Tolnai Napló, 1956. május (13. évfolyam, 103-127. szám)

1956-05-27 / 124. szám

1956. MÁJUS 27.

TOLNAI NAPLÓ

3

Emberekről van szó.

A XX. kongresszus szele szinte napok, hetek alatt bejárta a várostól kezdve a falut, pusztát és legtöbb helyen nemcsak beszélnek a kongresszus tapasztalatairól, hanem cselekszenek, a gyakorlatban igyekeznek megvalósítani azokat. Ennek nyomán terjed a megújhodott légkör: az éltető bíráló szellem, nő a dolgozók aktivitása, erősödik a bizalom népi demokráciánk iránt. Mindez abból adódik, hogy az irányításnál egyre inkább előtérbe kerülnek a bürokratikus módszerek helyett azok .amelyekben aktívan érvényre jut a legszélesebb népréteg akarata, bátrabban építenek közvetlenül is a dolgozók meglátásaira, véleményére. így van ez például annak a meghatározásánál *s> hogy ki az ellenség és kinek van helye sorainkban.

Pincehely azonban nem tartozik ezek közé a községek közé: itt még mindig olyan módszerek tapasztalhatók, amelyeket nemcsak most, a XX. kongresszus után, hanem még előtte is elítéltünk. A következők történtek:

A Haladás Tsz szinte megalakulásától kezdve problémákkal küzd: nem tartják be az alapszabályt, így a gazda- godási lehetőségeket sem tudják megfelelően kihasználni. A tagok többsége ,,erős” középparaszt volt. A község vezetői a hibák okait mindig azzal magyarázták, hogy „Ku- lákok szövetkezete az, nem más. A középparasztok is inkább azokat támogatják, mint minket.’’ így aztán a konkrét segítség helyett azzal hitegették magukat, hogy addig nem lesz változás, amíg szét nem robbantják ezt a „kulákgárdát’’. Ezt a véleményüket egy-két olyan embernek a nevével támasztották alá, akiknél vitatható volt hovatartozásuk. A JB természetesen látta, hogy tenni kell valamit és felhívta a helyi vezetők figyelmét, hogy intézkedjenek a tsz hibái kijavítása érdekében.

Erre Ravasz János pártbi- zottsági titkár és Grünvald Pál tanácselnök elvtársak hozzá is láttak a hiba „kijavításához”, de hogyan? Minden előkészítés nélkül összehívtak a tsz-ben egy közgyűlést. ezen részt vett az éppen a községben tartózkodó Szálai elvtárs is (a járási tanács

Pincehelyi tapasztalatok

mezőgazdasági osztály munka társa), akit a helyi vezetők röviden meggyőztek arról, hogy „mese nincs, ezeket ki kell zárni a tsz-ből”. A közgyűlésen pedig előterjesztették a „kizárandók’’ névsorát.

— A következmény aztán az lett, — ismeri be utólag Ravasz elvtárs —, hogy mi- vei megmondtuk, hogy „ennek így kell lenni’’, Szalai elvtárs is megmondta határozottan, hogy ezek kulákok, nem lehetnek a szövetkezetben, sőt, később ki is küldte őket, a tagok még szólni sem mertek, nemhogy a vezetők véleménye ellen szavazni. — Vontatottan, immel-ámmal, de azért felnyujtották a kezüket, tehát „megszavazták” a kizárást... Ettől kezdve nem volt a szövetkezetnek tagja Szabó Mihály, Sillei András és még egy harmadik akik mind, évek óta tsz- tagok voltak.

A szövetkezeti demokrácia ilyen súlyos mértékű megsértéséért pártbüntetést kaptak Ravasz és Grünvald elvtársak. Ennek szintén egy mechanikus megoldás lett a következménye: ismét közgyűlést hívattak össze a tsz-ben és most pedig megszavaztatták a tagsággal a három ember visszavételét. Ez már a XX. kongresszus után történt. A tagság egyrésze meggyőződésből szavazott, helyeselte visszavételüket, de volt és még ma is van olyan tsz-tag, aki azt mondja: „Lepaktálunk a

kulákokal?” Még maga Ravasz elvtárs is úgy van, hogy „megszavaztatta’’ a visszavételt, de maga is csak részben ért egyet vele.

Szabó Mihálynak 22 hold földje volt, körülbelül 360 aranykorona értékben. Cselédet nem tartott. A tsz-ből azonban úgy zárták ki, mint kulákot. Semmi indok nem volt erre. Sillei Andrásnál már „komplikáltabb” helyzet volt. Harminc holdnál is nagyobb területen gazdálkodott, volt időszak, amikor cselédet is tartott, de 1949-ben elvált a feleségétől és mivel a vagyon örökségéből származott, el is vitte magával. Silleinek nem maradt más, mint a 9 hold föld és egy ház. Körülbelül 5 évvel ezelőtt belépett a Haladás Tsz-be és azóta erejéhez mérten — mivel már 60 éven felül van — igyekszik dolgozni. De közben feleségül vette Kiss Máriát, akinek a nevelőszülei régi, munkás- mozgalmi emberek voltak és aki tagja az MDP-nek.

A dolog bonyolultsága miatt a tsz-ben többen még mindig vitatkoznak afelett, hogy köztük van-e a helye. Ez pedig azért van így, mert a visszavételnél sem vitatta meg az ügyét a tagság, nem mondtak nyíltan véleményt azok, akik régóta ismerik, hanem a köz. ség vezetőinek a „nyomására” szavaztak. A tagság többsége helyesli, hogy visszavették őket, de ha teret adnak a véleménynyilvánításnak, akkor nyilván megindokolták volna ismerősei, hogy miért helyes a visszavétel, s nem lenne most a közgyűlés után hetekkel véleménykülönbség a tagok között és főleg az érintettek részéről nem lenne bizonytalanság.

Ezen a téren tehát még mindig megoldatlan probléma

Juhász József, a dunaföld- vári Alkotmány Termelőszövetkezet DISZ-titkára. Az ősszel szerelt le a honvédségtől, a tényleges katonai idő letöltése után egyik barátjával, Kábel Józseffel együtt. Mindketten beléptek a termelőszövetkezetbe és azóta ott dolgoznak. De meg kell hagyni azt is, hogy nem akárhogyan. Mindketten a legtöbb munkaegységet elérők közé tartoznak. A két fiatalember jelenleg még nősülés előtt áll. Mindketten úgy tervezik, hogy az idén meg szerzik a tsz-ben a hozzávaló anyagiakat, mert hát azért a menyasszony mellett erre is szükség van, és az ősszel, vagy a télen megházasodnak.

• •

van, mert megsértették a tsz-tagok elvitathatatlan jogát, nem a tagság ítélőképességére bízták a döntést, hanem egy-két vezető kinyilatkoztatását érvényesítették. A község vezetői azonban mindebből nem okultak. A járás javaslatára elhatározták, — hogy a községben „rendezik” azoknak a dolgozó parasztoknak az ügyét, akiket eddig alaptalanul osztályidegennek, ellenségnek neveztek. Ez a kezdeményezés helyes, szükséges, de sajnos, ehhez is „balkézzel” fogtak hozzá. Előszedtek valami régi kuláklis- tát, összeült a pártvégrehaj tóbizottság. (Ehhez tudni kell, hogy a VB öttagú, abból négy jelent meg, de a négy elvtárs közül egy sincs olyan, aki két. három évnél régebb óta ismerné a községet!) Hogy mégis neve legyen a gyereknek, meghívtak egy elvtársat a községi alapszervezet vezetőségéből is, aki „őslakos” és „ismeri” a községet. Egy félnapig tartó ülésezés után aztán megállapították, hogy a 29 kulák közül 15 nem ku- lák, hanem becsületes dolgozó paraszt. Erről készítettek egy díszes kivitelű jegyzőkönyvet, hogy felküldik a járáshoz jóváhagyás végett és utána majd „megszavaztatják” a dolgozókkal...

A község vezetői ismét emberek sorsa felett határoznak, döntenek, jegyzőkönyvet készítenek, fél napig üléseznek, de addig még mindig nem jutottak el, hogy a község dolgozóit is megkérdezzék és a lakosságra bízzák a döntés elvitathatatlan jogát. Ezen a téren a hibák éppen abbó] származtak, hogy néhány vezető döntött a saját csalha- tatlanságában bízva és nem pedig azok, akik évtizedek óta ismerik, egy faluban, utcá ban éltek velük. Emberek sorsa felől egy értekezleten dönteni kétségtelenül sokkal könnyebb, mint megkérdezni dolgozók sokaságának a véleményét és nyilvános gazdagyűléseken dönteni, ahogyan azt másutt tették és teszik, de hozzátehetjük azt is, hogy a rosszabbik. Az ilyen döntés után semmi biztosíték nincs arra, hogy helyes az ítélkezés — nem beszélve arról, hogy a vezetők nem is helybeliek —- éppen ezért az ilyen módszer nem engedhető meg — még Pincehelyen sem.

BODA FERENC.

A szedresi gépállomás kommunistái a növényápolás sikeréért

A szedresi gépállomás zetor- rosai tavaly országra szóló ered ményt értek el a növényápolás ban. A zetorosok országos versenyében a gépállomás két dolgozója: Kovács István és

Benke István szerezte meg az első két helyet.

Az idén a gépállomás kissé hátrányos helyzetbe került. Körzetének egy-két részén — az árvíz által márciusban elöntött faddi és bogyiszlói határban — még nem tudta befejezni a vetést. Ugyanakkor azonban jól felkészült arra. hogy a növényápolás zökkenésmentesen haladjon. Megtette az előkészületeket a párt- szervezet is.

Április közepén kibővített pártvezetőségi ülés volt a gépállomáson, amelyen a pártvezetőségi tagokon kívül a gazdasági vezetők is résztvettek. Ezen az ülésen megbeszélték a gazdasági teendőket, s ehhez

kapcsolódva a termelőszövetke zetekben végzendő politikai munkát.

Még javában folyt a vetés, amikor a pártvezetőség a a gépállomás 10 zetorosával — akik közül kilenc párttag — megbeszélte a növényápolási feladatokat. A zetorosok nagy lelkesedéssel készültek fel a munkára. Ezt bizonyítja az egyre jobban erősödő és az egyre szebb eredményekhez vezető versenyszellem is. A nö- vényópolási verseny, amelyben tavaly a gépállomás zetorosai olyan szép eredményeket értek el, ismét kibontakozott. Benke István versenyre hívta az ország minden zetorosát, minél nagyobb terület jóminőségű megkapálásáért. Felajánlotta, hogy 1000 hold földet kapál meg. Ugyanennyit ajánlott fel Hlusenszki Ferenc is, a többi zetoros pedig fejenként 500 holdat, vagy annál többet.

A növényápolás meg is kezdődött. Eddig a mözsi Úttörő, a szedresi Petőfi, a fácánkerti Vörös Hajnal és a tengelici Petőfi földjén már nagy területet megkapóltak. A felajánlások nem maradtak papíron, nem puszta szó Benke István versenyfelhívása sem. ö eddig a tengelici Petőfi Tsz-ben mintegy 230 holdat kapált meg. Tavaszi tervét ezzel már 350 százalékra teljesítette. Szépen dolgozik és nem sokkal marad el mögötte a legkomolyabb ve- télytársa, Matus Sándor sem. aki a fácánkerti Vörös Hajnal földjén végez növényápolást. A lendületes munkától komoly eredményeket vár az egész gépállomás: Június 1-re 1500

hold földet akarnak megkapálni.

A gépállomás dolgozói nemcsak a gazdasági munkát végzik el a termelőszövetkezetekben. Résztvesznek a közgyűléseken, a párttagok s főlee =

pártvezetőségi tagok pedig a termelőszövetkezeti pártszervezetek taggyűlésein. Ennek megmutatkozik az eredménye is. Annakidején több termelőszövetkezetben ellenezték a négyzetes vetést, mint Bániczki György elvtárs, a gépállomás pártszervezetének titkáramond. ja, több termelőszövetkezet köz gyűlésén — a mözsi Úttörőben, a medinai Béke Tsz-ben s még máshol is — parázs vitára került sor, melynek során mégis meg tudták győzni az embereket, s mindenütt ki tudták vívni, hogy négyzetesen vessék a kukoricát. S most mindegyik termelőszövetkezet elégedett a gépállomás munkájával, a négyzetesen vetett kukorica szépen kikelt s a gépállomás dolgozói lelkiismeretesen végzik a növényápolást, ezzel is hozzájárulva a bőségesebb terméshez, a termelőszövetkezetek megerősödéséhez

Megkezdték a gyönki gépállomás építését

Megyénkben az ötéves terv egyik legnagyobb létesítménye a gyönki gépállomás lesz. A gépállomás többmillió forintos beruházással létesült. Az építési munkálatokat a közelmúltban kezdte meg a „Miszlai brigád.“

Beszélgetés az irányelv-tervezetről

Napjainkban tíz és százezrek ankétokon, értekezleteken, egyéni beszélgetések alkalmával fejtik ki véleményüket második ötéves tervünk irányelv- tervezetével kapcsolatban. Magukénak érzik, s a vitárabo- csájtás növekvő lendületétől serkentve egyre jobban igyekeznek dolgozni.

Ezeket tapasztalhattuk a Szekszárdi Kendergyár üzemében jártunk alkalmával is. Az áztatok, a tilolók, a törők és a többiek szorgos munkáját figyelhettük meg. Ez nem is csoda, hiszen azzal a tudattal dolgoznak, hogy ez az év már a II. ötéves terv első esztendeje, s ettől nagyban függ az egész tervidőszak eredményessége.

Hegedűs István elvtárssal, a pártvezetőség tagjával és Gazsó Istvánná elvtársnővel beszélgettünk részletesen is a II. ötéves terv irányelv-tervezetéről. Örömmel hallottuk, hogy a dolgozók javaslatára már ebben az évben korszerűsítik a gyárat, amely nemcsak a termelésben lesz nagy segítség, hanem a dolgozók életkörülményeit is javítja.

— Évek óta villanyproblé- mánk van — mondja Hegedűs elvtárs —, de most már megoldódik mintegy 160 ezer forintos beruházással. — Ez azt jelenti, hogy például a melegítőket is tudják majd üzemeltetni a télen. — Kétoldalú ered ményt tudunk ezzel elérni. A dolgozók jobb körülmények között dolgoznak, s ha jobban érzik magukat, jobban haladhatnak a munkával is. így a termelékenység is nő majd.

De még egy hiányosság is kiküszöbölődik e villanyprobléma megoldásául — amint megtudjuk. Erről, Gazsó elvtársnő beszél. — Szinte minden lakóházban van itt a telepen rádió, vagy villanyvasaló, rezsó használják is, de ha az üzem leáll, akkor nincs villany, már nem használhatók. Ez éppen munkaszüneti napokon történik, amikor éppen a legnagyobb szükség lenne rá, hisz a dolgozók otthon vannak.

A további beszélgetésből kitűnik, hogy más vágyaik is vannak, melyeket szintén az új tervtől várnak. Ez már közvetlen a termelést segítené elő elsősorban. — Minél több extra kendert szeretnénk előállítani — mondják mindketten, de ez esős időben nehéz, mert a kisvasúti hálózat csak száraz időben elég. Ha nagyobb lenne a hálózat, több extrát tudnánk előállítani. — Az előállítás technológiája szerint ugyanis

az extra minőséghez kévénként kell elteregetni a kendert, hogy egyforma színeződést kapjanak, melyhez az egyforma szakítószilárdságnak kell járulnia.

Beszélgettünk arról is, hogy szükséges volna egy nagyobb anyagtároló pajta, ez ugyanis nagyban befolyásolná a kender minőségét, hisz nem verné az eső és nap mint nap nem sütné újra a nap. Ennél a problémánál azonban olyan „közjátéknak“ voltunk tanúi, amely bizonyítja, hogy dolgozóink, amikor saját üzemük lehetőségeit szeretnék növelni, figyelembe veszik az ország teherbíróképességét, más üzemek helyzetét is.

— Nekem az a véleményem

— mondja Hegedűs elvtárs —, hogy a mi kis raktárunk azért még megteszi egy ideig. Legalább egy hétre való tört kendert raktározni tudunk, s ha eső van is, azért tudunk dolgozni.

— Ez talán fontosabb lesz az olyan üzemnek, mint a furkó- pusztai — szól közbe Gazsó elvtársnő. — Milyen jó volt most is az elmúlt esős napok alatt ez a kis raktárunk tartalma, tudtunk dolgozni, mert volt anyagunk.

A dolgozók lendülete egyre növekszik a második ötéves terv irányelv-tervezetének távlatait ismerve, melyet a pártszervezet fáradhatatlanul terjeszt. Szükség is van erre, mert bizony az I. negyedév eredményei nem voltak a leg- kifogástalanabbak. — Bízunk azonban benne — szól Hegedűs elvtárs —, hogy vállalásunkat tudjuk teljesíteni, azt, hogy december 20-ra befejezzük éves tervünket. — így akarnak tehát a Szekszárdi Kendárgyár dolgozói hozzájárulni második ötéves tervünk sikeres végrehajtásához.

— Munkánk sikeréhez — mondja befejezésül Gazsó elvtársnő — nagyban hozzájárulnak a termelők is. Éppen ezért igyekszünk velük a kapcsolatot egyre jobban elmélyíteni.

— Ezt úgy kell érteni, hogy már most látogatják a kendergyáriak a termesztőket, segítenek nekik problémájuk elintézésében, hogy minél jobb kendert szállíthassanak be. A beszállításnál pedig ügyelnek arra, hogy a termelők a megtermelt jó kenderért a megfelelő árat megkapják. De arra is ügyelnek, hogy a termelők az átvétel alkalmával elkerüljék a sok felesleges huzavonát.

<i—e.)