Tolnai Napló, 1956. május (13. évfolyam, 103-127. szám)

1956-05-27 / 124. szám

195«. MÁJUS 27.

TOLNAI NAPLÓ

1

Megnövekedett feladatok I a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat előtt

NÉHÁNY ÉVVEL EZELŐTT hozták létre Szekszárdon a Tolna megyei Mezőgazdasági Gépjavító Vállalatot. A vállalat szerepe korábban az volt, hogy itt javították a megye gépállomásainak gépeit, főként traktorait. Azonban a vállalat neve már nem fedi egészen a vállalat tevékenységét, egyre inkább megszűnik javítóvállalat lenni. A traktorok nagyrészét ma már minden gépállomás otthon, jól felszerelt műhelyében javítja. A gépjavítóban pe. dig új gépeket, alkatrészeket gyártanak, nem egy esetben itt állítják elő egy-egy mezőgazda- sági gép mintapéldányát, mint a múlt esztendőben a csőrlős szőlőkapát. Százával gyártja az üzem a G—35-ös traktorokhoz szükséges hengerfejeket, itt készítették el a bogárfogó mintapéldányát, majd rátértek az üzemszerű gyártásra, e hónap végéig száz darab bogárfogó készül el.

A vállalat júniusi tervében szerepel többek között tíz darab sajtprés, amit a Tolna megyei Tejipari Vállalat részé, re készítenek, harminc darab műszercszlop, amit a Ganz Vagon és Gépgyár felműszerezés után exportál, gázolajtartá- nyok, előmelegítőlámpák. És ami a legnagyobb erőpróba elé állítja a vállalat dolgozóit, szép tember 1-ig hétezer darab CSRB vas tetőszerkezeti elemet kell elkészíteni, amiket az árvízkárok helyreállításánál, különböző gazdasági épületek, de főként lakóházak újjáépítésénél használnak fel. E tető- szerkezeti elemek legyártása nagyon sürgős, hiszen az árvízsújtotta vidéken gyors ütemben folyik az újjáépítés, húzzák fel a falakat, fontos, hogy az épületek mielőbb tető alá kerül jenek. Júniusban kétezer darabot kell gyártani e tetőszer kezeti elemekből.

ILYEN NAGY FELADAT még nem állt a vállalat kollektívája előtt. Nem kis nehézségekkel kell megküzdeni, hogy e nagy feladatot végrehajtsák. Akadozik az anyagellátás, bár ezer darabhoz szükséges gömbacélt már kapott a vállalat, nincs még hozzávaló hegesztőelektródájuk. Nehézséget okoz

a munkaerőhiány is. A tető- szerkezeti elemek hegesztéssel készülnek, ugyanakkor a szükséges hegesztő-létszámnak alig egynegyede van biztosítva. Mintegy húsz lakatost és segédmunkást kell felvenni június 1-ig, hogy a terv teljesítéséhez szükséges munkáslétszámot biztosítsák június hónapra.

E nehézségeket minden valószínűség szerint sikerül kiküszöbölni. A vállalat — felsőbb szerveitől — ígéretet kapott az anyagellátásnál megmutatkozó zavarok kiküszöbölésére, a hegesztőkben lévő hiányt pedig úgy akarják pótolni, hogy hegesztő tanfolyamot indítanak, nagyrészt olyan dolgozók részvételével, akik már dolgoztak hegesztésnél, mint segítők és maguk is hegesztettek már. Uj munkásokat is toboroznak, akik részére — amennyiben vidékiek — biztosítják a megfelelő szállást.

A nehézségek jelentős része azonban olyan, amit az üzemen belül lehet és kell is kiküszöbölni, nem elég, ha az anyagellátás folyamatos és biztosítva van a szükséges munkáslétszám. E nehézségek a műszaki szervezés nem megfelelő színvonalából következnek. A vállalat előtt a következő hónapban megvalósítandó feladatokat nem lehet megoldani a műszaki vezetés, szervezés jelenlegi színvonalával.

A TERVSZERÜTLENSÉG, szervezetlenség akadályozta elsősorban azt, hogy az ötven darab bogárfogó — aminek május 15-re kellett volna elkészülnie — határidőre kész legyen. Igaz, hogy a hónap végére „rohammunkával“ meg

lesz mind a száz darab, de

jobb szervezéssel tartani lehetett volna az eredeti határidőt.

Nem lehet azzal a módszerrel dolgozni, ami a gépjavításoknál még megengedhető, amibe a brigádok évek óta begyakorolták magukat, mindenki tudja, milyen munkaműveletre van szükség, hogy követik egymást a különböző munkák, melyiknek milyen a normája, milyen a darabbére.

Jelenleg gyakran fordul elő, hogy a dolgozók úgy kezdenek

hozzá egy-egy munkához, hogy nincs kidolgozva a gyártási utasítás, nincs munkautalvány. A dolgozó egyik munkát félbehagyja, a másikba kezd, de nem tudja, egy-egy munkadara bon mit keres, utólag utalványoznak.

A vállalat vezetősége havonta kidolgozza a havi programot, azt, hogy a tárgyhónapban miből mennyit kell gyártani. Ugyanez a program található meg a diszpécsernél. Azonban azt senki sem tudja, hogy melyik napra minek kell elkészülnie, melyik részlegnek, gépnek, brigádnak mi a terve. A havi tervet ugyanis nem bontják fel, így hónap közben csak hozzávetőlegesen lehet kiszámítani, hogy állnak a terv teljesítésével, a program megvalósításával. A műhelycsarnok egyik falán van egy „Szétszerelési napi program“ feliratú tábla, (ez bizonyára a gépjavításokra vonatkozik), azonban a tábla üres. Egy másik kisebb táblán a következő felirat áll: „DISZ-brigád napi program 1955. VIII. 12.“ Ebből meg lehet tudni, hogy ezen a több mint kilenc hónappal ezelőtti napon mi volt a DISZ szétszerelő brigád terve, de hogy ma mi a terv — és hogy ezzel hogyan állnak — nem. Gyimesi elvtárs művezető elmondja, hogy legtöbbször egy órával előbb tudja meg, hogy egy új munkához kell hozzáfogni. Pénteken délután még nem tudta, hogy szombaton mit fognak csinálni, még kevésbé azt, hogy milyen feladatok várnak a műhelyre a jövő hónapban. A gyártási program — amit részletekre, napokra, dekádokra felbontva kellene kifüggeszteni a műhelyben, — nincs felbontva, a diszpécser fiókjában található csak meg.

PEDIG MOZGÓSÍTÓ EREJE lenne annak, ha a műhelyekben mindenki tudná, hogy a havi terv teljesítéséhez naponta minek kell elkészülnie, a dolgozók tudnák ellenőrizni na ponta, hogy áll az üzem a terv teljesítésével, így lehetne mozgósítani a dolgozókat a lemara_ dások pótlására, így lehetne elkerülni a hóvégi rohammunkát. Természetesen, ahol tervszerűtlen a munka, szó sem lehet versenyről. A pártszervezet sem tudja mozgósítani a kommunistákat és a pártonkívüli- eket a tervek teljesítésére.

Nem megfelelő a gyártáselőkészítés. A tetőszerkezetek rajzai közel két hónapja megérkeztek az üzembe. A tervekben néhány olyan adat, méret szerepel, ami tisztázásra szorul, egyszóval a rajzok nem megfelelők. Ez akadályozza a felszerszámozást, készülékezést. Lett volna idő ezek tisztázására, azonban a vállalat főmérnöke csak a napokban utazik le Bajára — ahol már ötszáz darab ilyen elemet legyártottak, hogy a tapasztalatokat átvegye.

Meg kell javítani a minőségi ellenőrzést is — különösen az egyes műveletek közt. A vállalatnak kevés hegesztője van. Azonban a múlt héten mégis előfordult, hogy a kisegítőként itt dolgozó Stenger József, Berek József és Kozák Ferenc hegesztők éjjel nem tudtak dől gozni, mert Kiss Pál és Tala Béla meósok nem ellenőrizték a hegesztésre odakészített munkadarabok minőségét és így azokat nem lehetett hegeszteni.

A MEZŐGAZDASÁGI GÉPJAVÍTÓ Vállalat műszaki vezetői, dolgozói reménykednek abban, hogy megszűnnek az ob jektív nehézségek, ezek nem fogják akadályozni a termelést. A napokban megindul a hegesztőtanfolyam, amelynek résztvevői a tetőszerkezeti elemeket fogják hegeszteni. Azonban ahhoz, hogy a júniusi tervet teljesítse a vállalat, hogy mindenekelőtt az árvízkárok helyreállításához múlhatatlanul szükséges tetőszerkezeti elemeket le tudja gyártani, mindenekelőtt a műszaki vezetést kell megjavítani. A pártszervezet feladata az, hogy alaposabban ellenőrizze a műszaki veze tést, mozgósítsa elsősorban a kommunistákat a hibák kijavítására, a nehézségek leküzdésére. Ez esetben a Mező- gazdasági Gépjavító Vállalat dolgozói minden bizonnyal sikeresen oldják meg az előttük álló feladatokat.

Jantner János

Épül a% új városrész Tolnán

Két hónappal ezelőtt még egészen más képet mutatott a község. Az utakon autók, dömperek dübörögtek, vitték az embereket, az anyagokat a gátakra, szállították a menekülteket. Itt székelt a bogyiszlói tanács, itt találtak ideiglenes otthonra a bogyiszlóiak, de sok tolnait is kiűzött a pusztító árvíz otthonából.

Víf>?i

Ma már nem olyan nagy a forgalom, de szüntelenül jön- nek-mennek a teherautók. Követ, téglát, meszet, vasbeton- gerendákat szállítanak. Bo- gyiszlóra, Faddra és Tolna most épülő, új városrészébe, amely a Mözs felé vezető út jobboldalán épül.

Alig, hogy pár hete a mérnökök kitűzték az új városrész helyét, kezdett megelevenedni az élet. Ma pedig már majdnem minden házhelyen ott az építőanyag, itt kutat ásnak, ott a falakat húzzák, másutt pedig már eserepeznek. Lassan kialakul a városrész képe, láthatók az utcák.

Szinte itt van az egész ország. Nemcsak az építőanyagot, a pénzbeli segítséget küldi ide, hanem az embereket is. Kőművesek Zombáról, Ceglédről, Mosonmagyaróvárról, Debrecenből, Budapestről, hogy segítsenek az újjáépítésben.

Az egyik háznál már a közfalakat falazzák a ceglédi kőművesek. A munkát egy tizenhároméves fiú, ifjabb Szauter Mihály „irányítja”. Édesapám éjjeliőr, most alszik, a mamám a Textilgyárban dolgozik, így hát most én vagyok itt az építkezésnél” — mondja. De nemcsak „műszaki ellenőr” ez a fiatalember, hanem munkás is, nagynénjével, Herczig József- nével együtt szaporán hordják a téglát, maltert a kőműveseknek. Herczigéknek is elpusztította házát az árvíz, az asszony most itt segít, majd Szauterék visszasegítenek nékik.

Korner György és Schneider György zombai kőművesek Schmidt Józsefék házát építik fel. Ég a kezük alatt a munka. „A nyáron tíz-tizenkét házat akarunk felépíteni” — mondják.

Az egyik házon már fent vannak a tetőgerendák. — Egy asszony rakosgatja össze a csere pékét, a szanaszét heverő lécdarabokat, Mechtl Józsefné. „Ha minden jól megy, július végén beköltözünk — mondja. — Mi hoztuk ki elsőnek ide az építőanyagot, azt akarjuk, hogy a mi házunk legyen először

készen. A tolnai búcsúba már innen megyünk.”

A legjobb teljesítménnyel két budapesti kőműves büszkélkedhet. Úgy beszélnek róluk a tanácsnál, hogy ilyen munkát Tolnán még nem láttak. Négy nap kell nekik ahhoz, hogy egy ház falait felhúzzák, de valamilyen különleges szerszámmal dolgoznak, a habarcsot terítik azzal, egy fogásra több méter hosszan.

Havrilo István és Nyáguly Antal egyszerre érkezett Tolnára. Egyikük az V. kerületi, a másik a VI. kerületi Tatarozó Vállalatnál dolgozott, itt ismerték meg egymást. „Szaktárs, van munkája?” — „Van” — „Nekem még nincs, nem lenne jó, ha társulnánk?” — „Jól van, ketten többre megyünk.” — és már kész is volt a „szerződés”. Azóta gyorsan nőnek a falak a kezük alatt, reggel öttől sötétedésig dolgoznak, legalább 20—25 házat akarnak felépíteni a nyáron.

Épül az új városrész Tolnán. Olyan helyen, ahova nem juthat el az árvíz, lakóinak nem kell rettegniük évről-évre, hogy emelkedik-e a Duna, mikor jön be hozzájuk a víz, mikor kell otthagyni otthonukat.

Havrilo István és Nyáguly Antal Makszimenko módszerrel

falaznak.

Építők Napján

/"országszerte ma ünnepük a dolgozók az Építők Napját. Sok helyen, különösen a mi megyénkben az építőmunkások munkával ünnep, lik e napot, mint már ezt két hónap óta annyi vasárnap, szabadnapon megtették, ma is ott vannak az árvíz által megrongált házaknál, az épülő új lakóházak falain.

Ünnepük az építőmunkások a megváltozott, szabad életet, azt a megbecsülést, amely ben népi demokratikus rendszerünk, dolgozó népünk részesíti őket, ünnepük a harcos múltat, a jelent és a biztató jövőt.

m/|ennyire más az építő munkások helyzete most, mint a múltban. Az építőmunkásokat különösen sújtotta a múlt rendszer embertelen kizsákmányolása. Ott lebegett fejük felett az állandó munkanélküliség réme. 1936-ban például az ország 36 000 építőmunkása közül csak 18 000 dolgozott, de akik dolgoztak, azok sem tudták soha, hogy másnap lesz-e munkájuk. Elterjedt szólás-mondás volt, hogy a fecskék hozzák meg a munkát és amikor az első fecske elmegy, vége a munkának. A nők és az ifjúmunkások helyzete még rosszabb volt. ők az idősebb munkások keresetének csak 50 százalékát kapták meg, akkor is, ha olyan munkát végeztek, mint a felnőttek. Semilyen törvény sem védte őket. De az idősebb munkásokat sem becsülték meg, nem egy idősebb építőmunkás mondta: „Mi lesz velem öreg napjaimban?“ Az „Építőmunkás“ egyik 1937-es száma így ír erről: „Bakó János 65 éves budapesti kőműves öngyilkosságot követett el, megvált életétől, mert egész téli nyomorúságos szállásának lakbérét nem tudta kifizetni, az ínségkonyhán is felmondtak neki, kitiltották. Munkát nem kapott, koldulni nem akart, inkább megvált életétől.“

S

zállásokról, a dolgozók étkeztetéséről a vállalkozó nem gondoskodott. A

tőkést csak az érdekelte, hogy tud mennél több hasznot szerezni, munkavédelemről szó sem lehetett.

Az építőmunkások nem nyugodtak bele nyomorúságos életükbe. Harcuk egyre szervezettebbé vált, egyre bátrabban álltak ki jogaikért, egyre bátrabban szálltak szembe a fokozódó tőkés kizsákmányolással. Köztük küzdöttek a kommunisták is és nem egy kommunista építőmunkást kínoztak halálra a Horthy-pribékek. Az Építők Napján kegyelettel emlékezünk meg e hősökről.

A felszabadulás után gyökeres változás ment végbe dolgozó népünk, köztük az építőmunkások életében. Az építőmunkások egy emberként vettek részt hazánk újjá építésében, bebizonyították, hogy pártunk, dolgozó népünk számíthat rájuk hazánk felvirágoztatásáért folyó munkában, küzdelemben. Bizonyítják ezt azok a hatalmas alkotások, mint Sztálin- város, Inota, Kazincbarcika és a többiek, amelyek felépítésében hősiesen vették ki részüket az építőmunkások.

ssze sem lehet hasonlí" tani az építőmunkások mostani életét a régivel. Ma már egész évben dolgozhatnak az építők, megszűnt a munkanélküliség, gondoskodnak a dolgozók pihenéséről, szórakozásáról, az ország legszebb helyein üdülhetnek azok, akil^ egész éven át becsülettel végzik nehéz mun kájukat.

Ma, amikor hetedszer ünnepeljük az építők ünnepét, számba kell venni a feladatokat is. A második ötéves terv ben meghatározott célkitűzések valóraváltása érdekében sok nehézséget kell leküzde- niök az építőmunkásoknak. Meg kell javítani a munkát, határidőre befejezni az építkezéseket és ami a legfontosabb, csökkenteni az építkező sek önköltségét. Az építőmunkások minden bizonnyal sikerrel oldják meg e feladatokat.

Az év eleje óta száz újítási javaslatot tettek a Simontornyai Bőrgyár dolgozói

Az elmúlt napokban nyújtották be az idei századik újítási javaslatot a Simontornyai Bőrgyárban. Ez a gyár egyik dolgozójának, Fekete Jánosnak a javaslata, mely szerint a box- kikészítőben az eddig használt drága és gyorsan elhasználódó

plüsskefék helyett kecskeszőrből készített kefék alkalmazását javasolja. A századik újítási javaslat azonban nemcsak az újítási naplóban szerepel, hanem már kísérleteznek vele az üzemben ,az eddigi tapasztalatok szerint beválik.

Több gondot, udvariasságot a „vendéglátó üzemektől“

A szekszárdi vendéglátó üzem. éttermében május 8-án a délutáni órákban közel 30—Í0 vendég leste-várta verejtékezve az ebédet. Negyven percig várakoztunk többen arra, hogy egyáltalán megérdeklődje valaki az óhajunkat. A fizetőpincér kartárs verejtékezve, szaladgált, konyhába, étterembe, mosogatódézsához és „végül” az éhező-szomjazó, tűkön ülő vendégekhez. Szerinte a „Vendéglátó” üzemvezető nem ad mosogató, kiszolgáló és segédszemélyzetet, azért hideg, ízetlen, sótlan a leves, főzelék, azért a „fizetőpincér’’ konyhalány, mosogató közeg és utána ismét „gusztusosán” dekorált 111. o. étkezde kiszolgáló, illetve vezető pincér. Hol van a baj gyökere? Miért nem kap az üzem elegendő kiszolgáló, segéd, mosogató és főző személyzetet? — Miért nem kapni a pénzünkért meleg ételt, tiszta tányért, udvarias és — nem kuli módra agyonhajszolt embereiktől odadobott ételt? — Mért kellett a Végh nevű „szenvedő” vendéggel együtt félórái várakozás után ebéd nélkül munkahelyünkre, utcára mennünk? — Mikor nézik meg az „alig használt” és nehezen előkerülő panaszkönyvet? — Sürgősen várunk és kérünk választ az „illetékesektől”,' mert a takarékosságnak ilyen értelmezése nem szolgálja a szocialista „Legfőbb érték az ember!” jelszó célkitűzését.

Mi, panaszttevők hisszük, hogy kérésünkre a hibákat sürgősen felszámolja a „vendéglátó” üzem vezetősége.

NEMES JÁNOS ált. iskolai igazgató, Zomba.