Tolnai Napló, 1956. június (13. évfolyam, 128-153. szám)
1956-06-03 / 130. szám
TOLNAI NAFLC 1956 JÚNIUS 3. Á Finn Köztársaság budapesti ügyvivőjének nyilatkozata a finn parlamenti küldöttség magyarországi látogatásáról O. L. M. Hjelt, a Finn Köztársaság budapesti ügyvivője rádiónyilatkozatot adott a finn parlamenti küldöttség küszöbönálló magyarországi látogatásával kapcsolatban. O. L. M. Hjelt nyilatkozatában a következőket mondotta: — Nagy megelégedéssel hallottam február 8-án a magyar parlamentben Hegedűs András miniszterelnöknek arra vonatkozó javaslatát, hogy finn parlamenti küldöttséget hívjanak meg Magyarországra. Röviddel ezután alkalmam volt szóbelileg értesíteni a finn parlament elnökét erről a meghívásról, amelyet rögtön nagy örömmel fogadtak. A finn parlamenti küldöttség június 4-én, hétfőn érkezik Budapestre,. Az ilyen látogatások mostaná ban gyakoriak a különböző országok parlamentjei között és jelentőségük a népek közötti kapcsolatok és az egyetértés fejlesztésében nem lebecsülendő. Ez érvényes természetesen a finn parlamenti küldöttség látogatására is, de ezenkívül ennek megvan a maga különös jelentősége. A finn és a magyar nép rokon népek és a közöttük lévő kapcsolatok mindig jók voltak, soha semmiféle ellentét azt nem zavarta, s különösen megelégedettséggel kell megállapítani, hogy ezek a kapcsolatok az utóbbi években jelentősen fejlődtek és elmélyültek. A Finnország és Magyarország közötti kereskedelmi forgalom az utóbbi négy—öt év alatt több mint megkétszereződött és különösen az utóbbi években bizonyos minőségi előrehaladás is történt. Eizonyára továbbra is sokat tudunk elérni az országaink közötti kereskedelem fejlesztésében. Kulturális kapcsolataink is állandóan mélyülnek. Tudományos területeken különösen említésre méltó az élénk együtt működés a finn—ugor kutatásban, amelynek székhelye természetszerűleg Budapest és Helsinki. A tudós-, művész és egyéb küldöttségek cseréje hozzájárult az országaink közötti kulturális kapcsolatok fejlesztéséhez. A sportban — különösen az 1952 évi helsinki olimpiai versenyek után, ahol Magyar- ország olyan ragyogó eredményeket ért el — a kölcsönös látogatások igen élénkek voltak. Ugyanez áll az élet többi területére is, de most nincs alkalom ezt közelebbről megvizsgálni. Mint törvényhozó államhatalom, a finn parlament végső fokon dönt az ország ügyeiben. Ezért a finn és magyar kapcsolatok fejlődése szempontjából hasznos, hogy a finn parlamentnek most a küldöttség által alkalma lesz megismerkedni Magyarországgal és népével és személyes kapcsolatokat kötni a magyar parlamenttel és az ország kormányával. A magyarok hagyományos vendégszeretetükkel érdekes látogatási programot állítottak össze, amely a küldöttségnek bőséges lehetőséget nyújt arra, hogy sokoldalúan megismerhesse a szép Magyarországot, annak viszonyait, életét és szimpatikus népét. Biztos vagyok abban, hogy a finn parlamenti küldöttség tagjai szívesen látott vendégek lesznek Magyarországon. (MTI! Heves vita a francia nemzetgyűlésben az algériai kérdésről Párizs (MTI). A francia nemzetgyűlés péntek esti ülésén Savary, a marokkói és tuniszi ügyek államtitkára ismertette a kormánynak Tuniszban és Marokkóban folytatott politikáját. Az államtitkár kijelentette, hogy Franciaország elvesztett ugyan protektorátusi alattvalókat, de ehelyett barátokat nyert. Vajon ez Marokkó feladását jelenti-e? Savary a továbbiakban kijelentette, Franciaországnak tudomást kell vennie a nemzetközi helyzet alakulásáról. Természetesen könnyebb olyan tár gyalófelekkel tanácskozni, akiket mi választunk meg, mint Dobi István íidvözlőlávirala az olasz köztársasági elnökhöz Őxcellenciája Giovanni Gronchi úrnak, az Olasz Köztársaság elnökének RÓMA. Az olasz nép nemzeti ünnepe alkalmából fogadja Excellen- ciád a magyar nép és a magam nevében a baráti olasz nép felvirágoztatására és az ön személyes jólétére irányuló őszinte jókívánságaimat. DOBI ISTVÁN A Magyar Népköztársaság elnöki Tanácsának elnöke. Folytatja munkáját az Albán Munkapárt Ili. kongresszusa Tirana (TASZSZ). Az Albán Munkapárt III. kongresszusa pénteken befejezte a vitát Mehmet Shehunak az első ötéves terv eredményeiről és a második ötéves terv irányelveiről szóló beszámolója felett. A kongresszus küldöttei egyhangúlag elhatározták, hogy alapul elfogadják a második ötéves terv irányelveinek tervezetét. A kongresszus 25 tagú bizottságot választott a tervezethez benyújtott módosítások kiegészítések megvizsgálására. Megkezdődtek a Pedagógasnap ünnepségei A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa az V. Pedagógus Nap alkalmából szombaton az Országház kupolacsarnokában ünnepséget rendezett. Az ünnepségen megjelent Hegedűs András, a Minisztertanács elnöke, Nagy Dániel, az Elnöki Tanács elnökhelyettese, Erdey- Gruz Tibor oktatásügyi miniszter, Nagy Józsefné könnyűipari miniszter, Szijjártó Lajos építésügyi miniszter, Darvas József népművelési miniszter, Veres Péter Kossuth-díjas, a Magyar írók Szövetségének elnöke, valamint politikai és tudományos életünk számos kiválósága. Erdey-Gruz Tibor oktatásügyi miniszter üdvözlő beszédében el mondotta, hogy a Pedagógus Napon évről-évre kiosztott kitüntetésekben pártunk, kormányunk, egész dolgozó népünk megbecsülése nyilvánul meg. A miniszter az ifjúság nevelésében, oktatásában kiváló eredményt felmutató 72 nevelőnek átadta a „kiváló tanár” „kiváló tanító”, „kiváló óvónő” kitüntető oklevelet és a vele járó 3000—3000 forint pénzju talmat II kínai külügyminisztérium nyilatkozata a koreai kérdésről A Kínai Népköztársaság külügyminisztériuma — mint az Uj Kína hírügynökség jelenti — pénteken délután nyilatkozatot tett közzé, amelyben sajnálattal veszi tudomásul annak a kínai—koreai javaslatnak a visszautasítását, hogy az összes érdekelt országok részvételével tartsanak értekezletet a koreai kérdésről. A kínai külügyminisztérium nyilatkozata a többek között a következőket mondja: „Az Egyesült Államok kormánya és az ENSZ-parancsnokság többi országának kormánya a kínai— koreai javaslat visszautasításával lehetetlenné teszi a koreai kérdés mielőbbi rendezését és ezzel akadályozza a távolkeleti feszültség további enyhülését. Ezenfelül pedig óhatatlanul súlyosbítja a semleges nemzetek tagjaiból álló felügyelő bizottság munkája elé tornyosuló nehézségeket. Ennek következményeiért az Egyesült Államok kormányának és a többi érdekelt kormánynak kell vállalni a felelősséget. A kínai kormány e visszautasítás után sem változtatja meg eddigi álláspontját. Továbbra is az összes külföldi erők Koreából való kivonása és az országnak szabad választások útján való egyesítése mellett foglal állást. (27. folytatás.) Helga kifogyhatatlan leleménnyel talált módot és alkalmat kívánságai teljesítésére. Nem számított, legyen bár reggel, dél vagy este — csak utánam szaladt és mi mást tehettem — a parancs az parancs, hiszen maga a gazda mondta. Hetente egyszer pihenhettem — amikor Bleibergből kikereke zett hozzánk Schultz tisztelendő úr. Ez az úriember negyven éves lehetett és a vállára nehezedett a Dráván inneni hegyi tanyák minden lelki gondja. A tisztelendő vidáman viselte ezt a gondot — szomorúnak mindössze egyszer láttam, akkor is néhány pillanatig, amíg biciklijét a fának támasztotta. Elővette tarka kockás zsebkendőjét, végig törölte izzadó homlokát és a kipukkadt kereket,, tömören egy szóval jellemezte — scheiss. A következő pillanatban már vidáman, sebes szócsépléssel sietett Helga asz- szony elé. Mély emberi hálát éreztem Sc'liults tisztelendő iránt. Legalább hetente egyszer örömet ho zott ebbe a tanyába. Egész nap és ha Schultz éjszakára is itt maradt vendégségben — egész éjjel nyugodtan pihenhettem. — Szegény Schultz — Gondol tam valahányszor fáradt karikás szemekkel fölült a biciklire — ugyancsak nagy áldozatot vettél magadra, amikor a tanyaiak lelkiüdvösségét vállaltad. Szamos Rudolf: Amerikából jöttem... dett. — „Aaadi, kum son“ kiáltott a tornácról. Kalandos történet Néha a gazda is részt vett a heti istentiszteleteken. Jó gazdának mondhattam, mert ritkán láttam. Sokszor napokig hírét sem hallottam — a város ban és a környező falvakban üzletelt. A gazdaság gondja — Helga asszonnyal együtt egyre jobban szakadt rám. Nagy munka volt ez, túl sok ellenérték azért a havi háromszáz schillingért, amit a gazda fizetett. Schultz tisztelendő, röviden kópénak szólított. — No kópé, mi újság... Pogány magyar vagy még? Tudod-e kópé, hogy a mi litániánkban szerepel egy ősi kérés — a magyarok nyilaitól ments meg uram minket... és ehhez hasonló nyájas dolgokat mondogatott nekem. Szép az a litániás kérés, de én inkább így módosítottam volna; — Helga asszony kegyeitől ments meg uram engem... A második havi béremmel együtt ötszáz schillingem lett. Egyre gyakrabban álmodoztam a Dunáról — valamelyik dunamenti városba kell jutnom. Elfogott a honvágy, a Duna utáni vágyakozás, mennem kellett. Úgy éreztem egy percig sem maradhatok itt tovább... A gazda negyedik napja távol járt a háztól. Helga egyre nyíltabban helyettesíttette velem a férjét... Hogyan szökhetnék meg. Kis csomagom, néhány tartó- sabb élelmiszerrel együtt napok óta kész volt. A pajtába rejtettem. Megetettem az állatokat, közben Helga befejezte a fejést, megtöltötte a tejes kannákat és míg az út mellé szállítottam a kannákat, ahonnét hajnalban a gyűjtő autó elvitte, az asszony rendbe rakta a gyerekeket és ágyba dugta őket. Hívott vacsorázni. A Gurk- táli fehérsapkás csúcsai fölött világos szürke felhők úsztak, a szélüket mintha égő vörös pánt likával szegte volna körbe egy ügyes varróasszony. Biztosan látott már olcsó papírra festett alpesi tájképet — a sárközi vásárokon árulnak ilyen képeket. — Az előtérben barátságos lapostetejű ház, mögötte kékre mázolt havas hegyorom és az egészet betakarja egy vörös szélű felhő — körülbelül ehhez hasonlítottak itt az éjszakák. A vacsora jó volt, vajas birka pörkölt. Vacsora után megadó- an vetkőztem. Kisgyerek korom óta megszoktam, hogy a ruhámat egyhelyre tegyem. Alig léptem a szobába, magához szorított, csak úgy ropogtak ölelésébe a csontjaim. Ez az asszony lett az én bibliai Putifárném. A nyitott ablakon beszűrődött a holdfény, Helga haja valósággal csillogott az aranyszínű fénysugárban. Éjfélre járha tott az idő, amikor a völgyből egyre erősebb kocsizörgés hallatszott... Az udvaron hosszú favályúba vezették a forrás vizét. Kezet mostam. Helga türelmetlenkeMegrezzentem. Az asszony nem engedett maga mellől. Azután elcsendesedett a zaj. — Na látod — szólt — elszaladtál volna, pedig nem ide jött a kocsi... Nem vagyok babonás, de néha a veszedelmes dolgokat meg érzi az ember. Csak nem nyug- hattam az ágyban. Egy óvatlan pillanatban kibújtam Helga karjai közül, az ágyszélére ültem. — Hová mész? — Ki... — Itthagysz? — Nem... visszajövök . Ezzel magamra húztam a nadrágomat, a cipőmet is befűztem. Éppen kötöm rá a csomót, amikor nyílott a konyhaajtó. (Folytatjuk) igazi tárgyalófelekkel. Vajon mi Franciaország érdeke? Ne habozzunk és segítsük azokat az embereket és népeket, akik és amelyek szabadon akarnak velünk szolidáris jövőt megteremteni. Savary beszédét a szocialisták, kommunisták és több radikális képviselő, melegen meg tapsolta. Lejeune hadügyi államtitkár hangsúlyozta, hogy Franciaországnak négyszázezer katonája lesz Algériában. Ellenzem a szenzációs közleményeket — mondta — viszont amellett vagyok, hogy számoljanak fel minden bandát, semmisítsék meg őket és könyörtelenül üldözzék a pártütőket. Lejeune nyilatkozatát a jobboldal „nagyon helyes““ kiáltásokkal szakította félbe. Az éjszakai ülésen Mendes France köréhez tartozó Hernu radikális képviselő szólalt fel, aki rámutatott, hogy a hadsereg nem rendezheti egymaga az algériai kérdést, és hogy politikai megoldást kell találni. Senghor, a tengerentúli területek független képviselője kijelentette, hogy Algériában rendkívül fontos lenne a tűzszünet megvalósítása tárgyalások útján, továbbá, hogy Algériának autó nomiát kellene adnia a Francia Union belül. Pineau külügyminiszter felszólalásában utalt arra, hogy a hidegháború végefelé jár, s ha figyelmen kívül hagyunk né hány lokális konfliktust, mint amilyen például Algériában dúl, akkor nyilvánvaló, hogy a népek közötti ellentétek sokkal inkább gazdasági és ideológiai természetűek, mint katonaiak. „Ami engem illet, számomra például az elkövetkezendő húsz évben Kína iparosítása sokkal fontosabb lesz, mint Formozáé.“ Pineau ezután ismertette tervét a fejlődésben elmaradt országok megsegítésére alakítandó nemzetközi gazdasági irodáról. A francia külügyminiszter ezzel foglalkozó fejtegetései tiltakozást váltottak ki a jobboldali padsorokban. A jobboldal akkor vált legellenségesebbé I Pineauval szemben, amikor a 1 külügyminiszter bejelentette, hogy röviden beszámol a szovjet vezetőkkel folytatott tárgyalásairól. A poujadeisták, elsősorban Dides, botrányos jeleneteket igyekeztek előidézni. Pineau közölte, hogy a tárgyalások az őszinteség légkörében folytak le, és rámutatott, hogy a Szovjetunióval nagyarányú üzleteket lehetne kötni, „akcióinkat azonban megbénítják a stratégiai nyersanyagok szállításáról szóló korlátozások. Nyomást fogunk kifejteni, hogy Washington beleegyezzék az eladható áruk listájának kiszélesítésébe.“ A moszkvai megbeszélések után mély meggyőződésünk — I folytatta —hogy Franciaország ugyanazt a nyelvet beszélheti mind Moszkvában, mind Washingtonban. Pineau a jobboldali padsorok felé fordulva kijelentette, hogy Franciaország hű marad barátaihoz, de e barátok körét növelheti. Tuniszról és Marokkóról szólva a miniszter a jobboldal felé kijelentette, „önök azt mondják, hogy a gyengeség politikáját folytatjuk e két országgal szemben. De vajon milyen más politikát folytathatnánk? Csak az erő politikáját, mert hiszen a bizalom politikáján kívül más politika, mint az erő politikája, nincsen. Dehát mennyi embert kellett volna ez esetben Marokkóba küldeni? Négyjj százezret, vagy félmilliót, hi-™ szén 1926-ban 325 ezer ember kellett ahhoz, hogy Abd el Krímet megverjük. De vajon milyen adókat kellene ez esetben kivetni? Vajon önök hajlandók lennének ezeket az adókat meg is fizetni? Egyedül a mi politikánkat lehet alkalmazni, mert ez teszi lehetővé, hogy a katonai erőfeszítések oroszlánrészét Algériában fejtsük ki.“ Pineau külügyminiszter beszédének utolsó része sem tudta a jobboldalt megbékíteni s ez továbbra is élesen tiltakozott. A DÍVSZ üdvözlete a DISZ Központi Vezetőségéhez Kedves Barátaink! A magyar úttörőmozgalom megalakulásának tizedik évfordulója alkalmából önöknek és országuk minden úttörőjének baráti jókívánságainkat tolmácsoljuk. Kívánunk a magyar úttörőknek állandó sikereket iskolai tanulmányaikban, a sportban, játékaikban és kívánjuk, hogy mélyítsék tovább barátságukat az egész világ fiataljaival. Bruno Bernini a DÍVSZ elnöke 1 Mégegyszer a Faluszinházról A legjobb bíráló szándék is zátonyra fut, ha az,akit bírálnak mereven elutasítja a kritikát. Főleg ha olyan követ- kezetlenül, a tények egyoldalú megkerülésével teszi, mint a Faluszínházzal kapcsolatos cikkemmel Komlós József. Nem öncélú vita, hanem a tiszta igazság kedvéért kénytelen vagyok néhány szóban válaszolni. 1. Nem írtam soha, hogy „műsorpolitikai ideálom” a Gerolsteini Nagyhercegnő. — Azt viszont írtam, hogy a Gerolsteini Nagyhercegnő mű kedvelői előadásban is jobban vonzza a közönséget, mint a Vándormadarak. Ez megszívlelendő tény. 2. A Faluszínház műsorán öt év óta nem szerepelt Tolna megyében sem az Ármány és szerelem, sem A lámpás, sem Osztrovszkij Karrierje. Ha csak a tervek között van, miért használ Komlós József múlt időt. 3. Nem írtam, hogy a műkedvelők műsorpolitikája helyes ,de feltehetően jobb, mint a Faluszínházé. 4. Azt sem írtam, hogy a Faluszínház „alakuljon át régi operetteket játszó színházzá”. De vettem a bátorságot és megkérdeztem, hogy öt év alatt miért nem lehetett előadni a Bánk bánt. Azt hiszem ma már nem lenne szabad olyan falunak lenni, ahol a Bánk bánt ne játszották volna. 5. Miért állítja Komlós József, hogy Tolna megyének nemcsak 12 községét járják, amikor erről hivatalos kimutatások tanúskodnak? Ha megmaradunk az igazság és a lovagias vita keretei között, biztosan előbbre jutunk. Végezetül: Minden bírálatnak lehetnek hibái, de ha az elképzelhető hibaszázalékot rosszindulattal és valótlansággal elegyítjük, valóban nem marad más, mint mindenfajta bírálat sértődött elutasítása. S most mi kérdezhetjük: A Faluszínház vélekedése is azonos Komlós József merev és elutasító hangjával? Mert, ha igen, akkor nem nehéz kitalálni, hogy merre tart a Faluszínház. CSÁNYI LÁSZLÓ.
