Tolnai Napló, 1956. május (13. évfolyam, 103-127. szám)

1956-05-13 / 112. szám

híw sH3»o«i>in ti: TOLNAI NAPLÓ \ á^'ÚüíA WJ isVmVisiS6 MÄJÜS 13. íttt im*mw ??<*« .;■ iT Tito elnök pénteken éjiéi elutazott Párizsból René Coty Jugoszláviába látogat Párizs (Tanjug). Tito elnök az Élyseé-palotában vett búcsút René Coty francia köztársasági elnöktől és más magasrangú francia személyektől. Búcsúz­tatására a palotában a többi között megjelent: Le Troquer, a nemzetgyűlés elnöke, Monner vilié, a köztársasági tanács el­nöke, Albert Sarraut, a Francia Unió nemzetgyűlésének elnöke, Émile Roche, a gazdasági ta­nács elnöke, Guy Mollet minisz terelnék, Christian Pineau kül­ügyminiszter, Bourges-Mauno- ury hadügyminiszter, Baelen belgrádi francia nagykövet, Zel ler tábornok, Párizs katonai parancsnoka és más személyek. Jugoszláv részről jelen voltak Tito elnök kíséretének tagjai. Tito elnök és felesége elbú­csúzott a jelenlévőktől, köszö­netét mondott a szivélyes ven­déglátásért. A francia köztár­sasági elnök fényképalbumot ajándékozott vendégének. Ezután Tito elnök René Coty kíséretében a palota kertjébe ment, ahol a jugoszláv és francia Himnusz elhangzása után a két köztársasági elnök Zeller tábornok kíséretében el­lépett az ott felsorakozott köz- társasági gárda dísz-zászlóalja előtt. Közben üdvözlő ágyúlö­vések dördültek el. Coty köztársasági elnök zárt­körű vacsorát adott vendégei tiszteletére. A vacsora után Tito elnök és kísérete elhagyta a palotát és a pályaudvarra haj tatott. A lyoni pályaudvaron Tito el­nök búcsúztatására megjelen­tek: Ganeval tábornok, a fran­cia köztársasági elnök katonai főtitkára feleségével, a párizsi rendőrfőnök és több más köz­életi személyiség, valamint a párizsi jugoszláv nagykövetség tagjai. Tito elnök „kék vonata“ 22.40 órakor hagyta el a francia fő­város pályaudvarát, úton a Rhone völgye felé, ahol Tito elnök szombaton megtekintette a Donzere-mondragoni nagy vízierőmű építkezését. A jugoszláv köztársasági el­nök és kísérete szombaton a kora délutáni órákban indult el Jugoszlávia felé. Tito jugoszláv elnök hivatalos párizsi tartózkodása során meg­hívta René Coty francia köz- társasági elnököt Jugoszláviá­ba. A francia köztársasági elnök elfogadta a meghívást. A hiva­talos látogatás pontos időpont­ját később állapítják meg. Újból elhalasztották az amerikai atombomba-kísé leteket Az angol rádió jelenti, hogy a Csendes-öceánon tervezett amerikai hidrogénbor Ibaklsérle. tét a kedvezőtlen időjárás miatt immár ötödízben elhal isztották. Kscsa Popovics párizsi sajtóértekezlete Belgrád (TASZSZ). A Tan­jug párizsi jelentése szerint Kocsa Popovics jugoszláv kül­ügyminiszter párizsi sajtóérte­kezletén kiemelte: A Jugosz­láv Szövetségi Népköztársaság és Franciaország vezető állam- férfiai között lefolyt tárgyalá­sok megmutatták, hogy a két országnak a nemzetközi hely­zetről alkotott nézetében sok közös vonás van. A tárgyalásokon — mondotta a miniszter — kitűnt, hogy mindkét fél lényegében egy azon célkitűzés megvalósítá­sára törekszik, nevezetesen a béke tartóssá tételére, az Egye­sült Nemzetek Szervezetének megszilárdítására, a független­ség, az egyenlőség és a más or­szágok belügyeibe való be nem avatkozás elveinek tiszteletben tartására, leszerelési egyemény megkötésére és a széleskörű európai együttműködést gátló akadályok kiküszöbölésére. Szilárd meggyőződésünk — mondotta Popovics —, hogy az ilyen politikai irányvonal szé­lesebb méretű alkalmazása fo­kozná a népek közötti bizalmat és elősegítené a vitás kérdések rendezését. A Szovjetunióba utazik az angol lakás> ípitési miniszter London (TASZSZ). Hivatalo­san közölték, hogy Du lean San. dys angol lakásépítés és helyi önkormányzati minis; tér elfo­gadta a szovjet meghí 'ást és el­látogat a Szovjetuniói a. A miniszter május 18-án uta zik el Londonból. A Szovjetunió ban a városfejlesztést tanulmá­nyozza, Moszkvában, .eningrád ban, Kievben és Szoc äiban. Végétért a Jugoszláv Szövetségi Nemzetgyűlés ülésszaka Belgrád (Tanjug). f Jugo­szláv Szövetségi Neír zetgyűlés pénteken befejezte má usi ülés­szakának munkáját. A nemzet- gyűlés két háza — a £ zövetségi tanács és a termelők t£ nácsa — elfogadta az agrárrefe rm és a telepítés módosítására is kiegé. szítésére vonatkozó ti >rvényja. vaslatot. Hegedűs András elvtárs, a Minisztertanács elnöke fogadta Grősz József kalocsai érseket Május 13-án lesznek a parlamenti választások Ausztriában Bécs (TASZSZ). Május 13-án tartják meg Ausztriában az előrehozott parlamenti válasz­tásokat. A választások előreho­zásának oka a kormánykoalíció pártjai — az Osztrák Néppárt és az Osztrák Szocialista Párt — közötti nézeteltérés. A né­zeteltérések tárgya mindenek­előtt azoknak az ausztriai kő­olajlelőhelyeknek az olajipari vállalatoknak a sorsa, amelye­ket a Szovjetunió az államszer­ződés értelmében átadott Auszt riának. A választási harcban több ki­sebb csoport mellett résztvesz a kommunisták és baloldali szocialisták választási tömbje, az Osztrák Néppárt, az Osztrák Szocialista Párt és az úgyne­vezett „szabadság párt“, amely az újfasiszta „függetlenek szö­vetsége“ felbomlása után ala­kult. A kommunisták és a balol­dali szocialisták ' választási tömbje hangsúlyozza, hogy leg­főbb célkitűzése a baloldali erők helyzetének megerősítése az osztrák parlamentben. A kommunisták és a baloldali szocialisták azzal a követelés­sel indulnak a választásokon, hogy szigorúan tartsák meg az ország törvényesen leszögezett állandó semlegességét, fokoz­zák Ausztria kereskedelmét a demokratikus tábor országai­val. Követelik továbbá a kőolaj iparnak és a Szovjetunió által Ausztria rendelkezésére bo­csátott vállalatoknak az álla­mosítását. Belpolitikai terüle­ten e tömb síkraszáll a dolgo­zók lakásviszonyainak megja­vításáért, az öregségi és rokkantsági nyugdíj emelésé­ért, a katonai kiadások csök­kentéséért. 100 éves a Tretyakov képtár Ez év májusában ünnepli a Tretyakov képtár fennállásának 100. évfordulóját. A képtár termeiben a forra­dalom előtti orosz és a forra­dalom utáni szovjet festők, gra. fikusok, szobrászok nagyszerű műveit láthatjuk. Külön ter­mekben a nagy orosz festőmű­vészek alkotásaiból állandó ki­állítás van. Rendszeresen össz- szövetségi kiállítást rendeznek, hogy számot vethessenek a szov jet festőművészet fejlődésével. A Szovjetunió legkülönbözőbb vidékeiről érkező ‘ látogatók, valamint külföldiek, ismerked­nek a neves orosz mesterek és szovjet művészek legjobb al­kotásaival. A képen: Látogatók a képtár egyik termében. (Foto E. Jevze- r-ihln.) iugoszláv-szovjet tárgyalások az atomerő békés felhaszi áfásáról Belgrád (Tanjug). Az atomé»") békés felhasználásával kapcso­latos jugoszláv-szovjet tárgya­lások, amelyek május 4-én kez­dődtek Belgrádban, pénteken folytatódtak. Időközben a Ju­goszláviában tartózkodt szovjet atomtudósok megtekir tették a vincsai „Borisz Kidrics’ , a zág­rábi „Rudier Boskovics ljubljanai „József Stefái kutató intézetet. es a atom­Kém szervezetet lepleztek le Csehszlovákiában Prága (TASZSZ). A CTK je­lentése szerint a csehszlovák belügyminisztérium íunkcioná- riusai a Német Demokratikus Köztársaság biztonsági szervei­vel együttműködve, államelle­nes kémszervezetet lepleztek le. A kémszervezetet a nyugat­berlini amerikai kémközpont irányította. A bűnszövetkezet tag 'ai ada­tokat gyűjtöttek katona repülő terekről, a repülőiparról és más nemzetvédelmi jelentőst gű vál­lalatokról. A csehszlovák belügy minisz­térium szervei letartózti tták az állemellenes szervezet 1( tagját. Hegedűs András elvtárs, a Minisztertanács elnöke május 12-én fogadta Grősz József ka­locsai érseket. Közölte az ér­sekkel, hogy a Minisztertanács nem emel kifogást az ellen, hogy elfoglalja a kalocsai ér­seki széket, valamint, hogy be­töltse a magyarországi római katolikus püspöki kar elnöki székét. Grősz József kalocsai érsek ez alkalommal a következő nyi. latkozatot tette a Magyar Nép- köztársaság kormányának: „Hálás szívvel köszönöm a Magyar Népköztársaság kormá­nyának, hogy nemes gesztusá­val lehetővé teszi számomra Kalocsára az érseki székembe való visszatérést és ezzel a jö­vőt építő munkába való bekap­csolódást. A mélyen átérzett hálához legyen szabad néhány szót csa­tolnom : A katolikus egyház és a magyar állam viszonyában be­állott kedvező fordulat megmu. tatta, hogy az az irányvonal, amelyet boldogult Czapik Gyula egri érsek elnöklete alatt a magyar katolikus püs­pöki kar az elmúlt időkben kö­vetett, helyes volt. Ezt az irány vonalat főpásztori működésem­ben fenn kívánom tartani. Arra törekszem, hogy a katolikus egyház és az állam közötti jó­viszony egyre jobban elmé­lyüljön. Erre kötelez a püspöki kar és a kormány között 1950- ben létrejött megállapodás is. E célból tőlem telhetőleg tá­mogatni kívánom a kormány­nak népünk életszínvonalának emelésére irányuló törekvéseit és intézkedéseit, annál is in­kább, mert az egyháznak is ér­deke, hogy hívei könnyebben, jobban, emberhez méltóbb éle­tet éljenek. És munkása akarok lenni a béke ügyének. Ez akarok lenni az evangélium szellemében és a katolikus egyház fejének, XII. Pius pápának ismételt megnyilatkozásai értelmében is. Annak vagyok a követője, aki programbeszédében azt hir­dette, hogy „boldogok a békes- ségesek, mert Isten fiának hi­vatnak“ és aki nyilvános mű­ködése végén, elfogatása előtt azt mondotta a védelmére kar­dot rántó Péternek: „Dugd vissza hüvélyébe kardodat, mert mindazok, akik kardot rántanak, kard által pusztulnak el.“ Annak vagyok a szolgája, aki evangéliumának alaptörvé­nyévé tette a kettős parancso­latot: „Szeressétek az Istent, aki közös atyátok, akármilyen a bőrötök színe és akármilyen nyelven beszéltek is, és szeres­sétek egymást, hiszen a közös atyában valamennyien testvé­rek vagytok.“ Háborúval nem lehet elintéz­ni semmit, csak mérhetetlen pusztulást és nyomorúságot le­het okozni. A mi nemzedékünk­nek ezt nem kell bizonyítani. Ezért sürgeti a katolikus egy­ház feje, XII. Pius pápa és ezért sürgetik száz. és százmil­liók a fegyverzet csökkentését, a leszerelést, az atomfegyverek eltiltását, a vitás kérdések tárgyalás útján való elintézését, a nemzetközi életben a békés együttélés elveinek érvényesí­tését. Az emberek békében akarnak élni, az élet és nem a halál útján akarnak járni és én hiszem, hogy ezek a száz- és számilliók ki fogják vívni, vagy ki fogják kényszeríteni annak a boldog korszaknak el jövete-j lét, amelyről Izaiás próféta jö­vendölt: amikor „nemzet nem­zetellen nem emel kardot és nem tanul többé hadviselést“, amikor az öldöklés és pusztí­tás eszközeit a békés termelő munka szolgálatába állítják. Hűséges fia, engedelmes pol­gára akarok lenni hazámnak, a Magyar Népköztársaságnak és erre akarom tanítani, nevel­ni a rámbízottakat is, hogy a magyar hazának munkás, ál­dozatkész polgárai legyenek, akik állampolgári kötességeiket lelkiismeretesen teljesítik. Végül Isten áldását közös munkánkra.“ kérem (13. folytatás.) Az étlap meglehetősen egy­hangú egy hónapon keresztül a következőképpen alakult — reggeli — nadrágszíjszorítás, ebéd — bablevesnek tisztelt langyos olajos víz 25 deka ke­nyérrel, vacsora — ugyanaz kenyér nélkül. Képzelheti, hogy ezen a „bő­ség’’ menün nem lehetett túlsá­gos pocakot ereszteni... Még ezt is elviseltem volna könnyű szívvel, de a második napon nagy veszteség ért. El­vitték tőlünk az én Drage ba­rátomat ... A foglár azt mond­ta, hogy román emigrációs cso­portba rakják, tekintve, hogy a szülei román állampolgárok Egyedül maradtam, most már nem támaszkodhattam senkire és ahogy múltak a napok egy­re fáradtabb lettem. Nem érde­kelt már semmi... A félelem, az idegenbe lökött társtalanság keserűsége úgy szőtte be a lel- kemet, mint pók a legyet. A nyirkos falak örökös félhomá­lya ráfeküdt a szememre, tü­dőmre ... Gondolni sem mer­tem a Murmanszkra ... Hol járhatott az már? ... Nem is tudtam hányadik napja síny­lődtem a börtönben, de úgy számoltam, hogy a hajó bizto­san lent úszik már az Al-Du- nán ... megkerülhette a Baba- gájt és a Vaskapu felé tart az alsó zugókon... A kormányos káromkodhat. Vajon vettek-e fel új matrózokat, vagy talán Sxamos Rudolf: Amerikából jöttem... miért kell nekem ebben a börtönben rothadnom büntele- nül, vagy adjanak munkát, vagy engedjenek haza, de én ezt nem bírom sokáig ... Néz­zen rám, tizennyolcéves va­gyok ... Jó, eljöttem a hazám­ból hát eljöttem ... azt hittem máshol tágasabb ,több a pénz. — Nyugalom, fiatalember... jegyezze meg, Jugoszláviában minden dolgozónak jut munka. Itt annyi a munka, hogy leg­alább még egymillió munkást tudnánk alkalmazni... Le­gyen türelemmel, rövidesen ma gára is sor kerül. Ez a türelem újabb két hetet rabolt el az életemből. Lassan odáig jutottam, hogy minden mindegy. Az sem izgatott, ami­kor Zomborbói a zeranyiki börtönbe szállítottak. Talán is­meri azt a lekiállapotot — ami. kor semmi sem izgatja az em­bert. Tompa fáradtság ül az agyra, a szív gépiesen dobog, pumpálja, szívja a vért. A zera­nyiki intézet lényegében sem­miben sem különbözött a zom- boritól. Ha csak azzal nem, hogy itt újabb alakokkal bő­víthettem ismerőseim táborát. Nem is részletezem ezt, mert rövidesen megszabadultam et­től a börtöntől. Egy hétig tartózkodtam zera- nyikban, egy hét után a Sze- rémségbe egy Ruma nevű helység határába szállítottak, a Fischer-szállási Állami Gazda­ságba. (Folytatjuk.) Kalandos történet úgy oldották meg, hogy a von­tatóról egy matróz átn ént a sleppre ... Keményen ■ lolgoz- hatnak most, mert észéi t kell lenni annak, aki alacson r víz­állás mellett sértetlenül akarja a zúgókon átvezetni a hajóját. És a csendesebb vizeken bizto­san összebújnak a szovjet mat­rózok és kezdik azt a b ínatos messze csavarodó dalt a /Olgá­ról... Hogy is van? ............ta . .. tá, tá_ tá ... tatatátá ... Ej uhnye_ ej uhnye... — öbbet nem ismertem belőle, csak a két első sor dallamát. Azok ott, én meg itt, ■ ;s két hétig még azt sem kér< ezték tőlem mit keresek itt, : ninek pusztítom a kincstár kér perét, amikor tudvalevőleg a ki; icstár mindig szegény, mert f< lyton az adófizetők zsebébe niulkál egy kis pótlásért és akko: en­gem itt tartanak munka n ílkül, kegyelemkenyéren. Túl magas volt ez neke n, az én öt elemit immel-ámm; 1 vé­gigjárt kobakomnak... És ami. kor már azt hittem, hogy vég­leg megfeledkeztek r jlam, hogy a nevemet talán már ki is törölték az élők listá; ából, megjelent egy civil. Magyarul szólított és miután a második hívásra előjöttem a cella homá­lyából, karpereccel felszerelve a börtönirodába vittek... És ez a jó ember itt újból elkérdezte mindazt, amit már kétszer kérdeztek a rendőrsé­gen ... Ugyanazokat válaszol­tam, — Minek jöttem? ... Ba­ráti alapon, elkísértem a have­romat, mert mi 'az amerikai tengerészeihez akarunk men­ni ... és ő hívott, hogy ott jobb lesz, mint a szovjet vagy a magyar hajózásnál. Azt meg kell adni, egészen megkedveltem ezeket a kihall­gatásokat a végén már ponto­san tudtam, mi lesz a követke­ző kérdés. Remek szórakozás — a tisztviselő kérdez, te meg fe­lelsz rá ... s ha jót akarsz ten­ni a tisztviselővel, a második kihallgatásnál megtanulod az összes kérdést és attól kezdve folyamatosan válaszolhatsz anélkül, hogy a nagy melegben szegény embertársadnak a kér­désekkel strapálnia kellene ma­gát .;. De ennél a kihallgatásnál én is kérdeztem: — Uram, hát

Next

/
Thumbnails
Contents