Tolnai Napló, 1956. június (13. évfolyam, 128-153. szám)
1956-06-10 / 136. szám
Jrodaíom * rflűvéé<zei * TZudomány Lehet-e a városi kultúrháznak tánccsoportja és énekkara? Fogas kérdés, mint mondani szokták, de hozzátehetjük egyben azt is, hogy nem megoldhatatlan. Siránkozunk egyre, hogy nem megfelelő Szekszárd kulturális élete, nincs elegendő szórakozási lehetőség, nincs elegendő művelődési alkalom. Fokozza ezt még az is, hogy a városi kultúrház többéves fennállása óta nem tudott létrehozni egy tánccsoportot és egy énekkart, amely egy kevés színt vinne bele némelykor a város életébe. De azért vajon egymagában a városi kultúrház vezetősége a felelős? Korántsem mondhatjuk és állíthatjuk ezt. Hogy mit jelentene a város életében egy központi népi tánc csoport és egy jól működő ének kar, nem kell bizonyítani az olyan emberek előtt, akik „éhesek” a kultúrára és némelykor esténként felüdülést, pihenést keresnek egy-egy előadáson, hangversenyen, vagy táncbemutatón .. f Azt, hogy szükség lenne rá és kellene a tánccsoport és az énekkar, mindenki megérti de amikor már tenni is kellene valamit ennek az érdekében — nincs tovább. Magára hagyják a kultúrház vezetőségét, mondván, csinálja, ahogy tudja, ez nem a mi kötelességünk. így pedig nem lehet változtatni1 ezen az áldatlan állapoton Nemrégiben volt Szekszárdon a járási kultúrversenyeken leg-, jobban szerepelt tánccsoportok és énekkarok bemutatója. Sajnálattal kellett megállapítanunk és szégyenkeznünk kell? miatta, hogy ezen a bemutatón nem szerepelhetett a városi kultúrház táncegyüttese és énekkara, mert sajnos, de ígyi van — ilyen nincs! S ami a lehangoló, egyetlen városi énekkar sem lépett fel a dalosver-1 senyen. Pedig lehetne itt jó1 tánccsoport és énekkar. De nézzük csak sorjában. Szekszárdon rengeteg vállalat van és minden vállalatnál ta-, lálhatók fiatal férfiak és leá nyok, kik vagy megalakították a1 tánccsoportot, vagy nem. Némely vállalatnál jólműködő tánccsoportok vannak, mint pél dául a Terményforgalmi Válla-, latnál, a KISZÖV-nél és a MESZÖV-nél, de vannak olyan vállalatok is, ahol megvannak ugyan a fiatalok, de nincs biztosítva részükre a művelődési lehetőség, vagy a vállalat, vagy a maguk hibájából. A városi kultúrház több vállalattól kért segítséget. A Terményforgalmi Vállalat kivételével mindegyik vállalat Ígéretet ig tett, hogy segíti a városi kultúrház nemes szándékát. Az ígéretek elhangzottak, de segítség még sehonnét sem érkezett. Mi is érdeklődtünk több helyen: a MÉSZÖV fiataljai közül ketten-hárman szívesen sze repelnének a megalakítandó tánccsoportban, a KISZÖV is felajánlotta a segítségét; a szervezésben messzemenő támogatást nyújt a városi kultúrháznak, László elvtárs a Tatarozó Vállalat igazgatója Ígéretet tett, hogy k náluk dolgozó hat leány szerepelni fog a tánccsoportban, a Népbolt központ részéről is segítséget ajánlottak fel olyan formában, hogy beszélnek a náluk dolgozó nyolc fiatal leánnyaj ,akik rendszeresen táncolnak népi táncot. A felsorolt vállalatokon kívül még számos vállalat létezik Szekszárdon, ahol számos fiatal dolgozik és akik szívesen szerepelnének. Az énekkar problémája, a nehézségek mellett is, már könnyebbnek tűnik, mint a tánccsoport létrehozása. Bizonyára működött itt régen, mint minden városban és nagyobb községben, dalárda. Ezeknek a tagjait kellene felkeresni. De rajtuk kívül nagyon sok diák van Szekszárdon a gimnáziumban és a közgazdasági technikumban minden bizonnyal sok olyan tanuló van, aki megállná a helyét a terv szerint megalakítandó 80—100 tagú énekkarban. ... Nem jó ez a szétaprózottság, nem jó ez a széttagoltság és nincs jó eredménnyel a város egyöntetű kulturális életének a kialakítására, mert így egyik vállalati tánccsoport sem ad „teljeset’’. Gondolkozni kellene ezen a vállalatok igazgatóinak is. Mert annak ellenére, hogy a fiatalok szerepelnek a városi kultúrház tánccsoportjában és énekkarában, a vállalaton belül is adhatnának műsort azokból a számokból, amit a kultúrházban tanulnak és egyébként is, oly kevésszer kel] fellépniük a vállalaton belül... S valljuk meg őszintén, hogy ezzel a vállalatok igazgatói és maguk a fiatalok is egy nemes ügyet támogatnának, amelynek Szekszárd egész kultúrközössé- ge csak örülne. Tudjuk azt is, hogy sok fiatalt a városi kultúrház régebbi rossz híre tart vissza. Ma már ez megszűnt (kivéve a vasárnap esti táncokat), vagy megszűnőben van és az tapasztalható, hogy egy egészséges légkör alakul ki a kultúrházon belül, amely minden bizonnyal meghozza előbb-utóbb a maga gyümölcsét. Félre kell tehát dobni a merev előítéleteket és cselek véshez kell kezdeni. S ha így gondolkodnak a fiatalok, és a vállalatok igazgatói segítenek ebben az ügyben a városi kultúrháznak, s maguk a kultúrház vezetői sem várnak arra, hogy a siker majd az ölükbe hull, hanem tesznek is annak érdekében valamit, akkor bizton remélhetünk abban, hogy a városi kultúrháznak igenis lesz 30—40 tagú népi tánccsoportja és 80—100 tagú énekkara. KOVÁCS JÓZSEF. SZEKSZÁRDI KÉPESLAPOK Äz új magyar zenepedagógiáról i. TUDOM... Tudom, hogy Asszonyom nem lehetsz s közös vágyunk is korcs regény, de titkunk gyertyavilágánál arám leszel, s én vőlegény. Már úgy csókollak meg, ha hagyod s ajkadra várod csókomat, hogy elveszíthessem szívedben kínzó vágyódásomat. S szeressük egymást így: titokban, hogy senki ne tudja rólunk, hogy annyi szép fájdalomban mégis: csak egymásé voltunk! — üzenjük: azelőtt a kevésbé tehetséges növendéket lebeszélték a zenetanulásról. Ma mar azt mondjuk: a gyermekből még hiányzó zenei készséget ki lehet fejleszteni. Ha valakinek hiányos a hallása, vagy a ritmusérzéke, a zenei előképzőben A magyar zenetanítás 1945-ig teljes egészében német minta (szerint működött. A hozzánk »rendszerint késve érkezett ide- [gen elgondolások évtizedekig rérvényban maradtak és teljesen Jelavultak. Csak a kiváló magyar zenészeinknek köszönhetőjük, hogy régebben is voltak (világhírű művészeink. A ma élő legnagyobb mesterünk, Kodály Zoltán, valamint Jvolt tanítványai és barátai már révtizedekkel ezelőtt felismerték J zenei életünk hiányosságait. — [Tudták, hogy mélyreható zene- jpedagógiai reformok nélkül a magyar zenetanítás zsákutcába kerül és elmarad a haladó szellemű népek zeneoktatása mö- igött. Az akkori idők azonban nem kedveztek törekvéseik- f nek. 1946-ban a gyökeres változások folytán Kodályék elérkezettnek látták az időt a cselekvésre és megindították a harcot a magyar zenetanítás megújításáért. Hosszú és nehéz harc volt ez. Sok maradi gon- dolkozású zenész és zenetanító, • 'és még több hozzá nem értő ^gáncsolta a reformtörekvéseket. Bár helyi vonatkozású harcok még ma is folynak, a kodá- lyi gondolat tíz keserves év után mégis csak győzött és ennek üdvös hatása máris érezhető. Sajnos azonban — mindezekkel csak a szakemberek vannak tisztában. Megyénkben sok j I zenekedvelő van, aki a múlt T rendszer 20-as és 30-as éveiben végezte többé-kevésbé eredmé. nyes tanulmányait. Ha egy • 'ilyen ember elmegy valamelyik •'zeneiskola mellett és meghallja *az onnét kiszűrődő énekhangokat, bosszankodva állapítja meg: „Mirevaló ez a sok hűhó azzal a szolfézs-tanítással? Mi anélkül is megtanultunk muzsikálni.” Ilyen és ehhez hasonló nyilatkozatot sokat: hallottunk és hallunk most is Az így nyilatkozók azonban nem ismerik az új magyar zene tanítás lényegét. Pedig a mara. diság a zenepedagógiában éppen olyan káros, mint más téren. Még nagyobb baj, hogy sokszor a növendékek szülei is szembefordulnak az új magyar zenetanítás célkitűzéseivel és] módszereivel. Keményen bírál-] ják, anélkül, hogy tudnák mi az, amit elítélnek. Nem utolsó-] sorban ezeknek a szülőknek megfelelő, bevált módszerekkel segítenek rajta. Ma már az ilyen növendék sem vész el teljesen a zene számára. Az 1945. előtti zenetanítás türelmetlenül gyors volt. Csak a legnagyobb tehetségek győzték az ugrásszerűen fokozódó követelményeket. Az átlagos növendékek nagyrésze idő előtt elkedvetlenedett, abbahagyta zenei tanulmányait. Csak a kevesek, a kiválasztottak érkezhettek célhoz. Ezért nem volt nálunk 1945-ig a nép széles rétegeiben elterjedt zenekultúra. Ezzel szemben Kodályék nem a nagy tehetséget, hanem az átlagos gyermek képességeit vették alapul a tananyag összeállí tásánál. Ma már műkedvelőnek készülő növendékek is elérhetnek magasfokú játékkultúrát! A zene mindenki számára hozzáférhető. LANTOS. BORBÉLY TIBOR: Nóta Félig bolond minden nóta, Amit írok két hét óta. S elárulom, miért félig: Mert ngm írom, soha végig. Félig írom, abba hagyom, Kislány miatt búslakodom. Ha e kislány nem lett volna, Minden nóta készen volna, Minden nóta bolond volna. Sadoveanu: Könyvismerteté§ •• Örvény felett Mihail Sadoveanu, a románok legnagyobb élő elbeszélőjének több mint száz kötetnyi életművéből készült ez a válogatás. Elbeszéléseinek sajátos nyelve és hangulata magas művésziességgel szólaltatja meg a nép, de különösen a parasztok érzésvilágát, a betyárok hősiességét ,a szelíd, idillikus vagy vad és szenvedélyes szerelmet, a mardosó gyűlölet, az igazságos bosszút, az árva gyermekek szenvedését, a bojárok kegyetlenségét. És mindezeket a megindító, elszomorító vagy derűs történeteket átfogja, átforrósít- ja a nép szeretete, az együttérzés a szenvedőkkel. Sadoveanu ,a román irodalom egyik legnemzetibb írója, ma már világirodalmi jelenség. — Színpompás, mesteri elbeszéléseiből az emberi lélek szépsége, bánata, lírája marad bennünk maradandó élményként. (Folytatjuk.) gezni. Igaz, sajnálatos lenne, hogy a megyeszékhely műve. lődési otthona még tovább ra is alatta maradna az egyes járási székhelyelyek művelődési otthonainak külsőleg és belső elosztásban egyaránt. Mert jelenleg a paksi és bonyhádi művelődési ház, — valljuk be őszintén — szebb, rendezettebb, s ebből kifolyólag jobb munkát is tud végezni, mint a szekszárdi. Nem említjük a zeneiskolát, melynek rendezetlensége és fogyatékossága a városnak, felesleges lenne még- egyszer elmondani a városi művelődési ház vasárnapesti táncepizódjait, s ennek következményét automatikus hatását az ifjúságra. Mert az igen valószínű, ,hogy az ilyenhez kedvet kap az a tizennégyéves, — mert általában ilyen korúak táncolnak ott, — fiú vagy leány, aki látja az ott történőket. Persze az se ártana néha, ha ide lelátogatna egy-egy vezető ember, s „elbeszélgetne” az ilyen szokást általánosító és továbbfejlesztő fiatalokkal. — Nem esne csorba akár a városi vagy a megyei DISZ-bizottság munkatársainak tekintélyén sem, ha rászánnák magukat egyszer esti sétaként egy ilyen kiruccanásra. Egy alapos beszélgetés után azt hisszük, hogy akadna olyan fiatal is, aki azt mondaná magában az első bosszankodás után, hogy hátha mégis igazuk van ezeknek az embereknek, megpróbálom, — talán jobb lesz úgy, ahogy ők mondják. S ha már egyszer annyit elérünk, hogy megpróbálja, akkor meg is marad a jóízlés mellett, s a próbálkozás állandósul jellemében. Természetes, továbbra is foglalkozni kell vele ... Sőt! Sokszor mondtuk, sokszor írtuk és olvastuk már, hogy régen nem esett csorba a faluban a jegyző, vagy pap tekintélyén, — városban a polgármesterén sem —, ha elment egy nyilvános mulatságra és ott jelenlétével is rendet tartott. Miért ne tehetnék ezt most meg a város vezetői, akár a pártbizottságok ,akár a tanácsok vezetői? ... Nem maradna hatás nélkül, mert a fiatal érezné, látná, hogy lám, figyelik úgy is, hogy ő nem tud róla... Vitatkozzunk minderről, — mert kell egy olyan útnak lenni, ami célhoz vezet, s amit közös akarással megtalálhatunk, meg kell, hogy találjunk. BUNI—KOVÁCS. vxior. »■»■■^yxyroxrjooorroxx»yy>yoxoorry>nnriorxx>oooooa KOVÁCS FRIGYES: Meleg, puha szellő... Napfény ölelgeti lágyan a zöld fákat, Meleg, puha szellő halk sóhaja kel. Egymásra hajolnak az orgonaágak, És összeborul két vadrózsakehely. A lombpalotában már csókzene csendül, S felém suhan a hajnalon keresztül, És rámnevet egy kép, mint fény a virágra; A régi daloknak aranyhajú lánya. Mint az erdei templom, mit inda benőtt, Szentélye beomlott, s elhagyta ének, Oly csendes most a szívem. Oltára ledőlt, Pernyéje is elszállt régi tüzének. Oly jó ez a nagy, mély csend. — Kísérve halkan Kúszik utánam egy távoli dallam. Derű se nevet rám és ború se gyötör. Az elhagyatottság, a csend: — a gyönyör. S a sugarak aranyló esője omlik, Akácfa virága arcomra pereg, Lágy illatok árja tódul fel a dombig, S a néma mezőben magamba“ megyek. Várok valakit tán?!... Karom ki-kitárom. Csak meglep a vágy — és elfog az álom. Míg meleg, puha szellő halk sóhaja kel, Egymásraborul két vadrózsakehely. XXX)OCOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCX> V. ;.. A séta első része végétért, elérkeztünk cikksorozatunk — utolsó részéhez. Sokfelé széjjelnéztünk, igyekeztünk képet adni a város művelődési, szórakozási lehetőségeiről (könnyen áttekinthető, hisz kevés ilyen van), szeretnénk ha mások is szétnéznének, s elmondanák véleményüket. Az sem baj, ha netán valaki a saját portáján néz körül és azt írja meg. Van ott is söpörnivaló bőven. Szeretnénk, ha a vitában megszólalna a Városi Művelődési Ház vezetősége, s elmondaná, hogyan képzeli el az együttes munkájának megjavítását, hozzászólnának a népművelési osztályok, a DISZ bizottságok, a különböző kultúrott- honok vezetői, a Művészeti Tanács, a Vendéglátó Vállalat, a Babits Társaság... és mindenki aki úgy gondolja, hogy ötletet, vagy elgondolást tud adni a város kulturális, szórakozási lehetőségeinek megjavításához. Ne kívánjunk toronyórát láncostól, ne várjunk pillanatnyilag megoldhatatlan nehézségekbe ütköző újat, annak viszont a város egész lakossága örülne, ha valaki olyan elgondolást ajánlana, ami helyi erővel, — könnyen megoldhatóan segítené, előrelendítené a város kultúráját ..; Szerintünk mindenesetre elsőrendű fontosságú kérdés, hogy a művelődési ház problémája most már véglegesen megoldódjon: ha egyáltalán van rá mód, akkor költözzön a megjelölt helyre, ha nincs, (akkor nem kellett volna kiutalni), megmondani nyiltan és őszintén, hogy maradjanak nyugodtan ott, ahol vannak és dolgozzanak továbbra is olyan körülmények között, ahogy eddig. Bár ez nem megoldás, de ha így kell lenni, akkor legyen. Azok az emberek, akik a jobban reménykedtek, nyugodtan dolgozzanak, amíg megoldódik a nehézség és alkalmuk nyílik eredményesebb munkát is véKOVÄCS FERENC:
