és azon kéll gondolkodni, hogyan lehet meg találni és kijavítani az igazi hibákat — még akkor is, ha azokat nem helyesen vetették fel. Bizonyára ezt fogja tenni a Faluszínház vezetősége is, mint ahogy mi is azt tesszük, mert hibákat mi is követtünk el a Faluszínházzal kapcsolatos munkánkban. Ismerjük a Faluszínház vezetőségének és minden művészének hatalmas erőfeszítéseit, tisztában vagyunk az intézmény nagyszerű, falut felemelő nevelő hivatásával és ezt nem becsültük meg eddig eléggé. Rendetlen hideg öltözőkben fogadták sok helyen a társulatokat. Ezt lelkiismeretlenségnek tartjuk és megköveteljük alsóbb szerveinktől, hogy a jövőben a legemberségesebb, a művészi teljesítmény nyújtásához — a körülmények adta lehetőségekhez mérten — maximálisan biztosítsák a feltételeket. Meg kell mondani őszintén, hogy ez évben a Faluszínház előadásaira való közönségszervezéssel keveset törődtünk.

Ezért a közönség szervező hálózat kiépítésére nagyobb gondot kell fordítani, mert hogy a kultúra valóban eljusson a dolgozókhoz, ahhoz a dolgozóknak el kell jönni a kü lönböző előadásokra, rendezvényekre és ennek biztosítása igen fontos felalat.

Meg kell valósítania a Faluszínháznak a hosszabb időre szóló műsorbeosztást. A rendezvény-ütközések elkerülésének ez a legbiztosabb módja. Legalább egy hónappal előbb a kultúrotthonokhoz el kell juttatni az ütemtervet, de ha lehet, még korábban is. Meg kell szüntetni a műsorváltoztatásokat is. ügy látjuk, hogy a szervezőknek kedvezőbb feltételeket kellene biztosítani munkájukhoz, mert jelenleg kénytelenek adminisztratív úton, telefonon keresztül intézkedni a legtöbb esetben. Ez pedig nem lehet eredményes.

A Faluszínház vezetőségének fontolóra kellene venni a helyár megállapítást is, mert ezt több helyen felvetik.

Összegezve: a vita helyes és helytelen felvetéseivel együtt hasznos volt. Úgy gondolom a vita a lényeges kérdéseket érintette, mindannyian tanultunk belőle és közös munkánk alapján eredményes lesz a mi színházunk munkája.

RÉV ANDRÁS

MPB másodtitkára

London! Tízmilliós világváros. Eddig csak a térképről, az újságokból, meg a különböző filmekből ismertem. Most azon ban élő valóság lett számomra.

A Magyar Állami Népi Együttes tagja vagyok. Június

1-én reggel elindult 130 ember, hogy dicsőséget szerezzen a magyar népi művészetnek, a magyar kultúrának. Moszkva, Párizs, Peking, Amszterdam, Brüsszel után most London volt utunk célja. A közismerten „hideg“ angol közönséget kellett meghódítani az ének, zene és tánc forró, lüktető ritmusával.

Június 4. Az első bemutató előadásunk egyben ismerke lésünk a londoni kö/önsét er.. Lázas izgalommal készültünk íz esti díszelőadásra. A Palace Theater 1400 sz .-méhes nézőterét zsúfolásig megtöltő'ték a különböző diplomáciai testületek meghívott vendégek azonkívül a társadalmi és politikai élet szá- m< s kiváló vezetője. Kőze.e- tiett a kezdés időpontja, il! foglalták helyüket a színpadon r. láncosok, orchésterben pedig az ének és zenekar.

3/4 8. Ebben a pillanatban felcsendül az angol királyi Himnusz, majd utána a magyar Himnusz. Meghatódot- tan hallgattuk a magyar Himnusz utolsó akkordjait. Utána Csonki Imre felállt a karmesteri dobogóra és felcsendült a Kállai Kettős bevezető muzsikája. Ezzel kezdetét vette a londoni vendégszereplésünk hat hétig tartó előadássorozata.

Az egyes számok után felcsattanó taps hamar feloldotta bennünk a szorongó érzést és műsorunk első részének végén már tudtuk, hogy ezt a csatát is megnyertük. Sikerült ezt a „hideg“ angol közönséget nemcsak felmelegíteni hanem, mint ahogyan azt a későbbi előadásaink is bebizonyították, tűzbe hozni. Műsorunk második részében még fokozódott a siker és az előadás végén szűnni nem akaró tapssal és elismerő felkiáltásokkal jutalmazták mű sorunkat. Nagyon jó érzés volt ezekben a pillanatokban magyarnak lenni. És> ezt érezték azok a magyarok is, akik többkevesebb idő óta itt élnek Londonban. Az első előadásunkra Manchesterből jöttek magyar bányászok autóbuszokkal, hogy megnézhessék előadásunkat] Az előadás után a művészbejárónál tömegével vártak 1 en- nünket, magyarok, angolok, olaszok, kínaiak és még ki tudja milyen nemzetiségűek, akik mind kezet akartak velünk szorítani és gratulálni a gyönyörű előadásért...

