Tolnai Napló, 1956. június (13. évfolyam, 128-153. szám)

1956-06-08 / 134. szám

1956 JÜNIUS 8. TOLNAI NAPLÓ 3. PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS fi begyűjtés eredményeit felhasználva, a nevelő munka i fokozásával erősíthetik a majosi kommunisták pártszervezetüket Majos község dolgozó paraszt jai jól kezdték az idei eszten­dőt a begyűjtés területén. Ez tovább is folytatódott, úgy, hogy napjainkban már a sertés beadás féléves tervét 110, az öt hónapos tejbeadás tervét 101, a baromfiét 103 és az egész évi tojásbeadás tervét 106.8 száza­lékra teljesítették. Ezzel máso­dikok a bonyhádi járásban. E jó eredmények betudhatok annak is, hogy komoly ver­senymozgalom indult meg a be adási tervek tervek teljesítése érdekében. Több mint 70 gazda tett vállalást, hogy egész vagy félévi tojás, baromfi, vagy ser­tésbeadási kötelezettségét ha­táridő előtt teljesíti. A vállalá­sok nemcsak papíron történtek meg. Az adott szó nemcsak a pusztába, kiáltó szó maradt, ha­nem valamennyit becsületes tett követte. Élenjárt ebben a Kossuth Termelőszövetkezet, amely egész évi tojás, féléves sertés és baromfibeadását már május 8-án teljesítette. De az olyan gazdák is, mint Seres Sándor 10 holdas dolgozó pa­raszt, aki egész évi tojás, ba­romfi, sertés és tej beadási kö­telezettségét már teljesítette. De ugyanígy lehetne sorolni Haán Henrik, Kiss János, Kri- zsán János és a többi jól telje­sítő dolgozó parasztok nevét, eredményeit. A jó eredmények elérésében természetesen nagy szerepe van a községi pártvezetőség és az alapszervezet vezetőségének, a párttagoknak is. Ez elsősor­ban abban mutatkozik meg, hogy a tanáct.sal, a pártszerve­zet vezetőinek jó a kapcsolata. Közösen beszélik meg a pro­blémákat, s a tanács a begyűj­tés dolgozóival karöltve igyek­szik dolgozni, mozgósítva az állandó bizottság tagjait. Hogy mennyire segíti a tanács a begyűjtés dolgozóit, arra az alábbi példa igen szemléltető. A tanács titkára, Szőts Titusz elvtárs a begyűjtési megbízot­tal, Balta Józsefnével a beüte- mezéseket figyelembevéve, a rendelkezésnek megfelelően már négy hónappal a beadási idő előtt” meglátogatják a gaz­dákat szúrópróbaként, hogy biztosítva van-e a megfelelő beadásra szánt sertés. Leg­utóbb három helyen voltak Makrai Istvánéknál, Szőts Ambruséknál és Szalai Anta- léknál. Megállapították, hogy jószágállomány mindenütt bő­ségesen van, de a beadási idő­pontig az állatok a megfelelő súlyt nem érhetik el. Makrai Istvánéknál például anyadisznó és süldők is voltak. Először úgy gondolták, hogy majd le- fialás után a meghizlalt anya­disznót adják be, hisz a süldők még kicsik, a megfelelő súlyt nem érhetik el, csak később. Együttesen megbeszélték itt az­tán, hogy egyrészt milyen hely­telen anyadisznót levágni, amelyet a törvény csak bizo­nyos fenntartással enged meg, másrészt azt, hogy milyen jö­vedelemforrástól fosztanák meg magukat. Azt tanácsolták nemcsak a Makrai István ese­tében, hanem a többiekében is, hogy vegyék meg a hízókat, hisz a sajátjukat majd később szabadon úgyis eladhatják. A beszélgetésnek meg is volt az eredménye, hisz mind a hár­man már teljesítették beadási kötelezettségüket. Természete­sen ügyelnek azonban arra is, hogy a begyűjtés folyamatos le­gyen s a beütemezést betart­sák, valamint a jövő begyűj­tési évre is biztosítva legyen a dolgozó parasztoknál a meg­felelő hízónak való. A pártszervezet tehát a be­gyűjtést, általában megfelelően irányítja. Ami azonban a leg­fontosabbat, az érdekében folyó felvilágosító, nevelő munkát il­leti, már nem ilyen jó a hely­zet. Nem mondható ilyen jó­nak, hiszen nem segíti, hogy a pártszervezet számszerűleg is erősödjön, elsősorban a dolgo­zó parasztok köréből. Ebben a tekintetben úgy is hiba van a pártszervezetnél, hiszen az alapszervezet tagjai közül alig van dolgozó paraszt s azoknak is egy része különböző vállala­toknál dolgozik, s csak a csa­ládtagok művelik a földet. Fel­tétlenül szükség van tehát a nevelő munka megjavítására, nemcsak az alapszervezet ilyen irányú erősítése szempontjá­ból, hanem azért is, hogy az eddig elért jó eredmények ma- radandóak legyenek. Megszerettem falut a Számuk nagyon sokra gya­rapodott, amióta az első cso­port pártmunkás elindult a falvakba, a termelőszövetke­zetek és gépállomások élére, hogy segítsenek. Lelkiismere­tes, odaadó munkájuk mdr| érleli gyümölcsét, a termelő- szövetkezetekben és a gépál­lomásokon, ahol példúsább a rend, a fegyelem, mint azelőtt bármikor. Ez év januárjában a tél kellős közepén új igazgató ér­kezett a várdombi gépállo­másra. Albert Károly építész­mérnöknek tanult, és amikor arra kerül a sor, hogy falura kell jönni segíteni, az elsők között volt, aki jelentkezett. Úgy gondolta, nagy szükség van építészekre, de mire ren­deltetési helyére ért, máskép határoztak. Kinevezték igaz­gatónak a várdombi gépállo­másra. Albert elvtársat kerestük fel a napokban és elbeszélget­tünk arról, hogyan szerette meg a falut, az új munka­kört. — Kissé szokatlanul hat, — válaszolta —, hogy építész létemre gépállomási igazgató lettem. Bevallom a kezdet kezdetén nem a leggördülé­kenyebben ment minden. — Igaz, még ma is sokat kell tanulni, tapasztalni, mire tel­jesen megismerem azt a mun­kakört, amelyet máris szere­tek. — Emlékszem a gépállomá­son töltött első napjaimra, amikor a párttitkárral, Bán­hegyi elvtárssal együtt elláto­gattunk a szerelőcsarnokba, imerkedtünk a traktorosokkal és én a gépekkel *s> amelyek­kel okosan, jól kell gazdálkod nunk, dolgoznunk. Nem sok még az a félév, amelyet eddig a gépállomáson eltöltöttem és az eddig megtett út sem volt a legsímább, de őszintén me­rem mondani, hogy megsze­rettem ezt a munkát, a falut és a benne élő, dolgozó embe­reket. — Milyen segítséget kap a megyei igazgatóságtól? — Különösen Horváth Jó­zsef elvtárs, a gépállomási • • • igazgatóság főagronómusa lá­togat el sűrűn hozzánk. Min­den esetben együtt jártuk be a határt és sokat magyarázott hogyan, mit kell tenni. Kevés azonban ez a segítség. Az igaz gatóságnak előbb észre kel­lett volna venni, hogy több szakmai segítségre szorulunk. A helyzetünk annyiból volt szerencsétlen, hogy a főagro- nómus és a párttitkár is tel­jesen új ember volt a gépállo­máson, majdnem egyidőben kerültünk ide. A határozat­lanság, az emberek, a terület nemismerése, csak nehezítette munkámat. Igaz, történt már változás, papíron hozzánk irá­nyították Höss Péter elvtár­sat, állattenyésztési agronó- musnak — aki másnap bevo­nult katonának — és Bodrogi Alajost, aki még mindig a bonyhádi gépállomás főagro­nómusa. így aztán papíron meg is lenne a szakvonal, de nagyon szeretném, ha való­ságban is megtörténne. — Hogyan készülődnek a nyári kampányra? — Nem kisebb feladatot kell megoldanunk, mint a ke­nyérgabona veszteségmentes betakarítását és ezzel egyidő­ben a soronkövetkező növény ápolást. A nyári gépek, a kombájnok, arató- és cséplő­gépek kijavítása megtörtént. A szemle június 12-én lesz, de addig a beosztott cséplőgép felelősök mégegyszer beindít­ják a gépeket. Megoldjuk a kombájn szalma azonnali le- takarítását és a tarlóhántást is. Lelkiismeretesen készü­lünk erre a nagy munkára, hiszen legnagyobbrészt tőlünk függ körzetünk 14 termelőszö­vetkezeti tagságának jövőévi kenyere. Az igazgató fiatalember még, aki hatalmas akarással győzi le a mindennap eléje tornyosuló akadályokat. Ne­héz, de szép munka ez, hiszen nemcsak gépekkel, hanem el­sősorban emberekkel dolgo­zik együtt és száz, meg száz emberről, családról gondos­kodik, amikor segít a falu szocialista mezőgazdaságának kialakításában. Hegyem biztosíthatjuk 3 35 mázsás kukoflea^rmésf Ez az az időszak, amely nagy próba elé állítja a mezőgazda­ság dolgozóit. Annyi ilyenkor a munka a határban, hogy min­den rendelkezésünkre álló esz­köz kihasználására szükség van, hogy a termésátlagokat, a párt és a kormány által meg­határozott arányban emelni tudjuk. S különösen azért is kritikus időszak ez egészen augusztus közepéig, mert az ebben az időszakban előforduló munkák elvégzésétől függ, hegy milyen termést takarí­tunk be, hogy lesz-e jószágaink nak elég takarmány a télire. A többi között nagyon fontos a kukorica termelés emelése is. Tudomásom szerint az a cél, hogy megyei viszonylatban a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok elérjék a holdan- kénti 35 mázsás kukoricater­mést és minden lehetőséget használjanak ki az egyéni gaz­dák is, hogy minél több kuko­ricát takaríthassanak be. A kukorica alapjában véve nem igényes növény. Azt azonban megköveteli, hogy a megfelelő időben mindig szaba­dítsák meg a gyomoktól, s szá­mára elegendő nedvesség le­gyen. Ezt kell biztosítani úgy, hogy közben a kézi munkaerő legnagyobb részét, a szénabe­takarításra, a cukorrépa, vala- njint a takarmányrépa kapálás ra és a szőlőben előforduló munkákra összpontosítsák. Sze­rintem ezt meg lehet oldani, mégpedig a gépek fokozottabb kihasználásával. Mint gyakorlott agronómus, meggyőződésem, hogy abban a kukoricatáblában, ahol három­szor, négyszer, sőt ötször elvé­gezték a kapálást, megterem az a kukorica mennyiség, amit remél nek a földtől. Szerintem a ku­korica tőközi kapálása nem is annyira lényeges, mint a kuko­rica sorközi kapálása. Tehát a sorközi kapálást — ami lénye­gében legfontosabb — minde­nütt meg lehet oldani, vagy traktorvontatású (zetor, vagy Lanz—Bulldog), vagy lóvonta- tású ekekapával. Ezzel kettős célt érünk el. Biztosítjuk a ku­korica számára, hogy gyom­mentes legyen, és az évelő gyo­mokat állandóan irtani tudjuk, nem vonják el a növénytől a nedvességet és a többi tápanya got. Másodszor pedig azt a célt érjük el, hogy a mostaná­ban gyakori esőzések következ­tében megrepedezett földön elzárjuk a nedvesség elpárolgá­sának lehetőségét. Mi itt a gazdaságban ötször, sőt hatszor kapáljuk meg gép­pel a kukoricát. Ezt a munkát abban az esetben is elvégez­zük, ha a kukoricatáblában ke­vés a gyom. És javasolom a tér melőszövetkezeteknek is, hogy ne sajnálják a költséget és az időt, kapáltassák meg a gép­állomásokkal, illetve kapálják meg maguk a kukoricát, leg­alább ötször, ha máshol nem, a sorok közét. Minden kapálás legalább 2 mázsa kukorica ter­méssel jelent többet. Elmondta: Kalo János a Lengyeli Tangazdaság főagronómusa. w Kovács Ignác és Kisvárdai Antal csehszlovákiai tapasztalataiból Még valamikor az év elején történt. A közigazgatásilag Bonyhádhoz tartozó Ladomány-pusztán az elmúlt ősszel ala­kult Haladás Termelőszövetkezetbeliek közül Kaploczki József, Vanya János és Kovács Ignác a szövetkezet elnöke elkezdtek utánajárni annak, hogy kimehessenek Csehszlo­vákiába tapasztalatcserére. Az illetékesek az új közös gazda­ság tagjainak kérelmét helyeselték, s támogatták. így tör­tént, hogy ez év tavaszán 22 tagú termelőszövetkezeti kül­döttség (köztük nyolc I. típusú tszcs tag, illetve egyéni gazda) Csehszlovákiában volt. A küldöttség Udvard község­ben egy 7000 holdas kollektív gazdaságban töltötte a nyolc napot. Hogy mit láttak, mit tapasztaltak? Arról beszéljen Kovács Ignác, a szövetkezet elnöke és Kisvárdai Antal a szövetkezet agronómusa. Elsőnek az elnöknek adjuk át a szót: — A JRD-nek (ez a szövetkezetek elnevezésének rövidí­tése) elsősorban a szervezeti felépítését tanulmányoztam, fő­leg arra voltam kíváncsi, hogy formailag hogy néz ki a mezőgazdaság szocialista átszervezése. Ezenkívül azt tanul­mányoztam, hogy milyen irányítás van a közös gazdaságban. A fentiekkel kapcsolatban dióhéjban elmondva a következő­ket tapasztaltam: — A testvéri Csehszlovákiában a párt és az állam nem ad lehetőséget arra, hogy egy községben egynél több közös gazdaságot is, létesítsenek. Egy községben, illetve városban egy JRD van, s aki szakítani akar az egyéni gazdálkodással, az csak ide léphet be. Ez a Csehszlovák Köztársaság sajátos viszonyai között eredménnyel járt, de szerintem nálunk, leg­alábbis a mi vidékünkön nem lenne eredményes. Különben a dolgozó parasztok Csehszlovákiában is, csak úgy, mint nálunk, az önkéntesség elve alapján lépnek a közös gaz­daságba. A termelőszövetkezetbe való belépés a dolgozó pa­rasztok számára azonban korántsem olyan kedvező feltéte­lek között történik, mint nálunk. Csehszlovákiában w bevitt gazdasági felszerelések és az állatok után az illető dolgozó paraszt az első öt esztendőben nem kap semmit. Majd csak az öt év után kezdik el törleszteni a közösbe vitt gazdasági felszerelések és jószágok értékét. Válamennyiőnknek tetszett, — s helyes lenne, ha ennek bevezetését nálunk is megvizsgálnák az illetékesek, hogy a JRD-ben minden hónapban osztanak munkaegységelőleget. Ez úgy van. hogy év elején a közös gazdaság vezetői maguk készítik el a termelési tervet, s ezt az illetékes állami szer­vek felülvizsgálják. Ha a terv reális, akkor a tervezett pénzbevételt az állam a JRD-nek a gazdasági év végéig elő­legezi. így biztosítva van, hogy pontosan minden hónapban adjanak munkaegység előleget. Az udvardi JRD-ben 8 korona havi munkaegységelőleget kap minden tag. A tagok munkájának elszámolási rendszere hasonló a miénkhez, a teljesített munkaegységek arányában történik. Ezzel kapcsolatban azonban kifogásolni lehet, hogy lazák a normák. Efyy-egy tag naponta könnyen teljesít két munka­egységet is, úgyszólván átlagos, hogy egy-egy tsz-tag 2 munka­egységet teljesít naponta. Javaslatunkra az elnök megígérte, hogy felülvizsgálják ezt a kérdést. A vezetés alapjábavéve nem különbözik a miénktől. Azonban jóval kevesebb függetlenített ember vezeti a gazda­ságot, mint nálunk Udvardon a 7000 holdas gazdasághoz egy függetlenített elnök, egy függetlenített agronómus és 5 függetlenített brigádvezető van. Ez a viszonylag kevés füg­getlenített vezető a tagok bevonásával nagyszerűen tudja irányítani a közös gazdaságot. Helyes lenne szerintem, ha az illetékesek nálunk is megvizsgálnák állami gazdaságokban is, meg termelőszövetkezetekben is, hogy miként lehetne csökkenteni a nem produktív munkát végzők számát. A vezetőkön kívül több taggal is beszéltem és az a ta­pasztalatom, hogy elégedettek, nagy kedvvei dolgoznak. És csak azt mondhatom, hogy mint kezdő tsz-elnök, sokat tanul­tam és sokat tapasztaltam, amit itthon hasznosítani tudok. S volt szerencsém meggyőződni arról, hogy milyen vendég- szerető a csehszlovák nép, hogy milyen nagy lendülettel, s céltudatosan építi a szocializmust, — fejezte be mondani­valóját a tsz-elnök. Az agronómus, Kisvárdai Antal főleg a termelés gyakor­lati kérdéseivel kapcsolatos dolgok iránt érdeklődött, a ter­melés emelésével kapcsolatban szerzett sok hasznos tapasz­talatot. A következőkben ő mondja el röviden tapasz­talatait. (Lapunk legközelebbi számában folytatjuk.) Á „Tartsák be az alapszabályt — jobbak lesznek az eredmények a kisvejkei Boldog Szabadság Tsz-ben11 című cikkről —y-a. A Tolnai Napló május 18-i számában a fenti címmel cikk jelent meg. Az írás lényege az volt, hogy a kisvejkei Boldog Szabadságban — bár jók az eredmények —, de jobbak is lehetnének, ha maradéktalanul minden pontját betartanák az alapszabálynak. A cikk írója, Bognár István alapjában véve helyesen mutatta meg a ter­melőszövetkezet vezetőségének a hibák gyökerét és kijavítá­suk módját. Ezért a szövetkezet elnöke a szerkesztőséghez má­jus 28-án írt levelében kö­szönetét is mondott. S mint ezt levelében írta Huszti Lajos elvtárs, a szövetkezet elnöke, a -vezetőség a cikk alapján meg­vizsgálta, hogy melyik tagnak van több jószága a háztáji gaz­daságban a megengedettnél, s intézkedett, hogy a hibák meg­szűnjenek. Sajnos azonban a cikk írója Bognár István olyan hibát is követett el a kisvejkei esettel kapcsolatban, ami meg­követeli, hogy visszatérjünk a cikkre. A kisvejkei Boldog Szabad­ság Tsz-ről írott cikkben két ténybeli tévedés és két név- elírás van. íme az egyik: „Szarvasmarha is van elég, mintegy 50 darab...“ Nem 50 darab szarvasmarha van a tsz-ben, hanem 110, s ebből 40 darab a tehén. Az elírásért ez esetben az újságírón kívül hi­bás az adatot közlő Bíró Már­ton is. Egy másik helyen olyan meg­állapítást tesz a cikkíró, hogy „A sertésgondozók nótát kap­tak, jó munkájukért, de malac meg nine;' — mondja az egyik asszony.“ A két sertésgondozó Borza Péter és Sztanyik Jó­zsef e sorok olvasása után jo­gosan méltatlankodtak. A való­ság ugyanis az, hogy megérde­melték a nótát, mindketten ki­fogástalanul dolgoznak. Ebben az évben is legutóbb az általuk gondozott sertéseknél 7.5 volt a fialási átlag. Ennyit erről. A két névelírással kapcso­latban a következő a helyzet. Van egy mondat, mely szerint „...Hetesi Józsefnek például 1200 ölet adtak kukoricának, azonkívül két darab kerti föl­det — 300—300 ölet — mind­ezek mellett egy hold szőlője is van, amely azonban szántó­földként szerepel.“ Hetesi Jó­zsef nevű tagja jelenleg nincs a szövetkezetnek. A községben van ugyan egy Hetesi József, de ő évekkel ezelőtt volt tagja a tsz-nek. Van a tsz-nek azon­ban egy Hetesi János nevű tagja, s mindenki — maga He­tesi János is — úgy véli róla van szó. És Hetesi János ne­heztelt. Megnyugtatjuk, nem róla van szó, mindenki tudja, s ez alkalommal mi is ide írjuk, hogy ő a szövetkezet egyik legszorgalmasabb, legbecsüle­tesebb tagja, s neki sem jó­szága, sem háztáji földje nincs több az alapszabályzatban megengedettnél. Hetesi József neve az újságíró hibájából ke­rült az újságba. Szerepel a cikkben még egy Sziszter Ferenc is. Ilyen nevű tag sincs a tsz-nek, sőt a köz­ségben sincs ilyen nevű tag. Ezért az elírásért is elsősorban Bognár Istvánt terheli a fele­lősség, s a fenti hibájáért a lap szerkesztőbizottsága fele­lősségre is vonta.

Next

/
Thumbnails
Contents