Tolnai Napló, 1956. június (13. évfolyam, 128-153. szám)
1956-06-10 / 136. szám
s TOLNAI NAPLÓ 1956 JÚNIUS 10. Kövessék a szovjet leszerelés példáját Rulganyin elvtárs üzenete a leszerelés kérdéséről Eisenhoiver elnökhöz G. N. Zarubin, a Szovjetuniónak az Egyesült Államokban működő rendkívüli és meghatalmazott nagykövete június 7-én felkereste J. F. Dulles külügyminisztert és átnyújtotta neki N. A. Bulga- nyinnak, a Szovjetunió Minisz tertanácsa elnökének Dwight D. Eisenhowerhez, az Amerikai Egyesült Államok elnökéhez intézett üzenetét. Alább közöljük az említett üzenet szövegét: Dwight D. Eisenhower Őexcellenciájának, az Amerikai Egyíjsült Államok elnökének, Washington. „Moszkva, Kreml, 1956. június 6. Tisztelt Elnök Űr! Úgy gondolom, egyetért velem abban, hogy a leszerelési probléma mostanában továbbra is a legfontosabb és leghalaszthatatlanabb nemzetközi problémák egyike. A második világháború mér hetetlen áldozatokat követelt az emberiségtől és hatalmas anyagi károkat okozott neki. E háború befejezése után mindnyájan eltökéltük, minden lehetőt elkövetünk, hogy megakadályozzuk a harmadik világháború kitörését. A második világháború befejezése után az államok e célból kezdtek hozzá a fegyverzet csökken téséről, és az atomfegyver eltiltásáról szóló tárgyalásokhoz. Sajnos, ezek a tárgyalások mindeddig nem jártak kedvező eredménnyel. Feltételezem, hogy Ön is osztja ezt a véleményt, hogy az új tömegpusztító fegyverek — az atom és hidrogénfegyver — megjelenése különösen sürgetővé teszi a leszerelési probléma megoldását. Szükségtelen, hogy részletesebben beszéljek erről önnek, a kiváló katonának, aki oly közel állott az elmúlt háború eseményeihez. Emlékszik rá, elnök úr, hogy a genfi négyhatalmi kormányfői értekezleten, amelyről a legmelegebb emlékeket őriztük meg, minden részvevő — köztük ön is, az Egyesült Államok kormánya és népe nevében — kifejezte azt a közös kívánságot, hogy el kell hárítani a háborús veszélyt és csökkenteni kell a fegyverkezés terhét. A szovjet kormány különös figyelmet fordított annak a kérdésnek megvizsgálására, hogyan lehetne kijutni abból a zsákutcából, amelyben a leszerelési tárgyalások vannak. A tények azt mutatják, hogy nem jártak kedvező eredménnyel az ENSZ albizottságában a leszerelés kérdéséről folytatott tárgyalások. Az utób bi időben ezek a tárgyalások a legnagyobb mértékben bonyolultakká váltak. A leszerelési albizottság tevékenysége tulajdonképpen akadályozza az előrejutást ebben az ügyben. Ilyen körülmények között nehéz arra számítani, hogy az ENSZ-beli tárgyalások a legközelebbi jövőben konkrét eredményekre vezessenek a leszerelés terén. A szovjet kormány éppen ezt a körülményt figyelembe véve határozta el, hogy új módon közelíti meg a leszerelési probléma megoldását. Azt szeretnénk, ha a szovjet kormánynak ezt a törekvését helyesen értelmeznék. Arra a mélységes meggyőződésre jutottunk, hogy mostanában, amikor a nemzetközi feszültség határozottan enyhült és a „hidegháború“ a múlté lesz, kedvező körülmények alakultak ki a fegyverkezési hajsza megszüntetésére és a leszerelési intézkedések meg tételére. Ilyen körülmények között úgy hisszük, hogy a leszerelési problémára vonatkozó nemzetközi megállapodás megkötéséig az államok erőfeszítéseinek arra kell irányul niok, hogy minden egyes állam olyan konkrét intézkedéseket tegyen a fegyverzet csökkentésére, amelyeket már a nemzetközi leszerelési megállapodás megkötése előtt életbe lehetne léptetni. Az ilyen intézkedések megtétele kétségtelenül elősegítené a nemzetközi feszültség további enyhítését, az államok közti bizalom szilárdítását, ez pedig kedvezőbb feltételeket teremtene a mindent felölelő leszerelési program végrehajtására. Remélem elnök úr, egyetért azzal, hogy e tekintetben döntő jelentőségű volna a nagyhatalmak — köztük a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok — kezdeményezése, hiszen ezeknek vannak a legnagyobb fegyveres erőik és anyagi erőforrásaik. A szovjet kormány a népek közötti béke megszilárdításának magasrendű céljait követve elhatározta, hogy vállalja a kezdeményezést és a leszerelési megállapodás megkötése előtt végrehajtja a Szovjetunió fegyveres erőinek nagyarányú, 1 200 000 főnyi csökkentését, a fegyveres erők 1955. évi 640 000 főnyi csökkentésén kívül. Ennek arányában csökkenteni fogják a Szovjetunió fegyveres erőinek fegyverzetét és haditechnikai felszerelését, valamint a Szovjetunió költség- vetésében a Szovjetunió katonai szükségleteire szánt kiadásokat. E határozatnak megfelelően feloszlatnak 63 hadosztályt és önálló dandárt, ezen belül a Német Demokratikus Köztársaság területén állomásozó három légihadosztályt, és más, több mint 30 000 főnyi létszámú harci egységeket. Mi természetesen tudjuk, hogy az említett létszámú szovjet csapatoknak Németországból való kivonása nem oldja meg a kérdést teljesen. A szovjet kormánynak gz az intézkedése csupán az első lépés. Abból indulunk azonban ki, hogy amennyiben az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország, amely csapatokat tart Németország területén, szintén intézkedéseket tenne Németországban állomásozó fegyveres erőinek csökkentésére, ez kétségtelenül előkészítené a talajt az e kérdésben teendő eltökél- tebb lépésekre. E téren szem előtt tartjuk, hogy a négy hatalom kormányainak ilyenfajta intézkedései azután a Németországban állomásozó külföldi fegyveres erők létszámának erős csökkentéséről vagy a külföldi fegyveres erőknek Németország területéről való kivonásáról szóló megállapodásra vezethetnének. Kollégáim és én kifejezzük reményünket, hogy az amerikai Egyesült Államok kormánya és Ön, Elnök Űr, személyesen teljes figyelemmel vizsgálja meg a szovjet kormány ide mellékelt május 14-i leszerelési nyilatkozatát és a maga részéről méltó módon hozzájárul a fegyverkezési hajsza megszüntetéséhez, a nemzetközi feszültség további enyhítéséhez és az egyetemes béke szilárdításához. Államaink megfelelő lépéseit kétségtelenül támogatnák más országok, ez pedig megalapozná az említett, mindent felölelő leszerelési program gyakorlati végrehajtását. Őszinte tisztelettel: N. A. Bulganyin Bulganyin elvtárs hasonló tartalmú üzenetet intézett Guy Mollet francia miniszterelnökhöz, Eden angol miniszterelnökhöz és Adenauer kancellárhoz. Eisenhower elnököt megoperálták Az AFP híre szerint a Fehér Ház szóvivője bejelentette, hogy Eisenhower elnököt szom baton a kora reggeli órákban megoperálták. Nasszer Jugoszláviába látogat Belgrád (MTI). Branko Draskovics, a jugoszláv külügyminisztérium szóvivője pénteki sajtóértekezletén bejelentette, hogy Nasszer egyip tömi miniszterelnök a nyár folyamán Jugoszláviába látogat. Tito visszaérkezett Moszkvába Moszkva (TASZSZ). Június 9-én délelőtt 9 órakor Lenin- grádból külörivonaton visszaérkezett Moszkvába Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság elnöke, felesége és a kíséretében lévő személyiségek. Visszaérkezett Moszkvába N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, D. T. Sepilov, a Szovjetunió külügyminisztere, N. M. Pegov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének titkára és a többi hivatalos személyiség is, akik Leningrádba kísérték Titot. Iskoláslányok a traktoron torvezetést tanulják és rásze- reft mezőgazdasági munkagéppel dolgoznak. A képen: Irina Ogloblina (jobbról), Inna Kozlova és Inna Zaharova, a 361. szánni iskola VIII. osztályos tanulói traktorvezetést tanulnak — (Fotó V. Kunov.) Moszkvában az ifjú termé-( szetbarátok és ifjú mezőgazda- sági kutatók központi állomásán többszáz iskolás találja meg foglalkozását. Télen az ifjú gépészek körének tagjai a traktor- és az autómotor alkatrész működését tanulmányozták, most nyáron a trakFolytatódtak a szovjet—jugoszláv tárgyalások Moszkva (TASZSZ). Szombaton délelőtt a Kremlben, magyar idő szerint 10 órai kezdettel a szovjet és a jugoszláv kormányküldöttség tovább folytatta tárgyalásait. Á francia és a magyar népet a kölcsönös rokonszenv szálai fűzik össze A Francia Köztársaság új magyar követe átadta megbízólevelét Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke pénteken, június 8-án, fogadta Jean Paul-Boncour rendkívüli követet és meghatalmazott minisztert, a Francia Köztársaság új magyarországi követét, aki átadta megbízólevelét. Jean Paul-Boncour követ megbízólevele átadásakor örömét fejezte ki, hogy ismét Magyarországon tartózkodhat. — Emlékeztetett arra, hogy a fasiszta elnyomást átélt nemzedékek sorában alig találni olyan franciát, akik ne emlékeznének arra, hogy a hitleri börtönökből megmenekülve, Magyarországon baráti fogadtatásra és hathatós segítségre találtak. Emlékeztetett arra, hogy megszűntek Franciaország és Magyarország között a vitás kérdések. Beszédét ezekkel a szavakkal fejezte be: — Bízom benne, hogy a Magyar Népköztársaság szervei viszonozni fogják a Francia Köztársaság szocialista vezetés alatt álló kormányának e tekintetben megnyilvánuló törekvéseit. Ami engem illet, ehhez a legteljesebb mértékben hozzá kívánok járulni és végül, elnök úr, biztosítani kívánom önt, hogy ennek érdekében minden tőlem telhetőt meg fogok tenni. Dobi István az Elnöki Tanács elnöke válaszbeszédében rámutatott arra, hogy a magyar nép mindig tisztelettel adózott a szabadságszerető francia nép hősies küzdelmeinek. Beszédét így folytatta: — Követ úrhoz hasonlóan a magyar kormány is örömmel veszi, hogy Magyarország és Franciaország viszonyában jelenleg semmilyen lényegesebb zavaró körülmény nem áll fenn. Az ez év elején megkötött pénzügyi, valamint árucsereforgalmi megállapodásaink megalapozták a magyar —francia gazdasági kapcsolatok a kölcsönös érdekek figyelembe vételén nyugvó továbbfejlődését és ezzel hasznos támogatást nyújtottak a két ország együttműködésének a békés egymás mellett élés szellemében történő megjavításához. Magyarország és Franciaország további közeledésére a nemzetközi feszültség enyhülése csak jótékony hatással lehet. A magyar nép és a magyar kormány arra törekszik, hogy a maga részéről is hozzájáruljon a nemzetközi feszültség csökkentéséhez a béke biztosításához. Örömmel tölt el, hogy követ úr a nemzetközi helyzet kedvező alakulásából azt a következtetést vonja le, hogy szabadabbá kell tenni a népek közötti cserefolyamatokat, így az áruk és eszmék cseréjét. Biztosíthatom önt arról, hogy Franciaország kormányának ilyen jellegű törekvései találkoznak a magyar kormány hasonló irányban tett erőfeszítéseivel. Az Elnöki Tanács elnöke ezután hangoztatta, hogy őszinte törekvésünk a két nép közötti kulturális és tudományos kapcsolatok fejlesztése. A megbízólevél átadása után az Elnöki Tanács elnöke szívé, lyes beszélgetést folytatott Jean Paul-Boncour követtel. A DISZ Tolna megyei Végrehajtó Bizottsága a Megyei Tanács Népművelési Osztálya felhívására 550 kultúrcsoport több, mint 10.000 szereplővel vett részt a Ságvári Endre Kulturális seregszemlén. A másfél évvel előbbi 160 mű ködő művészeti csoporttal szem ben óriási fejlődést fejeznek ki ezek a számok. Az immár másodízben megrendezésre kerülő Ifjúsági Seregszemle fontos eszközzé vált a fiatalok szocialista nevelésének. Nem egyszerű szórakozásról, hanem szívós kollektív munkáról, szorgalmas tanulásról kell elsősorban beszélnünk, ha a csoportok, kórusok tevékenységéről szólunk. Sok nemes emberi érzés, szocialista gondolat megértésének, átélésének iskolája volt a fiatalok számára minden közös próba s egyéni szöveg, dallam vagy lépég tanulás. — Amikor pedig színpadra léptek, szavaikkal, dalaikkal, táncaikkal a közönség tízezreit ragadták magukkal. Úgy gondoljuk a DISZ Megyei Végrehajtó Bizottság sokezer fiatal, száz és száz művészeti csoportvezető s hozzátehetjük a közönség nevében is szól most ,amikor felemeljük szavunkat az olyan igazságtalan, a tényleges eredményeket el nem ismerő bírálat ellen, mely a Tolnai Napló május 31. számában jelent meg a seregszemle tanulságairól. Nem hivatott e cikk a seregszemle előkészületeit és bemutatóit elemezni. Csupán néhány szerintünk fontos tényt és tanulságot kívánok kiemelni kulturális mozgalmunk eredményei és fogyatékosságai közül. Az első figyelemreméltó tanulság, hogy szinte kimeríthetetlen ifjúságunk tehetsége, tudásvágya. Csak a mély megbecsülés hangján lehet nyilatkozni a 172 színjátszó csoportról és vezetőikről, melyek csereműsorképpen a községek, tanyák sorát járták végig és sikert sikerre halmozták. — Gondoljunk csak a németkéri DISZ-szervezet „Kőszívű ember fiai’’ c. előadásra vagy a naki „Ut a szocializmus felé” Tsz „Bujócska” c. darabjának nagy sikerére. Vagy közismert megyénkben, hogy a tánc és népjáték igen kedves és népszerű, művészeti ág az ifjúság körében. Az idei bemutatók népi táncműsora azonban felülmúlta a közönség várakozását. Sokáig fogunk emlékezni az Alsóleperdi Állami Gazdaság fiataljainak derűs, kacagó csoportjára, mely a megyei bemutatón is méltán kapott vastapsot a Karcagi csárdásért vagy gondoljunk a Decsi Háziipari Szövetkezet leányainak megragadó bájára, játékos, ked vés táncára. A legörvendete. sebb azonban mégis az, hogy számban és minőségben is jelentősen fejlődnek kórusaink. Bár még elszórva de egyre több falusi kórussal gyarapodik, zenei életünk. Pl. a zombai, kultúrotthon énekkara alig fél- éveg működéssel dicséretes eredményt ért el. A Bartók Béla Dalosünnepély meghirdetése felemelően hatott kórusaink tevékenységére. A helyi és járási bemutatókon a legjobbak nagy meglepetést okoztak gazdag, átélt művészi műsoraik kai. A megyei dalosünnepély közönségét pedig, akik a megye legjobb kilenc kórusát hallhatták, egyemberként hódították meg. Méltón mondhatjuk, hogy ilyen magasszínvonalú hangversenyt nem hallottunk még Szekszárdon, mint június 3-án. Nehéz választani a sok jó közül, de talán mégis legkiemelkedőbbek, a legmagával- ragadóbbak a dunaföldvári gim názium, a dombóvári tanítóképző és mözsi jubiláló énekkarok voltak. Az énekkarok ilyen magasszínvonalú munkája két fontos következtetést enged levonni a zenekultúra további fejlesztésével kapcsolatban: vannak kiváló kórusvezetőink s az ifjúság jelentőg része szeret és tud énekelni, van alap e művészeti ág további fejlesztésére. Az idei év zenei sikerét tekintsük az elkövetkező években megoldandó feladatok biztató alapjának. Szeretnénk, ha a már sok sikert aratott kórusok vezetőitől tapasztalatot és erőt merítve, egyre több községben követnék a zeneértő pedagógusok, Boros Béla zombai kórusvezető elvtárg példáját és a falusi fiatalok százaival, ezreivel ismertetnék meg az éneklés gyönyörűségét, a közös évekből fakadó felnevelő érzést, vidámságot, jókedvet. Másik jelentős tanulsága a seregszemlének, hogy a DISZ és a népművelési szervek, az ifjúsági vezetők és pedagógusok nem nélkülözhetik egymást az ifjúság szocialista, kultúrá- lis nevelésében. A seregszemle közös megrendezése összeforrasztotta munkánkat a népművelés vezetőivel és gyakorlati munkásaival. A DISZ alapszervezetek valamennyien munkájuk egyik fontos részének tekintik a kulturális tevékenységet, a pedagógusok, a kultúrotthonigazgatók pedig fáradhatatlan munkával, segítőkészséggel járulnak hozzá DISZ alapszervezeteink kulturális tevékenységének sikeres kibontakozásához. Ez az együttes munka, céltudatos közös program az alapja munkánk sikerének. Csak így lehet a jövőben is előremenni. A DISZ alap szervezetek képesek csak ilyen nagyszámú fiatalt bevonni a kultúrmunkába s viszont, mint az idei seregszemle sikere bizonyítja, a DISZ alapszervezetek kezdeményezését és bennük rejlő erőt kiválóan hasznosítják a kultúrmunka vezetői hivatásuk teljesítésében. Ezúton is köszönetünket fejezzük ki Az ifjúsági seregszemle nagy sikere Válasz a „Néhány tanulság44 c. cikkre
