Tolnai Napló, 1956. május (13. évfolyam, 103-127. szám)

1956-05-09 / 108. szám

1956 MÁJUS 9. TOLNAI NAPLÓ 3. PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS Öntevékenyebb, tervszerűbb munkát a Furkópusztai Kendergyár pártszervezetében; A reménység kertje — Faddi jegyzet — u A Központi Vezetőség elmúlt év novemberi határozatának végrehajtása pártszervezeteink elé azt a követelményt állítja, hogy emeljék az eddiginél ma­gasabb szintre a pártmunka po­litikai és szervezeti színvonalát s egyben tegyék konkrétabbá, gyakorlatiasabbá, növeljék a párttagság és a pártonkívüli tö­megek aktivitását, az ügyek iránti felelősségérzetét. Kétségtelen, hogy a Furkó­pusztai Kendergyár pártszerve­zetére is e nagy feladatok há­rultak volna. Ehhez meg is lett volna a lehetőség. Külön-külün a párttagok a maguk munkaterületén jó munkát végeznek, elől járnak a nehézségek leküzdé­sében. Példájukra a pártonkívüli dol­gozók is lelkesen tesznek erő­feszítéseket a munkák megja­vítására, a tervek teljesítésére. Ezt legjobban példázza az árvíz alkalmával végzett áldozatos munkájuk. s amelyért többen jutalomban is részesültek, mint Pongó János, Tatai Sán­dor elvtársak vagy a pártonkí- vüliek közül Fehér Pál, Cikora László, Gál Gáspár Gyuráko- vics József. Az biztos, hogy nem könnyű körülmények között dolgoznak, hiszen a központjuk sem ad megfelelő segítséget számukra, önköltségük például máskép alakulna, ha a meglévő régi, rosszrendszerű, rossz hatásfokú gőzgép helyett, amelynek havi energia költsége több mint 30 000 forint, villamosítanák az üzemet. Az is igaz. hogy ez mintegy 300 000 forintba kerül­ne de rövid idő alatt megté­rülne. hiszen a villamosítás megoldásával a havi energia költség a kar­bantartók bérével együtt csak 10—12.000 forintba ke­rülne. Az önköltségcsökkentő beruhá­záson kívül szintén a központ hibájából műszaki könyvtár sem áll a dolgozók rendelkezé­sére. Mégis azt kell megállapítani, hogy számtalan helyi lehetőség kihasználatlanul marad, éppen azért, mert a párttagok együt­tes, kollektív munkája hiány­zik. Ez adódik elsősorban abból, hogy lényegében a Központi Vezetőség novemberi határo­zatát nem tárgyalták meg a kommunisták érdemben, s így munkájukban sem tudták felhasználni, nem is foglalkoz nak behatóan a termeléssel. Tervükben szerepel ugyan az egyes gazdasági és tömegszer­vezeti vezetők beszámoltatása, de ebből vajmi keveset hajtot­tak végre. Ebből is adódik, hogy az üzemben az újítások­kal nem foglalkoznak megfele­lően. Ez évben például csak egy újítási javaslat volt, azt is el kellett utasítani. De az el­múlt évben is csak tízet adtak be a dolgozók, amelyből négyet elfogadtak és bevezettek. A fő ok az, hogy az elutasításo­kat nem indokolták meg az újítóknak megfelelően. Nem eléggé mozgósító az eljárás sem a bevezetett újításoknál, hogy a gazdasági eredményeket nem mutatják ki ,s így az újí­tókat eszményi díjazásban ré­szesítik, 50—100 forinttal ju­talmazzák. E hibák visszavezethetők ar­ra. hogy maga a pártszerve­zet élete is jóformán alszik. Köztudomású, hogy sok kárt okozott az éveleji árvíz az üzemben. Ennek is betudható, hogy a tervteljesítéssel lema­radt az üzem. A mennyiségi tervek teljesítése terén az első négy hónapban az elmaradás 382 mázsa, ebből azonban az árvíz miatt 296,5 mázsa a ki­esés. A többit tehát be lehetett volna hozni, főként úgy, hogy a pártszervezet elsősorban a kommunistákat mozgósította volna. Már a józan ész is azt követelte volna például. hogy amint az árvízveszély elmúlt s az üzemben megindult a munka, a kommunisták tag­gyűléseken beszéljék meg a feladatokat. Ez nem történt meg. A párttagság aktivizálásának másik igen jelentős módja a pártmegbízatás. Tatai Sándor elvtárs, a párt- szervezet egyik tagja, erről csak azt tudja mondani, hogy ilyeneket nem kapnak. Gyü­mölcsöző lenne ez például a tag- és tagjelöltfelvételi mun­kánál, amely szintén a terme­lés növelését segítené elő. A ti. lózó rész például az üzem mag­va, amint Galambosi elvtársnő az üzem vezetője mondja, s itt a dolgozók közül még sincs egyetlen párttag sem aki fel- világosító, nevelő szavával se­gítené a munkák megjavítását, példájával is serkentené a dol­gozókat. E munkához rendszeresen, tervszerűen nem fogtak hoz­zá, de már szinte kivétel nél­kül elkönyvelik, hogy „itt nem lehet tagjelöltet fel­venni.“ Arról feledkeznek el a párt- szervezet vezetői és a pártta­gok is, hogy Furkó-pusztán is olyan emberek laknak, mint másutt. Lelkesen dolgoznak itt is az emberek, csak többet kell törődni velük. Lelkesedésük, munkalendületük szép példá­ját adták közvetlen az árvíz után, amikor az üzem ugyan megindult, de a porelszívó be­rendezéseket még nem lehetett munkába állítani, s mégis hosz- szú napokon keresztül a nagy porban dolgoztak. A pártszervezetnek harcosab­ban. következetesebben kel) dolgozni azért is, hogy a dol­gozók jogos kívánságai meg­valósuljanak. A szívesen, jókedvvel dolgozó asszonyok például elmondják, hogy tavaly rendszeresen mozi- előadásokat láthattak. de az idén ezt hiába kérik. E terüle­ten pedig nem könnyű a hely­zetük, hiszen akár Bétától, akár Bátaszéktől jónéhány kilo méterre vannak. A kultúrmun- ka, a dolgozók kulturális igé­nyeinek megjavítása területén fontos feladat hárul a DISZ- fiatalokra is. E munka megja­vítása is a pártszervezet na- gyobbfokú segítségétől függ. Nem lehet elhallgatni a köz- zégi pártbizottság, valamint a járási pártbizottság segítsé­gének hiányát sem. Fejes elvtárs, a községi pártbi- (i zottság titkára fél év alatt csak (i egyszer-kétszer látogatott el hozzájuk, úgyszintén a járási I1 pártbizottság munkatársait is f ritkán látják, összegezve: a hi- * bák kiküszöböléséhez egy-(. részt a helyi pártszervezetnek |, kell öntevékenyebben. rend- . > szeresebben, tervszerűbben , l munkálkodnia, másrészt a fel- <1 sőbb pártszerveknek kell gya- l1 kc-rlatiasabb, konkrét, hely- (' 'jdonság a faddi Győzelem Termelőszövetkezetben, a kertészkedés. Eddig nem próbálkoztak vele. Az ( idén fognak elsőízben szüretelni. Tudniillik pap- < rikát, paradicsomot, dinnyét. Tíz holdat kapott 1 erre az esztendőre a száraz kertészet. Ennyit szánt a tsz az \ első próbára. 1 A Győzelemben sem most hallották először, hogy a kér- ' tészet hasznos és jövedelmező. Tudták eddig is. Az volt a bökkenő, hogy a nagy családban nem volt egy szakember, (i egy igazi kertész, aki szakszerűen irányíthatta volna a mun- i kát. Most már az is van. Az ősszel „tett rá szert” a termelő- ( szövetkezet. A faluban magánkertészkedett egy pár évig ( Sáth Józsi bácsi, őt kezdték noszogatni, hogy lépjen be és { szervezze meg a kertészetet, ügy is cselekedett. Az ősszel sokan léptek be a Győzelembe. Azt mondják ' azért, mert többek közt azzal „csábítgatták” őket, hogy a J tsz kertészetet is létesít. Ebben lehet valami igazság mert i a mai parasztember jól tudja, hogy n kertészetben terem a • paprika, a hagyma, és az egyéb efféle, azaz tulajdonképpen 1 a pénz. A pénz pedig mindig kelendő dolog volt, amit szí- 1 vesen látnak manapság is. M . színi segítséget adniok. Okosan gazdálkodnak a kölesdi Haladás Termelőszövetkezet tagjai áskülönben Sáth Józsi bácsi nem ugyanazon helyen lépte át a 60. esztendő küszöbét. Olyan i ember volt, aki egyik helyről a másikra vándo- i rolt, keresve a jobb megélhetést, s az igazabb é megértést. Tipikus kertészsors az övé. Kertészkedett vakt- mikor régen a Cece melletti Csillag-pusztán, Komiss István ^ birtokán, járt Csámpán Biritón, sodorta a sors egyik helyről \ a másikra, míg végül kikötött Faddon. Volt a Kossuth Tsz ■ kertésze is, onnan két éve kilépett, „magánember” lett, a múlt év őszén pedig a sok bíztatásra úgy döntött, hogy belép a Győzelembe, s kertészetet teremt. Valószínűleg az is hí­zelgő volt számára, hogy ő honosítja meg a tsz-ben a ker­tészkedést. A kertészek általában jobban szeretnek úttörők lenni. mint a más örökébe lépni. gyre múlik az idő. Hosszú hónapok szálltak el é egymás nyomában, a tél is elmúlt s megérkezett a tavasz. Melegágyakba vetették a magvakat, a palánták szépen kikeltek, s most egyenletesen növekednek, jó szélámyékos helyen, magas nádkerítéssel körülvéve. S Józsi bácsi jár-kel birodalmában, meghatározza, hol legyen a helye a paprikának, hoi a dinnyének, intézi, irányítja a munkát megmutatja, hogyan kell bánni a gyü­mölcsfákkal, a szőlővel, s közben mindig a nyomában halad hűséges társa, Rex, egy karcsú magyar vizsla. |* Rexnek sem kell a szomszédba menni, neki is megvan a <• saját története. „Árvizes kutya.” így szokta bemutatni! Józsi <* bácsi. Arról, hogy Rex az árvíz előtt ho\ élt és milyen sze- 1 repet játszott a közéletben, senki sem tud. A borzalmas csapás, a pusztító árvíz tette hontalanná egy időre. A falu végén ténfergett szomorúan lesoványodva, s vicsorogtak rá, (| az idegen, hazátlan jószágra a helybeli kutyák. Józsi bácsi <1 magához hívta, s gondjaiba vette. Azóta egymáshoz szoktak, i1 Rex gazdája nem jelentkezett, így hát „másodkertész” lett ,Józsi bácsi mellett, hallgat új nevére s hálától csillogó sze­E Minden földműveléssel fog­lalkozó parasztember és min­den mezőgazdasági szakem­ber jól tudja, hogy az állatte­nyésztés és a növénytermesz­tés nem nélkülözhetik egy­mást. Hogy miért? Egysze­rűen azért, mert a földnek, ahhoz, hogy megismételten évről-évre teremjen szüksé­ge van szerves istállótrágyára, amelyet az állatok adják, első sorban a szarvasmarhák. Más részről pedig az állatok fenn­tartásához elengedhetetlenül szükséges a növénytermesz­tés. Fontos ez még dolgozó népünk élelemmel való el­látása érdekében is. A szocialista nagyüzemben az utóbbi évekig nem alakult ki olyan gyakorlat, melyben lerögzítették volna, hogy me­lyik a helyesebb módszer, ha a növénytermesztés, vagy az állattenyésztés a fő üzemág, avagy melyik legyen a társ- üzemág. Az 1954. és 55-ös gaz­dasági év gyakorlata eldön­tötte, hogy melyik a helyes. A tények azt igazolták, igazol­ják ma is hogy az a helyes és ésszerű, ha az állattenyésztés a fő üzemág és a növényter­mesztés a társüzemág. Ennek a gyakorlatnak a helyességé­ről tanúskodik á kölesdi Ha­ladás Tsz példája is. A tsz gazdaságának profilja tehát az állattenyésztés. Még­hozzá minőségi, törzskönyve­zett szarvasmarha és sertéste­nyésztéssel foglalkozik a Ha­ladás Tsz. Az állatok összes­ségét tekintve, 4 holdra jut egy számosállat a közösben. Az állatenyésztésen belül is a sertéstenyésztésre fordítanak nagy gondot a borjádiak, mert, mint mondják, a sertés- tenyésztésnek hagyományai vannak ezen a vidéken, leg­gazdaságosabb és legkifize­tődőbb a tenyésztése. A tsz-tagok maguk is mondják, meg a gyakorlat is igazolja, hogy helyesen dön­tött a tagság, mikor saját ere­jéből évről-évre növelte és ezután is növelni kívánja az állatállományt. Ennek a he­lyességét a tények ják. íme itt van: bizonyít­A tsz gazdaságának a bevétele 1955-ben 833.099 forint állat­tenyésztés 585.907 Ft növény­termelés 209.696 Ft A jövedelem többi részét, amely nem egészen 40.000 forint olyan termények és ta­karmányféleségek adták — amelyeket sok volna felsorol­ni és nem is lényeges. Ebben az évben továbbfej­lesztik az állatállományt a Haladás Tsz-bem Minden ember úgy van, hogy évről-évre szeretne job­ban élni, szebben öltözködni, és azért sem haragszik meg, ha mindezt kevesebb munká­val éri el. A Haladásbeliek ennek teremtették meg az alapját a többi között azzal, hogy az 1956-os gazdasági év­ben ismét fejlesztették, illet­ve fejlesztik a közös jószág­állományt. A 23 tehén mellé 4 bonyhádi tájfajtát vettek, illetve saját tenyésztésükből állítanak be a tehenészetbe a gazdasági év végéig. Anyako­cából 25-öt terveztek a gaz­dasági év végéig, míg az el­múlt évben csak húsz volt. De most már van a szövetkezet­ben 29 darab anyakoca. Meg kell még említeni, hogy az Állattenyésztési Kutató Inté­zet Középhídvégi Kísérleti Gazdaságában 20 középyork (ez a fajta import anyakocák első leszármazottja) kocasül­dőt vesz a tsz. A másik kilenc anyakoca, amely ugyancsak törzskönyvezett saját tenyész tése a tsz-nek, fajtáját te­kintve, fehér hússertés. Még megemlítjük, hogy ebben az évben összesen 95 sertést hiz­lal a kölesdi Haladás Tsz. Eb­ből 50 darabot szabadpiacon értékesítenek. A 45-nek egy része szerződéses sertés, egy részével pedig állam iránti kötelezettségét teljesíti a szö­vetkezet. Nem lenne teljes a kép, ha nem írnánk meg, hogy a meg­lehetősen sok jószágnak hon­nan teremtenek takarmányt a tsz-ben és hogy mennyi jöve­delmet remélnek állatállomá­nyuktól ebben az évben. Ez a két kérdés a következőkép­pen néz ki. Hetven hold évelő pillangósról takarítanak be ebben az évben termést. Ku­koricát ugyancsak 70 holdon, ezenkívül 38 hold árpát is ter­melnek a közösben és 68.200 négyszögöl területen főnö­vényként ,illetve másodnö­vényként silótakarmányt. — Emellett az ősz végéig bizto­<» <> I» <> sítva van az állatok zöld ta- J karmánnyal való ellátása. — <> Úgy számítják a szövetkezet- <• ben, hogy az említett takar- (’ mány a megnövekedett jószág állomány számára is bősége­sen elegendő lesz. B Az állatenyéslztés jővén delme a tervezet szerint 570.037 forint lesz ebben (' gazdasági évben. Úgy néz ki, hogy néhányezer forinttal ke- < • vesebbet állítottak be a be- (1 vételi tervbe a tavalyi bevé­telnél. De ennek is megvan a magyarázata. Saját erejéből az állattenyésztésből származó jövedelem rovására vette a tsz a 20 anyakocát illetve ko- } cánakvalót és ezenkívül tehe_ {I neket vásárolnak ugyan- csak az állattenyésztés­ből származó bevétel ro­vására. — Ezenkívül 50 férő­helyes szarvasmarha istállót építenek a szövetkezetben. Ez összesen 180.000 forintba ke­rül. Ennek felét szintén az állattenyésztésből származó jövedelem rovására egyenlítik tí a tsz-tagok. Ha az emlí­tett kiadást összegezzük, kö­rülbelül 150.000 forintot tesz ki. Ez a 150.000 forint nem szerepel az év végére beter­vezett tiszta jövedelem kö­zött. Mindent összevetve, okosan, jól gazdálkodnak a kölesdi Haladás Tsz tagjai. Az állat- tenyésztés fejlesztésére, az állatok hozamának növelésére fordítják a legnagyobb gon­dot, mert a gyakorlat meg­győzte őket arról, hogy a szö­vetkezetben a jövedelem for­rása az állattenyésztés. mekkel, hűségesen követi új gazdáját. izakodva, sokat várón néz a kertészet jövője elé az i egész termelőszövetkezet. Nemcsak azok, akik ott dolgoznak, hanem a többiek is. A kezdettel, az egészségesen fejlődő palántákkal elégedettek. Azt várják, hogy a folytatás is hasonló legyen. Hiszen mindnyá­jan bőséget, a gazdagabb életet óhajtják, s szemükben a kér- 1 tészet annak egyik forrása. Van még valami, mi hajtja, ősz- törni őket: szeretnék a kertészkedésben felülmúlni, vagy ahogy mondják, „lepipálni” a Kossuthot és az Uj Életet (mindkét tsz-nek van kertészete), ügy látszik, a versengés <1 szelleme kiirthatatlanul meggyökeresedett a faddi termelő- 1 szövetkezetekben. Józsi bácsi így számít: „Ha az esztendő közepesre sike- , rül, a kertészet sokezer forintot varázsol a termelőszövet- {i kezet zsebébe.” Ha a számítás beválik, talán még bővíteni is , fogják a kertészetet. Ez pedig elismerés lesz Józsi bácsival i szemben is, aki egy kényszerűségből mozgalmas, változatos i1 tott, s lehorgonyzóit f élet után úgy érzi, végképpen révbejutott, sorsának vitorlása. A kis zöld palánták ma még a melegágyakban izmo- /■ sódnak. Asszonyok szorgoskodnak körülöttük, akik (I /~| gyomlálnak, közben beszélgetnek, s kacagnak néha egyet, asszonyt szokás szerint. De érik az idő, egyre bőségesebben ömlik a napfény, s a tervek közelednek megvalósulásukhoz. Rövidesen beköszöntenek a fagyos szen­tek, s azok elmúltával a palánták már kint a szabadban nö­vekednek tovább, s nyújtózkodnak az éltető nap felé. Velük erősödik, növekszik napról-napra egy kis közösség, 90 ember reménye. :: Miért maradtak el a gépjavítással a tamási gépállomáson A tamási gépállomáson a növényápoló gépek tavaszi szemléjén nem a legszívderí­tőbb látvány tárult a szemlét végzők elé. A növényápoló gépeket nem hozták rendbe még a csillagkapák sincsenek kielégítő állapotban. Még nagyobb elmaradás van a nyári gépek javításá­nál. Három kombájnnal, há­rom aratógéppel, egy meg­hajtó erőgéppel és több cséplő géppel maradt el a tamási gépállomás eddig a javítási tervétől. Pedig nem elég szán­tán^ vetni, megtermelni min­dent, be is kell takarítani, s ha majd az idő úgy kívánja, gyorsan kell végrehajtani a betakarítást. A gépállomás eddigi munkája azt mutatja, hogy nem nagyon készülnek erre, mert a gépjavításon kí­vül hiba van a versenyszerve zéssel is. A tamási gépállomáson a dolgozók versenye helyett, a vezetők viszálykodása folyik. Talán nem helyes a viszály szó. mert igen korrektül vi­selkednek, előfordult már az is, hogy egyik szobából a má­sikba levél útján közölték mondanivalójukat. Az ilyen módszerek nem segítik a mun kát, legfeljebb hátráltatják. A vezetőség egyetértése viszont segítene a gépjavításon és a versenyszervezésen is.

Next

/
Thumbnails
Contents