Tolnai Napló, 1956. június (13. évfolyam, 128-153. szám)

1956-06-03 / 130. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! Tolnai íj Egyetemi Könyvtár PÉCS * XIII. ÉVFOLY,»..., i30. Sí. ___ K őssőntjük pedagógusainkat A magyar nép: a magyar munkásosztály, a dolgozó pa­rasztság és az értelmiség im­már ötödször ünnepli június első vasárnapján, a Pedagó­gus Nap alkalmából gyerme­keik tanítóit, azokra az embe­reket, akik tudást csepegtetnek az iskolásokba és sok, sok évi fáradságos munka árán — embert, eleven, alkotó embert faragnak az egykor tudatlan gyermekből. Nincsen ezen a napon egyetlen város, falu. tanya sem az országban, ahol a szülők és a gyermekek — va­lamilyen formában — ki ne fejeznék hálájukat, szeretetü- ket, tiszteletüket, ragaszkodá­sukat a pedagógusok iránt. — Nincs ember, akinek ne lenne köze ehhez az ünnephez, mert bárhol tanulta is a betűvetést, vissza-visszaemlékszik az öreg mesterre. Ez az ünnep tehát az egész társadalom ünnepe, őre. gek és fiatalok indulnak ma az országban a nevelők köszönté­sére. Hányán és hányán idézik ma vissza azt a pillanatot, amikor először léptek be az iskola ka­puján, amikor az első betűket próbálgatták. Különösen azok becsülték meg ezeket az emlé­keket, akiknél az első mester, egyben az utolsó is volt, s akik nem tanulhattak tovább. Mi­lyen hálával és szeretettel gon­dolnak vissza erre az egyet­lenre. Ma már a kis falvak­ban sem egyetlen mester, ha­nem a szaktanárok munkakö­zössége tanítja, neveli dolgozó népünk gyermekeit. Talán nincs még egyetlen területe éle­tünknek, ahol annyira tapasz­talható és szemmel látható és lemérhető új életünk fejlődése, mint közoktatásunk területén. A régi iskolamestereket és a visszaemlékezőket a közös el­nyomatás érzése kapcsolta egybe: .. magyar sivatag magyar tanítója rabok között rabként senyvedt, aludt.-­fakadt ki keserűen Ady Endre. A mai fiatalságot nevelőivel a sokrétű, gazdag, közösen vég­zett munka, a tanulás és taní­tás alapján való fejlődés érvé­nyesülésének mind az a szám­talan lehetősége fogja egybe, amelyet a szocializmust építő népi demokráciánk bőségben nyújt a tanuló fiatalságnak és tanítóiknak, nevelőiknek egy. aránt. Nem magános komor­ságban, hanem a fiatalsággal való állandó, alkotó kapcsolata által lesz ma a magyar peda­gógus a ,„lelkek víg mécsese”, mint ahogy Ady szerette volna egykoron. Nép és pedagógus ma meg­foghatja egymás kezét. Nincs ma arra kényszerítve a magyar tanító, hogy az uralkodó osz­tályokat szolgálja, ma a népet kell szolgálnia, amelyből ő is származik. Víg mécses lehet ma a népművelési munka min­den területén, az iskolában el­sősorban a rábízott fiatalok tanításában, nevelésében ... — Büszkeséggel és szeretettel te­kintünk pedagógusainkra, akik az iskolai tanító-nevelő munka mellett dolgoznak a szocializ­mus építésének számos más területén is. Ott látjuk őket mindenütt, ahol a falu szocia­lista átalakulásában szívre, bátor kiállásra, példamutató munkára van szükség. Ott lát­juk a párt- és tömegszerveze­tek munkájában, kultúrott- honaink működésében, a fel­nőttek oktatásában és az élet minden megnyilvánulásában az ő közreműködésüket, segíteni akarásukat, munkájukat. Mind ennek a munkának alapvető tartalma, hogy népünk igaz­ságát hirdeti. Nem magára ha- gyatottan kell ma munkálkod­nia pedagógusainknak, mint Tavasi Lajosnak, nem ár ellen kell úsznia, ki újat akar, mint Apáczai Csere Jánosnak, ha­nem társadalmunk egyakaratú közösségében, fejlődésünk ha­talmas lendületében tevékeny, kedhet. A mi pedagógusaink lelkesedhetnek az újért és kell is lelkesedniük. Az új feltörő csíráit kell táplálniok, terjesz­teniük, nem pedig a hanyatló régit. A pedagógus tevékenysége szükségszerűen a jövőre irá­nyul. Olyan embereket kell nevelniük, akiket igaz hazafi- ság hat át, ami nem csupán szavakban, de tettekben nyil­vánul meg. Olyan embereket kell nevelniök, akiket a múlt haladó hagyománya a haladás­ra, a jövő építésére vértez fel. A pedagógusok felelőssége rendkívül nagy. Népi demo­kráciánk teljes bizalommal van munkájuk iránt. Megyénk pedagógusainak megbecsülését bizonyítja azatény is, hogy ezen a pedagógusnapon államunk 17 nevelőnek nyújtja át az „Oktatásügy Kiváló Dolgo­zója’’ és kettőnek a „Kiváló Tanító’- kitüntetést. Olyanok kapják, mint Bardócz László, a hőgyészi nevelőotthon igazgató, ja és Nyári Gyula, a dalmandi általános iskola igazgatója. A kitüntetetteken kívül 91-en részesülnek rendkívüli előlép­tetésben, amely majd a fizetés­nél térül meg hatékonyan a számukra. S 340-re tehető azoknak a nevelőknek a száma, akik jó munkájuk jutalmául pénzadományban részesülnek, összesen mintegy 160.000 forin­tot fordít — csak megyénkben — államunk a pedagógusok jutalmazására. Tanítóink és tanáraink be­csülettel munkálkodtak eddig is új társadalmi rendünk újjá­építésében. Munkájukkal akár közvetlenül, akár közvetve, az újat szolgálták, az újért küz­döttek. Ez az újabb megbecsü­lés még nagyobb sikerek eléré­sére serkentse őket. Nevelje­nek olyan fiatalokat, akik min­dig, mindenkor készek — nem­csak szavakkal, de tettekkel — küzdeni szocialista hazánk épí­téséért. Pedagógusaink fele­lősségérzete és kötelességtudá­sa elegendő e nagy feladat el­végzéséhez. Ma százszorta köny nyebb ezt a célt megvalósítani, mert egész népünk bizalma, há Iája kíséri munkájukat. >6. JÚNIUS 3. Rákosi elvtárs Tolnán és Bogyiszlón Rákosi Mátyás elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja Köz­ponti Vezetőségének első tit­kára szombaton ellátogatott az árvízsújtotta Tolna és Bo- gyiszló községekbe. Meglátoga­tott több árvízkárosult családot, megtekintette az újjáépítési munkákat és elbeszélgetett a helyi vezetőkkel, dolgozókkal. megérkezett Moszkvába Moszkva (MTI). A moszkvai! rádió jelenti, hogy Joszip Broz! Tito, Jugoszláv Köztársaságig elnök megérkezett a szovjet fő­városba. Ismét 727 egyéni gazda 9 kapcsolódott be $ az augusztus 20-ra * indított J begyűjtési versenybe Lapunk május 29-i számá­ban hírt adtunk arról, hogy az augusztus 20-ra indított be gyűjtési versenybe 1700 dol­gozó paraszt kapcsolódott be. Ez a szám néhány nap alatti 727-el emelkedett. A Megyei Begyűjtési Hivatal legújabb jelentése szerint ugyanis 2427 dolgozó paraszt kapcsolódott be eddig az augusztus 20-ra indított begyűjtési versenybe. És e néhány nap alatt 20 ter­melőszövetkezettel és négy községgel gyarapodott az augusztus 20-a tiszteletére in­dított begyűjtési versenyben résztvevők száma. Pedagőgusiiap 9 Szerte az országban és a mi megyénkben is az iskolás gyerme­kek serege köszönti ma a nevelőket, tanítókat. Ehhez csatla­kozunk mi felnőttek is és meleg szeretettel köszöntjük peda­gógusainkat e nagy nap alkalmából. Kívánjuk mindnyájuk­nak, hogy erőben, egészségben tölthessék be megtisztelő, szép hivatásukat. 9 9 Benke István szedresi traktoros túlteljesítette 500 holdas kukoricakapálási tervét Az országosan ismert tenge- lici Petőfi Tsz-ben szombaton délre befejezték a 360 hold, nagyrészt négyzetesen vetett kukoricának továbbá a napra­forgónak és a burgonyának az első kapálását. A tengelici határ ban a szedresi gépállomás trak­torosa, a munkaérdemrenddel kitüntetett Benke István végzi a növényápolási munkát a Ze- tor traktorával. A kiváló traktoros tavaly 960 kh kukorica és napraforgó ka­pálásával országosan a 2. lett a gépállomási traktorosok- versenyében, az idén azonban már a kapálás megkezdése előtt elhatározta, hogy a múlt évi eredményét túlszárnyal­va 1000 holdat kapál meg, s a Szabad Népen keresztül versenyre hívta az ország Zeto- rosait is hasonló eredmények elérésére. Az országban azon­ban egy traktoros sem vállal­kozott az 1000 hold megkapálá- sára. Benke úgy gondolta, hogy a Zetorosok „kevésnek“ tartják az általa ígért 1000 holdat, s a kapálás megkezdése óta nyúj­tott műszakban dolgozik, ko­rántól későig. Úgy számolta magában, hogy a traktoros na­pig teljesíti az 500 holdas ter­vét, s az aratás megkezdésé­ig a másik 500 holdat is. Az utóbbi nagyszerű időjárást jól kihasználva, a saját maga szá­mítását is megdöntötte a ki­váló traktoros. A legtöbb traktorostól elté­rően nem öt, hanem hét ka­pás kultivátorral kezdett dol­gozni. A függesztett kultivátor két kukoricasor között haladó ere­deti két kapája elé saját maga “kezdeményezésére, még egy-egy úgynevezett előkapát függesz­tett, amely nemcsak, hogy fel­lazítja a két ferde beállítású kapa előtt a földet, hanem a kukoricasorok közének közép­ső részén teljes értékű előkapá- lást végez. A 3 kapával megdől goztatott sorközök földje apró­ra vágott porhanyós, szinte csodájára járnak a környékből a szépen kapált földnek. Ál­landóan tartalék kapája van Benkének, hogy mindig élesített kapával dolgozhassák. Az ilyen nagyszerű munka mellett is a 10 órás műszak­ra előírt 14.5 hold kapálás helyett 40—45 holdat teljesít. Igaz, hogy általában 5—6 órától este 7—8 óráig dolgozik. Lelkes munkájának az ered­ménye, hogy szombaton dél­re pontosan egy héttel az ál­tala tervezett határidő előtt az ország növényápoló trak­torosai közül elsőnek tel­jesítette túl 520 holdra az 500 holdas kapálási tervét. Kölgyesi Károlynak, a gépállo­mások Tolna megyei igazgató­ja üzemgazdászának úgy mond­ta, hogy a traktoros napot meg­próbálja a kapálás megkezdése előtt ígért 1000 hold teljesíté­sével ünnepelni. A honvédség mozgó javítóműhelyekkel segiti a gépállomásokat Honvédségünk egyik alaku­lata két műhelygépkocsit bo­csátott megyénk gépállomásai­nak rendelkezésére. A gépko­csik minden javításhoz szüksé­ges felszereléssel el vannak látva, hegesztőkészülékkel, esz­tergapaddal, különböző szer­számokkal. A műhelykocsik személyzete, hegesztők, eszter­gályosok, lakatosok, motor- szerelők is honvédek. A honvédség azért adta a két műhelykocsit, hogy az ár­vizes területen dolgozó gép­állomások munkáját segítse. Az egyik már meg is érkezett a várdombi gépállomásra, a másik tegnap érkezett a szed­resi gépállomásra. A két mű­helykocsi az aratás, cséplés be­fejezéséig marad a gépállomá­sokon. Szlovák vízügyi szakemberek látogatták meg a héten me­gyénk árvízsújtotta vidékeit, tekintették meg az újjáépítési és a gáthelyreállítási munkákat. Képünkön a szlovák vendégek — Anton Ziak, a Szlovák Vízügyi Igazgatóság elnöke, Stein Ferenc főosztályvezető és Machacs Izidor, a beruházási főosz­tály előadója megbeszélik a tapasztalatokat a Vízügyi Igazga­tóság szekszárdi szakaszmérnökségének vezetőivel. Az utóbbi napokban 140 szarvasborju és 38 őzgida született a nemrég még árvízjárta gemenci erdőben Két és fél hónappal ezelőtt még a jeges ár tépte, szag­gatta a mintegy 30.000 holdas festőién szép gemenci erdőt, amely az árvíz után ma már újból benépesedett. Parti István erdész és az erdő sok-sok munkása szinte dédelgetik az ár elől menekült, de ma már újra visszaköltözött állatokat. Csütörtökön például az őcsényi kaszások a vadgazdaság legelőjének kaszálása közben egy alig egy napja született őz­gidát találtak csaknem derékig érő füvön, az őzikét azonban csak akkor vették észre, amikor az egyik kaszás pengéjének a hegye már megvágta a kisgida pofáját. A kaszások törölget- ték, simogatták a vérző kis gidát, majd amikor észrevették, hogy az anyja távolabbról siratja, a közeli nagy tölgyfa alá vitték a veszélyesen megsebesített őzikét. Ettől kezdve állan­dóan figyelték, hogy az anyaőz meg tudja-e gyógyítani a gidáját. S a kis őz meggyógyult. Este már megszoptatta az anyja, pénteken a hangját is hallatta, szombat reggel pedig már elment az anyjával a tölgy alól. Vele együtt 38 őzgida született eddig a gemenci erdőben, de sok őz még csak most a napokban szüli meg gidáját. Az erdő királyai, d szarvasok, már megszülték borjaikat. Hajnalonként csoportosan járnak az ár után a mélyebb erdő­részekben visszamaradt kis tavakra inni. — összesen 140 szarvasborjú született a két és fél hónapja árvízjárta gemenci erdőben. Vadmalacot 39-et számoltak meg eddig a nagykiter­jedésű erdő őrei. Gondoskodnak az elaggott és munkaképtelen tagokról a dombóvári Rákóczi Tsz-ben Kétnapos találkozót rendeztek Szekszárdon a ktsz-ek fiataljai Szombaton délelőtt kezdődött meg Szekszárdon a Tolna me­gyei kisipari termelőszövetkeze tek ifjúságának kétnapos me­gyei találkozója, melyre több­száz szövetkezeti fiatal gyűlt össze. Szombaton délelőtt ünne­pélyesen nyitották meg a szek­szárdi múzeumban a fiatalok kiállítását, melyen legszebb munkáikat és újításaikat mutat ták be. Ma a találkozó résztvevői sportmérkőzéseket rendeznek. A dombóvári Rákóczi Tsz- ben éveken át keveset törőd­tek az elaggott és munkakép­telen tsz tagokkal. Tavaly azonban a tsz tiszta jövedel­mének két százalékából szo­ciális és kulturális alapot lé­tesített, amiből közel 5000 fo­rintot tudtak tartalékolni. Az újonnan létesített szociális alapra már az idén szükség volt. A tsz két idős tagja, özv. B. Szűcs Sámuelné és özv. Jankó Gyuláné munkaképte­lenné vált s a tsz mindkettő­jüknek 2—2 mázsa búzát és fejenként 400 forintot jutta­tott, egyéb járandóságuk mel­lett. Ebből, valamint föld jára­dékukból és kis házkörüli gazdaságukból a két öregnek nyugodt életet tud biztosítani a termelőszövetkezet. De gondoskodnak azok­ról is a Rákóczi Tsz-ben, akik baleset következtében váltak munkaképtelenné. Bán Fe­renc az elmúlt évben az őszi munkák során lábát törte s mindeddig munkaképtelen. A beteg tsz-tagot azonban így sem éri károsodás, mert azóta is rendszeresen kapja az el­múlt évben szerzett munka­egységeinek 50 százalékát s a munkaképes tagokkal egy­formán ő is megkapja minden esetben a kiosztásra kerülő munkaegység-előleget.

Next

/
Thumbnails
Contents