Tolnai Napló, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-06 / 158. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! XIII. ÉVFOLYAM, 158. SZÁM. ÁRA: 50 FILLÉR PÉNTEK, 1956 JŰLIUS 6. J----------------------------------------------­A MAI SZAMBÁN: A Béke Világtanács irodájának nyilatkozata és levele az amerikai, a szovjet és az angol kormányhoz (2. o.)"— Jelen­tés az állami gazdaságok kombájnosainak versenyállásá­ról (3. o.) — A kölesdi kommunisták a tag- és tagjelöltfel­vételi munka sikeréért (3. o.) — Tamás néni párttag lett (3. o.) — Középiskolások (4. o.) >_______________________________r A szekszárdi Béke Tsz megkezdte az árpa cséplését Félre a párt- és népei lenes demagógiával A szekszárdi Béke Termelő- szövetkezet már kiállta az ara­tás főpróbáját szerdára befe­jezték a mintegy 70 holdat kitevő ősziárpa aratását. Való­ban, kemény próba volt, hi­szen a legnagyobb részét kéz­zel kellett learatni, géppel nem sokat segíthetett a gép­állomás a szövetkezet tagsá­gának, a kombájn mindössze tizenöt holdat tudott learatni. A tagság szorgalma azért ered ményt hozott, sikerült időben learatni az árpát. Ezekután tegnap reggel már a cséplésl is megkezdhettékj Tanó János a várdombi gépállomás felelős vezetője látott munkához gé­pével. A mözsi Úttörő Termelő- szövetkezet határában kom­bájn kezdte meg napokkal ez­előtt az ősziárpa aratását. A termelőszövetkezet tagjai az aratás-cséplés befejezése után a megtisztított gabonából 164.30 mázsával elsőnek telje­sítették egészévi ősziárpa be­adási kötelezettségüket. Jó árpatermésre számít a szövetkezet tagsága, a 15 hold, amelyet a kombájn aratott) átlagosan 16 mázsás termést adott, igaz, hogy ez gyengébb terület volt. Átlagosan 18 má­zsa körüli termésre számíta­nak. Az új árpatermésből már adtak ki a tagoknak is 50— 100 kilót, előlegként. A búza aratását körülbelül egy hét mulva kezdheti meg a szövetkezet, a tagság addig a kapálásokat végzi még el, hogy az aratás utánig letegye róla a gondot. Búzából is tíz mázsán felüli átlagtermést várnak. Az árpabeadási kötelezett­ségük teljesítésén kívül a ter­melőszövetkezet tagjai 20 má­zsa hízottsertést adtak be. Ez­zel nemcsak egészévi hízott- sertésbeadásukat teljesítették, hanem eleget tettek egészévi kukorica, sovány és kövérba­romfi beadásuknak is. ÜZEMEINK ÉLETÉBŐL Paksi Konzervgyár: Több, mint húsz vagon üveges zölöborsö terven létül Befejeződéshez közeledik a borsófeldolgozási idény a Pak­si Konzervgyárban. Az újon­nan üzembehelyezett borsó „vonal” — és a dolgozók is — kiállták a próbát, minden kü­lönösebb zavar nélkül dolgoz­ták fel a tavalyinál több, mint háromszorta több beér­kező zöldborsót. A tervezett harminc vagonnal szemben már több, mint ötven vagon üveges zöldborsókonzerv vár­ja a gyár raktárában azt, hogy külföldi és belföldi fo­gyasztóihoz kerüljön. Készülnek a gyárban az újabb feladatokra is, néhány új gépegységet szerelnek fel a zöldbab feldolgozásához. A hét végén előreláthatólag meg is kezdik a zöldbabkonzerv gyártást. Dunaföldvári Malom: Felkészülten várják az új gabonát Kél és fél hónappal ez- előtt nagy átalakítási munkák kezdődtek a Dunaföldvári Ma­lomban megkezdték a malom átszerelését az eddigi gőzgép meghajtás helyett villanymeg­hajtásra. Ugyanakkor változ­tatták a technológiát is, át­térnek az eddiginél korsze­rűbb, szovjet őrlési módsze­rekre. A szerelési munkákkal a múlt hónap végén készültek el, ekkor kezdték meg a „be- őrlést”, azaz a géprendszerek összehangolását, az esetleg felmerülő hibák kijavítását. Kedd óta már „teljes gőzzel’’ dolgoznak a gépek, a malom már teljesíti felemelt az új technológiának megfelelő, a réginél közel másfélszerte ma­gasabb tervét. A javítási mun­kák egyhónapijai tovább hú­zódtak el a tervezettnél, ezért a negyedévet a malom 105 vagon adóssággal zárta. Azon­ban úgy számítják a malom vezetői és dolgozói, hogy ez adósságnak felét a harmadik, másik felét pedig a negyedik negyedévben pótolják. Dunaföldvári Kendergyár: 102 százalékos tervteljesítés a második félév első két napján Szinte már nyoma sincs az árvíznek a Dunaföldvári Ken­dergyárban, csak az üzem fa­lain jelzi egy vonal hogy mi­lyen magasan állt a víz négy hónappal ezelőtt. A termelés­ben már kiküszöbölték az ár­víz következményeit. Az el­múlt hónapban 127 százalékra teljesítette termelési tervét. Jój indult a második félév is a gyárban, annak ellenére, hogy a múlt hónapról vissza­maradt gyenge minőségű anya­got dolgozták fel, 102 száza­lékra teljesítette a gyár az esedékes tervet. A DISZ Petőfi körében leg­utóbb lezajlott események és a Központi Vezetőség határo­zata után, természetszerűen vetődött fel a kérdés —, hogy látjuk mi Tolna megyei újság­írók fiatal értelmiségiek azo­kat az eseményeket, amelyek az elmúlt hét csütörtök esté­jén a Néphadsereg Központi Tiszti Házában lezajlottak. Mindenekelőtt meg kell mon dánunk, hogy nemcsak az ér telmiség, hanem az egész nép gondjáról kell szólnunk és mi, a sajtó munkásai eddig is beszéltünk és ezután is beszé­lünk ezekről, de ugyanakkor határozottan állítjuk, hogy a lázító fecsegés nem viszi előre a demokrácia ügyét. Mi­ről van szó? Azok, akik olcsó demagógiával a párttól féltik a magyar demokráciát, azok a munkásosztály, a paraszt­ság, az egész magyar dolgozó nép kezéből akarják kivenni a hatalmat. Akik napjaink­ban új forradalomról fecseg­nek, azok ellenforradalmat követelnek. Mi nem tagadjuk, hogy az elmúlt évek során a szemé­lyi kultusz légkörében éle­tünk, fejlődésünk, szocialista átalakulásunk számos terüle­tén hibák történtek. De a hi­bákat gyorsan csak úgy ja­víthatjuk ki, ha a demokrá­cia minden híve szorosan összefog és minden magyar dolgozó támogatja a pártot a XX. kongresszus szellemének hazai megvalósításában. Meg kell mondanunk, hogy akik a Petőfi-kör előadói emelvényé ről a „nép bajairól“ síránkoz tak, egyetlen egy javaslatot sem adtak arra, hogyan le­hetne a hibákon segíteni, ho­gyan léphetnénk előre a ma­gyarság összefogásának, a szó cialista társadalom erősítésé­nek útján. És ez a jellemző az üres hibákban vájkáló dema­gógokra. Mélységesen elítél­jük azokat, akik a hibák egy oldalú tálalásával igyekeznek hangulatot teremteni a párt és a munkásmozgalom ellen. És hiába hangoztatják se­gítő szándékukat — minden dolgozó ember előtt nyilván­valóvá vált, hogy a párt rá­galmazásával, a Központi Ve­zetőség tekintélyének aláásá- sával sötét kalandor terveik­nek igyekeztek híveket to­borozni, és saját klikkjük önző érdekeit emelték a ma­gyar nép érdekei fölé. Világo­san látjuk kikkel van dol­gunk. Mondhatnánk úgy is, hogy végre kibújt a szög a zsákból. A magyar nép, a magyar munkásosztály eddig sem a demagóg jelszavak hir detőitől várt orvoslást meg­lévő bajaira. A dolgozó pa­rasztság és a fiatal népi ér­telmiség a munkásokkal együtt jól tudja, hogy nem a félresikerült középszerű te­hetségek — a magukat „nép- barátnak“ nevező irók, új­ságírók és közgazdászok — osztottak földet a parasztnak, nem ezek vitték diadalra a munkások és az értelmiség ügyét... Nem ezek a mai rá­galmazók és fecsegők vállal­ták az új Magyarország fel­építésének gondját és felelős­ségét. A zavartkeltő és a za­varosban halászó demagógok tói csak zűrzavart és nyomort várhat a magyar nép. A nyomorból elegünk volt, ez nem kell egyetlen magyar dolgozónak sem, és azt is vilá gosan kell látni minden za- vartkeltőnek, hogy a munká­sok és a parasztok és a népi értelmiség ezután is a párt­tól várja időszerű gondjainak megoldását. Ezután is ahhoz a párthoz fordul bizalommal, amely párt a második világ­háború után helyes utat mu­tatott a magyarságnak. Hogy ez mennyire így van, bizonyítja az a tény, hogy míg a Petőfi-körben a sajtó- szabadság vitájának címkéje alatt ellenforradalomra lá- zította egyes, magukat „marx istának“ nevező budapesti polgárok, addig azok, akik nevében arcátlanul fecsegtek — a munkás, a paraszt és ér­telmiségi fiatalok becsülettel dolgoznak. A mi nevünkben ne meré­szeljen senki sem rágalmaz­ni a magyar demokráciát és a Magyar Dolgozók Pártját. Tudjuk mi nagyon jól bajain­kat — jobban ismerjük, mint a déri tiborok, tardos tibo- rok és azok, akik mögöttük állnak. Elsősorban azért helyesel­jük a Központi Vezetőség ha­tározatát és ismerve megyénk fiatal értelmiségének és ifjú­munkásainak életét, vélemé­nyét, rájuk támaszkodva csak azt mondhatjuk, hogy a fiatal magyar értelmiségre és a munkás—paraszt ifjúságra számíthat a párt. Élesen el­határoljuk magunkat azok­tól, akik olcsó demagóg frá­zisokkal ennek az ifjúságnak nevében merészeltek fecseg­ni. Mi a XX. kongresszus szellemében szót akarunk érteni minden magyar dolgo­zóval. Eddig is megvitattuk és ezután is meghallgatunk mindenkit, aki hasznos javas­lattal segíti előre a magyar népet a szocializmus útján. Minket érdekel a jövőnk és mi soha többet nem bízzuk a vak véletlenre hazánk és né­pünk sorsát. „A népbarátok“ végre meg mutatták igazi arcukat azzal is, amikor azt bizonygatták, hogy a magyar népet nem ér dekli a holnap és aki a jövőt hozza elő, az a néppel ta­lálja magát szemben. Mi jogon merészelik rá­galmazni a népet. És vajon milyen jövőt tartogatnak a magyarságnak azok, akik a munkások és a parasztok ke­zéből ki akarják ragadni a hatalmat és ma polgári át­alakulást követelnek? A vá­lasz világos és világosan lát­juk mi is, hogy ezeknek az elemeknek semmi közük a demokráciához, a párthoz, és csak ugródeszkának akarják használni türelmünket, hogy a párt vezetőinek rágalmazá­sával, tekintélyük aláásásá- val zavart keltsenek és ebben a zavarban megszerezhessék a hatalmat. Aljas céljaikat világosan tükrözik a nyugati kapitalista újságok, a tőkés körök és a hazaáruló disszi- densek „gratulációi...“ Hát mi nem kérünk az olyan „de­mokráciából“, amelynek gróf Zichy tapsol nyugaton. Ma, amikor társadalmi éle­tünk demokratizálódásával együtt a nemzetgazdaság szá­mos időszerű kérdését, (az ipar technikai színvonalának fejlesztését, a mezőgazdaság szocialista átszervezését és fokozását, a túlzott centrali­záció megszüntetését stb.) kell megoldanunk — tiltakozunk minden olyan kísérlet ellen, amely figyelmünket eltereli a lényeges, a fő kérdésekről. Tiltakozunk minden olyan kísérlet ellen, amely a szólás szabadság, a demokratizmus és sajtószabadság elvével visszaélve zavart akar kelte­ni sorainkban. Mi újságírók, akik itt Tolna megyében is a hibák ellen, a XX. kongresz szus szellemének érvényesü­léséért, a párt egységéért küzdünk — ismerjük kortár­saink gondjait, de ismerjük örömeit is, és élesen elítél­jünk minden olyan törekvést, amgly a párt rágalmazásá­val — a népet — minket, ma­gunkat gyaláz meg. Küzdünk a pártsajtó de­mokratizmusáért — hiszen a kommunista sajtó volt az, amely az elnyomás idején igazságot hirdetett a népnek és ez a sajtó ma a nép sajtó­ja és szabadsága a nép sza­badságával forrt össze. Mi napról napra igaz szóval szó­lunk a hibákról is, de ne saj­nálja tőlünk senki, ha eredmé nyeinket, nem rejtjük véka alá. Nem búsmagyarkodást, üres siránkozó fecsegést aka­runk, hanem segíteni, segíteni szebbé, emberibbé alakítani életünket. Akik a szemétdombon ka- pirgálnak, azoknak előbb- utóbb mocskos lesz a keze, és mi azt valljuk —, hogy aki a néphez szól, az tiszta kézbe vegye a tollat. így látjuk mi és ezért üdvö zöljük a Központi Vezetőség határozatát. A párt számíthat a fiatal magyar munkás­paraszt értelmiségre — és mi azt várjuk, hogy a jövőben még bátrabban számítson erre az erőre. Diákfiaíalok az újjáépítésnél Az Esztergomi Bányagépészeti Technikum 110 tanulója két hetet töltött el Tolnán, hogy segítsen az árvízkárosultak­nak lakóházuk felépítésénél. Több házat szinte teljesen diá­kok építettek fel az alapásástól a cserepezésig. Képünkön egyik tanulótársuk, Zentai István árvízkárosult szüleinek új lakóházát cserepezik a diákok. A Budapest II. kerületi Rákóczi Gimnázium és a XVIII. kerületi Steinmetz Gimnázium diákjai Domboriban dolgoz­nak, a Szabadság Földje Tsz tagjai lakóházainak újjáépíté­sénél. Lelkes verseny folyik a brigádok között, képünkön az egyik legjobb brigád, Pénzes Tibor brigádja dolgozik, Feny­vesi István tsz-tag új lakóházánál. Mössi Úttörő Tsz: Elsőnek teljesítették egészévi árpa beadásit kai

Next

/
Thumbnails
Contents