Tolnai Napló, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-29 / 178. szám

1956 JtLIUS 29. TOLNAI NAPLÓ 7 M r m • r r •• j/r ft • * r As ujjaepulo Bogyisslon • • • Dói sikerült a szekszárdi háztartási kiállítás Elég megviselt a bogyiszlói­ét, ezt érezzük a sok döccenő- nél, amikor Bogyiszló felé me. gyünk. Megrongálta az árvíz, de talán még jobban az a sok teher­autó, vontató ami azóta éjjel-nap pal szállítja a községbe az építőanyagot. Az út két olda­lán jobbrdl-balról gyönyörű kukoricatáblák, kövér búzake­resztek. A sok-sok kár mellett ez a „haszna” az árvíznek, az iszap termékennyé tette a földe két. És a bogyiszlóiak szorgal­mas munkája is, nemcsak falu­jukat építik újjá, hanem gon­dosan ápolják a növényeket is, jő termést akarnak betakarí­tani. A faluban egyre kevesebb a romépület, gyorsan emelked­nek az új házak falai, néme­lyikre már tető is került, tizen- ^ hét új házba költöztek már be. AZ UJ TELEP Azt mondják, ez lesz leg­szebb része Bogyiszlónak, ez a sziget legmagasabb része. Igaz, ma még rendes út sem vezet ide, a leendő úton még fák vannak, egyedül a kisvasúton lehet csak ide anyagot szállítani De már bontakoznak ki a kis „falu” körvonalai az egyes — még foghíjas — házsorok. He­gedűs Péter házánál már áll­nak a falak, honvédek emelik helyükre a vasbeton födémge­rendákat. Lépő János házánál a 68 éves budapesti kőműves, Bagdi János rakja az utolsó téglákat. Bors József és Écsi / János kőművesek nemrég ér­keztek ide, de már a harmadik ház falait húzzák fel. Símák a falak, könnyű lesz őket vakol­ni. A két kőműves «maga akar­ja majd vakolni is a házak .t. A Tanács álláspontja az, hogy egyelőre nem lehet vakolni, előbb minden ház tető alá kerül jön, vakolni akkor is lehet, ha esős az idő. A két kőműves nek nagy gyakorlata van e munkában. Szigetközben két évvel ezelőtt tizenkét házat épí­tettek fel. Aszódi Sándor tápió- szentmártoni ács a szarugeren­dákat állítja fel Malik János házánál. Minden épülő házon ott ta­láljuk a DISZ-fiatalokat. A hon védség egyik alakulata dolgo­zik itt már az újjáépítés kez­dete óta, itt vannak a Kandó Kálmán Gépipari Technikum diákjai is, tanáraik vezetésével. Az egyik háznál a barnára sült Fancsali Lajos tanár irányítja a munkát, de nemcsak irányít, hanem keményen dolgozik is. — „Még sohasem dolgoztam építkezésen — mondja —, de jó megtanulni ezt is.” A „KALAKAT” NEM ISMERIK Az első látásra azt lehetne hinni, gyorsan megy az újjá­építés. Mégis, itt-ott foghíjas telkek mutatják, mégsem megy úgy minden mint kellene. Két­száz ház felépítéséhez még hoz­zá sem kezdtek. Pedig az idő sürget, néhány hét múlva itt az ősz, jönnek a napokig tartó esők, akkor pedig már nehéz lesz falazni. Hogyan jut fedél alá kétszáz bogyiszlói család? Az építőanyaggal — bár elő­fordult fennakadás — nincs kü­lönösebb baj. Az újjáépítéshez szükséges kilenc és félmillió téglából hétmillió már itt van, meggyorsult a terméskő szállí­tás is. Szakmunkásból sincs hiány. Annál inkább van pro­bléma a segédmunkaerővel. — Sokan — még a tehetősebbek is — arra várnak, hogy majd minden munkát elvégeznek a honvédek, meg a diákok.A fia­talok pedig elsősorban ott segí­tenek, ahol nagyobb szükség van rájuk, az öregeknél, az egyedülálló asszonyoknál, ahol kevés a családban, a rokonság­ban a munkaképes férfierő. Az egyik nap a tanácselnök szólt K. Görbe Istvánnak: „Gör­be bácsi, holnap reggel ott lesznek telkén a kőművesek, megkezdik a munkát. Van két nagy fia, rokonságában is van­nak olyanok, akiknek ép ma­radt a háza, állítson a kőmű­vesek mellé segéderőt.” A vá­lasz: „Én bizony nem töröm magam. Ha fel akarják építeni a házam, hát építsék fel. Az én fejem fájjon miatta? — Fájjon a tanácsé.” — „Akkor csak az utolsók közt kerül a maga há­zára a sor.” — „Az se baj, ha majd akkor építik fel.” Valahogy úgy van, hogy egyesek mindent az államtól, a tanácstól várnak, A SÜLT GALAMBOT VARJAK hogy a szájukba repüljön. Ber­ta Istvánék házán négy honvéd és két kőműves dolgozik. A gazda egyik reggel nagylányá­val, vejével, feleségével felült a kocsira, csak úgy elmentében szólt oda a kőműveseknek és a katonáknak:„Aztán'estére fent legyenek ám a falak . ..” így tett Illés Vince is. Régi, de rossz „hagyomány” Bogyiszlón, hogy itt semmit sem csinálnak közösen. Talán soha sem volt szükség rá? Igaz, hogy a paprikatermelésnél tény leg úgy volt, hogy mindenki tudott egyedül is boldogulni. Egyesek szerint itt „kemény, nyakú kálomisták” laknak, ve­szekedős emberek. De talán helytelen lenne itt történelmi okokkal keresni a magyaráza­tot. Tény az, hogy a legna­gyobb bajban sokszor a testvér a testvérnek sem segít. Pedig most lenne igazán szükség az összesegítésre, okos szóra van szükség, megmagyarázni az embereknek, hogy most senki sem boldogulhat egyedül. Ne az idő tanítsa meg erre az em­bereket, amikor majd itt lesz az ősz és ők fedél nélkül marad­nak. Sokan megértik ezt. Lépő Ignác, Bebők Imre, Pernyész István, Csontos Károly és Lé­náit György szépen- összesegíte­nek egymásnak. Épül is gyor­san házuk. Lépő Ignác már bent lakik új házában, most segít a többieknek. Hamarosan mindegyiküknek kész lesz a háza. Tamaskó János és fele­sége szinte éj jel-nappali szor­galmasan dolgozik az építke­zésnél szamárfogatukkal az elsők között kezdték meg az anyag helyszínre szállítását. És sorolni lehetne azok neveit, akik éjt nappallá téve dolgoz­nak. Talán az ő példájuk is se­gít meggyőzni a sültgalamb- várókat. A DISZ-ESEK Pár hónappal ezelőtt történt, amikor az „új telep” még csak a tervrajzokon volt meg. Nagy Jenő mérnök vezetésével négy diák jött Bogyiszlóra. Nem volt ünnepélyes fogadtatás, sokan kételkedve kérdezték, mit akar­nak ezek itt. Egy termetes nagyhangú asszonyra figyel­tek fel ... Mit akarnak ezek itt? . .. Még ezeknek is fizes­sünk? . .. Menjenek vissza az anyjukhoz. A fiatalok azonban munkához láttak, sátrakat ver­tek, előkészítették a többi diák érkezését. Az idős mérnök so­kat gondolkodott, hogyan adja vissza a „szívélyes fogadta­tást” a kiabálős asszonynak. — Talán utoljára kellene hagyni a házát, hisz megérdemelné. — De nem. ö lesz az első . A diá­kok egy hét alatt húzták fel a falakat és Bakóék háza rövi­desen tető alá kerül. Igaz, Bakóné ma már máskép véle­kedik a fiatalokról. Talán még évek múlva