Tolnai Napló, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-20 / 170. szám

A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének ülése

(Folytatás az 1. oldalról.)

gazdaságban. Elindította az államigazgatás és az egész államgépezet egyszerűsítésének fontos munkáját. Lépéseket tett a demokratizmus kiszéle, sítésére. Ugyanakkor azonban minthogy nem maga irányítót, ta az eszmei-politikai harcot, ez helytelen irányba csúszott. Igenis, vitázni kell. Részletei, ben és alaposan meg kell vitatni a párt politikáját, s az ország előtt álló fontos feladatokat. Mint említettem, nem volt helyes, hogy az alapvető kérdéseket dem a pártszervezetekben vitattuk meg. Ezen változtatnunk kell. De persze, nemcsak a pártszervezetekben lehet és kell vitatkozni. Vitatkozzanak egymás között a bio. lógusok, a közgazdászok, a filozófusok, a történészek, a fizikusok. írók stb., stb. Nem feltétlenül szükséges, hogy a párt és annak vezetése mindenben és mindenkor közvetlenül beleszóljon az ilyen vitákba. Vi. tázni kell a pártban, de a marxi—lenini párt — mint

Gazdasági feladataink

Ami az ország gazdasági helyzetét illeti az 1954 óta — bár viszonylag lassan —. de állandóan javul. Az ipari termelés 195*6 első félévi tervét nemcsak teljesítettük, de több mint 2 százalékkal tűi is teljesítettük. Emelkedik a termelékenység és csökken az önköltség is. Van valamelyes javulás a műszaki színvonal fejlődése terén, jóllehet ezt a javulást kielégítőnek egyáltalán nem lehet elismerni. Külkereskedelmünk 1955-höz ké_ pest javulást mutat. De helyA párt figyelmét most a tennivalókra, a feladatokra, az alkotó szocializmust építő munkára kell összpontosítani

ahogyan ezt tanítónk, a nagy Lenin mondotta —, nem vitaklub, hanem harci szervezet. Ezért vitázni lehet, sőt, kell a határozat meghozatala előtt, a határozatot pedig a párt minden tagjának minden szerve, zetének és minden szervének végre kell hajtania.

S ehhez még hozzá kell fűzni, hogy a párt a vita híve. a szabad véleménynyilvánítás híve, de nem engedhet teret ellenséges nézetek hirdetésének .olyan nézetek hirdetésének, amelyek ellentétesek né. pi demokráciánk lényegével, annak alkotmányával. A pártnak szüksége van szövetségesekre. Együtt akar működni minden becsületes hazafival, minden jószándékú és jóhiszemű emberrel, mégha ezek nem marxisták—leninisták is! De a párt — ezt félreérthetetlenül megmondjuk — nem tehet és nem tesz engedményeket a marxizmus—leninizmus kérdésében, nem alkudhat meg és soha nem fog megalkudni ideológiai kérdések, ben!

zetünk még mindig feszült. A tőkés országok felé való eladósodásunkat a múlt év vége óta sikerült megállítanunk, s ha jól dolgozunk, úgy ez év végéig tőkés adósságunk bizonyos csökkentését is elérjük. Úgy látszik azonban, hogy a viszonylagos eredmény mellett a kitűzött feladatot e téren előreláthatóan nem fogjuk teljes mértékben elérni. Igen nehéz, s ez jelenleg népgazdaságunk legnagyobb problémája, országunkban a tüzelő- és fűtőanyagellátás, s ezenkívül

Úgy gondolom, hogy a jelenlegi helyzetben a múlt és - jelen mindenekelőtt annyiban foglalkoztatja a Központi Vezetőséget, hogy helyesen tudjuk meghatározni az előttünk álló feladatokat, hogy helyesen állapítsuk meg a tennivalókat. A párt figyelmét nem a múltra kell fordítani. A hibákat látni kell, ismerni kell azok okait, a körülményeket, amelyek a hibákhoz vezettek, s ennek segítségével ki kell javítani a hibákat. De

mindenekelőtt a Központi Vezetőségben, ezen túlmenően a Központi Vezetőség, s annak politikai szerve, a Politikai Eizottság között, továbbá a Központi Vezetőség, a Politikai Bizottság és a széles pártaktíva között, s végül az egész pártban. Ehhez az kell, hogy pártunk valóban az azonos nézeteket valló egy és ugyanazon politikát megvalósító emberek önkéntes harci szövetsége legyen. Ez a feltétele annak is, hogy pártunk méginkább ösz- szeforrjon a milliós pártonkí- vüli tömegekkel!

A Központi Vezetőség egysége, a párt egysége, világosan meghatározott elvi alapon s s ilymódon a cselekvés teljes

Ezzel a feladattal a Központi Vezetőség elé terjesztett határozati javaslat részletesen foglalkozik. De ez a demokratizmus proletár szocialista demokratizmus és nem burzsoá demokratizmus, mint ahogy ezt egyesek elképzelik. A demokratizálás nem utolsósorban azt jelenti, hogy nagyobb szerepet kell biztosítani az országgyűlésnek. El kell érni, hogy az országot, az egész népet érintő legfontosabb kérdések lehetőleg ne a Népköztársaság Elnöki Tanácsának törvényerejű rendeletéi útján, hanem az országgyűlésben kerüljenek eldöntésre és megvitatásra. Ezért az országgyűlésnek gyakrabban és szélesebb napirenddel kellene üléseznie. Szükségesnek látszik növelni

az önbírálat nem önmarcan. golás. A párt figyelmét most nem azokra a hibákra kell összpontosítani, amelyeket mi magunk fedtünk fel, minden külső kényszer, vagy nyomás nélkül, hanem a tennivalókra, a feladatokra, az alkotó szocializmust építő munkára. A múlt kérdéseit, hibáit megvitattuk, s ezen az ülésen megvitatjuk. A Központi Vezetőség, a Politikai Bizottság már tett számos hathatós intézkedést a múlt súlyos hibáinak felszámolására, s a Közegysége a záloga annak, hogy úrrá legyünk minden nehézségen, s a lehető legnagyobb mértékben hasznosítsuk azt a igen kedvező helyzetet, amelyet a népi demokratikus országok, az egész szocialista tábor számára, főként a Szovjetunió Kommunista Pártjának és kormányának helyes, bátor következetes lenini politikája teremtett meg az utóbbi három év folyamán, s amely politikára a koronát a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa tette fel.

Melyek tehát a legfontosabb feladatok, amelyeket meg kell valósítanunk, amelyek pártunk, államunk, egész országunk előtt állanak?

az országgyűlés bizottságainak szerepét és aktivizálni munkájukat. Mindent el kell követni, hogy az országgyűlési képviselők szorosabb kapcsolatban legyenek választóikkal, beszámoljanak nekik. Annak érdekében, hogy a szorosabb kapcsolat lehetővé váljék, a Politikai Bizottság véleménye szerint, javasolni kell a jelenlegi lajstromos választási rendszer megváltoztatását, s az egyéni kerületek szerinti rendszer bevezetését. Ez lehetőséget- ad majd a közvetlen kapcsolatra, s lehetővé teszi, hogy az életbe átültessük népköztársaságunk alkotmányának azt a követelményét, hogy a választóknak módjuk legyen leváltani a képviselőt, aki nem képviseli a választók akaratát.

az ipar ellátása néhány nyersanyaggal, főként fémekkel. Ami r, tüzelő- és fűtőanyagellátás nehézségeit illeti ezek túlnyomórészt onnan származnak. hogy jelentősebb

nyersolajvidékünk, a nagylen- gyeli mező erősen elvizesedik, s annak érdekében, hogy a föld mélyében levő olajat, ha hosszabb idő múlva is, de megkapjuk, kénytelenek voltunk a nyersolajtermelés tervét ez évben az eredeti előirányzathoz képest, menetközben

mintegy 320 ezer tonná.

val csökkenteni. Ez a mi viszonyaink között igen nagy mennyiség, összesen körülbelül 1 millió tonna szénnek felel meg. És bár nagyszerű bányászaink a széntermelés tervét túlteljesítik, s azt kérjük tőlük hogy az 1956 második félévben legalább 300 ezer tonnával adjanak több szenet az országnak, mint amit r. terv előír, látni kell, hogy a tüzelőanyag. és fűtőanyagkérdést ez egymagában nem oldja meg. Ezért a kormány mindent elkövet e nehéz kérdés megoldá. sára. A másik igen nehéz kérdés az anyagellátásban a réz, az ón és néhány más fém és vegyianyag problémája. Itt is azon leszünk, hogy a kérdést, ha nem is tudjuk teljes mértékben azonnal megoldani, de elérjük, hogy az ellátást elviselhetővé tegyük, s hogy 1957- ben az anyagkérdésben - jelenlegi feszültséget alapjában megszüntessük. Amj a mező- gazdaságot illeti, bár végleges véleményt mondani nem lehet úgy látszik, hogy jó közepes termésre számíthatunk, s ez elősegíti nép- gazdasági tervein^ zavartalan megvalósítását.

ponti Vezetőség jelen teljes ülésén további intézkedések születtek és születnek ennek érdekében, s azért, hogy ilyen hibák soha többé meg ne ismétlődhessenek. Pártunk,

munkásosztályunk érdeke azt követeli, hogy ezzel ezeket a kérdéseket lezárjuk és új, tiszta lapot nyissunk a párt történetében. Nem a párt, a munkásosztály, a nép érdeke az, hogy mi most a hibákon rágódjunk, a múlt hibáiban vájkáljunk.

Az országgyűlés aktivizálásával egyidejűleg meg kell növelni, véleményünk szerint, az Elnöki Tanács szerepét is.

Ugyanakkor a Minisztertanácsnak fokozottabb mértékben kell a legfontosabb gazdasági, kulturális, politikai és egyéb kérdésekben az irányítást kézbe venni, de csak a legfontosabbakban, ezzel növelve a miniszterek, a fővárosi és a megyei tanácsok, s általában a helyi tanácsok szerepét.

Biztosítsuk a nép fokozott részvételét a hatalom gyakorlásában

A felsőbb szervektől az alsóbb szervekhez jelentős számú funkciót kívánatos leadni, tényleges hatáskört kell biztosítani számukra, kezdeményezésüket fokozni kell. El kell érni, s e tekintetben már számos intézkedés történt, hogy a helyi tanácsok nagyobb gazdasági, pénzügyi önállóságot nyerjenek, s hogy az egységes irányítás elvének megtartása és biztosítása mellett, egyéb területeken, pl. kulturális, iskolaügyi, egészségügyi kérdésekben is nagyobb legyen a hatáskörük.

Az ország demokratizálása feltételezi a nagyobb nyilvánosságot, az ország népének rendszeresebb tájékoztatását, az alsó és a helyi kezdeményezések tervszerű kibontakoztatását és felkarolását, és azt, hogy a felsőbb szervek a dolgozók széles tömegeire, valamint az alsóbb szervekre jobban támaszkodjanak; hogy az összes állami szervek, s mindenekelőtt a tanácsok, szélesebb kapcsolatokat teremtsenek a néppel, s hogy biztosítsuk minden téren a nép fokozott részvételét a hatalom gyakorlásában.

A szocialista demokratizmus kiszélesítésének egyik alapvető feltétele a legszigorúbb szocialista törvényesség biztosítása minden téren, a személyi biztonság és vagyoni biztonság megerősítése, a bíráknak az alkotmány előírása szerinti választása, a belügyi, az igazságügyi szervek munkájának megjavítása és a legszorosabb kapcsolatuk a néppel.

A szocialista törvényesség megsértése terén elkövetett durva hibákat pártunk vezetésével már felszámoltuk. De itt még sok a tennivaló. A Központi Vezetőség elé terjesztett határozati javaslat széles, nagy jelentőségű intézkedések átgondolt, összefüggő programját vázolja fel, amelyet, amennyiben ezt a Központi Vezetőség magáévá teszi, vaskövetkezetességgel kell megvalósítani. A gyakorlatban kell bebizonyítanunk, hogy a szocialista törvény védi a Magyar Népköztársaság minden polgárát és kötelező minden állampolgárra; hogy népi demokratikus államunk törvényei előtt,

személyekre való tekintet nélkül, mindenki egyenlő! A törvénytelenségek és törvénysértések nem tartoznak a népi demokratikus rendszer, a szocializmust építő állam életéhez.

A demokratizálás az állami, a gazdasági, a társadalmi életben, népi demokratikus, szocialista értelemben véve elkerülhetetlenné teszi ugyanakkor az állami és állampolgári fegyelem fokozott erővel való felvetését. Népi demokratikus, szocialista fegyelem nélkül — nincs népi demokratikus, szocialista demokrácia! Népi demokratikus államunkat most nem gyengíteni, hanem szilárdítani, erősíteni kell! Az erősítés természetesen nem létszámemelést jelent, hanem azt jelenti, hogy még demokrati- kusabbá tesszük, méginkább valóra váltjuk, kifejezésre juttatjuk munkás-paraszt jellegét, hogy helyes intézkedésekkel, jó munkánkkal méginkább biztosítjuk számára a széles, dolgozó tömegek támogatását; hogy milliók agyával és kezével, milliók alkotó munkájával fejlesztjük, erősítjük népgazdaságunkat; hogy kemény, szívós harcban, átgondolt intézkedésekkel, ugyancsak a dolgozókra támaszkodva le- küzdjük népi demokratikus államunk bürokratikus kinövéseit és torzulásait. De azt is jelenti, hogy honvédelmünket és állam védelmünket, megint- csak nem létszámban növeljük, ellenkezőleg, csökkenteni kívánjuk, azonban minőségben megjavítjuk. Honvédségünket és államvédelmünket jobban át kell, hogy hassa pártunk politikájának szelleme. Elengedhetetlenül szükséges, hogy korszerűsítsük honvédségünk fegyverzetét s különösen a légvédelmünket, hogy magasabb színvonalra emeljük a kiképzést. Biztosítsuk, hogy valóban hús legyen népünk húsából és vér népünk véréből; hogy hadseregünket és államvédelmi szerveinket, valamint rendőrségünket, amelyekre hazánknak nagy szüksége van, népünk mind odaadóbban támogassa.

Elvtársak! Amikor a legfontosabb feladatról szólunk, amelyek állami és népgazdasági életünkben előttünk állanak, két fontos kérdéssel kell még az elmondottakat kiegészítenünk. Az egyik gazdasági életünkre, a másik állami életünkre vonatkozik.

Fokozottabban érvényesítsük az anyagi érdekeltség elvét

Gazdasági életünkben, gazdasági munkánkban eddig még nem tudtunk eléggé építeni és egyes dolgozók, a dolgozók egyes csoportjai, az egyes üzemek, az egyes vállalatok és különféle szervek anyagi érdekeltségére. Feltétlenül helyes, hogy építünk az öntudatra, szocialista lelkesedésre, a hazafiasságra, népünk és államunk iránti odaadásra, a milliók békevágyáA párt, a munkásosztály, népünk érdeke, hogy előremenjünk a szocialista demokrácia, a szocializmus építésének, népgazdaságunk fejlesztésének, az életszinvonal emelésének széles országűtján! Ehhez szilárd elvi egység kell.

Mindenekelőtt biztosítanunk kell, minden ingadozás nélkül, az ország további demokratizálását

ra, mert mindez óriási erő. Feltétlenül helyes, hogy mindezek alapján segítségüket kérjük feladataink megoldásában. Azonban nem helyes, bár tettünk erre számos kísérletét és értünk is el bizonyos eredményeket, hogy nem használjuk fel eléggé az anyagi érdekeltséget, mint gazdaságunk fejlesztésében fontos előrevivő, mozgató erőt. Persze ez nem egyszerű dolog, mert a népgazdaság különböző területein ezt különbözőképpen kell alkalmazni, de látnunk kell, hogy nem kis részben ez a hiányosság az oka annak, hogy sokszor kénytelenek voltunk részletesen szabályozni olyan kérdéseket, amelyeket nem kellene vagy csak egészen általánosságban és röviden kellene szabályozni. Ez az egyik oka annak is, hogy nálunk az utóbbi időben elszaporodtak a bürokratikus jelenségek. Ez tehát azt is jelenti — s erről a második ötéves terv irányelveivel kapcsolatos beszámolóban, melyet Hegedűs András elvtárs fog tartani, részletesen lesz szó —, hogy alaposan meg kell változtatnunk gazdasági vezetésünk módszereit, hogy a túlnyomórészt határozatok révén való vezetésről át kell térnünk más, közvetlenebb, eredményesebb, hatékonyabb vezetési módszerekre. Mindenekelőtt építeni kell az alsóbb szervek kezdeményezésére arra, hogy ezek maguk intézzék az ügyek nagy részét.

A mi államunk népi demokratikus, szocialista állam

A második kérdés, amelyet fel akarok vetni, állami életünkkel kapcsolatos. Kétségtelen, hogy a mi állami életünkben — beleértve ebbe természetesen gazdasági életünket is — sok még a bürokratikus vonás és van benne jócskán bürokratikus kinövés. A bürokratizmus ellen, a bürokratikus kinövések és torzulások ellen, bárkinél és bárhol jelentkezzenek is, kíméletlen, megalkuvás nélküli harcot kell folytatnunk, jól átgondolt intézkedésekkel. Az utóbbi időben kezd kialakulni olyan helytelen gyakorlat, hogy egyes újságírók, de mások is, általánosítanak s nem egyszer lebü- rokratázzák állami szerveink dolgozóit és úgy tüntetik fel, mintha a mi rendünk egészében véve, egyszerűen valamilyen bürokratikus állam lenne. A mi államunk új állam, népi demokratikus, szocialista állam. Mint népi demokratikus szocialista állam, igen rövid, alig néhány esztendős múltra tekinthet vissza. Ezzel szemben a kapitalista államok 100—150 és van olyan közöttük, amely 300 éves múltra tekinthet visz- sza, gondoljanak Angliára. Ezenkívül a mi államunk egész más jellegű állam s feladatai is különböznek a tőkés államok feladataitól. A tőkés államokat — mint ismeretes — egy maroknyi, monopolista kizsákmányoló csoport irányítja a saját önző érdekében, a kizsákmányolás, a népelnyomás érdekében, nem pedig az állam irányítja a népgazdaságot. Nálunk azonban, és mindenütt, ahol szocialista vagy szocializmust építő állam van, nem a monopolista kizsákmányolok, nem egy szűk- körü oligarchia irányítja az államot a maga önös érdekében, hanem az állam irányítja a nép nevében és a nép érdekében, a párt vezetésével a népgazdaságot. Államapparátusunk dolgozói túlnyomó többségükben derék, becsületes emberek, népi demokráciánk hívei, s nem lelketlen bürokraták.

Persze akadnak közöttük olyanok is, akik elbürokrati- zálódnak. De legnagyobb részük munkás, dolgozó paraszt származású vagy népi eredetű értelmiség, s jelenleg is megőrizte kapcsolatát a néppel. Ezek az emberek elkövetnek hibákat és sokszor egyes helytelen intézkedéseink, rendelkezéseink is elősegítik azt, hogy munkájukban bürokratikus vonások lépjenek fel. Lehetnek és bizonyára vannak államszervezetünkben egyes emberek, de ezek kivételek, akik sokszor tudatosan keverik a kártyát. Államszervezetünk dolgozóinak legtöbbje nem ilyen. Ezt meg kell

mondani, mert most ellenséges imperialista körök s egyes itthoni szekértolóik is igyekeznek mindenképpen befeketíteni népi demokratikus államunkat. Ez az új állam népi demokratikus államunk, egész szervezetében, erényeivel és hibáival együtt, a mi államunk, a mi államszervezetünk, olyan állam, amelyet semmiféle burzsoá állammal fel nem cserélünk! A hibákat pedig, amelyek megvannak benne, pártunk vezetésével, együttes erővel kijavítjuk!

A bürokratizmus elleni küzdelem, s államapparátusunk, gazdasági életünk egyszerűsítése, a decentralizálás feladata szívós, körültekintő, alapos, szinte tudományos, egyszersmind igen kemény, határozott, ( szervező-irányító munkát követel meg. Ezt — mint helyesen mondja a Központi Vezetőség elé terjesztett határozati javaslat — elhamarkodni nem szabad. Az egyszerűsítés és a decentralizálás felelősségteljes feladatát is csak a népre, a dolgozókra, a tömegekre támaszkodva lehet helyesen megoldani. Ennek a munkának a megvalósítása során kell olyan intézkedéseket is tenni, amelyek átmenetileg egyes dolgozók, vagy a dolgozók egyes csoportjai számára nehézségeket jelentének. De ezek az intézkedések szükségesek szocialista építésünk s egész népünk életszínvonalának emelése, egész előrehaladásunk érdekében.

Ezeket az intézkedéseket azonban úgy kell megvalósítanunk, ahogy ez marxista-leninista párthoz, népi demokratikus, szocializmust építő államhoz illik: a lehető legnagyobb mértékben gondoskodva az emberekről, törődve velük, megmagyarázva, hogy előrehaladásunk érdekében szükség van államapparátusunk, felsőbb gazdasági apparátusunk egyszerűsítésére, létszámának csökkentésére, s hogy mindenkinek a számára, aki képes dolgozni, a Magyar Népköztársaságban, alkotmányunk szellemében, munkát, megélhetést fogunk biztosítani. Nem mondhatjuk, hogy olyan munkát, mint eddig végzett, mert nyilvánvaló, hogy a mai csökkentésre kerülőknek nagyobb része át kell, hogy menjen a termelésbe. Inkább lassabban hajtsuk végre ezt a feladatot, de a lehető legnagyobb körültekintéssel. Inkább hosszabb időn keresztül készítsük elő, de mindent kövessünk el, hogy a bizonytalanság és a megrázkódtatás, mellyel ilyen intézkedés átmenetileg járhat, a lehető legkisebb legyen.

Meg kell szervezni a küzdelmet a terv teljesítéséért és túlteljesítéséért

Egyik legfontosabb célkitűzésünk továbbá, hogy még ez évben, miután a Központi Vezetőség jóváhagyta az irányelveket, elkészüljön a végleges második ötéves terv, s azt, mint javaslatot, a kormány, az országgyűlés elé terjesszük. De nemcsak törvényerőre kell emelni második ötéves tervünket, hanem a pártnak és a kormánynak már most, napról napra meg kell szerveznie a küzdelmet a terv teljesítéséért és túlteljesítéséért, az iparban, a mezőgazdaságban, a közlekedésben, az egész népgazdaságban.

Nemcsak és nem főként mennyiségileg, hanem a minőségi mutatók szerint is, tehát

a termelékenység emelése, az önköltség csökkentése, az új gyártmányok kibocsátása, a műszaki színvonal emelése stb. tekintetében. Persze, ide tartoznak egyéb gazdasági feladatok, olyanok, mint a begyűjtés helyes megszervezése, a mezőgazdasági munkák elvégzése.

Bár a második ötéves terv irányelvei külön napirendi pontként szerepelnek, szükséges mégis aláhúzni, hogy az új tervezet, amelyet a Központi Vezetőség elé terjesztünk, lényeges kérdésekben eltér az eredetitől. Ebben a tervezetben igyekeztünk megalapozot(Folytatás a 3. oldalon.)

T»

k