Tolnai Napló, 1956. június (13. évfolyam, 128-153. szám)

1956-06-06 / 132. szám

I I'M. M. 3. Erős pártszervezet — jól működő termelőszövetkezet Tapasztalatok a kakasdi Gábor Áron Tsz pártszervezetének munkájáról Már hírt adtunk arról, hogy | a kakasdi Gábor Áron Termelő szövetkezetben a tavaszi mun­kák megkezdése idején is azt tartották szemelőtt, hogy a ké­sői kitavaszodás és az árvíz okozta késedelem miatt, vala­mint a tavalyi eredményekhez képest a termésátlagok 3 száza lékos növelése megköveteli a gyorsabb, s mégis minőségi munkát. Ennek szellemében Igyekeztek dolgozni is, és jó eredményeket érték el a vetési munkák sikeres befejezése te­rületén, valamint a nagyobb termést biztosító talajerő után­pótlás megoldásában. Arról is írtunk, hogy ezek A JÓ EREDMÉNYEK NEM SZÜLETTEK MAGUKTÓL. | Szívós, gyakorlati és felvilá­gosító, szervező munka ered­ménye volt ez, amelyet a párt- szervezet, a kommunistákon, DISZ-fiatalokon keresztül vég­zett. A cikk befejezéseként ar­ról írtunk, hogy továbbra is ilyen következetes harcra van szükség ahhoz, hogy a Központi Vezetőség határozatának, saját érdeküknek eleget tegyenek. Megállapítható, hogy a párt- szervezet azóta is igyekezett e munkának eleget tenni. A meg­felelő minőségben elvégzett ve­tés után a területeket a terme­lőszövetkezetekben kiosztották az egyes tagoknak. A pártszer­vezet itt olyanirányú segítséget igyekezett adni, hogy lehetőleg a tagok minél többet vonjanak be a családtagok közül. Azóta megállapítható, hogy munkaerő ^szempontjából is jobban áll a "termelőszövetkezet, mint az el­múlt években. így természete­sen a munkák is jobban halad­nak.­A cukorrépájukat kiegyeíték; ä lóherét levágták, hiszen az állattenyésztésre, a hozam nö­velésére is gondolnak. De a többi munkák is lendületesen haladnak. A párttagok a tag­gyűlések határozata értelmé­ben — mint Nemes György elv­társ, aki a kovácsmunkák el­végzése mellett a növényter­mesztésben is dolgozik, vagy Varhol Béla elvtárs, a pártve­zetőség tagja, de a többiek is — igyekeznek élenjárni, példát mutatni a munkák elvégzésé­ben. Ez nem is marad hatás nél | kül, hiszen a pártonkívüliek is erejük megfeszítésével dolgoz­nak, mint például Kásler Vin­ce, aki még esős időben is be­megy a tsz-be megkérdezni, nincs-e valami munka. HARC NÉLKÜL, meggyőző, felvilágosító szó nél­kül nem ment azonban a mun­katerületek kiosztása sem. Nagy szükség volt itt a vezető­ség, a kommunisták felvilágo­sító szavára. Először ugyanis a termelőszövetkezet tagjai úgy gondolták, hogy a kiosztandó munkaterületekből a fogatosok is ugyanolyan részt kapjanak, mint a többi tsz-tagok. A ma­gyarázatra azonban megértet­ték, hogy az olyan fogatosok, mint Jakab Ferenc, aki család­jában megfelelő munkaerővel rendelkezik, ezt a határozatot lehet érvényesíteni, s Jakab Ferenc vállalta is. De az olya­noknál, mint például Bíró La­jos, aki egyedül van, helytelen lenne így mérlegelni, mert ahogy a közmondás tartja, ami megtérülne a vámon, elveszne a hídpénzen. Arról van szó, hogy míg Bíró Lajos a neki ki­osztott területet művelné, addig a lovak kihasználatlanul bent állnának az istállóban, ez pedig több kárt jelentene a szövetke­zetnek, mint hasznot. Meg is értették a termelőszövetkezet tagjai ezt, s ennek szellemében döntöttek. E nagy munkák közben a termelőszövetkezet tagjai gon­dolnak termelőszövetkezetük számszerű növelésére is. Egy­részt jó munkájukkal, az idei évben NAGYOBB JÖVEDELMÜK­KEL AKARNAK PÉLDÁT MUTATNI a még egyénileg dolgozó parasz tok felé, másrészt elmondják eddigi eredményeiket. Nem egy olyan tsz-tag