Tolnai Napló, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-20 / 170. szám

A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének ülése

(Folytatás a 2. oldalról.)

tabbá, még biztonságosabbá < tenni második ötéves tervünk irányelveit. Ennek érdekében javasoljuk valamelyest csökkenteni a fő előirányzatokat, így az ipari termelés emelkedését az eredeti 50—52 százalékról javasoljuk, mintegy 47 —50 százalékban előirányozni, javasolunk bizonyos csökkentést 1960-ra a kenyér-gabonatermelés-előirányzatnál s néhány más mezőgazdasági előirányzatnál, pl. a gyapjúter- rnelésnél. Javasoljuk, némileg csökkenteni a beruházások keretét az eredeti 78—80 milliárd helyett 76—78 milliárdra. Mindezek következtében, természetesen, valamivel kisebb nemzeti jövedelmet kell előirányozni, az eredetileg javasolt 42—43 százalék helyett mintegy 40 százalékot. Ennek az a célja elvtársak, hogy biztonságosabbá tegyük a tervet. főleg az anyagellátást. Ugyanakkor változatlanul javasoljuk előirányozni az élet- színvonal emelkedését, az egy főre jutó reálbér emelkedését a munkásoknál és alkalmazottaknál legalább 25 százalékban és a parasztság reálpénz- és természetbeni jövedelmének emelkedését 25 százalékban. A nemzeti jövedelemnek említett 40 százalékos emelkedése jelentéktelen mértékben megváltoztatva a nemzeti jövedelem belső elosztását, teljes mértékben lehetővé teszi ezt az emelkedést és bizonyos tartalékoknak az előirányzását is megvalósíthatjuk.

A főmutatók nagyobb részének csökkentésére vonatkozó javaslat megtételénél a Politikai Bizottságot az anyagellátás biztosítása mellett az a szempont vezette, hogy olyan irányelveket készítsünk, hogy lehetőleg ne érhessen bennünket meglepetés, ha egy, vagy más tekintetben tőlünk független okokból nem az történnék, amit előirányoztunk, például egy-két év gyengébb mezőgazdasági termése, vagy valami más, s mindennek érdekében jelentősebb tartalékokat biztosítunk. A második ötéves tervünk, ez egyébként is természetes, sokkal megalapozottabb, mint előző terveink voltak. Tanultunk a múlt hibáiból, s meg kell mondani, hogy nem volt nekünk akkor még tervezési tapasztalatunk, s ezenkívül nemzetközi tapasztalataink sem voltak tervezési vonalon. Ez természetesen, nem azt jelenti, hogy az irányelv-tervezeten nem lehet és nem kell tovább javítani, s nem jelenti azt, hogy magában a tervben, amikor a részletes tervet kidolgozzuk, nem kell mindent elkövetni, hogy a még meglévő hiányosságokat és bizonytalanságokat kiküszöböljük. Természetesen arra is igen nyomatékosan fel kell hívni a figyelmet, — ezt a tervet azért, mert csak 47-—50 százalékos ipari termelési emelkedést és mintegy 40 százalékos nemzeti jövedelem emelést irányoz elő —, félkézzel, játszva nem lehet megvalósítani. Vannak ilyen hangok, de ezek helytelenek. Fel kell hívnunk a figyelmet, hogy ezt a tervet nem könnyű megvalósítani, pártunk, munkásosztályunk, egész népünk erőinek összpontosítása és megfeszítése szükséges ahhoz, hogy ezt a tervet sikeresen megvalósítsuk és esetleg valamelyest túlteljesítsük.

A közvetlen gazdasági feladatok között rendkívül fontosnak tartja a Politikai Bizottság, hogy számba véve a reális lehetőségeket, elvetve a jobboldali demagógiát, amelyet a Központi Vezetőség 1955. évi márciusi határozata

Ami magát pártunkat illeti, a párt belső életét és a párt munkáját, itt a legfontosabb a kollektív vezetés további megszilárdítása, a személyi kultusz maradványainak teljes felszámolása, a pártdemokrácia kiszélesítése, a bírálat és önbírálat további kifejlesztése, s egyben a pártban helyenként meglazult fegyelem megszilárdítása, a vas- fegyelem megteremtése eszmei-politikai alapon. Röviden a legfontosabb most a pártélet lenini normáinak, beleértve a demokratikus centramint kalandorpolitikát helyesen leplezett le, szilárdan, csakis meglevő gazdasági erőinkre építve, mielőbb tovább javítsuk dolgozó népünk, mindenekelőtt munkásosztályunk életszínvonalát. A már meghozott és még meghozandó intézkedéseket, amelyek ezt célozzák, az elvtársak ismerik. Ilyenek a május elsejei árleszállítás, egyes bérügyi intézkedések, a munkaidő részleges csökkentésére már végrehajtott határozat, különféle szociálpolitikai és egészségügyi intézkedések, melyek már megvalósultak, vagy előkészítés, illetve megvalósulás stádiumában vannak. Ezen túlmenően a Politikai Bizottság javasolja, hogy 1956-ban és a következő években a kormány ne bocsásson ki békekölcsönt, sem más állami kölcsönt. Ugyanakkor azt is javasolja a PB, hogy az előzőén kibocsátott 20 évnél rövidebb lejáratra szóló kölcsönöket a kormány alakítsa át hosszabb lejáratú, 18—20 évi kölcsönre, hogy az államot sem terheljük meg olyan terhekkel, amelyeket nem bírna el. Ez azt jelentené, hogy senkinek egy fillérje sem veszne el abból, amit az államnak kölcsönadott. Csak az történik, hogy az államnak kölcsönadott pénzét lassabban kapná vissza. Ugyanekkor azonban az államkölcsönök elmaradása azt jelentené, hogy a munkások és alkalmazottak reálbére átlagban kb.

4,2 százalékkal azonnal emelkednék. Azért mondjuk átlagban, hogy a munkások és alkalmazottak reálbére emelkednék, mert ez attól függ, hogy mekkora a fizetés, ki mennyit jegyzett stb. Úgy gondoljuk, hogy ezt a javaslatot a dolgozók helyesléssel fogják fogadni.

Figyelembe véve a nemzetközi feszültség bizonyos enyhülését, pártunk javaslatára a kormány már csökkentette honvédségünk létszámát 20 ezer fővel. A Politikai Bizottság most azt javasolja a Központi Vezetőségnek, hogy javasolja a kormánynak, tegyen lépéseket a hadsereg további 15 ezer fővel való csökkentésére. Vagyis rövid idő alatt ily módon összesen 35 ezer fővel csökkentenék hadseregünk létszámát a már előző 20 000-rel együtt. TerméTovábbra is változatlanul, töretlenül visszük pártunk irányvonalát a mezőgazdaság szocialista átalakítására, a legszigorúbb önkéntesség betartásával, de nem passzív módon, hanem az elért eredmények népszerűsítésével, s érvek segítségével. Meg kell győzni a parasztságot arról, hogy fel- emelkedésének egyetlen útja a termelőszövetkezet. Jelenleg van szilárd alapunk már a jól működő, régi termelőszövetkezetekben, hogy ezt megtegyük. Pártunk III. kongresszusának erre vonatkozó útmutatásai. Központi Vezetőségünk múlt évi júniusi, valamint 1955 márciusi határozata teljes mértékben érvényben maradnak, s megszabják e tekintetben is cselekvésünk irányát. Ugyancsak változatlanul érvényben marad az, amit pártunk III. kongresszusa, Központi Vezetőségünk ez év márciusi határozata az egyéni parasztgazdaságokról, a szegény- és középparasztsághoz való viszonyunkról mondott, hogy mi az egyéni parasztgazdaságokat is támogatjuk, igyekszünk elérni, hogy termelési tartalékaikat jobban kihasználják, hogy

lizmust, következetes megvalósítása.

Pártunkban mélyek mind a szektarianizmus, mind a jobboldali opportunizmus gyökerei. Mind a kettővel szemben a legélesebb, a legkövetkezetesebb eszmei-politikai harcot kell folytatni, a párt fő irányvonalának és helyes politikájának érvényesítéséért.

Miben nyilvánult meg és nyilvánul meg részben még most is nálunk a szektarianizmus? Természetesen nincs szó arról, hogy mindent felsoroljak, csak a legfőbbeket. Megszetesen, a leszerelésre kerülő katonákat és tiszteket a népgazdaságban, s általában állami és társadalmi szerveinkben megfelelően el kell helyezni.

