Tolnai Napló, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)
1956-07-29 / 178. szám
1956 JÚLIUS 29. TOLNAI NAPLÓ A KÖZPONTI VEZETŐSÉG ÜLÉSE UTÁN Meghitt beszélgetés a dolgozókkal SZÍVÉLYES, meghitt beszélgetésnek voltam tanúja az elmúlt napokban. Győré József elvtárs, a Megyei Párt Végrehajtóbizottság első titkára a Bonyhádi Zománcgyárba látogatott el. Először a pártszervezet vezetőivel beszélgetett. Utána, végigjárva az egyes munkahelyeket, a többi párttagokkal és pártonkívüli dolgozókkal folytatott eszmecserét. Valamennyi megnyilvánulás tükrözte, hogy örömmel vet- ■> ték tudomásul a gyár dolgozói a Központi Vezetőség határozatát. — Éreztük — mondotta Palkó elvtárs többek között, —, hogy a párt törődik a dolgozók életszínvonalának emelésével. Még olyanokat is érdeklődésre ösztönzött e határozat, akik azelőtt passzívak voltak. — Ennek példája többek közt a táblaosztály, ahol negyvenen dolgoznak. A munkafolyamatok meggyorsultak, nem diskurálnak 5—10 percig a dolgozók, mint azelőtt, s rászólnak egymásra, ha hibát látnak. i — Nagyon helyes az a törek- ^ vés — mondotta Győré elvtárs — ha érződik, hogy az életszín vonal emelését nem várják mannaként, hiszen rajtunk áll, mennyit valósítunk meg belőle, s ezt csak a tervek teljesítésével tudjuk megvalósítani, GYÖKE ELVTÄRS kérdésére, hogy mit tesznek a kommunisták az eredmények továbbfejlesztésére, elsősorban a párterősítés egyik fontos feladatáról beszélnek, a tag- és tagjelöltfelvételről. Gáti elvtárs, a DISZ-szervezet titkára elmondja, hogy az utóbbi időben 12—14 fiatalt ajánlott a DISZ tagjelöltnek. Gyimesi elv társ, a pártszervezet titkára nem kis örömmel vesz elő egy tagjelöltfelvételi kérelmet, amely azt jelenti, hogy a pártszervezet századik tagja lesz. Megilletődött arcokkal fogad - ják a jelenlévők e bejelentést. — Mégis érdemes volt ugye e fontos feladatról az elmúlt időkben beszélgetni — szólt közbe Győré elvtárs, a többiek helyeslése közben. — Határozottan érződik, — válaszol Győré elvtárs kérdésére Novákné elvtársnő —. hogy a párt tekintélye nagymértékben nőtt, s a pártonkívüliek is érdeklődnek a helyi pártszervezet munkája iránt is. Érdekli őket, mikor tartunk gyűlést,, azon mit tárgyalunk, milyen határozatokat hozunk. — Nagyon fontos ez — szól közbe Győré elvtárs — nekünk vezetőknek minden alulról jövő jelzést figyelnünk kell. Az a feladatunk, hogy segítsünk, bátorítsuk a dolgozók kezdeményezéseit, s használjuk fel azokat. AHOGY ÉN LÁTTÁM, a pártvezetőség tagjai mintha egy fejjel nőttek volna meg a be szélgetés után, növekedett önbizalmuk. Jelentős tény ez, hiszen a pártvezetőségre, a gyár dolgozóira nem kis feladat hárul a második ötéves tervben. Tervüket egyébként a napokban vitatják meg, de már most látható, hogy bár a minőség terén lényeges javulás mutatkozik, a mennyiséggel még van hiba. — E téren tehát van mit tenni — s ezt Palkó elvtárs, a többi vezetőségi tagok helyeslése közben állapította meg, s azt is hogy mindent megtesznek a siker érdekében. Amerre jártunk az üzemben, megelégedéssel fogadták a békekölcsönnel kapcsolatos határozatot, amely az árleszállítás, az egyes béremelések után gyorsan és hathatósan járul hozzá az életszínvonal emeléséhez. — A Központi Vezetőség határozata sok határozatlan kérdésre adott világos választ — mondotta az üzemben a beszélgetés alkalmával Bene Ferenc. A Győré elvtárssal folytatott meghitt beszélgetést, mi sem bizonyítja jobban, hogy élettörténetéből is beszélt el egyet- mást. Elmondta például, hogy apja az 1919-es Tanácsköztársaság idején bizalmi volt a vasútnál és a köztársaság leverése után mennyit kellett szenvednie. SOKÁIG EMLÉKEZETES marad számomra egy másik jelenet is. Borsodi elvtárssal beszélgetett Győré elvtárs. S az Vidám röplabdázással töltik szabad idejüket az ujiregi