van, mint Nemes György, aki majd 20 mázsa bú­zát, 12 mázsa kukoricát, 60 kg cukrot, pénzt és egyéb ter­ményféleséget vitt haza az el­múlt évben. Még meggyőzőbb lehetne azonban ez az agitá­Kapcsoljanak as ifik a legnagyobb sebességre,.. A nagydorogi gépállomáson van egy ifjú traktoros brigád, melynek 12 traktorosa vart, s a brigád vezetője: Kun István elvtárs. Sok siker nem fűződik még az ifi brigád nevéhez, amit azzal lehet magyarázni, hogy csak ebben az évben alakí­tották a brigádot a fiatalok. De arra máris joggal lehetnek büszkék a nagydorogi gépállomáson, hogy az ifjúsági trakto­ros brigád tavaszi tervét 165 százalékra teljesítette. Megnyug­vásra azonban ennek ellenére sincs okuk az ifiknek, sőt, ezekben a napokban a legnagyobb sebességre kell kapcsolni a traktorosoknak mindent el kell követni, hogy az ifi bri­gád becsületén, jó hírnevén ne essen csorba ezután sem. Arról van szó, hogy a nagydorogi gépállomás ifjúsági traktoros brigádja a növényápolási munkák kezdetén meg­ígérte, hogy 8 univerzális géppelaz előírt 1600 hold helyett egy-egy gép 500 holdon végzi el a kapálást a termelőszövet­kezetek földjein. Az ígérethez és a feladatokhoz viszonyítva, bizony az ifjúsági brigád eddig még keveset, mindössze 300 holdat kapált meg. Ha figyelembevesszük, hogy nyolc kapá­lásra alkalmas univerzális traktorral rendelkezik a brigád, ez az eredmény kevés. Igaz, az elmúlt napokban hullott csapa­dék többször megszakíttatta a traktorosokkal a munkát. De az önmaga nem indokolja, hogy átlagban olyan keveset kapáltak meg eddig az ifjú brigád traktorosai. Azért is nem elfogadható az objektív okokra való hivatkozás, mert van a brigádnak olyan tagjai, mint Dömény István, aki 100 hold kapálást végzett el eddig. Ha tehát minden traktoros Dömény István­hoz hasonlóan elvégezte volna a munkát, — amihez nem kel­lett volna olyan nagy erőfeszítés — kapálást tervének már mintegy felét, 800 holdat teljesített volna a brigád. No, de ami késett az nem múlott... Van még idő arra, hogy a nagydorogi gépállomás ifjúsági traktoros brigádja mulasztását pótolja, a növényápolást végző traktoros brigádok megyei versenyében az utolsók közül az elsők közé küzdje fel magát. A gépek mun­kájára szükség van a sárszentlőrinci, a kajdacsi, a bikácsi ter-\ melöszövetkezetekben, meg másutt is. Munka tehát van, csak használjanak ki minden időt az ifi brigád tagjai, kapcsoljanak most rá a legnagyobb sebességre ... ció, ha a pártszervezet vezető­sége a papír, ceruza agitációra vezetné rá a népnevelőket. Eb­ben a tanács és személy szerint Illés Ambrus elvtárs, úgyis mint a tanács elnöke, úgyis mint a pártvezetőség tagja, nagy segítséget tudna adni. Könnyen meg lehetne oldani, hogy az ilyen jól dolgozó ter­melőszövetkezeti tagok jövedel mét, hozzászámítva a háztáji gazdálkodás eredményeit is, összehasonlítanák az egyénileg dolgozó parasztok jövedelmé­vel. Arról beszélnek a pártve­zetőség tagjai, hogy ez a szám­adás feltétlen a termelőszövet­kezeti tagok javára dől el, de jobban bizonyítható az, ha fe­héren feketén, tehát papíron ceruzával be tudják ezt bizo­nyítani a termelőszövetkezeti tagok. Növelné ez a termelő­szövetkezeti tagok lendületét is. s az egyéniek is még inkább meggyőződnének a nagyüzemi gazdálkodás fölényéről. Egybe­véve tehát mindenképpen a termelőszövetkezeti tagok ja­vát szolgálná ez, s nem utolsó sorban, emelné a pártszerve­zet tekintélyét is. Erre is szük­ség volna, hisz a kakasdi Gá­bor Áron Termelőszövetkezet is szaporodik számbelileg, még e hiányos agitáció dacára is. Ez évben például 6 tagot vettek fel, legutóbb Fábián Ferencet. A TSZ SZÁMBELI ERŐSÖDÉSÉVEL természetesen lépést kell tar­tania a pártszervezet számbeli erősödésének is. Ezen a terüle­ten is van azonban tennivaló. Taggyűléseken, az igaz, foglal­koznak ezzel a problémával, a vezetőség tagjai beszélgetnek is a tsz-tagokkal ilyen irányban. Eredmény azonban nem mutat­kozik, mégpedig azért, mert a kommunista tsz-tagokat sze­mély szerint nem bízza meg a pártvezetőség ilyen munkával. Az eddigi tapasztalatok is azt mutatták, nemcsak Kakasdon, hanem az ország minden terüle tén, vagy ahol erős pártszerve­zet van, ott haladnak jól a munkák, ott lehet tartós, jó eredményeket elérni. Ez lehet tehát a további cél a kakasdi Gábor Áron Termelőszövetke­zet pártszervezete számára iS: Van már tapasztalatuk ebben, meg tudják oldani, csak még körültekintőbben, még mélyre­hatóbban kell segíteniük a po­litikai munka továbbfejleszté­sét. A maguk gondja mellett máséval is foglalkoznak — Á tolnai tanácstagok az árvízkárok helyreállításáért — la ide£en megy Mözs felől nára, ugi,aricsak elcsodálko- , meglátva, milyen nagy- nyú építkezés folyik a két aég között. — Ha ez így gy, akkor nemsokára egybe- il a két község — állapíthat- meg. Őszintén szólva, van is a csodálkozásra. Egyik nap- a másikra emelkednek ki öldből új házak falai. Még öreg tolnai építőmunkások is sodálkoznak azon a gyorsa­don, ahogyan az új házak ülnek, ahogyan a kőműve- c dolgoznak. — Azelőtt egy »édmunkás kiszolgált öt kő­ívest. Most meg öt segéd­mkás alig bír ellátni egy művest, olyan gyorsan rakja falat. Hiába, csak változik nden — hallani tőlük. Az idegen hamarosan tudo- ást szerezhet arról, honnan .n ez a nagyarányú építkezés, iák oda kell menni a legkö- lebb dolgozó csoporthoz — így kútat ásnak, vagy vályú­it vetnek, a ház falát rakják, így a tetőszerkezetet állítják össze. Megtudhatja, hogy az ár­vízkárosultak házai épülnek fel, 250 rombadőlt ház helyett épül fel itt az új. Legalább 40 helyen folynak az új épületek épí­tési munkái. Itt, ezen a helyen épül fel a rombadőlt házak túl­nyomó többsége. — Nincs ér­telme, hogy a régi helyükön építsük fel a házakat — hang­zott az általános vélemény — hiszen az elmúlt tíz évben há­romszor is elöntötte az árvíz. — így jelölték ki a két köz­ség között az új települést, ahol helyet kapott mintegy 50 bogyiszlói család is. Az újjáépítés nemcsak az ez­zel foglalkozó szakembereknek okoz gondot, hanem a községi tanácsnak is. A tanácstagok munkája ugyancsak megszapo­rodott. Ahogyan annakidején az árvíz elleni védekezésben te­vékenykedtek, úgy tevékeny­kednek most az újjáépítés so­rán is. Pedig nem könnyű munka ez, főleg az olyan ta­nácstagoknak nem, mint akik maguk is kárt szenvedtek a körzetükbe tartozó lakosokkal együtt. Eigner György elvtárs­nak, a községi pártbizottság tit­kárának például az egész kör­zetét elvitte a víz, ifj. Fehér Jánosét, Kintner Lajosét, ifj. Sümegi Ferencét hasonlókép­pen. Aki ezekután azt hiszi, hogy ezek most mór nem is foglalkoznak tanácstagsággal kapcsolatos munkájukkal — téved. Mert ha a házakat el is vitte a víz, azt az utcarészt ahol tanácstagnak választották őket, az emberek viszont meg­maradtak és a tanácstagok megtalálták a módot arra is, hogy ilyen körülmények kö­zött is foglalkozzanak válasz­tóikkal. A maguk baja mellett segí­tik a többieket is. A romos te­rületen is, az újonnan épülőn is tartják a kapcsolatot. A ta­nácstagok elsők voltak az árvíz elleni védekezésben, elsőnek is segítettek bajbajutott társai­kon. Pedig a romokat nekik is el kellett takarítani, az ő há­zaikat is fel kell