Tolnai Napló, 1956. március (13. évfolyam, 52-78. szám)

1956-03-16 / 65. szám

Tolnai « ügye torai Könyvtár , Pécs flL W iilaPL O Al NPP TOtHAHEOVtl PÁBTBI»OTTSÁ6i[HAK LAPJA XIII. ÉVFOLYAM, 65. SZÄM. ÁRA: 50 FILLÉR PÉNTEK, 1956. MÁRCIUS 16. Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusáról Rákosi Mátyás elvtárs beszámolója a Központi Vezetőség 1953. március 12—13-i ülésén A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének már­cius 12—13-i kivővített ülésén Rákosi Mátyás elvtárs, a Köz ponti Vezetőség első titkára tartott beszámolót az SZKP XX. kongresszusáról. — Az alábbiakban kivonatosan kö­zöljük Rákosi elvtárs beszé­dét. Tisztelt Központi Vezetőség! A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa óriási horderejű, világtörténel­mi jelentőségű esemény. Ha­tása fokozódó mértékben fog megmutatkozni a nemzetközi fejlődés minden területén, s jelentékenyen megszilárdítja a szocializmus ,a béke és a demo­krácia híveinek hatalmas tábo­rát. Hruscsov elvtárs beszámo­lója a központi bizottságnak a XIX. pártkongresszus óta vég­zett munkájáról, Bulganyin elvtárs előadói beszéde a hato­dik ötéves terv irányelveiről, a kongresszus egész munkája bát­ran, alkotó módon felvetette és megválaszolta korunk legfon­tosabb kérdéseit. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa új szemszögből világítóba meg A kongresszus egész múnká- ját a marxizmus—leninizmus szelleme hatotta át. Ez tette le­hetővé ,hogy a Szovjetunió — Kommunista Pártja helyesen mérlegelhette az elmúlt három év bel- és külpolitikájának minden problémáját, a marxis­ta—leninista tanítások álapján, a tömegek tapasztalatainak és létérdekeinek szakadatlan figye lembevételével ki tudta dolgoz­ni a felmerült bonyolult kérdé­sek megoldását. A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának beszámolóját, valamint a kon­gresszus vitáját magas elvi szín vonal, a bírálát és önbírálat bátor alkalmazása, igazi, harcos bolsevik szellem hatotta át. A kongresszus légkörét az egész­séges optimizmus, az erő és a magabiztosság jellemezte. Sza­kadatlanul új oldalról került megvilágításba az a tény, hogy a kommunista párt szorosabbra fűzte kapcsolatait a tömegekkel, hogy bátran támaszkodott a dől gozó nép kollektív tapasztala­taira, meghallgatva kívánsá­gait, fejlesztette a bátor bírála­tot, az önbírálatot és ezzel nem csak jobban összeforrott a nép­pel, hanem maga is egysége­sebb, összekovácsoltabb lett. A kongresszuson újra bebizonyo­sodott a Szovjetunió Kommu­nista Pártja és az egész-szovjet nép megbonthatatlan erkölcsi­politikai egysége. A testvéri kommunista és munkáspártok képviselői jog­gal hangoztatták, hogy a kon­gresszus munkája és határoza­tai valamennyiök számára fel­becsülhetetlen jelentőségűek, a jelenlegi nemzetközi hely­zet legfontosabb kérdéseit: a szocialista és a kapitalista rendszer békés egymás mellett élését, a háború elhárításának lehetőségeit, a szocializmusba való átmenet polgárháború nélküli perspektíváit. A kongresszus e kérdésekre vonatkozó bátor, új, a lenini ta­nítások következetes alkalma­zásával kidolgozott megállapí­tásai a marxizmus—leninizmus értékes továbbfejlesztését jelen tik, óriási elvi jelentőségük van a szocializmus megvalósításá­ért folytatott helyes politika kidolgozásában és biztos irány­vonalat jelentenek szerte a vi­lágon a kommunista és mun­káspártok számára a békéért, a demokráciáért és a szocializ­musért vívott harcban. A kongresszus egyhangú he­lyesléssel hagyta jóvá azt a' munkát, amelyet a Szovjetunió Kommunista Pártjának Köz­ponti Bizottsága az elmúlt há­rom esztendő alatt a kül- és a belpolitika minden kérdésében annyi sikerrel végzett. A kon­gresszus nyomatékosan hangoz­tatta, hogy e sikerek egyik döntő lénye s hogy a Szovjetunió Kommu­nista Pártját, Marx és Lenin halhatatlan eszméinek zászlóvi­vőjét nagyszerű, követendő példaképüknek tekintik. Ez a kongresszus a nemzet­közi kommunista és munkás- mozgalom történetének is kimagasló eseménye. Hatá­rozatai messzire előre mutat­nak, megvilágítják a kommunizmus