A Politikai Bizottság javasolja a Központi Vezetőségnek, — ezt a határozati javaslat is felveti, hogy elvileg döntsön ezen az ülésen a területi átszervezés kérdésében is. Többen a KV tagjai közül kifogásolták, hogy ez a kérdés nyilvánosságra került, mielőtt a Központi Vezetőség megvitatta volna. Az észrevétel és bírálat indokolt, de a javaslat maga helyes és szükséges. Valóban nem valami operatív jellegű, hanem rendkívül nagy horderejű kérdésről van szó. Persze nemcsak a közigazgatás átszervezéséről van szó, hanem a pártapparátus átszervezéséről, sőt a megvalósítást a pártapparátus átszervezésével kell kezdeni, mert a pártnak kell irányítania az egész átszervezést. Ezen - kívül a többi összes belügyi stb., stb. szerveket át kell szervezni. Ezért gondolom, hogy az észrevétel és a bírálat indokolt, azonban maga a javaslat helyes és a PB véleménye szerint szükséges. Államapparátusunk azért is túlzottan nagy, mert túl sok nálunk a közigazgatási egység. Szükséges nagyobb közigazgatási egységeket kialakítani, Budapesttel együtt mintegy 10—12-t, természetesen ez hozzávetőleges szám. véglegeset még nem lehet mondani. Magát Budapestet is túlzottan nagy területté tettük azáltal, hogy szinte tisztán mező- gazdasági jellegű községeket is hozzácsatoltunk. Valószínűleg ezen is módosítani kell majd. A Politikai Bizottság nevében azt javasolom a Központi Vezetőségnek, bízza meg a Politikai Bizottságot és a Minisztertanácsot az említett irányelvek alapján dolgozza ki a végleges terveket, készítse elő a végrehajtást oly módon, hogy a javaslat előreláthatóan októberben az országgyűlés elé kerüljön, s ez év végéig meg is valósuljon, mert 1957. I. 1-vel új költségvetési év kezdődik. Nem szükséges bizonyítani, hogy a jelenlegi állapot fenntartása nem kívánatos, mert lazítja az állami fegyelmet, s megnehezíti az állami feladatok megvalósítását. Mert nagy a bizonytalanság az államapparátusban, ki, hová kerül.

mindenekelőtt a termelőszövetkezeti parasztság mellett a szegényparasztságra támaszkodunk, de igyekszünk szoros szövetséget teremteni a középparasztsággal, és jóvátenni azokat az igazságtalanságokat, melyeket számos helyen a középparasztokkal szemben, őket kuláknak minősítve, elkövettek. Ez folyamatban van, és reméljük, hogy ez a jóvátétel igen rövid időn belül, 1— 2 éven belül lezárul.

Végül le kell szögeznünk, hogy a kulákoknak minden jogot meg kell adni, amely a Magyar Népköztársaság polgárait megilleti, semmiféle törvénytelenséget nem szabad velük szemben megtűrni, de politikailag a kulákságot el kell szigetelni. Nem érdekünk, hogy kiélezzük a harcot a kuláksággal szemben. Ellenkezőleg az az érdekünk, hogy ez a harc lehetőleg ne éleződjék ki. De résen kell lennünk. Nem szabad megengedni, hogy törvényeinket megszegve, mezőgazdasági termelőszövetkezeteink, állami intézményeink stb. ellen bárki aknamunkát folytasson.

nyilvánult és megnyilvánul abban, hogy gyakran politikai felvilágosítás helyett adminisztratív rendszabályokat és eszközöket alkalmaznak. Pl. még legutóbb is, néhány hónappal ezelőtt, ez év elején, részben múlt év végén, Vas Zala és Somogy megye egyes községeiben teljesen tűrhetetlen és megengedhetetlen módon, kijátszva és megszegve a Központi Vezetőség utasításait — kimondom —, becsapva a Központi Vezetőséget, olyan rendszabályokat alkalmaztak, amelyek a parasztságot nem

a termelőszövetkezetekbe hozzák, hanem eltaszítják a párttól és a népi demokráciától, kompromittálják a pártot és a népi demokráciát.

Időnként az adminisztratív eszközökre szükség van, de ezek nem helyettesíthetik az eszmei-politikai felvilágosítást és harcot.

Megnyilvánult a szektarianizmus egyes megdönthetetlennek hitt tételek dogmatikus hangoztatásában, komoly

mélyreható viták hiányában a tudományos és politikai kérdésekben. Jelentkezett a sokszor egyoldalú és türelmetlen káderpolitikában. Kifejezésre jutott az osztályharc egyoldalú, nem a konkrét viszonyok elemzésén alapuló értelmezésében. A termelőszövetkezetek fejlesztésénél. Megnyilvánult a bürokratikus vezetési módszerekben, államapparátusunk, s részben különböző egyéb szerveink, még pártszervezeteinknek bürokratikus vonásaiban is. Jelentkezett a volt szociáldemokrata elvtársakhoz való, nem ritkán helytelen viszonyunkban, ezen elvtársak mellőzésében. Kifejezésre jutott a szövetségesek sokszor helytelen mellőzésében, abban, hogy nem számoltunk eléggé velük. Kifejezésre jutott többek között az abban is, hogy háttérbe szorult a Hazafias Népfront. Helyes volt, hogy a párt fellépett a jobboldali elhajlók ellen, akik a párt fölé akarták helyezni a népfrontot és szembe akarták állítani a párttal, de nem volt helyes emiatt háttérbe szorítani, elhalványítani a Hazafias Népfrontot. Pártunk most ezt a hibát kijavította, illetve kijavítja.

Mindez persze összefüggött és összefügg a kollektív vezetés háttérbe szorításával pártunkban és a személyi kultusz- szál, főként 1953 júniusa előtt, de részben még ez után is.

De természetesen nemcsak szektáriánus hibák voltak és vannak pártunkban, hanem vannak igen komoly, vaskos jobboldali hibák, sőt volt jobboldali elhajlás is, amelyet elsősorban Nagy Imre képviselt, s Központi Vezetőségünk 1955 márciusi h Vározata leleplezett és határozatában megírt: A határozat maga helyes volt. Ez a határozat nemcsak a jobboldali elhajlást leplezte le.

Ahhoz, hogy az előttünk álló feladatokat sikeresen megvalósíthassuk, az említetteken kívül, lényegesen meg kell változtatnunk a pártmunka, a pártvezetés stílusát. Túl sokat ülésezünk, túl hosszú határozatokat írunk túlságosan sok nálunk a papíros- munka és kevés a közvetlen szervező, irányító munka, az emberekkel, a káderekkel való közvetlen foglalkozás, a szervezetek közvetlen segítése. Ezen kell változtatnunk. Ez nem könnyű dolog. Megszoktuk a régi módon való munkát. A pártmunkásokat, az instruktorokot nem aszerint kell megítélni, hogy milyen jelentéseket adnak — bár a jó jelentések igen fontosak —, hanem aszerint, hogy milyen eredményesen dolgoznak, s az eredmény mindenekelőtt a gazdasági sikereken mérhető le. Természetesen nem kevésbé fontos ma a pártélet elevensége, annak kollektív jellege, az eszmei-politikai kérdések tisztázása, a propagandamunka, s a párt tagjainak és a pártonkívüli dolgozók helyes tájékoztatása. Mindez azonban azt a célt szolgálja, hogy biztonságosabban és gyorsabban haladhassunk előre azon az úton, amelyet pártunk fő irányvonala megjelöl számunkra s megvalósíthassuk azt a politikát, melyet Központi Vezetőségünk meghatároz.

A pártnak, a pártszervezeteknek, a pártaktíváknak segítenünk kell abban, hogy közvetlenebbül, alaposabban foglalkozzanak gazdasági kérdésekkel ; hogy megismerjék, megtanulják az ipar, a mező- gazdaság, általában a gazdaság kérdéseit, mert enélkül a gazdasági munkát és általában az állami munkát nem képesek irányítani. E téren vannak eredményeink, helytelen lenne ezeket lebecsülni, de teljes fordulatot ezen a téren még nem értünk el.

hanem ugyanakkor megmondta azt is, hogy tovább kell folytatni a harcot a szektáns hibák ellen. Munkánkban a hiba ott történt, hogy ezt a határozatot nem mindenben hajtottuk helyesen végre. Egyrészt nem folytattunk következetes eszmei-politikai harcot a jobboldali nézetek ellen, nem mutattuk meg, hogy hová vezetnének ezek a nézetek, ha úrrá lennének a pártban, nem győztük meg erről teljes mértékben a pártaktívát, a párttagságot. Nem fegyvereztük fel eléggé a pártaktívát és a párttagságot. Emiatt nem tudtuk meggyőzni a népi demokráciánkhoz hű embereket. Elmulasztottuk ennek a rendkívül fontos feladatnak a végrehajtását az értelmiség között, s különösen az úgynevezett „szabad foglalkozású“ értelmiség között. Másrészről, bár a határozat egyenesen figyelmeztet arra, hogy a jobboldali hibák erősödése, s az ezek ellen szükséges harc nem jelentheti a szektás hibák elleni határozott fellépés beszüntetését. A gyakorlatban erről egy időre megfeledkeztünk. Ez komoly hiba volt azért is, mert a icbboldali elhajlók malmára hajtotta a. vizet, erősítette a jobboldali irányzatot.

Mindez azt bizonyítja, hogy a jelenlegi helyzetben — egyébként ez minden helyzetre vonatkozik — különösen óvakodni kell, hogy üres formulák közé szorítsuk a politikai munkát. Nem szabad betűrágók módjára azon vitázni, hogy a jobboldali, vagy a baloldali veszély-e a nagyobb, hogy melyik a fő veszély. A jelenlegi helyzetben mindkettő igen komoly veszélyt jelent számunkra, s ezek sokszor annyira összefonódnak, hogy nem is könnyű őket jobboldalinak vagy baloldalinak osztályozni. A mindenkori konkrét helyzetnek megfelelően kell a jobboldali, a szektás, és opportunista jelenségeket elemezni, s ennek alapján kell küzdeni mindenfajta pártellenes, antimarxista, antileninista nézet, s természetesen pártunk és államunk ellen irányuló minden támadás ellen! Nem azonosítva a kettőt, minden ilyen támadást egységesen, egy akarattal kell pártunknak visz- szavernie!

Párttagjainkat arra kell nevelni, hogy bátran, félelem nélkül mondják meg véleményüket, őszintén, úgy, ahogy itt az elvtársak a Központi Vezetőségben az első napirendi pont tárgyalásánál elmondották, de ugyanakkor pártsze- rűen, mértékkel és figyelembe- véve a párt mindenkori érdekeit. Párttagjainkat továbbá arra kell nevelni, hogy bátran és félelem nélkül, nyíltan szálljanak szembe minden antimarxista, antikommunis- ta, antileninista nézettel és szálljanak szembe határozottan minden ellenséges megnyilvánulással, amely pártunkat, pártunk vezetését, államunkat érinti, de tanulják meg megkülönböztetni a jó barátot az ellenségtől. Nevelnünk kell párttagjainkat, pártszervezeteinket arra, hogy legyenek éberek az ellenség újabb, bonyolultabb, váratlan támadásaival szemben, s verjenek vissza minden ellenséges támadást.

Pártunk és a tömegek kapcsolatának kiszélesítése és megerősítése szempontjából rendkívül fontos a szakszervezetek munkája. Magyarországon a szakszervezetek jelentősége jóval nagyobb, mint egy sor más országban. Nagy hagyományai vannak a szakszervezeti munkának. Jelenleg mintegy 2 millió szakszervezeti tag van hazánkban, egy nem egészen 10 millió lakosú országban. A szakszervezetek munkája az utóbbi időben javulást mutat, de még nagyon sok itt is a tennivaló. Hasonlóképpen megjavult a DISZ munkája, de nem lehet elmenni szó nélkül amellett, hogy a DISZ-ben egyesek akarva-aka- ratlanul abban az irányban viszik, legalább is vitték a munkát, hogy a DISZ harca eltávolodjon a párt harcától, s egyes elvtársaknál polgári libe- rál-demokrata illúziók elemei jelentkeztek. A DISZ intéző bizottságának egységesnek kell

lennie és egységesen, töretlenül kell állnia a párt és a párt vezetésének az oldalán.

Említés történt már arról, hogy a Hazafias Népfront kérdésében a III. kongresszus után voltak bizonyos hibák, s hogy ezeket a hibákat részben már kijavítottuk, részben kijavítjuk. Politikai Bizottságunk véleménye az, hogy a Hazafias Népfrontnak igen jelentős helye és szerepe van, s kell, hogy legyen országunk, népünk életében. A lépéseket, amelyek a Hazafias Népfront felélénkítésére, szerepének növelésére történtek, az elvtársak ismerik. Elvileg ebben a tekintetben is változatlan — véleményünk szerint'-pártunk III. kongresszusának irány- mutatása, melynek szellemében tettünk és teszünk is lépéseket.

Tisztelt Központi Vezetőség!

Pártunk, mindenekelőtt a munkásosztály, ezen túlmenően azonban a dolgozó parasztság, az értelmiség, egész népünk pártja a szó legigazibb értelmében: nevének megfelelően a magyar dolgozók pártja!

Munkásosztályunk a tér. melésben kifejtett nagyszerű irmuké jával, Központi Vezetőségünk június 30—i határozatának szinte egyöntetű támogatásával, ezer és ezer más módon bizonyítja, hogy szilárd támasza pártunknak. Határozottan támogatja pártunkat a szövetkezeti parasztság is.

Ami az egyénileg dolgozó parasztságot illeti, ennek pártunkhoz és népi demokráciánkhoz való ragaszkodását igazolja mindenekelőtt szorgos munkái- a földeken, a beadási fegyelem megszilárdulása, jó teljesítése, s a békéért folytatott harcban való cselekvő részvétele. Az értelmiség zöme is híve népi demokráciánknak és pártunknak. De hiba volna elhallgatni. hogy az értelmiség egyes rétegeivel vannak nézet, eltéréseink. Különösen vonatkozik ez az írók jelentős ré_ szére. Mi azt gondoljuk, hogy ezeket a kérdéseket nem szabad forró fejjel intézni. Az íróktól pártunk és népünk mindenekelőtt azt kéri, hogy írjanak jó könyveket, novellákat verseket. Nem akarunk mi nekik diktálni de kifejtük nézeteinket s arra kérjük őket, hogy összefüggéseiben, fejlődésében lássák és ábrázolják a magyar valóságot. Mutassák meg a hatalmas fejlődést, amely országunkban a felszabadulás után bekövetkezett, áb rázolják igaz módon, magas művészi színvonalon az egész életet, s ne csak jelenünk árnyoldalait vegyék szemügy. re. bár persze ezt is meg kell mutatni. Úgy gondoljuk, hogy helyes politika mellett, s pártunk politikája kétségtelenül helyes, a párt és a pártvezetés teljes egységével megtaláljuk a megoldást minden kérdésre. Meg fogjuk találni a megegyezést az írókkal is, és mindazokkal, akikkei most némi nézeteltérésünk van.

Pártunknak fontos adósságot kellett és részben kell még letörlesztenie Jugoszlávia népeivel, és a Jugoszláv Kommunisták Szövetségével a Jugoszláv Népköztársaság kormányának és pártjának vezetőivel szemben. Az elvtársak tudják miről van szó. Mi ennek az adósságnak a le- törlesztéséért már sokat tettünk eddig is. Alapjában rendeztük a két ország közötti állami viszonyt, de úgy gondoljuk, hogy ez nem elegendő. Mi, kommunisták leninisták, proletárinternacionalisták vagyunk pártunk vezetésével országunkban a szocializmust építjük. Meggyőződtünk arról, hogy ugyancsak a szocializmust építik Jugoszláviában is a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének vezetésével, szükségesnek tartjuk hogy visszavonjuk a rágalmakat, amelyeket a feszült nemzetközi helyzetben a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaságra, a jugoszláv népre ég vezetőire szórtunk. Ezt nemcsak azért tesszük, mert ez pártunk, országunk, népi demokráciánk érdeke, hanem azért is, mert proletár-internacionalisták vagyunk.

Népi demokratikus államunk, s pártunk egész politi(Folytatás a 4. oldalon.)

Legfontosabb a pártélet lenini normáinak, beleértve a demokratikus centralizmust, következetes megvalósítása

Töretlenül visszük pártunk irányvonalát a mezőgazdaság szocialista átalakítására

Meg kell változtatnunk a pártmunka, a pártvezetés stílusát