Tolnai Napló, 1956. június (13. évfolyam, 128-153. szám)

1956-06-06 / 132. szám

TOLNAI NAPLC Tito elnök első megbeszélése a szovjet kormány vezetőivel Moszkva (TASZSZ). Kedden, moszkvai idő szerint délelőtt tíz órakor a Kremlben a Szovjet­unió Minisztertanácsa Elnöksé­gének üléstermében megkezdő­dött az első megbeszélés Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szövet­ségi Népköztársaság elnöke és a szovjet kormány vezetői kö­zött. A megbeszélés szívélyes, baráti légkörben folyik. A megbeszélés kezdete előtt behívták az ülésterembe a szov jet és a külföldi tudósítókat. A megbeszélés résztvevői zöldasz- tai mögött ülve, fesztelen esz­mecserét folytattak az újság­írókkal és a fotóriporterekkel. Néhány perc múlva a sajtó kép viselői elhagyták az üléstermet. A megbeszélésen jugoszláv részről Joszip Broz Tito, a Jugo szláv Szövetségi Népköztársa­ság elnöke, Edvard Kardelj, a Jugoszláv Szövetségi Végre­hajtó Tanács alelnöke, Kocsa Popovics külügyi államtitkár, Mijalko Todorovics, a Szövet­ségi Végrehajtó Tanács tagja, Jakov Blazsevics, a Horvát Népköztársaság Végrehajtó Ta­nácsának elnöke, Veljko Mi- csunovics moszkvai jugoszláv nagykövet, Jozsa Vili an, a köz- társasági elnök főtitkára és Anton Vratusa államtitkár he­lyettes, a Szövetségi Végrehajtó Tanáscs alelnökének kabinetfő­nöke vesz részt. Szovjet részről a megbeszélé­seken K. J. Vorosilov, a Szov­jetunió Legfelső Tanácsa Elnök ségének elnöke, N. A. Bulga- nyin, A. I. Mikojan, V. M. MO' lotov, N. Sz. Hruscsov, D. T. Sepilov, V. V. Kuznyecov, a Szovjetunió külügyminiszteré­nek első helyettese, N. P. Fir jubin belgrádi szovjet nagykö­vet, L. F. Iljicsov, a szovjet külügyminisztérium kollégiu mának tagja és K. D. Levics- kin a szovjet külügyminiszté­rium 5. európai osztályának helyettes vezetője vesz részt. Bnlganyin villásreggelit adott Tito tiszteletére Június 5-én, moszkvai idő szerint 13 órakor N. A. Bulga- nyin, a Szovjetunió Miniszter- tanácsának elnöke a Kreml pa­lotában villágreggelit adott Jo­szip Broz Titonak, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság el­nökének tiszteletére. A villásreggelin jelen voltak a Jugoszláv Szövetségi Népköz- társaság és a Szovjetunió ve­zető személyiségei. Tanjug-jelentés a moszkvai szovjet—jugoszláv tárgyalásokról Június 5-én Moszkvában meg­kezdődtek a jugoszláv—szovjet politikai tárgyalások, amelyek a Minisztertanácsnak a Kreml­ben lévő palotájában folynak. A jugoszláv vezetők helyi idő szerint pontosan kilenc óra negyvenöt perckor érkeztek a Kremlbe, a Minisztertanács épülete elé, ahol Bulganyin, a Minisztertanács elnöke és Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára fo­gadta és köszöntötte őket. A küldöttség többi tagjával történt rövid üdvözlés után a két ország képviselői elfoglal • ták helyüket a nagytanácste­remben. Miután a fotóriportereknek és a filmriportereknek néhány percet adtak felvételeik elkészl tésére, a politikai tárgyalások tíz órakor megkezdődtek. Szovjet és jugoszláv körök­ben kiemelik, hogy a kedden megkezdődött tárgyalások mindazoknak a problémáknak széles területét érinti, ame­lyek a két országot érdeklik, éppúgy, mint a legjelentősebb