is be­szélni fognak Bogyiszlón Soó Bálintné háza felépítésének tör­ténetéről. Ez a közel hetven éves öregasszony mindenképen segíteni akart. Zsebkendőjében hordta az apró köveket, az alap­hoz. Többen szóltak neki: — „Nagymama, hagyja abba, győzzük a munkát.” — De az öreg néni csak dolgozott to­vább. Ekkor két diák megra­gadta a karját, „rakományá­val” együtt egy fa alá vitte. „Most pedig üljön le, nézze, hogy mit csinálunk. Ha tovább hordja a követ, abbahagyjuk a munkát.” Soó néninek potyog­tak a könnyei az örömtől, egy szót sem tudott szólni. Épülnek az új házak, ház­sorok. A fiatalok már beszélget nek tervükről, az egyik utcát teljes egészében ők, katonák és diákok építik fel. Az lesz a ké­résük a tanácshoz, hogy ezt majd nevezzék el „DlSZ-utcá- nak”, az utca neve is hirdesse majd az új Bogyiszlón az ö munkájuk eredményét. Jantner János. A Hazafias Népfront Városi Bizottságának Nőtanácsa és a Tolna megyei Népbolt rendezé­sében jól sikerült kiállítást ren­deztek a városi tanács nagytér mében. A kiállításon, mely 2 napig tartott, mintegy 2000 né­ző fordult meg és tekintette meg a kiállított korszerű ház­tartási kisgépeket. Igen nagy közönsége volt a mosógépnek, melyet a helyszínen működtet­tek. Nagy tetszést arattak a szép csillogó aluminium edé­nyek, melyek ma már az Alu- vimmel jól tisztíthatok és szá­mos előnnyel bírnak a zománc edénnyel szemben. Nagy érdek lődéssel nézegették azokat a kiállított tárgyakat — rádiók, porszívó és parkettkgfegépeket stb. — melyeket már részletre is lehet venni. Képünkön a villanypirítógépet, magneto­font, a háztartási fagylaltgé­pet szemlélik a látogatók. Mindazok a látogatók, akik a kiállítást megtekintették, meg­elégedetten távoztak, abban a tudatban, hogy szocialista ipa­runk egyre több olyan iparcik­ket gyárt, mely a fogyasztókö­zönség igényeit elégíti ki. Bírósági hírek Rabár János bátai lakos, a bátai földművesszövetkezet italboltjában botrányt okozott, amiért eltávolították. Ezután egy juhászt támadott meg az utcán, majd az ott haladó lá­nyokat kergette, utána betért egyik ismerőse lakásába és on­nan a háziakat az utcára za­varta. a férfit tettleg is bán­talmazta. Ezt követően egy 74 éves öregemberhez ment el, akit kapanyéllel megvert, ami­nek következtében a sértett borda és válltörést szenvedett, sérülései 20 napon túj gyó­gyultak. Rabár Jánost a szek­szárdi járásbíróság Farkas László tanácsa súlyos testi sér­tés és garázdaság bűntette mi­att egy évi börtönbüntetésre ítélte. * Balogh Imre 26 éves belecs- kai lakos ismerősei lakásának ablakát kővel bedobta, majd egy férfit és egy nőt tettleg bántalnazott úgy, hogy azok 8 napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedtek. A bíróság Balogh Imrét ingatlan rongálás és két­rendbeli súlyos testi sértés bűntette miatt 6 hónapi bör­tönbüntetésre ítélte. * Márkus Ferenc szekszárdi la­kos, szövetkezeti boltvezető működése alatt engedély nélkül idegen munkaerőt alkalmazott, a pénztári összesítőket nem ve­zette, a pénzt a lakásán tartot­ta, a kötelező napi befizetés helyett hetenként csak kétszer fizette be a bevételt. Hanyag­sága, könnyelműsége folytán a földművesszövetkezetet mint­egy 8 000 forint kár érte. Már­kus Ferencet a bíróság 4 hó­napi börtönbüntetésre ítélte és kötelezte a kár megtérítésére. Túlteljesítette negyedéves tervét a Tatarozó Vállalat A Tolna megyei Tatarozó és Építőipari Vállalat az év első hónapjaiban a rendkívüli hi­deg időjárás és a jeges árvíz miatt majdnem minden vona­lon lemaradt terve teljesítésé­ben. Komoly erőfeszítésekre volt szükség, hogy az év hát­ralévő részében a tervek telje­sítése mellett a lemaradásokat is behozza. A második negyedévben, 103,8 százalékos tervteljesí­tés mellett több mint száz- ötvenezer forintot az első év negygdi lemaradásból is be­hozott a vállalat. Ezt az eredményt 88 százalékos létszámmal érte el. Az árvíz­károk helyreállítása sok anya­got igényel. Ez pedig nem volt előre betervezve az építőipar­ban így az építőipari vállala­tok jobban megszervezett mun­kájára volt szükség, hogy az ilymódon kiesett ayagokat he­lyi anyagokkal pótolva és a ren delkezésre bocsátott anyagok helyes elosztásával biztosítsa a dolgozóknak a munkaterületet, anyagot. A tervteljesítés mellett ön­költségi vonalon is jól dolgo­zott a vállalat. Tervezett költségeiből 66 ezer forintot takarított meg és vállalati nyereségtervének teljesítése mellett az első ne­gyedévi lemaradásból is be­hozott 57 ezer forintot. Hogyan lehetett elérni ez eredményeket? Az a mozgató erő, amely a vállalatvezetőség, a párt-alap- szervezet és az üzemi bizottság jó együttműködéséből eredt, képes volt harcba vinni a dol­gozókat a tervek legapróléko­sabb részletekig való teljesíté­sére. A hónap elején felbontott havi tervekre az egyes brigá­dok ellenterwel válaszoltak. A vállalások teljesítését dekádon ként értékelték és a vállalati villámhíradóból mindenki érte sült a verseny állásáról. A hónap végén pedig ván­dorzászlót kapott a legjobb brigád. A brigádok terveinek felosz­tását és az elvégzendő felada­tokat a brigádértekezletek előtt megtartott műszaki értekezle­ten részleteiben megbeszélték a műszaki dolgozók, ugyanek­kor került felbontásra az épí­tésvezetőségek terve is, ebbe építették be a brigádok fel­ajánlásait. Kimagasló eredmények szü­lettek a munkaversenyben. A szekszárdi Vörös Csillag kőművesbrigád rendszeresen 200 százalék körül teljesíti normáját. Varga József, ifj. Merk János, Schwébl Antal, Gaál József és Borza György brigádtagok már másodízben kapták meg a „Szakma kiváló dolgozója“ ki­tüntetést és az ezzel járó pénz­jutalmat. Kiváló munkát végzett a Wiedemann ácsbrigád, mely­nek tagjai közül Wiedemann János, Pruzsina Mihály, Steinbach György, Zsidó Ádám és Wiesner Ádám az év elején kapta meg a „Szakma kiváló dolgozója“ kitüntetést és rövidesen ők is másodízben nyerik ezt el. Jó eredményeket ért el a ne­gyedév során a dombóvári „Vil lám“ brigád, a tamási „Dózsa“, a paksi „Kossuth“ és „Szabad­ság“ és a bátaszéki „Rákosi“ brigád. Amíg a vállalatnak ilyen ki­váló dolgozói, ilyen kiváló bri­gádtagjai vannak, addig min­den nehézség mellett is meg van a biztosítéka az éves fel­ajánlások teljesítésének. Szőnyi László munkaügyi vezető. Alkotmányunk Ünnepére készülnek a bátaszéki ktsz-ek dolgozói A Bátaszéki Épületkarban­tartó KTSZ dolgozói terven felül két garnitúra konyhabú­tort, egy komplett hálószoba­bútort és két rekamiét készí­tenek az augusztus 20-i ünnepi vásárra. Az ácsrészleg dolgo­zói felajánlották, hogy a bátai malom helyreállítási munkáit határidőt előtt három nappal befejezik. A szövetkezet kőmű­vesei a bátai Vörös Zászló ter­melőszövetkezetnél az árvízká­rok helyreállításán dolgoznak. Felajánlották, hogy három la­kóházat és egy 250 férőhelyes tyúkólat nyolc nappal a befe-, jezési határidő előtt adnak ké-', szen át. Az alsónyéki termelő- , szövetkezetnél borjúnevelőt, i építenek, melyet szintén ha-|i táridő előtt fognak befejezni, d A Bátaszéki Kádár KTSZ-i1 nek egy hét tagú brigádja, a! Budapesti Borforgalmi Válla-1 latnál már évek óta végez ja-j, vítási munkákat. Most felaján-p lották, hogy a szerződésbeni I vállalt javításokat augusztusi1 30-a helyett augusztus 20-igf végzik el. A Scheicht brigád^ vállalta, hogy a MÜÁRT ré­szére leszerződött 150 hektoli tér hordót szeptember 30-a he-, lyett augusztus 20-ig elkészítik Az ipari tanulók azt ajánlot­ták fel, hogy önállóan készí-1 tenek jóminőségű hordókat,1 ehhez felhasználják a hulladék donga anyagokat is. Építőipar, vegyiipar raktári dolgozói Óvjátok a papírzsákokat! Az építkezéseknél, a vegy­iparban, a kereskedelemben nagymennyiségű papírzsákot igényelnek és használnak fel. Az elhasznált zsákokat minél nagyobb mennyiségben kell visszajuttatni az ipar számá­ra, hogy azokat újra felhasz­nálhassák. Ezért a papírzsá­kok vasúti kirakásánál, szállí­tásánál, raktározásánál, bontá sánál, ürítésénél, stb. a legna­gyobb gondossággal kell eljár­ni. Összegyűjtés után az illeté­kes vállalat adja át a kiürí­tett zsákokat a MÉH vállalat­nak és az érte járó összegből a begyűjtést végző dolgozóknak a következő összegeket kell ki­fizetnie: Raktári dolgozók: 100 darab ép papírzsák után 1.50 Ft. 100 darab sérült, de javítható papírzsák után 75 fillér. 100 kg papírzsákhulladékért 38 fillért. Zsákhordó dolgozók: 100 darab papírzsák (ép) 10.50 forint. után Értelmiségi klub Szekszárdim Értesülésünk szerint, hama- ( rosan értelmiségi klub nyilik ( Szekszárdon. A TTIT Megyei i Titkársága tájékoztatta szer-1 kesztőségünket, hogy erre a1 célra 76.000 forintot tud biztoJ sítani. A klub előreláthatólag ( 3 héten belül megnyílik, s a, tervek szerint a jelenlegi városi | kultúrház emeleti termeiben i nyer elhelyezést. A kultúrház új1 helyisége a Pártoktatás Háza ( lesz, ahova már a jövő héten I megkezdi az átköltözködést a. városi kultúrház. ( 1 100 darab sérült, de javítható | papírzsák után 5.25 forint. 1 100 kg papírzsákhulladékért :2.62 forint. i 1 Zsákbontó dolgozók: 100 darab ép papírzsák után 18. forint. 1 100 darab sérült, de javít­ható papírzsák után 9 forint. 100 kg papírzsákhulladékért 4.50 forint. Fenti összegeket az építő­ipari és vegyipari vállalatok kötelesek kifizetni a 2500—20/ 1954. O. T. sz. 43. paragrafusa értelmében abból az összegből, amit a MÉH vállalat az átadott zsákokért térít. (Megjelent az 1954. február 5-i Tervgazdasági Értesítőben.)

Next

/
Thumbnails
Contents