Tolnai Napló, 1956. június (13. évfolyam, 128-153. szám)
1956-06-02 / 129. szám
1956 JÜNIUS 2. TOLNAI NAPLÓ I Nagyobb önállóságot a községi tanácsoknak Beszélgetés az állami szervek munkájának egyszerűsítéséről szóló MT határozatról Mint ismeretes, minisztertanácsi határozat jelent meg az állami szervek munkájának egyszerűsítéséről, megjavításáról. Jelentős, kedvező változást ígér e határozat végrehajtása a tanácsok, vállalatok és intézmények munkájában. Erről beszélgettünk legutóbb a decsi tanács végrehajtóbizott ságának elnökével, Serfőző István elvtárssal. — Örömmel fogadtuk a Minisztertanács határozatát és szívesen segítünk abban, hogy az ügyvitelt egyszerűbbé tegyük — mondotta elöljáróban. — Nekem különösen az a rész ragadta meg a figyelmemet, ahol szó van a határozatban a tanácsszervek jogkörének kiterjesztéséről is. — Van-e ezzel kapcsolatban probléma a decsi tanácsnál? — tesszük fel a kérdést. — Van, méghozzá sokirányú — válaszolja. — A második ötéves terv nagy feladatokat állít a mezőgazdaság elé. A terméseredmények növelése, ezzel párhuzamosan a termelő- szövetkezetek fejlesztése, mind nem könnyű, de szép feladat. Az emberekkel való foglalkozás, azok meggyőzése azonban együtt jár ügyük, panaszaik gyors elintézésével. — E körül aztán van még javítanivaló, mert pusztába kiáltott szó marad a gyors elintézés hangsúlyozása, ha a tanácsok hatáskörét nem terjesz- szük ki. — Néhány példát nem tudna mondani ezzel kapcsolatban? — kérdezzük. — Dehogy is nem, már kezdem is, csak még annyit, hogy ezekkel nemcsak az ügyvitel egyszerűsödne, hanem anyagi megtakarítást is jelentene meg valósításuk. — Tehát vegyük azt, hogy a tanács köteles megvizsgálni, elintézni a falu dolgozóinak bejelentéseit és panaszait. De ha például itt nálunk a dolgozók panaszt tesznek, vegyük, a kenyér minősége ellen, akkor a tanács nem intézkedhet, mert a pékség a járási sütőiparhoz tartozik. Csak meg kérhetjük őket, bármilyen hiányosság esetén, hogy intézkedjenek. A sok huzavona, vizsgálat közben pedig, mint ahogy mondani szokásosok bába közt, elvész a gyerek. De tovább megyek... Az ellátásért mi vagyunk a felelősek, de a kereteket más állapítja meg. A községi tanács felel jelen esetben mintegy 7000 lelket számláló faluért. Nem volna alkalmas arra is, hogy egy ilyen 3 főt dolgoztató pékséget irányítson? Jópár íróasztal felszabadulna, ha ezt — mint volt is — a község irányítaná. Visszatérve a vizsgálatokra, huzavonákra, magunk is -tapasztalhatunk ilyesmit. Jó régen volt már, de jellemző. Alsónyéken hiba volt a kenyérrel. A tanács is tudta volna intézni bizonyára, de hát jelenteni kellett, mire két sütőipari megbízottat küldtek ki megvizsgálni az esetet, akik végeredményben újra csali a tanácsnál kötöttek ki s az elnök véleménye bizonyára nagy súllyal esett a latba. Napidíjak, munkaidők, kell-e még több, hogy a huzavonáról ne is beszéljünk. — Valahogy így vagyunk az adózás területén is — sorolja tovább Serfőző elvtárs. — A községi tanács felel az adóterv végrehajtásáért, de az adóügyi megbízottak a járási pénzügyi osztály emberei. Nyugodt szívvel mondják egyesek a tanácselnöknek, kérem, minket ne molesztáljon, mi nem ide tartozunk. Ez azonban a kisebbik hiba. — A nagyobb az, hogy meny nyi kellemetlensége van a dolgozóknak a helytelenül köny veit befizetésekből. A járási dolgozók ugyanis nem ismerik az adózókat, összekeverik a neveket és kész a panasz. De, hogy intézzük el, ha a főköny* vek a járásnál vannak. — Megtörtént például az egyik adózóval, hogy 180 fórint adótörlése miatt hatszor kellett bemennie a járási pénzügyi osztályhoz, míg elintéződött jogos panasza. De van ilyen több is, amelyek körülbelül évente 600—800 gazdát érint. — A kiesett munkaidő — a fentihez hasonló torturák-okoz- ta kedvetlenség mellett — külö nősen a mostanihoz hasonló nagy munkák idején a termelés ben is érezteti káros hatását. — Mi azt reméljük, hogy több hasonló problémánk megoldást nyer majd a Minisztertanács határozata végrehajtása során s így az eddigieknél eredményesebben harcolhatunk a bürokrácia ellen. (i—e.) Szekszárd szőlőtermelésének jövőjéről A szekszárdi bor híre évszázados, dicsérték már vitézek, költők és külföldi kereskedők. Az 1700-as években nagy exportunk volt és most is számot tevő hasznot jelent népgazdaságunknak, pedig sok minden hátráltatta a borvidék fejlődését. A filoxéra pusztított, gazdasági válság vetette vissza és akadályt jelentett 1951 után a szőlőterület ötszörös felszorzása is. A szekszárdi borvidék helyre állítása, sőt, továbbfejlesztése, most a második ötéves tervünk keretében napirendre került. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy egy hold szőlő 21 hektoliter bort terem, ami 12 malligand fokkal számolva, 17 ezer forintot ér. Ha az ösz- szes művelési és egyéb költségeket összevetjük, a szőlők 60 éves átlagos életkorával, akkor minden hold évente 12.000 forint jövedelmet biztosít a termelőnek. Érdemes tehát szőlővel foglalkozni, s ezután még érdemesebb lesz, mert a fejlesztés egyik módja az eddiginél jobb árpolitika biztosítása, különösen a vörösboroknál. A szekszárdi viszonyoknak megfelelően a vörösbort adó szőlők közül legelterjedtebb a kadarka, 2372 hold, az összes szlőlőkultúra 81 százaléka. A termelést befolyásoló összes tényezők ennek a szőlőfajtának kedveznek, ezért a cél a fajtiszta, szelektált állomány szaporítása, így a híres szekszárdi vörösbor minőségi és mennyiségi javítása, illetve növelése. Jelenleg még igen sok telepítés van a sík területeken, mert a dombok között rossz a vízlevezetés, rosszak az utak. Ennek kiküszöbölésére az elkövetkező években a szakadékok talajának megkötésére fásítás indul és nagy költségekkel számos műszaki létesítményt építenek. Az 1955-ös év átlagtermése 15 hektoliter volt az egyéni gazdaságokban, a Béke Termelőszövetkezet szőlőterületén pedig 23 hektoliter holdanként. Ez azt mutatja, hogy a nagygaz daság jobban, többet tud termelni, ezért fontos feladat lesz az ötéves terv során a szocialista nagyüzemi gazdálkodás feltételeinek kiszélesítése és biztosítása a szőlőtermelés érdekében is. A megnövekedő fel adatokat csak így lehet ellátni, hiszen a szőlőterület 1960-ra 3000 holdra nő. Ezen belül a már most meglévő szőlőterület 36 százalékát, tehát 701 holdat, kell felújítani. Ezt azt jelenti, hogy a szőlők átlagos életkora a termőképesség szempontjából egy évtizedet fiatalodik, vagyis az átlagos életkor, amely most 40—45 év, 1960-ra 30—35 évre csökken. A tavalyi átlagtermést véve alapul, évente 2450 hektoliterrel több bor terem majd Szekszárdon a következő években, ami nagyban növeli a termelők jövedelmét. Ezeknek a terveknek a megvalósítását a városi párt és tanács végrehajtóbizottsága biztosítja. Rendelkezésére állnak azok az anyagiak, amelyek lehetővé teszik a tervek végrehajtását, az irányításról pedig megfelelő szakemberek, szőlészeti szakcsoportok és a városi tanács mezőgazdasági osztálya gondoskodik. Az ötéves terv végére Szekszárdon virágzó szőlőkultúra lesz sokkal nagyobb területen és sokkal jobb minőségben, mint eddig helyi feldolgozással, amely az országnak és a termelőknek egyaránt magas jövedelmet biztosít. Hozzászólás a második ötéves terv irányelveihez Néhány javaslat Bonyhádról Mint tanácstag tanulmányoztam a Központi Vezetőség és a Minisztertanács által kibocsátott második ötéves terv irányelvtervezetét. Ehhez néhány javaslattal szeretnék élni1. Az első ötéves terv folyamán Bonyhádon a két meglévő ipari vállalat termelése megnövekedett, s ezzej számszerűleg megnövekedett a munkásállomány is. Ezért a munkásoknak munkásházak építését javaslom nagyobb állami tárno. gatással. Ezzel elérnénk azt, hogy nem volna olyan nagy a munkásvándorlás és az itt tanult ifjúmunkások a szakma megtanulása után nem válnának meg az üzemektől, hanem az idősebb szakmunkások méltó utódai lennének és család- alapítás szempontjából is itt maradnának üzemünk területén. 2. Kultúrvonalon szükségesnek találom egy korszerű mozi építését. Bonyhádon a meg- növékedett lakosság, valamint a Bonyhádhoz közel levő községek lakóinak bejárása, a nagyszámú mozilátogatottság, megkívánja a fentemlített mozi építését. Jelenleg a mozi a cipőgyár területén van, ahol egyben a cipőgyár napközije, üzemi kony hája van, természetesen a fenti ok miatt kisebb helyiségekben. A cipőgyár kultúrotthona viszont a Vendéglátó Vállalat épületében van. Az általam javasolt mozi összpontosítani tudná a cipőgyár területét, majd a Vendéglátó Vállalat szintén fel tudná használni a cipőgyár által bérelt helyiséget és át tudná alakítani vendégszobákká, így nem volna kitéve a Vendéglátó Vállalat annak, hogyha jönnek átutazók, nem tudnak szobát adni. Tehát ezzel az építéssel a mozi, a cipőgyár és a Vendéglátó Vállalat a II. ötéves tervben komoly forgalmat tudna lebonyolítani. 3. Egészségügyileg javaslom egy meleg fürdő építését. Bony- hád megnövekedett lakosainak száma megkívánja ezt, mivel a községben nincs egy fürdő sem, csupán az üzemi dolgozók részére az üzemek területén. 4. Szükségesnek tartom egy rendelőintézet, vagy egy kisebb kórház építését, azért, mert a megye székhelyén lévő kórház állandóan zsúfolva van betegekkel és ezáltal a vidékekről vitt betegek sok esetben nem kapnak helyet. Járásunk területén 28 község van, ehhez kell számítani a Bonyhádhoz közel fekvő szomszéd megye bányász községeit, akkor indokolttá válik a fenti kórház építése. 5. A tsz-ek fejlesztése érdekében szükségesnek tartom községeink bekötőutakkal való ellátását. Például Bonyhád— Ladomány, Grábóc—Szálka községek között. Ezen utak megépítése után ezen községekben lévő tsz-ek gyorsabban tudnák termékeiket értékesíteni. 6. Szükségesnek tartom Bony hád községben egy nagy általános iskola építését. Ezen iskola építése már egyízben tervbe volt véve, de megvalósításra nem került sor. Községünk lakossága 9000-re tehető, ebből 1100 általános iskolai tanuló van. Az általános iskolák tantermei a község területén szétszórtan vannak, ezért szükséges egy nagy általános iskola megépítése, hogy a tanulók egy helyen legyenek. BORSODY ISTVÁN Bonyhád, Perczel Mór-u. 10. VITA a „Szekszárdi képeslapokéról Fontos esemény Szekszárd és a megye életében, hogy a sajtó hasábjain sorozatosan jelennek meg elemző cikkek, amelyek a város művelődési és szórakozási lehetőségeit vizsgálják, örvendetes esemény különösen azért, mert törekszik a széles néptömegek bekapcsolására és arra, hogy azok minél közelebb jussanak a kultúra áldásához. Az igaz, hogy kevés olyan ember van, akit valami ne érLapunkban megjelent „Merre tart a Faluszínház?“ című cikkre már eddig is számos hozzászólás érkezett. Az alábbiakban a Faluszínház egyik tagjának ellenvéleményét közöljük, de természe tesen a továbbiak folyamán helygt adunk a Faluszínház- vitával kapcsolatos más hoz- hozzászólóknak is. • A Tolnai Napló május 29-i számában Csányi László drámai, mondhatnám tragikus színezetű kérdést szegez az Állami Faluszínház mellének. „Merre tart a Faluszínház?“ Felsorol néhány „tényt“ és ezek alapján bizonyítani igyekszik azt, hogy a Faluszínház elszakadt a közönségétől. Nem vagyok tollforgató ember, mégis úgy érzem, hogy kérdésére — talán nem is a kultúra iránti aggódás indította kérdésére — válaszolnom kell. Semmiesetre sem arra, amelyre Csányi László tanácsolja, akinek műsorpolitikai ideálja a cikk szerint többek között a „Gerolsteini nagyhercegnő“ és a „Párizsi vendég“. Félreértés ne essék, az említettek igen jó, szórakoztató darabok, nem beszélve az általa szintén említett „Kőszívű ember fiai“-ról, vagy a „Néma leventédről. Egyáltalán nem vagyok ellensége sem az operettnek, sem a vígjátéknak, de a tények olyan fajta Erre tart a Faluszinház csoportosítása, ahogy a cikkíró teszi, inkább rosszindulatra vall, mint segíteniakarásra. Csányi László meg sem említi, hogy az elmúlt félév folyamán a Faluszínház által bemutatott 8 darab között olyan is bőven akadt, ami ellen még annak sem lehet kifogása, aki a vidámságot kedveli. Ilyen volt például a „Dankó Pista“ (eddig 17 előadást ért meg, most készül ismét a megyébe, több előadásban fog színre kerülni, mint az általa leszólt „Sári bíró.“ Szegény Móricz Zsigmondi) Jókai: Gazdag szegények, a Két szerelem című operett és nem utolsó sorban Shaw: A szerelem komédiája, amelyben Csányi László csupán a „pénzügyi machinációkat“ vette észre, nem pedig Bemard Shaw éles és roppant mulatságos szatíráját. Nem tudom mi indította a cikkírót a „tények“ ilyenirányú célzatos beállítására, talán az is feltehető, hogy adatait sem a legpontosabban kapta meg. A Faluszínház műsorpolitikája valóban nem volt teljesen hibátlan a múltban, még akkor sem, ha figyelembe vesszük, hogy műsorán szerepel az Ármány és szerelem, Gárdonyi Géza Lámpása, Osztrovszky Karrier című remekműve, jövő évi terveibe pedig még Csányi László figyelmeztetése előtt bekerült a Bánk bán és Kecsóh Pongrácz János vitéze is. A sematikus irodalomszemlelet a Faluszínház műsorára sem maradt hatástalanul és való az, hogy voltak sikertelenebb előadások is. De nem ez a jellemző a színház műsorára és Tolna megyében épp úgy, mint másutt az országban, a közönség szereti és megbecsüli a Faluszínház művészeit. A legkomolyabb hibája Csányi László cikkének azonban az, hogy miközben riválisként veti össze a Faluszínházat a mű kedvelő együttesekkel, helytele nül és hibásan értékeli a műkedvelő csoportok műsorpolitikáját. Ezen a téren pedig nagyon komoly hibák vannak. Csaknem minden nagyobb műkedvelő együttes régi operettet játszik, itt Tolna megyében is, a Gerolsteini nagyhercegnőtől, Mágnás Miskáig, Csárdáskirálynőn, Montmartrei Ibolyán keresztül. A műkedvelő csoportok prózai bemutatói is igyekeznek elfordulni a ma problémáitól. Néma levente, Janika és más régi vígjátékok szerepelnek többnyire műsorukon és maga Csányi László is kénytelen foglalkozni a giccs veszélyével. Ha most számbavesszük ehhez az adottságok és a művészi felkészültség hiányosságait és azt a tényt, hogy nem egy operettet megyeszerte több előadásban mutatnak be, mint a Faluszínház, egyáltalán nem tartható rózsásnak a kép. Ez nem műsorpolitika inkább apolitikusság. Ilyen apolitikus műsorösz- szeállítást állít például a Faluszínház elé, hogy pedig ez milyen irányú eltérés a helyes műsorpolitikától, annak eldöntését Csányi Lászlóra bízom. A Faluszínház a jövőben sem fog lemondani arról, hogy a szórakoztatás, a művészi élmény nyújtása mellett nevelje is közönségét. Továbbra is feladatának tekinti, hogy uj magyar darabokat mutasson be. És bármennyire tanácsolja is Csányi László, hogy alakuljon át régi operetteket játszó színházzá, továbbra is változatos és egyre nagyobb művészi igényű alkotásokat fog műsorára tűzni. Biztos vagyok abban, hogy a megye színházlátogató közönsége a jövőben sem fog csalódni színházában, és megtalálja mindazt, amit elvár művészeitől, a színvonalas operettől a klasszikus irodalom nagy alkotásáig. A Faluszínház művészei és a falvak népei között az évek folyamán a legmelegebb barátság alakult ki. Lehet, hogy Csányi Lászlónak, és talán egy-két embernek nem tetszik a színház műsorpolitikája, de a dolgozók tízezreinek tetszik. Úgy beszélnek a színházról, hogy ez a „mi színházunk“, ezt bizonyítja az a számtalan őszinte, lelkeshangú baráti levél és ajándék, amelyet a Faluszínház őriz. Felvet Csányi László cikke egy másik hibát is, és ez az, hogy a színház működési területe lecsökkent, mert állandóan a megye 12 községét látogatja. Ez a vád különben nem teljesen igaz, mert az olyan színműveket, amelyeket kisebb színpadon is elő lehet adni, jóval több községben mutatja be a Faluszínház. Azt mindenki beláthatja, hogy megfelelő színpad nélkül nem lehet nívós színházi előadást játszani. A kérdés megoldásánál szükség van a népművelési szervek segítségére. Sokat tehetnek népfrontbizottságok, akik szívükön viselik községük kulturális felemelkedését. A Faluszínház szívesen fel fogja keresni mindegyik községet, ahol darabjait bemutathatja és újabb tízezreket hódíthat még a színházkultúra számára. Komlós József dekelne, de én úgy veszem észre, hogy az emberek itt Szekszárdon kényelmesek, nehezen indulnak el egy-egy úton és nem találják azt a helyes utat, amelyen haladniok kellene. Kifogásnak említhetem, hogy a cikk az értelmiségre akar támaszkodni (ez tévedés, mert a munkás és parasztit jakból kinevelt kultúrmunkásokra. — Szerk.). Szerintem, ha a parasztifjúság passzív és nincs munkásság Szekszárdon, azért így is igen sok vállalat van, amelyeknek dolgozói (munkás és parasztfiatalok) érdeklődnek a kultúrmegnyilvánulásofc iránt és a művészet bizonyos 'ágában tehetségről tesznek tanúbizonyságot. Csak otthont, lehetőséget kellene a részükre biztosítani, csak meg kellene őket keresni és bele kellene őket vezetni a művészet különböző ágaiba. A másik dolog, amit említenem kell, a művelődési otthonok hivatását. Szerintem a művelődési otthonoknak nemcsak szórakoztatniok kell, hanem egyik legelső hivatásuk kell, hogy legyen á tehetségek felkutatása és azok nevelése. Még mellékesen szeretném megjegyezni, hogy a megyei könyvtár nyitási idejét máskép kellene meghatározni. Sok a Szekszárdon dolgozó vidéki, aki csak azért nem tud a könyv tárba járni, mivel áz délután 14—19 óráig van nyitva. Mivel az üzemek 1—2-ig tartanak ebédszünetet, helyes lenne a megyei könyvtárat is 1 órától nyitva tartani.. Utoljára, de nem utolsó sorban nagyon helyes volt Pataki József tanár kis cikke a nyaralásról, illetve a kirándulásokról. Nagyon hélyes lenne, ha a hivatott szervek foglalkoznának ezzel a gondolattal. Z. F. Szekszárd.