nemzetközi vonatkozású kér­déseket is. A két küldöttségnek a múlt évi belgrádi nyilatkozatában kifejtett álláspontjai alapot nyújtanak arra a meggyőző­désre, hogy a jelen tárgyalá­sok is eredménnyel végződ­nek majd. A vélemények kicserélése és a belgrádi nyilatkozattal meg­kezdődött együttműködés min­denesetre még jobban elmélyül hét — állapítják meg jugo­szláv körökben. Ez egyébként olyan álláspont, amelyre Ju­goszlávia mindig helyezkedett abban a törekvésében, hogy a békés egymás mellett élés elve alapján kiterjessze ba­ráti kapcsolatait minden or­szággal. Az a rendkívül meleg fogad­tatás, amelyre a jugoszláv ve­zető személyiségek a Szovjet­unió hivatalos képviselőinél ta­láltak, éppúgy, mint az a spon­tán lelkesedés és nagy rokon- szenv, amit Moszkva polgárai e napokban városuk utcáin Tito elnök iránt tanúsítottak, mutatja azt a nagy érdeklődést, amely a Szovjetunióban Jugo­szlávia iránt megnyilvánul és ugyanakkor lényeges pozitív elemként hat a jugoszláv—szovjet együtt­működés fejlesztése irányá­ban. A finn parlamenti küldöttség megkoszorúzta a magyar hősök emlékművét A Finn Köztársaság parla­mentjének küldöttsége, kedden délelőtt, a Hősök terén ünnepé­lyesen megkoszorúzta a né­pünk. szabadságáért és függet­lenségéért elesett magyar hő­sök emlékművét. A koszorúzást ünnepségen résztvett Rónai Sándor, az or- saággyűlés elnöke, Nagyistók József, az. országgyűlés alel­nöke, Kristóf István, a Népköz- társaság Elnöki Tanácsának titkára. Sebes István külügymi- niszterhelyettes, Magyari And­rás, a földművelésügyi minisz­ter első helyettese, Mihályfi Ernő, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának főtitkárai Az emlékművel szemben Néphadseregünk díszőrsége csa patzászíóval sorakozott feL Pontosan 10 órakor érkezett meg az.: emlékmáhöz Ttoiivo Kujala, a finn parlament alel­nöke, a küldöttség vezetője. A finn Himnusz elhangzása után a küldöttség vezetője és az ügy vivő helyezte el az emlékmű­vön a Finn Köztársaság nem­zeti színű szalagjával díszített koszorút. A koszorúzási ünnepség ái magyar Himnusz hangjaival ért véget. Ezután a díszőrség, dísamenetben vonult, el a meg­jelentek előtt. A. finn parlamenti küldöttség látogatása Budapest Főváros Tanácsánál A Finn Köztársaság parla­mentjének hazánkban tartóz­kodó küldötteége kedden dél­előtt látogatást tett Budapest | Főváros Tanácsánál. A vendé­gek kíséretében volt Nagyistók József, aa országgyűlés alelnö­ke. A fin© képviselőket Pesta László, Baranyai János, Szili Géza, Bartos látván, a tanács végrehajtó bizottságának elnök helyettesei és, Nagy Mária, a Budapesti Pártbizottság titká­ra köszöntötte szívélyes beszél­getés után a küldöttség tagjav- nak térképeken és modelle­ken bemutatták Budapest vá­rosrendezési terveit. A KÜLPOLITIKA HÍREI A nyugatnémetországi bánya szók szakszervezetének esch- weileri csoportja azonos szö­vegű levelekben felszólította a bonni szövetségi gyűlés és a Német Demokratikus Köztár­saság Népi Kamarájának kép­viselőit, hassanak oda, hogy a két német állam egyikében se vezessenek be hadkötelezettsé­get. A nyugatnémet bányászok ezzel magukévá tették Grote- wohl miniszterelnök legutóbbi javaslatának egyik