Tolnai Napló, 1956. május (13. évfolyam, 103-127. szám)
1956-05-04 / 104. szám
* TOLNAI NAPLÓ 1956. MÁJUS 4. Május 1-i ünnepségek ! a megyében Bonyhád Bonyhád község dolgozói méltóképpen ünnepelték meg május elsejét. Bár kellemetlen hideg, esős idő volt, a dolgozók színpompás felvonulását nem tudta megzavarni. Közel háromezren vonultak el a tanácsháza előtt felállított dísztribünön megjelent elnökség előtt. Rengeteg ötlettel készített, a dolgozók munkahelyére jellemző kicsinyített gépekkel, anyagokkal feliratokkal tarkították a menetet. A Bonyhádi Zománcgyár dolgozói egy autóra szerelve a következő feliratú táblát vitték: „Az első 5 éves tervben 6 millió forintos beruházással új zománcozó csarnokot kaptunk.“ Egy másik táblán a legjobb dolgozók munkasikereit mutató számok olvashatók: „Qillmann János 208, Weiszbürger Vilmos 177 százalék“ és így tovább. Kedves képet mutatott a cipőgyáriak felvonulásában egy teherautó kisgyerek, s közülük kiemelkedve egy üvegkalitkába fehér galamb repdesett. A gépállomás dolgozóinak felvonulását egy csapat motorkerékpáros nyitotta meg, s utána a különböző gépek következtek. A feliratok többsége az ifjúmunkások sikereit mutatta. „Pálfi István ifjúmunkás zetoros, teljesítése 168 százalék,“ olvastuk az egyik táblán. A termelőszövetkezetek a következő feliratú táblával mentek: „Előre a 3 százalékos termésátlagnövelés eléréséért.“ A malom dolgozóinak táblája büszkén hirdette, hogy másodszorra is elnyerték az élüzem címet. Még hosszan lehetne sorolni a felvonulás érdekességeit, lelkes hangulatát. Nem is beszélve a délutáni sport- és kultúr- rendezvények, majd az estéli bál sok-sok kedves epizódjáról. Jelkép is volt ez a nap, hiszen a rossz idő ellenére is jól sikerült: előrevetve, hogy Bonyhád község dolgozói az ünnep után a termelés területén is hasonló lelkesedéssel látnak munkához, új sikerek eléréséért. Tolna Pattogó indulók hangjára ébredtek az ünnep reggelén a tolnaiak, a honvéd helyőrség zenekara adott zenés ébresztőt. Szemerkélt az eső, a szél egyre erősödött, de kilenc órára az üzemekben, a vállalatoknál már együtt voltak az ünneplőbe öltözött dolgozók. A dísztribünön elfoglalta helyét az elnökség. A község vezetői, a helyőrség képviselői az üzemek legjobb dolgozói, köztük a 76 éves Orbán János, a párt régi harcosa, aki közel hatvan évvel ezelőtt, tizenhét éves korában vett részt először — Budapesten — a május elsejei felvonuláson. Vidám, éneklő, piros nyakkendőjüket lobogtató úttörők nyitották meg a menetet, utánuk a gimnázium tanulói jöttek, majd a helyőrség díszszakasza. A Selyemfonó és a Textilgyár dolgozói gyártmányaikat hozták el a felvonulásra. A Sertéstenyésztő Vállalat dolgozóinak menetét lovasok nyitották meg, majd egy feldíszített, traktorvontatta pótkocsin egy hatalmas földgömböt hoztak, körülötte felirat: „Világ proletárjai egyesüljetek.“ \ földművesszövetkezet dolgozói is teljes létszámban jöttek el a felvonulásra. Bár az eső megzavarta a programot, mégis vidám hangulatban ünnepelték a tolnai dolgozók május elsejét. Bátaszék Hűvös szél fújt, s erősen esőre hajlott az idő az ünnep reggelén. Ez azonban nem gátolta Bátaszék község dolgozóit abban, hogy méltóképpen megünnepeljék május elsejét. Szűcs Imre elvtárs, a községi pártbizottság titkára nyitotta meg az ünnepséget, majd a bajai úttól hosszú sorokban vonult fel az ünneplő tömeg, mintegy 2500 ember, a Sztálin út elején felállított díszemelvényig, amelyen a párt, a tanács, a tömegszervezetek* képviselői és az élenjáró dolgozók foglaltak helyet. Színes, érdekes volt a felvonulás. A fiúiskola fúvószenekara nyitotta meg a sort, elevenítő, hangulatos indulókkal. Utána zászlókkal, feliratokkal vonultak a különböző vállalatok dolgozói; a vasutasok, a postások, termelőszövetkezeti tagok, az Alsóleperdi Állami Gazdaság és az erdészet dolgozói, a dolgozó parasztok, stb. A felvonulóknak szinte minden csoportja tartogatott valami kedves, ötletes meglepetést. Az állami gazdaság felvirágzott zetorokkal vonult fel, egy kocsin pedig különböző gazdasági épületek modelljei, a Búzakalász Termelőszövetkezet építkezési tervét ábrázolták. Nem voltak szegények ötletben az erdészet dolgozói sem: Egy társzekérre gyönyörű kis erdőt varázsoltak, pázsittal, üdezöld fenyőgalyakkal, s egy kedves pirostetejű erdészlakkal. A délután folyamán változatos sportműsor, este pedig a földművesszövetkezet éttermében táncmulatság szolgálta a dolgozók szórakozását. Pincehelyen A pincehelyiek úgy tervezték, hogy május elsején a község szélén lévő sportpályára vonulnak fel, s egésznapos műsor lesz. Sajnos a kedvezőtlen idő miatt tervük meghiúsult, így történt, hogy a pincehelyi dolgozók május 1-én a községi kultúrházban ünnepeltek. Délelőtt úgy 10 óra felé mintegy 300 ember jelenlétében Fazekas István elvtárs a gépállomás párttitkára rövid beszédben méltatta a nagy nap jelentőségét, beszélt eddigi sikereinkről és utalt további feladatainkra. A délelőtti ünnepség keretén belül felléptek a kis óvódások pincehelyi népviseletben. Ezenkívül az úttörő zenekar és az iskolások szórakoztatták kultúrműsorral az egybegyűlteket. A mostoha időjárás ellenére a pincehelyi gépállomás gépei közül 10 dolgozott. Amint Simon elvtárs, a gépállomás igazgatója mondotta, szükség volt arra, hogy az ünnepek egy részét is munkával töltsék, mert bár négyzetes kukoricavetésben első a gépállomás megyei viszonylatban, mégis mutatkozik lemaradás a gépi talajmunka elvégzésében. Walter Ulbricht és Otto Grotewohl levele a Német Szociáldemokrata Párt vezetőségéhez Május 1-e a nyugati országokban BRÜSSZEL A belga nép széles körben emlékezett meg május 1-ről, a dolgozók nemzetközi szolidaritásának napjáról. Az ország sok városában gyűléseket és tüntetéseket rendeztek. Jelszavakban követelték a munkás osztály akcióegységének megszilárdítását, harcra buzdítottak az életviszonyok megjavításáért,az új háború veszélye ellen. Brüsszelben a nagygyűlésen J. Blume, a Belga Kommunista Párt Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja mondott beszédet. ATHÉN A görög szakszervezeti tanács május 1-én a „Kentrikon” színházban nagygyűlést rendezett. A dolgozók ezrei gyűltek össze a színház épületében és a színházat körülvevő téren. A gyűlésen Arapisz, a görög szak- szervezeti tanács főtitkára, Pa- padimitriu parlamenti képviselő és mások szólaltak fel. A résztvevők viharos tapssal fogadták a szovjet szakszervezeteknek a görög dolgozókhoz intézett üdvözlő táviratát. OSLO Május 1-én egész Norvégiában népes tüntetéseket rendeztek. — A lapok úgy vélik, hogy Norvégia az egyetlen olyan nyugati ország, ahol a kommunisták és a szociáldemokraták közös tüntetésekkel emlékeztek meg május 1-ről. Az oslói május 1-i felvonuláson több mint tízezren vettek részt. GENF Bernben, Zürichben, Basel- ben, Lausanneban és más svájci városokban május 1-én tüntetéseket és gyűléseket rendeztek a dolgozók nemzetközi ünnepe tiszteletére. Genf ben, Sionban, Sierre- ban és néhány más helyen a tüntetéseket és gyűléseket a munkásmozgalom egysége megszilárdításának jegyében tartották. A Munkapárt, a szociáldemokrata párt, a keresztény, katolikus és más szak- szervezetek tagjai egységes sorokban vonultak fel az utcákon és tereken. OTTAWA Kanada számos városában nagygyűléseket rendeztek május elseje tiszteletére. Nagyszabású gyűlést tartottak Torontóban, ahol Tim Buck, a haladó munkáspárt főtitkára mon dott beszédet. Ezenkívül még számos kanadai városban rendeztek nagygyűléseket, amelyeken a haladó munkáspárt és a szociáldemokrata párt képviselői, szakszervezeti és közéleti személyiségek szólaltait fel: Berlin (MTI). A Neues Deutschland csütörtökön közölte, hogy Walter Ulbricht elvtárs, Németország Szocialista Egységpártja Központi Bizottságának első titkára és Otto Grotewohl elvtárs, a párt Politikai Bizottságának tagja, április 26-án levelet küldött a Német Szociáldemokrata Párt vezetőségének, Erich Ollenhauer elvtárs pártelnök kezeihez. Kétségtelen, hogy Németország munkásosztályának közös érdekei és céljai vannak, — hangzik a levélben — jóllehet a munkáspártok között bizonyos véleménykülönbségek állnak fenn. Közös érdekeink és céljaink megfelelő alapot nyújtanak a megegyezéshez. Elérkezettnek tartják az időt ahhoz, hogy a megegyezés elősegítésére mindkét részről tegyenek meg mindent az ellentétek és az akadályok kiküszöbölésére. A Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsa, Németország Szocialista Egységpártja Központi Bizottságának javaslata alapján, ajánlotta a köztársaság elnökének, hogy kegyelmezzen meg minden olyan személynek — saját állításuk szerint a Német Szociáldemokrata Párt tagjainak —, akik vétettek törvényeink ellen, akik különböző kémközpontok szolgálatában álltak. Ezek a bíróságok által elítélt személyek kárt okoztak a Német Demokratikus Köztársaság nak, tehát nem pártállásuk, vagy eltérő politikai felfogásuk miatt büntették meg őket. Hisz- szük, hogy e személyek sza- badonbocsátása lényegesen elősegíti az alaptalan előítéleteknek és más akadályoknak az áthidalását, amelyek a német- országi munkáspártok megegye zésének útjában állnak. Azonban nem szabad kétségnek felmerülnie a tekintetben, hogy a Német Demokratikus Köztársaságban, épp úgy, mint minden más államban, ezután is megbüntetik a törvény ellen vé tőket. Úgy véljük, elvárhatjuk a Német Szociáldemokrata Párt vezetőségétől, hogy a maga részéről szintén mindent megtesz a munkáspártok megegyezését gátló akadályok kiküszöbölésére. E célhoz vezető lépést jelentene, ha a Német Szociáldemokrata Párt úgynevezett „keleti irodája“, amely lényegileg nem más, mint a Német Demokratikus Köztársaság ellen irányuló diverziós és kémközpont, haladéktalanul megszüntetné aknamunkáját. Ilyen szerv fenntartásához nincs szükség. Mindenkor készek vagyunk tárgyalni arról, hogy valameny. nyi közös érdekű kérdésben tájékoztassuk egymást. Mindenkor készek vagyunk a nyugatnémetországi szociáldemokrata elvtársak küldöttségeit vendégül látni, hogy a helyszínen saját London (MTI). Brentano nyugatnémet külügyminiszter és Hallstein külügyi államtitkár szerdán Londonba befejezte háromnapos tárgyalásait az angol kormány vezetőivel. A két nyugatnémet politikus a többi között Eden miniszter- elnökkel, Macmillan pénzügy- miniszterrel, Selwyn Lloyd külügyminiszterrel és Thorneycroft kereskedelemügyi miniszterrel folytatott megbeszélést. A tárgyalásokról szerdán hivatalos közleményt adtak ki, amely szerint a nyugatnémet és angol államférfiak egész sor nemzetközi problémát vitattak meg, beleértve a közel- és távol-keleti kérdéseket is. A szovjet vezetők londoni látogatásáról és tárgyalásairól a közlemény leszögezi: az angol és a nyugatnémet államférfiak „őszintén remélik, hogy a legutóbbi angol—szovjet megbeszélések a nemzetek közötti bizalom tényleges növekedésének kezdetét fogják jelezni.“ Ami az európai kérdéseket és főleg Németország újraegyesítését illeti, a közlemény hang súlyozza, hogy a kelet—nyugati leszerelési program megvalósulása „jórészt a NémetországNewyork (TASZSZ). Az amerikai Legfelső Bíróság a napokban olyan döntést hozott, hogy „a felforgató tevékenységet ellenőrző hivatal“ vizsgálja felül az Amerikai Kommunista Pártnak a Mccarran-törvény alapján történő úgynevezett nyil- vántartásbavételéről szóló hatá rozatát. Mint ismeretes, a Mccarran-törvény előírja az összes olyan szervezet nyilván- tartásbavételét, amelyet a hivatal a „komunista akció," vagy a „kommunista front“ szervezeteinek kategóriájává sorol. A nyilvántartásbavétel megtagadását a törvény ötévi börtön- büntetéssel és tízezer dollár szemükkel győződhessenek meg róla, mit alkottak dolgozóink. Hisszük, hogy ez a helyes út, amely közelebb visz bennünket a munkáspártok megegyezéséhez. Reméljük, hogy Önök is megvannak győződve a megegyezés szükségességéről. ban és másutt fennálló politikai problémák megoldásától függ.“ Vagyis ebben a kérdésben az angol—nyugatnémet tárgyalásokon lényegében elutasították Guy Mollet francia miniszter- elnöknek azt az állásfoglalását, amely szerint Németország újra egyesítéséhez a leszerelésen keresztül vezet az út. A londoni tárgyalások egyik fő pontja az volt, hogy Nyugat- Németország továbbra is járuljon hozzá a területén állomásozó megszállócsapatok költségeinek fedezéséhez. Anglia erre a célra 50 millió fontot követelt a következő költségvetési évre. Nyugat-Németország ezeket a követeléseket már több ízben visszautasitotta. Az AP értesülése szerint kompromisszumos terv van készülőben, amelynek értelmében Nyugat-Németország áruszállításokkal, nem pedig készpénzzel járul hozzá a te rületén állomásozó megszálló csapatok fenntartásához. Brentano egyébként a tárgyalások befejeztével szerdán egy tiszteletére rendezett ebéd során beszédet mondott, s abban határozottan kijelentette, hogy „az Odera—Neisse határ elismerése nem jöhet szóba.“ pénzbüntetéssel bünteti. A Leg felső Bíróság úgy döntött, hogy a hivatalnak a kommunista pártra vonatkozó említett határozata kétes bizonyítékon alapul. A Daily Worker szerkesztőségi cikkében helyesli a Legfelső Bíróságnak ezt a döntését, mint „a bill of right“ (azaz az alkotmányos törvénytelenség) helyreállításáért vívott harc“ részleges, de igen fontos győzelmét és egyúttal ismét felhívja a figyelmet a hivatásos besúgórendszer felhasználásának megengedhetetlen módszereire, amelyekhez az amerikai minisztérium folyamodik. Hivatalos közlemény Brentano londoni tárgyalásairól Az amerikai Legfelső Bíróság törvénytelennek minősítette a Kommunista Párt üldözését Szamos Rudolf: Amerikából jöttem... Kalandos történet zsébet-híd előtti téren négyszeres áron tovább adta... Pénze mindig volt. Nekem is adott, mert igen jó szívvel viselte a gondomat, nálánál hűségesebb pajtást keresve sem találhatott az ember. (5. Folytatás.) Drage szájából hallottom elő szőr azt a szót, hogy hazamenni... Ez a fiú haza akart menni. — Neked még az is van? Hazád?... Csak úgy izott a szeme. — Az én hazám arra van — és délnek mutatott. — Ott sokkal másabbak az emberek, ott hinni lehet a szónak. Csak nevettem rajta — buta, még ilyen is van... ahol a pénz terem, ott a szegény ember hazája... — Ti magyarok azért nem tudtátok megtartani a hazátokat, mert így gondolkoztok. Egy kész filozófus veszett el ebben a gyerekben. Egyre jobban érdekelt, de sokszor hiába kérdeztem, fedélzetmosás vagy pihenőidőben nem válaszolt, leszegte fejét és dühösen dörzsölte a padlót. Bolond, gondoltam magamban — mégis titokban tiszteltem. Igaz, négy esztendővel idősebb volt nálam és ő már akkor ismerte az életet. Lányokkal is volt dolga. Ennek én már a világ dolgairól semmi újat nem mondhattam... Pesten úgyszólván minden valamire való alvilági helyet ismert. Remek üzleteket kötött... A Duna parti lebujokban órákat, kávét vásárolt a részeg matrózoktól és néhány perccel később a Belvárosban, az ErBizonyára ismeri, milyen a fiatalember. Könnyelmű és bohó. Nem gondol a holnapra, él a mának és különösen, ha egy falusi gyermek keveredik ilyen nagyvonalú társaságba. Irigyeltem a hanyag elegáns mozdulatait, a könnyű, üresen fecsegő beszédjét, amivel öt perc alatt meghódította a kiszemeltet... Persze nem volt nehéz azokat meghódítani, mert képzelheti, hogy nem a legműveltebb városi nőkkel találkoznak a segéd-matrózok... Nekem még azok a fonnyadt, festett éjszakai nők is úri dámáknak látszottak... Még csak tizenhét éves voltam akkor... És mindezt Dráge ismertette meg, ő vezetett be a női dolgokba is és én hűséges tanítványnak bizonyultam. Drage életem első embere, aki szívből jól bánt velem... Meg azután nemcsak egyívású cimborák voltunk — sorstársak is... A szülei valahol az al-Duna rnellett laktak, román állampol gárok voltak. Ahogy mesélte, még kisgyereknek se számított, amikor 1944-ben az újvidéki fiú menhellyel Budapestre menekítették... A bátyja Jugoszláviában maradt, harcolt a Titó partizánok között, a szüleiről meg azt sem tudta élnek-e, halnak-e. — Különben is — mondta egyszer — ha kicsi koromba nem kellettem nekik, most már, hogy a magam embere lettem, ők nem kellenek nekem; Egyszóval hozzám képest ez a Drage egy igen művelt fiú volt... Szerettem volna igazán mélyen a leikébe látni, mert sokszor magamra hagyott a hajón — és sosem beszélt arról merre csavargóit olyankor. (Folytatjuk.)