így telnek napjaink Londonban. Minden nap újabb és

Az Anyag- és Adatszolgáltatás új júniusi száma közli, J. Tyomkin: A békeharc a nemzetközi munkásmozgalom dicső hagyománya, L. Leontyev: A

kapitalizmus egyenlőtlen fej - lődésének fokozódása című cik két, N. Bajbakov: A Szovjetunió fő gazdasági feladata és a távlatai tervezés legfontosabb kér dései című írását.

A szocializmust építő országokból Viliam Siroky: Az

újabb fellendülés és az újabb győzelmek lenini útja, és Miha Marinko: A társadalmi igazgatás kérdése Jugoszláviában című cikke közöl értékes tapasztalatokat.

J. Gollan: Az Angol Kommunista Párt XXIV kongreszújabb sikernek vagyunk részesei és nem találkoztunk olyan emberrel, aki ne beszélt volna elragadtatással együttesünk művészetéről. Ez megmutatkozik az angol lapok hasábjain is, ezekből hadd idézzek néhányat. A Daily Worker az első oldalon a következőket írja: „ A Duna dalai és táncai Charing Cross-on című cikkében:“ „Az énekesek, táncosok és zenészek 130 tagú csoportja a Duna partjait varázsolta London szívébe tegnap este. A tegnap esti előadás ban úgy tűnik, hogy Londonban olyan visszhangja lesz a magyar együttesnek, mint Párizsban, ahol az Állami Együttest a világ legjobbjának minősítették“...

Az öt milliós példányszámú Daily Mirror középső lapjain két oldalon hatalmas képeket közöl együttesünkről és összehasonlítja népi táncainkat az itteni kozmopolita tánccal és hangsúlyozza a népi táncok művészi értékét.

A Daily Herald „Vidám, vidám magyarok“ címmel következőképpen nyilatkozik a bemutató előadásról: „Először a bulgárok, jugoszlávok, majd az oroszok hozták ide Állami Együttesüket, most a magyarok vannak Londonban... Énekeseik és zenészeik mosolyognak és táncosaik tánc közben is nevetnek.“ Végül a lap azt írja, hogy a nagy siker miatt a közönség a nagy tetszésnyilvánításban csaknem annyira kimerült, mint maguk a művészek.

A Daily Express azt írja, hogy: „Ez egy életteli, vidám, de lényegében egyszerű előadás, és én tudom, mert kétszer láttam, tegnap este majdnem minden számot ismételtek, mint ráadást...“ Itt tartózkodásunk harmadik hetében sem szűnnek meg az elismerő kritikai nyilatkozatok a különböző angol lapok hasábjain.

Végezetül még annyit, hogy az együttes munkája iránt nagy az érdeklődés az egész világon. Legutóbb az Egyesült Államokból repülőgéppel érkezett Londonba az egyik amerikai impresszárió, h így műsorunkat megtekintse, műsorunkról ő is elragadtatással nyilatkozott, ami kiinduló pontja volt egy esetleges amerikai turné tárgyalásainak felvételéhez. Mi, a Magyar Állami Népi Együttes tagjai busz kék vagyunk arra, hogy a magyar népi művészetet tolmácsolhatjuk az ország határain túl is, és dicsőséget, barátokat szerezhetünk népi demokratikus államunknak.

Horváth Gyula II.

A. N. E. tagja, zenész.

szusa után című cikke az a.igol testvérpártunk pártéleté vei tog lalkozik.

A folyóirat a Nemzetközi Kérdések rovatában Luciano Gruppi: Olaszország és a

NATO és Csandzso Noszaka: A japán dolgozók harca a békéért, a nemzeti függetlenségért és a demokráciáért című cikkét közli. A kultúra és tudomány problémáiról L. Al- tyer: A mai burzsoá politikai gazdaságtan a monopóliumok szolgálatában című írása jelent meg az új számban.

Az olvasók kérdéseire J; Mirov: Mit nevezünk békeövezetnek? című cikkével válaszol az Anyag- és Adatszolgáltatás júniusi száma.

Megjelent az Ányag- és Adatszolgáltatás új száma