Tolnai Napló, 1956. május (13. évfolyam, 103-127. szám)

1956-05-20 / 118. szám

195« MÁJUS 20. TOLNAI NAPLÓ 5 TANÁCSAINK ELETEBOL Méltó a nép bizalmára Alapjábavéve nem külön­bözik Szűcs Gyula nagy- kónyi lakos a többi ma­gafajta 30 év körüli em­bertől. — Szeret dolgozni, szépen öltözni_ jól élni. Pél­dás családi életet él, minta­szerűen műveli 9 hold földjét. 1954. őszén, mikor első alka­lommal beválasztották a helyi tanácsba, boldogan vette tudó másul, hogy a nép bizalmából, a nép sorsának intézője lehet. Mikor a tanácstagok között a reszortfeladatokat felosztották a választás úgy esett, hogy ő lett a mezőgazdasági állandó bizottság elnöke .,. A helyi tanácsok legutóbbi újjáválasztása óta másfél esz­tendő telt el. Ezalatt az idő alatt Szűcs Gyula bebizonyí­totta, hogy méltó a nép bizal­mára. Hogy hányszor ment a tanácsba és milyen úton módon találkozott választóival, azt sok volna leírni. A lényeg az, hogy ahányszor csak a tanács­háza előtt visz el az útja és ideje van, — legtöbbször szo­kott lenni — mindig bemegy a tanács vezetőihez. Egyszer azt mondja el, hogy milyen tapasztalatai vannak a mezei munkával kapcsolatban és közérdekű ügyek iránt érdek­lődik. Másszor jawislatot tesz mezei utak javítására. És az is előfordult már, hogy meg­kérdezte a tanács vezetőitől, mivel lehetne segítségére a község vezetőinek az állandó bizottság. Nemrégiben pél­dául arról számolt be a tanács vezetőinek, hogy csócsárló kártevő van a határban. Be­jelentése alapján az illetéke­lil dolgozik a tolnai tanács sek megtették a szükséges in­tézkedést. Egy alkalommal pedig azt indítványozta, hogy társadalmi munkával hozza­nak rendbe több mezei utat. Javaslatát, illetve bejelenté­sét megvizsgálták és már fo­lyik is mezei utak társa­dalmi munkával való rendbe­hozása. Szűcs Gyula a másfél év alatt sokat tett a közért. Már régebb idő óta a többi között ő képviseli az egyéni parasz­tokat a pári egyéni gazdák­kal folytatott nemes verseny­ben. Legutóbb, egy héttel ez­előtt például határszemlén ál­lapították meg, hogy a ver­seny első szakaszában ki lett a győztes. A község dolgozó parasztjainak olyan talpra­esett előadást tartott a határ­szemle eredményeiről Szűcs Gyula, hogy amint mondják, egyik-másik szónoknak is be­csületére válna. Megmondta nyíltan, hogy 26 hold olyan földet találtak a határban, amelyet nem műveltek meg, s ezért a páriák győztek a ver­senyben. Pári határában ugyanis mindössze csak 6 hold megmunkálatlan földet találtak. Szűcs Gyula a nagykónyi mezőgazdasági állandó bizott­ság elnöke eddig jól képvi­selte választói érdekét, szí­vesen dolgozott a közért. Ha továbbra is ilyen jól dolgo­zik, a megtisztelő tanácstag- sággal járó feladatokat olyan jól ellátja mint eddig, akkor nem vetheti senki a szemére, hogy visszaélt választói bi­zalmával. A tolnai tanácsházán kora reggeltől estig állandó a sür­gés-forgás. Orosz György elv­társnak, a tanács elnökének szobájában mindig szól a tele­fon és nyílik az ajtó. Névsorok készültek az árvízkárok felbe­csülésére, folyamatos az anyag­kiutalás, embereket, járműve­ket irányítanak munkahelyük­re és megszervezik a segélyek kiosztását. — Teljesítenünk kell az ígé­retet, még ebben az évben új házakat kell építeni a romok helyére — mondotta Orosz elvtárs. — Nem csekély feladat áll előttünk, egy egész új tele­pülés épül, több_ mint 400 ház­zal Tolna egyik legmagasabb részén. Kiss Istvánnál, a Ruhá­zati KTSZ dolgozójánál és 10 társánál már állnak a falak, egy-két helyen a tető is kész és napról-napra több az új épü, let. Eddig 1600 tonna kő, fél millió tégla, sok köbméter fa­anyag és egyéb érkezett az építkezésekhez. Amellett azonban, hogy az építkezések sok erőt lefoglal-1 nak, nem maradnak el a mező-1 gazdasági munkákban sem. — Mikor megláttam azt a 4000} holdas tengert, ami itt volt, azt(i mondtam, nem vetünk, nemi aratunk az idén, de nekilát-f tunk a munkának és megváltó-^ zott a helyzet — mondja Kun' János mezőgazdasági előadó. —' Az eredmény valóban szép, mert csak 250 hold olyan terü­letünk van, ahol nem lehet dol­gozni. Mély gödrök, laposan^ fekvő részek, ahol szivattyúk­kal sem boldogulnak Ennek a 250 holdnak a kivételével min­den földet megműveltek, az összes vetéseket befejezték, s a, vetés után kis pihenő időszak-i ban mielőtt újra nagyobb mun­ka kezdődnék, a répát sarabol- ják, a mákot, napraforgót ka-' pálják a falu dolgozói. Begyűj­tési tervüket eddig mindenből teljesítették, s ezek az ered-( mények azt mutatják, hogyi nemcsak a falu dolgozói, de a1 tolnai tanács dolgozói is becsű-1 letes munkát végeznek. A járási tanács mezőgazdasági osztályvezetője tsz elnöknek ment tagjainak kérését jogosnak és*! helyesnek találta. Ezért a járásig pártbizottság és a járási ta­A nagykónyi Alkotmány Ter­melőszövetkezet elnöke négy éven keresztül jól irányította a termelőszövetkezetet. A tagság mégis úgy látta, hogy nagyot lendítenek gazdaságuk fejlődé­sén, ha egy olyan elnök kerül­ne a szövetkezet élére, akinek nagyobb szakképzettsége van, sok gyakorlati tapasztalattal rendelkezik. Ilyen irányú el­gondolását a tagság közölte a járási tanáccsal és járási párt- bizottsággal. A járási pártbi­zottság és a járási tanács a nagykónyi Alkotmány Tsz nács Sárdi István elvtársat a a tamási járási tanács volt me-' zőgazdasági osztály vezetőjét, kérték meg, hogy amennyiben} a tagság elfogadja, legyen ad szövetkezet elnöke. A tagsági* helyeselte ég megválasztotta^ Sárdi elvtársat elnöknek. Teg­nap, május 19-én elfoglalta új} helyét a termelőszövetkezetben*1 a járási tanács mezőgazdaságig osztályának volt vezetője. A községi tanácsok feladata a tsz-mozgalom fejlesztésével kapcsolatosan Beszélgetés Magyar János tanácselnökkel és Szondi Sándor tanácstitkárral Az MDP III. Kongresszusa, volna? — tettem fel a kérdést legutóbb pedig a második öt- Szondi elvtársnak, amire ő a éves terv irányelv-tervezete egyik fő feladatként jelöli meg, hogy 1960-ig a népgaz­daságot egységes szocialista alapokra kell helyezni, úgy kell dolgozni minden párt, ál­lami és tömegszervezeti funk­cionáriusnak, hogy 1960-ig a mezőgazdaságban is túlsúlyban legyen a szocialista szektor. Arról van szó, hogy az elmúlt évek átlagánál jóval többet kell tenni a többi között köz­ségi tanácsok vezetőinek is, hogy a pártnak ez a fontos cél­kitűzése megvalósuljon. Hogy mit és hogyan kell tevékeny­kedni ennek érdekében? Er­ről Beszélgettünk Magyar Jánossal, az iregszemcsei ta­nácselnökkel és Szondi Sán­dorral, az iregszemcsei tanács- titkárral. Iregszemcsén a községi ta­nács az elmúlt esztendőkben sokat tett a termelőszövetke­zeti mozgalom fejlesztése ér­dekében. A tanács kommu­nista vezetőinek része van abban, hogy a jelenlegi gazda­sági évben 24 családdal erő­södött a helybeli Uj Élet Tsz. — Vitathatatlan, hogy ered­ményeket értünk el a termelő­szövetkezeti mozgalom fejlesz­tésében, mégpedig az elmúlt évben jóval többet, mint az előző két esztendőben. Eredmé nyeink azonban nem mond­hatók kielégítőnek. Az a hely­zet ugyanis, hogy a község la­kóinak mindössze 10 százaléka van csak ezidőszerint a ter­melőszövetkezetben — mondja Magyar elvtárs. Mit nem tettek meg a tanács vezetői, amit megtehettek következőkben adta meg a választ: — A tsz-fejlesztéssel kapcso­latos munkáknak elsősorban módszerbeni fogyatékossága volt eddig. A termelőszövetke­zeti agitációban nem használ­tuk fel eléggé a helybeli és a környékbeli termelőszövetkeze­tek jó eredményeit. Nem szervez tünk látogatásokat a környék jól működő termelőszövetkeze­teiben. Utoljára például 1953- ban voltak községünkből egyéni gazdák, tsz látogatók. A helyi pártszervezet és a ta­nács helyesen megállapította, hogy ez eddig hiba volt,intézked tünk, hogy eddigi mulasztása­inkat pótoljuk. Mához egy hét­re már 50 tagú parasztküldött­ség megy községünkből a ten- gelici Petőfi Termelőszövetke­zetbe. Főkép olyan parasztok és parasztasszonyok mennek el látogatóba, akik rokonszenvez­nek a termelőszövetkezettel. Az ősszel pedig a helyi Uj Élet Tsz-be szervezünk majd tapasztalatcserét, és hogy ezenkívül még hol, arra vonat­kozóan nincsenek határozott terveink. De, hogy lesznek még ilyen látogatások, az biztos. Magyar elvtárs az imént em­lítette, hogy a termelőszövet­kezeti mozgalom fejlesztésével kapcsolatban elért eredmények nem mondhatók jónak. Ennek elsősorban az az oka, hogy a községi tanács vezetői vétettek a tsz-mozgalom fejlesztése el­len. Elsősorban azzal, mert ők egy-egy kérdésben helyesebb álláspontot képviseltek, mint a járási pártbizottság és a járási tanács, de elgondolásaikat és javaslataikat csak maguk kö­zött beszélgették meg, nem to­vábbították az illetékeseknek. Magyar János elvtárs például elmondotta, hogy őt és a hely- belyi tsz elnökét az ősszel és a télen hosszabb időre „elvezé­nyelték“ Regölybe és Fürgéd­re, hogy segítsenek a tsz fej­lesztésében. Ugyanakkor a köz ség ilyenirányú segítséget nem kapott. Pedig úgy lett volna helyes, — Magyar elvtárs sze­rint —, ha a járás vezetői gon­doskodnak arról, hogy a segít­séget az erre hivatottak valami lyen formában viszonozzák. Helyesen látta és látja Magyar elvtárs azt is, hogy eddig hiba volt a községben lévő erő el- aprózása. Csakugyan nem he­lyes az, hogy a gépállomás is, a tsz is, meg a tanács is a maga módján segíti a tsz szer­vezését. A helyi pártvezetőség pedig sajátos módszerekkel irá nyitja az említett három szek­tort, illetve szervet. — Szerintem munkánk ak­kor helyes és eredményes, ha a tanács kommunista vezetői, a tanácstagok, a tsz kommu­nistái, legkiválóbb tagjai, a gépállomás aktivistái az egy célért, együtt, közös tervek alapján, a tennivalókat össze­hangolva munkálkodnak — így szögezi le Magyar elvtárs saját álláspontját. A tanácson belül támasz­kodtak-e eddig a tsz-mozga­lom fejlesztésével kapcsolat­ban a közel 20 tagot számláló MDP csoportra? — tettem fel a kérdést. — Sajnos, az MDP csoportra nem támaszkodhatunk, mert gyengén működik. Jórészt ez az oka annak, hogy a kommu­nista tanácstagok közül még többen idengenkednek a ter­melőszövetkezettől, nem képvi­sel a tanácstagság egységes ál­láspontot egy-egy fontos kér­désben. De a közeljövőben kí­vánunk ennek érdekében is tenni sok mindent a községi pártvezetőség segítségével. Elsősorban azzal, hogy az MDP csoport vezetőjétől megkövetel jük, mikor a körülmények úgy hozzák, hívjon össze gyű­lést, rendszeresen beszélges­sen a párttagsággal, hogy az eddiginél jobban elősegítse az MDP-csoport a párt politiká­jával kapcsolatos tennivalókat, — mondotta a tanácstitkár. Eddig a beszélgetés. És ime a tanulsága. A községi tanács, mint a legátfogóbb tömegszer­vezet és az államhatalom helyi képviselője éljen hatásköre és hivatása-biztosította jogokkal, lehetőségekkel. Igényelje, s ha így nem megy, követelje a helyi és felsőbb pártszervek se­gítségét. Az aktívákon keresz­tül szóljon a tanács a töme­gekhez, magyarázza a párt po­litikáját. Ha a tanács vezetői valahol hibát látnak, vagy a felsőbb szervek vezetőinél he­lyesebb elgondolásaik vannak, vessék fel bátran, harcoljanak azért, hogy azt a gyakorlatban alkalmazzák is. A községi tana csők vezetői bátran bírálják a felsőbb szervek munkájának fogyatékosságait, követeljék a hibák kijavítását. És végül: világosan kell látni, hogy a cél közös. Bármennyire is sa­játos módon segítheti elő a tsz fejlesztését egy-egy vállalat, vagy tanács, egy községben a pártszervezet köré kell tömö­rülni minden olyan aktivistá­nak, aki részt kíván venni a párt ama határozatának végre­hajtásából, hogy 1960-ig egysé­ges szocialista alapra kell he­lyezni a népgazdaságot. M. L-né. Fiatalok lendülete, idősebbek tapasztaltsága endület, erő, mozgékonyság és jókedv, ez jellemzi t y a fiatalokat munkában és szórakozásban egy- aránt. Nem latolgatnak sokat, nincs számukra i1 7 leküzdhetetlen akadály. Az idősebbek természe­tesen szívesen emlékeznek vissza arra az időre, amikor ők is ilyenek voltak, de ugyanilyen szívesen feledkeznek meg ar­ról, hogy most már nem ilyenek. Talán szívósabbak, meg- gondoltábbak, tapasztalabbak is, de nem olyan gyorsak. — Ezért vannak nézeteltérések nálunk is — mondja Niki Adámt a paksi Vörös Sugár Termelőszövetkezet párttitkára, a fiatalság legfőbb pártfogója. — Mi nem személyeknek, vagy családoknak, hanem brigádoknak adjuk ki a munkát. Van két fiatalokból álló munkacsapatunk és igazán elisme- résreméltóan dolgoznak. Serények, szorgalmasak, meg va­gyunk velük elégedve, éppen ezért beszélgettünk már arról, hogy a többi fiatalt is összeszedjük egy munkacsapatba, de az idősebbek tiltakoznak. — És miért tartják ennyire a fiatalokat? — Azért, mert a brigád tagjai egyformán részesednek a közösen végzett munka után. Ha tehát vannak fiatalok, akik j i többet dolgoznak, mint az idősebbek, akkor az egész munka- } csapat keresete nő. Az viszont a fiataloknak lenne jó, ha } külön munkacsapatban lennének, mert úgy többet tudnak f keresni. — Nem az lenne a legjobb_ ha minden brigád vegyes lenne? ügy a fiatalok lendülete párosulna az idősebbek tapasztaltságávál és gyors minőségi munkát tudnának végezni. — Nálunk — válaszol Niki elvtárs — más a vélemény, de itt jön az egyik ifjú munkacsapatvezető, kérdezze meg tőle. Barna hajú, csinos asszonyka mutatkozik be, Ozner József né a neve és mindössze 18 éves. Mikor megtudja, mi­ről beszélgetünk, ő is véleményt mond: — Az én brigádom ,munkája alapján mondom, bárkivel kiállnánk versenyre. Nálunk nincs olyan, aki kevesebbeti dolgozik, mint a többi, mert félnek a büntetéstől. — S mi-11 kor csodálkozásomat látja, nevetve hozzáteszi: — Persze_ ne gondoljon semmiféle elrettentő dologra, csak ha valaki nem dolgozna rendesen, annak külön kiadnánk a munkarészét és nem lehetne velünk. Ez a legnagyobb büntetés, de még nem fordult elő eddig. — De így nem tud egyesülni a maguk fiatalos lendülete az idősebbek tapasztalataival — vetem közbe —, mert külön'{ i vannak. — Nem így van az — tiltakozik az ifjú brigádvezető —■ a brigádom tagjai mindent megkérdeznek tőlem, én meg főkertésztől. így nem lehet hiba és ha mi jól dolgozunk, jön utánunk a másik két csapat is. Ha mi 6 óra helyett ötre érünk ki a kertészetbe, másnap már ők is kint vannak akkor, mert nem akarnak lemaradni. 7Í Sokat beszélt Ozner Józsefné a brigádjáról és lassan­ként meggyőzött. Nem árthat az, ha önálló feladatokat kap-\\ nak a fiatalok, kipróbálhatják erejüket_ s jobban megy a (i munka is. Oznemé brigádja most legjobb a kertészetben, elismerésként, ők gondozzák a termelőszövetkezet kísérleti paradicsomtelepét. Most is van elég dolguk, de még többet szeretnének tenni. Annyira előre akarnak dolgozni, hogy a nyáron kevés legyen a munka, ők is részt vehessenek az aratásban. Törekvők, szorgalmasak, s ha ők átveszik az idő­sebbek tapasztalatait, az idősebbek, a féltékeny kedés helyett vegyenek át ebből a kifogyhatatlan munkakedvből. Kifizetődik a közös legeltetés a tszcs-kben Jó és követésreméltó kezde­ményezés a mözsi Petőfi Ter­melőszövetkezeti csoporté. — marháikat kihajtották a duna- menti jóminőségű legelőre, kö­zösen fizetik a pásztort, közö­sen adnak részére természet­beni juttatást. A szövetkezet tagsága karámot, tetős félszert épített és az ősz beálltáig a le­gelőn lehetnek szarvasmarháik, így a tagságnak nincsen gondja a jószágra, mert ott egy gon­dozó ellátja az összes munkát. Hasonló megoldásokra van szükség a többi termelőszövet­kezeti csoportokban is. — A szarvasmarhák közös legelteté­se mellett indokolt és kifizető­dő volna a sertések közös legel­tetése is. Ha a süldőket most kihajtják, a jó legelőn megnő­nek annyira, hogy még a nyár­végi hónapokban ezeket bebú- gathatják és a mostani fiatal kocasüldő mint vemhes állat kerül őszre a tulajdonoshoz. — Nagyon előnyös volna a hízó­nak szánt mangalica sertések legelőn tartása is, mert a lege­lőn jój kifejlődnek erősebbek lesznek a lábaik, jobban bírják majd a hizlalást. Hasonló a helyzet a juhok közös legeltetésénél is. Elter­jedt az a szokás, hogy a juho­kat a sertésekkel együtt reggel a legelőre hajtják, onnét este ismét visszahajtják, pedig itt is egy juhász alkalmazásáról lenne szó és arról, hogy a lege­lőn olyan fedett helyet készít­senek, ami a nyári esők ellen megvédené a juhállományt. — Nem szennyeződne naponként a gyapjú és egész nyáron át nem lenne gondja a tulajdonosnak. Igen nagy és tág tere volna a baromfiak közös tartásának. Különösen a vízmenti legelő­kön a viziszárnyasok nevelése lenne igen gazdaságos, de na­gyon jövedelmező a pulykate­nyésztés is. A nyári hónapok­ban a legegyszerűbb vándor­ólak építésével olcsón és jól ne­velhetnek szárnyasokat a ter­melőszövetkezeti csoportok. — így az ősszel meg lehetne szer­vezni a közös baromfihizla­lást. is. Minél nagyobb mérték­ben térjenek át tehát a terme­lőszövetkezeti csoportok a kö­zös legelőn való tartásra, mert ezen keresztüj is jobbán ki tudják használni azt a sok lehe tőséget ,ami a közös állatte­nyésztésben rejlik. MOHAR LÁSZLÓ állattenyésztési osztályvezető.

Next

/
Thumbnails
Contents