Tolnai Napló, 1956. március (13. évfolyam, 52-78. szám)

1956-03-25 / 73. szám

1SS6 MÁRCIUS 25. TOLNAI NAPLÓ 3 PÁRT ÉS PARTÉPÍTÉS Tizennégy bogyiszlói kommunista A hatalmas áradat még min-- tííg ott Hullámzik Bogyiszló ut­cáin. Gerendákat, fából ácsolt disznóólakat táncoltat a hátán és tovább rombolja, aprítja a már összedűlt épületeket, és kikezdte a még lábon álló kő­házakat is. Itt-ott csónak sik­lik végig a vízen, a benne ülő ember megfeszíti izmait és üte­mes csapásokkal segíti előre a ladikot. Körülbelül ilyen a minden­napi kép, és noha már sokat apadt a víz, még mindig csak egy-két' utcában lehet csónak nélkül-közlekedni. Az. emberek pedig a környező községekben laknak, főleg Tolnán. A múlt napokban, amikor a kilakolta- tottak körében egyre inkább erőt vett a csüggedés, sőt, né- hol'már azt kezdték hangoztat­ni, hogy Bogyiszlói nem építik újjá, nevét letörlik a térkép­ről, csónakba ült 14 ember. A falu legbizakodóbb emberei voltak, valamennyien kommu­nisták. Néhány órai evezés után már ott kanyarogtak a szűk utcákon, kerülgették a romot, a pusztulást. Egy épen maradt épületbe mentek és nem sokkal utána határozott hang. szűrődött ki az ablakon: — Üdvözlöm az elvtársakat és a mai rendkívüli taggyűlé­sünket megnyitom... Egyszerű szavak, ki tudná megmondani, hányszor hang­zottak el a gyűlés elnökének a szájából, de most mégis volt benne valami ünnepélyesség, valami bizakodó lelkesedés. — Elvtársak — mondta — meg kell indítani az életet is­mét a községben. Tervszerű munkát kell végezni, mert na­gyon sok a teendő, a romok­ból kell elővarázsolni a pezsgő, lüktető életet. Ránk, kommu­nistákra vár ez a feladat. Mindenekelőtt megtárgyalták hogy kinek mi lesz a feladata, tennivalója. Ideiglenes funkció kát. állapítottak meg. Úgy hatá roztak, hogy ideiglenesen a tit­kár távollétében Herceg Gábor elvtárs irányítja a munkát. Elhatározták, hogy elsőnek a Petőfi Ts?-ben kezdik meg a normális életet, mert ott van­nak meg erre leginkább a le­hetőségek. Nem dűlt össze az istállójuk, persze kár ott is van éppen elég és sok munkát igé­nyel, míg helyre áll az élet. Éppen ezért azt a megbízatást adták Zsidi József, Zsidi Mi­hály és Szűcs Lajos tsz-tag kommunistáknak, hogy teremt­sék meg a termelőszövetkezet­ben annak a lehetőségeit, Ajánlás a pártba A tagfelvételi kérelmen nincsenek különös dolgok: a szo­kásos személyi adatok, a kérelmező aláírása, az ajánlók és a vezetőség egy-két mondatos véleménye, ezenkívül a taggyű­lés határozata. Ám sokkal többet mond Hanák Péterről a min­dennapi élet, a leghitelesebb „ajánló”. A község legjobb kommunistáinak a tanácsára ezév elején ő is a szövetkezés mellé állt. A faluban akkor még nem volt tsz és hozzátehetjük, nagyon sokan hallani sem akartak róla. Hanák'volt az első a pártonkívüliek között, aki a szövetkezést kezdeményező kommunisták mellé állt. Tekintélyes gazda volt egyéni korában és így számítani lehetett arra, hogyha ő megy a szövetkezetbe, akkor követői is lesznek. Erre sokan le akarták beszélni elhatározásáról. — Csak nem ment el a jobbik eszed Péter szomszéd — mondogatták neki, de ő mindenkinek világos, egyértelmű választ adott: — Nem ment el, hanem éppen most jött meg — és ezzel türelmes magyarázásba kezdett, bizonygatta, mit jelent az, hogy „most jött meg a jobbik esze’’, bizonygatta, hogy miért jobb a szövetkezés a kisparcelláknál és ez így ment napról- napra. Nem egyszer még arról is elfeledkezett, hogy otthon a család ebéddel várja és már harmadszor melegítik a levest. Ennek nyomán a kétkedők közül is egyre többen kérik ma­gukat a tsz-be. Amikor megalakult az Uj Korszak Tsz, a tag­ság egyhangúlag megválasztotta elnöknek. — Olyan ember kell ide vezetőnek, aki érti a gazdálkodás módját, akinek tekintélye van, aki tud szervezni, irányítani. Tehát rátermett embert kell megválasztani, — határoztak egy­hangúlag és Hanák Pétert találták ilyen embernek. Uj gondok szakadtak a vállára, az egész kollektíva gondjai és noha a tsz többi tagjai is magukénak érzik a közöst, dol­goznak felvirágzásán, a legnagyobb gond mégis csak az elnök vállán van. Most fáradoznak a közös gazdaság kialakításán: a közös állattenyésztés megteremtésén, a tavaszi munkák meg­kezdésén — és mindez körültekintő szervező munkát igényel. Úgy határozták, hogy az állattenyészetükben elsősorban szarvasmarha és sertéstenyésztéssel foglalkoznak. Ennek pedig már most meg kell vetni az alapjait, mindenekelőtt a takar­mánybázis biztosítása nagy gond. Darálót üzemeltetnek és a vámot már a közös állatállomány takarmányozására fordítják. Míg nem kezdődnek meg a mezei munkálatok, a fogatokkal fuvaroznak, a pénz pedig már a közös kasszába kerül. Az elmúlt hetekben megtörtént az , első ' próbálkozás a közös munkában: közös famunkán voltak. Ha az első napon elnézték volna, hogy valaki kihúzza magát a közös munkából, vagy egyenlősdi alapon részesül a közösen termelt tüzelőből, nyilván nem lett volna jó hatással a későbbi közös munkára. Az elnök ügyelt rá, hogy minden munkaképes férfi pontosan megjelenjen a közös munkán, és ettől tették függővé a részer sedést is. Úgy határoztak, hogyha valaki igazolatlanul nem jelenik megt az nem is részesülhet a fából. A kitermelt fának csak egy részét osztották ki: a szálfát félrerakták azzal, hogy majd az építkezéseknél, használják fel. Az elnöknek fontos feladata, hogy a tagsággal karöltve őrködjék a közös vagyon felett, mert azt nem lehet meg­engedni, hogy valaki, akár egy kosár takarmánnyal is, meg­károsítsa a valamennyiőjük vagyonát. Hanák Péternek nagy gondja van erre, ellenőrzi, hogy megfelelően használják-e fel a kiadott takarmányt, nem csorbítja-e meg valaki a közösség vagyonát. Ez csak rövid, közel sem teljes leírása Hanák Péter mun­kájának, annak■ hogyan küzd az új gondolat további térhódí­tásáért, hogyan irányítja ,szervezi a tagságot a szövetkezet megerősítésére és ez mindmegannyi „ajánlás”, olyan ajánlás, amely nincs benne a kérdőívben, de azt bizonyítja, hogy fíanák Péternek a pártban van a helye és megérdemli, hogy tagjelöltség nélkül párttaggá felvegyék. hogy a tagság a faluban első­nek visszaköltözhessen, visz- szahozhassák az állatállományt és megindulhasson az élet. A községben több épület csak megsérült, de nem dűlt össze, így ahhoz, hogy lakha­tóvá váljon, csak javítási mun­kákra van szükség. Igen ám, de ehhez tervszerű összefogás kell, hogy kéz a kézben, egy­mást segítve dolgozzon minden ember. Eddig ez nem volt meg. Most Boda Ignác elvtár­sat azzal bízták meg, hogy szer vezze meg a megsérült épüle­tek kijavítását, vegye számba hol, mit kell tenni és a más községekből érkező társadalmi segítőket is megfelelő helyre irányítsa, hogy a leghaszno­sabban tudják kihasználni az újjáépítésnél az erőket. Boda Ignác elvtárs feladata a rom- eltakarítás megszervezése is. öttagú brigádokat szerveznek és ebbe bevonják anpak a lakó háznak a tulajdonosát, amely­nek a romjait takarítják. Az egyik legnagyobb problé­ma a községben az élelmiszer és ivóvízellátás. Azoknak a szá mára, akik a községbe visszamentek dolgozni, Tolná­ról hordják csónakokban az ivóvizet és az élelmiszert. A be szerzés, szállítás felelősségteL jes munka. A legkisebb fenn­akadás is nagy zavart okozhat az újjászülető falu életében. E feladat ellátásával Barna Tibor elvtársat, bízták meg, a földmű vesszövetkezet ügyvezetőjét. Eddig még nem lépett fel fér tőző betegség, de megelőzése körültekintő munkát igényel és felelősségteljes feladat. Bocs István elvtársat tették felelős­sé az egészségügyi problémák megoldásáért, ügy kapta a meg bízatást, hogy Szentes József orvossal karöltve irányítsa a fertőtlenítést és az egyéb egész ségügyi munkálatokat. Pilis 'Ferenc elvtárs a Tolna és Bogyiszló közti személy- forgalom lebonyolításáért fele­lős. Ez szintén fontos' megbíza­tás, mert egyelőre még nem vált lehetővé, hogy mindenkit beengedhessenek a községbe, arra viszont szükség van, hogy a férfiakat, akik tudnak segí­teni a romeltakarításban, újjá­építésben, beszállítsák. Pilisi elvtárs nem egyszer 10—12 órát is evez egyfolytában. Kornóczi József és Erdei Béni elvtársak is fontos meg­bízatást kaptak, éppúgy, mint a többi elvtársak, akiknek a nevét nem említettük. Még csak egy-két nap múlt el e rendkívüli taggyűlés óta, de a kommunisták munkájá­nak máris érződik a hatása: Megteremtik az élet meginduld sának az előfeltételeit a lakos­ság segítségével, lelkesítik, szervezik az embereket és nem kétséges, hogy a bogyiszlóiak bebizonyítják: ha az árvíz pusztított is, de a végső győ­zelem az élni akaró Emberé lesz. Egy elhanyagolt mozgalom A fiatalok pártolói az újnak, a szebbnek. Érzik és tud- ják, hogy a szocialista társadalmi rend építésében sokat vár tőlük a párt, a dolgozó nép, s igyekeznek megfe­lelni e várakozásnak. E tudat tanújelei azok a mozgalmak is, melyeket a' fiatalság indít, s melyek komoly sikereket, szép eredményeket hoznak az egész ország javára. Az ifjú­ság lelkesedése, alkotás vágy a láttán az a jóleső érzés támad az idősebb, harcedzett nemzedékben, hogy az utódok, a mű folytatói, nem fognak elmaradni elődeiktől. Annál fájdalmasabb látni, hogy az ifjúság által indított mozgalmak néha „elalszanak“, mert itt vagy ott valaki, aki sokat tehetne a mozgalom elterjesztése érdekében, szerve­zési hibát vét. A tények tanúsága szerint erre a sorsra jutott az a ver­seny is, amelyet a faddi Kossuth Tsz és a Kajmádi Állami Gazdaság fiataljai indítottak a termelőszövetkezetek, illetve az állami gazdaságok DISZ-szervezetei között a gazdagabb, bőségesebb kukoricatermésért. Az egész megye területén csupán 1200 hold négyzetesen vetett kukorica megművelését ajánlották fel eddig a fiatalok. Iía figyelembevesszük, hogy a faddi Győzelem Tsz fiatal­jai már több mint két hónappal ezelőtt megindították a ver­senyt — ez nem nagy eredmény. Kezdetben úgy látszott, hogy a verseny mihamar elterjed és lelkes visszhangra ta­lál, ugyanis röviddel a versenyfelhívás után csatlakozott két faddi tsz: a Kossuth és a Búzakalász fiatalsága. A verseny azonban nem terjedt el a megyében, csupán a szekszárdi járásban. Az 1200 holdból 700-at a szekszárdi járás fiataljai ajánlottak fel, a többi járásban együttvéve 500 hold az eredmény. Miért ért el viszonylag szép eredményt a szekszárdi já­rás, és miért nem a többi? A magyarázat egyszerű: azért, mert Rell János elvtárs, a szekszárdi járási bizottság titkára és munkatársai a tagkönyvkiosztó gyűlések idején állandóan foglalkoztak a verseny szervezésével. A termelőszövetkeze­tekben felhívták a fiatalok figyelmét a versenyre és meg­beszélték velük, a tsz DISZ-szervezete mit tud tenni a jobb kukoricatermelés érdekében. így született a szekszárdi já­rásban a 700 holdas eredmény. A többi járásban azonban a DISZ-bizottságok nem foglalkoztak megfelelően a verseny terjesztésével, aminek következtében a faddi és kajmádi fiatalok példája nem tudta megyeszerte mozgósítani a tsz-ek és állami gazdaságok DISZ fiataljait. Elérkezett a .tavaszi munkák ideje. Most már nem lehet várni az ifjúsági munkacsapatok megalakításával. A járási BISZ-bizottságok csak tevékeny, gyors ütemű munkával tud­ják pótolni a mulasztást, csak úgy tudnak hozzájárulni e nemzetgazdasági szempontból jelentős ifjúsági mozgalom sikeréhez, ami egyébként számukra nem önként vállat társa­dalmi munka, hanem hivatásukból eredő kötelesség. Felhasználják' a XX. kongresszus tapasztalatait a szekszárdi járási pártértekezleten A szekszárdi járásban is készülnek a pártértekezletre, amelyen a JB beszámol az el­múlt két év munká járóig á küldöttek pedig elmondják köz­ségük, termelőszövetkezetük eredményeit, megvitatják a pártbizottság tevékenységét és javaslatokat tesznek a párt­munka további javítására. — Hogy mennyire lesz eredmé­nyes a tanácskozás, az elsősor­ban az előkészítéstől függ. A járási pártvégrehajtóbizott ság igyekszik körültekintően f előkészíteni a tanácskozást. A ^beszámoló már elkészült és az I kollektív munka eredményé. ^ Az előkészítésnél nagy. gon- idot fordítanak arra, hogy a tanácskozáson felhasználják az II SZKP XX. kongresszusának tapasztalatait és annak a szel­lemében igyekeznek meghatá­rozni a tennivalókat. Erre már a .beszámoló elkészítésénél is ügyeltek. Nem arra törekedtek, hogy minden kérdést elvileg magyarázzanak, amelyet a kon­gresszus új módon vetett fel, mert hiszen erre nem lehet le­hetőség egy beszámoló kereté­ben, hanem megvizsgálják, ho­gyan, milyen formában mu­tatkoznak meg azok a hibák a járás pártmunkájában, ame­lyekre a kongresszus, főleg a KB beszámolója rámutatott. A kongresszusi beszámoló például igen élesen vetette fel a kollektív irányítás kérdését és rámutatott arra, hogy mi­lyen hiányosságok származhat­nak a kollektív munka hiányá­ból. A szekszárdi járás terüle­tén különösen az alapszerveze­teknél volt hiba ezen a téren ég ezzel foglalkozik a pártérte­kezletre készült beszámoló is. Megállapítja többek" között, hogy ezt sok esetben a járási pártbizottság is elősegítette, ■— mert ha elmentek egy köz­ségbe, ott rendszerint csak a titkárral foglalkoztak. Ennek pedig az lett a következménye, hogy mivel minden feladattal a titkárt bízták meg, a vezető­ség többi tagjai nem is dolgoz­tak, szerepük nem egy esetben csak a vezetőségi ülésekre kor­látozódott. Természetesen ez nem elég, ha csak a beszámoló foglalkozik a kongresszus tapasztalataival, szükséges, hogy majd a hozzá­szólók is annak a szellemében mutassanak 'rá a hibákra és azok kijavításának módjára. — Ezt pedig elérni nem lehet „elő­készített” hozzászólásokkal és az ilyen módszer nem is lenne helyes. Helyette azt a helyes módszert alakítják ki, hogy foglalkoznak a küldöttekkel, a - titkárok és osztályvezetők sze­mélyesen beszélgetnek velük, nevelik őket, tanácsokat adnak milyen módon lehet és kell megoldani a feladatokat. Javasolják a küldötteknek, tartsanak kisgyűléseket azon a területen, ahol dolgoznak és ott ismertessék a pártértekezlet je­lentőségét, beszélgessenek el a pártonkívüliekkel is munkájuk­ról, kérjenek tőlük javaslatot és így igyekezzenek képviselői lenni a pártértekezleten annak a területnek, amelyiken őket küldöttnek választották. Egy pártmunkás életétől — A MÜLTKORÄBAN na- fgyon kipellengéreztek bennün- >ket a portánk sáros ú'tjai miatt I— ezzel kezdődött beszélgeté­sünk Kék Jánosné elvtársnő- [vel, az aparhanti Március 9 ; Tsz pártszervezetének titkárá­éval. — A tagság még zúgoló­dott is egy kicsit érté — teszi | hozzá Kék elvtársnő moso­► lyogva. A zúgolódás ellenére azon- f ban amint látjuk, lett foganat­ba az akaratlan célzásnak, mert [most száraz lábbal érünk az 1 irodához. Azóta kőtörmelékkel ^javították meg az utat. Mielőtt azonban tovább foly­atatnánk beszélgetésünket, sür- fgősen elhívják Kék elvtársnőt. ► Később tudódik ki, hogy a gép- r állomástól voltak kint. Nem sok ’idő mulva már jön is vissza az ! elvtársnő, de most meg újabb jbaj akadt: a sertések marakod­jak össze s az egyik malacot | alaposan megsebezték. Nosza, ► mindjárt együtt van néhány [ember, a könyvelő is csatlako­zik hozzájuk, előkerül az or- ■ vosságos táska s indulnak rend­behozni a dolgot. Lám, ennyiből is jó volt, hogy Kék elvtársnő akaratlanul is körülnézett kint. — HA SZÁZ SZEME lenne az embernek, az is kevés vol­na — mondja mosolyogva. — ö már nem ment a segélycsapat­tal, elintézik nélküle is. Termé­szetesen nem azért nem ment, mert fél a munkától. Nem, nem fél, ezt már jó néhányszor be­bizonyította. Kellett is ez, mert először „pesti naccságának” gondolták a kívülállók. Kék elvtársnő ugyanis egyike azoknak a párt­munkásoknak, akik a Központi Vezetőség felhívására jelent­keztek falusi pártmunkára. — Megmutatta a jégkitermelésnél, a borjúistállóban és a többi munkahelyeken, hogy szeret és tud is dolgozni. így került kö­zelebb szinte napról-napra a tsz-tagokhoz, de a falu népéhez is. Amint meséli, néhányszor elment szabás-varrás tanfo­lyamra, s mikor egyszer más elfoglaltság miatt nem tudott elmenni, már megszólították, hogy miért nem megy közéjük. EDDIGI tapasztalatairól, a a pártépítés helyzetéről is ki­merítően beszél. — Különösen , arra kell törekednem, — mond­ja, — hogy az eddigieknél, még jobban értékelni tudják a tsz- tagok is a párttagság megtisz­telő fogalmát. — Egy esetet mond el erre, hogy amikor ko­csiban együtt ment B, elvtárs­sal, megkérdezte tőle, mi a vé­leménye a párttagságról. —■ Minek az, — felelte — meg nem is foglalkoztam még vele, de sokat kell fizetni... — Elég volt megmagyaráz­nom, — mondja Kék elvtársnő —, hogy milyen megtiszteltetés párttagnak lenni, s hogy né­pünk legjobbjai közt elsősor­ban ott találjuk a'kommunistá­kat. Éreztem azonban, hogy ez nem elég, e rövid idő és ma­gyarázat kevés. Az olvasásra, a könyvekre tereltem a szót. — Örömmel hallottam, hogy B. elvtárs szeret olvasni.. — Sok könyve’ van, s ajánlottam, sőt, adtam is neki könyveket. — természetesen azzal a szándék­kal, hogy megismerje a kom­munistákat és tetteiket, — mint például a 16 év a fegyház- ban, vagy a Rákosi-per. Másik problémaként a kom­munisták személyszerinti fele­lősségének továbbfejlesztéséről beszél. — Az megvan a kom­munistáinkban, hogyha valami rendellenességet látnak, azon­nal szólnak a vezetőségnek. — Csak még azt kell elérnünk, hogy ott a helyszínen mindjárt szóljanak a hibák elkövetőinek is. — Ebben az esetben tudnak ugyanis igazán jó mun­kát végezni, ha ott a helyszínen felvilágosító munkájukkal meg­győzik a hibák elkövetőit, hogy javítsanak munkájukon, hisz ez nemcsak a közös gazdaság, hanem a saját egyéni érde­kük is. VAN TEHÁT GOND Kék elvtársnő és a kommunisták vállán, de beszélgetésünk és eddigi eredményeik, a tsz kpm- munistáinak akarata, azt mu­tatják, hogy e nehézségeket le- küzdik, hisz közös erővel har­colnak érte. (i—e.)

Next

/
Thumbnails
Contents