Tolnai Napló, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-28 / 177. szám

Irányelvek a magyar fejlesztésének második népgazdaság ötéves tervéhez (Elfogadva a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének 1956. július 18—21-i ülésén) V. Beruházás, felújítás (Az irányelvek I., II., III., IV. fejezetét lapunk csütörtök, pén teki számában közöltük. A második ötéves terv idő­szakában a beruházásokat az ipar hazai nyersanyag- és energiaforrásainak feltárására és bővítésére, a műszaki szín­vonal emelésére, a mezőgaz­daság termelésének növelésére és szocialista átalakításának anyagi megalapozására, vala­mint a lakásépítésre kell össz­pontosítani. A beruházások jelentős részét nem új létesít­ményekre, hanem a meglevők újjáalakítására és bővítésére, és elsősorban a gépállomány korszerűsítésére és növelésére kell fordítani. A beruházások felhasználásánál figyelembe kell venni a szocialista tábor országai közötti együttműkö­dés eredményeit, és ezek alap­ján a beruházásokat főként azokba a termelési ágakba irányítani, amelyek a hazai adottságoknál fogva a legked­vezőbb fejlődési lehetőségek­kel rendelkeznek. 1. Az 1956—1960. években a népgazdaságban raktárhiány fokozatos meg­szüntetése céljából — leg­alább 660 millió forintot raktárak építésére kell fel­használni. Ezzel a kereske­delmi raktárak befogadóké­pességét közel 20 százalék­kal kell növelni az első öt­éves terv időszaka alatt tör­tént 11 százalékos fejlesztés­sel szemben. Ezenkívül tárolási lehetősé­gek további kibővítésére a mezőgazdaságban és más terü­leteken legalább egymilliárd forintot kell fordítani. Lakásépítésre, a víz- és gáz­ellátás javítására, szociális, egészségügyi és kulturális lé­tesítményekre a második öt­éves terv időszakában több mint 13 milliárd forintot kell beruházni, mintegy 30 száza­lékkal többet, mint az első öt­éves terv éveiben. Jelentősen növelni kell a tu­dományos kutatásra fordított beruházásokat. Az ipari, me­zőgazdasági és egyetemi kuta­tásokra előirányzott összeget nem számítva, Egyszerűsíteni kell a beru­házások gazdasági és műsza­ki tervezését. Biztosítani kell az építkezések terveinek időben való elkészí­tését. Nagymértékben rövidí­teni kell az építkezések idő­tartalmát és ezzel is el kell ér­ni a befejezetlen beruházások állományának csökkentését. Ki kell dolgozni egyes épület­fajtákra az építkezés időtarta­mát és költségét meghatározó normákat és biztosítani kell ezek betartását. A beruházások tervszerű, gazdaságos és határidőre való megvalósításában, a beruházó­kat, műszaki tervezőket és ki­vitelezőket anyagilag is érde­keltté kell tenni. Lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a vállalatok nyereségüknek a jelenleginél nagyobb ré­szét fordíthassák a termglő- berendezések, valamint szo­ciális és kulturális intézmé­nyek fejlesztésére. 5. A második ötéves terv beruházásaival meg kell te­remteni a feltételeket a nép­gazdaságnak a harmadik öt­éves tervben való továbbfej­lesztéséhez. A geológiai kuta­tások céltudatos kiszélesítésé­vel elő kell készíteni a szén, olaj és földgáz termelésének 1960 után való további jelen­tős növelését, új erőművek építésének megkezdésével le­hetővé kell tenni a későbbi években is a villamosenergia- termelő berendezések folya­matos üzembehelyezését, meg kell indítani a Duna és a Tisza energiájának nagymértékű hasznosítására irányuló előké­szítő munkálatokat, fel kell készülni arra, hogy a harma­dik ötéves terv folyamán az energia új forrását, az atom­energiát állítsuk a fejlődés szolgálatába meg kell terem­teni a feltételeket a vegyipar­nak a harmadik ötéves terv­ben való nagyarányú további fejlődéséhez, s mindezzel meg kell vetni az életszínvonal to­vábbi emelésének alapját. Ki­keli dolgozni a harmadik öt­éves terv új létesítményeinek telepítésére vonatkozó irány­elveket. 6. Lényegesen nagyobb gon­dot kell fordítani a népgazda­ság állóalapjainak megóvásá­ra és fenntartására. Ezért a második ötéves terv folyamán felújításokra 30 milliárd fo­rintot kell előirányozni, há­romszor többet, mint ameny- nyi az első ötéves terv évei­ben erre a célra jutott. A felújítási összegek meg­határozott hányada az el­használt gépek új gépekkel való felcserélésére legyen fordítható. A nehéziparban mintegy 10 milliárd forintot a könnyű- és élelmiszeriparban kb. 3 mil­liárd forintot, a mezőgazda­ságban közel 2 milliárd fo­rintot, a közlekedésben mint­egy 6,5 milliárd forintot kell felújításra felhasználni. A la­kások felújítására és tatarozá­sára fordított összegeken kí­vül a szociális és kulturális intézmények, a víz-, gáz- és csatornahálózat felújítására, a helyi utak fenntartására mint­egy 4 milliárd forintot kell fordítani. VI. Életszínvonal, kultúra, tudomány állami erőforrásokból 76— 78 milliárd forintot, egyéb forrásokból további 2 milliárd Ft-ot kell beruházni, összesen tehát mintegy 15 százalékkal többet, mint az első ötéves terv időszaká­ban. A beruházásokat úgy keli elosztani, hogy az ipar 32—34 milliárd fo­rint beruházásából a nehéz­ipar fejlesztésére mintegy 27—29 milliárd forint jusson és így az összes beruházásokon belül az első ötéves terv ide­jén elért 41,3 százalékkal szemben 37—38 százalékra csökkenjen. Ugyanakkor az át­lagosnál lényegesen nagyobb mértékben több mint 30 százalékkal — emelkedjék az ipari nyers- és alapanyag, va­lamint az energiatermelésre fordítandó beruházások ösz- szege. Míg a második ötéves terv időszakában a vegyiparra fordított beruházások az első ötéves terv idején megvaló- sítottakhoz képest mintegy kétszeresükre, a villamos­energiaipari beruházások mintegy másfélszeresükre, a bányászati beruházások mint­egy 30 százalékkal növeked­nek, a kohászat és a gépipar oeruházásait viszont csökken, teni kell. A könnyű- és élelmi­szeriparban öt év alatt több mint 4,6 milliárd forintot kell beruházni, közel 130 százalék­kal többet, mint az első ötéves terv idején. A mezőgazdaság előtt álló feladatok megalapozására a második ötéves terv során je­lentősen növelni kell a mező- gazdasági beruházásokat az első ötéves terv idején megva- lósítottakhoz képest s ezáltal a mezőgazdaság részesedését az összes beruházásokból az első ötéves terv idején elért 13,6 százalékkal szem­ben, mintegy 17 száza­lékra kell emelni. A má­sodik ötéves terv időszaká­ban a mezőgazdaságba befek­tetendő 14 milliárd forintból a termelőszövetkezetek gazda­ságába közel háromszor annyit kell beruházni, mint az első ötéves terv időszakában. A ter­melőszövetkezetek beruházá­saival elsősorban a közös ál­lattenyésztést kell fejleszteni. A második ötéves terv során a közlekedés korszerűsítésére és teljesítőképességének növe­lésére fordítandó több mint 10 milliárd forintnyi beruhá­zásból a vasút fejlesztésére kell felhasználni 5,3 milliárd forintot, több mint másfélszer annyit, mint az első ötéves terv idején. A kereskedelem, a vendég­látóipar, a begyűjtés és az áruraktározás fejlesztésére öt év alatt legalább 1,5 mil­liárd forint beruházást kell fordítani. Ebből — a nagy népgazdasági károkat okozó (Vastagon szedtük az irány­elv-tervezeten eszközölt változ­tatásokat.) a Magyar Tudományos Aka­démia intézményeinek fej­lesztésére — beleértve az atomkutatást is — mintegy 370 millió forintot kell for­dítani, három és félszer annyit, mint az első ötéves terv időszaké ban. 2. A bővített újratermelést a második ötéves terv időszaká­ban a lehető leggazdaságosabb módon kell megvalósítani. Ezért a termelés növelésének jelentős részét nem új beru­házásokkal, hanem meglevő termelőberendezések jobb ki­használásával, a géppark, kor­szerűsítésével, a munka jobb megszervezésével kell elérni. Ily módon a meglevő termelő berendezések előnyösebb kiak­názásával, nagyobb beruházá­sok nélkül kell biztosítani — hozzávetőlegesen — az öt év­re előirányzott termésnöveke­désnek: acélnyersvasból 50, martinacélból 30, timföldből 40, alumíniumból 50, téglá­ból 75, kombájnokból 70, szer­számgépekből 80, gyapjúszövet­ből 90, kötöttárukból 40, cukor­ból *70 százalékát. 3. A beruházások hatékony­ságának fokozása, a műszaki színvonal emelése céljából az 1956—1960. években a beruhá­zásokból a gépek részarányát jelentősen, 30—32 százalékra kell emelni, szemben az első ötéves terv idején elért 21 szá­zalékkal. A második ötéves terv időszakában 24—25 mil­liárd forintot kell gépi beru­házásokra fordítani, 75 száza­lékkal többet, mint az első öt­éves terv során. 4. Fordulatot kell elérni a beruházásokra rendelkezésre álló eszközök takarékos fel- használásában. Biztosítani kell, hogy a beruházási eszkö­zöket minden területen a leg­fontosabb célokra használják fel és elkerüljék a nem feltét­lenül szükséges létesítmények megvalósítását. A beruházáso­kat a hazai viszonyok között alkalmazható legkorszerűbb technika figyelembevételével «V kell megvalósítani, hogy a legkisebb költségráfordítás­sal a legnagyobb gazdasági eredményt lehessen elérni. Ezért a beruházások jóváha­gyását alapos gazdasági szá­mítások alapján kell végezni és nagymértékben meg kell javítani a beruházások előké­szítését. Lényeges megtakarítást kell elérni a beruházások és ezen belül mindenekelőtt az épít­kezések költségeinél. A lakás­építés átlagos költségét öt év alatt 15—20 százalékkal kell csökkenteni. Széleskörben kell felhasználni típusterveket. Szabványelemeket, gazdasá­gos szerkezeti megoldásokat kell alkalmazni, meg kell szüntetni a tervezésben min­den túlméretezést és pazarlást. A tervezési költségeket jelen­tősen csökkenteni kell .első­sorban a típustervek kiterjedt alkalmazásával. A második ötéves terv idő­szakában az ipari és mező- gazdasági termelés növelése, a termelékenység emelése és az önköltség csökkentése alap­ján biztosítani kell a munká­sok és az alkalmazottak, vala­mint a parasztság jövedelmé­nek rendszeres növekedését, egészségügyi elátásának és kulturális színvonalának je­lentős fejlődését. 1. A második ötéves terv éveiben a munkások és alkal­mazottak egy keresőre iutó reálbérének átlagosan leg­alább 25 százalékos növelését a munkabérek emelésével és a kiskereskedelmi árak leszál­lításával kell megvalósítani. A bérrendszer fejlesztésével jelentős előrehaladást kell el­érni a bérek között még meg­levő aránytalanságok meg­szüntetésében. Az átlagosnál nagyobb mértékben kell emel­ni a magasabb szakképzettsé­get kívánó és nagyobb felelős­séggel járó munkát végző dolgozók bérét. Ezzel biztosí­tani kell a magasabb szak- képzettséggel rendelkező mun­kások és értelmiségi dolgozók fokozott anyagi megbecsülé­sét. Növelni kell a nehéz fizi­kai és egészségre ártalmas munkát végzők bérét. 2. Az állami vállalatokban és intézményekben dolgozó munkások és alkalmazottak számát 1955-ről 1960-ra mint­egy 250 000 fővel kell növelni. El kell érni, hogy a termelő- munkában részvevők száma nagyobb mértékben emelked­jék, mint a nem termelő mun­kát végzőké. 3. A második ötéves terv fo­lyamán fokozatosan meg kell kezdeni és a harmadik ötéves terv során be kell fejezni az áttérést a 7 órás munkanapra, illetve a 42 órás munkahétre. A munkaidő csökkentését a nehéz, a földalatti és az egész­ségre ártalmas munkáknál kell kezdeni és a második öt­éves terv során be kell vezet­ni a 46 órás munkahetet. 4. A sokgyermekes családok részére a családi pótlékot fel kell emelni. 5. Biztosítani kell a paraszt­ság pénzbeni és természetbeni jövedelmének mintegy 25 szá­zalékos növekedését. A szö­vetkezeti nagyüzemi gazdálko­dás előnyeinek ér vény re jutta­tásával el kell érni, hogy a szövetkezeti parasztok jöve­delme gyorsabban emelkedjék, mint az egyénileg gazdálko­dóké. 6. Jelentős mértékben javítani kell a nők, elsősorban a dolgo­zó anyák életkörülményeit és munkafeltételeit. Az anyák és kisgyermekek egészségének fokozottabb védelme céljából a jelenlegi 12 hétről 14 hét­re kell növelni a szülési sza­badság időtartamát; a gyermekek betegsége ese­tén az anyának a táppénzt — meghatározott időtartamra — a gyermek hároméves koráig kell biztosítani. A bölcsödéi férőhelyek szá­mát 5 év alatt 27 százalékkal kell emelni. Szélesíteni kell az óvodák és iskolai napközi otthonok hálózatát. A dolgozó nők helyzetének könnyítése céljából önkölt­ségi alapon bentlakásos is­kolákat, 6 napos bölcsődé­ket és óvodákat kell létesí­teni. Széleskörű intézkedéseket kell tenni a nők háztartási munkájának megkönnyítésére. Nagymértékben fokozni kell a konzervek, mélyhűtött és hi­degkonyhai készítmények áru­sítását. Ki kell terjeszteni az előrendelés rendszerét és az áruk házhoz szállítását. Szé­lesíteni kell a mosodai és vegytisztító hálózatot s javí­tani kell a szolgáltatások mi­nőségét. Többszörösére kell emelni a korszerű háztartási gépek eladását; öt év alatt 410 ezer mosógépet, 130 ezer por­szívót, 63 000 padlókefélőt, 87 ezer villamos hűtőszekrényt kell forgalomba hozni. 7. Az állami kiskereskedelem és a földművesszövetkezetek áruforgalmát 5 év alatt több mint 35 százalékkal kell emel­ni. Az élelmiszereladást mint­egy 29 százalékkal, a vendég­látóipar és üzemélelmezés együttes forgalmát mintegy 35 százalékkal kell növelni. Az élelmiszerfogyasztásban je­lentősen emelni kell a fehér­jetartalmú étkezési cikkek arányát. A legfontosabb élel­miszerek közül 1960-ban hoz­závetőlegesen 50 százalékkal több húst és húskészítményt, 35 százalékkal több zsírt és zsírszalonnát, 55 százalékkal több étolajat és margarint, legalább 19 százalékkal több cukrot, 30 százalékkal több te­ás vajat, 40 százalékkal több tojást kell a fogyasztók rendelkezésére bocsátani, mint 1955-ben. Mintegy 25 száza­lékkal kell növelni a forga- lcmbahozott sör és mintegy 75 százalékkal a bor mennyisé­gét. Növelni kell az üzem­élelmezésben részvevők szá­mát. Nagy gondot kell fordí­tani az üzemélelmezés minő­ségének és kulturáltságának emelésére. Lehetővé kell ten­ni, hogy a vendéglői rendszer­hez hasonlóan, a dolgozók többfajta jó minőségű étel kö­zött választhassanak. Az áruforgalom átlagos nö­vekedését meghaladó ütem­ben — több mint 40 százalék­kal — kell emelni az iparcik­kek forgalmát 1960-ban 1955- höz képest. 1960-ban több mint 40 százalékkal több kon­fekcionált árut, közel 50 szá­zalékkal több pamutszövetet, 35 százalékkal több gyapjú- szövetet, mintegy hússzor any- nyi szintetikus szálból készült szövetet, kétszer annyi gyap­júszerű műszálszövetet, 50 százalékkal több kötöttárut, 35 százalékkal több bőrlábbelit kell a lakosság rendelkezésére bocsátani, mint 1955-ben. A konfekcionált áruk forgalmá­nak növelésével egyidejűleg jelentősen ki kell szélesíteni a méret- és modellválasztékot. Lényegesen több szintetikus szálból készült kiváló minősé­gű harisnyát, fehérneműt és egyéb ruházati cikket, vala­mint mikroporózus- és krepp­gumitalpú cipőt kell forga- lombahozni. Növelni kell a lakosság kul­turális igényeinek kielégíté­sére szolgáló, korszerű műsza­ki és villamossági cikkek for­galmát. öt év alatt 1 400 000 rádióvevőt, mintegy 100 000 televíziós készüléket kell el­adni. 1960-ban 1955-höz képest hatszor több 125 köbcentis mo­torkerékpárt, két és félszer- több 250 köbcentis motorke­rékpárt, 75 százalékkal több kerékpárt kell forgalomba- hozni. Többszörösére kell növelni a szintetikus mosószerek for­galmát. 1960-ra mintegy 10 000 tonna mosószappannak megfelelő, a szappannál haté­konyabb mosószert kell el­adni. 1955-höz képest 1960-ban legalább 65 százalékkal több építőanyagot kell a lakosság rendelkezésére bocsátani, töb­bek között legalább 70 száza­lékkal több téglát, 65 száza­lékkal több tetőcserepet, 80 százalékkal több meszet, 140 százalékkal több cementet. Többszörösére kell növelni a faáruk pótlására szolgáló elő­regyártott elemek eladását. A bútor kiskereskedelmi forgal­mát 35 százalékkal kell öt év alatt emelni. Növelni kell a kereskedelem kultúráltságát, meg kell javí­tani a kiszolgálást, ki kell ter­jeszteni az önkiszolgálás rend­szerét, csökkenteni kell a for- 'mi költségeket. Ehhez a ke­reskedelmet az eddiginél több korszerű műszaki berende­zéssel kell ellátni. A növekvő kereskedelmi forgalom lebonyolítására öt év alatt az állami és szövet­kezeti kereskedelemben 2000 —2500 boltot és 900 új vendég­látóüzemi egységet kell léte­síteni, főleg az újonnan épülő lakótelepeken, a városok kül­területein és a falvakban. Az italboltok egy részét kis­vendéglőkké kell átalakí­tani. A szállodai szobák számát öt év alatt legalább 35 százalékkal, ezen belül az idegenforgalom követelmé­nyeinek megfelelő szobák számát mintegy kétszeresé­re kell növelni részben úgy, hogy a régebben szállodai célra szolgáló épületeket e célra vissza kell adni. Ezzel is elő kell segíteni a köl­csönös, turisztikai célú utazá­sok növekedését. 8. A második ötéves terv éveiben összesen mintegy 200 000, állami erőforrásokból több mint 100 000 lakást kell építeni, kétszer annyit, mint az első ötéves terv során. Az állami lakásépítési program megvalósításában — szövet­kezeti lakásakció útján — be kell kapcsolni a dolgozók e célra szánt megtakarításait is. Az egyéni lakásépítés elősegí­tésére— elsősorban a munká­sok, alkalmazottak és értelmi­ségiek, valamint a termelőszö­vetkezeti parasztok részére — több mint 2 milliárd forint kedvezményes, hosszúlejáratú hitelt kell nyújtani. Támo­gatni kell a lakosság és a he­lyi szervek kezdeményezését a helyi építőanyagok kitermelé­sére. Az állami eszközökből történő lakásépítést min­denekelőtt Budapesten, a bá­nyász-településeken, az ipari központokban és a vidéki nagyvárosokban kell összpon­tosítani. Állami erőforrásokból, szövetkezeti alapon és az egyé­ni építkezések állami támoga­tásával a szénbányászat dolgo­zói számára, mintegy 30 000 la­kás építését kell biztosítani. Gondoskodni kell arról, hogy a lakáshelyzet megja­vítása érdekében minél több, azelőtt lakás céljait szolgáló, de jelenleg más célra használt helyiséget ad­janak vissza eredeti rendel­tetésének. Ahol gazdaságosnak mutatko­zik, irodaházakat kell építeni és ezáltal lakásokat kell fel­szabadítani. Javítani kell a meglévő la­kások minőségét. Az eddiginél nagyobb mértékben kell gon­doskodni a meglévő lakóépüle­tek megfelelő karbantartásá­ról és felújításáról. Az állami tulajdonban levő lakások fel­újítására és karbantartására öt év alatt mintegy 3 milliárd fo­rintot, vagyis az első ötéves terv éveiben folyósított összeg közel négyszeresét kell fordí­tani. A lakosság tulajdonában levő házak javításához is je­lentős mennyiségű építőanya­got kell biztosítani. A városi lakosság ivóvíz- ellátásának további javítását elsősorban a meglevő vízmű­vek bővítésével és részleges újjáalakításával, egyes terüle­teken új vízművek létesítésé­vel kell elérni. Uj közkutak és kis vízművek létesítésével megfelelő ivóvízzel eddig nem rendelkező községekben más fél millió falusi lakost kell jó ivóvízzel ellátni, jelentős mér­tékben igénybevéve a társa­dalmi erőt is. A háztartási gázfogyasztók számát mintegy 40 százalék­kal, a villanyfogyasztásba be­kapcsolt háztartások számát mintegy 300 000-rel kell nö­velni, mintegy 600 falut kell villamosítani. Meg kell javítani közúti és városi közlekedést, elsősorban új autóbuszjáratok létesítésé­vel. A városi közlekedést 189 db új, korszerű villamoskocsi, 165 db trolibusz és 400 db autóbusz üzembeállításával kell fejleszteni. Mindenekelőtt Budapest közlekedését kell érezhetően megjavítani. 9. Tovább kell javítani a la­kosság egészségügyi ellátását, különös gondot fordítva a be­tegségek megelőzésére, a szé­les tömegeket érintő betegsé­gek elleni küzdelem fokozásá­ra. Tovább kell fejleszteni az anya-, csecsemő- és gyer­mekvédelmet. Emelni kell a közegészségügyi színvonalat, fokozni kell a fertőző betegsé­gek elleni küzdelmet. Ezen célkitűzések megvaló­sítására: A gyógyintézeti és szülőott­honi ágyak számát 1955-höz képest mintegy 8500-zal kell növelni, ezen belül 7 új kórházat kell építeni. Bővíteni kell a szana­tóriumi hálózatot. (Folytatás a 3. oldalon.) I > 1 í.

Next

/
Thumbnails
Contents