Tolnai Napló, 1956. június (13. évfolyam, 128-153. szám)

1956-06-27 / 150. szám

1956 JÜNHJS 27.

TOLNAI NAPLÓ

3;

Terveik teljesítéséhez nagyobb segítséget várnak

a Dombóvári Fűtőház dolgozói

V A dombóvári fűtőházra igen nagy feladatok hárulnak a Dunántúl vasútforgalmának lebonyolításában. Mind személyzetünk, mind mozdonyállagunk Dunántúlon a legnagyobb. De nem csak így emlegetik vasutaskörökben fűtőházunkat, hanem más szempontból is. Például felsőbb szervein^ legutóbb megdicsértek bennünket, ezt megelőzően pedig több esetben bírálatot is kaptunk. Ez mind azért van, mert hol tudjuk teljesíteni terveinket, hol nem.

Pártszervezetünk — a SZKP XX. kongresszusa után — behatóbban foglalkozik a termelés kérdéseivel, nem úgy, mint a kongresszus előtt, ami- (kor csak a szorosan vett „pártmunkával” foglalkoztunk. Ennek is köszönhetők az utóbbi időkben elért jó eredmények. Azonban még sok hiba vár kijavításra.

Kocsijavító műhelyünk dolgozói féléves javítási tervüket öt hónap alatt, a futó javítási tervet 4 hónap alatt teljesítették, vagyis az időszakos javításoknál egy, a futó javításnál két hónapot dolgoznak terven felül, első féléves tervüket globálisan május 16-án teljesítették. A másik ilyen szép eredmény a mozdonyok futó és időszakos javítása, amit a tél okozta nehézségek ellenére az elmúlt hónapban 128, azt megelőzően 117 százalékra teljesítettek.

Az eredményekből büszkén llapíthatjuk meg, hogy dolgozóink munkához való viszonya megváltozott, és nem riadnak vissza a nehéz feladatoktól. Azonban meg keli említeni különböző akadályokat, amelyek miatt nem nyerhetjük el az élüzem címet.

A második negyedéves tervet időben megkaptuk, amit felbontottunk és termelési értekezleteken megvitattunk a dolgozókkal. A tervek feszítettek voltak, az első negyedéves tényszámokat adták ki a II. negyedév tervszámaiként, sőt egyes tervszámok még ennél is magasabbak voltak j Mindezek ellenére az első hónapban teljesítettük a tervben kitűzött feladatokat, ami nem csak fűtőházunk dolgosáéinak jó munkáján múlott, hanem igazgatóságunk is megadta a szükséges segítséget, biztosított- a feltételeket. A májusi tervet már nem tudtuk teljesíteni, bárhogy is igyekeztünk, mert felsőbb szerveinktől nem kaptuk meg

ehhez a megfelelő támogatást

A fűtőházi dolgozóknak az a feladata, hogy a felkínált árut minél olcsóbban továbbítsák. Ehhez azonban az szükséges, hogy a mozdonyok minél kevesebbet tartózkodjanak a honos és a forduló állomásokon és egy-egy vonatot a kijelölt vonalszakaszon menetrend szerint, minéj előbb rendeltetési helyére továbbítsanak. Ahhoz, hogy a mozdonyokat gazdaságosan kihasználhassuk, az szükséges, hogy legyen is felkínált áru, illetve továbbítandó vonat. A százelegytonna- kilométer terv — amely egyik döntő tényezője a fűtőház tervteljesítésének — teljesítéséhez nem csak tervekre, hanem feltételekre is szükség van. — Ugyanis e terv összefügg a javítási terv teljesítésével, az önköltség alakulásával. Jelenleg ugyanis az a helyzet, hogy a fiókműhelyben dolgozó száz lakatost felelőségre kell vonni azért, mert javítási tervüket 128 százalékra teljesítetté^ és ezzel a száz elegy- tc-nnára eső javítási költség megdrágult. A javítások mellett a mozdonyokkal nem tudtuk elérni azt a teljesítményt,' amire képesek lettünk volna, ha részünkre vonatokat biztosítanak.

így aztán az a helyzet állt elő, hogs'- naponta négy-öt gépünk hosszú órákat vár, vonatok továbbítására. Igaz, kaptunk olyan „segítséget’, hogy Dombóvár, Dunántúl „szíve” legyen a „sepregető”, vagyis fűtőházunk továbbítja azokat a vonatokat, amelyekkel más fűtőházak nem szívesen foglalkoznak, ugyanakkor más vonatokat elvesznek tőlünk. A pécsi és a nagykanizsai fűtőház csak nehezen tud eleget tenni a követelményeknek, mégis eljön hozzánk s a mi vonalszakaszunkon továbbítja azokat a vonatokat, amelyek hosszú évek óta fűtőházunkhoz tartoznak, mint a Dombóváron áthaladó üszögi vonatokat, valamint az új menetrendszerint kiadott fordulóban Pécsnek megjelölt két komlói vonatot. De hasonló a helyzet Pest Igazgatóság területén is, ahol viszont gyors- tehervonatokban csonkítanak meg bennünket.

Télen, amikor fűtőházunknak valóban segítségre lett volna szüksége, akkor egyik fűtőház sem jött segíteni, átvenni tőlünk egy-két vonatot, úgy látszik, ahogy beállt a jó idő, a különböző fűtőházak is többre képesek, mint télen. Erre mi is képesek vagyunk. Az ilyen felsőbb „segítségadás” mellett nem koronázhatja termelési siker pártmunkánkat.

Fülöp Lajos

párttitkár

Dombóvártól északra terül el a volt herceg Eszterházy egyik majorja, mely az Alsóleperdi Állami Gazdaság egyik üzemegysége. Ha Dombóváron a Mászlony nevet meghallja az ember azt hinné, hogy a sártenger megközelíthetetlenségében fekszik, holott kerékpárral teszem meg Dombóvártól a mintegy 4 kilométeres utat. Dombóvár határában még a földek, vetések sokfélesége elárulja, hogy az egyéni gazdálkodást folytatják, de a mász- lonyi üzemegység felé már hatalmas búza és rozstáblák ringatóznak a júniusi szélben.

AZ ELSŐ KÉP:

A VERSENYTÁBLA

s annak tövében a fogatosok ebédidő alatti pihenőjükben vitatkoznak a százalékokon , a hátralévő munkán. Éppen Lengyel János mondja nagy hévvel: „Most már csak a jó idő a fontos, akkor első rangú szénánk lesz.“ Ezt olyan magabiztosan mondja, valóban érezni szaván, hogy magáénak érzi a gazdaságot, és ez így van jól. De Lengyel elvtárs tettekkel is magáénak vallja, mert amint a gazdaság versenyhíradóján is látni, a szénagyűjtést 150 százalékban teljesítette és nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a közel 70 holdon már begyűjtötték az elsőrendű szénát. De a többi munkák is szépen haladtak. Eddig 3 silógödröt készí tettek el őszi keverékkel, ez

annyi, hogy három hónapon át 200 marhának elegendő. A kukorica ritkítását eddig 350 hol dón végezték el, míg a répa mély kapálását pedig 50 holdon. A fogatosok nagy szorgalommal takarítják a dűlőuta- kat, hogy most a gaz porzásának ideje előtt ne hordja szét a szél. Még a másodvetéseket sem hanyagolják el. Már eddig 50 hold körül lefogasoltak ebből is.

A FIATALOK

A jó munkából a fiatalok is kiveszik méltóan részüket, hisz a mászlonyi fiatalok is részt vesznek abban a munkaversenyben, melyben a gazdaság vállalta, hogy saját beadási kötelezettségének teljesítésén túl 1000 mázsa búzával és 100 mázsa vetőmag ősziárpával segít két árvízsújtotta gazdaság beadási kötelezettségének teljesítésében. Ezt a versenyt jól megértik a mászlonyi fiatalok és harcolnak a több és jobb terméseredményekért. Kiss Mária diszista, a kukorica sor kapálásában 120 százalékot ért el. De erősen nyomában halad Grósz József és brigádja is, akik ugyanilyen munkán 115 százalékot értek el. Ezek azt mutatják, hogy a fiatalok ban van lelkesedés, ambíció és ezt kellene segíteni, táplálni. De vannak a fiataloknak panaszai is: Szíjártó Lajos kovács ipari tanuló szerint szeKorszerű, egészséges családi házak épülnek a tolnai árvízkárosultak számára

Tolna, megyénk egyik legnagyobb községe, az árvíz idején súlyos károkat szenvedett. Kétszáztíz ház dőlt össze, 119 súlyosan megrongálódott, 502 család vált hajléktalanná. A párt és a tanács vezetőinek annakidején komoly gondot okozott ezeknek a családoknak, valamint a Bogyiszlóról Tolnára menekült többszáz családnak az elhelyezése.

A nagy árvíz után megkezdődött a helyreállítás. A műszaki szakemberek a párt és a kormány álláspontja szerint jártak ej akkor, amikor elhatározták, hogy az új lakásokat nem a régiek helyén, hanem a község árvíz által nem fenyegetett részén építik fel. Komoly meggyőző munkára volt szükség ahhoz, hogy az összedőlt házak tulajdonosai ezt megértsék. Az eredmény azonban nem maradt el. Tizenhét család kivételével az árvízkárosultak megértették, hogy a párt és a .kormány álláspontja, valamint a helyi vezetők fáradozása az ő javukat szolgálja. A párt és a kormány állásfoglalásának helyességét bizonyítja a régebbi (az 1940. évi és az 1945. évi árvizek példája is. A múltban a hatóságok semmit sem tettek azért, hogy az árvízpusztítás ne ismétlődjék meg. Nem állapíttatták meg szakemberekkel, hogy az elöntött terület állandó árvízveszélynek van kitéve. Most a párt és a kormány arra törekszik, hogy megakadályozza a továbbiakban az árvíz pusztítását.

Ott, ahol az árvízsújtotta családok házhelyeket kaptak, 66 kataszteri holdon 339 házhely van. Ebből eddig 278-at kiosztottak. Aki most az újjáépítést látja, azt hiszi, hogy a házhelyek kiosztásakor nem törődtek a község új részének

szépségével, rendezettségével. Mert út )is, ott is lát tégla-, homok- és kőrakást, vagy fundamentum ásást, falazást és tetőfedést. Igaz, az utcasorok most még nem tűn- nek elő, mert az építkezés aszerint folyik, ahogy az igénylők az anyagot kapják.

A község új részén 16 utcasort, egy , óvodát és egy mélyf úratú kutat építenek. A kútból jövőre törpe vízmüvet és vízhálózatot létesítenek. A földművesszövetkezet pedig olyan épületet kap, amelyben; húsból«, vegyes-t kereskedés és italbolt lesz. Ez még az idén elkészül.

A község vezetői gondoskodtak az új sporttelepről is, amit elgondolásuk szerint a következő években építenek meg. A II. számú iskolára emeletet építenek négy tan-> teremmel. Az új utcasorokat hársfával ültetik be, három

kataszteri hold területet pedig parkosítanak. jelenleg) lázasan folyik az építkezés. Az anyagot gépkocsik hordják, az építésben pedig 109 diák. segít társadalmi munkával 119 megrongálódott ház közül eddig ötvenhetet helyreállítottak. Negyven helyrep állított házba már be is költöztek.

Az építésnél anyaghiány nem Volt. LegkomolyajbW gondot a vízszállítás okoz, mert a községnek azon a részén nagyteljesítményű kút nincs. A vizet a Holt-Dunáról hordják hordóban és lajtofc- ban, s ez az építőknek fuvarozási költséget jelent.

Szép és jó házak épülnek Tolnán az árvíz sújtotta családok számára. Korszerű, egészséges hajlékot kapnak, ahol majd nem kell félniök az árvíz pusztításától.

retnének előadást tartani, műsoros estéket, röplabdázni és futballozni, és sajnos nem lehet. Szomorúan mondja; „egy éve vagyok DISZ-tag, minden hónapban megveszem a tagsági bélyeget és ezt teszi a többi 25 —30 fiatal is“ — mást a DISZ nem ad a fiataloknak. Bár a gazdaság vezetősége adott egy teljes futball felszerelést, az üzemegység fiataljainak, de azt elzárták és a szekrényben porosodik. Rózsás Ferenc DISZ titkár elvtársnál vannak füzetek, de azok csak a fiókban hevernek. Rózsás elvtárs szerint azért van így, mert egyszer már belekezdtek a szerepbe és azt nem sikerült előadni, mert a szereplők még próbák alatt abbahagyták a tanulást. Nem sikerült velük zöldágra vergődnie. Ezt már a járási DISZ-nek is mondta, és meg is ígérték a segítséget, de csak ígéret maradt. Már egy éve el múlt, hogy a járási DISZ VB tői munkatárs meglátogatta volna őket. így nem csoda, ha Rózsás elvtárs is megtorpant. Pedig milyen szép dolgokat vinnének végbe ezek a fiatalok, csak lenne, aki segítene nekik.

AZ ŰJ ÉLET,

ÜJ EMBEREI

Az üzemegység tőszomszédsá gában mintegy 300 méterre 33 piroscserepes családi ház húzódik meg, amit a zöldelő dús akácfák vesznek körül. Volt cselédek, zselléremberek építették ide. „ Herceg Eszterházy nál hajnal 3 órakor keltünk, este 10—11 órakor feküdtünk —mondja az egyik idősebb fo- gatos — mégsem telt többre, mint a betevő falatra, arra is szűkösen. Mert sokszor sóskenyér, vereshagyma volt az útra való a földön, na meg nem maradt el a „jó gazdatiszt“ gajdácsolása sem.” S közben mosolyog, majd az üzemegység legszebb épületére mutat; „ott lakott a gazdatiszt, a mindenható, most ott tanulnak a mászlonyi volt zsellérek gyermekei.“ Milyen szép tanterem és milyen csinos padokkal van tele. Most úgy beszélnek a gazdaságról, hogy a mi jószágunk, a mi földünk. Már nem vályogviskónak beillő cselédlakás az otthonuk és nem kell látástól vakulásig dolgozniuk a Lengyel Jánosoknak, a Grósz Józsefeknek. De ők szívesen vállalnak a nagy munkák idején 10 órát is és versenyeznek, mert saját magukon tapasztalják a megváltozott, jobb életüket.

Egri Péter

A Dunaföldvári Sertéstenyésztő és Hizlaló Vállalat köz ponti irodájában vagyunk.

Látszólag nyugodt, megszokott a kép. De csak látszólag. Az emberek megismét,- lődően visszatérve azt vitatják, hogy mit hagyott maga után a régi vezetőség, s főleg ezekben a napokban mindenki fő témája az, hogy mennyiben mondja ki a bíróság bűnösnek Mojsza Lászlót, a volt főkönyvelőt és 11 társát, akiket az ügyészség azzal vádol, hogy anyagilag megkárosították a nép államát. De eddig, az egy hétig tartó tárgyaláson nem sikerült a bíróságnak pontot tenni az ügy végére. így a tárgyalást holnap folytatják. Hogy mi lesz a végeredmény? Arra majd lapunk későbbi számában visszatérünk.

Az imént említettük, hogy foglalkoztatja az embereket: miért és hogyan került a bíróság elé Mojsza László, a volt főkönyvelő, Pataki Sándor, a vállalat volt igazgatója, Lé- r.árd Ferencné, a vállalat volt pénztárosa és még mások.

Hosszú út vezette a 12 vádlottat a bíróság elé. A züllés, a nőzés, a bértaxin való utazgatás, a vagány kodás, a jampec- kedés. Tisztes fizetésükből minderre nem tellett. így aztán először csak néhány száz később néhány tízezer forintos számlákat hamisítottak, minden hájjal megkent budapesti és nagyobb vidéki városbeli maszekokkal kötöttek egyessé- get, különböző semmit nem érő gépek és anyagok vásárlására, s ílymódon sikerült kijátszani a nép államát. S mert mivel Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen, így Futcsek Imre maszeknak sem volt kötelessége ingyen „szívességet“ tenni Mojszával és társaival. Szóval a lopott pénzből jutott is, maradt is. Mojsza és társasága hazárd játékot folytatott a nép pénzével. Élték világukat, s azok, akik 5 órakor már a disznókat etették, a trágyát hordták, éjszakákon át a disznók élelmét zsákolták a vagonokból — elégedetlenek voltak. A régi vezetők közül azzal ugyanis nem igen törődött senki, hogy van-e a 25 fokos hidegben a dolgozóknak meleg étel, meleg ital, megkap- ják-e a meleg ruhát, az őket jogosan megillető munkabért, milyen lakásokban laknak.

1 BÍRÓSÁG ELŐTT

Egyszóval, hogyan élnek. Mind ez olyan benyomást keltett a dolgozókban, hogy nálunk .csak! i üres szóbeszéd,: a

legfőbb érték az ember elve. I,ehetne a fent említettekkel kapcsolatban számos példát, számos nevet említeni. De nincs értelme, mert sebeket szakítanánk fel, amelyek már behegedtek. Volt, ami volt. Afelől nyugodt lehet mindenki, hogy a bűn, amelyet Mojszáék elkövettek nem marad megtorlás nélkül.

Nem hallgathatjuk el, hogy az egyszerű dolgozókra hogyan hatott a volt vezetők magatartása, módszere. De tartozunk az igazságnak azzal is, hogy a nyilvánosságnak elmondjuk; hogyan változott meg a helyzet, mióta új vezetők vannak a vállalatnál. Mindkettőt az új igazgatón keresztül érzékeltetjük.

1955. március 15-én a Dunaföldvári Sertéstenyésztő és Hizlaló Vállalathoz új igazgató került, Balázs Ferenc elvtárs személyében. Balázs Ferenc

— aki mostani munkakörét .megelőzően az Élelmiszeripari Minisztérium osztályvezetője volt — tudta, hogy nem a legnépszerűbb munkakört bízták rá és azzal is tisztában volt, hogy nehéz dolga lesz Dunaföldváron. Mert sajnos meg kell mondani, hogy a több száz becsületes dolgozó között szép számmal akadtak olyanok is akik várták, lesték az alkalmat, hogy mikor lophatnak el 10 kiló darát, egy lepedőt, egy munkásruhát, vagy egyéb mást. Alkalomból meg aztán nem volt hiány, mert ahogy a régi vezetők nem törődtek a dolgozók problémáival, éppúgy nem ellenőrizték munkájukat. Sőt annak, aki „be volt vágódva“ kisebb, nagyobb szabálysértést, fegyel mezetlenséget elnéztek. Ebből adódott aztán az, hogy 1955- ben 1,600.000 forint értékű anyaghiányt mutattak ki az év végi leltár készítésekor.

A fentiekből kifolyólag, olyan vezetők után, mint Pataki Sándor és Mojsza László

nincs könnyű dolga Balázs elvtársnak, a mostani igazgatónak, de azért becsülettel állja a sarat. Legszentebb kötelességének tartja a dolgozók jogainak érvényesítését, s éberen őr ködik még egyetlen szalmaszái felett is, ami a népé, ami az állam tulajdona. íme az említettekre néhány példa: Mióta

Balázs elvtárs az igazgató, azóta négy üzemegységben új, illetve átalakított üzemi konyhát létesítettek. Minden üzemegységben bevezették, illetve még ebben az évben bevezetik a villanyt. A Kossuth-tanyán eben az évben négy új, korszerű családi házat építettek, s rövidesen felépül Dózsa-tele- pen is a két új családi ház. A bölcskei üzemegységben pedig a régi főúri kastélyban a 6— 16 éves gyerekeknek csinosan berendezett üdülőt építettek, melyet a legközelebbi vasárnap adnak át rendeltetésének. Az új igazgató mégsem mindenkinek jó. Nem jó, mert liberalizmust nem tűrően irányítja a rábízott, közel 100 millió forint értéket kitevő gazdaságot. Éppen a minap történt meg vele egy eset: A vállalat személygépkocsi vezetője kérte az őt jogosan megillető munkás

öltönyt. Az igazgató azt mondotta: menjen el és vásárolja meg. A gépkocsivezető meg is vásárolta, de nem a 600 forintos típusöltönyt, hanem egy 1200 forintos kamgamt. Az igazgató persze nem nézett el az eset felett, kötelezte a gépkocsivezetőt az általa elkövetett néhányszáz forintos „kár“ megtérítésére. A gépkocsivezető ezt rossznéven vette és azt mondotta, „az igazgató a kákán is csomót keres.“ Pedig nem Az igazgató csak a kötelességét teljesítette, azt, amivel őt a nép állama, a párt megbízta.

Balázs elvtárs az elmúlt napokban következetesen részt vett elődjeinek tárgyalásán. Az egyik napon, amikor felszólalt, azt mondotta neki Pataki Sándor, a volt igazgató:

1 ■

— Nem kell olyan foghegyről beszélni, mert még maga is kerülhet a bíróság elé.

Erre Balázs elvtárs így válaszolt:

— Én nem kerülök ide, ebben biztos vagyok. Mert nem adok okot arra, hogy velem kapcsolatban legyen munkája az ügyészségnek, illetve a bíróságnak;

A mászlonyiak ul élete