Tolnai Napló, 1956. június (13. évfolyam, 128-153. szám)
1956-06-05 / 131. szám
1956 JÜNIUS 5. TOLNAI NAPLÓ 3. Több gyakorlati segítséget Nincs a pártmunkának és mindennapi életünknek olyan területe, amelyre ne lenne ér- I vényes ilyen, vagy olyan formában a XX. kongresszusnak egy-egy megállapítása, vagy ahol ne tudnánk levonni hasznos tanulságokat a kongresz- szus tapasztalataiból. Természetesen igyekeztünk és igyekszünk is hasznosítani az „idősebb testvér“ tapasztalatait munkánk során. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a párton belül előtérbe került a lenini normák következetes betartásáért folyó harc, egészséges bíráló szellem kezd kialakulni, növekszik a párttagság aktivitása és mindennek következménye, hogy egyre javul a párt tömegbefolyása, erősödik a dolgozók legszélesebb rétegének bizalma a párt iránt. Erősödik a bizalom a párt \ iránt — ez a tény felbecsülhetetlen értékű, mert ez a legfőbb biztosítéka annak, hogy megvalósulnak a második ötéves terv irányelvei s mindazok a célkitűzések, amelyeket a szocializmus építése során magunk elé tűztünk. Ennek mindenekelőtt az volt a mozgatója, hogy harcot indítottunk a párt és állami életünkben azok ellen az antileninista módszerek ellen, amelyek egyes területeken túlkapásokhoz, emberek mechanikus, adminisztratív elbírálásához vezettek. A káros módszereknek jelentős részét már sikerült száműzni, és helyettük emberségesebb módszereket alkalmazunk. Ma már nem dicsőség, hogy valamelyik gazdasági, vagy akár pártvezető, hónapról hónapra új „listát“ készít arról, hogy kik azok ™az emberek, akik valamikor va lamilyen hibát követtek el, vagy családfájának valamelyik távoli ágán tartalékos horthysta katonatisztet találtak, vagy régen uradalmi intéző volt — és ezeket záros határidőn belül meneszteni kell. Az a dicsőség, ha egy vezető minél több embert nyer meg az ügyünknek, a népi demokrácia ügyének, mert országunk építése során szükségünk van minden emberre, aki tudását, képességeit hajlandó lelkiismeretes tevékenységével gazdasági előrehaladásunk szolgálatába állítani. Természetesen szó sincs arról, k hogy megalkudunk azokkal az [ elemekkel, akik kártevői, gát- 1 lói előrehaladásunknak. Túlkapások voltak sok esetben még egyszerű proletár emberek, párttagok ügyének elbírálásánál is. Megtörtént, hogy viszonylag kis mulasztásért a legsúlyosabb felelősségrevonást alkalmaztuk és egyszerűen elvágtuk a lehetőséget attól, hogy kijavítsa hibáit, visszatérjen a helyes útra. Előfordult, hogy papírok, kimutatások alapján ítélkeztünk emberek sorsa felett. Megyeszerte hozzáláttak a községek, a járások vezetői az ilyen rossz mechanikus módsze rek felszámolásához és a régebben elkövetett hibákat is igyekeznek korrigálni. Erre egy példa: Hőgyészen a volt földművesszövetkezeti ügyvezetőt felelősségrevonták mulasztásaiért. A község kommunistái és pártonkívüli dolgozói a XX. kongresszus után azonban azt mondották, hogy éppen képességei, a régebben végzett áldozatos munkája miatt nem szabad tel jesen eldobni azt az embert, hanem lehetővé kell tenni számára, hogy kijavítsa hibáit. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy szemet hunyunk valakinek is a hibái felett. Több községben felmerült a probléma, hogy mechanizmus volt az „ellenség“,- „osztály- idegen“ meghatározásánál és emiatt még ártatlan emberek is bűnhődnek. A falu lakossá gára való támaszkodás által számos ilyen problémát — például Regölyben — helyesen tisztáztak. Sorolhatnánk tovább is azokat az eseményeket, amelyek közvetve, vagy közvetlen formában a párt és államunk iránti bizalmat szilárdítják, de szólni kell arról is, ami jelenleg még gátolja ezt az egészséges folyamatot. Több községi pártfunkcionárius egyszerűen „bólintott,“ amikor a sajtóból, rádióból és a felsőbb instruálás által tudomást szerzett azokról a dolgokról, amelyeket a XX. kongresszus után új módon vetünk fel. így például nincs teljesen tisz tánlátás az osztályharc kérdésénél: több elvtárs nem látja világosan, hogy a szocializmus építése során miért nem éleződik az osztályharc. Ez magában véve még nem is volna túl nagy hiba, az a fő hiba, hogy ezek az elvtársak mindebből nem csinálnak problémát maguknak, nem igye keznek tisztázni a vitás kérdéseket, hanem „amit a felsőbb szerv mond, azt csináljuk“ alapon dolgoznak. Ebből származik aztán egy csomó bizonytalanság a munkájukban, kevesebb az önálló tevékenység. Tudják, hogy a régebbi módszerek közül ma már több nem megfelelő, de azt nem tudják, hogyan kell jól megoldani az egyik-másik feladatot. Ezért pedig főleg nem a községi elv-$ társakat kell okolni, hanem a járási pártbizottságokat, mert nem adtak kellő segítséget a kongresszusi tapasztalatok gyakorlati végrehajtásához. A tamási járás több községében jó módszerekkel dolgoznak a párti szervezetek, de ahova csak fu-i tólag jutott el a JB. segítsége,'] mint Pincehelyre, ott a helyig elvtársak hibát követtek el egy]( fontos probléma megoldásánál i és itt nyilván felvetődik a JB(i felelőssége is. |1 Az egészből az a tanulság,!1 hogy jó módszerek vannak ki-! | alakulóban párt és állami éle-' tünkben, de a további előreha.], ladás szükségessé teszi, hogy(| több gyakorlati segítséget kapj anak( i a községi vezetők a jó módsze rek kialakításához. Nagyobb megbecsülést kérünk! A XX. kongresszus szellemében. írom levelemet, annak őszinte hangulatában, hogy hozzájárulhassak ahhoz a harchoz, melyet egész dolgozó népünk folytat a még ma is kiskirályoskodók ellen ... Pedagógus vagyok, négy éve tanítok s jól megtanultam: amit a dolgozó nép adott, azt egy ember sem tőlem, sem mástól nem veheti el. Nem azért írok tehát, mert félek, hogy egy falusi kiskirály a nép által biztosított törvényes jogokat tőlem megvonja, csupán azért, mert szeretném kihangsúlyozni Leninnek azt a mondását: „Kevesebb ünnepi frázist, több hétköznapi tettet!’’ A „Vezess baleset nélkül“ mozgalom első féléve Több mint ötszáz Tolna megyei gépkocsivezető vesz részt megyénkben az év elején indult „Vezess baleset nélkül!“ mozgalomban. A mozgalom megindulása óta eltelt öt hónap ered ményeit értékelték ki vasárnap Szekszárdon, ahol a megyei kór ház kultúrtermében megtartott értekezleten mintegy százhúsz gépkocsivezető, vállalati gépjár műelőadó és több közlekedési vállalat igazgatója vett részt. Figyelemreméltó eredményekről számolt be az értekezleten Piacsek György elvtárs, a B. M. Tolna megyei Főosztály közlekedésrendészeti osztályának előadója. Míg tavaly, az év első öt hónapjában a megye területén 35 közúti baleset fordult elő, most ugyan ennyi idő alatt mindössze 24 a balesetek száma. Ebből is csak öt volt olyan, amelyet a mozgalomban résztvevő vállalatok gépjárművezetői idéztek elő. Az öt közül négy balesetet a Fácánkerti Növényvédő Gépállomás vontatóvezetői okoztak, amely üzem ugyan csatlakozott a mozgalomhoz, de az elmúlt időben nem sokat tettek a balesetek csökkentéséért. Az értekezlet részvevői megbeszélték az eredmények mellett a tennivalókat is, amelyek főkép a gépjárművek jobb karbantartása, a közlekedési szabályok pontosabb betartása terén állnak előttünk. „Különös jelentősége van ennek a versenynek — mondotta Brebán János őrnagy elvtárs — melynek eredménye nemcsak a gépkocsik jobb karbantartása, a termelés növelése, az üzemanyaggal való takarékosság. Az különbözteti meg minden más versenytől, hogy ember testi épségének, életének megmentésére irányul.“ A vita bezárása után kiosztották a versenydíjakat. Az első helyezettnek járó vándorzászlót a 25. sz. Autóközlekedési Vállalat, a második helyezett vándorzászlaját pedig a Megyei Pártbizottság gépkocsi vezetői kapták meg. Ezenkívül közel száz gépkocsivezető kapott dicsérő oklevelet. Mint írtam, pedagógus va-1 gyök és a bölcskei iskolában1 tanítok. Több alkalommal1 résztvettünk gyűléseken, ahol levelem alanya, Papp István-A né, az MNDSZ helyi vezetője^ számtalanszor ígéretet tett a gyűlés részvevői előtt, az is-1 kóla és a tantestület leg-1 messzebbmenő támogatására.1 Erről a támogatásról szeretnék írni. Az én esetem egy csepp, de mint mondani szokták, egy cseppben van a ten-# ger... Feleségem is tanítónő,# s mivel mindketten dolgo-' [ zunk, államunk rendeletben' biztosította, hogy a napköziben' ( étkezhetünk. Papp Istvánná], viszont „támogatva” a peda-( i gógusokat, kijelentette, hogy|i „Teszek róla, hogy Inotaiéki' ne étkezzenek a napköziben.”! J Hogy ne öltsön személyest' látszatot az elmondott dolog,!' még egyet megemlítek. — Al' gyermeknap megrendezéséért' az MNDSZ vezetője volt a fe-', lelős. E célból Papp Istvánná\ az általános iskolában gyűlést, i hívott össze, melyre meghívta] i az iskola nevelőit és a szülői!' munkaközösség vezetőit, má-l' jus 23-án este nyolc órára. A'] gyűlésen este nyolckor ponto-', san harmincán voltunk jelen', s kilenc óráig vártunk, de i még akkor se jelent meg a,i gyermeknap rendezéséért fe-|l lelős MNDSZ vezető. (Embe-i' rek vagyunk, hát legalább!' üzent volna, hogy nem ér rá'[ eljönni.) ], \ INOTAI ÁRPÁD ált. isk. tanár. A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL Jól dolgozik a bonyhádvarasdi legeltetési bizottság Az állatállomány legeltetésében, az apaállatok ellátásában nagy feladat hárul a legeltetési bizottságokra. — A bonyhádvarasdi legeltetési bizottság igyekszik úgy dolgozni, hogy a legjobban megfeleljen ennek a feladatnak. Kézzelfogható a bizottság munkájának eredménye is. Áprilisban társadalmi munkával végezték el 67 hold legelőn a gyom- és tüskeirtást, nagyrészét meg is fogasolták. Legelőjükön most olyan fű van, amelyet egész évben legelhet a jószág. A szarvasmarhalegelőjüket hat, a juh. legelőt pedig öt szakaszban legeltetik. Gondoskodnak az abraktakarmány tartalékolásáról is; Most készült el a kukorica- góréjuk, azonkívül a legelőn egészen újszerű megoldással egy önműködő kút, amelynek készítéséből a legeltetési bizottság tagjai mintegy 500 forintot kitevő társadalmi munkával vették ki részüket. A bizottság terve most az, hogy ősszel a legelőterület 10 százalékán szervestrágyával, tavasszal pedig mintegy 25 százalékán műtrágyával trágyáznak, hogy jövőre még jobb legyen a legelőjük. HIDEG GYULA. Szorgalmasan dolgoznak a mórágy! Szabadság Tsz tagjai Szövetkezetünk tagsága fáradhatatlanul dolgozik kora reggeltől késő estig a mezőn, hogy a tavalyinál több pénz, több termény jusson egy-egy munkaegységre. Tavaly a zárszámadáskor 15 család dolgozott a közösben, most pedig 30 család dolgozik naponta. Május elején befejeztük a tavaszi vetéseket, azóta a takarmányrépát már másodszor saraboltuk, a napraforgót, burgonyát megkapáltuk, azon kívül a három hold szőlőben is befejeztük a kapálást. Most a kukorica kapálása van a soron, ügy határozott a tagság, hogy az aratásig még kétszer megkapáljuk a takarmányrépát, egyszer a napraforgót, kétszer a burgonyát és háromszor a kukoricát. Megkezdtük a lucerna első kaszálását is, amelybőj jószágainkat jó takarmánnyal látjuk el. Most 7 liter teheneinknél a fejési átlag, márciusban csak 3 volt. A tagság jó munkája továbbra is biztosítja az eredményes gazdálkodást, bízunk abban, hogy az idén még nagyobb lesz a részesedésünk. GYURICZA JÁNOS tsz-elnök, Mórágy. Köszönet a segítségért Ezúton szeretném megköszönni a dunaföldvári tanácsnak, az árvízvédelmi bizottságnak azt a készséges segítséget, amelyben a madocsaia- kat annakidején az árvíz alatt részesítették, — a meleg szállást, a jó ég bőséges ellátást. Külön hála és köszönet Kertész Ferencnek és feleségének, a dunaföldvári szociális otthon vezetőjének, amiért helyet kaptam harminc családdal együtt. Tisztálkodás, jól fűtött helyiség, rádió, a jó ellátás, a menekülteknek vigasztaló szó — mindezért köszönet. SÜDY ZSIGMOND, sztahanovista motorszerelő Madocsa, Fő-u. 76. A Dombóvári Sertéstenyésztő dolgozói az árvízkárosultakért A Dombóvári Sertéstenyész tő Vállalat dolgozói brigádokat szerveztek és több esetben szabad vasárnapokon 25 —28 főből álló brigáddal segítettek Tolnán és Bogyiszlón a romok eltakarításában és az újjáépítési munkálatokban. — elsőnek Tóth István brigádja ajánlotta fel, hogy társadalmi munkában két házat felépítenek. A vállalat két tehergép kocsija három héten keresztül vett részt a munkában. Heffner József és Bodor János építőanyagot hordtak a lebontott házaktól az új házhelyekre. Ezidő alatt a gépkocsik kiesését Zetorok pótolták, így nem volt fennakadás a szállításban; A fizikai munka mellett anyagiakkal is segítettek dolgozóink — 16.000 forintot gyűjtöttek. SZABÓ GÉZA levelező, Dombóvár. Ki a verseny gazdája • . . ? a varsád! gépállomáson A varsádi gépállomás külsőre ugyanolyan, mint a megye többi gépállomása. A műhely előtt valami „heveny betegségben“ szenvedő traktort orvosolnak a szerelők, motor- kerékpárok futkosnak ki-be az udvarba. Javítják a nyári gépeket és arról vitáznak, hogy a műszakiak, vagy a mezőgazdászok tudnak-e jobban röplabdázni. Egy különbség azonban mégis akad. Máshol több-kevesebb sikerrel felhasználják a dolgozók munkalendületét, szervezik a versenyt, itt azonban a legnagyobb zűrzavar van ezen a téren. Az udvaron egy viharvert versenytábla hirdetné a legjobb traktorosok nevét és teljesítményét, ha nem lenne olyan öreg és fogná a kréta. Rossz előjel ez, ha az ember murikaversenyt keres a gépállomáson. A VILLÁM Persze a Villám, az megvan. Bizonytalan okok miatt nevezik így ezt a papírlapot, amely végeredményben versenyhíradó. A Villám látható a központban, a gépállomás vezetői szerint eljut minden brigádhoz, sőt minden traktoroshoz, méghozzá duplán, mivel a versenytárs, a dal- mandi gépállomás is küld ilyet, amit aztán sokszorosítanak. Már kezdtem tiszteletet érezni a Villám és a jó szervezés iránt, mikor Zavra- csányi István brigádvezető minden tiszteletem földig rom bolta. Megkérdeztem tőle, kivel versenyez? — A dalmandi Kiss brigáddal — válaszolt, — csak az a baj, hogy előrébb vannak mint mi. Nemrégen telefonált s így tudom, hogy lemaradtunk egy kicsit. — Telefonált? Hát nem a Villámból tudja az eredményeket? És megmutattam neki két dalmandi Villámot, de azt mondta, hogy egyiket sem látta, ők mindig egymástól tudják meg, hogyan állnak. KINEK VAN IGAZA Még egy furcsaság van Zavracsányi brigádjánál. A gépállomás igazgatója volt az egyedül, aki tudott irodai bér kekben a Kis és a Zavracsá- nyi-brigád versenyéről. De nézzük a többit. A gépállomás vezetői azt mondják, minden brigádnak megvan a versenytársa, ugyanakkor Spoljár elv társ, a legjobb brigádvezető nem tud erről. — Nem versenyzek én senkivel — mondja — Hajdú Sándorral szoktam összeakasz kodni, de csak úgy, magunk- között. — Hát nem szervezi itt valaki az ilyesmit. — Nem igen zavar bennünket senki a versennyel. — S mikor megkérdeztem Sebestyén igazgató elvtársat, még- úgy sem tudtam hányadán állunk. — Nem létezik kérem — méltatlankodott Sebestyén elvtárs — hiszen mindenkinek van versenytársa, csak letagadják (?!) ezek a traktora sok. Nem mindennapi válasz, annyi bizonyos, csak azt nem értem, miért titkolnák el a gépállomás dolgozói, hogy munkaversenyben vannak valamelyik társukkal. Most már csak egyre voltam kíváncsi, ki foglalkozik a versenynyel. — Sajnos, a szakszervezet nem, hiszen az Ü. B. elnök gépkocsivezető, állandóan úton van, nem tudja ellátni ezt a feladatkört, de mi segítünk amit lehet — mondja Takács elvtárs párttitkár. — Én csinálom kérem, mivel sokat járok kint a brigádoknál, a gazdaság vezetői pedig segítenek egy kicsit — szögezi le Hamvai László Ü. B. elnök. — Ami verseny van, azt mi irányítjuk, a szakszervezet nem sokat tesz ebben a dolog ban — jelenti ki Sebestyén elvtárs. NINCS GAZDÁJA A MUNKAVERSENYNEK Úgy látszik mindenkinek van egy kis igazsága, mert mindenki „segít“, de végeredményben senki sem érzi saját feladatának a versenyszervezést. Az a tény, hogy két brigádvezető minden különösebb támogatás nélkül saját szakái Iára is versenyez, mutatja, hogy a dolgozókban van lendület, de nem használják ki. Nincs gazdája a versenynek, ez a legnagyobb baj. Három hete egy gyűlésen közösen elhatározták, hogy versenyre hívják a megye gépállomásait a növényápolásban, de még máig sem tettek semmit, mert mindenki másra várt. A Villám, az idény és éves terv vállalások elkészítése csátc megszokott látszatmunka, komoly tartalom nélkül. Itt csak úgy lehet életképessé, a munka hajtóerejévé tenni a versenyt, ha a szak- szervezet végre nekilát a mun kának, állandó, személyes kap csolatot teremt a dolgozókkal, külön-külön, és rendszeresen értékeli eredményeiket. A gazdaság vezetőinek, a párt szervezetnek pedig nemcsak gyűléseken buzdító szavakkal, hanem tényleges segítséggel és ellenőrzéssel is támogatni kell a szakszervezet munkáját. (Bézi)
