Tolnai Napló, 1956. május (13. évfolyam, 103-127. szám)

1956-05-23 / 120. szám

1956 MÁJUS 23. TOLNAI NAPLÓ 3 Hozzászólás a második ötéves terv irányelv-tervezetéhez Javaslatok a paksi járás mezőgazdasági termelésének fellendítéséhez és Paks község iparosításához Mint a paksi járási tanács tagja és a végrehajtó bizottság tagja, örömmel vettem tudo­másul, hogy a második ötéves terv irányelvtervezetét megvi­tatás céljából az egész dolgozó nép elé tárta a párt Központi Vezetősége. Annak érdekében, hogy járásunkban a dolgozók minél szélesebb körben meg­ismerkedjenek az irányelv-ter_ vezettel, községekben a május havi tanácsüléseken ismertet­ték a tervezet főbb pontjait, kiemelve a mezőgazdaságra vonatkozó részeket, ami leg­közvetlenebbül érinti járásun­kat. Ezen túlmenően a végre- najtóbizottság megszervezte, hogy a járási és községi ta­nácstagok saját körzeteikben ismertessék a tervezetet, se­gítsék elő, hogy javaslatát min. den dolgozó kinyilváníthassa. Közvetlen az irányelv-terve­zet megjelenése után megbe­széltük, hogy járási viszonylat­ban milyen lehetőségek van­nak a helyi anyagok és erőfor­rások feltárására. Felvetődött többek között, hogy helyes len­ne Pakson, egy — már régeb­ben tervezett — betonelem előregyártó üzemet létesíteni, amely mint községi vállalat működne és nemcsak Paks község, hanem az egész járás ilyenirányú igényét ki tudná elégíteni. Mivel a Dunából kor­látlan mennyiségben tudnánk kódért kitermelni, — melyet miég szállítani sem kellene — a tervezett üzem alacsony ön­költséggel működhetne. Az üzem létesítését indokolja még az is. hogy ilyen termeléssel foglalkozó üzem a környéken nincs és eddig sokszor csak 8 —9 havi késedelemmel tudták teljesíteni a járásunkból esz­közölt rendeléseket az illeté­kesek. Tehát szerintem a helyi anyagok gazdaságos felhaszná­lása mellett a létesítendő üzem nagymértékben megköny nvítené a kislakás építést és a községfejlesztési tervek meg­valósítását. A járási tanács végrehajtó bizottsága az üzem létesítése iránti kérelmet az illetékesekhez továbbította és félhivatalos információ szerint az illetékesek javaslatunkat el­fogadják, már ott tartunk, hogy rövidesen kijelöljük az üzem építésének helyét. Járásunk mezőgazdasági jel­legét tekintve több olyan intézkedést is folyamatba tet­tünk, amely a termelőszövet­kezetek további megszilárdítá­sát és egyben a mezőgazdasági termelés fejlesztését segíti elő. A többi között az állattenyész­tés fejlesztése és a hozamok fejlesztése érdekében a vize­nyős, métellyel fertőzött lege­lőn vízlevezető árkokat huza­tunk a bölcskei gépállomás Sztalinyec-traktorával. Ezen túlmenően a víztelenítés után égetett mészporral írtjuk ki a mételyt terjesztő csigákat. Azokban a termelőszövetkeze­tekben, ahol a takarmány-ellá­tottság lehetővé teszi, javasol­juk, hogy a lucerna vetés legalább felén végezzenek mag fogást. Ezzel biztosítani tudjuk járásunk lucernamag ellátását és arra is biztosíték van, hogy ezen keresztül a termelőszö­vetkezetek jövedelme jelentő­sen megnövekszik. A homokos területekkel ren­delkező termelőszövetkezetek­nek javasolom a pulykatenyész tés kiszélesítését, amely kettős célt szolgál. Egyrészt a pulykák irtják a növények állati kár­tevőit, másrészt jelentősen meg növeli a termelőszövetkezetek jövedelmét. És végül, főleg azokban a tér melőszövetkezetekben, ahol a tagsághoz viszonyítva kevés a