Tolnai Napló, 1956. március (13. évfolyam, 52-78. szám)

1956-03-21 / 69. szám

2 TOLNAI NA VL 0 1956 MÁRCIUS 31. A* angol nagykövet beszéde a moszkvai televízióban Moszkva (TASZSZ). Sir William Hay ter, Nagy-Britan- nia moszkvai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete március 19-én este beszédet mondott a moszkvai televízió­ban. A nagykövet beszédében többek között ezeket mondotta: — Bulganyin úr és Hruscsov úr küszöbönálló látogatását — nagy érdeklődéssel várják ha­zámban. Látogatásuk program­ját úgy állították össze, hogy maradjon idő komoly megbe­szélésekre a szovjet vezetők és őfelsége kormánya között. Nincs hiány megvitatásra váró témákban. Helytelen vol­na szemet húnyni afölött, hogy a két kormány nézetei sok kér­désben eltérők. De a komoly megvitatás elősegíthetné e kér­dések megoldását. Ez annál is megnyugtatóbb, mert sok ilyen kérdésben inkább a módszerek, mintsem a célok tekintetében térnek el egymástól vélemé­nyeink. Például mindkét kor­mánynak meggyőződése, hogy a leszerelés szükséges. Vélemé­nyünk csak a szóbanforgó pro­bléma megoldására vezető utak ról tér el. Mindkét kormány a nemzetközi feszültség enyhíté­sére törekszik. De különbözik nézetünk arról, hogy mit kell tennünk és mitől kell tartóz­kodnunk ebben a tekintetben. A béke biztosítása megfelel az egész emberiség legbensőbb vágyainak. Ebben nincs közöt­tünk semilyen eltérés. Ha a küszöböálló utazás hoz­zájárul a célok eléréséhez, úgy máris nem lesz hiábavaló, de él bennünk a remény, hogy e megbeszéléseken kívül a szov­jet vezetőknek elég idejük ma­rad, hogy bizonyos fokig meg­ismerkedjenek országunkkal. Azt is reméljük és tudjuk, hogy nem ők lesznek az egyet­len szovjet vendégek orszá­gunkban — mondotta, majd a különböző küldöttségek láto­gatásairól szólva, megemlítette a következőket: Szeretnénk ha az angolok éppen olyan szabadon és éppen olyan gyakran utazhatnának a Szovjetunióba, mint Franciaor­szágba és Olaszországba és sze­retnénk Angliában ugyanannyi szovjet állampolgárt üdvözöl­ni, mint ahány amerikait és indiait most üdvözlünk. Ilymó- don jobban megismernénk és megértenénk egymást. A továbbiakban kiemelte a kulturális csere jelentőségét; megemlítette, hogy az idén ősz­szel balettegyüttesek tesznek kölcsönös látogatást. A Nagy Színház balettegyüttese a Lon­doni Királyi Operaházban míg a Sandlers Wells csoportja a Királyi Opera balettegyüttese Moszkvában mutatja be leg­jobb műsorszámait. A két ország irodalmáról szólva így végezte beszédét: — Országomban sok tehet­séges modern író van, akit a Szovjetunióban egyáltalán nem ismernek, Épúgy, mint ahogy sok olyan szovjet szerző van, akit nálunk nem értékel­nek kellőképpen. Szeretném a kölcsönös kap­csolatok kibővítését és remé­lem, hogy Bulganyin úr és Hruscsov úr angliai látogatása új és jobb korszak kezdetét te­remti meg a két ország viszo­ny ában. Budapestre érkezett Ladislav Stal! a Csehszlovák Köztársaság kulturiigyi minisztere Ladislav Stoll, a Csehszlovák Köztársaság kultúrügyi mi­nisztere és felesége — Darvas József népművelési miniszter meghívására — kedden Buda­pestre érkezett a magyar kul­turális élet tanulmányozására. A