építésének út­ját a Szovjetunióban és felbe­csülhetetlen segítséget nyújta­nak a szocializmust építő or­szágok dolgozóinak, a kapita lista országok kommunista és munkáspártjainak, s új erővel, új lelkesedéssel töltik el szerte a világón a béke és a demok­rácia minden hívét. A magyar dolgozó nép a leg­nagyobb lelkesedéssel figyelte és helyeselte a XX. pártkon­gresszus munkáját. Rákosi elvtárs ezután ismer­tetett több elvi kérdést, melyet az SZKP XX. kongresszusa fel­vetett, továbbá a Szovjetunió szocialista építőmunkájának főbb eredményeit és a hatodik ötéves terv irányelveiben fog­lalt fő célokat. A tőkések — mondotta—, akik azelőtt kétkedő, szkepti­kus megjegyzéseket fűztek a szovjet tervekhez, ezúttal gond­terhesen, nem egyszer tisztelet­tel beszéltek célkitűzéseiről, s megállapították, hogy e tervek a Szovjetunió eddigi eredmé­nyei alapján reálisak és megva­lósíthatók. A dolgozók világ­szerte lelkes örömmel üdvözöl­ték a hatodik ötéves terv célki­tűzései^ mert tudták, hogy e terveket a szovjet nép bizton zője, hogy a Szovjetunió Kom munista Pártjában újra a párt élet lenini szabályai jutottak érvényre, hogy helyreállt a kollektív vezetés, megerősö dött a pártdemokrácia. Mindez még jobban elmélyítet­te a párt tömegkapcsolatait és növelte a Szovjetunió Kommu­nista Pártja Központi Bizottsá­gának mint a párt kollektív ve­zetőjének súlyát és szerepét. A kongresszus egyhangú he­lyesléssel támogatta a Szovjet­unió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának harcát a marxizmus—leninizmus szelle­mével és tanításaival ellentétes személyi kultusszal szemben. Megállapította, hogy a személyi kultusz elterjedése háttérbe szó rította a kollektív vezetést, le­becsülte a párt és a dolgozó tö­megek szerepét, ezzel egyben gátolta a dolgozó tömegekben rejlő, hatalmas, kezdeményező és teremtő erő kifejlődései, s gyakran súlyos hibáknak és mulasztásoknak nyújtott tápta­lajt. A kongresszus erőteljesen aláhúzta azt a lenini megálla­pítást, hogy az új élet igazi al­kotói a kommunista párt által' vezetett néptömegek. teljesíteni fogja és e tervek megvalósítása hatalmas erőgya­rapodást jelent nemcsak a Szov jetuniónak és a szocialista tá­bornak, de szerte a világon az egész haladó emberiségnek. A kongresszusi küldöttek — mondotta a továbbiakban Rá­kosi elvtárs —, akik e kérdé­sekhez hozzászóltak, kivétel nélkül hangsúlyozták, hogy a terv teljesítésének és túlteljesí­tésének megvan minden feltété, le, s hogy a Szovjetunió terme­lésének hatalmas tartalékok ál­A párt egységének további erősítése és a pártszervezetek aktivitásának fokozása meg­követelte a pártélet Lenin által kidolgozott, korábban gyakran megszegett szabályainak érvé­nyesítését. Ebben elsőrendű jelen'áségű volt a kollektív vezetés lenini elvének visszaállítása és ál­talános megerősítése. „A kollektív vezetés elve — mondotta e kérdéshez Mikojan elvtárs — elemi dolog a prole­tárpárt, a lenini típusú párt szá mára és mégis hangsúlyozni kell ezt a régi igazságot, mert körülbelül húsz éven át nálunk a valóságban nem volt kollektív vezetés. A személyi kultuszt vi­rágzott amit már Marx, majd Lenin is elítélt, és ennek ter­mészetesen’feltétlenül rendkí­vül kedvezőtlenül kellett befo­lyásolni a párt helyzetét és te­vékenységét.” A marxizmustól teljesen ide­lanak rendelkezésére. Több ke­rületi titkár vállalta, hogy te­rületén a mezőgazdasági terve­ket 5 év helyett 1—2 vagy há­rom év alatt teljesítik. A beszámoló ezután a szov­jet társadalmi és államrend to­vábbi megszilárdításának nagy eredményeivel foglalkozott, — majd így folytatódott: A szocia­lizmus ellenségei arra számí­tottak, hogy Sztálin halála után a párt soraiban esetleg zavar támad, vezetői között viszály tör ki. De ezek a számítások hamisnak bizonyultak. A kommunista párt még szo­rosabban tömörült a központi bizottság köré, még maga­sabbra emelte a marxizmus— leninizmus mindig diadalmas zászlaját. Különösen nagy reményeket fűztek az imperialisták aljas ügynökükhöz, Berijához. A köz­ponti bizottság azonban erélyes kézzel véget vetett e veszélyes ellenség és cinkosai tevékeny­ségének, ami lényegesen hozzá­járult a párt további erősödé­séhez és egységéhez. „Ma pártunk egységesebb, mint valaha — mondotta Hrus­csov elvtárs — szorosan a köz­ponti bizottság köré tömörült és biztos kézzel vezeti az or­szágot a nagy Lenin mutatta úton.” A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának munkáját az az elv vezérelte, hogy a pártnak félelem nélkül a nép elé kell tárni a hiányos­ságokat és a nehézségeket is. Nem forradalmár az, aki fél a hibák és a gyengeségek beisme­résétől. A központi bizottság felhívta a pártszervezeteket a pártdemokrácia, a bírálat és ön bírálat' minden erővel való fej­lesztésére, a végzett munka eredményeinek bíráló értékelé­sére, önáltatás, az önelégült­ség, az elbizakodottság elleni harcra. gen a személyi kultusz. Meg kell állapítani, hogy Sztálinnal kapcsolatban, akinek jelentős érdemei ismeretesek, az évek folyamán olyan személyi kul­tusz alakult ki, n*ly gátolta a kollektív vezetést, a pártdemo­krácia fejlődését, és nem egy téren komoly politikai és elmé­leti hibák forrásává vált. A személyi kultusz szelleme kiha­tott a népi demokratikus orszá­gokra, köztük hazánkra is, ahol ugyancsak komoly hibák kelet«- keztek belőle. Köztudomású, hogy a marxiz­mus—leninizmus súlyosan el­ítéli a személyi kultuszt. Marx és Engels számos írásában ha­tározottan állást foglalt egyes személyek nyilvános dicsőítése ellen. Lenin is kíméletlenül os­torozta a személyi kultusz min­den formáját, szakadatlanul kiha®gsúlyozta a párt vezető szerepét és a párt központi bi­(Folytatás a 2. oldalon.) A XX« kongresszus a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom kimagasló eseménye A pártélet lenini szabályainak következetes érvényesítéséért Á Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének HATÁROZATA (Egyhangúlag jóváhagyva a Központi Vezetőség március 12—13-i ülésén) A Magyar Dolgozók Pártjának Központi Vezetősége a Poh. tikai Bizottság előterjesztése alapján megtárgyalta a Szovjet­unió Kommunista Pártja XX. kongresszusán résztvett dele­gáció beszámolóját. A Központi Vezetőség teljes mértékben egyetért azzal az értékeléssel, amelyet a XX. kongresszus a jelenlegi nemzet­közi helyzetről s a Szovjetunió belső helyzetéről adott és helyesli az ebből levont következtetéseket. A Szovjetuniónak a gazdasági, a politikai, a kulturális élet minden területén megmutatkozó rendkívüli ütemű fejlődése, a lenini tanításo­kon alapuló, a párt bölcsességét tükröző bel- és külpoliti­kája új szövetségeseket nyert meg a nemzetközi színtéren, új lehetőségeket nyitott a különböző gazdasági és társadalmi rendszerű országok, a szocialista és a tőkés világrendszer békés együttéléséhez és versenyéhez, a szilárd béke megte­remtéséhez. A kongresszus megállapításai a háború megaka­dályozásának lehetőségéről, továbbá a szocializmusba való átmenet különböző formáiról, nemzetközileg növelik és szi­lárdítják a munkásosztály egységét, a néptömegek összefogá­sát, a béke, a demokrácia és a szocializmus híveinek hatal­mas táborát. A Központi Vezetőséget őszinte örömmel töltik el a Szov­jetunió hatalmas gazdasági sikerei, s a hatodik ötéves terv nagyszerű célkitűzései, amelyek kézzelfoghatóan bizonyítják, hogy a Szovjetunió történelmileg rövid idő alatt túlszárnyalja az egy főre eső termelés tekintetében a legfejlettebb tőkés országokat. Örömmel üdvözli a Központi Vezetőség a szovjet nép anyagi és kulturális jólétének további növekedését: a reálbérek és jövedelmek emelését, a munkaidő csökkentését, a kötelező középiskolai oktatás általános bevezetését 1960-ig és a tervezett egyéb intézkedéseket. A Központi Vezetőség mélyen egyetért azzal, hogy e si­kerek forrása a pártélet lenini normáinak helyreállítása, a személyi kultusz leküzdése, a kollektív vezetés megterem­tése, amely a gazdasági, a politikai és a kulturális élet min­den területén szabadon kifejleszti a párt és az egész szovjet nép korlátlan alkotóerőit. Mindezek alapján a Központi Vezetőség megbízza a Poli­tikai Bizottságot, hogy a KV tagjai, a pártszervezetek, a párttagság, a dolgozók, valamint ezek szervezetei és az állami szervek cselekvő részvételével haladéktalanul dolgozza ki azokat az intézkedéseket, amelyeket a Szovjetunió Kommunis­ta Pártja XX. kongresszusának határozataiból a magyaror­szági viszonyokra alkalmazhatók és gondoskodjék ezek meg­valósításáról. A Központi Vezetőség megállapítja, hogy pártunk politi­kai irányvonala, amelyet a Magyar Dolgozók Pártjának III. kongresszusa dolgozott ki, helyesnek bizonyult. Tovább kell folytatni, a nehézipar elsőbbsége mellett, mindenekelőtt a mezőgazdaság fejlesztését, biztosítani kell hozamának növe­lését s a mezőgazdaság szocialista átszervezését; fejleszteni kell a fogyasztási iparágakat is. Biztosítani kell az ijfer mű­szaki színvonalának gyors emelését, a viszonylagos lemara­dás felszámolását. Tovább kell folytatni az ipari és mezőgaz­dasági termelés növelése s a termelékenység emelése révén a népjólét emelésének politikáját. Továbbra is szívós, következetes harcot kell folytatni a pártban azért, hogy minden fokon teljes mértékben valósággá váljék a kollektív vezetés. Tovább kell fejleszteni a párton belüli demokráciát. A már elért eredményekre támaszkodva, még inkább meg kell szilárdítani a szocialista törvényessé­get. A párt és a munkásosztály vezetésével ki kell szélesíteni a hazafias népfrontmozgalmat, ezt politikai tartalommal kell megtölteni oly módon, hogy képes legyen hazánk egész dol­gozó lakosságát mozgósítani a béke védelmére s a szocialista Magyarország felépítésére. A XX. kongresszus új lendületet adott annak a helyes politikának a végrehajtásához, amely a Magyar Dolgozók Pártjának III. kongresszusán épül, és ame­lyet megszabadított a jobboldali torzításoktól a Központi Ve­zetőség 1955 márciusi határozata. Minden pártszervnek és pártszervezetnek — a Központi Vezetőségtől az alapszervezetekig — fel kell számolnia a formális, bürokratikus pártmunkát. A pártmunka középpont­jába a gyakorlati feladatok közvetlen végrehajtását, a végre­hajtás megszervezését és irányítását, a dolgozó tömegekkel való kapcsolat elmélyítését kell tenni. Az ideológiai, tudományos, kulturális, propaganda- és agitációs munkában messzemenően figyelembe kell venni a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának elvi megállapításait. A Központi Vezetőség határozottan leszögezi, hogy az ideológiai munka elmaradottságát nálunk is csak akkor lehet megszüntetni, ha nem tűrjük az elméleti restsé­get, a marxizmus—leninizmus megmerevítését, a dogmatiz- must. Az elméleti munkát a legszorosabban össze kell kap­csolni az élettel, a szocialista építés gyakorlatával. A propaganda és agitációs munkát úgy kell átállítani, hogy az a párt politikájának népszerűsítése mellett a helyes munkamódszerek, haladó tapasztalatok, új ismeretek terjesz­tésével közvetlenül segítse elő a párt és az ország előtt álló gazdasági feladatok megoldását. A Központi Vezetőség megbízza a Politikai Bizottságot, hogy a második ötéves terv közeljövőben napirendre kerülő irányelveinél érvényesítse mindazokat a tanulságokat, ame­lyeket a magyar népgazdaság, s általában a magyar népi demokrácia fejlődése szempontjából a Szovjetunió Kommu­nista Pártjának XX. kongresszusából következtetésként kell levonni. A Központi Vezetőség felhívja a pártbizottságokat és alapszervezeteket, pártunk minden tagját, hogy mélyrehatóan tanulmányozzák és elemezzék a XX. kongresszus anyagát és hasznosítsák a pártmunka megjavítását elősegítő útmutatá­sokat. A Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusa határozatainak tanulmányozása és a gyakorlati munkában való felhasználása újabb lendületet ad az elméleti, kulturális és gyakorlati munkában, s nagy segítséget jelent pártunk III. kongresszusa és a Központi Vezetőség múlt évi nagy jelentő­ségű határozatainak végrehajtásában, az előttünk álló felada­tok teljesítésében, a szocializmus építésében Magyarországon. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége

Next

/
Thumbnails
Contents