Tolnai Napló, 1956. május (13. évfolyam, 103-127. szám)
1956-05-17 / 115. szám
2 TOLNAI NAPLÓ 1956 MÁJUS 17. Szerdán reggel kezdődtek Moszkvában a szovjet-francia megbeszélések Moszkva (MTI). Miután Guy Mollet francia miniszterelnök és, Pineau (külügyminiszter ked- "den délután Moszkvába érkezett a szovjet vezetőknél udvariassági látogatást tett. Ez alkalommal meghatározták a kétoldali tárgyalásokon résztvevő küldöttségek összetételét. Az est folyamán a két francia államférfi — minthogy a hivatalos programban nem szerepelt meghatározott elfoglaltág — egy moszkvai étteremben vacsorázott Maurice Dejean- r.ak, Franciaország moszkvai nagykövetének társaságában. Szerdán már a kora délelőtti órákban megkezdődtek a hivatalos tanácskozások. Guy Mollet miniszterelnök és Pineau külügyminiszter a Kremlbe hajtatott, ahol első megbeszélését folytatta Bulganyinnal, a minisztertanács elnökével és Molotov külügyminiszterrel. Az első, általános jellegű tanácskozás tárgysorozatát nem határozták meg előre. E tanácskozások után N. A. Bulganyin villásreggelin látta vendégül a francia küldöttséget, majd a francia vendégek megtekintették a Kremlt. francia miniszterelnök és Christian Pineau külügyminiszter között zajlottak le. Megállapodtak abban, hogy e tanácskozásokon eszmecserét folytatnak a francia—szovjet kapcsolatokról és a két országot érintő nemzetközi kérdések ről. A szerdai tanácskozáson általános politikai kérdéseket tanulmányoztak és őszinte eszmecserét folytattak a leszerelés kérdéséről. Brazil parlamenti küldöttség látogat hazánkba Az országgyűlés elnökének meghívására brazil parlamenti küldöttség látogat hazánkba. Május 18-án Auro Soares de Moura Andreádé és Antonio de Freitas Cavelcanti szenátorok, május 21-én pedig tizenegy bra zil képviselő érkezik Magyar- országra. A brazil parlamenti delegáció jelenleg Csehszlová. kiában tartózkodik és európai körútja során ellátogat még Lengyelországba és Jugoszláviába. Közlemény a szerda délelőtti francia-szovjet tárgyalásokról Az AFP jelenti: A szerda délelőtti francia—szovjet tárgyalások után közleményt adtak ki. A közlemény szerint „a francia—szovjet megbeszéléseid szerdán délelőtt tíz órakor, a Kremlben őszinte és baráti légkörben kezdődtek meg. A megbeszélések egyrészről N. A. Bulganyin, a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke, N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének tagja, Molotov miniszterelnökhelyettes és külügyminisz tér, másrészről Guy Mollet V. M. Molotov fogadta Guy Mollet miniszterelnököt és Christian Pineau külügyminisztert Moszkva (TASZSZ). V. M. Molotov, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyet tese május 15-én fogadta Guy Mollet-t, Franciaország miniszterelnökét és Christian Pineaut, Franciaország külügy miniszterét. Guy Mollet és Pineau kíséretében volt: M. Dejean moszk vai francia nagykövet, R. Mas singli, a francia külügyminisztérium főtitkára, Briand, a francia miniszterelnök kabinet főnöke, Ch. Bochard, a külügyminiszter kabinetfőnöke, M. Soutou meghatalmazott miniszter, a moszkvai francia nagy- követség tanácsosa, Weygand— Braquet tábornok, moszkvai francia katonai, haditengerészeti és légügyi attasé. Szovjet részről a fogadáson jelen volt: N. T. Fedorenko külügyminiszterhelyettes, Sz. A. Vinogradov, a Szovjetunió párizsi nagykövete és A .A. Arutjunjan, a szovjet külügyminisztérium 1. európai osztályának vezetője. A Magyar Dolgozók Pártja Budapesti Pártbizottságának aktiva-értekezlete a Sportcsarnokban A Magyar Dolgozók Pártja Budapesti Pártbizottsága 1956 május 18-án, délután 5 órakor pártaktíva értekezletet tart a Nemzeti Sportcsarnokban. Napirend: A politikai helyzet és a párt feladatai. Előadó: Rákosi Mátyás elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első tií- kára.A budapesti pártaktivát pénteken este 19 óra 30 perckor a Kossuth-rádió közvetíti. A szovjet kormány leszerelési nyilatkozatának visszhangja DULLES A SZOVJET LESZERELÉSI HATÁROZATRÓL Washington (TASZSZ). Dulles külügyminiszter az amerikai külügyminisztérium sajtó- értekezletén nyilatkozatot olvasott fel. A nyilatkozat szerint az Egyesült Államok üdvözli a szovjet kormánynak azt a kijelentését, hogy egy év alatt egymillió kétszázezer fővel szándékozik csökkenteni fegyveres erőinek létszámát, „amennyiben ez a nyilatkozat a nemzetközi ügyekben való erőszak alkalmazásáról való le mondás bizonyítéka.“ A külügyminiszter nyilatkozata a továbbiakban másodrendű in. dokokkal, köztük a Szovjetunió belső gazdasági szükségleteivel próbálja megmagyarázni a szovjet kormánynak ezt a fontos lépését. ANGOL KÜLÜGYMINISZTÉRIUM SZÓVIVŐJE A SZOVJET LESZERELÉSI HATÁROZATRÓL Az angol kormány — mint a londoni rádió jelenti — kedden délelőtt minisztertanácsot tartott, amelyen — értesülések szerint — megtárgyalta a szovjet kormány nyilatkozatát a fegyveres erők csökkentéséről. Az angol külügyminisztérium szóvivője a minisztertanácsot követő sajtóértekezleten közölte, hogy Nagybritannia „megelégedéssel fogadta a szovjet kormány által bejelentett intézkedéseket.“ A továbbiakban azt mondotta, hogy hasonló intézkedéseket már a nyugati hatalmak is tettek, beleértve az Egyesült Királyságot is — majd hangoztatta: „biztosak vagyunk abban, hogy az ilyen intézkedések a nemzetközi feszültség enyhülését célzó kezdeményezések. Minden esetre szeretnék előbbre jutni és elérkezni a szélesebb, arányú leszerelési programról kötendő megegyezéshez.“ A NEUES DEUTSCHLAND A SZOVJET KORMÁNY HATÁROZATÁRÓL A Neues Deutschland Német ország Szocialista Egységpártjának központi lapja, szerdán vezércikkben elemzi a szovjet csapatok létszámának csökkentéséről hozott kormányhatározatot és a többi között a következőket állapítja meg: „A Szovjetunió már előbbi leszerelési javaslatainak keretében is azonnali intézkedések foganatosítását ajánlotta Németországban, például a német területen állomásozó külföldi csapatok állományának csökkentését. Ennek felel meg a most bejelentett lépés: a Német Demokratikus Köztársaságban lévő három szovjet légi hadosztály feloszlatása. Mikor követi Washington ezt a példát? Ez a kérdés vetődik most fel minden német emberben. A szovjet kormány nyilatkozatához eddig Washingtonban elhangzott kommentárok jogossá teszik azt az aggodalmat, hogy a német nép szenvedélyes kívánsága az Amerikai Egyesült Államok kormányánál továbbra is süket fülekre talál.“ (16. folytatás.) Annyira legyengültünk a hiányos táplálkozás miatt, hogy alig vonszoltuk magunkat. A szakáll kiserkent arcunkon, az izzadság és a por csonttá keményítette ingünket... Egyáltalán semmi barátságos nem lehetett külsőnkön ... S mégsem fogott el a rendőrség. Zágráb vagy ahogy a horvá- tok nevezik, Zagreb — nagyon szép város Egyedül Budához •hasonlíthatnám... Ugyanúgy épült a hegyoldalon ... a különbség annyi, míg Buda nagy és hatalmas, addig Zágráb százötven—kétszázezer lakosú lehet, tehát jóval kisebb és a Duna sem folyik itt... A Duna újra és újra a Duna. Olyan ez, mint a bűvös kör, minél messzebb kerül tőle az ember, annáj gyakrabban ki. sért a gondolatban. Zágrábban nem mertünk sokat időzni... minél előbb Szlovéniába ... A fejünk zúgott, a lábunk egyrp nehezebb lett, mintha ólomkéreg vastagodna a talpunkra. De csak mentünk. A szemünk előtt homályossá mázolódott az út. A tárgyak vonalai elmosódtak, olyan lett előttünk a világ mintha rossz szemüvegen keresztül néznénk. Mégsem volt megállás. Mágnes, ként húzott magához az osztrák határ. Cilii, Maribor, Klágenfurt... Szamos Rudolf: Amerikából jöttem... Kalandos történet Magános Mária-kápolna állt az erdőszélen. Körülöttünk — bármerre néztünk, égbeszökő hegyek. A kápolna előtti tenyér nyi füves tisztásra heveredtünk éjszakára. Egymásmellé bújtunk, a testünkkel melengettük magunk. Sárgáfényű holdas éjszaka köszöntött ránk. Félig érett fanyar kökényt és vadsomot vecsoráztunk. A kápolna mögötti kis forrásból jó sok vizet ittunk a kökény vacsorára. Kábultan szédültünk a fűből, szénából összehordott ágyunkba. Nyirkos hideg éjszaka ereszkedett a hegyekre. Lassan elcsendesedtek a madarak is, csak a baglyok huhogtak körülöttünk és a denevérek visong- tak a csendben. Reggel a szemünkbe sütő nap fény keltett életre. Alig mozdultam, éles fájdalom hasított a csontjaimba, mintha minden porcikámat összetörtem volna — úgy fájt. A sípcsontom körül megpuffadt a lábam, a kolozsvári fiú bokája négyszeresére dagadt. Egy másik társunknak mozogtak a fogai. Ez a skorbut — vészes vitaminhiány. Megpróbáltunk lábra állni. Tűként szúrt csontjainkba a fájdalom. Alig vánszorogtunk, teljesen legyengültünk. Egymásra néztünk és mindegyikünk a másik tekintetéből próbálta kiolvasni — mi lesz most ,hogyan megyünk tovább? Pedig már nem lehetünk messzira az osztrák határtól. A kétségeesés dobolt a halántékunkban. Minden oda lesz. — Hát ezért kínlódtunk ennyit... Istenanyja, te, akinek a hegyi emberek ezt a kápolnát emelték, el tudod nézni az emberi nyomorúság szörnyű mélységét? ... Segíts! Nincs isten abban a kék égben. Engem mindenki becsapott, már minden mindegy. — Kár... kár — fáradtan bámultam a fejünk felett kerengő varjúkat. — Kár — bizony nagy kár. Tizennyolc éves leszek szeptemberben. Megérem-e a születésnapom, egyáltalán élek-e holnapig? Gyalog nem jutunk el a határig. A távolból vonat füty- tyentett. Hangját nyújtva visszhangozták a völgyek és mi úgy kapaszkodtunk ebbe a füttybe, mint haldokló az életbe. — Vonat — kiáltott a kolozsvári fiú. — Vonattal kell mennünk... Micsoda együgyű elképzelés. Felszállni egy vonatra, amelyik a határ felé megy és azt gondolni, hogy símán átsétálunk majd a határállomás túloldalára. Annyira legyöngültünk, már gondolkozni sem tudtunk, csak támolyogtunk a völgyben kanyargó vasúti sínek felé. Óránk nem volt a napokat sem számoltuk, így nem tudom, mennyi idő alatt értünk a legközelebbi hegyi állomásra. — Kopott zománctábla volt a kis vasúti épület homlokán — Pol- jecsevo. Kérdezősködni nem mertünk, szerencsére a váróterem falán találtunk egy menetrendet — útvonal-térképpel együtt. Hosszas böngészés után nagynehezen megállapítottuk, merre vagyunk és azt is, hogy merre kell tovább mennünk. Félóra múlva jött a vonat, amely arra ment, amerre mi akartunk. Úgy határoztunk hogy egy-egy kocsiba ketten szállunk, csak semmi feltűnés, így is gyanúsan nézegettek az utasok — borostásak, rongyosak piszkosak voltunk. A kolozsvári fiúval a WC-be zárkóztunk, mert jegyünk az nem volt. (Folytatjuk.) A nemzetközi feszültség további enyhítéséért Az ENSZ leszerelési albizottságában hosszú idő óta folyik a vita az emberiség sors döntő kérdéséről, a leszerelésről. A számos javaslat és ellenj avaslat után néhány nappal ezelőtt tették közzé azokat a nyilatkozatokat, amelyek az albizottság londo-' ni tárgyalásainak eredménytelenségéről adtak hírt. A békére vágyó emberiség csak csalódással vehette tudomásul a leszerelési albizottság mun kájának eddigi sikertelenségét. Ezen a tényen az sem változat, hogy ma már szerte a világon tudják: a leszerelésnek jelenleg mindennél fontosabb kérdését egyedül a nyugati hatalmak makacssága miatt nem lehet teljes egészében megoldani. A nyugati lapok is kénytelenek beismerni, hogy a leszerelési albizottság eredménytelen munkája a nyugati hatalmak manőverezésének következménye s nincs ma már jóhiszemű ember, aki ne ismerte volna fel, hogy kik állnak szívvel lélekkel a béke ügye mellett, s taktikázásukkal, kik akarják leplezni háborús készülődéseiket. Ha a kapitalista körökben valódi pánikot teremtett az újabb szovjet leszerelés híre, a békeszerető emberiség a leg nagyobb megelégedéssel és lelkesedéssel fogadta ezt a hírt. Különös örömet válthat ki az emberekből a Szovjetunió békevágyának ez az újabb bizonyítéka, mert éppen ezekben a napokban készül az Egyesült Államok újabb hidrogénbomba kísérletekre. A szovjet fegyveres erők csökkentésének azonban egy másik következménye is van. A múltévben leszerelt katonákkal együtt csaknem 2 millióval több dolgozót foglalkoztathat a szovjet termelés, mint azelőtt. Ebből a tényből pedig az következik, hogy a Szovjetunió újabb nagy előny höz jut a békés versengés terén. Ez az előny pedig nyilván valóan megerősíti a nyugati közvéleménynek azt a követelését, hogy a tőkés államok politikája mindjobban alkalmazkodjék a békés termelési Alig vált ismertté a világon a londoni tárgyalások eredménytelenségének híre, a szovjet kormány ismét tettekkel bizonyította be, hogy a leszerelés terén van járható és követésreméltó út. Ahelyett, hogy a szovjet kormány belenyugodott volna tárgyalások holtpontra jutásába, bejelentette: 1,200.000 emberrel csökkenti fegyveres erejét. — Olyan válasz ez a leszerelést mindeddig hátráltató hatalmak számára, amelynek kényszerítő ereje alól kitérni nem lehet. Jellemző, hogy órákkal a szovjet bejelentés után a newyorki tőzsdén megindult a hadiipari részvények árfolyamának esése. versenyhez. A termelési versengés azonban csak kedvező nemzetközi légkörben valósulhat meg. Ezt a légkört nem teremtheti meg a nyugati hatalmak változatlan háborús politikája, az újabb hidrogén bomba kísérletek, az egyre növekvő hadi kiadások. — A gazdasági versengésnek éppúgy, mint a népek békés alkotómunkájának alapvető' fel tétele, hogy tovább enyhüljön a nemzetközi feszültség és közelebb kerüljenek a népek egymáshoz. A szovjet kormány most ismét megmutat-* ta, hogy nemcsak akarja a békét, hanem mindent meg is tesz érdekében. A következő lépést azonban a nyugati hatalmaknak kell megtenniök: félreérhetetlenül és tettekkel kell válaszolniok arra. hogy akarják-e követni a Szovjetunió kezdeményezését. A világ várja a választ. Az újabb szovjet leszerelés híréből azonban a népek már most is tudhatják, hogy kik állnak valóban a béke ügye mellett, s hogy hol találhatók a béke igazi védelmezői. I Fagy ej ev ravatalánál Moszkva (TASZSZ). A váratlanul és tragikus módon el- húnyt Alekszandr Alekszandro- vics Fagyejev, a nagy szovjet író holttestét kedden a Szak- szervezetek Házának oszlop- csarnokában ravatalozták fel. A csillárokat fekete selyem borítja. Az oszlopokon vörös és fekete lepel. A magas talapzaton, élő virágoktól övezve nyugszik Fagyejev koporsója. Koszorút hoznak be amelynek bíborszínű szalagján az alábbi felirat olvasható: Alekszandr Alekszandrovics Fagyejev elvtánsnak a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságától.” Az emelvény lábánál a megboldogult családjának, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének, a Szovjet írószövetség vezetőségének, az SZKP moszkvai városi bizottságának, a moszkvai tanácsnak és a szovjet Szak- szervezetek Központi Tanácsának'koszorúit helyezték el. Délután két órakor megnyílik a kapu a dolgozók számára, — hogy elbúcsúzzanak a halottól. A ravatalnál ott állnak Fagyejev hozzátartozói, rokonai, barátai és írótársai. Szurkov, Szimonov, Kornyej- csuk, Iszakovszkij. Marsak Tyi- honov, Polikarpov és Azsajev áll most díszőrséget. A koporsónál mozdulatlan vigyázzban állnak a szovjet hadsereg harcosai, a polgárháború dicső résztvevőinek fiai, a Nagy Honvédő Háború idején a haza védelmében résztvettek leszármazottjai. Az ifjú Fagyejev ezeknek apáival együtt vet| részt a fehérgárdisták és intervenciósok elleni küzdelemben. A díszőrséget három percen- kint váltják, Fegyin, Ehren, burg, Ivanov, Markov, Sagin- jan, Scsipacsov Polevoj, Kir- szanov, Antokolszkij s más írók a végső tisztességet adják meg elvtársuknak, a kommunista eszmeiség és a szovjet soknemzetiségű irodalom magas művészi színvonala harcosának. Az oszlopcsarnokban Chopin, Csajkovszkij és Beethoven gyászindulóinak hangjai szállnak. A ravatal előtt végnélküli sorban haladnak el munkások és alkalmazottak, művészek, írók, egyetemisták, iskolások és a szovjet hadsereg harcosai. A díszőrségben áll Bulganyin, Vorosilov, Kaganovics Malenkov, Mikojan, Molotov Pervuhin, Szaburov, Szuszlov Hruscsov, Zsukov Brezsnyev. Sepilov_ Furceva, Svemyik Arisztov, Beljajev és Moszka- tov. Velük együtt áll a díszőrségen Szurkov, Tyihonov, Azsajev, Polevoj, Szmirnov, Markov Ivanov és Kocsetov. A párt és a kormány vezetői miután díszőrséget álltak, rész. vétüket fejezik ki Fagyejev rokonainak és még néhány percig a ravatalnál tartózkodnak. Ismét váltják a díszőrséget Ekkor a katonai akadémiái! hallgatói, a Szovjetunió és aí OSZSZK Legfelső Tanácsának küldöttségei, valamint , szövetséges köztársaságok leg. felső tanácsainak küldöttei állnak díszőrséget.
