Tolnai Napló, 1956. május (13. évfolyam, 103-127. szám)

1956-05-08 / 107. szám

z TOLNAI NAPLÓ 1956 MÁJUS 8. Tito marsall Párizsba érkezett Az AFP jelenti: Tito mar­sall, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnöke hétfőn délelőtt hivatalos látogatásrg Párizsba érkezett. A jugoszláv elnök különvo­Belgrád (MTI). Mosa Pijade, a Jugoszláv Szövetségi Nem­zetgyűlés elnöke vasárnap a nemzetgyűlés palotájában dísz­ebédet adott a Belgrádban ven­dégeskedő csehszlovák parla­menti küldöttség tiszteletére. Az ebéden jugoszláv részről megjelent a szövetségi végre­hajtó tanács és a kormány több tagja, a szövetségi nemzetgyű­lés két házának vezetői. Jelen volt az ebéden Vilem Pithart, a belgrádi csehszlovák nagykövet is. Az ebéd folyamán Mosa Pi­jade, a szövetségi nemzetgyű­lés elnöke és Zdenek Fierlinger, a csehszlovák parlamenti kül­döttség vezetője pohárköszön­tőt mondott. Mosa Pijade pohárköszöntő­jében üdvözölte a csehszlovák vendégeket, majd a többi kö­zött a következőket mondotta: E látogatásnak, amelyet Önök, mint a Csehszlovák Köztársaság népének képvise­lői tesznek országunkban, az a legfontosabb feladata, hogy megismerjék országunkat, an­nata 10 óra 30 perckor futott be a Bois de Boulogne-i állo­másra, ahol René Coty köztár­sasági elnök fogadta. A köztársasági elnökkel együtt Tito marsall fogadására nak népét és társadalmi viszo­nyait. Mi minden lehetőséget megadunk önöknek ahhoz, hogy ezeket a viszonyokat itt- tartózkodásuk idején minél job ban megismerjék. Reméljük, hogy ha majd látogatást te­szünk az Önök országában, mi is ugyanúgy megismerhetjük az Önök társadalmi viszonyait és azok problémáit. Én a parlamenti küldöttsé­gek kölcsönös látogatását csak megismerkedésünk kezdetének tekintem. Múlhatatlanul szük­ség van más közvetlen érintke­zésekre is, különösen olyan csoportok látogatása útján, amelyek tanulmányoznák a gazdasági és politikái élet egyes területeit. E nélkül nehezen képzelhető el a tapasztalatcsere a szocia­lizmus építése terén, különös tekintettel az utak különböző­ségére, amelyen ugyanazon szocialista cél felé haladunk. Mosa Pijade pohárköszöntő­jére Zdenek Fierlinger, a cseh­szlovák parlamenti küldöttség vezetője válaszolt. Köszönetét megjelent Guy Mollet minisz­terelnök, Bebler, Jugoszlávia párizsi nagykövete, Pineau kül­ügyminiszter, Bourges-Mauno- ury belügyminiszter, valamint a két ház elnöke. mondott a meghívásért majd így folytatta pohár köszöntőjét: — Jugoszláviai tartózkodásunk ideje alatt nemcsak aziránt ér­deklődünk majd, amit Jugosz­lávia az alatt a néhány esztendő alatt ért el, amikor kapcsolata­ink megszakadtak, hanem ér­deklődésünk kiterjed majd arra is, hogy hogyan élnek ma Ju­goszlávia népei, milyenek táv­lati és társadalmi viszonyai. Népeinknek gazdasági és kul­turális téren is sok közös fel­adatuk van, mert tudjuk, hogy egyetlen nép kultúrája sem fejlődhet elszigetelten és e te­kintetben igen sokban hasznára lehetünk egymásnak. Ezenkívül sok olyan nemzetközi probléma is van, amelynek megoldásáért közösen harcolunk. Külpoliti­kánk mindenképpen a népek teljes egyenjogúságán és sza­badságán nyugszik. Úgy véljük, hogy minden népnek jogában áll megkeresni a maga útját, amely szebb jövőjéhez, prospe­ritásához vezet. A jugoszláv nép is kiválasztotta a maga út­ját és azt mi tiszteletben tart­juk. Kémszervezetet lepleztek le Csehszlovákiában Prága (TASZSZ). Mint a Csehszlovák Távirati Iroda je­lenti, a csehszlovák belügymi­nisztérium szervei kémszerve­zetet lepleztek le. A kémszer­vezet vezetői — köztük Bedrich Lőrinc volt textilgyáros — az amerikai hírszerző szolgálat ügynökei. A kémszervezet tag­jainak letartóztatásakor kü­lönböző, kémtevékenységre valló dokumentumokat, mikro­filmeket, fegyvereket, külföldi valutát, aranypénzeket talál­tak. A TASZSZ az Atlanti Tanács zárnknzleményérdl A TASZSZ ismerteti az At­lanti Tanács párizsi ülésszaká­ról kiadott záróközleményt és megállapítja: A közlemény szövege ellent­mondásokat tartalmaz, mert egyfelől elismeri a nemzetközi feszültség enyhülését, másfelől azonban azt a kijelentést tar­talmazza, hogy növelni kell az atlanti tömb katonai erejét. A záróközlemény ellentmondásos szövege azt a kísérletet tükrö­zi, hogy leleplezzék az ülésszak résztvevői között támadt mély­reható nézeteltéréseket. Mosa Pijade és Zdenek Fierlinger pohárköszöntője a csehszlovák parlamenti küldöttség tiszteletére adott ebéden Á marokkói szultán amnesztiát adott a volt spanyol-marokkói elitélteknek „A Szovjetunió jelene a mi jövőnk" Rónai Sándor nyilatkozata a moszkvai rádióban és televízióban Moszkva (TASZSZ). A Szov­jetunió Legfelső Tanácsának meghívására több, mint hét óta a Szovjetunióban vendégeske­dik a magyar országgyűlés kül­döttsége. A magyar nép képvi­selői látogatást tettek Mosz­kvában és Leningrádban, — Ukrajnában és Kubányban, a Kaukázus feketetengeri part. vidékén. Rónai Sándor, a magyar or­szággyűlés elnöke, a küldött­ség vezetője május 6-án a moszkvai rádióban és televízió­ban beszámolt a küldöttségnek a Szovjetunióban szerzett ta­pasztalatairól. — Kijelentette, hogy a küldöttség az őszinte barátság és hála érzésével érke­zett a Szovjetunióba, ezek az érzések hatják át az egész ma­gyar népet nagy barátja és fel­szabadítója, a Szovjetunió iránt. Rónai Sándor ezután a kül­döttségnek a gyárakban és kol­hozokban színházakban és mú­zeumokban, üdülőhelyeken és szanatóriumokban tett látoga­tásairól, a szovjet dolgozókkal folytatott beszélgetéseiről szólt. — Örömmel látjuk — mon­dotta —, hogy itt nemcsak be­szélnek a barátságról, hanem a barátság mélyen az emberek szivében lakozik. Ezért nem meglepő, hogy a Szovjetunió­ban úgy éreztük magunkat, mint otthon és boldogan ismer­jük el, hogy a Szovjetunió jele­ne a mi jövőnk. Meggyőződé­sünk, hogy a Szovjetunióban tett látogatásunk még jobban megerősítette népeink barátsá­gát és testvéri együttműkö­dését. A Reuter-iroda jelenti, hogy Mohammed ben Jusszef marok­kói szultán amensztiát adott az ország északi övezetében, a volt Spanyol-Marokkóban elítéltek­nek. A rendelet előírja azoknak azonnali szabadonbocsátását, akiket a spanyol—marokkói bí­róságok két évnél rövidebb idő­re ítéltek el. A hat évig terjedő börtönbüntetéseket felére mér­séklik, a 6—25 évig terjedő büntetéseket pedig negyedével csökkentik. Az amnesztia nem vonatkozik a visszaeső bűnö­sökre. Befejezte VII. ülésszakát a magyar—bolgár műszaki tudományos együttműködési bizottság A magyar—bolgár műszaki tudományos együttműködési bizottság VII ülésszaka 1956. április végén zárult Budapes­ten. Megvizsgálták a két ország közötti műszaki-tudományos tapasztalatcsere kérdéseit a két népgazdaság különböző területein. A Bolgár Népköztársaság el­sősorban a szőlőtermelés, a sző­lő és az illóolaj termesztése, az erdőtelepítés és az erdőgazdálko dás területén nyújt segítséget a Magyar Népköztársaságnak. Ma gyarország többek között a ne­hézipar területén, a gépgyártás és az öntödék vonalán, a bá­nyászat területén, az aknaépí­tésben, a könnyűipar területén pamutszövetek gépi nyomásá­ban, továbbá az állattenyésztés területén adja át tapasztalatait Az ülésszak a tapasztalatok és a műszaki-tudományos ered­mények kölcsönös kicserélésé­ről a teljes megértés szellemé­ben folyt le. (8. folytatás.) A politikával nekem otthon sem volt semmi bajom, őszin­tén szólva nem nagyon érde­kelt, hogy ki mit csinál. Élni, jól élni és ha otthon nem lehet jól, nincs szerencséje az em­bernek, azért van a két lába, hogy oda menjen, ahol megta­lálja a számítását. Miért, ne ta­lálhatnám meg a számításo­mat itt... és ha a jugoszláv hajózáshoz nem sikerül bejut­nom, Dragéval együtt megpró­báljuk a belgrádi amerikai ha­józást, biztos nagyobb szeren­csénk lesz ... Meg azután mit csinálnék egyedül Drage nél­kül a hajón? ... Egye meg a fene ... Jöjjön, aminek jönni kell, ennél rosz- szabb sorom már úgysem lehet.;. így töprengtem jó darabig. Egyszer valaki hátulról óva­tosan megrúgta a hátamat... Drage volt. — No, jössz? — Ühüm — bólintottam. — A szajrét itt kell hagyni. A vízen nem tudjuk úszva ki­vinni. Sok holmim nem volt, de sajnáltam az új ruhát, amit Szamos Rudolf: Amerikából jöttem... egy héttel ezelőtt vettem Pes­ten a Teleki-téren kétszáz fo­rintért ... — Bagatel — köpött Drage, — majd kapsz a szerbektől olyan ruhát, amit megemle­getsz, amíg élsz. Egy kis nyári ingben és egy rövid nadrágban voltunk. — Igaz, — gondoltam, nyáron a melegben nem kell több és amire megjön a hideg, addigra már a keresetünkből vásárol­hatunk magunknak új ruhát. Bezdánhoz közeledtünk. Itt ki kellett kötni a hajónak, mert ez az első határállomás lefelé, ahol a szerb rendőrség végig­motozza a hajót. A fülledt, álmosító melegben mozdulatlanul remegett a leve­gő. Aki tehette, ámyékba hú­zódott. Nagyon csendes Duna- szakasz ez ... nyugodtan alhat sétálna, a slepp farába balla­gott. A kormánykerék mögé került, lehajolt, matatott vala­mit a kormánylánccal, közben a balkezével intett. Én is elin­dultam. Az uszály burkolata valósággal sütötte a talpam. A szandálomat a kezemben vit­tem. Szerencsésen el is jutot­tam „ kormányosig... Ott a az ember, a slepp nem csinál semmi galibát, a vontatógőzös is elkormányozza, mert alig hajlik valamit jobb vagy balra a Duna medre. Ez volt az al­kalmas pillanat. A meggondo­latlan, gyerekes kaland pilla­nata. Körülnéztünk. A kormányos még mindig szundított és a dél­utáni álomban akkorákat hor- kantott, mint egy Diesel-motor. A szovjet matrózok még min­dig gajdoltak. Azoktól nem kel­lett tartani, mert ha egyszer belemelegdnek azokba a bána­tos sztyeppéi nótákba, se lát­tak, se hallottak — nagyon ren­des fickók voltak. — Indulj — suttogta Drage... — Nono ... Ballagj csak te előre. Dühösen köpött egyet, majd óvatosan, mintha kényelmesen keresztláncban megbotlottam és majdnem az öreg nyakába borultam. Drage elsápadt, a kormányos horkantott egyet, én mozdulni sem mertem. Szeren­csére az öreg kényelmesen szuszogott tovább. A jobbolda­lunkon volt még két másik slepp. A mi uszályunk balfelén szabad víz hullámzott a partig. Onnét tehát nem láthatnak meg ... Egy ideig folyással szemben kell úsznunk, hogy minél messzebb kerüljünk a karavántól. Halogatásra nincs idő ... Indulni kell. Drage már a kormánylapát forgatólapjába kapaszkodott, óvatosan csúszott lefelé a tattoldalon. Szerencsé­sen elérte a lapát vízből kilógó peremét. Türelmetlenül nóga­tott: — Indulj már... (Folytatjuk.) Az MDP Központi Vezetőségének üdvözlete a Román Munkáspárt megalakulásának 35. évfordulója alkalmából n Román Munkáspárt Központi Bizottságának Bukarest Drága Elvtársak! A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége és dol­gozó népünk forró kommunista üdvözletét küldi a Reman Munkáspárt megalakulása 35. évfordulója alkalmából. Teljes sikert kívánunk testvérpártunknak ahhoz a harc­hoz, amelyet Románia népei élén a marxizmus—leninizmus szellemében a szocializmus építéséért, a népgazdasági terv teljesítéséért, a béke megvédéséért vív. Bizonyos, hogy a Román Munkáspárt vezetésével népünk ebben a harcban is diadalmaskodni fog. Forró kommunista üdvözlettel: a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége Svédországba utazott a Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldöttsége Moszkva (TASZSZ). A svéd parlament meghívására május 7-én Svédországba utazott a Szovjetunió Legfelső Tanácsá­nak küldöttsége. A küldöttsé­get A. P. Volkov a Legfelső Ta­nács Szövetségi Tanácsának el­nöke vezeti. A küldöttséggel szovjet újságírók is utaztak. Kiváló esztergályos Az Ukrán SZSZK kiváló szak munkásai közül a legismerteb­bek közé tartozik Vlagyimir Gurgalj, a Ívovi présgépgyár esztergályosa. — Fáradhatatlan újító, aki már eddig is több értékes újítást hajtott végre. Nemrégen olyan készüléket szerkesztett, amely lehetővé te­szi a szupport üres járatának hasznosítását. A készülék kis­méretű és rendkívül egyszerű. Amikor a szupport előremozog, az egyik kés vágja a menetet, amikor visszafelé halad, akkor a másik kés vágja a menetet. Vlagyimir Gurgalj új készü­lékének alkalmazásával, nyolc munkadarab helyett nyolcvanat munkál meg. V. I. Gurgalj esztergályos menetet vág új ké­szüléke segítségével. (Foto D. Muljarcsuk.) Mosskvai este Amikor az óramutatók a „hatos“ szám körül találkoz­nak egy rövid kézszorításra, a moszkvai nap tulajdonképpen végetér, kezdődik az este. Ebben az időben a reggeli műszakban dolgozó emberek már rég otthon vannak, a tiszt­viselők, akik később kezdik a munkát, azonban csak ilyenkor hagyják el az intézményeket. Az emberek özöne a Metro ál­lomásai, a trolibusz-, villamos-, autóbuszmegállók felé áramlik. Villámgyorsan elfoglalják a szabad taxikat. A fővárosi ut­cák hullámzásának megvan a maga apálya és dagálya. Ezek­ben a percekben érkezik el azonban, — ha úgy tetszik — „a kilencedik hullám“, s ez ugyancsak komoly megpróbál­tatást jelent a város közlekedé­sének. A percmutató újabb köröket ír le. Az utcai forgalom to­vábbra is élénk, de már érez­hető hogy az emberek, ki-ki a tetszése szerinti esti pihenőre tér. Az utca életének ritmusa megváltozik. A rendőr — a forgalom irányítója, ha kite­kint „akváriumának“ ablakán, (így nevezik fülkéjét a szelle- meskedők), magában megálla­pítja, hogy egyre gyakrabban jelennek meg az utcán ismerős rendszámú autók: sétára in­dulnak a személykocsi-tulajdo­nosok. Az üzletek népesek — csúcs- forgalom van. Az esti vásárló türelmes, éppúgy, mint az esti sétáló. Sokáig gondolkozhat azon, hogy milyen sajtot vá­lasszon mára a 78 féle közül, ínyencségeket keres a halas- pultoknál és az italosztályon, nehéz eldöntenie, milyen bort válasszon — grúz „Tvisi“-t, vagy örmény ,,Szaperavi“-t. Igaz, láthatunk siető magános gyalogjárókat is, azokat, akik találkára mennek. A szerelmesek rendszerint az óráknál találkoznak. Ez arra fi­gyelmeztet, hogy pontosnak kell lenniök. Az az idő, amikor „a szerelmesek nem figyelik az óramutatót“, csak a találkozás után kezdődik. A moszkvaiaknak vannak egyéb hagyományos találkahe­lyeik is. Például az a tér, ahol Puskin szobra áll. Oly szép Moszkva este! Szá­mos olyan pont van, ahonnan gyönyörködhetünk benne: a „Kamennij-moszt“ (Kőhíd),'! ahonnan látszanak a Moszkva folyóban visszatükröződő fé­nyek, a Manyézsnaja tér, a Nagy Színház előtti tér, a Moszkvai Egyetem épületének közelében levő rakpart. A fő­város látképe itt különösen szélesen tárul ki: A látkép Luzsnyikiban épülő stadionnál kezdődik, ahol az emelődaru­kat villanyfény világítja meg. Közeledik az idő amikor ki- » tárulnak a színházak kapui. Az utcai forgalomban ismét „da­gály“ következik: hiszen a vá­rosban negyven színház és hangversenyterem, több mint kétszáz kultúrház és klub van. Moszkvában azonban, termé­szetesen, különböző tempera- mentumú és ízlésű emberek él­nek. Egyesek szívesebben ma­radnak inkább otthon a televi- zorok mellett, mások valamely könyvtárban töltik az estét. A fővárosban többezer könyvtár van, köztük mozgókönyvtárak is, ebből csaknem minden na­gyobb házba jut. Némelyek vi­szont szívesen üldögélnek egy darabig valamely étteremben, szabad óráikat meghitt beszél­getéssel töltik. Tizenegy órakor távozik a közönség a színházakból. Ilyen­kor minden trolibusz, villa­mos-, vagy metrókocsi „vita­est“ színhelyévé változik. Ez­után az este búcsút int. Csend van. A dolgos város a jól megérdemelt pihenés után mély álomba merül. Jevgenyij Mar. Kalandos történet

Next

/
Thumbnails
Contents