Tolnai Napló, 1956. május (13. évfolyam, 103-127. szám)

1956-05-13 / 112. szám

1956 MÁJUS 13. TOLNAI NAPLÓ 3. PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS Mélyrehatébb, következetesebb munkát a Mázai Téglagyár pártszervezetében A Mázai Téglagyárban a ter­melő folyamatokat, elsősorban a nehéz és fáradságos földkiter­melést, korszerű gépekkel vég­zik. Mégis azt kell megállapí­tani a munka termelékenységét illetően, hogy ezen a téren sok tennivaló van még az üzemben. Különös jelentőségét nemcsak az adja meg, hogy az elmúlt ár­víz nyomán még több téglára van szüksége az országnak, ha­nem az is, hogy második ötéves tervünkben is az eddigieknél még nagyobb feladatok hárul­nak az építőiparra. A munkák megjavításának motorja, mint gazdasági éle­tünk minden területén, itt is csak a pártszervezet lehet. Az igaz, hogy a gyár pártszervezete vezetőségi ülésein megtárgyalja a termelés eredményeit, feltár­ják a meglévő hibák okait. Adott esetben a pártvezetőség megteszi a javaslatát a hibák. hiányosságok kiküszöbölésére. Legutóbb például az egyik ve­zetőségi ülésen a munkák jobb megszervezése érdekében ja­vasolták, hogy a legfontosabb munkahelyekre a legjobb dol­gozókat állítsák. Továbbá a pártszervezet figyelemmel kí­séri a termelés alakulását, s a műszaki vezetőket, a művezető­ket és a brigádvezetőket be­vonja az egyes problémák meg­vizsgálásába, megvitatásába. Mégis azt kell mondani, hogy a pártszervezet mélyrehatóbb, következetesebb munkájára van szükség ahhoz, hogy a ter­melékenység alakulásában megmutatkozó hiányosságok sürgősen kiküszöbölődjenek. Nem elég csak megbeszélni a problémákat, javaslatot tenni a hibák kiküszöbölésére, hanem több segítséget kell adni a párt- szervezetnek a kommunisták és a fiatalok mozgósítása útján is. A pártszervezet vezetői részt vesznek a DISZ-szervezet gyű­lésein, itt segítik is a fiatalokat, azonban nem bízzák meg őket külön feladattal. Szervezés alatt van ugyan egy DÍSZ-bri- gád, de lehetne a DlSZ-fiata- loknak például pártmegbíza­tást adni a technika fejlesztésé­vel kapcsolatban is. A pártszervezet közösen, ösz- szefogva a szakszervezettel se­gíti a munkaverseny kibonta­kozását. Ez is azonban csak fé­lig segítség. A helyzet ugyanis az, hogy az üzemnek van éves versenyvállalása, de ez kizáró­lag a mennyiség túlteljesítését célozza, másrészt a dolgozóknak egyéni vállalásaik nincsenek. Tehát a verse'nyszervező mun­ka megjavításának egyik fon­tos feladata itt az üzemben, a dolgozókkal személy szerint be­szélgetni a tervek teljesítésének fontosságáról. Tehát az egyénekig eljutó fel világosító, nevelő munka a párt szervezet részéről sokat javí­tana, ezenkívül az újítómozga­lom kiszélesítésében is. Tavaly még csak beadtak 5 újítást a dolgozók, az idén azonban még egyet sem. De javítani kell a munkát az újítók népszerűsíté­se területén is. Meglátszik ez abból, hogy még újítótábla sincs az üzemrészben, illetve az irodában. Megvan a lehetőség az üzem­ben, hogy az eddigieknél sokkal nagyobb eredményeket érjenek el. Megvan a pártszervezetben az erő, hogy szélesebb, körülte­kintőbb munkával segítse az üzem dolgozóinak erőfeszítéseit a termelékenység emelése érde­kében. Adottságaik is megvan­nak, csak munkához kell fogni, illetve az eddigi módszereket még szélesebbkörűen kell al­kalmazni. Beszélgetés az Irányelv-tervezetről A második ötéves terv irányelvei nagyszerű távlato­kat rajzolnak mindnyájunk elé, de egyúttal nagy felada­tokat ró dolgozó népünk min­den tagjára. Érzik ezt itt a Simontornyai Bőrgyárban is a dolgozók. Ennek az érzésnek adnak kifejezést Bregovics Mihály elvtárs, aki az iskolán lévő pártbizottsági titkárt he­lyettesíti és Laskai Károly elvtárs a karbantartó részleg pártalapszervezatének titkára. Mindketten megegyeznek abban, hogy még nagyobb erő feszítéseket kelj tenni, első­sorban a pártszervezetnek az üzemben. Ennek eredménye­képpen lehet ugyanis várni, hogy a termelési tervek telje­sítésének az első negyedév­hez viszonyítva mutatkozó javulást a minőség és a költ­ségek alakulásánál is javulás követi. Érzik ezt a felelőssé­get, s dolgozni ig akarnak ér­te. Most folyik az üzemben az irányelvtervezet tanulmányo­zása, vitája, erre készítik fel a népnevelőket a többi veze­tőségi tagokkal, pártcsoport- bizalmiakkal együtt. Az eddigiek során is van már észrevételük a tervezet­tel kapcsolatban, a beruházá­sok területén. — Most, mint háromcsaládos apa szólok hozzá — mondja Lasdai elv­társ. — Úgy érzem a mező- gazdaságba beruházandó ösz- szeg lehetne több is. Termé­szetesen a nehézipar elsődle­gességét figyelembe kell ven­ni. Azért tartom kevésnek a 14 milliárd forintot, mert nemcsak a terméseredmé­nyek növelésére gondolok, ha nem arra is, hogy a szövetke­zeti mozgalom továbbfejlődé­sére nagy lehetőségek van­nak. Bregovics elvtárs arról be­szél, hogy a bőripar munkás utánpótlására is több gondot kell fordítani az ötéves terv idején. Tímárok részére pél­JOOOCXXXXOOOOOCOOOC)C>30COOOCOOCaX)OOOOOOOOOOOOOCXMOOOOOOC)OCX)OOOCXX)OOOOOOOOCX)OOOCXXXX30C Regolyfoen is tanulmányozzák... A regölyi függetlenített párttitkár, Farkas István elvtárs fel- j olvasást tart a tsz tagjainak, Kustán Bélának és Horváth Istvánnak, a második ötéves terv irányelvtervezetéből. dául központi iskola nincs de az üzem sem vehet fej tanu­lókat. Valamelyik úton meg kell oldani ezt a problémát, mert 1—2 év és hiány lesz ezen a területen. Laskai elvtárs a falu üzemi dolgozóinak problémájáról beszél. — Szeretnénk, ha itt is létesülne egy középiskola, hiszen Simontornya egyre in­kább ipari jelleget ölt. Több mérnökre, s más tanult em­berre van szükségünk, s ez is akadályozza kinevelésüket, s a vidékről, vagy a Pestről idekerültek nem mindig állan dóak, nem vernek gyökeret itt. Az itteni gyerekek nagyobb mérvű iskoláztatását akadá­lyozza a középiskolától való nagy távolság, el kell válni a szülőktől, stb. — Szerintem a jövőben a kulturális lehetőségeket is bő­víteni kellene itt Simontornyán Kultúrház ugyan van, de azt jóformán a mozi foglalja le. Mindezek még csak előze­tes észrevételek, hiszen az üzem területén adódó lehető­ségek felmérése, megvitatása még most folyik. Az már azonban látszik, hogy törőd­nek vele, magukénak érzik a tervezetet, s nemcsak munká­jukkal, de észrevételükkel, javaslataikkal is segítik töké­letesítését. (i. e.) A legfiatalabb kitüntetett I termelési értekezlet végén a kitüntetések átadására került sor. A goyser-kör legjobb dolgozói között egy fiatal szőke lány, Nádasy Anna is átvette a Szakma Kiváló Dolgozója oklevelet jelvényt és a velejáró félhavi munkabért, 12 hónapi kiváló munkája elis­merésének, megbecsülésének jeleit. Nádasy Anna a kitüntetettek legfiatalabbja. Tizennyolc éves és négy év óta dolgozik a Bonyhádi Cipőgyárban. Annakide­jén, amikor az általános iskolát ■ elvégezte, nem okozott sok gondot neki a pályaválasztás. Szülei a cipőgyárban dolgoztak, s ő természetesnek, magától értetődőnek találta a családi hagyomány követését. 1952 júniusában vizsgázott a nyolcadik osztályból, s néhány hónap múlva, niovemberben már jelen­legi munkahelyén dolgozott. Kantegyengető lett. Munkáját megszokta és megszerette, s ahogy teltek a hónapok, az éyek egyre tökéletesebben dolgozott s a fiatal szőke lányt a legjobb dolgozók között kezdték emlegetni. Az elismerés nem maradt el. Tavaly januárban sztahanovista oklevelet kapott, felszaba­dulásunk 10. évfordulóján pedig Kiváló Dolgozó oklevéllel tüntették ki. 1955 február elsejétől egy egész éven át kifogás­talan minőségű munkát végzett, s azért most a Szakma Kiváló Dolgozója lett. Munkáját máskülönben nem tartja nehéznek. Elsősorban nem erő, hanem figyelem kell és ahogy Farkas Ferenc elvtárs, a goyser-kör művezetője mondja, érzék kell hozzá. Anna nemcsak a munkában kiváló. A DISZ-ben is tevé­kenykedik. Tavaly Csopakon kéthetes DISZ vezetőképző tan­folyamon volt s most leányfelelős. Ez a funkció egyébként helyi jellegzetesség. A leányfelelős intézi e\ a leányok iigyes- bajog dolgait — az üzemben igen sok leány dolgozik —, ő továbbitja megfelelő helyre kérelmeiket, panaszaikat. Jókedélyű, kiegyensúlyozott egyéniség. Ezt a sportnak is köszönheti. Anna ugyanis aktív sportoló. Nagyon szeret kerék­pározni és jó futó. Tavaly augusztusban Pécsett a kerületi szpartakiádon megnyerte az 500 méteres futóversenyt. Ilyen egészségtől, erőtől duzzadó, vidám jókedélyű lány, természetesen nem veti meg a fiatalos szórakozást sem. Estén­ként szívesen ellátogat a Cipőgyár kultúrházába, ahol mindig van alkalom szórakoztató időtöltésre. Nagyon szeret olvasni is. Szereti a regényeket, de mégjobban a költeményeket. S hogy milyen költeményeket, azt nem nehéz kitalálni. A szerelem az az irodalmi téma, amely őt a legjobban érdekli. Legkedve­sebb költője Petőfi, akinek csodálatosan szép szerelmi költé­szete sok gyönyörűséget okozott neki esténként, ha elmerült az olvasásban. Anna munkájának minősége most is elsőrangú. Az ő ese­tében idegen fogalom a leminősítés. Túlságosan merész, nagyratörő álmai nincsenek. Úgy akar élni ezután is, mint eddig. Pontosan jól dolgozni, sportolni, szórakozni, tanulni, hogy ne hiányozzék sem a testi, sem a szellemi egészség. Számára mindez egyszerű. Persze van még egy kívánsága, aminek teljesülése pusztán tőle függ: szeretné ismét elnyerni a Szakma Kiváló Dolgozója címet, s megőrizni továbbra is munkatársainak szeretetét, becsülését. Egy ember tragédiája és annak igazságis rendezése Levelet kaptunk Mátrai Má­tyás elvtárstól, Hőgyész község pártbizottsági titkárától. A le­vél így kezdődik: „A hőgyészi pártbizottság is hozzáfogott a XX. kongresszus tanulmányo­zásához és igyekszik hasznosí­tani annak tapasztalatait a gya korlati pártmunkában. Minde­nekelőtt azt vizsgáltuk meg, hogy a kollektív vezetés elve hogyan valósuj meg a községi pártbizottság gyakorlati mun­kájában. A vizsgálat során rá­jöttünk arra, hogy régebben egyes fontos esetekben nem volt meg a kollektív vezetés és ennek nyomán komolyabb hi­bát is követtünk el.” Ezután leírja példaként Kó- tai elvtárs esetét, részletesen le írja a történetet. A levelet ter­mészetesen utánajárás, vitatko­zás, érvelés követte és ahogy sorra beszéltünk az illetékesek­kel, úgy bonyolódott az ügy, — szövődtek a szálak és végül napvilágra került egy ember, egy párttag tragédiája. * Tavaly tavasszal a gyönki járási szövetkezeti központ ve­zetői megjelentek Hőgyészen azzal, hogy Kótai földműves­szövetkezeti ügyvezetőt fegyel- mileg el kell bocsátani. Ehhez mindenekelőtt kérték a községi pártbizottság hozzájárulását, — mert hát anélkül mégsem he­lyes ilyen fontos ügyben dön­teni ... Az elbocsátási szándé­kukat természetesen meg is indokolták: Túlfogyasztás van az üzemanyagnál, amivel a gép kocsit üzemeltetik, ezenkívül egy bizonyos fa adás-vételi ügy és ezekből valami sikkasztás­félére lehet következtetni. — A JASZÖV vezetők részéről volt némi személyeskedés is — mint ahogyan arra Szoboszlai Jenő, az új JASZÖV elnök arra visz- szaemlékezik — és így termé­szetesen úgy tálalták a párttit­kár elé az ügyet, hogy az lehe­tőleg ne is tudjon vitatkozni véleményükön. Mátrai elvtárs beleegyezését, így csakhamar meg is tudták szerezni, egy­részt azért, mert akkoriéban került a községbe, így nem is­merte még megfelelően az em­bereket a falu körülményeit, tehát erről az ügyről is csak egyoldalú elmondás alapján tá­jékozódott, másrészt meg ma­gának, Mátrai elvtársnak is volt egy kis „nézeteltérése” az ügyvezetővel. Kótai ugyanis egy alkalommal azt javasolta, hogy a párthelyiséget költöztes­sék másik épületbe, legyen a helyén földszöv bolt, mivel a jelenlegi helyiség a falu leg­forgalmasabb pontján van és benne három éve úgyis Nép- bolt-üzlet volt. Erre Mátrai elvtárs azt mondta: — Mi csőd n ember lehet az, akinek még ilyen is eszébe jut: a párt székházát áthelyezni a földművesszövetkezet gazdasá­gi érdekei miatt. Nem más ez az ember, mint egy jobboldali opportunista... így tehát, ahelyett, hogy meggyőzte volna Kótait, törek­vése helytelenségéről — jobb­oldali elhajlónak bélyegezte és, hát ezekben a napokban pont „kapóra jött“ a JÁSZÖV veze­tők indítványa. „El kell bocsáj. tani, fegyelmileg“ — mondta ki Mátrai Mátyás a végítéletet — a „pártbizottság nevében“. A JÁSZÖV pedig, mivel most mór kezében lévén a „bizonyí­tékok sorozata“ és a helyi irá­nyító szerv „jóváhagyása,“ el- bocsájtották Kótait. Mátrai elvtárs, hogy ne mond hassa róla senki; nem végzi el a szükséges formalitásokat, egy párt VB. ülésen közölte a ta­gokkal Kótai ügyét, de a dol­got maga is úgy adta elő, mint valami szentírást. Nem is mert ellene szólni senki, csak egy elvtárs mondotta: „Azért talán meg kellene nézni a dolog má­sik oldalát is...“ De egy haj­szálon múlott, hogy erre az elvtársra is nem mondta ki Mátrai Mátyás kerek-perec: „Jobboldali opportunista!“ Kótai ügyéből — bírósági ügy lett. már a járási pártbi­zottság is támogatta a JÁSZÖV törekvését. Kótai ügyéből azon­ban nem lett pártfegvelmi, a MÉSZÖV is húzta-halasztotta a JÁSZÖV határozatának a jóvá­hagyását. Arra vártak, hogy majd a bíróság meghozza az ítéletet és aszerint döntenek ők is. Ez is mutatja, hogy már ak- ’kor sem voltak teljesen tisztá­ban a dolgukkal és az önálló vélemény helyett a bírósági íté­letet várták, noha, Kovács elv­társ, a MÉSZÖV elnöke min­dig az egyik legjobb szövetke­zeti vezetőnek tartotta Kótait. A XX. kongresszus megújho- dott levegője eljutott természe­tesen Hőgyészre is. Mátrai és a többi elvtársak keedtek józa- nabbul gondolkodni. Mátrai elv társnak is lelkiismeretfurdalá- sai lettek és végiggondolta az egész esetet, de most már más szemmel nézett, nem elvakul­tan, szemellenzővel, hogy min­den áron tragikussá kell tenni egy ember életét, mert hibát követett el, hanem Aienteni az emberben, az elvtársban a menthetőt és kiirtani belőle mindazt, ami rossz. Időközben megismerte Kótait, a falu em­bereivel is több esetben beszélt róla és nem egyszer megkérdez ték tőle: „Nem értjük az egész dolgot, mi történt tulajdonkép­pen?“ Megtudta Kótairól, hogy nemcsak, mint szövetke­zeti vezető dolgozott jól alapjá­ban véve. p hibái mellett, ha­nem mint pártmunkásra is min dig bizton támaszkodhattak. Ha valamilyen pártmunkát ad­tak neki. ha akármilyen nagy fáradságába is került, de meg­csinálta. A múlt évben, mint propagandista tevékenykedett. Ezt a feladatát is kiválóan lát­ta el, az égjük legjobb propa­gandista volt a faluban. Elbo- csájtása után természetesen fi­zikai munkával biztosította a megélhetést családjának. Ek­kor sem állt szembe a párttal, mint azt ilyenkor sokan teszik, pedig nem akármilyen megtor­lást kapott: beismerte hibáit, de azt tartotta, hogy mindenkit végeredményben a munkája alapján bírálnak el és dolgo­zott tovább. Ezekután Mátrai elvtárs fel­tette magának a kérdést: „He­lyes-e egy ilyen embert végkép eldobni és elzárni tőle minden lehetőséget, hogy hibáit ki­javíthassa?“ „Nem“-mel vála­szolt a kérdésre és a mint be­szélgetett a többi elvtársakkal, nekik is egyezett a vélemé­nyük. Időközben szóba került a községben egy funkció betol. tésének a problémája: noha félve, de Mátrai elvtárs, Kótai elvtársra gondolt és hogy biz­tos legyen a dolgában, a járási pártbizottsághoz fordult tanács­ért. A járási tanács véleményét is kikérték, mivel az is illeté­kes a funkció betöltésének ügyében. Azt a választ kapták, hogy döntsenek a falu kommu­nistái, tanácstagjai és dolgozói: ők ismerik legjobban Kótait. A pártbizottság egyhangúlag állást foglalt amellett, hogy Kótai nem eldobnivaló ember és helyes, ha ismét funkcióba állítják. Erre határozati ja­vaslatot is hoztak. így tehát megkezdődött egy ember tra­gikus sorsának méltányos ren­dezése. Senki sem mondja azt róla, hogy nem követett el hi­bát, vagy ami volt, szó nélkül el kell törölni, abban is egyetérte­nek, hogy a hibáiért feltétlenül felelősségre kellett vonni, de a józan ész legtöbb embernek azt súgja, hogy hibáiért nem lehet egy embert azonnal el­dobni, mert a nevelésnek nem ez a fő módja. Kótai dolgo­zott a pártért, a képességei is megvannak ahhoz, hogy jól tud jón dolgozni, hibáit is elismerte, ezért feltétlenül lehetővé kell tenni számára, hogy dolgozzon, kijavítsa hibáit. Az ügy természetesen még nem zárult le teljes egészében. Kezdetben a földművesszövetke zeti központnál is voltak olyan hangok, amelyek gátolni igye­keztek az ügy tisztázását, a munkakönyvben is benne szere pel, hogy „fegyelmileg elbo- csájtva,“ ezt pedig nem lehet, minden további nélkül törölni, a község kommunistái és dol­gozói azonban helyesen kiáll­tak amellett, hogy Kótainak lehetővé kell tenni hibái kija­vítását és nem lehet benne el­dobni az embert, a kommunis­tát, aki hosszú időn keresztül áldozatkészen dolgozott a párt ügyéért. Boda Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents