Tolnai Napló, 1956. május (13. évfolyam, 103-127. szám)

1956-05-20 / 118. szám

Jrodaiom * l/tlüvéó<zei * SZEKSZÁRDI KÉPESLAPOK II. z elmúlt vasárnapi szá­munkban általában fog­lalkoztunk városunk kulturá­lis és szórakozási lehetőségei­vel, most csak a városi műve­lődési ház köré csoportosítva vizsgáltuk ugyanezeket a lehe­tőségeket. Kérjük olvasóin­kat, hogy gondolataikat, taná­csaikat, melyek előbbrelendíte­nék városunk kultúréletét, kö­zöljék velünk. • Ha Szekszárd kulturális éle­téről beszélünk, szem előtt kell tartanunk, hogy milyen emberek, tehát kik azok, akik­re támaszkodni lehet, ha kul­túráról beszélünk. .A kultúrát itt pillanatnyilag korlátozzuk csupán a városi művelődési ház nyújtotta lehetőségekre, mely egyik magja kell, hogy legyen azoknak a helyeknek, ahol akár fiatal, akár idősebb művelődhet, szórakozhat, őszintén meg kell, hogy mond­juk, városunk nagyrészt elpol- gáriasodott paraszti rétegére ilyen szempontból kevésbé tá­maszkodhatunk, illetve korlá­tolt igénnyel léphetünk fel vele szemben, mert még az igény támasztása előtt foglal­kozni kell a város dolgozó pa­rasztfiataljaival, meg kell nyerni őket a kultúra számá­ra, s csak aztán, ha ez megtör­tént, várhatunk tőlük olyan megnyilvánulást, mely nevelő, szórakoztató lehet bárki szá­mára... Városunk ipari mun­kássága oly kevés százalékát képezi a lakosságnak, hogy vele szemben ilyen követel­ménnyel fellépni szinte lehetet­len... Marad hát az értelmiség, mely ugyancsak kevésbé men­tes a kispolgári hatásoktól, s még magában hordja a múlt maradványait, igényeit, felfo­gása bizonyos mértékig még a „ múlt hatása alatt áll. De ettől feltekintve, az értelmiség kul- ** túrigénye — megnyilvánuló kultúrigényről lévén szó, — i a legnagyobb és városunk ve- (izető kultúrmunkásai a jelen pillanatokban nagyrészt csak az értelmiségre tudnak tá­maszkodni, tőle kapnak szerep lőben megnyilvánuló segítsé­get, tehát a Központi Művész- együttes nagy része értelmiségi dolgozó. Ez a tény érezteti ha­tását még az együttesen belül is, például a darabválasztásnál, amikor alakuló-félben lévő íz­lésük szerinti darabot szeret­nének játszani. De hasonló a helyzet a Központi Művész- együttes zenekaránál is, ahol olyan nézetek is kaptak már hangot, hogy csak Beethoven szimfóniákat játszanak, vagy csak Strauss darabokat. Bar­tókot semmiesetre. Ilyen dol­gok is nehézséget okoznak te­hát az együttes különböző csoportjainál a vezetőknek... fisjlem volt felesleges talán **'* elmondanunk mindezt, ha arról akarunk beszélni, hogy milyen mértékben elégíti ki a városi művelődési ház a város lakosságának kultúrigé- nyét, és milyen mértékben elé­gíti, vagy nem elégíti ki a vá­ros fiatalságának szórakozási igényeit. Minden felületesség nélkül mondhatjuk azt, hogy igen kis mértékben nyílik pél­dául szórakozási lehetőség a fiatalságnak, jobbanmondva az ifjúságnak, a városi kultúrház- nál. Látják ezt a művelődési ház vezetői is, de látszatra nem tudnak ellene tenni semmit. Egy példát ragadjunk csak meg: jó érzésű fiatalember hasonló leányt nem visz el táncolni az említett épület tánctermébe, mert ezt leala- csonyítónak tartja. Inkább el­megy valamelyik kocsmaszerű