Tolnai Napló, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-06 / 158. szám

2. TOLNAI NAPLÓ 1956 JÚLIUS 6. Á Béke Világtanács Irodájának nyilatkozata és levele az amerikai, a szovjet és az angol kormányhoz Befejeződtek a magyar—izraeli kereskedelmi tárgyalások Párizs (TASZSZ). A Béke Világtanács irodája június 23-tól 25-ig Párizsban ülést tar tott. Az ülésen dokumentumo­kat fogadtak el, amelyeket közlés végett eljuttattak a saj­tóhoz. A Béke Világtanács irodájá­nak nyilatkozata többek kö­zött hangoztatja: A Béke Világtanács úgy vé­lekedik, hogy az új nemzet­közi helyzetben nemcsak újabb erőfeszítésekre, hanem mélyen szántó változásokra van szük­ség a problémák megoldásának megközelítésében és a békéért folytatott harc formáiban. A Béke Világtanácsot az az elhatározás tölti el, hogy a maga részéről megteszi ezeket az erőfeszí­téseket és végrehajtja ezeket a változásokat. A népek kezdik felismerni a nemzetközi feszültség enyhülé­sének áldásait. A népek vá­gyódtak az enyhülés után, har­coltak érte és A londoni rádió jelentése szerint szerdán Husszein jor- dániai király magához kérette Duke ammani angol nagykö­vetet és aggodalmának adott kifejezést azokkal a hírekkel kapcsolatban hogy Izrael csa­patokat vont össze a jordániai határon. A jordániai király közölte: Jordánia fenntartja a védekezés jogát támadás ese téré. Husszein király az Egye­sült Államok és Franciaország ammani nagyköveteit hason­lóan tájékoztatta. A jordániai hadsereg pa­rancsot kapott, hogy legyen készenlétben. Szerdán este az arab liga csapatait is készen­létbe helyezték. Gazából az AFP azt jelentette, hogy az egyiptomi fegyveres erők is parancsot kaptak, hogy állja­nak készen az Egyiptom vagy más arab ország ellen irányu­ló esetleges izraeli támadás visszaverésére. Szíriái csapa­tokat is összevontak az izraeli határ mentén. Az AFP jelentése rámutat arra, hogy Izrael ismét foly­tatja a Jordán-folyó szabályo­zási munkálatait és e munkák védelmére csapatokat rendelt a Jordán vidékére. Tel-Aviv- ben az izraeli hadsereg szó­vivője közölte, hogy szerdán reggel egyiptomi csapatok két alkalommal is izraeli területre hatoltak be. A londoni rádió jelentése szerint az izraeli külügyminisztériumban kohol­mánynak minősítették a csa­patösszevonások hírét. A sajtójelentések nyomán Jordánia libanoni ügyvivője fel kereste a libanoni tájékozta- íásügyi minisztert, hogy közöl­je vele: Jordánia izraeli ag­ressziótól tart. Szaeb Szalam államminiszter ideiglenes mi­niszterelnök a hír vétele után a köztársasági elnök reziden­ciájára sietett. Rendkívüli mi­nisztertanácsot hívtak össze, amelyen részt vett a libanoni hadsereg parancsnoka is. Sza­lam a Minisztertanács ülése után kijelentette,hogy „az arab országok izraeli agressziói esetén azonnal Jordánia mellé állanának.’’ az enyhülés már most ked­vezően tükröződik a kormá­nyok közötti viszonyban. Mindamellett tovább folyik a fegyverkezési verseny, az atomfegyverkísérletek, újabb döntő fegyvernemek keresése. Ennélfogva a békeszerető erők együttes akcióira ma még jobban szükség van, mint valaha, hogy nyugaton és keleten egyaránt eltűnjék a bizalmat­lanság, amely még mindig bé­nítja az államok közötti együtt működést és a fontos nemzet­közi kérdések rendezését. A bi­zalmatlanság eloszlatásához szükség van az amerikai és a szovjet nép támogatására. A bizalmatlanság eloszlatása nem valósulhat meg a különböző tömbökhöz tartozó népek, va- 'amint olyan országok részvé­tele nélkül, amelyek — mint például India és Jugoszlávia — függetlenek maradtak a töm­böktől. Ilyen körülmények között a Béke Világtanács állandóan kapcsolatot keres minden A londoni izraeli nagyköve­tet, Eliath-ot Sir Ivone Kirk- partrick, az angol külügymi­nisztérium állandó államtitká­ra magához kérette és hosz- szabb megbeszélést folytatott vele az izraeli—jordániai fe­szültség ügyében — jelenti a londoni rádió. Burns tábornok az ENSZ palesztínai fegyver­szüneti ellenőrző bizottságának elnöke Kairóból visszatért je- ruzsálemi főhadiszállására. — Megérkezésekor kijelentette, hogy visszatérése az Izrael éj Jordánia határán lévő helyzet­tel kapcsolatos. Szerdán este a kairói rádió kommentátora — az AFP sze­rint — kijelentette a rádió­ban, hogy „az izraeli csapat­összevonások, összefüggésben állnak azzal a nyomással, ame­lyet az imperialisták az arab államokra gyakorolnak.” (47. Folytatás.) „Fairse...“ A „nyomorultak hajója.“ Harmadik napja jártuk a tengert. Enyhén borús novem­bervégi idő úszott velünk. Délelőtt tíz óra körül tűnt el előlem a keleti látóhatár al­ján a La Manche utolsó szik­lája. Tegnap még Dover sza- kadékos partjait láttam és most bármerre tekintettem — csak a végtelen óceán — víz, hatalmas háborgó víz hul­lámzott körülöttem. Az egész délelőttöt fedélközön töl­töttem. Már nem háborgott a tengerrel együtt a gyomrom. Mennyire vágytam az óceán után és amikor megláttam, és amikor már semmi mást nem láttam csak az Atlanti Óceánt — nem éreztem semmi izgal­mat, semmi „csodás” nagy ér­zést. Hideg északi szél fújt, az alsó fedélzetre felcsaptak a házmagas hullámok. Remegett, rázkódott az egészhajó. A se­bességet nem tudtam ponto­san, talán tizenöt csomóval „ladikáztunk” Amerika felé. Itt vagyok, ide jutottam — ahova annyira vágyakoztam. A hullámzó tengerben a saját sorsomat kerestem — olyan nyugtalan, olyan háborgó volt. olyan szervezettel amely a béke ügyéért dolgozik. A Béke Világtanács a maga részéről végrehajtja mindazo­kat a változtatásokat és módo­sításokat, amelyek megköny nyíthetik az együttes akciókat. Reméli, hogy az összes egyéb csoportosulások és alakulatok erőfeszítéseket tesznek a béke védelmét szolgáló tevékenység, valamint formájának összehan golására. A békeszerető szervezetek közötti bizalom megteremtése végett a Béke Világtanács hajlandó rcsztvenni eszmecserékben és megkeresni a megegyezést minden olyan kérdésben, amely a nemzetközi problémák kai kapcsolatban felmerülhet. Az Amerikai Egyesült Ál lamok a Szovjetunió és Nagy- Britannia kormányához kül­dött levelében a Béke Világta ■ nács kéri, hogy szüntessék be az atomfegyver robbantási kí­sérleteket, mert azok veszélyez tetik az emberiség egészségét. Őexcellenciája Kim Thit úrnak, a Kambodzsai Királyság Miniszterelnökének t Pnom—Penh A Magyar Népköztársaság kormánya értesíti nagyméltó­ságodat, hogy a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa figyelembevéve a független és szuverén Kambodzsai Király ság békés és semleges politiká ját és kifejezésre juttatva a kambodzsai nép független lé­tére irányuló törekvése iránti rokonsznnvét, ünnepélyesen el­ismeri a Kambodzsai Király­ságot. A Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsát az az óhaj vezérli, hogy az ENSZ alapokmánya, valamint a bé­kés egymás mellett élésre vo­natkozó elvek alapján erősítse a függetlenség és békére törek­vő népek közötti kapcsolato­kat. A magyar kormány kife­jezésre juttatja azt az óhaját. Tokióban tömeggyiilésen követelték Okinawa visszaadását Tokió (Uj Kína). Tokióban július 4-én tízezer főnyi tö­meggyűlés követelte, hogy az amerikaiak adják vissza Ja­pánnak Okinavót. Jelen voltak a liberális-demokrata párt, a szocialista párt és a japán kommunista párt képviselői is. A gyűlés résztvevői határo­zatot fogadtak el, amelyben fel szólították az amerikai kor­mányt: tegyen eleget az okina- vaiak követeléseinek, akik el­lenzik a katonai bázisok kiszé­lesítését és adja vissza a szige­tet Japánnak. Anglia fegyvert szállít a libiai kormánynak A londoni rádió közölte, hogy Musztafa Ben Halim li­biai miniszterelnök hazatérve az angol fővárosból közölte, hogy az angol kormány vezetői vei folytatott megbeszéléseinek eredményeként Anglia ellen­szolgáltatás nélkül bizonyos mennyiségű fegyvert és hadi­anyagot szállít a libiai fegyve­res erőknek. Az angol kor­mánnyal megállapodott abban is, hogy a libiai fegyveres erők tisztjeinek egy csoportját Nagy-Britanniában képezik ki. hogy diplomáciai kapcsolatokat létesítsen és diplomáciai kép viselőt cseréljen a Kambodzsai Királysággal. A Magyar Népköztársaság kormányának szilárd meggyő­ződése, hogy az országaink kö zötti diplomáciai kapcsolatok megteremtése egyaránt szolgál .ja a magyar és a kambodzsai nép érdekét, és javára válik a nemzetközi együttműködés, a népek közeledése, valamint az egyetemes béke magasztos ügyének. A magyar nép és kormánya szívből kívánja, hogy a kam­bodzsai nép békére és függet­lensége megszilárdítására, ha­zája felvirágoztatására irá­nyuló nemes törekvéseit teljes siker koronázza. Hegedűs András a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. Tel Avivban 1956 július 3-án aláírták az 1956—57. évre szóló magyar—izraeli kereske­delmi megállapodást. A megái lapodás az elmúlt időszakhoz képest a két ország közötti áruforgalom növelését irányoz­za elő. Róma (MTI). Az északolasz­országi Po völgyében a mező- gazdasági napszámosok és bér­munkások sztrájkja tovább fo­lyik, de most még élesebb for­mák között, mivel a földbirto­kosok mereven elutasító ál­láspontot foglalnak el a sztráj kólók követeléseivel szemben. A Földbirtokosok Országos Szövetségének döntését figyel­men kívül hagyva tárgyaláso­kat kezdtek és új szerződése­ket írtak alá a követeléseikért harcoló mezőgazdasági dolgo­zókkal. • Athén (MTI). Averoff görög külügyminiszter szerdán nyi­latkozott az újságíróknak ar­ról a nyugati tervről, hogy Görögország a ciprusi vita megoldásának egyik módja­ként lépjen be a bagdadi szer­ződésbe. A külügyminiszter el­vetette ezt a tervet. Cáfolta azokat a jelentéseket, amelyek szerint a Templer tábornok és a török vezetők között Ankará ban most folyó tárgyalásokon fontolóra vették volna Görög­ország tagságát a bagdadi szer­ződésben. • Washington (MTI). Az Asso­ciated Press jelentette, hogy tekintettel az acélipari sztrájk­ra, az amerikai kormány elha tározta: lefoglalja a raktárak­ban heverő és a hadianyag­gyártáshoz szükséges acélkész­leteket, az intézkedésnek az a célja — teszi hozzá az AP —, hogy „a nem katonai célokra termelő gyárosok ne halászhas sák el ezeket az anyagokat a hadianyaggyárak elől.“ • Manila (MTI). Az Associated Press jelentése szerint Richard Nixon amerikai alelnök szer­dán beszédet mondott a Fülöp szigetek függetlenségének ti­zedik évfordulója alkalmából rendezett ünnepségeken. Nixon azt mondotta, hogy a „barátságos semlegesség“ po­litikáját folytató nemzetek“ tokájú arcuk közepéből füs­tölt a szivar vastag húsos aj­kaik közül valósággal úgy reccsent elő a szó — no ... és nyomában egy reszkető ember indult reménytvesztve a ki­járat felé. Ember vásár. Százával to­longtunk könyörögve, kínálva magunkat — engem vegyél meg... nézd, még fiatal va­gyok, erős vagyok... meglátod nem bánod meg... csak vi­gyél te nagyhatalmú szivaros idegen. — És amikor már a testem munkára alkalmasnak ítél­tetett, akkor egy másik szo­bában néhány úriember egy marok gabonát tett az asztal­ra és külön kellett választa­nom a búzát, a rozsot, az ár­pát és a zabot. Ezután meg­kérdezték — meddig ül a tyúk a tojáson, a ló meddig hord­ja a csikót, a koca a mala­cait. Azután egy másik asztal elé állítottak és arról faggattak — minek szöktem el a hazám­ból? — Minek? Istenem, ne­kem azt mondták itt lehet él­ni, itt lehet sok pénzt keres­ni... és érdemes dolgozni... (Folytatjuk.) Magyarország elektromos cikkeket, gépeket, fémipari tér mékeket és más árukat szállít Izraelbe, ahonnan többek kö­zött foszfátot, gyapjúfonalat, autógumit, citromot, narancsot és egyéb árukat importálunk. félelmetes kockázatot vállal­nak a kommunizmussal szem­ben.“ Az amerikai hírügynök­ség hozzátette, hogy az alelnök Eisenhower személyes képvise­lőjeként mondotta el beszédét. Nixon azt állította, hogy azok a semleges nemzetek, ame iyek függetlenségüket féltve elutasítják a részvételt a ka­tonai tömbökben, „népi olvas­sák helyesen a modern törté­nelem irányzatait.