Tolnai Napló, 1956. június (13. évfolyam, 128-153. szám)
1956-06-08 / 134. szám
s TOLNAI NAPLÓ 1956 JÜNIUS 8. Tito elnök beszéde a moszkvai egyetemen megtartott diákgyűlésen Moszkva (Tanjug) A moszkvai egyetem nagytermében megtartott nagygyűlésen, amelyen többezer szovjet egyetemi hallgató vett részt, az üdvözlő beszédek elhangzása után felszólalt Joszip Broz Tito elnök is és többek között a következő két mondta: — Erről a helyről szeretném elmondani, hogy önök a jugoszláv ifjúságban legjobb barátaikra találnak. A jugoszláv diákifjúság a legkedvezőbben vélekedik a nagy Szovjetunió népéről. Leningrád (TASZSZ). Joszip Broz Tito marsall, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnöke, és a kíséretében lévő személyiségek június 7-én Leningrádba érkeztek. Titoval együtt érkezett N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, D. T. Sepilov külügyminiszter, N. M. Pegov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének titkára és más hivatalos személyiségek. A pályaudvaron, amelyet a Jugoszláv Szövetségi Népköz- társaság és a Szovjetunió zászlói díszítettek, Tito elnököt és — Néhány sötét esztendő után jöttünk el ide, de azok nem népeink — a szovjet és a jugoszláv népek hibájából következtek be. Azért jöttünk, hogy megbeszéléseket folytassunk az önök felelős elvtársaival, nemcsak közös barátságunk és együttműködésünk megszilárdítása érdekében, hanem, hogy gondoskodjunk az ifjúság, a fiatal nemzedék békés tanulása és munkája lehetőségének megteremtéséről. Eljöttünk, hogy az egész világ békéjének megszilárdításán munkálkodjunk. N. A. Bulganyint a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének tagjait, F. R. Kozlov, az SZKP leningrádi területi bizottságának első titkára, N. T. Szmirnov, a leningrádi városi tanács végrehajtó bizottságának elnöke és más személyiségek fogadták. A leningrádi dolgozók melegen üdvözölték Joszip Broz Ti- tot és N. A. Bulganyint. A fogadásnál díszszázad sorakozott fel, a zenekar Jugoszlávia és a Szovjetunió himnuszát játszotta. — Miért ne? Természetesen, ha meghívnak. Végül pedig egy újságíró meg kérdezte Tito elnöktől, szóba- került-e már a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége közötti pártkapcsolatok kérdése, s vajon a jugoszláv vezetők óhajtanak-e ilyen kapcsolatot teremteni? Tito elnök válaszában azt mondotta, hogy eddig még csak az államok közötti kapcsolatokról volt szó, de nem látja ■okát, miért ne lehetne e kérdés ről is beszélgetni ég miért ne állhatnának fenn ilyen kapcsolatok. — Mi kapcsolatot tartunk fenn sok más szocialista párttal és hasonló pártokkal, miért ne tarthatnánk fenn kapcsolatokat a szovjet párttal is? — Hasonló elveken alapuló kapcsolatokra gondol? — kért dezte az újságíró. — Igen — válaszolt Tito elnök. Kardelj alelnökhöz is kérdéseket intéztek az újságírók. A beszélgetés leginkább a német probléma körül folyt. Kardelj hangsúlyozta, hogy a jugoszláv álláspont e kérdésben ismeretes s igen közei áll a szovjet állásponthoz. Elmondta, hogy a német egyesítés kérdésében lépés- ről-lépésre kell haladni. Arra a kérdésre pedig, milyen összefüggést lát a leszerelés és a német probléma között, Kardelj alelnök azt vázolta: reális kilátások vannak a leszerelés kérdésének előbbrejutására s ez hozzájárulna a német kérdés megoldásáhez is, de természetesen közös erőfeszítéseket kell tenni mind az egyik, mint pedig a másik kérdés megoldása érdekében. A Borba a moszkvai tárgyalásokról Belgrád (Tanjug). A Borba csütörtöki számában „Az amerikai közvélemény Tito elnök moszkvai látogatását központi világeseménynek tartja” címmel kommentárt közöl a new- yorki tudósítójának tollából. A Borba az első oldalon közli, hogy Belgrádban jegyzőkönyvet írtak alá a Jugoszlávia és a Szovjetunió közötti árucsereforgalom kibővítéséről. A jegyzőkönyv értelmében az év végéig mindkét részről husz- milló dollár értékű árut szállítanak. (31. folytatás.) Intett a lánynak, mire az szó nélkül fölállt. Erdősi egy jól öltözött fiatalembert hozott magával. Leültek és az idegen az asztalra könyökölt. — Mi a terve? — kérdezte tőlem minden bevezetés nélkül. — Amerikába szeretnék jutni..s — Na igen és mennyi pénze van? — Pár schilling ... — Na igen... azzal nem jut messzire... Bosszantott a nyegle hang, ahogyan ez a fiatalember beszélt. — ... Ha eddig eljöttem pénz nélkül, tovább is megyek. — Erdősi nagyot nevetett erre. — Szeretem ezt az optimizmust ... Ilyen emberek kellenek nekünk. Igyunk. És ivott, én éppen csak megnyaltam a pohár szélét. — Fölhajtani. — Nagyon erős és éhes vagyok ... — Az éhség jó dolog — kezdte az idegen. — Ha az emberek nem lennének éhesek, semmit se lehetne velük kezdeni. Különösen a disszidensekkel. Az éhes ember nem mérlegeli a dolgokat, az éhes ember vakmerő forradalmakra képes, — mert a forradalmakat mindig Tito és Kordái] beszélgetése amerikai újságírókká! Vorosilov fogadásán A belgrádi rádió moszkvai tudósítója beszámolt K. J. Vo- rosilovnak, a Szovjetunió legfelső Tanácsa Elnöksége elnökének, Tito elnök tiszteletére adott szerda esti fogadásáról. A Kreml nagytermében a külföldi újságírók, de főleg az amerikaiak, ahogy az már ilyen esetekben szokás, körülvették T'ito elnököt és különböző kérdéseket intéztek hozzá — írja a tudósító. Tito elnök közvetlen hangon angolul válaszolt a hozzá intézett kérdésekre. Az amerikai Columbia Broadcasting System munkatársa felhívta Tito elnök figyelmét, hogy McCarthy szenátor, Know- land szenátor, köztársasági párti vezér támogatásával törvényjavaslatot terjesztett elő a szenátusban a Jugoszláviának nyújtandó mindennemű amerikai segély teljes megvonására, Tito moszkvai beszéde miatt. Tito elnök azt válaszolta, tudja, hogy McCarthy szenátor Jugoszlávia ellensége, ő azonban nem fontos személyiség. . — Emiatt az Egyesült Államokkal fennálló viszonyunk nem szenved kárt, olyan baráti marad, mint korábban volt. Közbeszólt egy másik amerikai újságíró is, aki megkérdezte Tito elnöktől, nem gondolja-e, hogy éppen Jugoszlávia se gíthetné elő a Szovjetunió és az Egyesült Államok közeledését? Tito elnök azt válaszolta, hogy ez igaz, ő is úgy véli, hogy Jugoszlávia segíthet e tekintetben, mégpedig nemcsak az amerikai—szovjet viszony, hanem a Szovjetunió és más országok közötti viszony megjavításában is. Ezután ismét az amerikai rádióállomás munkatársa szólalt meg és félig tréfásan azt mondotta: itt az ideje, hogy Tito elnök ellátogasson Washingtonba is, majd megkérdezte Tito elnöktől, szeretne-e Washingtonba menni? Tito nevetve válaszolt: Eisenhower elnök saj tóértekezlete Washington (MTI). Eisenhower elnök szerdán sajtóértekezletet tartott. Sajtóértekezletén kül- és belpolitikai kérdésekkel foglalkozott. Különösen hosszasan szólt az amerikai segélyprogramról, amelynek ösz- szegét — mint ismeretes — több mint egy milliárd dollárral akarják csökkenteni. Az elnök a külföldi segély- programot kapcsolatba hozta azzal a ténnyel, hogy most van a második világháborúban vég rehajtott normandiai partraszál lás tizenkettedik évfordulója. Ezzel összefüggésben kifogásolta a segélyprogram csökkentését, és azt hangoztatta, hogy Amerika „amíg nem lövöldöznek, addig tizedannyi pénzt sem költ, mint amennyit akkor keltene, ha lövöldöznének.“ Az amerikai elnök utalt a törvényhozás egyes tagjainak követelésére, hogy szüntessék meg a segélyt Jugoszláviának, arra való tekintettel, hogy „szemlátomást kibékülés folyik Tito marsall és az oroszok között, s a Tito szovjetunióbeli látogatását illetően feltett kérdés re válaszolva kijelentette, hogy ezt Amerika szempontjából „nem tekinti teljes egészében veszteségnek.“ Eisenhower ezután kitért s különböző semleges országok magatartására. A többi között azt mondotta, hogy véleménye szerint ennek „nem kell minden körülmények között katasztrofálisnak lenni az Egyesült Államokra nézve.“ Kijelen tette, hogy az Egyesült Államoknak „nem kell fennakadnia egyes országok különleges magatartásán.“ Az amerikai elnök ezt követően a gazdaságilag fejletlen ázsiai országoknak és más országoknak juttatott gazdasági segítségről szólott. Elismerte, hogy e téren „történtek hibák“. Az elnök szerint, ha az Egyesült Államok segélyben részesít más országokat, ezzel „saját biztonságának érdekeit is szolgálja.“ Mint hozzátette, ez az oka annak, hogy a segélyprogram elnevezését „kölcsönös biztonsági programra“ változtatták. Eisenhowernek a sajtóértekezleten több kérdést tettek fel, egyebek között Twining- nek, az amerikai légierők vezérkari főnökének moszkvai meghívását is szóvátették. Az elnök erre válaszolva kijelentette, semmi okot sem lát arra, hogy felelős tisztek nem menjenek el a Szovjetunióba.“ Tito Leningrádba érkezett Barátságunk hatalmas tényező a békéért vívott harcban K. J. Vorosilov fogadása Tito elnök tiszteletére Moszkva (TASZSZ). K. J. Vo rosilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke szerdán a Kreml palotában fogadást adott Joszip Broz Tito- nak, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnökének tiszteletére. A vendégek között jelen voltak a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Moszkvában tartózkodó kormányküldöttségének tagjai Kim ír Szén vezetésével. Jelen voltak a Moszkvában működő diplomáciai képviseletek vezetői és munkatársai is. A fogadáson Vorosilov pohárköszöntőjében a következőket mondotta: — Összegyűltünk itt annak tiszteletére, hogy a Szovjetunióban tartózkodik országunk nagy vendége és barátja, Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnöke és a baráti Jugoszláviának őt kísérő vezető személyiségei. A szovjet nép nagy lelkesedéssel és örömmel fogadta az önök látogatását, kedves barátaink. Népeink történelmi hagyományai, a marxizmus—le- ninizmus alkotó szellemű tanításán alapuló szocialista érdekek közössége, a két ország külpolitikájának békés céljai a legkedvezőbb feltételeket teremtik meg ahhoz, hogy Jugoszlávia és a Szovjetunió között kölcsönösen szívélyes kapcsolatok fejlődjenek ki a két ország népeinek javára. Országaink alapvető érdeke, hogy politikai, gazdasági és kulturális téren szorosan együttműködjenek és kicseréljék az új élet építésében szerzett tapasztalataikat. Ez az együttműködés máris meghozta gyümölcseit. Hőn óhajtjuk, hogy barátságunk szakadatlanul erősödjék és virágozzék a területi épség és a szuverenitás kölcsönös tiszteletbentar- tása, a belügyekbe való be nem avatkozás lenini elvei alapján. Szilárd meggyőződésünk, hogy kedves vendégeinket is hasonló törekvés és óhaj tölti be. Bizonyítják ezt Tito elvtárs Moszkvai megnyilatkozásai, amelyeket őszinte baráti érzelmek hatottak át a Szovjetunió iránt. A Szovjetunió és Jugoszlávia baráti viszonyának és sokoldalú kapcsolatainak fejlesztését kétségtelenül örömmel üdvözli minden szocializmust építő ország. E kapcsolatok fejlődése elő fogja segíteni a demokrácia és a szocializmus nagy történelmi ügyének újabb győzelmét. Barátságunk hatalmas tényező a békéért vívott harcban. Erősítését — remélem — megelégedéssel üdvözli minden békeszerető nép, és különösen azoknak az ázsiai és afrikai országoknak a népei, amelyeknek békére van szükségük, hogy megszüntessék a gyarmati elnyomás következményeit, megszilárdítsák szabadságuk és nemzeti függetlenségük alapjait. Tito elnök válaszbeszédében hangoztatta: — Nemcsak azért érkeztünk az Önök országába, hogy ki- bővítsük együttműködésünket, hanem azért is — ez megfelel külpolitikánk alapelveinek —, mert együtt akarunk működni minden néppel. Ezért utaztunk ide is ebbe a nagy országba, amely óriási áldozatokat hozott és a fő terheket viselte a második világháborúban, és a többi szövetségessel együtt győ zelmes befejezéshez juttatta a második világháborút. Elmondhatom, hogy számunkra nem nehéz megtalálni a közös nyelvet e nagy ország vezetőivel. A szovjet vezetők részéről teljes megértésre találtunk Jugoszlávia iránt és nekem az a meggyőződésem, hogy itteni megbeszéléseink is nagy szolgálatot tesznek majd a béke ügyének. Hisszük és reméljük, hogy eljön az idő, amikor a nemzetközi problémákat nem erőszakkal, fegyverekkel, hanem kizárólag békés tárgyalások kai fogják megoldani. Beszéde végén Tito elnök a nagy Szovjetunióra, a világ békéjének megszilárdulására, a nagy szovjet népre emelte poharát és köszöntötte a megjelent vendégeket. A fogadás szívélyes, baráti légkörben folyt le. A megjelentek részére nagyszabású hangversenyt adtak. Az angliai Lang-tigy London (MTI). Az angol közvélemény figyelmének középpontjában Lang neves ügyvéd ügye áll. Lang az Imperial Chemical Industrienek, a világ egyik legnagyobb vegyipari trösztjének évi 5000 fonttal dotált jogtanácsosa volt. Allambiz- tonsági okokból elbocsátását határozták el. Az indokolás: Lang felesége férjhezmenetele előtt a kommunista párt tagja volt. Januárban vállalata felhívta Lang-et, mondjon le állásáról. A kormány ugyanis nyomást gyakorolt a vállalatra Lang eltávolítása érdekében. Az állami rendelések visszavonásával fenyegették a vállalatot, ha nem akadályozzák meg, hogy Lang bizalmi beosztásában titkos értesülésekhez férhessen hozzá. Lang azonban nem volt hajlandó megválni állásától. Most, amikor elbocsátása küszöbön áll, Lang nyilatkozott több angol lapnak. A Times-nek adott nyilatkozatában elmondta, hogy sohasem rokonszenvezett a kommunizmussal. A háború alatt a katonai hírszerző szervezetben dolgozott és mint vezérkari tiszt a legtitkosabb állambiztonsági teendőket látta el. A Daily Herald-ban Lang elmondotta, hogy az ellene folytatott hajsza Mccarthy-sta voy násokat mutat. f Az angol lapok az ügy alapos kivizsgálását követelik. A Daily Herald vezércikkben foglalkozik az esettel és a politikai boszorkányüldözés megakadályozásáért száll síkra. A Daily Telegraph „tiszta Mccarthyz- mus”-nak minősíti a Lang- ügyet. Egy fiatal angol atomludöst megölt az áram Az United Press hírügynökség harwelli jelentése szerint az angol atomerőhivatal hétfőn be jelentette, hogy Graham Mockins harmincnégyéves főj munkatárs Harwellben egy új protongyorsító kipróbálása közben áramütés következtében meghalt. Ssamos Rudolf: Amerikából jöttem... Kalandos történet az' éhes emberek segítették győzelemre. Ebben az egy kérdésben a Nyugat sokat tanulhat még az orosz példából... ott is az éhes emberek döntötték meg a cári hatalmat... — Előre hajolt és szúrósan nézett a szemembe. Közben körmével a pohár szélét kocogtatta. — Éhes emberek kellenek nekünk... A kenyér otthon van Magyarorszá gon. A mi kenyerünk és ezt nekünk vissza kell szereznünk a kommunistáktól és minél több lesz idekint az éhes ember, annál több lesz a honfoglaló harc- ra kész katona ... Uj honfoglalás ; .. — Hagyd ezt, Kálmán — szólt közbe Erdősi — ... A ti honfoglalástok még odébb van, nézzük inkább, miből élünk idekint. — A politika az politika ... — húzta el sértődötten száját az idegen. — Az üzlet viszont üzlet... — Egészségedre — emelte poharát a másik... — Segíteni szeretnék magán — fordult hozzám Erdősi — egy kis munka ... Néhány csomagot kellene a kikötőből kihozni... Nem feltétlenül szükséges, hogy a főkapun szállítsuk, lesznek segítőtársai is... Alig félórás munka és kétszáz schillin- get fizetünk... — Értem ... Lehetőleg senki se lássa? — Remek, — örvendezett az idegen. — Maga értelmes fiatalember. — Arról van szó — hajolt hozzám suttogva Erdősi —, hogy a magyar emigrációnak érkezett néhány láda anyag és Ausztriában nagyon sok kommunista kém dolgozik... Ezért jelszavunk, csak semmi feltűnést ... — Mennyit fizetnek? Kétszázat? Az idegen a tárcájába nyúlt és ötven schillinget rakott elém. — Itt az előleg. Ez símán ment — gondoltam. Hasonlóan vélekedtek a dologról Erdősiék is, mert újabb italt rendeltek. Nekem ki keL lett mennem. Kérdeztem merre találom meg a ... — Hé, fiú — intett az idegen egy fehérkabátos hozzám hasonlókorú legénynek —, mutasd meg ennek az úrnak, merre lehet.;. — Igenis, uram — hajolt meg a fiú. — ... Erre tessék... — Szaporán lépkedtem a fiú után és amikor egy szűk, rosszul világított folyosóra értünk, aho az egyik vakablakban egy le csúszott nadrágú férfi horkoll részeg bódulatban, a fiú szembe fordult velem ... — Te magyar vagy? — Igen ... —Minek jöttél ide? — Hogy-hogy minek? ... É; te minek jöttél? — Az más ... Itt lakom hátú az udvarban, mindjárt a kapu val szemben, tudod, ahogy be jössz az: utcáról, mindjárt szem ben ... Ha azok ott bent be rúgtak, gyere hozzám ... Ko pogj hármat, de ne ijedj meg ha egy fekete alak nyit ajtót csak mondd azt... Hello, Jony Tudod, az is itt dolgozik — . fiú körülnézett és suttogta — a ópiumban, boy ... nagyon ren des néger gyerek. A hátunk mögött kivágódot az ajtó. (Folytatjuk.)
