Tolnai Napló, 1956. május (13. évfolyam, 103-127. szám)
1956-05-17 / 115. szám
1956 MÁJUS 17. TOLNAI NAPLÓ 3 Hozzászólás a második ötéves terv irányelv-tervezetéhez Járásunk kukoricatermelésének problémái a második ötéves terv tükrében Válaszoljunk a fiatalok kérdéseire! Két kérdés—f elelet est tanulsága a dombóvári járásban Néhány nappal ezelőtt a dombóvári Gőgös Ignác Gimnázium DISZ-szervezetében és a naki DISZ-szervezetben kérdés- felelet estet rendeztek. Mindkét este hasznos tanulságokat jelent számunkra. Az SZKP XX. kongresszusa után a fiatalok érdeklődése is megnőtt a nemzetközi és országos kérdések iránt. Számtalan kérdésre várnak választ — és pedig nem hetek, hónapok múlva, hanem azonnal, gyorsan. Abban az országszerte kialakuló egészséges, vitatkozó légkörben, amelyet a XX. kongresszus szelleme teremtett meg — a fiatalok sem maradnak szótlanul, hanem nagyon bátran és élesen vitatkoznak kérdeznek és elmondják saját véleményüket. Minden ifjúsági vezetőnek elsőrendű feladata ma, hogy tovább élessze, bátorítsa és segítse kibontakozni ezt az igazán fiatalokhoz illő „fiatalos” vitakészséget, „tudniakarást”. Ezt tették a dombóvári járási DISZ-bizottság munkatársai is, amikor megszervezték az említett két kérdés-felelet estet. Mindkét helyen már egy héttel a kérdés-felelet est előtt összegyűjtötték a kérdéseket az alapszervezet aktivistái és vezetőségi tagjai. Bármilyen kérdést feltehettek a fiatalok. Nakon még a postás is kérdéseket hozott Kelemen Ignác DISZ-titkámak. Mindkét helyen mintegy 30—35 kérdést juttattak el a DISZ-titkárhoz. Ami jó volt Nakon A gyönki járás dolgozói és a járási pártbizottság örömmel fogadták, hogy pártunk Központi Vezetősége nyilvános vitára bocsátotta a második ötéves tervünk irányelveit. Én, tekintettel arra, hogy járásunk mezőgazdasági jellegű járás, néhány mezőgazdaságot érintő kérdéshez kívánok hozzászólni. Az irányelvek szerint a mezőgazdaságnak a második ötéves tervben 27 százalékkal több terméket kell termelni, mint az első ötéves tervben. A 27 százalékon belül a legnagyobb emelkedést a kukorica termelés terén kell elérni, az 1955. évi 29 millió mázsáról évi 41 millió mázsára kell emelni. Ez több mint 41 százalékos emelkedésnek felel meg. Úgy gondolom, hogy a mi já rásunk területén is az egyik legfontosabb feladat, olyan alapokra fektetni a kukorica termelést, hogy ezt a nagyarányú emelkedési ütemet teljesíteni tudjuk. Véleményem szerint a tervszámok reálisak, teljesíthetők. Központi Vezetőségünk helyesen ismerte fel a kukoricatermelés jelentőségét, mert kukorica termelésünk ilyen irányú fejlesztése nélkül nem képzelhető el dolgozó népünk hússal, zsírral, húskészítményekkel való ellátása, ami köztudomású, jelenleg még nincs szilárd alapokra építve, éppen azért, mert nem rendelkezünk megfelelő takarmánybázissal. Véleményem szerint a kukorica termesztés tervben megjelölt üteme, állattenyészté sünk számára, főleg a sertés, szarvasmarhatenyésztés számára, megteremti a szükséges takarmánybázist. Milyen gondolatokat vet fel a kukoricatermelés növelése? Mindenek előtt azt, hogy a termelés növelését döntő súllyal nem a vetésterület növelésével, hanem a terméshozamok emelésével kell biztosítani. Nyilvánvaló, hogy a kukorica vetés területét nem tudjuk 41 százalékkal növelni, mert akkor más, szintén fontos növények termelését hanyagolnánk el. Ha viszonylag növeljük is a vetésterületet, de a kukorica Termelőszövetkezeteink tagjai, az új szocialista gazdálkodás úttörői, lelkiismeretes, szorgalmas munkájukkal jobb eredményeket érnek el, szebbé tudják varázsolni maguk és gyermekeik életét. Az új szocialista ember kialakításában, formálásában nagy szerepük van a termelőszövetkezetek pártszervezeteinek, a termelőszövetkezetek valamennyi kom munistájának. Nem könnyű, de szép feladat az emberekkel foglalkozni, azoknak megmagyarázni, hogy valamennyiökre milyen nagy feladat hárul a szocialista mezőgazdaság kialakításában. Szemünk előtt egyik napról a másikra erősödtek és erősödnek termelőszövetkezeteink, bebizonyítva, hogy mennyit lehet kihozni a földből, mire képes egy ilyen nagy család, akiknek kezük alatt szinte ég a munka. A hatalmas munkakedv és a mindenáron való akarás mögött minden esetben meg lehet találni a tsz- pártszervezetet, a tsz kommunistáit. Sajnos, nem minden esetben van ez így. Vannak még olyan párttitkárok, akik megfeledkeznek arról, hogy miért állította őket a párt az alaptermelésben a 41 százalékos termésemelkedést súllyal a tér méshozam emeléséből kell biztosítani. Ezen a téren jelenleg szinte korlátlanok lehetőségeink. Járásunk területén a kukoricatermelés évszázados múltra tekint vissza. Érthető, hogy járásunk lakossága előtt nem ismeretlen a kukoricatermelés, nem idegenkednek tőle. De amilyen régi hagyományai vannak a kukorica termelésnek, sajnos csaknem olyan régi hagyományai vannak a termelés módszereinek is. Ezek az ósdi, elavult termelési módszerek például a tavaszi szántásba fogatos eke után, barázdába vetni a magot, kelés után kétszeri fogatos, egyszeri kézikapálás, (de nem ritkaság még a régi töltö- getés sem) igen alacsony színvonalon tartják terméseredményeinket. A járási pártbizottság egyik legfontosabb feladatának tartom, hogy pártszervezeteink, állami és mezőgazdasági területen dolgozó irányító szerveink munkáját úgy irányítsa, hogy minden módon segítsék elő a kukoricatermelés kultúrájának magas színvonalra való emelését. Fokozni kell a szakpropagandát a 3—4 szeri kapálás, pótbeporzás népszerű sítésére, hogy már ebben az évben magasabb termést takarítsunk be, mint tavaly. Jövőre nézve teljesen ki kell küszöbölni a tavaszi szántásba való vetést, ahol a talaj domborzata megengedi, alkalmazni kell a gépi négyzetes vetést, nagyobb arányban kell műtrágyát használni a kukoricatermelésnél, mint jelenleg. A terméseredmények fokozásához el engedhetetlen a jó vetőmag. Járásunk kukorica vetőmagja eléggé leromlott. Bár az idén tettünk lépéseket a vetőmagellátás terén, főleg a termelő- szövetkezetek részére, a jövőben az egyéni dolgozó parasztokat is fokozott mértékben kell ellátni vetőmaggal. Járásunk területén körülbelül 10 000 kataszteri holdon folyik jelenleg kukorica termelés. Tavaly körülbelül 18 mászervezet élére. Vajon Kajos Zsigmondné elvtársnő, az apar hanti Felszabadulás Termelő- szövetkezet párttitkárának eszébe jutott-e, számot vetett-e magában azzal, hogy egy párttitkárnak mi a kötelessége? Az az ember, aki aláírta a belépési nyilatkozatot, aki továbbra a termelőszövetkezeti életformát vállalta magára, köteles erejéhez méltón dolgozni, és munkája legjavát nyújtani. Ez kétszeresen vonatkozik a tsz kommunistáira, a tsz párttitkárára. Ha Kajos elvtársnő valóban szívügyének tekintené a termelőszövetkezetet, ha arra törekedne, hogy a közös munkából kivegye a részét, foglalkozna az emberekkel, akkor nem vélekednének róla úgy, mint jelenleg. Nem lehet azt sem mondani, hogy Kajos elvtársnőt a közel másfél éves párttikársága alatt nem bírálták volna. Az elhangzott bírálat azonban lepergett, mint falról a borsó, sőt ahelyett, hogy beismerte zsa májusi morzsolt kukoricát termeltek járásunk termelői egy kataszteri hold földön. Ha biztosítani fogjuk a kukorica háromszori kapálását, holdanként 2—3 mázsával magasabb termésttakaríthatunkmár be az idén, mint tavaly. Ez a terméstöbblet 4—5 ezer darab sertés meghizlalására elegendő, ami a járás lakosságának körülbelül 10 millió forint többletjövedelmet jelent. Még két gondolat a kukorica termeléshez. Tudjuk, hogy a kukoricatermelést igazán fellendíteni, a fejlett termelési módszereket teljesen kihasználni csak a nagyüzemi termelés mellett lehetséges. A gépi vetés, gépi művelés, betakarítás, növeli a terméseredményeket, csökkenti a munkaráfordítást, olcsóbbá teszi a termelést. Az idei vetési idényben száz és száz dolgozó paraszt csodálta meg már a termelőszövetkezetek tábláin a négyzetes vetőgépek munkáját, bizonyára ugyanolyan érdeklődéssel kíséri majd a növény- ápolás s nem utolsó sorban a betakarítás munkáját is. A nagyüzemi termelés fejlesztése segít meggyőzni az egyéni dolgozó parasztokat a mezőgazdaság szocialista átszervezésének helyességéről és ez alapot teremt a magasszínvonalú kukoricatermeléshez hazánkban. A másik gondolat az, hogy a kukoricatermelés tervben meg szabott fejlesztése megköveteli, hogy a jelenleginél több és kor szerűbb növényápoló és betakarító gép álljon a mezőgazdaság rendelkezésére. Helyeslem az irányelvek idevonatkozó részét, de javasolom, hogy a gé pesítés terén esetleg még más termelési ágak rovására is fokozottan előtérbe legyen állítva a kukoricatermelés gépesítése, betakarítása. Az irányelvek foglalkoznak a szőlő- és gyümölcstermelés fejlesztésével is. Járásunkban nagy hagyományai vannak a szőlő és gyümölcstermelésnek. Nagyszékely, Varsád, Kistorvolna hibáit, „haragszomrád- ot“ játszott. Jogos, nagyon 's jogos volt a bírálat, hiszen nem megengedhető, hogy valaki egy év alatt, írd és mond; 7 munkaegységet szerezzen. A kifogásokból nem volt hiány, mert minden egyes esetben három gyermekére hivatkozott, akik közül a legkisebbik most egy éves. A gyermekek miatt nem tudott időt szakítani a munkára. Ezt mondja Kajos elvtársnő, de másként vélekednek a tagok. Azzal, hogy kivonta magát a munka alól, nem gondolt talán arra, hogy nem a tsz-nek, hanem elsősorban saját magának árt hanyagságával, mert a termelőszövetkezetben nem a beosztás, hanem elvégzett munka arányában részesítik a jövedelemből a tagokat. Vagy talán Kajoséknak közömbös, hogy 21 kg, vagy 21 mázsa búza jut páldául cséplés után? — Többször beszélgettünk az elvtársnővel és bíráltuk más, Belecska, Keszőhidegkút dombos vidékein pár évvel ezelőtt még sokezer hektoliter bor és sok vagon gyümölcs termett. Ezek a telepítések azonban az utóbbi években kiöregedtek, el lettek hanyagolva, jó pár száz kataszteri hold parlagon hever. Ezeknek a felújítása viszonylag kevés befektetéssel igen gazdaságos lenne. Ha megtaláljuk a módját ennek, második ötéves tervünk folyamán megtudnánk kétszerezni gyümölcs és szőlő- termelésünket anélkül, hogy a szántóterületet csökkentenénk. Legfontosabb feladatunk az, hogy az egyéni dolgozó parasz tokát, tsz-tagokat meggyőzzük e parlag területek hasznosításának előnyeiről. Véleményem szerint azonban nép- gazdasági szempontból is előnyös lenne, ha lehetővé tennék, hogy a jelenleginél még nagyobb kedvezményt kapnának azok a termelők, akik ilyen területen szőlő, vagy gyümölcsöst telepítenek. Befejezésül megjegyzem még azt, hogy járásunk dolgozói közül többen szóvátették, hogy Tolna megye egyáltalán nincs megemlítve az irányelvekben. Ezekhez én is csatlakozom. Megyénk mezőgazdasági jellegű megye, szerintem érdemes lenne megyénket fnezc- gazdasági téren fokozottan kifejleszteni. Gondolok itt például arra, hogy második ötéves tervünk folyamán az átlagosnál nagyobb súlyt kellene fektetni a bonyhádi tájfajta szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésére, (ebben a mi járásunk is erősen érdekelt lenne) és gondolom, egy ilyen jellegű megye, mint a miénk, el tudna látni nyersanyaggal egy húsfeldolgozó üzemet, vagy egy konzervgyárat. Megyénk ilyen irányú fejlesztése nagymértékben elősegítené gaz dasági és társadalmi életünk szocialista fejlődését, megyénk mezőgazdaságának szocialista átalakítását. Gyuricza István a Gyönki JB másodtitkára hanyagságáért — mondotta Läufer József elvtárs, a tsz elnöke —, de javulást még nem tapasztaltunk munkájában. Bírálatunkra, amellyel az volt a cél, hogy helyes útra vezessük, haraggal válaszolt. Kérésére később könnyebb munkára osztottuk be. Tavaly májusban például mintegy 160 darab zsákot vittünk el neki, hogy javítsa ki. Elérkezett a cséplés, kellettek volna a zsákok, de még mindig nem voltak kijavítva. Termelőszövetkezetünk egyik tagjának, Balogh Mártonnénak 5 gyermeke van, az egyik kicsi, a másik pici, mégis a múlt évben 97 munkaegységet szerzett. Nemcsak a termelőszövetkezet elnökének, még nagyon sok tagnak, közöttük Cseri Lajos elvtársnak is hasonló a véleménye. És igazuk van az embereknek, hiszen jogoson várják, hogy pártszervezetük titkára, immár másfél év után megismerje őket, elbeszélgessen az asszonyokkal, és végül, A naki alapszervezet meghívta a kérdés-felelet estre a járási párt-végerahaj tóbizottság első titkárát, a községi tanács titkárát, a helyi alapszervezeti párttitkárt, a tsz-elnököt és az általános iskola igazgatóját. A gyűlés előtt jókora eső kerekedett, mégis — a nagy tavaszi munkák ellenére is — a falu diszistáinak csaknem a fele résztvett a kérdés-felelet esten. Sorra hangzottak el a kérdések — s emelkedtek szólásra a válaszoló elvtársak. Ha a válasz nem volt kielégítő, újabb kérdést tettek fel a fiatalok. íme, néhány kérdés: Hogyan kell értékelnünk Sztálin elvtárs tevékenységét? India is a szocializmust építi-e? Szeretnénk többet tudni Jugoszlávia társadalmi viszonyairól. Miért veszik be Kínában a kulákokat a tsz-ekbe? Ezekre a kérdésekre a járási párt-végrehajtóbizottság titkára, Daradics elvtárs válaszolt. De a tanács titkára, Szebeni elvtárs sem unatkozott. Lelkesen készültek itt is a fiatalok. Meghívták a „választ adók’’ sorába a járási tanács elnökhelyettesét, Varga elvtársat, a járási DISZ-titkárt, Bódis elvtársnőt, Szécsi elvtársat. a DISZ KV osztályvezető helyettesét, a leánykollégium igazgatónőjét, Jónás elvtársnőt, de nem utolsó sorban ő saját maga is példát mutasson. Helyes volt, hogy taggyűlésen is bezélgettek a párttitkár elvtársnő hibáiról, helyes volt figyelmét felhívni, de az már nem engedhető meg, hogy a vezetőség, a tagság határozata ellen határozzon. A termelő- szövetkezet tagságának ugyanis volt egy olyan határozata, hogy attól a tagtól, illetve sok- gyermekes anyától, aki a 80 alap munkaegységet nem tudja teljesíteni, megvonják a háztáji területet. Kajos elvtársnő is megkapta az 1000 négyszögöl háztáji földet és megkapta az idén is. Jól esik az előlegezett bizalom, de mindezek után lehet-e számítani arra, hogy Kajos elv társnő megváltozik, hogy dolgozni fog. Szép, hangzatos szavak ezek, hogy megszerettem a termelőszövetkezetet, az ott dolgozó embereket. Nem elég ezt mondani, ezt érezni is kell. Érezni és elsősorban a megbecsülést kimutatni azzal, hogy közöttük, velük együtt végzi a munkát. Talán szokatlan, nehéz lesz az első közeledő lépést megtenni, de még mindig nem késő. Bodolay Róza Szinte záporoztak feléje is a kérdések s a legtöbben arra kértek választ: mikor építünk már kultúrotthont nálunk is? Tőlősi elvtárstól, a/tsz elnökétől megkérdezték: a tsz vezetősége a jövőben hogyan kívánja segíteni a DISZ-szervezetet és miben segítsen a DISZ a szövetkezetnek? Erénye az estének a bátor kérdésfeltevés — bár még mindig bátorítani kell a fiatalokat s az is, hogy nemcsak kérdések hangzottak el, hanem elhatározások is születtek. Itt határozták ei a naki fiatalok, hogy épületanyag gyűjtésével és társadalmi munkával segítik a kultúrotthon felépítését hogy a tsz-ben ifjúsági munkacsapatot hoznak létre és az már másnap bekapcsolódik a kukorica négyzetes vetésébe. Csak helyeselhető az is, hogy a választ adó elvtársak a helytelenül feltett, s az igazságot kissé elferdítő kérdéseket is nagyon türelmesen, jóindulatúan magyarázták meg. Földi elvtársat, az iskola igazgatóhelyettesét. Ilyen kérdések hangzottak el: Végleg elkerülhető-e a háború? Mi a NATO és a SEATO? Mikor térünk rá mi is a 7 órás munkanapra? — Milyen feltételed vannak, hogy két fiatal között igaz szerelem alakuljon ki? Van-e igazi diákszerelem? Milyen pályát válasszak? Sok kérdést tettek fel a kollégium életével kapcsolatban is. De az este jóval kisebb eredménnyel zárult, mint a naki. Jónás elvtánsnő, a kollégium igazgatónője szinte egyértelműen elítélte a feltett kérdéseket és olyan válaszokat adott, ami elvette a fiatalok kedvét a további kérdezősködéstől. Helytelen és pedagógiailag is káros, az ifjúsági szövetség szellemétől idegen volt Földi elvtárs válaszadásának módja is. Lényegében kigúnyolta, nevetségessé tette a kérdező fiatalt. Igaz, hogy a kérdés nem volt méltó a mi diákfiataljainkhoz, diszis- táihoz — de ebben az esetben a türelem, a meggyőzés eszközét kell választanunk, nem pedig a kérdező kigúnyolását. Az ilyen válaszok miatt a fiatalok számára nem sokat adott a dombóvári kérdés-felelet est. Mégis, a két rendezvény közös tanulsága: minden alápszervezetünk ben rendszerré kellene tenni az ilyen kérdés-felelet esteket. Bátorítsuk a fiatalok vitakészségét és adjunk módot is arra, hogy feltehessék kérdéseiket és válaszoljanak is rá azok, akik leginkább magyarázatot tudnak adni. (Megjelent a Szabad Ifjú_ ság 1956. május 15-i számában.) MÉG NEM KESO... Tapasztalatok az aparhanti Felszabadulás Tsz-ben ami rossz volt a Gőgös Ignác gimnáziumban