fontos pont­ját. Az amerikai képviselöház be vándorlásügyi albizottsága nem járult hozzá, hogy a Szovjet­Erzsébet angol királynő Svédországba utazott Az angol rádió jelenti, hogy II. Erzsébet angol királynő és férje, az edinburghi herceg a „Britannia“ yacht fedélzetén háromnapos svédországi hiva­talos látogatásra Stockholmba indult. unió és más szocialista orszá­gok Amerikába látogató állam­polgárainak vízummegadásához megszabott feltételek közül tö­röljék az újjlenyomatvételt. * Colombo (Tanjug). Június 4-én Colombóban aláírták a Ceylon és Magyarország között megkötött kereskedelmi egyez­ményt. Az egyezmény értelmé­ben az idén és a jövő esztendő­ben Ceylon teát, nyersgumit, kakaót és grafitot szállít M<iw gyarországnak búza, liszt, cu­kor, valamint ipari és mező- gazdasági gépek, gyári beren­dezések, Diesel-mozdonyok, mo toros járművek, textil- és vegyi gru ellenében. Adenauer és Guy Mellet elvi megállapodása a Saar-kérdésben Berlin (MTI). Kedden virra­dóra közleményt adtak ki Adenauer nyugatnémet kancel­lár és Guy Mollet francia mi­niszterelnök hétfőn Luxem­burgban tartott megbeszélésé­ről. A közlemény szerint a két kormányfő elvi megállapodást ért el a Saar-kérdésben. A Saar vidéket politikailag 1957 janu­ár 1-én, gazdaságilag 1960 ja­nuár 1-én Nyugat-Németország hoz csatolják. Megegyeztek ab­ban, hogy 550 millió márka előirányzott költséggel létre- hcagák a Moselle-csatornát. Esen az olcsó víziúton szállítják majd a Ruhr-vidéki szenet a lotharingiai francia acél­iparnak. Az építési költségek­ből Nyugat-Németország 300 millió márkát, Franciaország 250 millió márkát fedez. Adenauer és Guy Mollet ab­ban is megállapodtak, hogy Franciaország a következő években mintegy 90 millió ton­na szenet kap még a Warndt- környéki bányák termékéből. A luxemburgi tárgyalások ról kiadott közlemény szerint a két állam szakértői a közel­jövőben kidolgozzák a megfe­lelő egyezmények szövegét. A két kormányfő a közle­ményben >>az Atlanti Szövetség Iránti hűséget“ is kifejezte. Csehszlovák nagykövetség kereskedelmi osztálya közli, hogy Budapesten a Rózsa Fe­renc utca 61 szám alatti cseh­szlovák export áruk kiállítása 1956 június 8—9. és 10-én nyitva áll a nagyközönség szá­mára, és pedig pénteken és szombaton 12 órától 17 óráig, vasárnap 8 órától 13 óráig. (29. folytatás.) Köszöntem szívességét és egyedül indultam a Dunapart felé. Itt találtam egy szállodát. Külsőre nem éppen a leg- elittebb helynek látszott. Be­mentem. A portásfülke mögül rikoltó zene szűrődött a csapó­ajtón át. Időnként támolygó né­ger katonák jöttek, karjukon vihogó, spicces német lányok­kal. — Mennyi tarka gyerek lehet itt? — gondoltam. — Bitte — szólt a hotelié. — Zimmer. Ingatta a fejét. — Az nincs, uram; — Mégis hol lehet ebben a városban aludni a vasúti hídon kívül? — Próbálja meg a Dunán... — Hallja apa, ne marhás- kodjon, semmi kedvem a ma­ga hülye tréfáihoz — mondtam dühösen magyarul. A hallban az egyik karos­székből felállt erre egy negy­ven év körüli jólöltözött em­ber. Olyan bajuszt viselt, mint a filmeken a degenerált fran­cia ezredesek. A ceruza sörtés — mert ez a legtalálóbb kifeje­zés erre a bajuszra, hozzám­lépett: — Maga magyar? — kérdez­te magyarul. Nagyon jólesett a tiszta ma­gyar szó, annyi idegen karaty- tyolás után. — Igen — feleltem boldogan. — örvendek.. „ Erdősi a nevem. Szamos Rudolf: Amerikából jöttem... Kalandos történet — Bakker — mutatkoztam be én is. — ... Nincs szállása? — Talán hallotta, uram? — Igen... és igaza van a ho- teliének, mert a Dunán kényel­mesen megaihat... — Talán tréfál... — Arra gondoltam, akármilyen szeren­csétlen helyzetbe kevert balsor­som, magamat gúnyolni nem hagyom. — Egyáltalán, én is ott lakom már negyedik napja ... egy ha­jóban. — Mit beszél? Hajó... és... ég oda engem is bevesznek? — Miért ne? ... Naponta hu­szonegy schilling a taksa ... — Elzek Hotel hajók, még a világ­háború során kerültek ide Ma­gyarországról, a gépek már nem működnek, most itt rostokol. nak a Dunán és remek szállo­dákat csináltak belőlük az osz­trákok. Van egyszemélyes és többágyas kajüt. Mintha utaz­na az ember... Én például a Keve személyhajón lakom ... Van itt három ilyen „volt’’ ma­gyar hajó... Képzelheti mekkorát dobbant a szívem. A Dunánál vagyok, hajóra mehetek, magyar hajó­ra. Igaz, a gépek nem működ­nek, csak áll a vízen éz ä hotel- hajó, de akkor is hazameheték. Egy elrabolt kis Magyarország úszik a linzi Dunán... A hajó­hotel személyzete között is ta­láltam magyart. Három pincért. Magyarul beszélhettem végre. Uj ismerősöm elkísért a Ké­véig. Beírta nevem a vendég­könyvbe ... Éjfélre járt az idő, feküldni akartam. — Kis barátom — mondta Erdősi — korai még ágyba búj­ni, holnap akár az egész napot végig alhatja... Nagy dolog egy derék magyar fiatalember­rel idegenben találkozni... ezt meg kell ünnepelnünk, ma es­tére a vendégem... — De uram, én egy szegény csóró vagyok, nekem erre nincs pénzem... — Semmi izgalom, fiam — válaszolt apás kodó hangon — én hívtan, tehát velem jön... Egy ideig a Dunaparton men­tünk, a kőgátak mellett pedig jobbra tértünk. Keskeny siká­tor vezetett a púpos hasú, meg­rokkant öreg házak között. A gyéren világított sikátor köze­pén, az utca közepén drótra függesztett vöröslő félhold ka­rimája lebegett Erdősi szapo­rán lépkedett. Amerre mentünk az ódon bolthajtásos kapualjak ból hol itt, hol ott suttogó be­széd, viháncoló nevetés hallat­szott. Kábult és fáradt voltam. Úgy jártam akkor, mint az egyszeri cigány — a jó lelki- ismeret azt mondta forduljak vissza, de a rossz továbbvitte lábaimat a ceruzabajuszú után, akiről csak azt tudtam, hogy magyar. Idegenben jobban ragaszkod­nak egymáshoz az azonos nem­zetiségű emberek, valahogy na­gyobb az összetartás közöttük... Ha odahaza, az édeshazában nem jutott eszükbe a magyar összetartozás gondolata itt, már nép, más ország földjén nyug­talanul keresik saját fajtáju­kat. Bíztam ebben az emberben, vakon, ösztönösen és mentem utána kifulladva, fáradtan. Jó lenne aludni,ringatózni a Dunán újból egy szűk kajütben szívni a nyitott kereksajt alakú abla­kon beszűrődő levegőt. Milyen a vak véletlen. Hol vannak azok az emberek, akik maguk irányítják életük sodrát. Engem gátak közé szorított ez a kor, sodródtam, még mindig sod­ródtam, mint a folyón úszó pa­pírhajó a nagy óceán felé... Túljutni, a sosem pihehő sóvár­gás tengerének