Tolnai Napló, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)
1956-07-25 / 174. szám
Az értéktörvény fokozottabb érvényesítése segíti, '-ogy nagyobb mértékben építhessünk az egyes dolgozók, gazdasági vezetők, az egyes üzemek és vállalatok kollektíváinak anyagi érdekeltségére. Az anyagi érdekeltséget hosszú idő óta több területen helyesen és sikerrel alkalmazzuk. így bér. és prémiumrendszerünk sok vonatkozásban eredményesen mozdítja elő a népgazdasági tervek teljesítését. Sok és egyre több azonban az olyan eseteknek a száma, amikor az anyagi érdekeltség érvényesül ugyan, de hatása jó esetben csak gyengén támasztja alá, rossz esetben azonban éppenséggel keresztezi a nép- gazdasági terv céljait. Gépgyáraink végszereldéjében pl. az állam elsősorban abban érdekelt, hogy a szerszámgépek szerelése jó minőségben történjék. A szerelők viszont, akiknek fizetése a teljesítményszázaléktól függ, abban érdekeltek, hogy a minőség rovására is gyors munkát végezzenek. Az eredmény: a terv számszerű teljesítése,’ s ugyanakkor a termékek minőségének sokszor nem kielégítő alakulása. Az a tény, hogy a személyek, vállalatok anyagi érdekeltsége nem mindig egyezik a társadalmi érdekekkel, az adminisztratív intézkedések tömegét „eredményezi.“ A gyárakban például sokszorosára kellett emelni a minőségi ellenőrök, az ú. n. meósok számát. A Klement Gottwald- gyárban például jelenleg több mint 230 meós dolgozik, azaz háromszor annyi, mint 1949- ben. A minőség mégsem ja(Folytatás az 5. oldalról.) vult. Hiába emelnék tovább az ellenőrök számát, ha a dolgozók és a vezetők, az egyes üzemek nem érdekeltek anyagilag is abban, hogy a népgazdaság érdekeinek megfelelően dolgozzanak — nem számíthatunk javulásra. Már Lenin felhívta a figyelmet arra, hogy „Ne közvetlenül a lelkesedésre építsünk, hanem a nagy, forradalom- szülte lelkesedés mellett a személyes érdekeltségre, a személyes érdekre.“ Megfelelő ösztönző módszerek alkalmazásával egyre inkább meg kell közelíteni azt a célt, hogy az egyes dolgozók egyéni jövedelme közvetlenül attól az eredménytől függjön, amellyel hozzájárultak az egész társadalom anyagi erősítéséhez. Olyan mechanizmust kell kialakítani, amelynek segítségével az egyes dolgozók munkáját közvetlenül a nép- gazdasági terv céljai irányíthatják. Vajon nem mond-e ellent a helyesen alkalmazott anyagi érdekeltség elve a szocialista tervgazdálkodásnak, nem fékezi-e a tervek erejét, a tervutasítások kötelező végrehajtását? Ellenkezőleg! Világosan kell látni, hogy a népgazdasági terv nem öncél, nem azért készül, hogy az önálló cselekvés, a gondolkodás és kezdeményezés terhét levegye a terv végrehajtóinak válláról. Nem az a feladata, hogy az élet minden mozzanatát mutatók, keretek és előírások özönével szabályozza, hanem az, hogy meghatározott időre megszabja a népgazdaság fejlesztésének irányát, arányait, meghatározza a társadalmi termékek megfelelő elosztását a legfontosabb területek között. A gazdasági élet túlzott központosításának okai Az anyagi érdekeltség alkalmazása egyszersmind nagy segítség a túlzott központosítás elleni harcban is. Segít abban, hogy csökkentsük a bürokratizmust, operatívabbá tegyük a gazdasági irányító munkát. A második ötéves terv irányelveiben lefektetett célok megvalósítása számottevően függ ennek a feladatnak a sikeres megoldásától. Hogyan alakult ki nálunk a túlzott központosítás? A felszabadulást közvetlenül követő években, a hároméves terv időszakában, sőt még az ötéves terv első éveiben is amikor a hatalom megragadása és megszilárdítása, a termelő eszközök és a különböző gazdasági szervezetek állami tulajdonbavétele, az állam gazdasági, szervező funkciójának a kiépítése volt a fő feladat — a vezetés nagymértékű központosítására volt szükség. Enélkül sem az állam tulajdonába került gazdasági egységek — iparvállalatok, bankok, stb. — sem az állam- igazgatás szocialista átalakítása nem lett volna megvalósítható. Ezekben az években a párt ezrével állított különböző parancsnoki posztokra olyan elvtársakat, akik közvetlenül a termelésből, a munkapad mellől kerültek fontos funkcióba, s ezért az újfajta munkában kevés tapasztalatuk volt. Számolni kellett a különösen 1949—1953. között egyre feszültebbé váló nemzetközi helyzetből adódó feladatokkal is. Gyors ütemben kellett kiépíteni néphadseregünket, az ország felkészítését egy esetleges imperialista agresszió visz- szaverésére. Mindez megint csak erősen központosított gazdálkodást tett szükségessé. Az időközben fellépő gazdasági nehézségek a népgazdaság számára szükséges nyersanyagok és termékek egy részénél viszonylagos hiányt okoztak. Ez utóbbi a meglevő, de a szükségleteket teljes mértékben ki nem elégítő anyagi eszközökkel való túlzottan központosított gazdálkodásra vezetett. Természetesen nemcsak ilyen objektív tényezők játszottak közre a túlzott központosításban, hanem a gazdasági vezetésünk hibái is. A gazdaság irányításában általánosan olyan szemlélet alakult ki, hogy az állami érdekek figyelembevételét csak akkor lehet biztosítani, ha különféle rendeletekkel és szabályokkal aprólékosan körülírjuk az alsóbb szervek vezetői ténykedésének minden mozzanatát. Ebben a helytelen gyakorlatban nagy szerepet játszott és ezzel a helytelen mértékű köz- pontosítás jellegzetes szervezeti formájává lett az úgynevezett funkcionális szervezés, a tervezéssel, a pénzgazdálkodással, a bér- és anyaggazdálkodással, az ellenőrzéssel és számvitellel foglalkozó különböző osztályok, s országos szervek túlzott felduzzasztása. Gyakran hibáztunk azzal is, hogy a gazdasági vezetés egyes területein a külföldi tapasztalatokat mechanikusan vettük át. Tagadhatatlan, hogy a jó külföldi tapasztalatok nélkül sókkal nehezebben és lassabban jutottunk volna előre a szocializmus építésében. Nem egyszer elkövettük azonban azt a hibát, hogy a baráti országok tapasztalatait olyan kérdésekben is — mechanikusan, a hazai sajátosságok figyelembe vétele nélkül — átvettük, amelyek nem a szocializmus építésének alapvető módszereire, hanem az egyes gazdasági területeken alkalmazott részintézkedésekre vonatkoztak. Előfordult az is. hogy az ilyen tapasztalatok kellően át nem gondolt alkalmazása után derült ki, hogy a tapasztalatokat átadó országban az illető intézkedés helytelennek bizonyult és módosították. Pártunk III. kongresszusa felismerte a gazdasági vezetésben rejlő hibákat. Azóta a párt és az állami szervek számos nagy jelentőségű határozatot hoztak a hibák kijavítására és e határozatok végrehajtására sok hasznos intézkedés is történt. Az 1954 —1955-ben végrehajtott egyszerűsítések eredményeként valamelyest csökkent az igazgatási munkában foglalkoztatottak száma. Meg kell azonban állapítani, hogy a kitűzött célokat sok vonatkozásban még meg sem közelítettük; több fontos egyszerűsítő jellegű intézkedés csak részben valósult meg, a nehezen kigyomlált jelentések és mutatók helyére igen gyakran újak nőttek. A Minisztertanács a legutóbbi hónapokban a Politikai Bizottság iránymutatásának megfelelően több fontos határozatot hozott az ügyvitel egyszerűsítésére. Ezen intézkedéseknél abból indult ki, hogy mindenekelőtt az ügymenetet kell egyszerűsíteni és csak azután lehet szervezeti intézkedéseket és létszám- csökkentést végrehajtani. A már végrehajtott és tervezett egyszerűsítések gyakorlati megvalósítása nem mindig megy könnyen. Egyes elvtársak attól tartanak, hogy a nagyobb önállóság, a hatásköröknek a tanácsokra, vállalatokra történő fokozatos •átruházása veszélyezteti a népgazdasági terv teljesítését. Nem hisznek eléggé a vállalatoknál, az intézményeknél, a tanácsoknál dolgozó elvtársak felkészültségében, képességében. Vannak, akik irányításon a jövőben is a szájbarágóst, a részletes utasításokkal való vezetést, egyszerűsítésen pedig csupán néhány űrlap, vagy jelentés elhagyását értik. Akadnak olyan vezetők is, akik a rájuk bízott munkaterület, intézmény jelentőségét és tekintélyét kizárólag vagy elsősorban a hozzájuk tartozó ügydarabok és dolgozók számával mérik. Attól tartanak, hogy ha ők nem látnak mindent, akkor megáll a világ és a dolgok feltétlenül rosszabbul mennek. Az ilyen elvtársaknak meg kell magyarázni, hogy az ügyek és ügyiratok számának a csökkentése megkönnyíti saját munkaterületük áttekintését, hogy a túlzott központosítás nem eszköze, hanem akadálya a szocialista tervgazdálkodásnak. Ugyanakkor fel kell lépni azok ellen is, akik kapkodva akarják az egyszerűsítést végrehajtani. Az új intézkedések alapos, körültekintő előkészítéséhez és bevezetéséhez idő kell. Ha —- mint egyesek javasolják — az összefüggések gondos vizsgálata és mérlege lése nélkül vezetnénk be egy sor intézkedést, ez — ha még oly tetszetősek lennének is ezek a rendszabályok — óhatatlanul zavarra vezetne’ és al kalmas lenne egyebek közt arra is, hogy éppen az új intézkedéseket járassa le. Támaszkodjunk jobban az üzemek kollektívájára A gazdasági vezetés új módszerének egyik közös jellemvonása a széleskörű demokratizálás. Ez azt jelenti, hogy a gazdasági irányításban az eddiginél sokkal nagyobb szerepet kell biztosítani a dolgozók kezdeményezéseinek, javaslatainak, sokkal inkább meg kell hallgatni és figyelembe kell venni mindazoknak a véleményét, akik szakértelmük, a nagy összefüggések vagy a konkrét helyi feladatok alapos ismerete révén gyakorlati segítséget nyújtanak a nagy, közös célok megvalósításához. Nagyobb mértékben kell támaszkodni az üzemek kollektívájára. Ebben kezdeti lépést jelent az üzemek egy részének az ötéves terv kidolgozásába való bekapcsolása, de ebben az irányban lényegesen tovább kell menni, nagyobb szerepet kell biztosítani az üzem kollektívájának a gazdasági feladatok meghatározásánál. Fokozni kell a termelő vállalatok értékesítési tevékenységét és a jelenleg túlnyomórészt az irányító szervek közt fennálló beszerzési és értékesítési kapcsolatok helyett fokozatosan a termelő és kereskedelmi, illetve felhasználó vállalatok közvetlen szerződéses kapcsolatát kell megvalósítani. Érdemibb tartalmat kell adni a termelési értekezleteknek és szervezettebben kell hasznosítani a dolgozók javaslatait. A gazdasági vezetés demokratizálása, a hatáskörük decentralizálása, az utasítások számának csökkentése, az anyagi érdekeltség következetesebb érvényesítése minden szinten az önállóság és felelősség lényeges fokozódásával jár együtt. Ez sok tekintetben új követelményeket támaszt a káderekkel szemben. A különböző munkaterületeken dolgozó elvtársaink hozzáértése ma összehasonlíthatatlanul nagyobb, mint néhány évvel ezelőtt volt. Az új feladatok azért tűzhetők ki, mert a kommunista és a pártonkívüli vezetők nagy többsége már meg- ""’e! az új követelményeknek is. Nem szabad azonban lebecsülni azokat a nehézségeket, amelyek a vezetés módszerének megjavítása során átmenetileg előállhatnak. A túlságosan központosított vezetés, a sek bürokratikus utasítás, a munka feltételeinek részletes előírása sok vezetőt rászoktatott arra, hogy mindent felülről kap. mindenre utasítást vár. Jobban meg kell becsülnünk a jövőben azokat, akik kezdeményeznek, önállóan cselekszenek még akkor is, ha időnként kisebb-nagyobb hibákat követnek el. Ugyanakkor keményen kell bírálni és ha ez nem segít, le kell váltani azokat a vezetőket, akik nem jutnak tovább az aktatologatásoknál, az utasítások mechanikus végrehajtásánál, akik nem vétenek ugyan egyetlen paragrafus egyetlen jogszabály ellen sem, de nem is tesznek semmit, hegy a rájuk bízott munkát öntevékenyen előbbre vigyék. összefoglalva: a gazdasági vezetés megjavítása, a gazdasági törvények helyesebb alkalmazása nemcsak a túlzott központosítás megszüntetését, a bürokratizmus csökkentését, a helyi kezdeményezés kifejlesztését követeli meg, hanem szükségessé teszi a központi irányítás megerősítését, az állami fegyelem megszilárdítását is. E feladatok együttes végrehajtása teszi lehetővé, hogy népi demokratikus államunk teljes mértékben betöltse a gazdaság vezetésében reá háruló feladatokat. Nagy feladatok várnak a kommunistákra A második ötéves terv megvalósítása jelentős mértékben a pártszervezetektől, a párttagoktól függ. Sikere azon múlik, hogy párttagjaink megértik-e és helyes következtetéseket vonnak-e le abból a megállapításból, hogy a pártmunkában a gazdasági kérdéseket, a marxizmus— leninizmusnak a gazdasági oldalát kellene előtérbe állítani. Ennek a megállapításnak nem szabad üres szólammá válnia, hanem döntő változást kell előidéznie a pártmunka módszereiben és stílusában. Párttagjainknak — és különösen a pártmunkásoknak — többet kell foglakozniok a gazdasági kérdésekkel, bizonyos mértékig saját munka- területük gazdasági szakértőivé kell válniok. A tanfolyamok és a levelező oktatás különböző formái elősegítik ezt, de a legfontosabb, hogy a pártmunkások napi munkájuk szerves részeként elemezzék a gazdaságot, ismerjék meg megoldásra való kérdéseit. Erre annál is inkább fel kell hívni a figyelmet, mert még mindig sok az olyan nártfunkcionárius, aki nem ismeri a rábízott munkaterület gazdasági viszonyait, és emiatt vezetése legtöbbször nem iut tovább az általános szólamoknál. Nem dolgozhat jól az az üzemi párttitkár, aki nem ismeri az üzem gyártmányait. előállításuk technológiáját, az anyaggazdálkodást. a bérezés rendjét, a vállalat pénzügyi kérdéseit stb. Ugyanígy nem végezhet ló munkát az a járási titkár, aki nem ismeri megfelelően —''■a mezőgazdaságának sajátosságait. a növénytermelés összetételét, a fontosabb növények termésátlagát, a haszonállatok hozamait. Nélkülözhetetlen a párt- és állami határozatok alapos ismerete A pártmunkásoknak azonban nem elég csak a tényleges helyzetet ismerniök, hanem szükséges, hogy helyes elgondolásaik legyenek a gazdaság fellendítésére, az egyes gazdasági kérdések megoldására is. Ehhez, a helyzet ismeretén kívül, mindenekelőtt, elengedhetetlen, hogy a pártmunkások jól ismerjék a gazdasági kérdésekben hozott párt- és kormányhatározatokat és e határozatok szellemében alakítsák ki saját véleményüket. Ezt azért is kell hangsúlyozni, mert gyakran tapasztaljuk, hogy pártmunkások azért alakítanak ki helytelen véleményt egy-egy kérdésben, mert nem ismerik az ezekkel foglalkozó pártós állami határozatokat. A pártmunkások egyik legfontosabb feladata, hogy megszervezzék a párt- és kormányhatározatok végrehajtását, ez azonban üres, tartalmatlan, úgynevezett „szervező munkává“ válik, ha részletesen nem ismerik és nem értik meg ezeket a határozatokat. Azt a tényt, hogy nem ismerik a gazdasági helyzetet, egyes pártmunkások az utóbbi időben gyakran nagy szavakkal és demagógiával igyekeznek palástolni. Ez ellen feltétlenül fel kell lépnünk. A dolgozók soraiból jövő kritikára — különösen a pártszervek ré- széről elhangzó bírálatra — a gazdasági kérdésekben is nagy szükség van, de arra kell törekedni, hogy ez konkrét, a helyzet ismeretén alapuló bírálat legyen. A helyi igazgatási szervek önállóságának megnövelése gazdasági kérdésekben megköveteli, hogy a pártmunkások kezdeményezően lépjenek fel, és ismerve a helyzetet, mindent elkövessenek a helyi le- V- hetőségek felhasználására. A pártmunkások kezdeményező képessége a múlt időszakban is nagy segítséget adott a gazdaság fejlesztéséhez, pedig — őszintén meg kell mondanunk — ezt sok helyen gúzsba kötötte a túlzott központosítás. A pártirányítás nem jelenthet gyámkodást Mindez azonban nem jelentheti azt, hogy a pártszervek és a pártszervezetek átvegyék az állami szervektől, a tanácsoktól, az üzemek igazgatóitól, a hivatalok vezetőitől az állami feladatok végrehajtását. Ez a veszély — az állami szervek feletti gyámkodás — a gazdasági kérdéseknek a pártmunkában történő előtérbe kerülésével megnő, és érvényesülése, ha nem szabnánk neki gátat, komoly zavarokat okozna. A pártszervek és a pártszervezetek elsősorban azokon a kommunistákon keresztül érvényesítsék a pártirányítást, akik állami, gazdasági funkciókban dolgoznak. Segítsék és bírálják munkájukat, neveljék őket, biztosítsák, hogy kommunista módra dolgozzanak. A pártszervek és a pártszervezetek támogassák azokat a kommunistákat és pártonkívülie- ket, akikben megvan a szilárdság és a képesség a gazdasági feladatok megoldására, segítsék fejlődésüket. A pártszervezetek a tömegszervezetekben dolgozó kommunistákon keresztül használják fel az ezen szervezetek által adott lehetőségeket a gazdasági feladatok megoldására. A tömegszervezetek segítségével segítsék kibontakoztatni és sok tekintetben új tartalommal megtölteni a szocialista munkaversenyt, amelyet nem annyira a termelési tervek túlteljesítésére kell szervezni, mint inkább a minőség megjavítására, az anyagtakarékosságra, az önköltség csökkentésére. Ezek a célok nehezebben mérhetők, mint a normateljesítés számai, ezért a verseny részéről is nagyobb hozzáértést és alaposabb munkát követel. A Központi Vezetőségnek az előző napirendi ponttal kapcsolatos határozata megteremti a párt egységes fellépéséhez szükséges politikai előfeltételeket, a második ötéves terv pedig pártunk második programja lesz és helyesen egészíti ki a párt előzőleg hozott nagy jelentőségű határozatait. A pártszervezetek, a kommunisták, vállvetve minden becsületes pártonkívüli hazafival, kövessenek el mindent azért, hogy második ötéves tervünk irányelvei hiánytalanul megvalósuljanak, hogy népgazdaságunk — szoros együttműködésben a szocialista tábor többi országával — egészségesen fejlődjék, hogy további jelentős sikereket érjünk el a szocialista iparosításban, a mezőgazdaság szocialista átszervezésében, s hogy mindezek eredményeként jelentősen növekedjék dolgozóink jóléte és erősödjék népi demokratikus országunk tárasadalmi rendje. &EMÉNYIMPTÍR 1826. július 25-én, (130 éve) végezték ki a dekabris fákat. 1891. július 25-én (65 éve) született Fo- garassy Béla akadémikus. 1955 július 25-én (1 éve) halt meg Iszaak Dunajevszkij szovjet zeneszerző. HÍREK — Szerdán este fél 9 órai kéz dettel a Sörkertben hangulatos Anna-bál lesz műsorral egybekötve. A műsorban vidéki vendégművészeken kívül helyi sze replők is fellépnek. — A Zabrab-film Vállalatnál már javában folynak az Ivan Goran Kovacsity jugoszláv író életéről szóló film fel vételei. A forgatókönyvet Jure Kastolan költő írta, rendező Ivan Tomulity. — Vasárnap nagy sikerrel játszották Zombán a bonyhádi pedagógus szakszervezet színjátszói a Madéfalvi veszedelem című székely tárgyú színművet. — Nagysikerű Anna-bált ren deztek szombaton este műsorral egybekötve a bonyhádi járási művelődési házban. MOZI Garay Filmszínház július 22- től 25-ig: Idegen tollak. Kacagtató német filmvígjáték, Előadások kezdete vasár- és ünnepnap fél 4, 6 és fél 9-kor, Hétköznap: 6 és fél 9 órakor. Kertmozi július 24—25-ig: Jelzőtűz. Megkapó némét film. Előadások kezdete: este 9 órakor. Idnjár á * Várható időjárás szerdánt Felhős, az évszaikhoz képest hűvös idő. Sokfelé kisebb eső időnkint élénkebb északnyugati szél. Várható legalacsonyabb hőmérséklet: 13—16. legmagasabb nappali hőmérséklet: 20— 23 fok között. Apróhirdetések CUKRASZKÉSZITMÉNYEK megrendelhetők .alkalmi torták szeletekben is a Tamási Földművesszövetkezet cukrászdájából. A 25. sz. Autóközlekedési Vállalat autószerelő, autóvillanyszerelő és lakatos szakmun kást azonnal felvesz. Szekszárd, Munkácsi u. 35- alatt három szobás lakóház eladó. Beköltözhető! Építőipari munkára kere- * sünk kőműves, ács, villanyszerelő, vízvezetékszerelő bádogos, vasbetonszerelő és férfi, női segédmunkásokat. Jelentkezni lehet Szekszárd, Arany J. u. 13. sz., továbbá villany-vízvezetékszerelő és bádo gosok kivételével gyönki, si- montornyai, paksi, bonyhádi és szedresi építkezéseinken. É. M. Tolna megyei Állami Építő ipari Vállalat. TOLNAI NAPLÓ Ax MDP Tolna megyei Bizottságáéi a Megyei Tanács Lapja. Seerkeszti a Szerkesztőbizottság, felelős kiadó: GYŐRÉ JÓZSEF Kiadja a Tolnai Napló Lapkiadó V. Siírkesztőség telefonszáma: 20—10. Kiadóhivatal telefonszáma: 20—11. a. szerkesztőség és kiadóhivatal cím*? Szekszárd, Széchenyi u. 18. Terjeszti: a Megyei Postahivatal Hirlaposztálya és a hírlapkézbesítő postahivatalok. Előfizetés postahivataloknál és kézbesítőknél. Havi előfizetési díj: 11 Ft. Szekszárdi Nyomda Szekszárd. Széchenyi u. 46. Nyomdáért felel: Odepka Rezső'. Telefon: 21—21. 3ÚUUS 25 Szerda Jakab
