Tolnai Napló, 1956. március (13. évfolyam, 52-78. szám)
1956-03-21 / 69. szám
135« MÁRCIUS 21. TOLNAI NAPLÓ 1 PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS A diósberényi Vörös Lobogó Tsz kommunistáinak felelőssége Régi harcosa már pártunknak Szalmási János elvtárs, a diósberényi Vörös Lobogó Tsz tagja. Zsebéből egy megfakult, az időtől már részekre .szakadozott írást vesz elő, egybeilleszt- ti és kisimítja. Ez az írás a 20-as években kelt, amikor az internáló táborból kiszabadult. Internálták, mert 19-ben vörös katona volt. 1945-ben lépett a Magyar Kommunista Pártba, s mindig kész volt harcolni a párt politikájának sikeréért. — Én voltam a Március 9 ■*' Tsz bölcsőjének ácsolója — mondja. így volt. Szalmási elvtárs most is példát mutat a munkában a Vörös Lobogó Tsz ben, mely a télen a Március 9 és a Vörös Csillag Tsz-ek egyesülése útján alakult. Szalmási elvtársnak van egy 20 éves lánya. Hol dolgozik? — merül fel a kérdés. Az ember azt a feleletet várná, hogy — — a termelőszövetkezetben. De nem így van. Szalmási elvtárs lánya hol ide, hol oda jár „pénzt keresni“. Hadd időzzünk e jelenségnél i egy kicsit, mert a termelőszövetkezetben — mint a tagok és a vezetők egybehangzóan meg állapítják — legégetőbb prob- K léma a munkaerőhiány. A fejlődésnek, a nagyobb sikerek elérésének mindenki szerint ez a legfőbb akadálya. Ezt tudja Szalmási elvíárs is, sőt maga is azt erősítgeti, hogy a családtagok bevonásának a hiánya az oka a tsz nem kielégítő fejlődésének, s ugyanakkor mégis úgy látja, jobb ha a lánya nem a tsz-ben dolgozik. Meghátrált volna Szalmási János, a párt régi harcosa, éppen most, amikor a dolgozó emberek új, szép világának fel építéséről van szó? Igen ... Szalmási elvtárs xneghátrált, és sajnos nem ^ egyedül, hanem többed magával, a tsz több kommunista és pártonkívüli tagjával ■együtt.. Mi a tsz kommunistáinak a véleménye e kérdésben? Mit tett a pártszervezet a kérdés megoldása, a termelőszövetkezet eredményesebb gazdálkodása érdekében? Hajnal Gábor elvtárs, a tsa pártszervezetének titkára erre azt feleli, hogy „mindent megtett.“ Azt azonban beismeri, hogy valami nincs rend jen. Kiss András elvtárs pedig, akit mindenki becsületes, jó kommunistának mond, azt állítja, hogy a pártszervezet mun kájában fogyatékosságok vannak. Tóth Ferenc elvtárs, a tsz kommunista elnöke, egyben a községi pártvezetőség tagja egyenesen kijelenti, hogy a pártszervezet az események után kullog, s nem tud a tsz lendítő kerekévé válni. KINEK VAN IGAZA. Bizonyos, hogy a párttaggyűléseken mindig szó esik — és nem is kevés — a tsz ügyéről, a sikeresebb gazdálkodás elősegítéséről. De vajon beszéltek-e arról, hogy a munkaerőhiányt éppen a családtagok bevonásával kell megoldani? És arról, hogy ebben a kommunistáknak kéll példát mutatniok? A tsz-ben folyik a tag- és tagjelölt felvételi munka. A pártszervezetbe vettek és vesz ■nek fel fiatal családtagokat is, akiknek ifjú ereje, lendülete sok hasznot hozhatna a tsz- nek, — ha ott dolgoznának. Igyekszik-e a tsz pártszervezete a fiatal tagjelölteket és párt tagokat úgy nevelni, hogy azok belássák: „Itt a helyük, itt kell dolgozniuk?“ összekapcsolták-e a tag- és tagjelöltfelvételt a tsz égető problémájának meglodásával? EGY PÉLDA Márciusban a pártszervezet három tagjelöltet vett fel soraiba, kettő közülük fiatal, s egyikük, Szalai Julianna, családtag. Édesapja, Szalai István kommunista, a tsz elnökének helyettese. Édesanyja a pártszervezet vezetőségi tagja. Kommunista a nvére is. Ö maga már volt tsz-tag. Most nem az, és nem is dolgozik a tsz-ben, elgondolása szerint ő is mint mások, különböző helyek re jár majd dolgozni, attól függően, mikor, hol kínálkozik „jobb“ kereseti lehetőség. Arra nem is gondol, hogy a tér melőszövetkezetben is szükség lenne dolgos kézre és itt is megtalálhatná számítását éppúgy, mint másutt. És ezt nem is mondta neki senki, egyetlen kommunista sem. A családban is mindenki úgy látja jónak a dolgot, pedig édesanyja is a munkaerőhiányban látja a leg főbb nehézséget. Kiss András elvtárs is látja a hibákat, s az a véleménye, hogy a tsz-ben is lehet annyit keresni mint máshol, azonban ő is csak beszél, de nem cselekszik, mert fia nem a termelőszövetkezetben dolgozik. Sajnos, a munkaerőhiányt látva és arra hivatkozva, a kommunisták sem igyekeznek bevonni a családtagokat a közös munkába. Tóth elvtárs a tsz elnöke pedig helytelenül úgy véli, hogy a családtagok bevonására, csak „korlátolt“ mértékben van szükség. Többen azt mondják, például Szalai Istvánná, Kiss András — és általában így gondol koznak a tsz-ben —, hogy kell a pénz a házhoz, és ezért jó, ha a családtag máshol dolgozik. LÁSSUK CSAK E PROBLÉMÁT! Minden tsz tag tudja, hogy tavaly az egyik fuzionáló tsz, a Március 9, dohányt is termelt. Elég szép volt a dohány és háromszorannyi pénzt is hozhatott volna, ha mindet leszedik. Csak egy részét tudták leszedni és miért? Azért, mert a tsz-ben kevés volt az ember. Lám, ha a családtagok kellő számban dolgoznak, leszedik teljesen a dohányt — jóval több pénz lesz belőle. Az idén is termelnek dohányt, négyszerannyit is, mint tavaly a Március 9 Tsz. A dohányszedés ideje most is egybe fog esni a sürgős dologidővel és ki biztosítja azt, hogy a dohányt most teljesen leszedik, ha a családtagok máshol dolgoznak? Ha tovább is így megy a termelőszövetkezet nem tud kellő képpen fejlődni. Ezt a párttagok eddig is tudták, s mégsem igyekeztek segíteni. Jól tudja ezt Szalmási János elvtárs is, mégis belenyugszik a meglévő állapotokba. Pedig az ilyen kommunistától, aki büszke harcos múltjára, többet vár a párt, a dolgozó nép. Példamutatást, áldozatvállalást. Helyes, hogy a tsz-ben törekszenek a pártszervezet számszerű erősítésére. A MINŐSÉGGEL KEVESET TÖRŐDTEK. Nem nevelték a tagjelölteket, sőt a régi párttagokat sem kommunista felelősségtudatra Nem nevelték őket példamutatásra, arra, hogy élenjárjanak a családtagok bevonásában, mint a tsz legnagyobb problémájának megoldásában. Pedig csak ezúton születnek szebb eredmények, ami érdeke Szalmási János elvtársnak és a tsz minden kommunista és pártonkívüli tagjának. Bodó István az «Babér, aki minél keményebb volt a vész, annál keményebben küzdött ellene. Jó lenne újra találkozni vele, mind a kétezer bős fiúval, aki a közösség, a nép védelmében olyan bátran, olyan hősiesen küzdött és győzött a gáton. Ezek a katonák pénteken már diadalkapuval várták a hazatérő gerjenieket... Sosem felejti ki látta, amint a visszaköltöző falu hálás lakói sírva ■csókolgatták, simogatták drága katonáikat. Itt láttuk igazán, mennyire egy, mennyire egybeforrt a dolgozó ember és az emberi alkotást minden veszély ellen megvédő hadsereg... III. Vadak as árban Viztemető a Duna. Hová tűntek a csalitos erdőfoltok... a sással, szittyóval benőtt tópartok, a- gyönyörű erdei tisztások, hová lett Gemenc millió apró és nagy állat lakója. Eltemette a Duna, letarolta a zengő jéghalál. ötven kilométer hosszan ás hat-nyolc kilométer szélességben alattomosan körbezárta a Duna és amikor már nem volt menekvés, három méter magas vízár zúdult a gemenci rezervátumra. Jégbefagyott a sudár nyár koronája. A sodródó jégtáblákon tappancsával a jéghez fagy va riadt halálos vinnyogással tehetetlenül küszködik mókus és borz, róka és vadnyúl... Vízbe veszett a menekülő szarvasi megfagyott őz ... És a nagy veszedelemben az ember sem segíthet. Keselyűs alatt kétezer vasutas, kétezer pályamunkás dolgozott verejtékezve, hogy megvédje a töltést, védje a Sárközt ... Nem látni ennek a hirtelen támadt tengernek a végét, az egész csodálatos vadvíz országot beborította szeny- nyesen, haragvón a Duna. A gát szélén egy halászcsónak fagyott a vízbe. Zömök, nyírott- bajszú, bekecses férfi töri a jeget. Hiába, tehetetlen. Nem tehet mást, visszalép a partra. A mozgása fáradt, mélyen néző szeme alatt petyhüdt, karikás táskákat rajzolt az álmatlanság. Csak nézi a vizet... és a férfi, aki keményen küzdött eddig minden nehézséggel, összegörnyedve zokog... Duna Duna, te kedves, te átkozott nekünk — egy csapásra pusztítottad el sok év fáradságos munkáját. ... És az én kedves jó barátom, Parti István vadgazdaság- vezető — mert hisz ő az a férfi, aki Vadvízország szélén fájdalmában könnyezett — nem segíthet a halálban vergődő tehetetlen szarvasoknak... Vadásznak, igaz embernek ennél nagyobb fájdalma nem lehet. Ha majd napok múltán visz- szahúzódik a víz... temetni kell a pusztulókat, hogy jöhessen, visszajöhessen az a kevés szarvas ami a gazdag állományból megmaradt ... És visszajönnek. Újra lehet és újra kell kezdeni mindent. Jöhet bármilyen veszedelem — százszor sirathatjuk ked venceinket — az élet újra támad ... és Gemencből, a mi kedves, annyiszor csodált Ge- mencünkből lesz még Vadvízország, vadaktól hemzsegő csodás birodalom. Az embernek kell segíteni az életet.. % Küzdeni és bízni és akik újra kezdik itt a munkát, azok között első lesz — ahogy én ismerem — Parti István és a hatalmas terület többi vadásza. SZAMOS RUDOLF. (Folytatjuk.) Versenyre bfvjnfe a nagyszokolyiakat Mi, az ozorai Petőfi Termelő következet tagjai az egész évi nunkák elvégzésére versenyre lívjuk a nagyszokolyi Béke Termelőszövetkezet tagjait. Termelőszövetkezetünknek 1200 hold összterülete van. Két növénytermesztési brigádot Jaki tünk és 8 munkacsapatot, külön lesz egy állattenyésztési brigádunk. A területet és a jazdasági felszereléseket jegyzőkönyvileg a brigádoknak átlőjük. Versenyfeltételeink aj következők: 1. Vállaljuk, hogy március j 30-ig mintegy 30 hold terül e-i tét letrágyázunk és alászán- íunk. Összes őszi vetésünket a fagy megszüntetése után azonnal hengerezzük és fogasoljuk. Az őszi mélyszántásokon napokon belül elvégezzük a símí- tózást. Április 30-ig pedig őszies kalászosainkat két részleten fejtrágyázzuk. Kukorica /etésünkből 5 holdon fészek- ,-ágyázással, 2 holdon pedig kersorosan vetjük a kukori- át. A területek megmunká- ísát a DíSZ-szervezet tagjai 'állatták. 2. A gépállomás segítségével 00 hold kalászos vetésünket 0 nap alatt learatjuk. A tarnt azonnal felszántjuk és a erület mintegy 30 százalékán íásodnövényt vetünk. A nö- énytermesztő brigádok cs iimkacsapatok munkáját a ermésátlag szerint értékeljük; :s premizáljuk. 3. Jelenleg 32 darab tehe-j lünk van. A tehenészet istáik j ■.tíaga 6 liter, amelyet évvégé-! •e, 8,6 literre emelünk. 315 ’.arab a sertésállományunk ! /állatjuk, hogy 7 darab fialási '.Ragunkat 9 darabra emeljük, izeket az eredményeket a akarmányozás megjavítása val is a lelkiismeretesebb gondo- ;ással akarjuk elérni. Baromfiállományunkat 1200 ■arabra gyarapítjuk vásárláséi és saját keltetésből. Állammal szembeni kötele- ittségünket határidőre 100 sázalékra teljesítjük. A be- írvezett munkaegységet gaz- aságosan használjuk fel és .avonta rendszeresen munka- gység előleget biztosítunk a xgoknak. Vállaljuk, hogy a özpontban lévő gazdasági épü jteket és lakóházakat rendbe íozzuk év végére. Munkánkban arra törekiünk, hogy terméseredtménye- nk még szebbek legyenek, nert ezzel is hozzá akarunk iárulni az árvizes területek íerméskiesésének pótlásához. Fenyvesi János tsz elnök és a tsz 120 tagjának aláírása.! icxxxxxxxxxxxxxxxxxxxoooocoooooooooooooooa Az Árvízvédelmi Kormány biztosság közleménye Igen sokan érdeklődtek, hogy az árvízkárosultak támogatására szánt pénzadományokat hová küldjék. A kormánybiztosság közli, hogy a vállalati befizetések a Magyar Nemzeti Bank 106.000 —70 „Árvízkárosultak javára“ elnevezésű csekkszámlára; átalános (egyéni adományok csoportos gyűjtések stb.) befizetések az Országos Takarék- pénztár 500 „Árvízkárosultak támogatása“ elnevezésű csekkszámlára; az úttörők befizetései pedig ugyancsak az Országos Takarékpénztár 700 „Úttörők az 'árvízkárosulták javára“ elnevezésű csekkszámlára küldhetők be. LEVELEZŐINK ÍRJAK s A dombóvári szárítóüzem A dombóvári állomás mellett működik a Tolna megyei Terményforgalmi Vállalat szárítóüzeme. Kattognak, zúgnak a gépek, miközben Kovács elvtárs, kalauzolása mellett megnézem az üzemet. Elmondja Kovács elvtárs, a szárító vezetője, hogy itt szárítják egész Tolna megye részére a nedves gabonát, szemes takarmányt, nehogy romlásnak induljon. Van egy „Farmer” és három „Cuszbasz” szárítója az üzemnek, ezek napi hat vagon terményt tudnak megszárítani. A napokban fejezték be a búza és a rozs szárítását, most kukoricát szárítanak a Sertéstenyésztő Vállalatnak. A munka zavartalan menetének biztosítása nagymértékben függ Szommer Ferenc gépésztől, aki az üzem legrégibb dolgozója, minden csínját és mesterfogását ismeri a szakszerű szárításnak. Két nagy női brigád dolgozik még, Noé Istvánná és Darabos Ferencné brigádja. E két brigád állandóan versenyez egymással. De egyik brigád sem tud tartósan felülkerekedni, hol egyik, hol a másik van elől néhány százar- Iákkal. Most a felszabadulási versenyben állandóan 120—130 százalékos a teljesítményük. A szárítás leendő mesterei Kovács elvtárs szerint, Vincellér Irén, D. Szabó Rózsi és Dékány Mária, akik jó minőségi munkát végeznek azzal, hogy a szárítóra a felöntésnél a mennyiségi előírásokat és időpontokat betartják. IFJ. EGRI PÉTER. 1 ööbfiközi Vegyes KISZ éleiéből Két héttel ezelőtt volt szövetkezetünk mérlegzáró közgyűlése, ahol számot adtunk az elmúlt év eredményeiről, munkájáról' meghatároztuk ezévi feladatainkat. Pár nap múlva tartottuk a közgyűlés ünnepi vacsoráját, kultúrműsorral egybekötve, ahol a tagság és a meghívott vendégek másnap reggelig vidáman szórakoztak. A kultúr munkában is tovább akarunk haladni, a mostani eredmények után egy állandó kultúrgárdát akarunk összekovácsolni. Minden csütörtökön este a tagság politikai oktatása és nevelése érdekében szemináriumot tartunk. Elért eredményeinket mutatja az is, hogy húsz szövetkezeti tagunkból eddig ötöt vettek fel a párt tagjelöltjei közé, és nemsokára már önálló párt alapszervezet alakul szövetkezetünkben. Tervünket január hónapban 104.6, februárban 115 százalékra teljesítettük és előreláthatólag negyedéves tervünket túl fogjuk teljesíteni, hiszen a márciusi eredményeink még jobbak lesznek, 15-e óta felszabadulási műszakot tartunk. Eddigi eredményeinkkel nem vagyunk megelégedve, minden igyekezetünkkel azon vagyunk, hogy tervünket magasan túlteljesítsük. Vállaltuk, hogy éves tervünket december 20-ra teljesítjük; de eddig elért eredményeink arra jogosítanak fel bennünket, hogy megígérjük, ,érvünkét decmber 1-re fejezzük^ be. Szövetkezetünk tagsága tudatában van annak, hogyha tervünket túlteljesítjük és határidő előtt befejezzük, ezzel szocialista hazánk és boldogabb jövőnk mielőbbi felépítését segíti elő. véllek' János szöv. biz. titkár. Mezőgazdasági sza kitzlet Konyhádon Pártunk és kormányunk mezőgazdaságfejlesztési határozatai előírják a falusi lakosságnak kisgépekkel, mezőgazda>-. sági felszerelésekkel való ellátásának megjavítását. Ezért létesített Bonyhádon a Földművesszövetkezetek Járási Központja 1955. január 1-én egy mezőgazdasági szaküzletet, közel százezer forintos beruházással. Bonyhádon azelőtt álmodni se lehetett ilyenről, a dolgozó parasztságnak mindenért a városba kellett menni. Szaküzletünk jelenleg is felkészült, mind a tsz-ek, mind az egyénileg dolgozó parasztok gép, növényvédőszer, mezőgazdasági len- és kenderárukkal való ellátására. Az elmúlt hónapban mezőgazdasági szaküzletünk 200.000 forintos forgalmat bonyolított le. Ez idő alatt új gazdára talált a szaküzletben több kocsi, vetőgép, eke, borona, magtakaró, kalapácsos daráló> répavágó, szekrényes kukoricamorzsoló, kukoricadaráló, füllesztő, zsák- és ponyvaáru. A tavaszi munkák megkezdéséhez szükséges áruk, felszerelések most is megfelelő mennyiségben és választékban állnak a dolgozó parasztok rendelkezésére, az előbb felsoroltakon kívül fűkaszáló, lószerszám, növényvédőszerek, gyü- mölcsfaolaj stb. is kapható. Arra törekszünk, hogy minél többféle áru beszerzésével kielégíthessük a dolgozó parasztok különféle igényeit és az általuk vásárolt gépekkel minél jobban könnyíthessék meg munkájukat. VAVRIK SÁNDOR kér. oszt. vez. 0 begyűjtési verseny eredménye Sárszentlőrinc, ahol mindig jól szokott menni a begyűjtési munka, az első negyedév első két hónapjában visszaesett — ezen a téren. A munka megjavítása érdekében a község elsősorban a versenymozgalmat szervezte meg a dolgozó parasztok között. A gazdagyülések eredményeként 90 fő tett versenyvállalást április 4-re tiszteletére, és az utolsó gazdagyűlést követő napon már kilencen teljesítették is negyedéves tervüket, további 6 fő pedig sertésbeadási kötelezettségének tett eleget.
