Tolnai Napló, 1956. április (13. évfolyam, 79-102. szám)
1956-04-27 / 100. szám
‘•Tolnai K *é£yetemi Könyvtár J»LO AZ MDP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LÁP) XIII. ÉVFOLYAM, 100. SZÄM. ARA: 50 FILLÉR PÉNTEK, 1956 ÁPRILIS 27. Világ proletárjai egyesüljetek . J V __ A MAI SZAMBÁN: A z amerikai sajtó Bulganyin és Hruscsov látogatásáról (2. o.) — Jól dolgozik a dombóvári földmíívesszövetkezet (3. o.) — Koreai levél (3. o.) — Amerikából jöttem (3. o.) — Május 1-i készülődés a ktsz-ekben (3. o.) — Megjelent a Pártélet legújabb száma (3. o.) Középiskolások (4. o.) — Sport (4. o.) — A belgyógyászati tudomány mai állása (4. o.) r Irányelvek a magyar népgazdaság fejlesztésének második ötéves tervéhez A Magyar Dolgozók Pártjának Központi Vezetősége a második ötéves terv irányelveinek tervezetét nyilvános megvitatás céljából az ország dolgozói elé bocsátja. Felhívja a párt- szervezeteket, a szakszervezeteket, a DISZ-szervezeteket, s más társadalmi szervezeteket és tagjaikat, a Magyar Tudományos Akadémiát, a műszaki, mezőgazdasági s egyéb tudományos- és szakegyesületeket, a különféle állami szerveket, a helyi tanácsokat, az üzemek, hivatalok és intézmények dolgozóit, a termelőszövetkezetek tagjait, a dolgozó parasztokat, hogy javaslataikkal, észrevételeikkel segítsenek feltárni a népgazdaság olyan tartalékait, amelyekkel az irányelvek jelen tervezete még nem \számol. Járuljanak hozzá ah- fAioz, hogy még jobban érvénye- üljenek a gazdaságosság, a célszerűség követelményei a második ötéves tervben; hogy még inkább érvényre jussanak a hazai sajátosságokban és a szocialista tábor országai közötti együttműködésben rejlő lehetőségek; hogy második ötéves tervünk még nagyobb mértékben megfeleljen a reális lehetőségeknek, s népünk szükségleteinek; jobban elősegítse a bővített újratermelést, a munka termelékenységének emelkedését, népünk életszínvonalának állandó, szilárdan megalapozott növekedését, szocialista kultúránk felvirágzását, népi demokráciánk megszilárdítását: a szocializmus építését országunkban! k A második ötéves terv irányelveit egy hónapig tartó nyilvános megvitatás után — figyelembe véve a vitában elhangzott bírálatot és javaslatokat — a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének kibővített ülése tárgyalja meg. Dolgozó népünk munkája nyomán országunk gazdasága erőteljesen fejlődik. Az anyagi javak termelésének legtöbb területén már az első ötéves terv idején megszűnt a kizsákmányolás. A munkásosztály, a dolgozó parasztság, az értelmiség mind tevékenyebben vetie ki részét a népgazdaság előtt álló feladatok megoldásából. Kibontakozott és egyre inkább tért hódított a szocialista inunkaverseny. Mindez jelentékenyen meggyorsította a termelőerők fejlődését. A szocialista iparosítás eredményeként a második ötéves terv küszöbén az ipar több mint háromszor annyit termelt, mint 1938- ban. Különösen gyorsan fejlődött a nehézipar, több új iparág jött létre. Az iparosítás sikerei biztosítják a népgazdaság további fejlődésének legfontosabb feltételeit. Nem küszöböltük ki még azonban a népgazdaság néhány olyan hiányosságát, amely az utóbbi években fékezte az előrehaladást. Több termelési ágban a technika színvonala elmarad a követelményekhez képest; főként emiatt a munka termelékenysége nem fejlődik kielégítően, .s a termelési költségek általában magasabbak mint a gazdaságilag legfejlettebb országokban. A mezőgazdaság termelése növekedett az első ötéves terv során, de színvonala nem haladta meg lényegesen a háború előttit és ennek következtében elmaradt a népgazdaság szükségleteitől. A lakosság fogyasztása városban és falun jelentősen emelkedett. Az egy keresőre jutó reálbér emelkedése ennek ellenére nem volt kielégítő. A népgazdaság szocialista szektorában a munkások és az alkalmazottak száma 5 év alatt közel egymillió fővel növekedett. Lényegesen javult a lakosság egészségügyi ellátása, nagymértékben emelkedett kulturális színvonala. A társadalom- biztosításban résztvevők száma 1954- ben több mint másfélszeresen haladta meg az 1949. évit és a társadalombiztosításra fordított kiadások összege megháromszorozódott. A társadalmi termelés elért színvonala és a dolgozó nép erejének kibontakozása lehetővé teszi az egyes népgazdasági ágak között még fennálló aránytalanságok megszüntetését, illetve csökkentését. A népgazdaság tervszerű továbbfejlődésének lehetőségeit nagymértékben növeli, hogy Magyarország részese a hatalmas, szüntelenül erősödő szocialista világrendszernek. A második ötéves terv időszakában, 1956—60-ban, a technika jelentős fejlesztése alapján folytatni kell a szocialista iparosítást, a termelés fel. lendítésével egyidejűleg uralkodóvá kell tenni a mezőgazdaságban is a szocialista termelési viszonyokat, ezzel lényegében meg kell szüntetni a gazdasági alap kettősségét, — rendszeresen emelni kell a dől. gozó nép életszínvonalát, s így biztosítani kell az ország további felemelkedését. A második ötéves terv időszakában a következő főfeladatokat kell megvalósítani; 1. Az iparosítást olyan ütemben kell folytatni, hogy a szocialista ipar termelése 1960-ban 1955- höz képest 50—52 százalékkal növekedjék. Az ipari fejlődés főarányainak meghatározásánál abból kell kiindulni, hogy az egész népgazdaság fejlesztésének alapja a nehézipar. Figyelembe kell venni másrészt, hogy a termeléshez szükséges számos fontos nyers, anyagot külföldről kell beszerezni, elsősorban nehézipari tér mékek, túlnyomórészt gépek ellenében, valamint, hogy a könnyűipar termékeiből a kivitel részarányát gazdaságos- sági okokból csökkenteni kell. Ennek megfelelően az iparban a termelőeszközök (,,a’’-csoport) termelését mintegy 60 száza, lékkai, a fogyasztási cikkekét (,,b”-csoport) mintegy 40 százalékkal kell növelni. V Az anyagbehozatal viszonylagos csökkentése és az anyagellátás biztonságának fokozása végett nagymértékben ki kell szélesíteni a gazdaságosan előállítható hazai nyersanyagok és alapanyagok termelését. A második ötéves terv időszakában a feldolgozó iparágak termelésének 47—48 százalékos növekedése mellett a nyers és alapanyagok termelését 57—58 százalékkal keli emelni. 2. A mezőgazdaság szocialista nagyüzemi átszervezésének további előrehaladásával egyidejűleg a mezőgazdasági termelés jelentős fellendülését kell elérni. A mezőgazdaság 1956—60-ban összesen mintegy 27 százalékkal termeljen többet, mint az első ötéves terv időszakában. Biztosítani kell. hogy a mezőgazdasági termelő- szövetkezetek előnyei a tagság gazdasági és kultúrális felemelkedése révén oly meggyőző erővel bontakozzanak ki, hogy ennek eredményeként a parasztság többsége a szocialista nagyüzemi gazdálkodás útját válassza. Meg kell teremteni a feltételeket ahhoz, hogy az állami gazdaságok és a termelőszövef- kezetek 100 katasztrális holdra számítva rendszeresen növekvő termékmennyiséggel termeljenek és csökkentsék a termék- egységre fordított munkát. A szocialista nagyüzemek elsősorban történő fejlesztése mellett biztosítani kell, hogy az egyénileg dolgozó parasztság anyagilag érdekelt legyen gazdasága meglévő tartalékainak minél nagyobb mértékű kihasználásában, a termelés fokozásában. 3. A termelés növelését a népgazdaság minden ágában a műszaki színvonal gyorsütemü emelésével, a tudomány és technika eredményeinek széleskörű alkalmazásával kell összekapcsolni. Ezzel meg kell teremteni a legfontosabb feltételeket a munka termelékenységének állandó növelésére és az önköltség rendszeres csökkentésére. Mindenekelőtt a technika fej lesztésének alapján lényegesen fokozni kell a minőségi követelményeket a népgazdaság minden területén. Jelentősen javítani kell mind a belföldi fogyasztás, mind a kivitel céljaira előállított termékek minőségét. A teljesítmények mennyiség- számbavétele mellett különös gonddal kell ellenőrizni a minőséget. 4. A munka termelékenységét az iparban úgy kell emelni, hogy 1955-től 1960-ig a termelés növekedését több mint kétharmadrészben a termelékenység emelkedése biztosítja. Ennek megfelelően 5 év alatt az egy főre eső termelést az állami iparban összesen mintegy 36 százalékkal, a nehéziparban 46 százalékkal, a köny- nyűiparban 20 százalékkal, az élelmiszeriparban 34 százalékkal. az állami építőiparban 34 százalékkal kell növelni. A gépállomásokon a munka termelékenységét 23—24 százalékkal, az állami gazdaságokban 35—36 százalékkal kell emelni. 5. A gazdasági és állami élet minden területén szigorú takarékosságot kell érvényesíteni. Különösen takarékoskodni kell az anyagokkal, mindenekelőtt a külföldről származó anyagokkal. Az ipar minden ágában csökkenteni kell a fajlagos anyagfelhasználást. Ki kell terjeszteni a gyártási folyamatok hulladékainak és mellék- termékeinek hasznosítását. A csak külföldről beszerezhető színes fémeket minél nagyobb mértékben alumíniummal, műanyaggal és más alkalmas anyagokkal kell pótolni. Fi helyett széles körben kell használni a vasbetont, fémet, műanyagokat, és ki kell terjeszteni a faanyagot gazdaságosan hasznosító farost- és forgácslemez gyártását és alkalmazását. 6. Minden termelési ágban rendszeresen csökkenteni kell a termelési költséget. A minisztériumok közvetlen irányítása alá tartozó iparban 5 év alatt az összehasonlítható termelés önköltségének mintegy 16 százalékos csökkentését kell elérni, ebből 9 százalékot az anyagfelhasználásnál, 5 százalékot a munkaráfordításnál, .2 százalékot az igazgatási és egyéb költségeknél kell megtakarítani. Az építőiparban a költségvetéshez képest mintegy 10 százalékos költségcsökkentést kell elérni, és ezen túlmenően gazdaságosabb tervezéssel további megtakarítást kell biztosítani. A közlekedésben 5 év alatt az önköltséget mintegy 11 százalékkal, a belkereskedelemben a forgalmi költségeket mintegy 11 százalékkal kell leszállítani. Az állami gazdaságokban az önköltséget közel 17 százalékkal, a gépállomásokon 23 százalékkal kell csökkenteni. 7. Növekvő számban kell a népgazdaság rendelkezésére bocsátani kiválóan képzett szakmunkásokat és nagytudású szakembereket, akik képesek céltudatosan felhasználni a korszerű technikát és magasabb fokra emelni a munka szervezettségét. Lényegesen ki kell szélesíteni és eredményesebbé kell tenni a szakmai oktatást és továbbképzést a népgazdaság minden területén. Meg kell teremteni a feltételeket ahhoz, hogy a dolgozók széles tömegei elsajátítsák az alapvető műszaki és mezőgazdasági ismereteket. 3. A termelőerőket, a nemzetközi együttműködésre támaszkodva az ország adottságaival és szükségleteivel összhangban olymódon kell fejleszteni, hogy megjavuljon a népgazdaság nyersanyagellátása, biztosítva legyen az ország gazdasági erőforrásainak, termelőberendezéseinek legelőnyösebb felhaszná láss, megvalósuljon a termelés ésszerű szakosítása és mind több termelési ágban korszerű tömegtermelésre lehessen rátérni. Ennek megfelelően a nehézipar minden ágának nagyarányú fejlesztése helyett kiemelkedően kell fejleszteni a vegyipart, a kőolajfeldolgozást, a kohászaton belül a finomabb hengerelt-acélfaj ták termelését a gépiparon belül a munkaigényes, valamint olyan egyéb ágazatokat, melyekben országunk jelentős termelési tapasztalatokkal rendelkezik, így a híradástechnikai ipart, a Diesel-motorok és Diesel-mozdonyok gyártását, a kombájn- és traktorgyártást és másokat. Nagy figyelmet kell fordítani világszerte ismert élelmiszer- ipari termékeink, gyógyszerkészítményünk gyártásainak fejlesztésére. 9. A külkereskedelemnek a második ötéves terv időszakában biztosítania kell az állandóan fejlődő népgazdaság növekvő külföldi nyersanyag — és egyéb áruszükségletének kielégítését és a behozatal ellentételét képező, valamint az ország külföldi tartozásainak csökkentését szolgáló kiviteli cikkek elhelyezését. Ezért a kül kereskedelmi forgalomnak 1960 ban 1955-höz képest mintegy 40 százalékkal kell növekednie. A szocialista tábor országaival való kapcsolatok tervszerű bővítése mellett nagy gondot kell fordítani a más országokkal folytatott kereskedelem ápolására és szélesítésére az egyenjogúság ég a kölcsönös előnyök alapján. Külön gondot kell fordítani a függetlenségüket nemrég elnyert ,illetve gazdasági fejlődésükben elmaradt országokkal való kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésére. 10. A termelőerők fejlődése, az anyagi javak termelésének növekedése, a munka termelékenységének fokozása és az önköltség csökkentése révén a második ötéves terv időszakában a nemzeti jövedelem 42—43 százalékos emelkedését kell elérni. A nemzeti jövedelemből 1960- ban 20—22 százalékot kelj felhalmozásra fordítani. Állami eszközökből 5 év alatt mintegy 78 milliárd forintot kell beruházni, 12 milliárd forinttal többet az első ötéves terv folyamán megvalósított beruházások összegénél. Annak érdekében, hogy a népgazdaság fejlődése előre nem látható nehézségek esetén is zavartalan legyen, a felhalmozás megfelelő részét tartalékok képzésére kell felhasználni. 11. A nemzeti jövedelem állandó növelésének alapján biztosítani kell, hogy a lakosság jóléte rendszeresen növekedjék. A munkások és az alkalmazottak egy keresőre jutó reálbérét a második ötéves terv időszakában átlagosan legalább 25 százalékkal kell emelni. Ugyanezen idő alatt a parasztság pénzbeni és természetbeni jövedelmének is mintegy 25 százalékkal kell növekednie. Biztosítani kell, hogy a lakosság összes fogyasztása 5 év alatt 34—35 százalékkal emelkedjék. A második ötéves terv időszakában nagyarányú lakásépítést kell megvalósítani, javítani kelj az egészségügyi ellátást, fokozni kell az anyákról és kisgyermekekről való gondoskodást, fejleszteni kell a munka- védelmet, kényelmesebbé kell tenni a közlekedést. Emelni kell a kulturális színvonalat, elsősorban az oktatás, valamint a színházak, mozik, rádió, televízió, a könyvtárhálózat és könyvkiadás fejlesztése révén. Legyen a második ötéves terv jelentős lépés előre a népgazdaság további fellendülésének, népünk fokozódó anyagi és kulturális felemelkedésének, a szocializmus megvalósításának útján. * A közlemény a továbbiakban nyilvánosságra hozza azokat az irányelveket, amelyek szerint a népgazdaság egyes ágainak és területének második ötéves tervét meg kell állapítani. * A második ötéves terv hatalmas lépést jelent előre országunk gazdasági erejének növelése útján. Magyarországon 1960-ban az egy lakosra jutó termelés 1938-hoz viszonyítva, villamosenergiából 5.3-szeresé- re, 810 kilowattórára, szénből 2.8-szorosára, 2900 kilogrammra, acélból háromszorosára, 217 kilogrammra, aluminiumból 33- szorosára, 4.6 kilogrammra. — Cementből több, mint ötszörösére, 180 kilogrammra emelkedik. A kulturális téren végbe menő előrehaladást mutatja, hogy 1960-ban a közsépisko- lát végzettek száma három és félszeresre, a főiskolai hallgatók száma két és félszerese lesz a felszabadulás előttinek, ugyan akkor a mozilátogatók száma meghétszereződik. Mindez azt jelenti, hogy Magyarország a szocialista tábor többi országával együtt egyre sikeresebben vesz részt a szocialista tábor országai és a fejlett tőkés országok közötti békés gazdasági versenyben. (Folytatás a 2. oldalon.)