“ Nixon vé­gezetül azt mondotta, hogy van egy olyan fajta semlegesség is, amely nem tesz erkölcsi meg­különböztetést a kommunista világ és a szabad világ kö­zött, s ezzel a nézettel mi nem rokonszenvezünk.“ * Tirana (Ata). Kim ír Szén, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsá­nak elnöke a koreai kormány- küldöttség albániai tartózkodá­sa alatt meghívta Koreába Enver Hodzsát, az Albán Mun­kapárt Központi Bizottságá­nak első titkárát és Mehmet Shehut, az Albán Népköztár­saság Minisztertanácsának el­nökét. Az albán vezetők elfo­gadták a meghívást. Az utazás időpontját később tűzik ki. Moszkva (TASZSZ). Char­les Bohlen, az Egyesült Álla­mok moszkvai nagykövete júli us 4-én az amerikai nemzeti ünnep, a függetlenség napja al kaiméból fogadást adott. Szovjet részről a fogadáson ott volt Bulganyin, Hruscsov, Malenkov, Molotov, Pervuhin, valamint Sepilov külügyminisz tér, az irodalmi és művészeti élgt számos képviselője. A vendégek között ott volt Dag Hammarskjöld, az ENSZ főtitkára és Csernisev, az ENSZ helyettes főtitkára. ' A fogadás szívélyes légkör­ben folyt le. * Kairo (TASZSZ). Khartumi hírügynökségi jelentések sze­rint a szudáni parlament jú­lius 4-én szavazott az azhari- kormánnyal szemben előter­jesztett ellenzéki bizalmatlan- sági indítvány fölött. Az ellen­zéki javaslat mellett 60 képvi­selő foglalt állást, ellene a nem zeti unionista pórt 31 képvise­lője szavazott. Az United Press jelentése szerint Izmail el Azhari mi­niszterelnök lemondott. Utód­ját előreláthatólag július 5-én nevezik ki. Athén (TASZSZ). Athéni saj tójelentések szerint Karaman- lisz görög miniszterelnök jú­lius 3-án újságírókkal folyta­tott beszélgetése során megelé­gedését fejezte ki a Sepilov ;zovjet külügyminiszterrel foly tatott tárgyalásai fölött. Ezek a megbeszélések — mondotta a miniszterelnök — a kölcsönös megértés és a jó­akarat légkörében folytak. Hozzáfűzte, hogy külön görög misszió utazik Moszkvába a két ország közötti gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok elmélyítésére. Párizs (MTI). Az AFP közöl­te, hogy Mohammed Ali pakisz tani miniszterelnök a francia kormány meghívására július 11-én és 12-én hivatalos látoga tást tesz Párizsban. Szamos Rudolf: Amerikából jöttem... Kalandos történet akárcsak az én életem. Nincs biztos part, ahova kiúszhatna az ember és ezzel az öreg la­dikkal, hol a mélybe zuhant, hol meg a hullámok dobták a magasba, hogy azután néhány másodperc múlva ismét a hullámvölgybe fúrja az or­rát. Délután csendes volt a fedélköz... az utasok a ka­binokban feküdtek, csak né- hányan támaszkodtak a kor­látnak. Zúgott a fejem és olyan volt minden, mintha maga az ég is imbolygó hullámokat vetne. Nem volt másom egy angol nyelvű szerződésnél, amit a linzi kanadai konzulátuson ír­tam alá egy héttel ezelőtt. Nem valami fényes szerződés, de mégis alapot adott — né­mi biztatást. Belépő volt Ame­rikába. Kerestem, kutattam a ke­leti ég alján az elhagyott Eu­rópát és egész addigi múlta­mat. Percről percre nagyobb távolságot vont közénk az óceán. Úgy voltam én már az élet­tel, hogy a biztos rossz is jobb volt, mint - bizonytalan jó. Meggyaláztak emberségben — egy szám lettem a sok között. Egy szám, amelytől senki sem kérdezte szíve van-e?... Érez-e valamit, vannak-e ál­mai ... mit szeretne? A mö­göttünk vastagodó szürke köd­sávban szemeket, arcokat lát­tam. A hullámveréssel együtt dobolt a fülemben a kiván­dorlókat vizsgáló orvos közöm­bös hangja... — amíg a fo­gaimat nézte, a karomon az izmokat tapogatta, amíg vizs­gált, hogy alkalmas vagyok-e kanadai rabszolga munkára. Úgy álltunk ott sorban mez­telenül, mint lovak a vásár­ban: Akinek valami fogyaté­kossága volt, vagy a karján la­posabbak voltak az izmok — az nem remélhetett szeren­csét. Epedve figyeltük az orvos mellett ülő ügynököket, akik farm munkára toborozták az emigránsokat. Kövér lottyadt Izraeli —jordániai feszültség állítólagos izraeli csapatösszevonások miatt ü Magyar Népköztársaság elismerte a Kambodzsai Királyságot A KÜLPOLITIKA HÍREI

Next

/
Thumbnails
Contents