túlpartjára jut­ni... messzire, ahol könnyen és jól élnek az emberek. Még min­dig kísértett, űzött és hajtott az „arany ország” keresésének vak láza. (Folytatjuk.) A Biztonsági Tattáes jóváhagyta a módosított angol javaslatot Newyork (MTI). A Biztonsági Tanács jóváhagyta az arab- iz­raeli viszály rendezésére vonat­kozó angol javaslat módosított szövegét. A javaslat felkéri Hammarskjöld főtitkárt, foly­tassa jó szolgálatait. Izraelnél és az arab szomszédoknál hasson oda, hogy mindkét fél eleget tegyen a fegyverszüneti egyezmény rendelkezéseinek. A szavazás előtt Anglia hoz­zájárult ahhoz, hogy a határo­zat bevezetőjéből az arab ál­lamok képviselőinek ellenveté­sére töröljék „a kölcsönösen el­fogadható alapon való békés rendezésről“ szóló cikkelyt. Tovább fejlődik a termelőszövetkezeti mozgalom Lengyelországban Ez év első négy hónapjában Lengyelországszerte 653 új ter­melőszövetkezet létesült. A ter­melőszövetkezetek száma má­jus 1-ig 10.616-ra szökött fel. Több mint 211.000 parasztgaz­daságot tömörítenék magukban a termelőszövetkezetek, körül­belül 2 millió hektár földterüle­ten gazdálkodnak. Számos falu ban bizottságok alakultak az uj j termelőszövetkezetek előkészítő se céljából. Országszerte több mint 2.700 ilyen előkészítő bi­zottság működik. Talajtani expedíció Albánia földjeinek rajonizálására Az Albán Népköztársaság második ötéves tervének irány­elvtervezete nagy távlatokat nyit az ország mezőgazdasága előtt is. Ahhoz azonban, hogy a falu dolgozói sikeresen eleget tehessenek a mégnövekedett kő vetétniényekfiek, elengedhetet­lenül fontos, hogy a tudomány egyre növekvő segítséget nyújt son a mezőgázdaságnak is. Az Albán Népköztársaság Tudományos Intézete már 1954-ben geológus csoportot ál­lított össze azzal a feladattal, hogy kezdje meg az előmunká­latokat az ország talajtani tér­képének elkészítéséhez. A mun ka azóta is szakadatlanul fo­lyik és egyre szélesebb mérete­ket ölt. Még 1954-ben befejez­ték a kutatásokat a korcsai síkságon, majd 1955-ben a Müzetye síkságon indult meg a munka két szovjet tudós gyümölcsöző közreműködésé­vel. K. P. Bogatirjov, a geoló­giai tudományok kandidátusa és M. K. Deraszeljesz, a geoló­gia és az ásványtan doktora nyújtott segítséget az albán geológusoknak a nagy feladat Sikeres teljesítéséhez. A geológusok nemcsak tala j- próbákat Vettek, hanem a kü­lönböző vidékeken hasznos gya korlati tanácsokat is adtak a falvak dolgozóinak. A dombvi­déken több helyen például fel­hívták a figyelmet az erózió okozta károk jelentőségére és a vadvizek pusztításának meg­előzésére. Sok hasznos tanácsot adtak az Öntözéses földművelés jobb megszervezésére is. Az idén a geológus csoport Tirana, Durresz, Gyirokasztra, Elbászán, Síkodra, stb. környé­kén folytatja kutatásait. A ku­tatómunka eredményei alapján hamarosan elkészül az egész ország 1:50.000 léptékű talaj­tani térképe, majd ennek elké­szülte után minden állami gaz­daság földjéről 1:10 000 léptékű talajtani térképet készítenek. A geológusok munkája lehető­vé teszi az Albán Népköztársa­ság minden vidékén a belterjes nagyüzemi gazdálkodásra való áttérést.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents