Tolnai Napló, 1956. május (13. évfolyam, 103-127. szám)

1956-05-23 / 120. szám

t TOLNAI NAPLÓ 1956 MÁJUS 23. Jugoszláv lapok a francia-szovjet tárgyalásokról Belgrád (TASZSZ). A Borba és a Politika nagy jelentőséget tulajdonít a Moszkvában lezaj­lott francia—szovjet tárgyalá­soknak. A Politika „Párizs Moszkvában“ című vezércikké­ben ezt írja: Sikerrel zárult le egy újabb fontos látogatás és békeszerető diplomáciai akció: Guy Mollet és Pineau befejezték tárgyalá­saikat a szovjet vezetőkkel és közzétették az igen érdekes kö­zös nyilatkozatot. A két kor­mány közös erőfeszítésekkel közelebb tudja hozni egymás­hoz álláspontját olyan mér­tékben, amennyire ezt jelen­legi politikájuk megengedi és amennyire az események ala­kulása és a béke megőrzése megköveteli. Reálisan kell nézni a dolgo­kat — folytatja a lap — kelet és nyugat között még nincs meg a kellő bizalom. A mosz­kvai jelentés is utal erre. Ez természetes következménye a többéves hidegháborúnak. A Párizs és Moszkva közötti tárgyalások éppen azért nagy jelentőségűek, mivel az egyik fontos utat építhe­tik ki kelet és nyugat foko­zatos közeledéséhez. Egészbenvéve, amint látjuk, a mérleg pozitív: Franciaor­szág és a Szovjetunió közelebb került egymáshoz, jobban meg­érti egymást, megfogalmazta a kölcsönös együttműködés alap­jait és kereteit, s ez fontos ösztönzője az euró­pai közeledésnek. Mindkét fél elégedett a tár­gyalások eredményeivel és minthogy azok a béke és az egymás mellett élés alapján folytak, miért ne üdvözölhet­nék őket mindazok, akik az egymás mellett élés alapján a békéért harcolnak? A párizsi vezetők moszkvai látogatása és a további kapcsolatok, ame­lyek e tárgyalások eredményei lesznek, a pozitív stabilizáló elem sze­repét töltik be az európai helyzet javulásának folya­matában. A Borba a francia—szovjet tárgyalásokat kommentálva ezt írja: Az egymás mellett élés, amelyről a francia és a szovjet államférfiak beszéltek és ame­lyet a záróközlemény teljes mértékben támogat, már nem a kölcsönös türelem és meg nem támadás értelmében vett egy­más mellett élés, hanem ezt már a jóindulatú megértés, a biza lom és az együttműködés jel­lemzi. Csak üdvözölhetjük a ha­sonló jellegű további lépéseket, amelyek megnyitják az utat a nagyhatalmak aktív és építő együttműködéséhez. Az angol külügyminiszter beszéde London (MTI). Selwyn Lloyd angol külügyminiszter hétfőn beszédet mondott az angliai Newarkban. Foglalkozott a nemzetközi politikában leg­utóbb bekövetkezett fejlemé­nyekkel, valamint a brit nem­zetközösség helyzetével. A Szovjetunió és a nyugati országok kapcsolatairól szólva Selwyn Lloyd ezeket mon: dctta: „A nyugat jelenlegi kap­csolatait a Szovjetunióval a baráti nyíltság olyan légköre jellemzi, amely ebben a mér­tékben még sohasem volt ta- tapasztalható a második világ­háború befejezése óta.“ Az an­gol külügyminiszter kijelentet­te továbbá, hogy „csökkent a nukleáris háború veszélye“, majd arról beszélt, hogy a nyu­gati országok most a gazdasági és kulturális versengés „újabb szovjet gőzhengereivel“ talál­ják magukat szemben. Dibrova szovjet vezérőrnagy az amerikai csapatok díszszemléjén Berlin (MTI). William H. T. Turner az Európába vezényeli amerikai légierők parancsno­ka hétfőn „az amerikai haderő napja” alkalmából díszszemlét tartott az Amerikai Egyesüli Államok nyugatberlini csa­patai fölött. A díszszemlén P. A. Dibrova vezérőrnagy a Berlinben állomásozó szovjet csapatok parancsnoka is meg­jelent. Rossz kártyákra elhelyezett tét Moszkva (TASZSZ). — A. ^Leontyev a .fenti címmel áj többi között a következőkelj írta a Krasznaja Zvjezdában: A napokban újabb tömb terve született meg. Az el­nevezést még nem találták ki. Li Szin Man, Csang Kaj- Sek és Ngo Dinh Diem kato­nai szövetségéről van szó. Közük, hogy az amerikaiak délkoreai, tajvani és délviet­nami bérencei „elvben” már megegyeztek, hogy katonai egyezményt kötnek és most oldják meg a „technikai pro­blémákat’’; A burzsoá sajtó közlemé­nyei ezt „helyi kezdeménye­zésnek” tüntetik fel, elhall­gatják, hogy a tömb igazi kéz deményezője az Egyesült Ál­lamok, amely azonban, úgy látszik, a háttérben akar maradni. A tervezett katonai szövet­ségnek — folytatta Leontyev — az a feladata, hogy egye­sítse az Egyesült ÁUamok három kardcsprtető bérencé­nek erőfeszítéseit. Az* ame­rikai tábornokok már régen emlegetik a Kína elleni „há­rom frontot”. A cikkíró megjegyzi, hogy Washingtonban azt számolgat­ják. hány katonát szállíthatnak az ázsiai „szövetségesek”. A. Leontyev ezzel kapcsolatban így ír: Az új tömb kezdemé­nyezői számítgatásaik közepet­te elfeledik, hogy Csang Kaj- Seknek valaha többmilliós had serege volt. De ez nem mentet­te meg a vereségtől. Eszükbe juthatna a koreai és az indo­kínai háború szomorú tapasz­talata. Az Egyesült Államok agressziv körei azonban sem­mibe veszik a múlt tanulsá­gait, nem akarnak lemondani csődbejutott politikájukról. Uj tétet helyeznek el a rossz kár­tyákra. Ebben a hazárdjáték­ban az Egyesült Államok és ázsiai „szövetségeseire” csak új vereségek várnak. Libanon nem fogadta ei az amerikai kölcsönt Beirut (TASZSZ). Mint az A1 Ahbar című lap közli, illetékes forrásból ismeretessé vált, hogy a libanoni kormány el­utasította az Egyesült ÁUamok kölcsönajánlatát. Az amerikai kormány 17 mülió libanoni font kölcsönt kínált Libanon­nak az országot az arab orszá­gokkal összekötő utak építé­sévei kapcsolatos kiadások fe­dezésére. Az elutasítás oka az, hogy az Egyesült Államok magas ka­matot követelt. Nehre javaslata Algéria problémájának megoldására Újdelhi (MTI). Mint a Reuter jelenti, Nehru miniszterelnök az indiai népi kamarában ked­den ismertette 5 pontból álló tervét, amelyet az algériai kérdés tárgyalások útján tör­ténő rendezésére dolgozott ki. A terv Algéria valamennyi la­kosának egyenlőségén alapul. Nehru a következőket mon­dotta: „India kormánya mély ag­godalommal és sajnálattal lát­ja azokat a súlyos fejlemé­nyeket, amelyek Algériában immár nagyszabású konfliktus méreteit öltötték. Attól az őszinte óhajtól vezérelve, hogy hozzájáruljon a viszály meg­szüntetéséhez, és az olyan tár­gyalások útján megvalósuló rendezéséhez, amely barátsá­got és együttműködést teremt az érdekelt felek között az indiai kormány a következő gondolatokat veti fel: 1. A békés légkör megterem­tése érdekében mindkét fél vés sen véget az erőszaknak; 2. a francia kormány ismerje el Algéria önálló nemzeti létét; 3. mondják ki az Algériában élő lakosok egyenlőségét, te­kintet nélkül a faji különbsé­gekre; 4. mondják ki, hogy Algéria minden ottlakó ember hazája, tekintet nélkül a faji hovatar­tozásra; 5. ezeknek az elgondolások­nak alapján kezdjenek közvet­len tárgyalásokat.’’ Pineau Kievből Jerevánba utazott Kiev (TASZSZ). Christian Pineau francia külügyminisz­ter nejével, kíséretével és a francia újságírókkal együtt május 22-én elindult Kievből Jerevánba Szamos Rudolf: Amerikából jöttem... Kalandos történet (18. folytatás.) És hogy nemcsak a rendőr egyéni véleménye volt mindaz, amit Poljecsevóban mondott, arról hamarosan személyesen is meggyőződhettem. A megyeszékhelyre — Mari­borba vittek és ott már tizen gyűltünk össze a börtönben. — Egy hét után a szlovén fővá­rosba. Ljubjanába vezetett utunk; Szépen szaporodtunk, már nyolcvan emigráns vára­kozott itt sorsára. Bolgárok, ro­mánok, magyarok;;; Két nap múlva tovább szállítottak Beo- grádba — újból szaporodott a létszám. Tizenegy nap az egyik fővárosi börtönben, utána Ko- vacsica és ebben a szerbiai vá­roskában három hónapot töl­töttem a szövetségi köztársa­ság adófizetőinek pénzén. Régi, nyirkos várbörtönbe zártak. Egy szűk odúban hu­szonheten zsúfolódtunk össze. A berendezés a szokásos — egy vödör víz, mellette a kübli, a földön feküdtünk. Egyetlen szó rakozásunk a tetűirtás. Olyan ütemben szaporodtak, hogy sosem irthattuk őket eléggé. Akadt másfajta szórakozás is. Mi, akik már több, mint esz­tendeje hányódtunk össze­vissza, le voltunk rongyolódva. Elképzelheti, milyen bűz szo­rult abba a börtönceüába. — Szellőztetni mégsem mertünk, mert fáztunk. A negyedik vagy ötödik napon hoztak hozzánk hét bolgárt, frissen fogták őket a határon, rajtuk nagykabát volt. A bolgárok mindenáron ki akarták nyitni az ablakot, ők nem fáztak; — Nem nyitjuk ki, inkább a bűz, mint a hideg... — Addig vitatkoztunk, amíg összevere­kedtünk. A harcban a románok a mi pártunkra álltak. A rab­őr az ajtón kívül nézte egy da­rabig a harcot, csak akkor za­varta szét a társaságot, amikor véresre fajult a verekedés. — Más börtönben az ilyen vere­kedésért szigorúan büntetik a rabokat — itt nem büntettek külön, mert nem voltunk állam polgárok. Kelet szemete keveredett itt össze és a jugók még jói össze is rázták ezt a társaságot. Ál­landóan marakodott egymással bolgár és román nacionalista. Dobrudzsán vitatkoztak és ve­rekedtek még itt is. Én ezek­kel semmi közösséget nem vál­laltam. Ahány ember, annyi felfogás... Az egyik gazdag paraszt volt, valahol a Balkán­hegység rózsatermő völgyei­ben, a másik ügyeskezű zseb­tolvaj, akit a bukaresti rend­őrség körözött, a harmadik kincs után szaladt, a negyedik megvert egy falusi párttitkárt Makó környékén. És mindegyik azt mondta, hogy a kommunizmus, a kom­munista terror elől menekült hazájából. Politikailag senki sem képzett engem, minderre a saját megfigyeléseim alapján kellett rájönnöm. A második hónap után már arra gondoltam, mégis jobb lenne Magyarországon ... Ott elítélne a bíróság határsér­tésért és legalább tudnám hány hónapig leszek börtönben, de itt? — Szó sem lehetett bíró­ságról, külföldi állampolgárt nem állítanak bíróság elé Jugo­szláviában ... Az emigránso­kat. szökevényeket kilenc—tíz hónapra börtönbe zárják... és gondoskodnak arról, hogy ez a börtön aztán örökre emlékeze­tes maradjon. Akinek pénze volt, az itt is jobban élt. Naponta megkér­dezte a foglár: — Kinek van pénze?... Akinek pénze akadt ,az ho­zathatott magának élelmet, ci­garettát. Két bolgárnak még volt pénze és ezek hozattak be élelmiszert. Milyenek az emberek? — Az egyik bolgár igazságosan elosz­totta társai között az élelmet, a másik azonban senkinek sem adott, hanem a maradékot fekvő szalmájába dugta, a feje alá... A koszt nagyon gyenge erőt adott gyomrunknak. Napról- napra éheztünk... A kenyér láttán mindenki szájában ösz- szefutott a nyál. Mint a csikasz farkasok, éhesen villogó szem­mel néztünk az eszegető bolgá­rokra és különösen arra az egyre, amelyik a szalmába rej­tette maradék kenyerét. Érezte ezt a kenyértulajdo­nos is. Féltő gonddal vigyá­zott rá, mégsem őrizhette elég­gé, mert éjszaka, amikor min­denki aludt, egy román és egy csepeli fiatalember kilopta alóla a kenyeret. Mindegyik fél kilóra valót megevett és utána vizet ivott ; ; . (Folytatjuk.) Megérkezett a Dán Királyság magyarországi követe Birger Dons Möller ,a Dán Királysság rendkívüli követe és meghatalmazott miniszte*- re május 22-én Budapestre érkezett. A követet Csátorday Károly, a külügyminisztérium protokoll-^jsztályának ideig­lenes vezetője fogadta a feri­hegyi repülőtéren. A termelő szövetkezetek építkezéseinek műszaki segítéséről A Minisztertanács határozata alapján a földművelésügyi és az építésügyi minisztérium közös rendeletet adott ki a ter­melőszövetkezetek építkezései­nek műszaki segítéséről. Az építésügyi minisztérium felügyelete alá tartozó építő­ipari vállalatok és vidéki ter­vező irodák a hozzájuk forduló termelőszövetkezeteknek kö­telesek helyszínre való kiszál­lás nélkül, díjmentes műszaki tanácsot adni. A vállalatok a termelőszö­vetkezetek kérésére a helyszín­re is kötelesek kiszállni tanács­adás és műszaki segítségnyúj­tás végett. Ezért a munkáért az építésügyi minisztérium ál­tal előírt költségeket számol­hatják fel, a költségek azonban az építkezés értékének egy szá­zalékát nem haladhatják meg. Amennyiben a termelőszövet­kezet ezen túlmenően műszaki irányítást is igényel, úgy a tsz-nek a váüalattal megálla­podást kell kötnie. A rendelet a gépek kölcsön­zésére és szakemberek átenge­désére vonatkozóan is intézke­dik és elsősorban a vasbeton födémes istállót építő tsz-ek esetében, kötelezi a vállalato­kat, hogy építőipari kisgépei­ket, ha kell, gépkezelővel - együtt bocsássák a termelőszö­vetkezetek rendelkezésére. A vállalatok ugyanis kötelesek a műszakilag igényesebb mun­kák irányítására ideiglenesen szakmunkást is átengedni az építkező termelőszövetkezetek­nek. Abban az esetben pedig, ha a termelőszövetkezet az épít kezésekhez a faanyagot telje­sen biztosítja, a vállalatok asz­talosüzemei a szövetkezetek ré­szére az asztalosipari munká­kat is elvégzik. A mai „MOSZFILM“ stúdió ♦«Hv. A moszkvai M. V. Lomono­szov Áüami Egyetem épület- csoportjától, nem messze van a >rMoszfilm’’ gyár, a Szovjet­unió legnagyobb filmstúdiója. A stúdió idén ünnepli fennál­lásának 25. évfordulóját. Itt alkotta meg műveit Sz. Ejzenstejn, V. Pudovkin, I. Pirjev és még sok-sok híres szovjet filmrendező. Ebből a stúdióból került ki többek kö­zött a „Patyomkin páncélos”, a „Jégmezők lovagja”, „Az anya” a „Volga-Volga”, a „Vidám vá­sár”, a „Boldog ifjúság”, „A hűség próbája” és még sok hí­res film. A velencei, a cannesi, a kar- lovy-vari nemzetközi filmfesz­tiválokon oklevéüel, díjjal és elismeréssel tüntették ki a filmstúdióban készült mintegy húsz filmet. Köztük van a „Romeo és Julia”, a „Boldogság madara”, a „Nahimov ten­gernagy”, a „Visszatért szere­lem”, a „Léha asszony”. A „MoszfilnT’-studió munká­jában résztvesznek a legjobb szovjet film- és színművészek: L. Orlova, N. Cserkaszov, B. Csirkov, M. Ladinyina, I. Iljin. szkij, a Szovjetunió népmű­vészei N. Aliszova, az OSZSZSZK érdemes művész­nője stb. A hatodik ötéves tervben a Szovjetunióban évente 120 fil­met készítenek. Nagymértékben növeli termelését a „Moszfilm” stúdió is. A stúdiót továbbfej­lesztik és felszerelik a legkor­szerűbb technikával. Ez év májusára új, hárompavillonos épülettömböt adnak át rendel­tetésének. 1958-ra a tervek sze­rint teljesen rekonstruálják a stúdiót. Megfeszített erővel dolgoz- J nak a rendezők, a művészek, az operatőrök, a „Moszfilm”- studió egész kollektívája. A fil­mekben feldolgozzák napjaink legaktuálisabb problémáit. A legkülönbözőbb témájú filmek­ben sokrétűen ábrázolják az embert: örömében és bánatá­ban, siker és kudarc közben, mindennapi munkája közben és életének legizgalmasabb pillanataiban. Az ember sze­relme, álmodozása, reménye, becsvágya, hibái és küzdelme elevenedik meg a filmstúdióban most születő filmkockákon. A „Moszfilm”-studióban — most folynak a „Doktor Golu­bov” felvételei (rendező A. Romm), amely a fiatal szovjet orvosok munkáját ábrázolja. J. Rjazanov rendezésében készül a „Farsangi éj” című életvi­dám esztrádfilm s készül az „Értelmetlen nap” című film­vígjáték (rendező A. Tutis- kin). A „Mennyei alkotás” c. filmben megelevenednek Sz. Obrazcov bábjai. Nemsokára befejezik „Hja Muromec” című orosz népmese filmváltozatát (rendezi A. Ptusko) és most folynak Bemard Shaw színda­rabja nyomán a „Hogyan ha­zudott a férjnek” című film felvételei, A képen: A „Moszfilm”-stu- dió vágóműhelyében A. Ptusko rendező, érdemes művész (bal­ra) és F. Provorov operatőr megtekintik a filmen az „Ilja Muromec” felvételeit. (Foto L. Portyer.)

Next

/
Thumbnails
Contents