Tolnai Napló, 1956. június (13. évfolyam, 128-153. szám)
1956-06-26 / 149. szám
1956 JÜNIUS 26. TOE.NAI NAPLÓ 3. lói sikerült a szekszárdi szőlőtermelést ankét A Hazafias Népfront, az MADSZ és a Békebizottság egyesülő ülése a paksi járásban A Megyei Tanács Mezőgazdasági Igazgatóság vasárnap 'i Szekszárdon szőlőtermelési ankétet hívott össze, ahol megjelent és felszólalt Erdei Ferenc elvtárs, a Minisztertanács elnökhelyettese is. A megjelent vendégek között volt Matolcsi János elvtárs, földművelésügyi miniszter, Győré József elvtárs, a Megyei Párt Végrehajtó bizottság első titkára, Tuska Pál elvtárs, a Megyei Tanács el nöke és még többen. Az ankét nagyon hasznosnak és értékesnek bizonyult, amit felszólalásában Erdei elvtárs is hangsúlyozott, a jelenlévő gazdák és szőlészeti szakemberek olyan problémákról beszéltek, amelyek megoldásával vissza lehet hódítani a szekszárdi bor vidék régi hírnevét. Tam József szekszárdi egyénileg gazdálkodó dolgozó paraszt, Kiss Antal, a helyi Béke Tsz elnöke Szíjártó János, a leperdi Állami Gazdaság szőlészetének vezetője és a többi felszólaló helyesen látta, hogy érdekeltté kell tenni a szőlőtermelésben és borgazdálkodásban a gazdákat, és meg kell valósítani, hogy egy, esetleg két fajta szőlőt termeljenek a gazdák, amelyek feltételei a gyökeres változás bekövetkezésének. A felszólalásokra Erdei elvtárs válaszolt, többek között ezeket mondotta: — Felkészültünk arra, hogy nagyon tanulságos dolgokat hallunk itt. A felszólalások során sok kérdés vetődött fel a fiatalok szőlészeti és borászati munkába való bevonásáról, a szakoktatásról, az önálló szekszárdi borpalackozó felállításának lehetőségéről, továbbá a kereskedelem kérdéséről, a 4 forintos fogyasztási adóra vonatkozó panaszokról, stb. Meg kell mondani azt is, hogy igazuk van a gazdáknak és a magunk részéről ígérjük, hogy minden tőlünk telhető segítséget meg fogunk adni — mondotta Erdei elvtárs. Szombaton tartotta egyesülő ülését a paksi járási Hazafias Népfront, az MNDSZ Járási Elnöksége és a Járási Békebizottság. Csiszár Lajos megnyitója után Székely Sándor, a Hazafias Népfront járási elnöke mondott beszámolót. Értékelte a három szerv eddigi tevékenységét, a pozotív és a negatív jelenségeket, majd az egyesítés céljáról beszélt. Rámutatott arra, hogy a három szerv összevonása sokkal hatékonyabbá fogja tenni a politikai tömegmunkát. Végül arról beszélt, hogy a Hazafias Népfront-mozgalomnak ezután új módon kell dolgoznia. Nemcsak a kampánymunkát, vagy más szervek akcióját kell segítenie, hanem állandóan tevékenykednie kell a párt célkitűzéseinek megvalósításáért, a mindennapi feladatok teljesítéséért. A beszámoló és a határozati javaslat felett megnyitott vita során az ülés részvevői közül nyolcán szólaltak fel. Valamennyien helyeselték az egyesülést, s az előterjesztett határozati javaslatot kiegészítették. Gondoskodjanak a munkafegyelem mielőbbi megszilárdításáról Látogatás a keszőhidegkuti Uj Elet Tsz-ben Termelőszövetkezeteink tagjainak ebben az évben nem kisebb feladatot kell megolda- niok, mint azt, hogy gyomtala- nítsák a kapásterületet, idő ben megkezdjék és elvégezzék az aratást. E munkák elvégzése ma már sokkal könnyebb, hiszen a gépek egész sora seg) ti a tsz-tagokat. Fontos, hogy a keszőhideg- kúti Uj Élet Termelőszövetkezet tagjai is törődjenek a nagy üzemi, a termelőszövetkezeti gazdálkodás hírnevével és tartsák legfontosabb feladatuknak a bő szénatermés betakarítását, a kukorica egyelésének és első kapálásának mielőbbi befejezését. Ez év tavaszán ösz- ßzesen 39 holdon vetettek ku- Koricát, amelyből 16 hold vetés négyzetes. Horváth József elvtárs, a tsz elnöke véleménye szerint eddig 30 holdon végezték el a gépi kapálást, 9 holdon pedig még sem a gép, sem a fogat, sem a tagság nem végzett munkát. Pedig nagyon szép a kukorica, csak egyelni kellene már. Ebben az esetben az elmondottak alapján a tagság munkához való „jó“ viszonyát kell megnézni. A kimu tatások alapján a tsz tagsága 390 hold összterülettel rendelkezik, amelyből 210 hold a szántó. Ezeken a területeken 22 család, 24 taggal dolgozik Van tehát elég munkaerő, hiszen minden családban legkevesebb 2 felnőtt munkaképes van. Összesen 44 fő — családikkal együtt — dolgozhatna a tsz földjein és ez a munkaerő bőven elég lenne ahhoz, hogy a keszőhidegkuti Uj Élet Tsz a járásnak ne a legrosz- szabb, hanem a legjobb tsz-e legyen. — Hol dolgoznak a családtagok? — Kérdeztük Horváth elvtárstól. — Egyik része — válaszolta — napszámba jár, vagy a téglagyárba dolgozik, a családtagok másik része pedig feles, vagy vagy harmados kukoricát vállalt. — Mi a tevük a munkafegyelem megszilárdítása, a kapálás mielőbbi elvégzése terén? — A tavasz folyamán megtörtént a kapásterületek felosztása, hiba volt ekkor azonban, hogy csak a növénytermesztésben dolgozókra osztották fel a kapásterületet, ami összesen 8 fő volt. Alig egy hónapja választott a tagság tsz elnökké, és bár nagyon nehéz kettős feladatomat ellátni, mivel a tsz mezőgazdásza is vagyok, azon leszek, hogy mielőbb változtassunk a jelenlegi helyze ten. A legutóbb megtartott vezetőségi ülésen úgy határoztunk, hogy a kapásterület 39 százalékát a családtagokra osztjuk ki, és kötelezzük őket a munka elvégzésére. A vezetőségnek ez az elhatározása jó és megszívlelhető, de elengedhetetlenül szükséges, hogy a tsz-tagok és családtagok tudják, érezzék, hogy egye dűl csak rajtuk múlik további gondtalan életük megteremtése. Ennek eléréséhez azonban szükséges, hogy valamennyien lelkiismeretesen dolgozzanak és tudva tudják azt, hogy a tsz-ben találhatják meg mindazt, amire szükségük van. Nem vitás, hogy a tsz tagok között lévő villongások, továbbá a gyakori elnökváltozás megnehezítik egy összeszokott kollektív munkának a kialakítását. Ezen azonban sürgősen változtatni kell és ebben sokat kell segíteni a tsz kommunistáinak. Elsősorban a tsz párttagjainak kell a munkában élenjárni és azon lenni, hogy végleg megszilárduljon a munkafegye lem, ami különösen a fogato- soknál laza. Előfordult nem egy esetben, hogy az egyik fo- gatos egy nap alatt, írd és mond; 10 négyszögölön végezte el a répa egyelését. Vagy 3000 négyszögölön végzett napraforgó ekézést, holott a napi teljesítmény 5 hold lett volna. Pál István, Bikácsi Péter párttagok együtt dolgoznak ezekkel a fogatosokkal. Tehát első' Elégedettek a gépállomás munkájával Gépállomásaink legfontosabb feladata, hogy tavasztól őszig segítsék a körzetükbe tartozó termelőszövetkezeteket. Ez a segítés különösen most fontos, amikor a mezőgazdaságban mindinkább kezd tért hódítani a gépi munka. Nem mindegy tehát, hogy a gépállomások traktorosai a gondjaikra bízott drága gépekkel hogyan végzik el akár a növényápolást, akár a gabonák aratását. A napokban a szakadáti Arany Kalász Termelőszövetkezetbe látogattunk el, ahol a tagság egyöntetű véleménye volt az, hogy a varsádi gépállomás komoly segítséget adott eddig is. Ezt bizonyítja az is, hogy 74 hold kukoricájukon, melyből 42 hold vetés négyzetes, a gépállomás kétszer elvégezte a gépi kapálást. Ezenkívül segítettek a széna kaszálásban s a trágyahordásban is. Tavaly még a termelőszövet kezet tagságának nagy része idegenkedett a gépállomástól — mondotta Kirschner János, a tsz agronómusa. — A tagság ekkor azon a véleményen volt, hogy a gépállomás jövedelmük jelentős részét elviszi, és emellett még jó munkát sem végez. A gépállomás tavaly még elvégezte a talajmunkát, de a tagság abba már nem egyezett bele, hogy kombájnnal arassanak. Máskép van eb ben az évben. Sikerült a tagságnak megmagyarázni, hogy a gépállomás nem viszi el a jövedelem nagy részét, sőt a jövedelem több, az átlagtermés nagyobb lesz, ha igénybe veszik a gépállomást. Türelmesen megmagyaráztuk a tagoknak, hogy mit jelent a gépi aratás. Ennek lett az az eredménye, hogy az őszi árpa területből 20 holdat kombájnnal, a búza legnagyobb részét pedig aratógéppel vágja le a gépállomás. Látogatásunk során megkérdeztük Genszler János tsz vezetőségi tagot, mondja el véleményét a gépállomás munkájáról. — Kétségkívül nagy segítséget ad a gépállomás nekünk, és jobban dolgoznak, mint ezelőtt bármikor. Különösen jó munkát végeztek a vetőágyak élőké szítésében, de jónak mondható a minőség a növényápolásnál is. De meg kell mondani azt is, hogy van még kívánnivaló, különösen a szántásnál tapasztaltuk, hogy egy-két traktoros szeret túl sokat teljesíteni naponta, ami a minőségi munka rovására megy. Természetes, hogy ez megszűnjön rajtunk múlik, mert ha nem vesszük át a traktorostól a munkát, akkor a közeljövőben meggondolja, hogyan szántson. így vélekedik a gépállomás munkájáról Sváb Antal munka csapatvezető és a tsz tagok közül sokan. Különösen dicsérik Berecz Zsigmond zetorost, Vezekényi József és Nagy Géza traktorosokat, akik igazán mindent megtesznek azért, hogy a szakadáti Arany Kalász Termelőszövetkezet tagjai nak eddig és ezután is minden segítséget megadjanak. Vasárnap reggel. A szekszárdi ejtőernyős kör tagjai kipirult arccal hordják ki a leányiskola kapuján az ugráshoz előkészített ejtőernyőket, és rakják fel az utcán várakozó gépkocsira, hogy utána el induljanak életük egyik legnagyobb eseményére, az első ej tőernyős ugrásra. Mindenki izgatottan várja már az indulást a pécsi repülőtér felé, hogy ott gépbe szállva már saját lábán érjen talajt az őcsényi reptér gyepén. A pécsi reptéren már várták és üdvözölték a csoportot. A nagy, ezüstös gép méltóságteljesen kiterjesztett szárnyakkal már ott állt, hogy befogadja a kis társaságot. Az ugrató parancsnok ismerteti az ugrás sorrendjét. Ezután az első csoport felveszi ernyőjét és elindul. Fel- búgnak a motorok. Néhány perc múlva már a magasban szárnyal a gép, egy kört ír le és megjelenik egy piciny fekete pont ajtóban, utána lobban a selyem és mintegy áttetsző gomba lebeg fent a szürke felhők alatt. Lassan huppanva ér földet az Lehet, hogy csúcs javít ás... sorban nekik kellene ezt észre venni és figyelmeztetni őket, hogy helytelenül cselekednek. A termelőszövetkezet adottsága nem rossz, sőt lehet azt mondani, hogy jó. Elegendő ál latállományuk van, földjeiket jó erőben tudják tartani, hiszen minden számosállatra 2.5 hold jut. Szépek a vetések, szénájuk pedig már most több, mint tavaly egész évben volt, ami lehetővé tette, hogy munkaegységenként 3 kg szénát osszanak terven kívül. Majdnem minden hónapban 9 000 forint tejből a bevételük, amelyet a teljesített munkaegységekre mint készpénz előleget osztanak ki. Saját erőből vettek két tehenet, komoly összeget kaptak a leadott gyap júért is. Mindezek azt igazolják, hogy megvan az alap, a lehetőség- a jobb gazdálkodásra, és ezt tudnia kell valamennyi tagnak. Végül, de nem utolsó sorban szólni kell a járási tanács és a járási pártbizottság illetékes munkatársainak felelősségéről is. A járási pártbizottságon jól tudják, hogy milyen tarthatatlan helyzet uralkodik a tsz-ben a segítséget meg is ígérték, amely máig is csak ígéret maradt. Nem tudja irányítani, nem láthatja el Horváth elvtárs feladatát, amikor tsz elnök, tsz mezőgazdász és községi párttitkár is egyszemélyiben. Be kell ezt látnia a járási pártbizottságnak, és gondoskodtok kell arról, hogy csak egy feladatkört lásson e! Horváth elvtárs, annál is inkább, mivel az elnöki és mezőgazdászi teendők ellátása kü- lön-külön is nagy felelősség, és mindegyik munka egész embert kíván. Bodolay Róza Az emberek még manapság is sokat beszélnek bürokráciáról, aktatologatásról, hanyag ügykezelésről, s más „népszerű” jelenségekről és nem akarják észrevenni a fejlődést. Pedig ma már sokkal gyorsabb az ügyintézés, mint régebben. Persze erre a kedves olvasó elmosolyodik és emlékezetéből előcibál néhány cáfoló példát. Pedig úgy van, ahogy mondom. Aki nem hiszi, hallgassa meg a következő történetet: Czenk Ferenc szekszárdi lakos panaszt emelt szomszédja ellen. A panasz oka az volt, hogy szomszédja egy trágyalé-levezető árkot ásott az ő háza mögött, olyan közel a falhoz, hogy azt áztatja a trágyalé: Czenk Ferenc annak ezt rendje-módja szerint megírta a Városgazdálkodási Vállalatnak. Várta, hogy orvosolják panaszát, vagy legalább válaszolnak, de a vállalat hallgatásba burkolózott. Kétheti csend után Czenk Ferenc kért bennünket, hogy segítsünk rajta, járjunk közbe ügyében a vállalatnál. Megtettük. Június 5-én írtunk egy levelet a vállalatnak, s megkértük, vizsgálja meg az ügyet. „Fáradozásukat előre is köszönjük” — írtuk a levél végére. A vállalat pedig fáradozni kezdett az ügyben, s jó két hét elmúltával, egy június 20-án keltezett levélben tájé koztatott bennünket az eseményről. A levél szerint a vállalat 15 napi fáradozás után rájött, hogy az ügy tulajdonképen másra tartozik, s a hozzánk küldött levéllel egyidejűleg a panaszos levelet átküldte az illetékesekhez: a Városi Tanács VKG osztályához. Szegény Városgazdálkodási Vállalat! Hogy meg izzad hatott a. fáradozás közben. Két hét meg két hét, az négy hét, tehát globálisan — ahogy mondani szokták — egy hónap. Egy hónapig fáradozott a vállalat az ügyben, tudniillik feltételezzük, hogy már a mi közbejárásunk előtti két hét is fáradozással telt el. Egy hónap! Nem is olyan hosszú idő. Lehet, hogy tavaly, vagy tavaly előtt még nem is ment volna ilyen gyorsan a dolog. Lehet, hogy ez tulajdonképen csúcs javítás a vállalatnál. Sohse lehet tudni. Persze, ezt Czenk Ferenc, a Béri Balogh Ádám utca 95. szám alatt, nem érti meg. Őszintén bevallva, mi sem. (B. 1.) Bátorságból jól vizsgáztak első, második és a többi is sorban. Nagy az öröm a földön, mert újra együtt van a sok jó barát. A gép a föld felé közeledik egyre csökkenő sebességgel eléri a talajt, majd símán befordul a második csoport felé. Elhangzik a parancs: Beszállni! Most következnek a szekszár diák. Jól esik látni, hogy az erős férfiak között üde, bájos leányarcok tűnnek fel kedvesen mosolyogva: Quillmann Kati, Fleisz Amália és Raj- csányi Marika, a három bátor leány. A motor újra felbúg és elindul a gép a cél felé. Irány: Az őcsényi repülőtér. Már messzire maradt a föld, az emberek apró pontoknak, a házak játékszereknek látszanak. Feltűnik a Mecsek erdőborította vidéke, hogy eddig nem látott szépségekben gyönyörködtesse a gépből kitekintőket. A szemek csillognak, amint a gép lejjebb ereszkedve a völgy haj latait követve, dörgő motorokkal száll a festői táj felett. Majd a zöld búzatáblák, csillogó patakok váltakoznak és feltűnik a cél. Az ejtőernyősök mozdulatlanul ülnek a helyükön, a célugró az ajtóhoz lép, lenéz a mélybe. Alatta zöldelő síkságon parányi pontok tömege látszik. Nagyon sok érdeklődő várja az ejtőernyősök első ugrását. A következő pillanatban elhangzik a parancs: „Ugrás!“ Az ajtóban álló fiú lágyan a levegőbe lép. Mintha dörgő viharba került volna, a légcsavarszél megpörgeti és messzire dobja. Zuhan a föld felé és a következő másodpercben már a feje felett leng a zöld-fehér színű ejtőernyő félgömbje. A földön megmozdul a tömeg, fut feléje mindenki. Mire földet ér, rengeteg kíváncsi szem veszi körül a levegő bátor hősét. A gép újra megjelenik, belőle fehér-zöld pillék szállnak és méltóságteljesen ereszkednek alá. Mindegyiket várja már valaki, szülő, ismerős, testvér, barát. Boldogan mesélik élményüket egymásnak. Az első ugrás jól sikerült, jól vizsgáztak a fiatalok. Dicséretet érdemel a csapat minden tagja. Még ki sem bújtak a hevederekből, már most érdeklődnek a következő ugrás iránt, hogy újabb élményekkel tegyék széppé és gazdaggá életüket. A Magyar önkéntes Honvédelmi Szövetség szervezésében ez volt megyénkben évek óta az első, de nem utolsó ejtőernyős ugrás. Már szervezés alatt van a következő kör és várja azokat a fiukat, lányokat, akik elég bátorságot éreznek maguk ban ahhoz, hogy a gépből kilépve az ernyő selyem félgömbjére bízzák magukat és meg akarnak ismerkedni a legbátrabbak sportjával. Horpácsi
