Tolnai Napló, 1956. június (13. évfolyam, 128-153. szám)
1956-06-10 / 136. szám
1956 JÚNIUS 10. TOLNAI NAPLÓ 3. Melyik okoz több bosszúságot a dombóváriaknak as iróvízhiány, vagy a bürokrácia ? Ez a kérdés az előző évek tapasztalatai alapján vetődik fel. A történet tulajdonképpen ott kezdődik, hogy Dombóváron hagyományos probléma az ivóvízhiány és ahogyan terjeszkedik, népesedik ez a nagyközség, úgy nő a probléma is. A “Szuhaji dombon” — úgy hívják ezt a lakott, síkterületű részt — például egyáltalában nincs megfelelő ivóvíz: nyáron a szárazság miatt, ősszel pedig mindjárt feljön a talajvíz. Az itteni lalók körülbelül egy kilométerről hordják az ivóvizet. A község többi részén is ihatat lan a víz egy-két utca kivételével. A rossz és kevés ivóvíznek aztán természetesen a strumás megbetegedés a következménye — és a lakosság állandó napirendként szereplő bosszankodá- sa. — Tenni kell valamit — vetődött fel a helyi vezetőkben a gondolat. — Nincs ősz szejövetel, ahol ne vetődne fel ez a probléma és mi vagyunk a felelősek a megoldásáért. — így aztán hozzá is láttak a helyi vezető szervek a munkához. Javaslatot tettek a járásnak, a járás a megyének, a megye a minisz tóriumnak. Ezt megelőzően a helyi tanács összehívta a község hozzáértő szakembereit és véleményt kért tőlük. Az volt az egyhangú vélemény, hogy víztornyot kell építeni, mert csak így oldható meg a probléma. A javaslatot továbbterjesztették és ezzel az ügy elindult a bürokrácia kálváriáján — Toronyórát láncostól nem kérnének? Javítsák ki a meglévőket, ásassanak új artézikútat, kapnak rá pénzt is és meg lesz oldva a vízprobléma. — Ezzel nem tudunk előre jutni — mondották a községiek, de a felsőbb szervek hajthatatlanok maradtak. Üzembe helyeztük a Sztálin téren a 3 éves terv keretében épített kútat — mondja Lengyel József községi tanácstitkár. A Kölcsey utcánál lévő 140 000 forintos beruházással helyreállítottuk, de előbbre nem jutottunk. A tanítóképzőnél lévő kút sem oldja meg a kérdést. Ismét kérelem indul a községből, ismét tanácskozás ül össze, most már minisztériumi síkon: ismét megállapí tották, hogy nem azt kell tenni, amit a községben javasolnak, hanem ásni kell még egy artézikútat. Tavaly fúrtak is egy új kútat, de a hely kiválasztásánál már hiba volt, a helyiek azt mondták, hogy a Konda-pa- tak völgyében kell ásni, de nem oda ásták, hanem ahova a felsőbb szervek jónak látták. Kiderült azonban 150 méternél, hogy összetalálkoztak azzal az érrel, amelyből a tanítóképzőnél lévő kút táplálkozik és így legfeljebb az az eredmény, hogy két csövön folyik ki Ugyanaz a vízmennyiség. — Fúrjunk tovább — mondták erre a felsőbb szervek — adunk „pótkeretet.“ — Tovább fúrtak, közel 100 000 forintos költséggel. 306 méternél vizet találtak, így jelenleg kompresszorral közel 300 liter vizet tudnak percenkint a felszínre hozni. Igen ám, de mi történjék a felszínre került vízzel, mert nincs vezeték, palackozzák, vagy utcát öntözzenek vele? „Nem jó, kezdjük az égé szét elölről“ — gondolták re „fent“ — és ismét tár yal ni kezdtek „magasabb s inten.“ A Megyei Tanács v ?re beleegyezett abba, hogy legyen víztorony, de „a< iig nem megy semmi, amíg minden pedagógus elvtársnak, művészeti csapatvezetőnek, régi népdal ég népi táncot tanító idős bácsinak és néninek, akik odaadó, lelkes munkával készítették fel csoportjainkat és segítették a bemutatók sikeres megrendezését. A harmadik tanulság, mehet nem szabad sem a DISZ munkájában, sem a művészeti munka fejlesztése terén dolgozóknak szem elől téveszteni soha, hogy a fiatalok nevelésének, művészi képességeik, tapasztalataik fejlesztésének elengedhetetlen része a versenyszerű bemutatók sokaságának megrendezése, alapszervezetektől kezdődően megyei szintig. A fiatalok igényét az ilyen találkozások, versenyek iránt mi sem bizonyíthatja jobban mint a körzeti és járási Seregszemléken megjelent csoportok nagy száma, fegyelmezett magatartása és izgalma a sikerért. Sok járási bemutató napján így a szekszárdi járásén is egésznapos esőzés volt. Ez azonban egyetlen csoportot sem, a legtávoliabbakat sem akadályozta meg abban, hogy résztvegyenek a Seregszemlén. Sőt, szinte általános jelenség volt, hogy a vártnál több csoport jelent meg a versenyeken. Mi nem osztjuk Kovács elvtársnak a fent említett cikk írójának a nézetét abban, hogy ez nagy fogyatékossága volt a járási bemutatóknak. Mint a Seregszemle szó maga is kifejezi, mi ezeket a bemutatókat nem egy kiváló szűk csoport bemutatójának, hanem nagy ifjúsági összejövetel nek terveztük és örömür így is sikerültek. A Dl izmunkéban ezeket a tapas ta- latainkat a jövőben is fij felembe vesszük, fontos ré zé- nek tekintjük az ifjúság i'ó zötti munka megjavításálak. Most pedig vegyük son a „Néhány tanulság“ c. kk megállapításait. „ ... A p< iti- kai irányvonala teljesen e ik- kadt a seregszemlének.“ kovács elvtárs, a cikk írója ieg is magyarázza az okát a k vet kezőképpen: „ ... a népm vetési osztályok egymagul >an nem tudták megoldani a művészeti irányvonal melleti a politikai feladatot is. - A DISZ Bizottságok és I ISZ szervezetek pedig nem s kát törődtek a seregszemlév 1... Ez a megállapítás két sí yos tévedést is tartalmaz. Els< ;or- ban: a kitűzött politikai :1a- datát megoldotta a S( eg- szemle. Más kérdés az, ogy több új színművet és v 'set kellett volna látnunk és iái- tanunk, azonban úgy go: lol juk, hogy nem áll ellent« ben a szocialista eszmékkel a „Kőszívű ember fiai“ sem a „Cigány“-nak vág „Tanítónődnek a mon<|ini valója, melyet igen sok ialu ifjúsága hozott színpidra. Hogy lehet ilyet állítani, kor egyetlen egy bu soá darab vagy giccs sem I tott napvilágot a színpadjain on? Másodszor: milyen elkép elés alapján választja szét a úkk írója a „művészeti“ és „p -liti- kai“ tevékenységet? Jó 1 nne ha mélyebben elgondolt idna a művészet szerepéről és felegészet elölről kezdve mindent meg nem tervezünk. Eh hez azonban idő és pénz kell. Ezért 1956. legyen a tér vezések éve és adunk 137 000 forintot a tervezésre. A helyi vezetők azonban ismét „előmerészkedtek“ egy javaslattal: „Építsék meg elsőnek a víztornyot, mert van percenkint közel 300 liter vizünk, amit jelenleg nem tudunk hasznosítani és annak a felhasználása sokat könnyítene a község helyzetén. A vezetéket pedig már saját erőből is megépítenénk.“ A minisztérium azonban is inét közbeszólt: Mi jobban tudjuk hogyan kell megoldani a dombóvári vízproblémát, mi jobban látjuk a realitásokat. Vezessék hidrofo- ros tartályokba a vizet. Ez a megoldás nagyszerűen bevált Hollandiában, hát akkor miért ne lenne jő Dombóváron? (!) Végül a minisztérium belátta, hogy Dombóvár mégsem Hollandiában van, hanem Tolna megye egyik csücskében és a helyi vezetők szerint beleegyezett abba, hogy legyen víztorony. Am a vita még mindig tart, hogy víztorony legyen e előbb, vagy a vezeték. A vita közepette azonban megkezdődött a „konkrét munka“ is: ami szabály, az szabály, hozzáláttak a tervezéshez. Úgynevezett „földkóstolók“ érkeztek a helyszínre. Hova akarják építeni a tornyot? — kérdezték. A tanács megmondta hogy oda szeretné a járásbíróság elé. A „földkósolók“ méricskélni, „kóstolgatni“ kezdték a ta-’ lajt, pár nap múlva a tanács tudtára adták, hogy az a hely nem alkalmas torony- építésre, mert laza és a nagy teher alatt megbillen. A szak szerű választ, azonban egyj „szakszerűen“ elkészített i számla is követte, amelynek jl végösszege: 20 000 forint^ (nem sajtóhiba). Erre a köz-f ség vezetői megkérdezték ön t maguktól: „Ha 20 000 forint-! ért mondták meg, hogy a já-J rásbíróság elé nem építhet-J nek tornyot, vajon mennyiért mondják meg, hogví hova építhetnek?“ Ezután^ hatalmas számok lebegtek lelki szemeik előtt, de vá-J laszt nem tudtak adni saját, maguknak... Megkezdődött természete- | sen a tervkészítés is, ami ’ tulajdonképpeni alapja a további „előrehaladásnak.“ Az „Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem 2. sz. tanszéke“ 137 000 forintért szakszerűen meg fogja mondani, hogy hány méter vezeték kell, milyen magas legyen a víztorony, hova kell leásni a vezetéket és válaszol 0 még egy sor kérdésre. Amint mondottuk 137 000 forintért. Ezzel aztán ki is merül majd az idei költség- vetési keret, amit a vízprobléma megoldására engedélyeztek. Ha lesz keret jövőre, ak-< kor minden valószínűség szej rint tovább bonyolódik a jelenlegi bonyodalom, ami j még csak a kezdet kezdete.! Jelenleg ugyanis még csak ( ott tartanak az üggyel, hogyj a dombóváriak tudják: a( járásbíróság elé nem tanácsos építeni a tornyot és lesz év végére egy szép, szakszerű tervük. Vizük azonban egy cseppel sem lesz több. Sőt, azt nem is tudja senki, hogy mikor lesz több ivóvíz. A dombóváriaknak pedig már elegük van a bürokráciából, vizet szeretnének inni. Szép tiszta, egészséges ivóvizet... Benke István, a szedrest gépállomás zetorosa. Évről-évrg kiválóan dolgozik. Tavaly második lett a zetorosok országos növényápolási versenyében. Ebben az évben ő indította el q versenyt. Most szeretné kiköszörülni a tavalyi „csorbát”. Első akar lenni. Keresete szenzációs: április hónapban 4800 forint készpénzt keresett, azonkívül 2 mázsa kenyérgabonát, s 90 munkaegységet a tengelici Petőfi Termelőszövetkezetben, amelynek földjét munkálja. Szép kereset. Összesen körülbelül 9000 forintot tesz ki, ha egy munkaegység értékének szerény előleges számítás szerint a tavalyi 43 forintot tekintjük. Ennyit tudtam Benke Istvánról, mielőtt vele megismerkedtem. Ismertem a száraz tényeket, a számokat, de őszintén szólva sehogysem tudtam elképzelni mögöttük az embert. Kicsoda ez az ember és miért igyekszik ennyire? Sarkalt a kíváncsiság, kerestem Benke Istvánt, hogy találkozzam azzal, akit a számok nekem nem tudtak megmutatni, az eleven emberrel, akinek örömei, bánatai, vágyai és céljai vannak. Amikor végre találkoztunk, sok mindent elmesélt magáról» Amit elmondott, nevezhetném életútnak, vagy élettörténetnek. Mindenesetre megismertem belőle egy embert, aki p kereste az életet. f * 1943-at írtak. Egy fiatal tengelici legény, szinte még gyermek, elindult, hogy megkeresse az élet könnyebb, \ kevébé göröngyös útját. Nekivágott a háborús világ rengetegének és eltévedt benne. Katonának állt — 17 éves fejjel. — Miért — tűnődhetünk utólag. — Hogyan szánhatta I magát ilyen könnyelmű lépésre? f Cselédek fia volt. Már gyermekkorában hónapos volt a é pusztán. Ettől az élettől akart megszabadulni, s emberhez i méltóbbat találni. Mögötte a cselédek fiának sivár gyermek- £ kora: szegénység és robot. Előtte a bizonytalanság, de neki- f vágott, mert hajtotta az elhatározás: el a múlttól. A múltat J odahagyta, de a jövőt keresve, zsákutcába jutott. Később ezerszer megbánta elhamarkodott tettét. A ka- j tonaságnál harckocsivezetővé képezték, majd a frontra küld- < ték. S ott, amikor idegei a páncéltörő lövedékek robbanására vitustáncot jártak, amikor a harcképtelenné vált égő i harckocsiból menekült, ráeszmélt keserű megdöbbenéssel, ( hogy tévedett. Ő élni akart, s a halál útjára tévedt. Ez volt életében a megpróbáltatások keserű időszaka. A ' háború testileg-lelkileg meggyötörte. A 18 éves ifjú ideg- rendszerét kíméletlenül rombolta a tankcsaták idegölő atmoszférája. Állandóan mardosta a megbánás is meggondolat- , lansága miatt. A háború kimenetele, a Vörös Hadsereg előnyomulása ( megmentette attól, hogy ifjúi ballépése végzetessé váljon < számára. 1945-ben Pozsonynál fogságba esett. A magyar * hadifoglyok között akkor katonákat toboroztak a demokratikus hadseregbe. Jelentkezett ő is. Egyideig még katonás- ] kodott, majd 1946-ban leszerelt. Megházasodott, s Kölesden, telepedett le, felesége szülőfalujában. Ott kapott 5 hold föl-, det, s gazdálkodott. Nyugodt, kiegyensúlyozott életet élt. Az i előző évekhez képest szinte pihenés volt számára ez az élet, i még sem volt elégedett. Nem, mert úgy érezte, nem ez az, < amit keresett, amire vágyott. A gépállomások megalakulásától fogva nem hagyta' nyugodni a gondolat, hogy traktoros lesz. Eladdig, hogy; jelentkezett a szedresi gépállomáson. Két okból vezette oda a elhatározása: először, mert a bátyja már ott dolgozott, má- f sodszor pedig ezt a szakmát, a motorkezelést, tanulta a katonaságnál is. Traktoros lett tehát. Az első években még korántsem keresett olyan fényesen, mint később, de a bizakodás nem hagyta cserben. Pillanatig sem szűnt meg remélni, hogy képességei itt igazán kibontakozhatnak. Hitte, hogy megtalálja helyét az életben, s az idő igazolta hitét. 1953-ban szülőfalujába, Tengelicre költözött. Ebben az esztendőben jelent meg a gépállomáson az első Zetor. Pró-i bálkoztak vele többen is, egyiknek tetszett, a másiknak kevésbé, végül is Benke István állapodott meg a gépnél. Azóta Zetorral dolgozik, s egyre szebb eredménnyel. Gépét szereti, óvja, mint hűséges dolgozó társát, sikereinek részesét. Azt hihetné valaki, hogy ő, a híres versenyző hajszolja, űzi gépét. Pedig nem. Vigyáz rá, ne füstöljön nagyon a kéménye, ne erőlködjék, ha egy kis emelkedőhöz ér; kíméli, hiszen szükség van rá sokáig. Tavalyi gépével dolgozik most is, minden fennakadás nélkül. Ha felül, nem hajt nagyon, csak gépére ügyel, hogy az egyenletesen dolgozzékj , Nem dohányzik, mert az már megbontaná kettejük — ő és a * gép — harmóniáját. Munkájának kialakult egy állandó musa, s egész valója szinte ahhoz idomult. (, Talán ez eredményeinek a titka, a gép és az ember har- monikus egysége. Talán ezzel magyarázható kiemelkedő tel- jesítménye. Megesett már, hogy a normaszerinti 21 hold 0 helyett 100 holdat meghengerezett, vagy 12.5 hold helyet 30 (' holdat elvetett. Kifogástalanul. Tanú erre az egész termelőBoda Ferenc sem iák, a adatairól. És hogyan gondolja Kovács elvtárs, a népművelés területén dolgozó elvtársak nem egy és ugyanazon célért a szocializmus megvalósításán fáradoznak, mint mi? Ök nem tudhatják biztosítani a kul turális életben a „politikai irányvonalat“? Gondolom, ebben is súlyosan tévedett. Ami pedig a DISZ munkáját illeti a seregszemle megrendezésében arról csak annyit, hogy nagyon távol kell élni a DISZ munkájától annak, aki nem látta meg DISZ alapszervezetek százaiban folyó lelkes készülődést ősztől egészen napjainkig. Elfogadjuk a bírálatnak azt a részét, hogy a kultúr- cscportok jelentős része nem ismerkedett meg Ságvári Endre életével s ez elsősorban a Végrehajtó Bizottságon, rajtunk múlott. Azonban egy kulturális mozgalomnak nem ez a fő feladata, ezt a DISZ megoldhatja más keretek között is. Olyan igaztalan megállapítással nem is vitázom, hogy a kerületi versenyek bírálóbizottságai kevés kivétellel rossz munkát végeztek. Azonban azt a sértést, melyet a csoportokkal szemben elkövetett, határozottan visszautasítjuk. Nincs olyan kezdő, gyenge művészeti csoportunk, akinek ne lenne „keresnivalója“ a mi ifjúsági rendezvényeinken. Jöjjenek el minél többen a gyengék is, így lesznek jövőre jobbak. Visz- szautasítjuk a bátaszéki bemu tató résztvevőinek rágalmazását is, hogy a fiúk és a lányok megengedhetetlen magatartást tanúsítottak. Ez nem igaz, az ellen pedig nem lehet senkinek kifogása, hogy vőlegény- menyasszonyok nem válnak merev fabábbá egy ifjúsági rendezvényen. Lehet, hogy a cikk írójának más az elképzelése, de mi na- gyon-nagy örömmel fogad juk a 40—50 sőt 70 éves bácsikat és néniket is a Sereg szemléinken. Kitől tanuljunk, ha nem tőlük, akik sok évtized tapasztalatait hozzák közénk. Végül azt szeretném megje-(i gyezni, hogy Tolnai Napló, i munkatársa a DISZ mozgalmának értékelése előtt a jövőben ne feledje el, hogy a DISZ Megyei Végrehajtó Bizottságát is meglehet kérdezni s mi készségesen segítségre le-J szünk a munkában. e Turgonyi Teréz DISZ Megyei Végrehajtó l1 Bizottság. f A probléma felett nem nyi-1 tunk vitát lapunkban, mivel szerkesztőségünknek az a véleménye, hogy a „Néhány tanulság“ című cikkel kapcsola-i tos fenti megállapítások teljesen helytállóak. Kétségtelen, hogy a seregszemle elérte célját, valóban tömegmozgalom volt, lényegében helyes’ volt a műsorpolitika is. Az-^ zal szintén csak egyet érthe-J) tünk, hogy nem lehet szétvá- f lasztani a politika és szakmai)* tevékenységet. i A szerk. szövetkezet, a tengelici Petőfi, amelynek Benke István is tagja feleségével együtt. Nem szólam nála, hogy ő a nagyüzemi gazdálkodásért, a termelőszövetkezetért van. Ezt vallja (, nemcsak szavaival, hanem tetteivel is. Méltó megbecsülés az osztályrésze. Sohasem fukarkodtak vele szemben az elismeréssel, amire munkájával rá, ( szolgált. Szobája falát elismerő- és díszoklevelek, s kis juta- 1 lomzászlócskák díszítik. 1954-ben kormánykitüntetésben is ( is részesült: Munkaérdemérmet kapott. Az elmúlt évben felvették a pártba tagjelöltnek. Az idén' pedig párttag lett. Benke István tetteivel már számtalanszor) bebizonyította, hogy az újért küzdők soraiban, halad. Meg-f találta azt, amit keresett, az életet, a szorgalmasan munkál-, kodó, megbecsült emberi életét. Benke István nemsokára házat épít. A tervrajz már el is) ( készült. Csinos, kedves kis családi ház lesz, ahova munka után megtér. Pihenni, a kedves családi fészekbe, feleségéhez' és kicsi lányához, a most hároméves Marikához. Őérte igyekszik, őérte fárad elsősorban, hogy neki már szebb legyen az ( élet, s ne állítsa olyan válaszút elé, mint apját egykor. Hogy . ne hervadjon kedves kis arcáról a mosoly, amely napsuga-1 rassá teszi a kis család életét, s csilingelő kacagásával úgy i örüljön az életnek, mint most, amikor követelődzve nógatja < apját: — Apu, hintázzunk! BODÓ ISTVÁN. A% életet kereste...