termelő szövetkezet fiataljai. üzemi munkás elsősorban, mint falura küldött pártmunkás hallgatta szavát. Az üzemből ugyan is rendszeresen járnak ki falura, termelőszövetkezetbe segíteni, köztük Borsodi elvtárs is Arról beszélt, hogy a ladomá- nyi tsz-t segíteni kell villanybevezetési törekvésükben. — örömmel hallotta, hogy Győré elvtárs erre vonatkozóan az intézkedéseket már megtette. Plesz, Gyebnár, Nagy János, Borsodi elvtársak és a többiek is, mind különös örömmel vették tudomásul a Politikai Bizottság megerősítését. Meglepő déssel olvasták Rákosi elvtárs lemondását, dq az ismert okok miatt helyesnek tartották. — Helyesen foglaltak állást abban is, hogy a 25 százalékos élet- színvonal emelés nem közvetlen azonnali 25 százalékos bér emelést jelent, amint ezt egye. sek akaratlanul is hangoztatták. Plesz elvtárs arról beszélt, a felvilágosító munkában meg kell mutatni, hogy az életszínvonal emelésére már több intézkedés történt — így például az árleszállítás — a békekölcsönjegyzés — elhagyása. — Gáti elvtárs a fizetésrendezés jelentőségéről beszélt, mely különösen sok fiatalt érintett, akiknek 550 forintról 650 forintra emelték a fizetését. — Tehát folyamatos dolog ez — mondotta Gáti elvtárs —, amelyet elsősorban Jó munkákkal gyorsíthatunk meg. Ezt igyekszünk megmagyarázni. — Legfontosabb azonban — mondotta Győré elvtárs —, s ez itt a beszélgetésekből ki is világlik, hogy még szorosabbra kovácsolódott a pártegység, még erősebb a kapcsolat a Köz ponti Vezetőség és párttagság valamint az egész dolgozó nép közt. Feladatunk ennek további erősítése. VÉGEREDMÉNYBEN ahogy valamennyien megállapították, helyes és hasznos volt e beszélgetés. Megvitattak egész csomó problémát, hogy egységes, helyes álláspontot tudjanak elfoglalni a Központi Vezetőség határozatát ismertetve, népszerűsítve az azokban foglalt célkitűzésekre való mozgósításban. (i—e—) Hz aparhanti Hazafias Népfront, Békebizottság és MKDSZ vasárnap tartották egyesülési ülésüket Az ülést Kajos Zsigmond tanácselnök nyitotta meg, majd Simon Károly, a községi Hazafias Népfront elnöke tartott beszámolót. Simon Károly beszámolójában többek között elmondta, hogy a Hazafias Népfront Apar hanton sem tudott eddig igazi tömegmozgalommá válni, mert ezt akadályozta az erők szétfor. gácsolódása. Befolyásolta a népfrontmozgalom munkáját az is, hogy a Népfront elé tűzött feladatok megvalósítását különböző szervek végezték. Nem tudja kellően kivenni ré. szét a békemozgalom munkájából sem. A békemozgalom további szélesedését viszont akadályozta az, hogy nem támaszkodott arra, a hatalmas széles tömegbázisra, melyet a Hazafias Népfront jelentett volna. Ugyanez volt a helyzet az MNDSZ-szel is. Az, hogy most az MNDSZ és a Békebizottság egyesül a Hazafias Népfronttal, nem jelenti azt, hogy az MNDSZ, vagy a Békebizottság megszűnik. Az MNDSZ, mint a Hazafias Népfront nőtanácsa az eddig jól bevált munkaformáival, s a munka során szerzett többéves tapasztalatait felhasználva, tovább végzi a maga sajátos feladatait a nők között. A Népfronton belül működő Békebizottságnak továbbra is főfeladata lesz a külpolitikai tájékoztatás, a nemzetközi helyzet és a békeharc eredményeinek ismertetése, valamint a békéért folytatott harcra való mozgósítás. E feladatokat természetesen nem külön-külön kell végezni. hanem a Hazafias Népfront munkája egészébe kell, hogy tartozzon. Fekete István hozzászólásában elmondta, mi gátolta a Hazafias Népfront eddigi munkáját, de felhívta a figyelmet arra is, hogy „most már nem azon kell rágódni, mi volt a múltban hanem a párt iránymutatását figye- lembevéve szabjuk meg a község előtt álló feladatokat és mozgósítsuk erőinket azok végrehajtására”. Javasolta, hogy a nőtanács fog lalkozzon többet az ifjúság nevelésével, oktassák a fiatalságot a szülők iránti tiszteletre. Kék elvtársnő, a Március 9 Tsz párttitkára javasolta: ,,A Hazafias Népfront dolgozzon ki magának konkrét munkatervet arra vonatkozóan, hogy a jövőben milyen feladatokat akar megvalósítani”. Egyben ígéretet tett, hogy a pártszervezet minden segítséget megad a Hazafias Népfrontnak munkája zavartalan elvégzéséhez. Búzás Ferenc javasolta, hogy a falu rendezését, szépítését érintő tervek kidolgozásánál a jövőben kérjék ki a község lakosságának véleményét is. Kérte, a Hazafias Népfront harcoljon azért, hogy a község fiatalságának legyen megfelelő szórakozóhelye. Simon Károly elvtárs javasolta, hogy az augusztus 20-ra tervezett bált a Hazafias Népfront rendezze, s a bevételt fordítsák a kultúrház rendbeho. zására. A javaslatokat a jelenlévők határozatban elfogadták. Az ülés Kajos Zsigmond zárszavával ért véget. Donáth Béla. Készüljünk az 1919 -es harcosok találkozójára A Központi Vezetőség többször figyelmeztetett arra, hogy fokozottabban becsüljük a párt régi harcosait. Rámutatott, hogy nagyon elhanyagoltuk ezt a megbecsülést. Megyénkben is voltak ilyen hiányosságok. Ezt a hibát helyre fogjuk hozni, számbaveszünk minden régi harcost. A megbecsülésnek egyik külső megnyilvánulása lesz ez év november 7-én tartandó nagy megyei találkozó. Azért, hogy a pártbizottságok méltóan készülhessenek, tudniok kell, hogy kikre számíthatnak ezen a találkozón. Ezért kérünk minden 19-es harcost, hogy minél előbb jelentkezzen. Levélben írják meg címüket a Párt Megyei Végrehajtóbizottsága Ágit. Prop. osztályának, Szekszárd. Az 1919-es Emlékbizottság. „... amikor kibontakozott és tovább bontakozik a pártban és a párton kívül a tömegeknek ez az aktivitása .amelyet mindenképpen bátorítani, fejleszteni, c a pártnak irányítania kell, egyben az ellenség is Kísérletet tesz arra, hogy megpróbálja a maga számára kihasználni a helyzetet”. (Idézet a Politikai Bizottság beszámolójából a Köz. ponti Vezetőség július 18-i % ülésén.) Apponyi gróf öreg éveit ott éli Pálfán, a régi grófi birtok tulajdonképpeni székhelyén. — Köztudomású, hogy ez a község volt a sokezer hold birtoklójának magyarországi székhelye, innen ment az irányítás Rácegresre és a gróf többi pusztájára s természetesen a haszon is idecsurgott vastag csatornán. Nem csoda, hogy „megkedvelte” az itteni tájat és még életének alkonyán is ideköti valami.. . Természetesen azért egy kis különbség van a régi és mosta, ni sorsa között, hogy egyebet ne említsünk, itt van például a lakhely kérdése. A gyönyörűségéről messze földön híres kastélyban egy nevelőintézet kapott helyet és ő kiszorult onnan. Persze grófságához méltóan most is egy különálló épületet bérel a falu közepén, csak hogy ez zsuptetős, kicsi, alacsony és már külső nézetből is egészségtelen. A pálfai házak különben sem valami nagyok és szépek, — ez a jellegzetessége a községnek — de az a kis viskó mégis úgy elüt a környezőktől, mint amikor fehér nadrágra fekete foltot varrnak. Körülbelül olyan, mint cselédjeinek a lakásai voltak annakidején. Látszólag végtelen szerény, tartózkodó életet él. nem igen jár máshova, mint az ártézi- kútra vízért, meg a boltba bevásárolni. Amikor kilakoltatták ősi rezidenciájából, felcsapott „dolgozó embernek”. — Egyrészt azért, mert nem tehetett mást, valahogyan neki is meg kellett élnie, másrészt azért, mert úgy gondolta, így. „többre viheti”. Minden nap saját maga készíti el a tűzrevalőt. azzal sem törődve, hogy a balta nyele feltöri tenyerét, néha még két kan na vizet is hazacipel egyszerre az ártézi kútról, meghát a bevásárlásokat is maga végzi — ahogyan azt egykoriban az ina. ALOM VOLT CSUPÁN... Történet Apponyi gróf úrról saitól látta. Sőt, még arról sem feledkezett meg, hogy időközönként elejtsen valami forgalmas helyen egy-egy olyan megjegyzést, ami őt a