Tolnai Napló, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-06 / 158. szám

1956 JÚLIUS 6.

TOLNAI NAPLÓ

3.

PART ÉS PARTÉPÍTÉS «

A kölesdi kommunisták a tag- és tagjelöltfelvételi munka sikeréért

Jelentés az állami gazdaságok kombájnosainak versenyállásárél

Pártszervezeteinkre nagy fel adatok hárulnak, különösen most, amikor egész népünk kenyerének biztosításáról van szó. A legkisebb szemveszteség gél történő aratás, behordó s, cséplés megvalósítása jól átgondolt, széleskörű, szervező, felvilágosító, példamutató mun kát kíván pártszervezeteink - vezetőitől és személyszerint minden egyes kommunistától Ennek szellemében beszélték meg a kommunisták feladatait a kölesdi községi pártvezetőség ülésén, majd az alapszervezetekben.

Gondosan felmérték, hány hold területen kell a kalászosokat learatni, s ehhez milyen erővel rendelkeznek, beszámítva a gépeket is. A behordás területén is hasonló tervet dolgoztak ki, s a párttagok arra törekednek, hogy közös munkával ezt is a legrövidebb időn belül el tudják végezni a falu dolgozói.

A községi pártvezetőség azonban arra is gondol, hogy e nagy munkák idején a párt- szervezetek erősítésének egyik fontos feladata a tag- és tagjelöltfelvétel munkája is halad jón. Nem választható el egymástól ez a két feladat, hanem szorosan együvé tartozik.

Nyilvánvaló, hogy a kommunisták, amikor saját példamutatásukkal, felvilágosító szavukkal a gazdasági feladatok végrehajtását segítik elő, eg\ - úttal nevelniük kell a dolgozókat, s közülük a legjobbakat el kell vezetni a párthoz. A nyári nagy munkák erre nagyon alkalmasak, hiszen a dől gozók legtöbbje e nagy mezőgazdasági munkák idején messzemenő áldozatkészségről szorgalomról tesz tanúságot.

Nem véletlen, hogy a kölesdi községi pártvezetőség erre, az idei évben, különösen nagy súlyt helyez. Az elmúlt években ugyanis a pártszervezetek vezetői nem nagyon gondoltak erre. Döntően azóta változott meg a helyzet, amióta a járási pártbizottság ezen a területen nagyobb segítséget ad a párt- szervezeteknek. Ennek egyik módja az volt, hogy javaslatuk ra a község kommunistái Séta Béla elvtársat, a járási pártbizottság instruktorát választották meg a községi pártvezetőség titkárává. Ez év májusában a községi pártvezetőség megbeszélte az ala^szerve- zetek tag- és tagjelöltfelvételi munkáját. Megállapították, hogy az elmúlt évben egyedül

a Kossuth Termelőszövetkezetben vettek fel tagjelöltet, a többiben, mint a borjádi Haladás, a Hangosi Uj Életnél, a jónéhány év óta nem. Ez annál is fontosabb volt, mivel a kölesdi termelőszövetkezetek is azok közé a termelőszövetkeze tek közé tartoztak, amelyekben igen kis létszámú, tízen alúli pártszervezetek működtek. A községi pártvezetőség igen helyesen azzal érvelt, hogy maradandó jó eredménye két csak akkor lehet elérni, ha a pártszervezet tagjainak elméleti színvonala emelése mellett a pártszervezeteket számszerűleg is növelik.

Nem volt könnyű megindítani ezt a munkát, hiszen az alap szervezetek vezetői körében is olyan vélemények hangzottak el „mi is próbáltuk már, itt nem megy ez a munka, nehéz dolog ez.“ Amikor azonban a községi pártvezetőség tagjai felmérték a lehetőségeket, hogy kikkel lehet beszélgetni ebben az irányban, s valóban beszélgettek is e kiváló dolgozókkal, megdőlt az eddigi állítás. Megdőlt, mert például a borjádi Haladásban Ferenczi Béla munkaérdemérmes tehenész, amikor Séta Béla elvtárs be

szélgetett vele, elmondta, hogy bizony ővele még nem foglalkoztak ilyen formában. így vették fel Domokos István kiváló tsz-tagot is a májusi taggyűlésen tagjelölt-idő nélkül mindjárt párttagnak.

Hasonló megbízatások és a a községi pártvezetőség tagjainak beszélgetései jó eredményeket hoztak ezen a területen a többi termelőszövetkezetekben, de a vajüzemben és a téglagyárban is. Végeredmény ben május óta 11 termelőszövetkezeti taggal, négy vaj- üzemi, egy téglagyári, egy szövetkezeti dolgozóval és egy pedagógussal erősödtek a kölesdi pártszervezetek. Továbbra is szükség van azonban a szívós felvilágosító, meggyőző munkára, mert még mindig nem tűnt el egyes alapszervezetekben a fent említett tavalyi helytelen nézet. Éppen ezért a községi pártvezetőség tagjai, mint Cserna András elvtárs aki a téglagyárban, Kiss János elvtárs, aki a DISZ-ben foglalkozik ezzel a munkával, a párttagokat is megbízták e fontos feladattal, Bencze József elvtársat a vajgyárban, Szombathelyi János pártcso- pcrtbizalmi elvtársat a falusi alapszervezetben.

Négy nap alatt 839 kh-ról 10.746 q árpát arattak le kom- bájnosaink. Az összes learatott terület 1446 kh. Ebből 60 százalékot kombájnnal, 32 százalékot aratógéppel, 8 százalékot kézierővel vágtak le.

A Kajmádi és a Leperdpusz- tai Á. G. az ősziárpa aratását befejezte. Az Alsóieperdi Á. G. kombájnosai versenyre hívták a Tolna megyei állami gazdaságok összes kombájnosait. A

(A kombájnosok sorrendjének összeállításánál valameny- nyi állami gazdaság legjobb tel jesítményt elérő kombájnvezetőjét vették figyelembe. A legközelebbi értékeléskor a sorrendet a legjobb teljesítené nyék alapján állítják össze, függetlenül attól, hogy például az első, második, vagy harmadik helyezett egy állami gazdaságban van. Ha ugyanis így értékeljük az állami gazdaságok kombájnvezetőinek versenyét, akkor a második helyet Juhász István Biritói Állami Gazdaság kombájnosa foglalja el 759 mázsa learatott ősziárpával.)

Egyes állami gazdaságok kombájnosainak pl. a gerjeni Á. G.-ban Horváth elvtársnak, a Sárközi Állami Gazdaságban Pilis elvtársnak a lemaradását az idézte elő, hogy egy-két nappal később kezdtek az aratáshoz, mint a többi állami gaz daságok.

Van olyan gazdaság mint pl. a Fornádi Állami Gazdaság,

verseny győztese az lesz, aki legkevesebb szemveszteséggel, legnagyobb önköltség megtaka rítással legtöbb gabonát fog learatni.

Tíz métermázsa learatott gabona számít 1 kh-nak azért, hogy minden állami gazdaság kombájnosa egyenlő feltételek kel induljon.

A kombájnosok közötti versenyben az eddigi eredmények alapján a következő sorrend áll fenn:

798 q ősziárpával 482 q

465 q „

438 q

358 q „

320 q 277 q

250 q „

180 q

ahol az aratást tegnap kezdték el, így a jelentésben nem szerepel.

A verseny tehát még nem dőlt el, hogy ki lesz az első,

mert az aratásnak a kezdetén vagyunk. Lehet, hogy néhány nap múlva teljesen új nevek kerülnek az élre.

Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a kombájnosa- ink között igen lelkes harc folyik az elsőségért. Nagy jelentősége van annak, hogy az. elsőséget nem akármilyen áron akarják elérni, hanem minden kombájnos szemelőtt tartja azt, hogy az aratást, az ország kenyerének betakarítását a lehető legkisebb szem- veszteséggel és a lehető legnagyobb önköltségmegtakarítással kell elvégezni. A versenyben élenjáró kombájno- saink legyenek továbbra is lel kés, példamutató harcosai a gabonaaratás, az ország kenyerének gyors betakarításáért folyó munkának.

Tamás néni párttag lett

Ami az előkészületekből kimaradt

1. Feil Ferenc Biritópuszíai Á. G.

2. Szommer Ferenc Kajmádi Ä. G.

3. Falb József Juhépusztai A. G.

4. Bartek János Alsóieperdi Ä. G.

5. Nagy István Alsópéli A. G.

6. Ambrus Antal Nagytormási Á. G.

7. Pilisi István Sárközi Á. G.

8. Horváth László Gerjeni Ä. G.

9. Hornok László Kanacsi Á. G.

a hétköznap, ha ünnepnap megy az ember a dunaföldvári Alkotmány Termelőszövetkezetbe , mindig ott találja a 68 esztendős Tamás Istvánnét. Tizennyolc unokája és hét dédunokája van. Haja észrevehetően őszül, homlokán mély barázdát húztak már az évek. De fizikai és szellemi képességei még nagyon jók- Felveszi a versenyt, bármelyik 20—25 évessel a szövetkezetben. Semmivel sem lehet őt megbántani, de ha azt mondja neki a tsz-beliek közül valaki, hogy ne menjen kapálni, aratni, vagy kocsit rakodtatni, — gyomlálgasson a kertészetben, vérig sértve érzi magát. Különben a kertészetben dolgozik, de esténként, úgy munkaidő után kijár a közösbe dohányt kapálni, míg csak látni lehet, dolgozik. És míg másoknak eszébe sem jutott az aratás, ő már minden nap megemlítette az elnöknek, hogy őt is osszák be aratni. Delelőt (így hívták erre a mezőgazdasági dolgozók ebéd utáni pihenőjét) sose tart. „Bekapom az ebédet és míg a többiek pihennek, a háztáji földemen kapálok, mert ugye azt is meg kell valamikor csinálni” — így mondja ezt Tamás néni. Tavaly 247 munkaegysége volt. Azelőtt is körülbelül ennyi és még azelőtt, 1953-ban pedig 304 munkaegységet szerzett. A közös vagyon ra úgy vigyáz, mint a szeme fényére.

Idős kora ellenére ennyi jó tulajdonsággal rendelkezik Tamás néni. Egy esztendővel ezelőtt mégis több tsz tag, főleg, — akik nem igen szeretnek dolgozni, — felvetették, hogyJTamás nénit ki kell zárni a szövetkezetből. Azt hozták fel indoknak hogy harácsoló és összeférhetetlen. A munkakerülők, — akik már nincsenek is a szövetkezetben — aláírást gyűjtöttek, megpróbálták a becsületes tagokat befolyásolni, a vezetőséget rábírni, hogy terjessze a közgyűlés elé Tamás néni kizárását. A szövetkezet elnöke, Juhász elvtárs azonban jól állt, ma is jól áll a lábán, őt nem lehet befolyásolni. Azt mondotta: „Nem baj, hogy Tamás néni harácsoló meg azt se lehet a számára hibának felróni, hogy lenézi a lógosokat, szájaskodik azokkal, akiknek közömbös a szövetkezet sorsa’’. Az elnöknek igaza van. Bár minden szövetkezeti tag ilyen „harácsoló” lenne, tűzön-vizén harcolna azért, hogy minél több munkaegysége legyen. Ha ez így lesz, akkor egyetlen szövetkezetben sem kell azon problémázni, hogy nem futja az időből a kukorica háromszori kapálására, vagy az aratds-cséplés 20 nap alatti elvégzésére. És csakugyan az se baj hogy Tamás néni megveti a lógosokat, nem állhatja szó nélkül a felelőtlenséget. Úgy lenne jó, ha e tekintetben is minden tsz tag Tamás nénire hasonlítana. Akkor nem len ne munkája egyetlen tsz-ben sem fegyelmi bizottságnak.

Ilyen asszony Tamás néni. Mikor megkérdeztük tőle, hogy nem akar-e még nyug- díjba menni, félig sértődötten, félig pedig ámuldozva azt mondta: „Ezen még eddig nem nem gondolkoztam, meg mostanában nem is fogok. Hiszen most vettek fel párttagnak. Ezután, mint az élcsapat tagja, a piros könyvecske tulajdonosa ,még jobban dolgozom, mint eddig. Míg erőmből telik, mindig azon iparkodok, hogy többet teremjenek a földek, gazdagabb legyen a szövetkezet. Rajta leszek, hogy minél több kiváló asszony tagja legyen a pártszervezetnek, hogyha a mi kezünkből kiesik a szerszám, legyen, aki jó erősen megfogja és termel, épít tovább.

A szekszárdi járási tanács versenyhíradójában azt olvashatjuk, hogy Szedres egyike azoknak a községeknek ahol a legjobban felkészültek az aratási munkákra. Lábonálló árpát már keveset látni, egykét napon belül már valameny nyi le lesz aratva. A learatott árpaföldeken pedig már az ekék járnak. Ki kell használni a földet, hadd teremjen mégegyszer ebben az évben, ne szűkölködjön takarmányban a jószág. Őszig megterem még a köles vagy a muharszéna.

Az aratás tulajdonképpen csak ezután kezdődik meg, az árpa aratása olyan főpróbaféle. Ilyenkor azért még van idő más munkák elvégzésére is. A mezőgazdasági állandó bizottság és a termelési bizottság együttesen elkészített munkatervében éppen ezért úgy határozták meg, hogy az árpaaratással egyidőben elvégzik a második kapálást is, a nagy aratás megkezdéséig, július 10-ig. Az aratást a másodvetésekkel együtt július vé géig, a cséplést augusztus 20— 25-ig kell elvégezni. A község határában 850 hold gabonát kell learatni, s ha csak az időjárás nem befolyásolja, már július végéig el lehet végezni. Négy gép csépel majd a közös szérűkön a tavalyi hárommal szemben így három hét alatt a cséplést is be lehet fejezni. Igen részletesen, naponként határozták meg, hogyan kell a munkáknak előrehaladni, számításba vették, hogy a gazdák nagy többségének 3— hold vetése van, s azt is, milyen erővel tudják végezni az aratást. A tervből az tűnik ki, hogy Szedresen igen jól felkészültek az aratásra, cséplésre.

S majd a munkák állása igazolja, valóban jó volt-e a felkészülés a gyakorlatban is.

Az aratás, cséplés mielőbbi elvégzésének természetesen nemcsak az a feltétele, hogy a tanácsülésen s az állandó biÉrdemes ezen gondolkodni

zottságban meghatározták, a munkák menetét. Ilyenkor, aratás, cséplés idején nagyot lendíthet a munkák végzésén a verseny is. Szó van erről Szedresen is, csak hát nem olyan súllyal, mint amilyen lehetőségek vannak a versenyszervezésre. A szedresiek ugyanis a fácánkertiekkel versenyeznek, és mi tagadás, azok előbbre is vannak a munkákban. Versenyeznek a gazdák is, Zsiga István, Zöld József, Gabics Márton, F. Horváth Ferenc, Farkas , Lajos, Kiss Pál Ferenc, Wernke Gyula, őket mindenütt a legjobbak között lehet találni.

De vajon, hol van a többi gazda? Nagyon helyes az, ha a tanácstagok, állandó bizottsági, termelési bizottsági tagok versenyeznek, szükséges is hogy ők versenyezzenek elsősorban, de el kellene terjeszteni a versenyt a többi gazdák között is. A szedresi gazdák nagy többsége például közösen, kalákában végzi a behordást. Milyen jó alkalom lenne, ha egy-egy tanácstag a maga körzetében megszervezné a versenyt az ilyen csoportok közöttt. Nem elég belenyugodni abba, hogy „versenyeztünk tavaly az idővel, lehet hogy versenyzőnk most is.” (Ez volt egy gazda véleménye a versenyről.) Akár kedvező' az időjárás, akár rossz, esős, az aratás cséplés az a munka, amelyet a lehető leggyorsabban el kell végezni, hiszen már az is sokat számít, ha fél mázsával több búzát takarít le földjéről a gazda.

A nagy aratás megkezdéséig még van hátra néhány nap. A jó előkészítés akkor még jobb munkát eredményez, az aratás és cséplés gyors elvégzését. Jólesik majd akkor a versenyhíradóban azt olvasni, hogy Szedres az elsők között van az aratásban, a cséplés- ben.

Államunk jelentős összeget bocsát többek között az állami gazdaságok és gépállomások rendelkezésére, munka- védelem és szociális beruházás címén. Ennek az összegnek, — amely többmillió forintot is kitesz — az lenne a rendeltetése hogy az állami gazdaságokban és gépállomásokon lévő dolgozók munkakörülményeit, — gondolva itt elsősorban a munkásszállásokra, — jobbá, szebbé tegyék.

Sajnos Tolna megyében az ilyen beruházásokat nem használják fel, amit bizonyít az is, hogy az elmúlt évben körülbelül egymillió forint megtakarítást értek el e téren az állami gazdaságok, és a gépállomások. Nem kell azonban a múlt évre visszamenni, található erre példa már ez évben is.

Az idei év első félévében megyénk gépállomásainak munkavédelem és szociális beruházások címén terv szerint 745 500 forintot kellett volna felhasználni, ezzel szemben csak 321 400 forintot használtak fel. Vajon miért? Miért akarnak megtakarítást elérni gépállomásainkon a dolgozók rovására? Lenne pedig mire felhasználni ezt a pénzt, ha jobban körülnéznének, például a brigádszállásokon. A varsádi gépállomás kalaznói brigad- szállása még arra sem igen jó hogy állatokat kössenek bele, nemhogy ott emberek lakjanak. Mondjuk az talán kisebb baj, hogy omladozik a ház oldala, a szobában potyog a vakolat és a „lakás’’ nedvessége miatt kellemetlen penészes szag árad. A másik hiba, hogy a brigádszálláson nincs mosdótál, törölköző, vizespohár, kancsó, az ágylepedők pedig a földdel egyenlő színűek. Igazuk van a traktorosoknak amikor azt mondják,

hogy inkább a szabad ég alatt tartózkodnak, sem hogy ilyen helyen pihenjenek.

Nem jobb a helyzet állami gazdaságainkban sem. ahol a 900 000 forintból az I. félévben mindössze 212 000 forintot használtak fel. Ha a gerjeni, a sárközi és még több állami gazdaság munkásszállásait tüzetesen szemügyre venné valaki, akkor láthatná, hogy lenne mire elkölteni azt az ösz- szeget, amelyet gazdaságaink oiy&n előszeretettel takarítanak meg. A legminimálisabb követelmény, hogy legyenek ruhásszekrények, tükrök, minden 5 személy részére egy mosdótál, személyenként egy vizespohár továbbá vizeskancsó, egy asztal, hozzá valamennyi személynek egy-egy szék, függönyök az ablakokon, stb. Ezek mind azt a célt szolgálják, hogy az állami gazdasági dolgozók jól felszerelt és kellemessé tett munkásszállásokon töltsék el a pihenő idejüket. Szólni kell például arról, hogy az élüzem Kajmádi Állami Gazdaságban nincs evőeszköz. Az emberek csizmaszárban, vagy kötényzsebben hordják magukkal az evőeszközöket.

Egy-két példa a sok közül, amely igazolja, hogy lenne mire fordítani a szociális beruházást. Helyes és dícséretre- méltó a MEDOSZ Megyei Bizottságától hogy az állami gazdaságokat, és gépállomásokat látogatva, végre napirendre tűzik ennek a lehetetlen helyzetnek ~a végleges felszámolását. A szakszervezeten kívül azonban a Tolna megyei Állami Gazdaság Igazgatóságé nak és végül, de nem utolsó sorban az állami gazdaságok vezetőinek is lelkiismeretesebben kell a dolgozókról és azok körülményeiről gondoskodni.