földterület és a talaj alkalmas dohánytermelésre, ott feltétle­nül termeljenek dohányt, mert ez is egyik forrása lehet a jövedelem fokozásának. A ho­mokos területeken még a le­gelők fásításának megkönnyí­tése végett a legeltetési bizott­ságokkal karöltve faiskolákat létesítsenek az egész járásban, mégpedig akác- és nyárfacse­meték létesítésére. A paksi ' Javítsák meg a kenyér minőségét Dombóváron Sok a panasz a kenyér minőségére az utóbbi időben Dombóváron. Levelezőnkt Kiss Lajos elvtárs többek közt azt írja, hogy a kenyér gyakran ragadós, szalonnás, nincs ren­desen megsülve. Aztán előfordul az is, hogy hasonlít a kug­lófhoz. Első látásra úgy tűnik, mintha mazsolaszemek volná­nak benne_ csak amikor jobban megnézik, lehet észrevenni, hogy azok nem mazsolaszemek, hanem valami ismeretlen anyag. Dombóváron utánanéztünk, van-e alapja a panasznak. Kiderült, hogy van. Gyakran fordul elő, hogy rosszminőségű kenyér kerül az üzletekbe. Persze, igazi, amire ilyenkor gyakran hivatkoznak, hogy a tavalyi búzatermés nem volt megfelelő minőségű. A dolog érdekessége azonban az, hogy nem mindenütt sütnek Dombóváron rosszminőségű kenyeret. Az újdombóvári VI-os üzem melynek vezetője Bodor János, nap, mint nap jóminőségű kenyeret készít. Minőségileg kifogástalan kenyér kerül ki az Erzsébet-utcai III-as üzemből is. Nyilvánvaló, hogy az összes péküzem egyforma lisztet kap Dombóváron. Csak a központi ,az I-es üzem kenyere rossz. Pedig vele egy épületben székel a vállalat központja is, könnyen ellenőrizheti az üzemben folyó munkát. Sokat fejlődött az üzem az elmúlt években. Korszerű dagasztógéppel szerelték fel, malomszita áll rendelkezésre a liszt szitálására, kenyértoló kocsival szállítják a kenyeret; tehát a gépek kiküszöbölik a nehéz fizikai munka túlnyomó többségét. A dolgozóknak egyre inkább csak az a feladatuk, hogy a gépek munkájára ügyeljenek, a tisztaságra, a minőségre vigyázzanak. Ezzel szemben mégis gyakran van baj a minő­séggel. Hogy lehet jóminőségű kenyeret sütni a lisztből, azt bizonyítja a két másik üzem példája. Gyakran fordul elő, hogy a burgonyát nem hámozzák meg rendesen. A lisztet pedig szitálás nélkül öntik a dagasztó­gépbe. mint ezt legutóbb Varga István dagasztó tette. Meg lehet javítani a kenyér minőségét Dombóváron. Ehhez az kell, hogy a vezetők alaposabban ellenőrizzék az üzemben folyó munkát, becsüljék jobban meg azokat, akik jóminőségű, lelkiismeretes munkát végeznek, állítsák példa­képül a többi dolgozók elé és vonják szigorúan felelősségre azokat, akik hanyag munkát végeznek. Ezt kívánja Domb­óvár dolgozóinak érdeke. J. J. Vörös Sugár Tsz-ben pedig szőlőoltvány-telepet létesíte­nek (erre már határozat is van), valamint a meglévő gyü­mölcsfaiskolát bővítsék. I A fenti javaslat ami azt il­leti, nem olyan sok, de úgy gon dolom, ha valamennyit meg­valósítják, illetve megvalósít­juk, az nagyban elősegíti a paksi járásban a mezőgazdasá­gi termelés fellendítését, a ter­melőszövetkezeti mozgalom to­vábbfejlesztését és Paks köz­ség iparosítását. Szabó László a paksi j. t. VB. tagja, a Kanacsi A. G. igazgatója. Gondoljanak a régi nyugdíjasokra is Amikor megvitattuk máso­dik ötéves tervünk irányelv- tervezetét, sok helyes és hasz­nos pontot észleltünk, melyek­nek sikeréért érdemes dolgoz­ni. Felmerült a vitában, hogy az irányelv-tervezet mindennel elég bőven foglalkozik, csak a nyugdíjemeléssel szűkszavúan. Nálunk Mázán pedig ez fontos kérdés. Pártszervezetünk tag­jainak többsége is idős nyugdí­jas bányász, vagy bányászasz- szony. Úgy látjuk, hogy a nyug díjakban jelenleg aránytalan­ságok vannak. Idős, 60—65 éves bányászok, akik 40—42 évet töltöttek föld alatt, 500— 550 forint nyugdíjat kapnak, mert ők már 1948—50-ben nyugdíjba vonultak. Ugyanak­kor akik jelenleg sokkal rövi- debb munkaidő után lettek nyugdíjasok, 1600—1700 forin­tot kapnak. Nagyon fáj ez ezer és ezer munkában megrokkant öreg bányásznak, akik azt vár­ják, hogy államunk ezen se­gítsen. A nyugdíjakat az utolsó évi kereset alapján állapítot­ták meg. Ilyenkor az öreg bá­nyász, aki már 40 éven át dol­gozott, csak könnyebb munkát tud végezni. így nyugdíja nem arányos azéhoz képest, aki még elég jó erőben vonult nyug­díjba. A nyugbéreket szerin­tünk a munkában eltöltött évek után kellene megállapí­tani. Bizonyos, hogy a régi nyugdíjasokat jobban kimerí­tette a bányamunka, mint a maiakat, mert az ő idejükben a bányák még nem voltak eny- nyire gépesítve, csaknem min­dent kézierővel kellett elvégez­niük, ellátásuk pedig mostoha volt. Megérdemelnék az elége­dett, gondtalan öregkort. Bí­zunk benne, hogy államunk és pártunk gondoskodik az öreg bányászokról is. Bencze Istvánná községi párttitkár, Máza. A termelés pártellenőrzésének megjavítása az újabb sikerek forrása A Bonyhádi Építőipari KTSZ 11 részleggel rendelke­zik. Az elmúlt év első negye­dében az egy főre eső terme­lési értéket 130 százalékra túl­teljesítették. Ebben az évben ezt a jó eredményt nem sike­rült elérni, ez azonban betud­ható a különösképpen hideg időjárásnak, valamint az árvíz és a Dunaharasztiban történt földrengés miatt, ugyanis 24 fő ezidőben ott segített. Ezek az akadályok elhárultak, így minden lehetőség meg van ar­ra, hogy ezután a vállalat terv­feladatát meg tudja oldani. A meglévő eredmények ter­mészetesen betudhatok a párt- szervezet munkájának is. Álta­lában a pártszervezet kapcso­lata jó a dolgozókkal, bizalom­mal fordulnak hozzájuk. A pártszervezet elsősorban a kommunistákat igyekszik moz. gósítani, s rendszeresen vizs­gálja, hogy a párttagok hogyan vesznek részt nemcsak a párt hanem a termelőmunkában is. Ezt bizonyítja, hogy a párt- szervezet három esetben is al­kalmazott felelősségrevonást a munkafegyelem megsértőivel szemben. Mint már említettük, a KTSZ ben minden lehetőség megvan arra, hogy a tervüket ezután teljesíthessék. Azt is meg kell azonban mondani, hogy a párt­vezetőség részéről ehhez na­gyobb segítséget kell adni. En­nek alapja elsősorban az, hogy a pártszervezetnek javítania kell a termelés pártellenőrzése területén, amely még nem ki­elégítő. Nem számoltatja be például a pártszervezet rend­szeresen az elnököt a végzett munkáról. Ez eredményes len­ne pedig hiszen a kommunis­ták a termelési mutatókat is­Tanyai és központi iskolák kérdése A második ötéves terv irány­elvei közül a pedagógusok első­sorban az iskoláztatás, neve­lés-oktatás kérdéseit tárgyaló VI. fejezetet vizsgálták tüzete­sebben. A nevelés és oktatás nem le­het kampányszerű. Nehéz öt­éves tervet készíteni e téren, mert a célok megvalósításához 10—20 esztendő szükséges, 10— 20 esztendős távlat betekintésé­hez körültekintés szükséges. Ezen a határon belül vannak részfeladatok, amelyek a mező- gazdaság szocialista átszervezé­se következtében részben idő­szerűtlenné váltak. Ilyen kér­dés a tanyai és központi álta- iskolák kérdése. A kor­gazdálkodás egyik felté­lános szerű tele, hogy a mezőgazdasági dől gozó közel legyen a megmű­velendő földhöz. Nagy közpon­tosított mezőgazdasági települé­sek ezért nem célszerűek. Meg maradnak az úgynevezett ta­nyák egy-egy termelőszövetke­zettel. Egy-egy termelőszövet­kezetben a tanyán nincs annyi iskolaköteles gyermek, hogy számukra teljesen osztott, szakosított nevelőkkel vezetett iskolát létesítsenek. Tudva­lévő, hogy az 1—2 tanerős is­kolák viszont a fejlődő kul­túra és tudomány szempontjá­ból nem végeznek sem mennyi­ségileg, sem minőségileg meg­felelő eredményű munkát. Rá­adásul sok tekintetben nem is fejleszthetők. Szükséges lenne olyan köz­ponti iskolák szervezése, ahol a megfelelő környezetben, otthon ban elhelyezett, tanyákról összegyűjtött (felsőtagozati) ta­nulók minden szempontból ki­fogástalan nevelésben és okta­tásban részesülnének. A tervezet VI. fejezete az alsófokú oktatásnak ezzel, ép­pen az eddig is — helyzetük miatt — háttérbeszorult ta­nyai gyermekek nehézségeit megoldó kérdésekkel nem fog­lalkozik. Lehetséges azonban, hogy a 4100 ált. isk. tanterem­ben ezek is bennefoglaltaknak, csak tételenkint nincsenek kiírva. Albert László igazgató, Ozora. merik. Nyilván ennek nyomán megfelelőbben tudnák mozgó­sítani a kommunistákon ke­resztül az üzem valamennyi dolgozóját. Ennek hiányában a pártszervezet általánosan fog lalkozhat a műszaki fejlesztés­sel is. Ez meg is történt, hi­szen a pártszervezet javasla­tára az asztalosműhelyt kor­szerűsítették. Körültekintőbb munkát kí­ván azonban a munkaverseny segítése. 1956. évre minden részleg dolgozója tett válla­lást. Azonban az értékelés te­rületén van tennivaló. Az ér­tékelés ugyanis csak a telje­sítményszázalékokra szorítko­zik és az értékes felajánlá­sokból az anyagmegtakarítás és a minőség megjavítása érde­kében tett vállalásokat nem értékelik. Ugyanezt a központi részlegnél elhelyezett verseny­táblára is lehet mondani, mert itt is csupán a teljesítmény­százalékok értékelését hozzák nyilvánosságra. A tervteljesítés területén nagyobb eredményt lehet elér­ni, ha a DISZ-fiatalok munká­ját is jobban segíti a pártszer­vezet. Ennek egyik módja az, hogy necsak a kultúr- és sport­műsorok megszervezésével bíz­zák meg a fiatalokat, hanem a munka frontján is adjon a pártvezetőség feladatot a DISZ szervezetnek. Nyilvánvalóan a termelési tervek teljesítésében nagy hasznára válna a részle­geknek a fiatalok lelkesedése. A tervszerűbb, mélyrehatóbb pártellenőrzés segíthetné az újítási mozgalom kiszélesedé­sét is. Gondolni kelj arra is, hogy e mozgalomban az újítá­sok népszerűsítésének is jelen­tős szerepe van. Mégis erre a területre eddig nem sok gondot fordított. Ezzel kapcsolatban például semmiféle szemléltető ábrával nem rendelkeznek sem a központban sem az üzemek­ben. Köztudomású pedig, hogy a felvilágosító, mozgósító mun­kát eredményesen egészíti ki a rendszeres népszerűsítés. Az eredmények mellett te­hát van feladat jócskán. A ter­melés pártellenőrzése, s a moz­gósító nevelő munka terüle­tén a Bonyhádi Építőipari KTSZ pártszervezetében is. De a lehetőségek is megvan­nak, hiszen a pártszervezet igyekszik munkáját jól végez­ni. Ez évben is már két tagje­löltet vettek fel. Erősödik te­hát a pártszervezet, s ha körül­tekintőbben, mélyebben vizs_ gálják a problémákat, rendsze­resen pártmegbízatásokat ad­nak az elvtársaknak, a jó ered­mény nem marad el. A megyei DISZ-bizottság ülése Az elmúlt napokban Szek- szárdon a Pártoktatás Házában a megyei DISZ-bizottság ülést tartott, amelyen Rév András elvtárs, a megyei pártbizottság másodtitkára és Pál István elvtárs, a DISZ KV tagja is megjelent. A megyei DISZ-bizottság be­számolója — melyet Dulai Ká­roly elvtárs, a megyei DISZ- bizottság titkára ismertetett — részletesen ismertette azt a munkát, amelyet a fiatalok vé­geztek a mezőgazdaság szocia­lista átszervezéséért s a ter­méshozam emeléséért. Megál­lapította, hogy bár a DISZ jó­val többet tehetett volna a tsz- fejlesztés sikeréért, a fiatalok sokhelyütt szépen kivették ré­szüket ebből a tevékenység­ből, például Faddon, Ireg- szemcsén, Dunaszentgyörgyön. Bitter Julia és Fodor Ilona, a faddi Kossuth Tsz fiatal tagjai 5—5 fiatalt győztek meg a nagyüzemi gazdálkodás fölé­nyéről. Nagyrészben a tsz fej­lesztéssel törődő fiatalok ér­deme, hogy 1955. márciusától napjainkig 503-ról 1937-re emelkedett a fiatal tsz-tagok száma. A termelő munkában általá­ban jobb eredmények szület­tek. Tavaly több mint 70 ifjú­sági brigád dolgozott az állami gazdaságokban és a tsz-ekben, 65 ifjúsági brigád pedig 50 000 köbméter silót készített el. Nem maradtak le a munkában a gépállomások fiatal dolgozói sem. Kétszáz fiatal kapcsoló­dott be a traktorosok országos versenyébe, közülük Seib Gábor, a Juhéi Á. G. fiatal traktorosa negyedik lett. Ko­vács István fiatal szedresi trak toros pedig országosan első lett a növényápolásban. Példamu­tatóan felkarolta a fiatalság az új termelési módszereket is. Az idén a tsz-ekben és az állami gazdaságokban összesen 3500 hold négyzetesen vetett kuko­rica megművelése fölött vállal­tak védnökséget a DlSZ-szer- vezetek. Mindezek arról tanús­kodnak, hogy a DISZ-fiatalok a termelő munkában az első sorokban haladnak. A beszámoló a továbbiakban azokat a feladatokat jelölte meg, amelyek a tsz-fejlesztés és a nyári munka terén a DISZ-fiatalok előtt állnak. A megyei pártbizottság a Dísz­nek azt a pártmegbízatást adta, hogy szeptember 30-ra 1000 fi­atallal növelje a tsz-tagök számát. Ennek érdekében a tsz DISZ-szervezetekben agi- tációs csoportokat hoznak létre, amelyeknek munkáját segítik a gépállomási fiatalok is. A tsz- fejlesztés sikere érdekében a DISZ Megyebizottság és a já­rási DISZ Bizottságok tsz ifjú­sági találkozókat is szerveznek. A beszámoló megjelölte azo­kat a feladatokat, amelyek a DISZ-szervezetek előtt állnak a nyári munkában, főképpen az aratást, a cséplést s a takar­mánytermelést illetően. Az egyénileg dolgozó parasztfiata­lokból társadalmi arató brigá­dokat kell szervezni, amelyek a szemveszteségnélküli beta­karítás érdekében segítenek a tsz-eknek, az állami gazdasá­goknak s azoknak a családok­nak, melyekben nincs férfi munkaerő. Meg kell alakítani ismét a cséplőcsapatokat, s el kell érni azt is, hogy a fiatalok mind nagyobb számban foglal­kozzanak az állattenyésztéssel. A beszámoló befejeztével Dulai elvtárs ismertette a hatá­rozati javaslatot, amelyet az említett feladatok alapján ál­lítottak össze. Ezután élénk vita következett, melynek so­rán a felszólalók elmondták vé­leményüket és tapasztalataikat a tárgyról. A hozzászólások és a válasz után az ülés némi módosítás­sal elfogadta a határozati ja­vaslatot.

Next

/
Thumbnails
Contents