rendszer hívének tünteti fel. Az egész falu tele van például ezzel a mondásával: „Azelőtt, kérem szépen, nem is tudtam, hogy ilyen jó a krumplileves.” Eldicsekedett már azzal is: „Nincs nekem semmi bajom a demokráciában, sőt, egészen jól esik egy kis munka, a napi fűrészelés, meg a vízhordás, legalább jó az étvágyam. Egészségesebb vagyok, mint azelőtt voltam, nincs az a sok gond ...” Már-már olyan nézet kezdett kialakulni a községben, hogy „a gróf urék egész szépen bele nyugszanak a helyzetükbe, talán még akkor sem kellene nekik a birtok, ha visszakapnák.” Persze, ezt csak azok mondták, akiknek bekötötte Szemét a grófok zárkózott élete és el sem tudták képzelni, hogy hány miatyánkot rebegtek el naponként azért, hogy csak egy szer mehessenek vissza a kastélyba. Valaki megfigyelte a grófot, és amikor elmesélte, hogy reggel ébredés után mindig kiáll a konyhaajtóba és volt kastélya irányába fordul, va imádkozik — többen nem is akarták elhinni, mert „nem olyan ember a gróf”. A közelmúltban azonban érdekes dolgok játszódtak le Pálfán. Amint ismeretes, egy este felolvasta a rádió Rákosi elvtárs levelét, amelyet a Központi Vezetőséghez intézett. — Amint mondják, ezen az estén a gróf úr háromszor is elment az ártézi kútra „vízért ’, kiállt a kapuba nézelődni, amit talán még soha nem tapasztaltak a pálfaiak, feleségének pedig állítólag megparancsolta, hogy másnap „fejedelmi” ebédet készítsen és számítson arra, hogy esetleg többen lesznek. Másnap reggeltől kezdve egész búcsújárás volt a gróf úréknál, meglátogatta őket egy-két „megértőbb” szomszéd és régi ismerős főként olyanok, akik valamikor bizalmi állást töltöttek be a gróf „birodalmában”. S csodák csodája, tíz órakor már az egész faluban kérdezgették: — Igaz, hogy most megváltozik minden? Igaz, hogy úgy lesz minden, ahogyan azelőtt volt?” Közben a „bizalmasabb emberek” egymásnak adták a kilincset a gróf úr ajtaján és mindezek után ki ne vette volna észre a kapcsolatot a gróf úr és a rémhírek között. Este felé már ezt suttogták: „Feloszlatják a szövetkezetei és a tagok közül aki időben megtér, azt visszafogadja majd cselédnek a gróf úr, de jaj a többinek ...” Volt ,aki valamiféle feketekönyvről kezdett beszélni, amiben állítólag a „bűnöket” jegyezték fel. Az események azonban tovább folytak a maguk medrében. Az újságok közölték Hegedűs és Gerő elvtársak beszédeit, a Központi Vezetőség határozatát, a második ötéves terv irányelvtervezetét, amelyet elfogadott a Központi Vezetőség ülése és időközben munkához láttak a párt népnevelői, aktivál. így aztán nyilvánvaló vált, hogy a sok suttogás a régi rend visszaváróinak koholmánya volt. A következmény pedig az lett hogy „a kutya ugatott, a karaván pedig haladt tovább". A tsz tagjai úgy dolgoznak, hogy megnézheti őket bárki. A gabona betakarításában, a kertészetben, növényápolásban egy aránt jól dolgoznak. Az egyéni gazdák többsége már megkezdte a gabona behordását, javában zúgnak a cséplőgépek s eddig még egy gazda sem volt olyan, aki a cséplőgéptől azonnal ne teljesítette volna a beadási kötelezettségét. így Apponyi gróf úr is kény télén volt elismerni, hogy amit saját maga kitalált és terjesztett a községben, — az álom volt csupán... A látszat legalábbis ez, mert most ismét „visszahúzódó” életet él, nem jár többet az ártézi kútra, mint azelőtt, a kapuba sem áll ki al- konyattájban „nézelődni”, meg csappant nála a látogatók” száma, nem igen fogad senkit, még a vándor fényképészt sem fogadja, hogy megörökítse — gondterhelt portréját. Amint a grófné mondja tört magyarsággal: „Nincs pénz fotográfra, áz luxus nekünk...” Csendes ma. gáhyban élnek tovább kis viskójukban és amint mondják, a gróf úr továbbra is azzal kezdi a napját, hogy imát rebeg az istenhez — a volt kastélya felé kacsingatva ... BODA FERENC.