vendégeket a Keleti pályaud­varon Darvas József népmű­velési miniszter, Darabos Iván népművelési miniszterhelyettes és Kerek Gábor, a Kultúrkap- csolatok Intézetének főtitkára fogadta. Anglikán egyházi küldöttség utazik a Szovjetunióba London (TASZSZ). A kül­földi kapcsolatokat ápoló Ang­likán Egyházi Tanács bejelen­tette, hogy a canterbury érsek elfogadta a moszkvai patriárcha meghívását és az anglikán, va­lamint az orosz pravoszláv egy­ház képviselői közötti vallástudományi beszélgetések céljából küldöttséget indít a Szovjetunióba. Az anglikán egyház küldöttsége a yorki ér­sek vezetésével július 14-én érkezik Moszkvába. Katonai dísszemlén köszöntötte Mohács dolgozó népe az árvízvédelem hőseit Üzenetváltás K. I. Vorosilov és Bajar köztársasági elnök között Moszkva (TASZSZ). K. J. Vorosilov, a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa Elnökségének el­nöke és Dzselal Bajar, a Török Köztársaság elnöke között üze­netváltás történt. K. J. Vorosilov a Törökor­szág és a Szovjetunió közötti kapcsolatok fejlesztésében fon­tos Szerepet betöltő 1921 már­cius 16-i szovjet—török szer­ződés aláírásának 35. évfordu­lója alkalmából őszinte jókí­vánságait és szívélyes üdvözle­tét küldte Bajarnak, a török köztársasági elnöknek boldog­ságot és jó egészséget, a török népnek pedig felvirágzást kí­vánt. Dzselal Bajar, a Török Köz­társaság elnöke köszönetét fe­jezte ki K. J. Vorosilovnak az üzenetért, s a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa Elnöksége elnö­kének jó egészséget,- a Szovjet­unió népének pedig felvirág­zást kívánt. Az Izvesztyija londoni tudósítójának cikke a leszerelésről Moszkva (TASZSZ). Az Iz­vesztyija március 20-án közölte Matvejevnek, londoni tudósító­jának cikkét az ENSZ leszere­lési albizottságának ülésszaká­ról. — Az a helyzet, amelyben az albizottság most összeül — írja Matvejev — előnyösen külön­bözik munkájának régebbi kö­rülményeitől. A nemzetközi fe­szültség enyhülése feltétlenül megfelelő hatást gyakorol a nyu gáti hatalmak kormányainak álláspontjára. Egyre nehezeb­ben tudnak „békeszeretetről” szóló általános nyilatkozatok­kal operálni, anélkül, hogy eze­ket tettekkel erősítenék meg. A közvélemény a nyugati hatal­maktól leszerelési javaslatokat és tetteket vár, válaszul a Szovjetunió komoly kezdemé­nyezésére. — Sok angol szemleíró most rendszeresen figyelmezteti a nyugat vezetőit, hogy nem sza­bad lebecsülni azt a hatalmas hatást, amelyet a Szovjetunió békés kezdeményezései az em­berekre gyakorolnak és felhív­ja őket, tegyenek ugyanebben az irányban válaszlépéseket. — Az, ami Angliában történik, kétségtelenül tükrözi azokat a folyamatokat, amelyek a többi nyugati országban is végbe­mennek. — A nyugati hatalmak lesze­relési álláspontja hatással van­nak India és néhány más olyan ázsiai ország kormányának erőfeszítései is, amelyek hala­dást követelnek a leszerelés ügyében. Az ENSZ leszerelési albizottsága ülésszakának meg­nyitását megelőzően fontos esemény volt a francia kormány kezdeményezése a nyugati ha­talmak előző leszerelési javas­latainak konstruktiv felülvizs­gálása érdekében. — A népek nem szavakat, hanem tetteket követelnek — fejezi be Matvejev — teljes joggal várhatják, hogy az ENSZ leszerelési albizottságá­nak ülésein valamennyi részt­vevő olyan álláspontot foglal­jon el, amely megkönnyíti a szükséges leszerelési megálla­podások elérését, mert a lesze­relés problémájától függ a béke és a nemzetközi biztonság biz­tosítása. Fiwrszágban végétért az általános sztrájk A londoni rádió jelentése, szerint végétért a finn dolgozók 19 napos béremelési sztrájkja. Az alkalmazottak és munkáltatók közötti megegye­zés részletei egyelőre még nem ismeretesek. A finnországi üze­mekben és vállalatoknál ked­den újból megindult a munka. A Tanácskőstársaság megalakulásának $7. évfordulója alkalmából régi munkásmozgalmi harcosokat tüntettek ki Kedden délelőtt a mohácsi vá rosi tanácsház előtti téren meg tartott katonai dísszemlén bú­csúztak el a mohácsi dolgozók néphadseregünk katonáitól, akik fáradhatatlan munkájuk­kal, hősi helytállásukkal meg- védték a várost a pusz­tító elemtől. A százakra me­nő tömegben ott voltak a meg­mentett mohácsszigetiek, akik Mohácson kaptak ideiglenes szállást. Eljöttek, hogy megkö­szönjék életüket és megmentett javaikat. A téren katonás rendben so­rakoztak fel a Néphadsereg jár művei, rohamcsónakokat, pon­tonokat szállító hatalmas te­herautói. 10 órakor a Rákóczi induló hangjainál Lázár Tiva­dar ezredes megszemlélte a csapatokat, amelyek között ott volt a Néphadsereg jóformán valamennyi fegyverneme. Ezután a parancsnok elisme rését nyilvánította: Néphadseregünk katonái — modotta Lázár ezredes — né­pünk fiai tanúbizonyságot tet­tek hűségükről dolgozó né­pünkhöz, pártunkhoz és kor­mányunkhoz. Megmutatták azt az erőt, amellyel a mi né­pünk hadserege rendelkezik. E harcokban hősök születtek és a parancsok teljesítése köz­ben tovább mélyült dolgozó népünkben a hadsereg és a A Magyar Tanácsköztársaság megalakulásának 37. évfordu­lója alkalmából a forradalmi munkásmozgalom áldozatkész munkásainak, bátor harcosai­nak kitüntetéseket adományo­zott a Népköztársaság Elnöki Tanácsa. A kitüntetéseket kedden dél­után Dobi István, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának elnö­ke az Országház kupolacsarno­kában nyújtotta át. A Munka Érdemrend kitün­tetés; 14 személynek adomá­nyozta az Elnöki Tanács, raj­tuk kívül 53-an a Szocialista Munkáért Érdemérem, 42-en a Munka Érdemérem kitünte­tést kapták. A kitüntettek nevében Haj­dók Béla a 201-es pálhalmi me­zőgazdasági vállalat igazgatója mondott köszönetét. A DISZ Központi Vezetőségének és a SZŐ VOSZ Igazgatóságának határozata szervezeteik együttműködésének megjavításáról nép együvé tartozásának esz­méje. — Önök munkájukkal törölték le sok anya, apa és gyermek arcáról a könnyeket. Ebben a munkájukban még jobban megszilárdították a fegyveres testületek’, a rend­őrök, a határőrök, az államvé­delmi őrök, a dunai hajósok és a Néphadsereg, valamint a fegyvernemek közötti együtt­működést és barátságot. A fegyvernemek egy nemes cél érdekében összekovácsolódva minden erejüket és tudásukat erre összpontosították. Ezzel az együttműködéssel megmen­tettek 3645 polgári lakost a pusztulástól, 1334 katonát mentettek ki az árvízokozta bekerítésből. Népgazdaságunk­nak 4565 állatot, 260 gépkocsit és nagymennyiségű gabonát mentettek meg. Mindezek ér­téke többmillió forintot tesz ki — mondotta. König János, a mohácsi já­rás pártbizottság első titkára a Szocialista Munka Hőse a város és Mohács-sziget dolgo­zóinak nevében mondott köszö netet a feladatukat befejező katonáknak. A megmentett mohácsszige­tiek köszönetét Imre József, a mohácsszigeti Vörös Eény Tsz elnöke tolmácsolta. A szép ünnepséget a kato­nák díszmenete fejezte be. A Magyar Vörös Hadsereg nemzetközi ezredében harcolt orosz kommunisták távirata az MDP Központi Vezetőségéhez A DISZ Központi Vezetősége és a Szövetkezetek Orszá­gos Szövetségének Igazgató­sága közös határozatot hozott a DISZ szervezetek és a földmű­vesszövetkezetek együttműködé sének megjavítására. A határo­zat felhívja a földművesszövet­kezeti vezetőségek és közgyűlé­sek figyelmét, hogy a fiatalokat minél nagyobb számban válasz szák be a földművesszövetke­zeti vezetőségbe, s tegyék Irha tővé, hogy a DISZ kiküldöttje ál landó meghívottként részt ve­gyen az igazgatósági üléseken s a földművesszövetkezeti .kultu­rális csoportok vegyenek részt a DISZ által kezdeményezett megmozdulásokon. A MESZÖV- vök a megyei DISZ bizottságok, kai együtt szervezzenek mező gazdasági szaktanfolyamokat, ta nácskozásokat az ifjúság részé­re, ugyanakkor segítsék elő, hogy a mezőgazdasági munka­mozgalmak az ifjúság körében Is minél jobban kibontakozza­nak. Segítsék a DISZ szervezete két sportoláshoz és a kultűrál's tevékenységhez felszerelési tár­gyak beszerzésében, s járulja­nak hozzá a kulturális csoportok bemutatóinak és ifjúsági talál­kozóknak a megrendezéséhez. Nagy segítséget nyújthatnak ahhoz, hogy a fiatalok művelő­dési otthont kapjanak, s bérén dezhes ók. A határozat a DISZ szerveze­tekhez szólva kiemeli, hogy hív­ják meg a földművesszövetke­zeti vezetőket a vezetőségi ülés re és taggyűlésekre s ezeken ér. tékeljék a földművesszövetkeze­tekben dolgozó fiatalok munká­ját is. A DISZ-tagok járjanak élen a dolgozó parasztság áru­ellátásában és az értékesítés­ben, mutassanak példát a közös vagyon védelmében és legyenek a szocialista munkaverseny él­harcosai. Végezzenek felvilágo­sítósító munkát a fiatalok köré­ben, hogy a 16. életévüket be­töltötték közül minél többen kér jék felvételüket a földművesszö vetkezeti tagok soraiba. A nagy Lenin által lelkese­déssel és örömmel üdvözölt magyar proletárdiktatúra 1919 március 21-én történt ki­kiáltásának évfordulója alkal­mából mi, az első világháború­ban fogságba került orosz kommunisták, akik a Magyar Vörös Hadsereg nemzetközi ezredében harcoltunk, testvéri üdvözletünket küldjük a Ma­gyar Dolgozók Pártjának, a szó cializmust építő magyar nép­nek. Mi Magyarországon harcol­tunk a magyar nép szabadsá­gáért, mint ahogy a magyar hadifogoly internacionalisták a kiváló magyar kommunista, Kun Béla elvtárs vezetésével Oroszországban küzdöttek a polgárháború frontjain a Szov­jetunió népeinek szabadságáért. Mi, régi orosz kommunista párttagok minden év március 21-én, mint életünk legszebb korszakára emlékezünk a di­csőséges magyar proletárforra­dalomra, amely a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom után elsőként tűzte ki Európá­ban Lenin zászlaját. Emlékezünk a magyar prole tárfcrradalom számunkra fe­lejthetetlen vezetőjére, Kun Béla elvtársra, elmékezünk Szamuely Tiborra, Korvin Ot­tóra, Rákosi Mátyásra, Mo­solygó Antalra, Hajdú Pálra és sok más elvtársra, a forra­dalmár magyar vörös katonák­ra, akikkel vállvetve harcol­tunk együtt 1919-ben a magyar nép boldogságáért. A magyar nép joggal büszke a maga proletárforradalmára, mint ahogy mi is életünk vé­géig büszkén emlékezünk arra, hogy az orosz hadifogoly inter­nacionalisták százaival küzdöt­tünk 1919-ben a magyar nép szabadságáért. Egyszerű e... ii. megmentett falu Kedden, március tizenharma­dikán éjjel jártunk a gerjeni gáton. A hőmérő mínusz tizen­egy fokot mutatott. A hóvihar és a házmagas jégtáblák ostro­molták a gátat. A fáklyák kí­sértetiesen lobogtak, fényük fürdött, cikkázott a vízben. A falu kihalt és néma. Valahol a távolban egy magános kutya vonított. Az utcákon csak az ügyeletes rendőrjárőr virrasz- tott. A kétezer lakosú község sötét homályba veszett. Az áradó Duna már a töltés ko­ronáját mosta. Erre az éjsza­kára várták itt a legmagasabb vizet. A hideg szél könnyesre csípte a katonák szemét... — fezerötszá.z ember őrködött itt. Dömperek hordták a földet... homokzsákot és a töltés aljá­ról végső erőfeszítéssel vitték vállukon a hetven-nyolcvan ki­lós földzsákokat a katonák. — Hordták a veszélyes helyekre, mert a vizet, a fákat döntő jég­táblákat már csak a zsákokból emelt nyúlgátak tartották. Szótlanul, összeszorított fo­gakkal dolgoztak itt a kecske­méti helyőrség alakulatai.* — Megvédj ük Gerjent — ezt fogadták négy nappal ezelőtt és negyedik napja éjjel-nappal dolgoztak. A parancsnokok és katonák egyformán elvesztették hangjukat. Néma jelekből is, egy mozdulatból is értették már — mi a teendő. Nincs szükség hangos szóra . Min­dennél erősebben zúgott a jeges ár. Egyetlen kiáltást hallottunk ezen az éjszakán. Rekedt, csen­det hasító kiáltást. A déli töltés szakaszon csúszkáltunk a sáros agyagon, amikor száz méterre előttünk valaki kiáltott: — Elvtársak .. , fiúk, nyomja a töltést... gyorsan ... Ki gon­dolt itt veszélyre? Rohantunk mi is végig a homokzsáktorlasz mellett. Egy ember, egy fiatal katona újonc viaskodott ott egymaga a félelmes Dunával. Háttal, sa­ját testével nyomta vissza a megmozduló töltést. Görcsös erőfeszítéssel egymaga tartotta a víznyomástól meglazult ho­mokzsák torlaszt... És ez a sármaszatos fiatal­ember, aki őrszolgálatot tartott ezen a szakaszon, amikor észre, vette, hogy a háromsorosán ra­kott nyúlgát a lába előtt meg­mozdul, nem riadt meg, nem rohant rémülten kiabálva ... nem csinált pánikot, — hogy jön a Duna. Egyszerűen szembe szállt a vízzel, mint eleven cö­löp tartotta a gátat, míg tárnái segítségére nem rohantak. Ha akkor, ott az a kis kato­na megrémül a Dunától, ma Gerjenben is összedőlt házak, sivár pusztulás jelezné az ára­dat útját. Csak egyet sajnálunk ... A nevét nem tudjuk. A „gát­mentő” — így neveztük el... Akik ott voltak azon az éj­szakán a gerjeni gáton, mind­annyian így tettek volna. Az ember volt ő, a nagyszerű hős,

Next

/
Thumbnails
Contents