helyre. (Kiskulacs vagy Szabad­ság.) Miért?... Mert a művelődé­si ház táncos látogatói annyira neveletlenek, hogy nem tudná elnézni, ha az ottani szokás szerint beszélnének a férfiak a vele vitt leánnyal is. Itt ugyanis példákon szemlélhető, hogy hogyan nem szabad — teszem fel — leányt lekérni. A táncterem rendszeres látogatói a leányokat általában úgy ké­rik fel táncolni, hogy a há­tukra, vagy farukra csapnak e két szó kíséretében: — na gyere! — Bocsánatot kérünk, én — ha leány lennék —, úgy csapnám képen az ilyen fic­kót, hogy mégegyszer nem is mételné ezt meg. S aki egyszer tapasztalta az ilyent, az felesé­Kovács Frigyes: Akik a szabadság zászlaja alatt... Akik a honért kínpadon húnytak el, Vagy börtön szűk falai között, És ezerhalál tőrös keservével, Testük a vén földbe költözött: ök mind halhatatlanok! Akik a szabadság zászlaja alatt, önként ontották a honfivért, Nem kérve dús bért, pálmát és jutalmat, Csak a szabad nép szeretetét: ök mind halhatatlanok! Akik az elnyomás fortéimé előtt, Ügy álltak, mint a nagy érchegyek, S bár megteltek a nagy magyar temetők, Csak azért sem hajoltak meg: Ök mind halhatatlanok! Akik a feltámadás szép reményét A népek szivébe ültették, Hogy a szolgaság rozzant vasbilincsét Majd összezúzza a békesség: ök mind halhatatlanok! Míg e haza lesz és rajta magyar él A béke eszméje élni fog! Tavasz fölött nem győzhet a rideg tél, Mert tőle várnak virágokat! Ök a halhatatlanok! Kovács Ferenc: gével, vagy menyasszonyával, de még jóízlésű ismerősével sem kíván ide elmenni... E té­ren a lányoktól várhatnánk se­gítséget, ha — nem éppen po­fonnal mindjárt — rendreuta- sítanák a magukról megfeled­kezett fiúkat. De sajnos, nem teszik. Ezek a vasárnapi látogatók pedig nem sok valamivel se­gítik a művelődési házat, még kevesebbel a kultúrát, esetleg a megfizetett belépődíjjal — ez csupán a művelődési ház anyagi kiadásainak fedezését segíti. J! ha ma már beszélünk a város fiataljainak kultu­rált szórakozásának lehetősé­geiről, nem mehetünk el szó nélkül a DISZ-szervezetek fe­lelőssége mellett sem. Váro­sunkról lévén szó, a városi' DISZ-bizottság is felelős a fiatalokért, de még azért is, hogy hol szórakoznak a fiata­lok?... Nyilván jelentett volna szórakozási és művelődési le­hetőséget a seregszemle váro­si bemutatója is, ha azt lelki- ismeretesen megszervezik, s a szervezésben a DlSZ-bizott- ságra is hárult volna feladat. Igen sok fiatalt lefoglalt volna, ha rendesen készülnek a ver­senyre, s igen sok fiatal jól szórakozott volna a bemuta­tón is. De így, hogy csak egy csoport jelent meg a verse­nyen, amelynek nem volt ki­vel versenyeznie, nem sok fia­talt tanított, szórakoztatott... A másik dolog, hogy elérkezett az ideje már, hogy tánccso­port és énekkar is létezzen, — működve létezzen a Köz­ponti Együttesben. Ennek meg szervezését nagyon elvállalhat­ná a DISZ bizottság, s a sze­replés igen sok fiatalnak nyúj­tana művelődési, szórakozási lehetőséget... Felelősségről, fia­talok jó, vagy rossz útra téré­séről van szó, arról, hogy az egyének önmaguk iránti fele­lősségén kívül még a DISZ- szervezetek is felelősek a fiata­lokért. Nem mindegy az, hogy a fiatalok az utcán lődörögnek, kocsmák füstös levegőjében ül­nek, vagy szolid társaságban okosan szórakoznak. A kocs­máért viszonzásul, valami el. lenszolgáltatást kell adni a fiataloknak, egy olyan helyet, ahol jobban érezhetik magu­kat, mint a kocsmában, de ahol szemelőtt vannak, és azt a fiút, vagy leányt, aki az er­kölcsnek nem megfelelően vi­selkedik, figyelmeztetni, rendre utasítani, vagy ha szükséges, eltávolítani lehet. jl étezik egy Művészeti Ta­™ nács is, mely megala­kult, mindenki hallott már róla, hogy van, csak azt nem tudja senki, hogy miért van és mit csinál tulajdonképpen. Elkészültek a paragrafusok, de nehogy most újak szülesse­nek... S ha van, akkor sokan várják, hogy megismerjék munkája eredményét. S szerin tünk a Művészeti Tanács nagy segítséget nyújthatna bárme­lyik kultúrcsoportnak munkája és terve kivitelezésében. Nem arra gondolunk, hogy kulisszá­kat segítsenek cipelni, hanem a szellemi végrehajtásnál, vagy kivitelezésnél. Szüksége lenne erre a segítségre a Központi Együttesnek éppúgy, mint bár. melyik vállalati kultúrcsoport­nak. S ha már a segítésről beszé­lünk, miért ne említhetnénk meg a megbecsülést is? A kul- túrmunkások távolról se kap­nak sok helyen megjáró meg­becsülést. Az is előfordul, hogy egyik-másik szereplő nem mer tíz percre, vagy egy negyed­órára elkéredzkedni a vállalat vezetőjétől (ritka esetben) ha fontos próbára kellene men­nie... De ha sportról van szó, akkor az elmehet tréningre, ha kell délután három órakor is, kevesen veszik észre, hogy a munkaideje még nem járt le. JJ^el] a sport, kell a tested­zés, de ugyanannyira kell a kultúra is, mert a kul­túra is segíti legalább annyira szocialista hazánk építését, mint a sport. És Szekszárdon is lehet jó kultúráiét, lehetnek jó színjátszócsoportok, ha egy kultúrmunkás itt is ér annyit, mint egy balbekk... Buni—Kovács VITA Ja „Szekszárdi képeslapokéról Ne fca§ja senki... Nem könnyű ajándék leírni ezer színében a napot —, nem lehet egyformán emelni mindig új kalapot... Az én toliamról egyformán jő betűkbe folyva a harag, s kiöntöm boldog szavaimat, hal alkalom akad. S tetszik-e? — nem bánom. De versem ne falja senki, oly mohón, mert, míg egy sora megszületik, százszor áthuzkodom ... vasárnapi számban olvastam a Szekszárdi képes­lapok riportot és az abban foglalt felszólításnak eleget téve, eljuttatom javaslatom a szekszárdi fiatalok szórakoztatására vonatkozólag. A kora tavasztól késő őszig „nyitvalévő” szórakozási alkalom itt található tőlünk 25—30 kilométerre: a gyönyörű és ismeretlen Mecsek. Neveljük fiatalságunkat a természet szeretetére, szoktassuk le őket a füstös cukrászdák, vendég­lők és silány szórakozást nyújtó egyéb zárt intézmények láto­gatásától akkor, amikor jó idő esetén nyitva áll a természet a maga ezer színével, szépségével romantikájával és főleg egészségével. A XX. században megyénkben sem jelent­het távolságot a Szekszárd—Mecseknádasd út vagy ha nincs mindenkinek kerékpárja, vagy kevés a motorkerékpár és autót sem tudunk beállítani egy-egy vasárnapi vagy szom­bat délutáni kirándulásra, úgy szervezzünk csoportos kirán­dulást vasúton Szászvárig, Váraljáig és onnan gyalogoljunk Kisújbányára, vagy Óbányára és máris benn vagyunk a Mecsek szívében. Milyen szórakozási lehetőséget jelent egy-egy ilyen ki­rándulás? — kérdezi bizonyára nem egy „korzó-mérnök.” a szekszárdi fiatalok közül. Hát lehet ott táncolni, szórakozni? Lehet. Induljunk el szombat estefelé Óbányára, mondjuk teher­autón. A pécsi Bástya Sportegyesület által szervezett túrista- házhoz, hasonlóan a szekszárdi természetjárók részére beren­dezett otthonban (terv!), aztán vacsora után vidám rádió, vagy tangóharmonika vagy gramofon hangjaira táncra per­dülhet az ifjúság. Mások sakkoznak, társasjátékot játszanak, vagy egy másik szobában énekelnek. A lányok teát főznek a társaságnak, vagy éppen feketét stb. Másnap aztán a Réka- patak völgyén, vagy az óbányai völgyön át turisztikai kirán­dulások, labdajáték az erdei tisztásokon, vagy strandolás a patakban. Estefelé aztán akár vonattal, akár autóval, motor­ral hazatérés Szekszárdra. Kell ennél egészségesebb, üdítőbb szórakozás a mindkétnemű ifjúság számára? PATAKI JÓZSEF gimnáziumi tanár. Sádc&z Köztudomású Szekszárd vá­ros és a megye lakossága előtt, hogy május 13-a fontos dátum Tolna megye irodalmi életének a kibontakoztatásában: ekkor jelent meg ugyanis a Sárköz, a Babits Mihály Irodalmi Társa­ság negyedéves folyóiratának az első száma. Amikor az írók és az olvasók olvassák ezt az első számot^ felemelő és ma­gasztos érzés lesz úrrá az em­beren. Felemelő és magasztos érzés már csak azért is, mert ez a folyóirat bizonyságát adja: lehetséges Tolna megyében is az eleven, lüktető irodalmi élet kialakítása, lehetséges, hogy megyénk írói is tevékenyen hozzájáruljanak a mai élet for­málásához, az országos felada­tok megoldásához, amelyből nagy feladat hárul íróinkra. Le­hetségessé válik ezentúl, hogy megyénk írói is hallassák hang­jukat és írásaikkal beleszólja­nak az országos problémák meg oldásába. Az lenne a jó és az üd­vös, ha a Sárköz nem maradna meg csupán megyei problémák tárgyalgatásánál, hanem ennél tovább menne: országos kérdé­sekre adna feleletet, ezzel már most elejét vennénk a Sárköz megyei ízének. A Sárköz első számának el­készítése még nehézségekbe és akadályokba ütközött, de már ez a szám is mutatja, hogy ké­pesek megyei íróink komolyat és a közönség számára jót és élvezeteset alkotni. Persze sok még a hiba de ezek idővel ki­küszöbölhetők lesznek. Az ol­vasó .amint kezébe fogja a Sár­köz első számát, mindjárt taláL kozik Antal László: Gondolatok Babitsról c. tanulmányával, — Csányi Lászlónak A százhato­dik óra c. elbeszélésével, Gye- nes Istvánnak A kézirat című riportjával, Bodonyi Ferencnek Bartók c. tanulmányával, Le- tenyei György: Emberek az ár ellen című riportjával, majd Hadnagy Albert tanulmánya érdemel még megemlítést: Tol­na megye szabadságharcos nép költészeti hagyományai címen; A Sárköz írói: Antal László, Andrásfalvy Bertalan, Bay Endre Bodonyi Ferenc, Bírni Géza, Csányi László, Gyeneg István, Hadnagy Albert, Lete- nyei György, Miszlai György, Miszlai István, Rugási Endre, Simándi Béla, Sió Sándor, Szendy Pál és Tóth Nándor nem végeztek hiábavaló mun­kát, sőt, elmondhatjuk ,hogy úttörő munkát végeztek, mert a felszabadulásig még napilapja sem volt megyénknek, nem­hogy folyóirata lett volna. A Sárköz kritikájára vissza­térünk. Egy hangverseny margójára Szinte hagyományossá vált már Bátaszéken, hogy az álta­lános leányiskola minden év­ben megrendezi szokásos hang­versenyét, amelyen a fiatal ének- és zenekedvelők tudásuk legjavát viszik a közönség elé. Ebben az esztendőben is, még hozzá az elmúlt napokban, sor került az általános leányiskola növendékeinek és a felnőttek közös hangversenyére, amelyen a helyszűke miatt, csak 300 néző vehetett részt. Az idei hangverseny teljes mértékben igazolta, hogy mind a fiatalok, mind az idősebbek egyre komo­lyabb teljesítményekre képe­sek. Az iskolában mindössze három éve folyik komolyabb zenei élet, a községben pedig a MÁV énekkar és zenekar hat­éves múltra tekinthet vissza. Bátaszék zenei életének a fej­lesztésében tevékeny szerepet vállalt Gaszner István, az álta­lános leányiskola fiatal zene­tanára. A műsor első részében a fiatalok adtak elő nehezebbnél nehezebb számokat, és mond­hatni, valamennyit jó megol­dásban. Az iskolások hangver­senyének legsikerültebb szá­mai amelyek az est fénypont­jai is voltak, kétségkívül Garai Magdolna VIII. osztályos ta­nuló gordonkajátéka, Schubert: Impromtu-ját játszotta nagy si­kerrel. De még őt is felülmúlta teljesítményével Maros Mária ugyancsak VIII.-os tanuló Mozart: D-moll fantáziájának előadásával. Sikerült számai voltak még az estnek: Tamássy Haj nal-köszöntő-je, Bramhs Bölcsődal-a, Friderici: Ladi­lom-ja, Szigietinszkinek A kakukk-ja. Ezeket a zeneszá­mokat az iskola zenekara adts elő. A műsor második'részében s felnőttek nyújtottak kimagasló teljesítményeket. Mendelssohr —Achron, Sarrasate, Glier, — Liszt, Burmeister, Mozart Hum mel, Dussek, Hubay számait játszották a közönség nagy tet­szése mellett. A legnagyobb teljesítmény tőlük az est fo­lyamán Mozart: Kis éji zene (I. tétel) Strauss: Déli rózsák, Kemény: Rákóczi-induló zene­számai voltak. Elmondható erről a hang­versenyről, hogy egészében vé­ve mind az úttörők, mind a fel­nőttek sikerrel oldották meg a feladatukat. Ez az immár harmadszor megrendezett hangverseny azt bizonyítja, hogy Bátaszék zenei élete felfelé ívelő. Bebizonyí­totta egyben azt is, hogy jó az utánpótlás, mert az iskolá­ban kinevelődnek már a zene­kedvelő fiatalok. Ez pedig Gaszner István zenetanár fá­radhatatlan jó munkáját bizo­nyítja. Amellett, hogy rengeteg munkát keli megoldania az is­kolában az úttörők zenei neve­lésénél, irányítja még a MÁV ének- és zenekar munkáját is. Az 6 munkájának köszönhető az az örvendetes esemény is, hogy Bátaszék közönsége egé­szen átformálódott: szeretik a komoly zenét és minden évben örömmel várják az iskolások és a felnőttek közös hangver­senyét. Az Oktatásügyi Minisztérium és a Szülői Munkaközösség is jelentékenyen hozzájárultak a sikerekhez. Tavaly például a minisztérium egy zongorát ajándékozott az általános isko­lának. A Szülői Munkaközösség pedig már majdnem minden zeneszerszámot beszerzett a fia­taloknak. A zenekedvelő úttörők élnek a lehetőségekkel és mind ko­molyabb feladatok megoldására vállalkoznak Gaszner István vezetésével. KOVÁCS JÓZSEF. — A folyóirat ismertetése —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents