Tolnai Napló, 1956. június (13. évfolyam, 128-153. szám)

1956-06-26 / 149. szám

2. TOLNAI NAPLÓ 1956 JÜNIUS 26. Ünnepi fogadás Bukarestben Tito elnök és kísérete tiszteletére Bukarest (Tanjug). A román kormány és a Nagy Nemzet- gyűlés elnöksége vasárnap este a Minisztertanács palotájában ünnepi fogadást és vacsorát adott Tito elnök és a többi jugoszláv államférfi tiszteleté­re. A fogadáson mintegy 800 meghívott vendég vett részt. A vacsorán, amely igen ba­ráti légkörben zajlott le, Chivu Stoica, a Román Miniszterta­nács elnöke és Joszip Broz Tito köztársasági elnök pohár­köszöntőt mondott. Chivu Ctoica pohár köszöntő­jében a többek között a követ­kezőket mondotta: — Kedves vendégek! Enged­jék meg, hogy kifejezésre jut­tassam azokat az örömteljes és meleg baráti érzéseket, ame lyekkel Románia kormánya és népem az önök romániai láto­gatását üdvözlik. Mindent megteszünk, hogy megerősítsük és fejlesszük a Román Népköztársaság és a Jugoszláv Szövetségi Népköz társaság közötti tartós kap­csolatokat, őszinte együttmű­ködést és megbonthatatlan barátságot. Tito elnök válaszában han­goztatta: — Látogatásunknak érthető okoknál fogva az a célja, hogy az a rendezés, amely nemrégi­ben bekövetkezett, új és szilár­dabb alakot öltsön, necsak a két állam kapcsolatának normali­zálása legyen, hanem baráti együttműködés is a két ország között, amelynek népei évszázadokon keresztül egymás mellett állot­tak. Amit itt a román vezetők­kel együtt elérünk, nemcsak a két ország javát, hanem a világbékét is szol­gálja majd. Hivatalos közlemény a jugoszláv-román tárgyalások első napjáról Bukarest: A Tanjug jelenti: A jugoszláv—román politi­kai tárgyalásokról a követke­köztársasági elnök romániai Iá togatása alkalmával vasárnap délután Bukarestben megkez­dődtek a jugoszláv—román tárgyalások. A tárgyalásokon Jugoszláv részről Joszip Broz Tito elnökön kívül jelen volt Edvard Kardelj, a Szövetségi Végrehajtó Tanács alelnöke, Kocsa Popovics, külügyi állam­titkár, Mijalko Todorovics, a Szövetségi Végrehajtó Tanács tagja, Jakov Blazsevics, a Hor- vát Népköztársaság Végrehajtó Tanácsának elnöke, román rész ről pedig Gheorghe Gheorghiu- Dej, a Román Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára és a Nagy Nemzetgyű­lés elnökségének tagja, Chivu Stoica, a Minisztertanács elnö­ke, Emil Bodnaras, Petru Bo­rda és Mogyorós Sándor a Minisztertanács első elnökhe­lyettesei, valamint Grigore Preoteasa külügyminiszter. A tárgyalásokon eszmecserét folytattak a közös érdekű nem zetközi kérdésekről, valamint a két ország kapcsolatáról. A megbeszélések a szivélyes ,ség, őszinteség és a kölcsönös megértés szellemében zajlottak le. Más országok is támogatják a szovjet kormány leszerelési lépéseit Fogadás a Szovjetunió légiflottája napján Moszkva (TASZSZ) — G. K. Zsukov, a Szovjetunió marsall ja, honvédelmi minisz­ter, június 24-én, a tusinoi re­pülőtéren rendezett repülőbe­mutató után fogadást adott a Szovjetunió légiflottájának napja alkalmából. A Szovjet Hadsereg Köz­ponti Házának parkja felé végeláthatatlan sorban jöttek a gépkocsik. A meghívottait az árnyas utakon keresztül ha­ladtak a park középpontja fe­lé, ahol G. K. Zsukov, a Szov­jetunió marsallja, V. D. Szo- kolovszkij, a Szovjetunió mar­sallja, és P. F. Zsigarjov lég­ügyi főmarsall üdvözölte őket. Egymás után érkeztek a vendégek, közöttük a szovjet légiflotta napjának ünnepsé­geire érkezett külföldi légügyi küldöttségek vezetői. Zsukov, Szokolovszkij és Zsigarjov sor­ra üdvözölték Hito Chiako ve­zérőrnagyot, az Albán Nép- köztársaság, Abdul Rezak ez­redest, Afganisztán, T. Cliftet, a burmai légierő parancsno­kát, a Burmai Unió, Zahariev Zahari altábornagyot, a Bol­Q lányok és fiatalasszonyok első országos találkozójának felhívása A lányok és fiatalasszonyok első országos találkozójának résztvevői felhívást adtak ki, amely többek között a követ­kezőképpen hangzik: „Mi, a találkozó résztvevői, millió társunk nevében is ki­fejezzük hálánkat, forró kö- szönetünket pártunknak és kormányunknak azokért az intézkedésekért, amelyek a dolgozó nők, az édesanyák minden eddiginél nagyobb megbecsülését juttatják kife­jezésre. Becsületbeli kötelességünk­nek érezzük, hogy ezt a gon­doskodást mindennapi odaadó lelkiismeretes munkával viszonozzuk most, amikor má­sodik ötéves tervünk lelkesítő feladatokat állít népünk elé. Ezek megvalósításáért latba akarjuk vetni minden képes­ségünket és erőnket. Az országos tanácskozáson elhangzott kívánságok meg­valósításához, a hibák kikü­szöböléséhez, nélkülözhetetlen ifjúsági szövetségünk minden vezetőjének, egész tagságának segítsége. Helyesnek tartjuk, hogy közülünk a legrátermet­tebbeket vonjuk be a DISZ ve­zetőségbe és dolgozzanak azon, hogy a leányok és fiatalasszo­nyok gondjai az egész szerve­zet ügyét képezzék. Biztosíta­ni kell azt is, hogy a helyi szervezetek többet törődjenek a bennünket érdeklő speciális tanulási formák szervezésével. Országos találkozónk is iga­zolja a fiatal nők szabad vé­leménycseréjének hasznossá­gát. Éppen ezért javasoljuk: rendezzünk kétévenként or­szágos találkozót, ahol minden alkalommal számot adunk munkánkról, megtárgyalhat­juk további feladatainkat.’’ Áz Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságának ülése Róma (TASZSZ). Az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságának ülésén július 23-án Giacarlo Pajettának a május 27-i községi választások eredményeiről és az országban uralkodó politikai helyzetről szóló beszámolóját vitatták. Scoccimarro, a párt titkársá­gának tagja hangsúlyozta, hogy a választások általános balratolódást mutattak. A vá­lasztások eredményeként a szélső jobboldali pártokat ki­űzték az ország politikai életé­ből. Megváltozott a helyzet a négy pártból álló kormánykoa­líción belül is. Ott a liberális párt egyre nyilvánvalóbban konzervatív erőnek bizonyult viszont a szociáldemokrata pártban balratolódási irányza­tok észlelhetők. A keresztény demokrata párt, miután szerte­foszlottak az abszolút többség­ről szőtt álmai, komoly belső nehézségekkel küzd. Scoccimarro, rámutatott arra hogy a megváltozott politikai körülmények a kommunista és a szocialista párt közötti akció egységegyezmény megvalósítá­sának új formáit és módozata­it szabhatják meg, azonban úgy, hogy az egység elve sér­tetlen maradjon. Július 10-én érkezik Belgrádiba Hammarskjöld (41; folytatás.) Ez mind szép — gondoltam, de egyáltalán nem biztos. — Ide figyelj Gabi, én most új­ból a Dunát járom.;. — Éhbérért, — és gúnyosan nevetett... — Mi lehet ennél szebb... — Már mondtam, Kanada vagy Ausztrália... Csak nem gondolod komolyan? Itt aka­rod leélni az életedet?..; Pendlizni a Felső Dunán. Egyik kikötőből a másikba ... Ez is élet... segéd matróznak lenni havi 150 schillingért... Nem, ez nem neked való. Gye­re be a lágerba és onnét együtt mehetünk Ameriká­ba... Újból végig mért, majd csen­desen megjegyezte. — Persze nem erőszak a disznótor... — Ne gondold, hogy a ma­gam ellensége vagyok ... Reg­gel elindulok Passauba, há­romnapos útra, ha visszajöt­tem ott hagyom az egészet és jelentkezem a lágerban ... — Mennyi pénzed van? — Kilencszáz schilling. — Az már beszéd. Ezzel az összeggel kihúzzuk valahogy, amíg a kanadai konzulátusról nem érkezik valami értesítés, mert kellünk nekik, az biztos. Abban nyugodt lehetsz, majd csinálok neked helyet a lágeré­ban. Én nem olyan barát va­gyok, mint te, én nem szok­tam elfelejteni a sorstársakat, a kenyeres pajtásokat. Sxamos Rudolf: Amerikából jöttem... Kalandos történet Azt hiszi, nyugton hagyja az érzés? ... Két és fél esztendő nagy idő. Mit tehettünk? Mö­göttünk bezárultak a kapuk, mi vissza nem nézhettünk és bármennyire is elfogott néha a bánat, az ember nyelt, de in­kább rumot ivott. Leszopta magát a földig. Nekitámaszko­dott a kocsma előtt álló első fának és vagy átölelte vagy a tövébe rogyott és gyomrot té­pő, részeg bódulatban, fájó fejjel, tompán lüktető szívvel tért magához néhány óra múl­va. Ez senkinek sem volt fel­tűnő ott, ahol nemcsak a disz- szidensek hanem a benszülöt- tek is leitták magukat és tá­molyogva, négykézláb vánszo­rogtak a bordélyba, vagy az első utcalány karjai közé, aki vállalta azt az áldozatot, hogy a remélt néhány schilling el­lenében a vendéget a Rakására vagy az első nyilvános ház egyik poloskás szobájába ci­peli. Miért kelj nekem erről beszélni? ... Én nem voltam olyan művelt, nekem nem volt annyi pénzem, hogy a „kultúr” emberek életét éljem. Engem sodort a nagy ár a százezrek hömpölygő áradata. Nem vol­tam kirívó példa, azt tettem csak, amit a többi. Ki gondolt arra, hogy jól van-e ez így ... S ha nincs jól, hát próbáltam volna valamit is tenni elle­ne;;. (Folytatjuk.) Űjabb gond, újabb gondolat. Csak néztem a kantin ablak­felőli sarkában hálóját szövö­gető pókot. — Mennyire ha­sonlítanak hozzád, te apró ke­resztes pók, az emberek... Szövődik a háló csendben, nesztelenül és jön egy vidá­man döngicsélő légy, egy óvat­lan röppenés és máris meg­fogta a hálód — örökre. A há­lókból nagyon nehéz szaba­dulni. Át- meg átszövik az életünket a társadalom látha­tatlan pókhálói. Akaratlanul is a rabjai vagyunk. És ha egyszer beleakadt a gyenge emberi légyszárny a hálóba, onnét szabadulni nagyon ne­héz. Megnyugodtam volna. Az ember előbb-utóbb beletörődik a sorsába és ezt nagyon jól tudják a politikusok és ezért szövögetik nyakunk körül így vagy úgy a láthatatlan hálót. Ez is politika volt, amiről Gabi beszélt. Teleduruzsolták a fe­jünket a még sosem látott is­meretlen világ, az Üjvilág cso­dás szépségével... Én akko­riban még nem olvastam Jó­zsef Attila verseit, nem tud­tam, hogy a sírt, ahol apám nyugszik, azt kellett volna elő­ször megbotoznom, mielőtt ne­kivágtam a nagy ismeretlen­nek. Időközben Gabi teljesen el­ázott a sörtől és a rumtól. Da­dogó, akadozó nyelwej egyre azt kérte tőlem, — kiisss ap- pám, vigyél haza ... Herren strasse harmincnégy. „Ammi” lágger. — Ha részeg volt, a hangzókat kétszeresen meg­nyomta ... Tényleg ez a fiú ugyanolyan szerencsétlen vándora volt en­nek a nagyvilágnak, akárcsak jómagam. Átkaroltam és bal- karját a nyakamba vetettem, és vittem, vonszoltam végig az alkonyodé linzi utcán. Elke­rültem a forgalmas utcákat, szégyeltem részegségét. A más részegségét. Szégyeltem és mégis megértettem. Éreztem, hogy titokban a bánat tépi szí­vét. Hazamenne ez is, de nincs rá mód, talán soha többet nem talál rá a hazavezető útra, akárcsak mi, valahányan akik elmentünk fiatalon, akik ma­gunk mögött hagytunk min­dent. De azt hiszi, lehet ezt büntetlenül? gár Népköztársaság, Madaras Ferenc, vezérőrnagyot, a Ma­gyar Népköztársaság, Van Tien Dung tábornokot, a Viet­nami Demokratikus Köztársa­ság, Hein Zorn vezérőrnagyot, a Német Demokratikus Köz­társaság, Andersen vezérőrna­gyot, Dánia, Mohammed Szid- ki Mahmud vezérőrnagyot, Egyiptom, D. Szingh repülőtá­bornokot, az Indiai Köztársa­ság, Suriadarma altáborna­gyot, az Indonéz Köztársaság, Liu Ja-lou vezérezredest, a Kínai Népköztársaság, Van Len altábornagyot, a Koreai Demokratikus Köztársaság, Togocsijn Szamdan alezredest, a Mongol Népköztársaság lég­ügyi küldöttségének vezetőjét. Zsukov marsall az üdvözlés­kor több küldöttség vezetőjé­től megkérdezte, hogyan tet­szett nekik a légibemutató. A válaszok igen jó értékelést ad­tak a szovjet repülők tudásá­ról. Megérkezett a fogadásra N. Birch, az angol légierők mi­nisztere, N. F. Twining tábor­nok, az Egyesült Államok lé­gierőinek vezérkari főnöke, valamint az angol és az ame­rikai légügyi küldöttség. Meg­jelent a fogadáson a jemeni küldöttség kíséretében Mo­hammed al Badr emir, jemeni trónörökös is. A fogadás résztvevői között voltak a moszkvai diplomáciai képviseletek vezetői, katonai és légügyi attaséi, a külföldi légügyi küldöttségek tagjai, a szovjet és külföldi sajtó és rádióállomások képviselői. A vendégek élénk beszélge­tésbe elegyedve sétáltak a parkban, vagy vidáman tréfál­kozva pihentek a fák árnyéká­ban. A katonai fúvószenekar keringőket és indulókat ját­szott. A szovjet fegyveres erők vezetői I. Sz. Konyev, K. J. Malinovszkij, I. H. Bagramjan, Sz. Sz. Birjuzov, Sz. M. Bu- gyonnij, a Szovjetunió marsall- jai, Sz. G. Gorskov tengernagy, a szovjet haditengerészet fő- parancsnoka a diplomatákkal és a külföldi küldöttségek tag­jaival beszélgettek. Érdekes eszmecsere folyt a külföldi légiküldöttségek tag­jai és Sz. I. Rugyenko, V. A. Szugyec, N. Sz. Szkripko, K. A. Versinyin, Sz. F. Zsavoron- kov légimarsallok között. A beszélgetésekbe belekapcsolód­tak a neves szovjet repülőgép­tervezők. A vendégek vidámságát vá­ratlanul nyári zivatar zavarta meg. A sétálók csakhamar a Központi Ház belső termeiben gyülekeztek. Itt találkoztak a fogadásra érkező N. A. Bulga- nyin, L. M. Kaganovics, G. M. Malenkov, A. I. Mikojan, V. M. Molotov, M. G. Pervuhin, M. Z. Szaburov, N. Sz. Hrus­csov, L. I. Brezsnyev, J. A. Furceva elvtársakkal. N. Birch, az angol légierők minisztere bemutatta N. Sz. Hruscsovnak a jelenlévő an­gol repülőgéptervezőket. Itt volt A. N. Tupoljev szovjet re­pülőgéptervező, a Szocialista Munka Hőse is. A párt és a kormány veze­tői sorra járták a termeket, mindenütt barátságosan elbe­szélgettek a külföldi vendégek­kel. Később a vendégeket a pom­pásan kivilágított Vörös Zászló terembe szólították, ahol ün­nepélyesen terített asztaloknál foglaltak helyet. A kommu­nista párt és a szovjet kor­mány vezetőinek asztalánál helyezkedtek el a jemeni trón­örökös, N. Birch, az angol lé­gierők minisztere, Twining tá­bornok, az Egyesült Államok légierőinek vezérkari főnöke, továbbá a Szovjetunió mar- salljai. í G. K. Zsukov beszéde G. K. Zsukov, a Szovjetunió marsallja intézett beszédet az egybegyűltekhez. — Ebben az évben 28 állam képviselői vesznek részt repülő ünnepünkön — mondotta töb­bek között.'Szívből üdvözlöm az itt megjelent tisztelt vendége­ket és a szovjet fegyveres erők nevében azt kívánom, hogy a jövőben szívesen látott vendé­geink legyenek. A szovjet emberek őszintén kívánják, hogy a szovjet kor­mány leszerelési lépéseit más országok kormányai tárgyilago san és helyesen értelmezzék, a béke és a népek biztonsá­ga érdekében támogassák. Fogadásunkon számos kato­na van jelen, köztük valameny nyi nagyhatalom képviselői. Nekünk katonáknak feltétle­nül számolnunk kell azzal, hogy napjainkban a fegyver­zet és a technikai harcászati eszközök fejlődésének dinami­kus volta hihetetlenül nagy. A ma fegyvere és technikája hol nap már elavultnak bizonyul, a nép anyagi eszközeit pedig, amelyeket az előbbiek készí­tésére fordítottak hiába költöt­ték el. Úgy vélem, hogy a katonákat feltétlenül érde­kelniük kell népünk életkö­rülményei és a katonáknak tevékenyen elő kell segíte- niök a leszerelési probléma megoldását, a népek tartós békéjének és az államok közti teljes bizalomnak meg­teremtését. Emelem poharam és köszö netet mondok tisztelt vendége­inkre, a légiparádé résztvevői­re, mindazokra, akik itt je­len vannak, a népek barátsá­gára! Megérkezett a Szovjetunióba Irán sah sn sah ja Baku (TASZSZ). Június 25- én a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa Elnökségének és szemé­lyesen K. J. Vorosilovnak, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége elnökének meghívá­sára megérkezett a Szovjet­unióba őfensége Mohammed Reza Pahlevi, irán sahinsahja és felesége, Szorajja. A sahinsah őfelségével együtt érkezett az iráni állam­férfiak egy csoportja. A vendégek fogadására Moszkvából Bakuba érkezett A. F. Gorkin, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége titkárának helyettese, V. Sz. Szemjonov, a Szovjetunió kül­ügyminiszterhelyettese, V. V. Kuraszov hadseregtábornok és más hivatalos személyiségek. Az Irán, a Szovjetunió és az Azerbajdzsán SZSZK állami zászlaival feldíszített repülőté­ren az érkezők fogadására megjelentek még az Azerbajd­zsán SZSZK kormányának tag jai, a köztársaság Legfelső Ta­nácsának tagjai, a bakui köz­élet és a sajtó képviselői. A fogadáskor díszőrség sora­kozott fel, elhangzott Irán, a Szovjetunió és az Azerbajd­zsán SZSZK állami himnusza. Mohammed Reza Pahlevi őfelsége, Irán sahinsahja és neje, valamint kísérete rövid pihenő után repülőgépen to­vább indult Moszkvába. ző hivatalos jelentést adták ki: Joszip Broz Tito jugoszláv Belgrád (Tanjug). Dag Ham­marskjöld, az ENSZ főtitkára július 10-én hivatalos látogatás ra Belgrádba érkezik. Tito elnök július 11-én fo­gadja majd az ENSZ főtitká­rát. Hammarskjöld belgrádi tartózkodása idején találkozik több más magasrangú jugo­szláv funkcionáriussal is.

Next

/
Thumbnails
Contents