építeni. Kint­ner Lajos, Hán József;, GuM András; Bücher József és a többiek is, mindfezek mellett szakítottak időt, hogy tárgyal­janak kárt szenvedett válasz­tóikkal, milyen épületet akar­nak, hogyan akarják, erről be­számoltak a végrehajtóbizott­ságnak, majd eldöntötték, ki, milyen épület helyreállítására jogosult. Ezenkívül a segélye­ket elosztó bizottságban is részt vettek — eddig 840 000 forint segélyt osztottak ki a község­ben. Számtalan dolgot lehetne még felsorolni, mit tesz a ta­nács és mit tesznek a tanácsta­gok az árvízkárok mielőbbi helyreállításáért. Megszervez­ték a szénporos téglaégetést, a vályogvetést. Gondoskodnak az építkezéseket végző munkások elhelyezéséről, a szállításokhoz munkaerő biztosításáról és így tovább. Egyszóval, mindent megtesznek, hogy az őszre minden árvízkárosult család be költözhessen új hajlékába. Hozzászólás a második ötéves terv irányelveihez A Tolna megyei könyvtárak ötéves tervéről A második ötéves terv idő­szakának egyik fontos feladata az ipari és mezőgazdasági ter­melés növelése. A temelékeny. ség emelése mellett biztosítani kell a munkások, alkalmazot­tak és a parasztság kulturális színvonalának jelentős növelé­sét. Fejleszteni kell az ifjúság oktatását, szocialista szellem­ben való nevelését. Nagy feladatok várnak a könyvtárakra, népgazdaságunk második ötéves tervének meg­valósításában, kulturális éle­tünk fejlesztésében. A szekszár­di Megyei Könyvtár a második ötéves tervjavaslat kulturális feladatait figyelembevéve, va­lamint az országosan megadott irányelvek alapján készítette el a megye könyvtárainak öt­éves tervét. A Tolna megyei könyvtárak ötéves tervének legfontosabb irányelvei: A könyvtárak mennyiségének, a könyvállománynak, valamint az olvasók számának jelentős nö­velése. Ennek érdekében 2 já­rási, 16 községi, 17 letéti könyv­tárat létesítünk, a könyvállo­mányt megkétszerezzük, az oL vasók számát 150 százalékkal emeljük. A Megyei Könyvtár ötéves tervét vizsgálva, megállapíthat­juk, hogy a megye könyvtárai­nak reális szükségletei alapján készült. Nézzünk meg néhány adatot a megye könyvtárainak ötéves tervéből: a szekszárdi Megyei Könyvtár könyvállo­mányának és olvasóinak a szá­ma az utóbbi két évben jelen­tősen emelkedett A Megyei Könyvtár épülete már most elégtelennek bizonyul. Különö­sen akkor szembetűnő ez a tény, ha a, második ötéves terv feladatairól és távlatairól be­szélünk. A. Megyei Könyvtár épületét ki kell bővíteni, hogy a második ötéves terv feladar- tait sikeresen hajthassuk végre. A könyvállomány további nö­velése a jelenlegi körülmények között szinte lehetetlen, ugyan­így az olvasók számának eme­lése'is. Reális szükséglet tehát a Megyei Könyvtár épületének bővítése, amely könyvtári öt­éves tervünk egyik nagyobb beruházása lesz. Az ifjúság erkölcsi és politi­kai nevelése érdekében szük­ség lenne egy önálló ifjúsági könyvtárra Szekszárdon. A Me­gyei Könyvtár ifjúsági részlege egy kis sötét szobában van, ahol a forgalmat és a könyv- állományt nem nagyon lehet to­vább emelni. A város ifjúságá­nak jelentős része ezért a könyvtáron kívül kénytelen be­szerezni az olvasmányait. Jogos kérelme lenne az ifjúságnak egy önálló ifjúsági könyvtár. Tovább emeljük az önálló községi könyvtárak számát az ötéves terv végére. 1960-ig a nagyobb községek könyvtárai­ban már mintegy 20 helyen függetlenített könyvtárosok dől goznak. El kell érni, hogy az ötéves terv végére a lakosság 25 szá­zaléka olvasó legyen. Ez azt je­lenti, hogy 150 százalékkal kell emelni a jelenlegi olvasói lét­számot. Az olvasók számának ilyenarányú növelését befolyá­solja a könyvállomány mennyi­sége is. Ezért a könyvállományt kétszeresére kell emelni a má­sodik ötéves terv végére, hogy megnövekedett olvasótábort, valamint az egyre sokoldalúbbá váló igényeket ki tudjuk elégí­teni. Ötéves tervünk végrehajtásá­nak sikerét elősegítheti, illetve befolyásolhatja a könyvkiadás ötéves terve. Ahhoz, hogy a tö­megkönyvtári és részben a tu­dományoskönyvtári igényeknek eget tudjon tenni: a Megyei Könyvtár, arra van szüksége, hogy a kiadók is figyelembe­vegyék az olvasók igényeit, sőt, megelőzzék azokat. — A könyvtári és kiadói tervek he­lyes összhangja egyik biztosí­téka lehet könytári föladataink sikeres végrehajtásának. SIPTER GÉZÁNÉ könyvtáros. A sajtgyártás minőségének javítása érdekében Amikor az elmúlt napokban üzemünkben, a Tamási Tej­üzemben) a második ötéves, terv irányelveinek tervezetét megvi­tattuk, Rozmár Ádám sajtmes­ter érdekes problémát vetett fél', amivel a nyilvánosság előtt kell foglalkozni. Ugyanis e kér­désben nemcsak a tejipari szak emberek,, hanem a mezőgazdá­szok, állattenyésztők hozzászó­lására is szükség van. Rozmer elvtárs javasolta a tejipar irány elveiben szereplő „silómentes takarmánykörzet“ kialakításá­nak megsürgetését. Kétségtelen, hogy az eddigi silótakarmányok komoly minő­ségi romlást okoztak a termelt sajtban és különösen a kemény sajtokban. A silónál vajsavas erjedés keletkezik, a tej fertő­ződik és a sajtok érésénél is vajsavas erjedés, repedés for­dul elő, ami által a sajt nem­hogy exportminőségű nem lesz, hanem kereskedelmi forga­lomba sem hozható. E hiba legegyszerűbben a silómentes körzetek kialakítá­sával volna megakadályozható, de vajon mit szólnak ehhez az állattenyésztők? Van-e megfe­lelő takarmánybázis, ha figyel­men kívül hagyjuk a silótakar­mányt? — A második ötéves terv az állattenyésztésen belül különösen a tehénállomány fej­lesztését helyezi előtérbe és természetesen a tejtermelés emelését. Nyilvánvalóan ezért szorgalmazni kell a silótakar­mány termelésének emelését is. A második ötéves tervben — az irányelv-tervezet szerint — a sajttermelést is növelni kell. Egy bonyolult kérdéskom­plexumot kell megoldani, de mindegyik részét ügy, hogy az népgazdaságunk fejlődését szol gálja. Induljunk talán- ki a sajtnál. A sajttermelést-emelni kell, de nemcsak mennyiségileg, hanem minőségileg is. A termelt sajt egyre nagyobb, részének ex­portminőségűnek kell lennie, hogy az exporttal’ fejlesszük külkereskedelmünket is. — A magyar sajt ugyanis egyre ke­resettebb cikk külföldön. — Tehát a jelenleg mutatkozó vajsavas erjedést minden kö­rülmények között ki kell kü­szöbölni! De végrehajtható-e a tehénállomány fejlesztése „siló­mentesen“? — E kérdések vizs­gálatánál felmerül az a megol­dás, amely- talán egészséges lesz. Olyan silótakarmány elő­állítása, ahol nem vajsavas er­jedés megy végbe, hanem tej­savas erjedés. Ez volna véle­ményem szerint a kérdés meg­oldása, ennek megoldása vár ránk. Tolna megye állatállománya mindig fejlett volt és tejtermék termelése mindig az elsők kö­zött volt az országban. Ez a tradíció is, de elsősorban a má­sodik ötéves terv célkitűzései- ■nek megvalósítása kötelez ben­nünket arra, hogy e problémát megoldjuk. Kiváló szakembere­ink vannak mind a mezőgaz­daság, mind a tejipar terü­letén és képesnek tartom őket e kérdés tisztázására. Talán az Iregszemcsei Kísérleti Gazda­ságban meg is lenne a lehető­ség arra, hogy kikísérletezzék a tejsavas erjedéssel történő silótakarmány-előállítást. Kincs János a Tamási Tejüzem vezetője.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents