Tolnai Napló, 1956. március (13. évfolyam, 52-78. szám)

1956-03-15 / 64. szám

I tolnai N Jek. 1 Egyetem: NAI NAPLÓ áz Hep ToiMAHEom pArtbizottsXcXmak lapja XIII. ÉVFOLYAM, 61. SZÁM. ÁRA: 50 FILLÉR CSÜTÖRTÖK, 1956. MÁRCIUS 15. B párt és kormán? vezetői Szekszártion Az ország figyelme ezekben a napokban a Duna Tolna megyei szakaszán folyó hősies munkára irányul, s az ország minden részéből érkezik segítség az ár elleni küzdelem meg­könnyítésére. A párt és a kormány minden erejével támo­gatja Tolna megye dolgozóinak hősies küzdelmét. Ezért szerdán Szekszárdra érkezett Apró Antal elvtárs, a Poliíkai Bizottság tagja, az Árvízvédelmi Kormánybiztosság elnöke, Egri Gyula elvtárs, a Központi Vezetőség titkára és többen a párt és kormány vezetői közül. Megtekintettek több ár­vízsújtotta községet, majd megbeszélést tartottak az árvíz- védelem Tolna megyei irányítóival. Intézkedtek többek kö­zött a gátak további erősítéséről, a kitelepített lakosság elhe­lyezéséről és ellátásáról, elsősorban az öregekről és a gyer­mekekről, valamint az egészségügyi szolgálat megszervezé­séről. Intézkedtek továbbá a veszélyeztetett területek állat­állományának megmentéséről és takarmányellátásáról s gon­doskodtak arról is, hogy az árvíz levonulása után az újjá­építés azonnal megindulhasson a kárt szenvedett területeken. A márciusi hősök példája bi vontán Még él emlékezetünkben a II. világháború borzalma, még emlékszik a magyar nép az 1919-es fehér terror borzalmaira, még emlékszik munkásosztályunk és dolgozó parasztságunk az elnyomatás éveire amikor tiltott volt a szabad szó, amikor nyomorban és sanyargatásban éltek tíz- és százezrek. És emlé. kezünk valamennyien 1848 március 15-re is, amikor Petőfi és Vasvári vezetésével tízezrek vonultak fel szabadságuk és az egész magyar nép szabadságának a kivívása érdekében. 1848 hőseire, a márciusi fiatalokra emlékszik ma a magyar munkásosztály, a dolgozó parasztság és a fiatalság. Azokra a hősökre, akik fegyverrel a kezükben készek voltak megvédeni szabadságukat a reakcióval szemben. Emlékezünk még valamennyien azokra az időkre, amikor a Dunántúlon utolsót robbantak a bombák, amikor az ágyúk a fasiszták utolsó maradványait is felszámolták és arra a már­ciusra, amikor parasztságunk végre megkapta jogos jussát, a földet. Majdnem egy évszázadnak kellett eltelnie ahhoz, hogy valóra váljon Táncsics álma. Ezt a nagy álmot 1945 tavasza váltotta valóra, azé, amelyik meghozta az egész magyar nép­nek a szabadságot, a munkások parasztok és értelmiségiek tíz- és százezeréinek, millióinak a szabadságát, a jogát és a magyar népnek a békét. S azt, hogy szabadon építhetjük ma egy szabad és független országban a szocializmust. Március 15-e nem egyszerű fordulópont a magyar nép tör­ténetében. Több annál: magában foglalja azt a hősies harcot, amit 48-as hőseink folytattak egy szabad és független Magyar- ország megteremtéséért. Előzménye annak a harcnak, amit 48-as hőseink folytattak egy szabad és független Magyarország megteremtéséért. Előzménye annak a harcnak, amit munkás- osztályunk és dolgozó parasztságunk, majd egy évszá­zadon keresztül folytatott a tőkés nagybirtokosokkal szemben jogaik, szabadságuk és függetlenségük kivívása érdekében, amely azonban csak 1945-ben valósulhatott meg végérvénye­sen és visszavonhatatlanul, amikor is a felszabadító szovjet hadsereg — részünkről vér és harc nélkül — meghozta a sza­badságot népünknek és megajándékozott' vele bennünket. Ez az első szabad március megvalósította a szabadságharc célkitűzéseit, valóra váltotta mindazt, amiért akkor tízezrek hullatták vérüket és mégis elbukott a sokszoros túlerővel szem­ben. De megmaradt e harc tanulságként a magyar nép törté­netében. Azok a hibák, amelyek akkor a szabadságharc buká­sát idézték elő, megtanítottak bennünket arra, hogy olyan vezetőerőre, olyan pártra van szükség, amely nem hátrál meg, amely kész küzdeni a nép érdekeiért. A liberális középnemes­ség nem volt arra képes, hogy vezesse a magyar nép ezreit a szabadságért vívott küzdelemben, bár maga is óhajtotta a szabadság és függetlenség kivívását, de félt a parasztság és a nincstelenek tízezreitől, hogy mi lesz akkor, ha a szabadság- harc győzni fog. Ez az osztály nem tudott összeforrni, eggyé lenni a néppel. 1848 elbukott, mert a munkásosztály akkori fejletlensége miatt még nem vállalhatta, a vezetőszerepet. De hogy résztvett a forradalmi harcban, azt bizonyítják az események, A pesti nép tüntetései élén a munkásosztály menetelt, a gyárakban a munkásosztály állt helyt a forradalom érdekében. Ma már erős munkásosztályunk van. Kiforrott, eggyé kovácsolódott _ mun­kásosztályunk, olyan, amelyik 1945-ben vállalhatta a harc irá­nyítását. Vállalhatta már csak azért is, mert olyan vezető pártja volt és van, mint a kommunisták pártja és olyan szö­vetségesre talált, mint a dolgozó parasztság. 1848 elbukott, mert nem volt meg a nemzetiségiek között az egység, nem volt meg az összetartó erő. A nemzet népeiben nem volt meg az érdekek azonossága, tehát el kellett buknia. Mi tanultunk ebből és ma már elmondhatjuk, hogy megvan az egész nemzet érdekazonossága. Ez az érdekazonosság népünk jólétének a megteremtése, a szocializmus felépítése. Március 15-e mindig nagy ünnepe volt népünknek. Ma is az. A hazaszeretet ünnepe. Ma már a hazaszeretetnek nem abban kell megnyilvánulnia, hogy feltűzzük a nemzetiszínű kokárdát, hanem abban, hogy helyt állunk a mindennapi munkában, építjük a jelent és a jövőt. Ma 48 erejének bíztató erőnek kell lennie, olyan erőnek, amely újabb és újabb ered­mények kivívására sarkall, késztet valamennyiünket. Csak az vallhatja magát Petőfi, Vasvári és Kossuth örökösének, aki erejének legjavával fáradozik a második ötéves terv célkitű- zéseinék a megvalósításáért. Ma tizenegyedszer ünnepeljük meg a szabad március 15-ét. Utánunk nagy létesítményeink hirdetik munkánk eredményét, előttünk újabb nagy feladatok várnak megoldásra. Ünnepe­lünk ma és hálásan gondolunk azokra, akik kivívták mind­annyiunknak a szabadságot. Emlékezünk ma a 48-as hősökre, a szovjet katonákra, akik fegyverrel a kezükben harcoltak a szabadságért: mi a munkapadok, a földek és a toll mellett őr­ködjünk olyan éberen a hazán, mint 48-as elődeink tették. KÜZDELEM AZ AH ELLEN! Tovább folynak a védelmi munkák Szekszárd hafárábcn A Sió jobbpartján továbbra is folyik a védelmi munka. A katonák, a vasutasok, az ipari tanulók és a polgári lakosság fáradhatatlanul dolgozik a gátakon. A március 13-án délutánig tartó áremelkedést követően ezen a szakaszon apadás állott be. Az apadás mértéke szerda délelőttig Sióagárdnál 8 cm, Szekszárd fölött 14 cm, Keselyűsnél pe­dig 32 cm. Itt most legfonto­sabb a gát további erősbítése, hogy a víz ne szivárogjon át és ne mossa el. A gátak szakadatlan erősí­tésének fontosságát bizonyítja a pörbölyi példa is. A pörbö- lyi védőgátat ugyanis a Duna átáztatta és kedden délben áttörte. így szükségessé vált Bátaszék és Szekszárd között az árvíz elleni munkálatok további fokozása. Az árvíz­védelmi szervek irányításával körgátat építenek Bátaszék- nél, ugyanakkor Szekszárd- nál a csatári részen, a lak­tanya körül fekvő alacso­nyabb területek és az ipari üzemek megóvására védőgáta­kat emelnek. Abban az eset­ben, ha az ár eléri e gáta­kat, Öcsény és Decs községek nem kerülnek víz alá, mert méterekkel magasabban van­nak a gátak szintjénél. Szilárdan áll a Sió gátja A péntek óta folyó megfeszí­tett munkát siker koronázta, si­került gátat emelni Szekszárd- nál a medréből kilépett Sió­nak. Vasárnap és hétfőn még nagyobb részben a város la­kossága állt szembe a fenye­gető árral, kedden és szerdán újabb je­lentős számú honvédség és vasúti pályafenntartó mun­kások érkeztek és sikerrel vették fe! a küzdelmet az árvíz ellen, sikerült is gátat szabni a kiáradt Siónak. Kedden még nagyszabású védelmi munka folyt a régi 6-os út mentén, a téglagyártói a Sióhídig, azonkívül a köz­úti és a vasúti híd között, azon alul pedig a honvédség látott a gát megerősítéséhez. Tegnap délelőtt már szilár­dan állt a gát, hősiesen helytálltak a honvédek és a pályamunkások. Tegnap dél­ig mintegy 20 centimétert apadt a víz, a Sió újból a Duna felé folyik. Ezen az oldalon elmúlt a várost fe­nyegető veszély. Az ország továbbra is küld segítséget az árvíz megfékezé­séhez. Tegnap reggelre újabb Ipari tanulók a gátakon A Szekszárdi Téglagyár mel­lett húzódó út egyik szakaszán pufajkába, munkaruhába öltö­zött fiatal fiúk népes csoportja dolgozik. Teherkocsikat raknak, zsákokat töltenek meg földdel és döngölik az utat magasító töltést. A Sió kiáradt vize már ezt a gátat ostromolja, de a fiatalok lelkesen dolgoznak. Vasárnap este 8 órakor érkeztek ide Buda pestről, a 35-ös számú Maxim Gorkij Ipari Tanuló Intézetből, ahol az építőipar különböző szakterületeit tanulják. — Rácz Adolf kőműves tanuló vezeté­sével, azóta is derekasan meg­állják a helyüket. Kása Ferenc, a brigád egyik tagja önérzete­sen jelenti ki, hogy 127-en van­nak, de az egész iskola jönni akart. erősítés érkezett, mintegy 1000 pályamunkás, Celldömölkről, Szombathelyről, Győrből, Zala­egerszegről, Ajkáról, önfelál­dozó munkájukra, áldozatkész­ségükre nehezen lehetne sza­vat találni. Minden felkészü­lés nélkül jöttek el otthonról, háromnapos utazás után ér­keztek meg tegnap reggel. Meg sem pihentek, máris mentek ki a gátra, egy ré­szük a Sió gátjára, másik ré szűk Gemencbe. 16 éves fiúkat, idős embereket lehet köztük találni, a magyar és szovjet katonákkal együti dolgoznak most már a gátak erősítésén. — Ez a munka túlságosan kényelmes nekünk — mond­ják a Sió partján, habár a met­sző, hideg szél ugyancsak ural­kodik azért jöttünk. hog} O0CXXD000000O0CXXXXXXXXD000CO000(X000CXXX]0a00CXXX»a0a00000a0C0000000CXXI00000000000000c embereket életet mentsünk Tolna, Bogylszlé Tolna legalacsonyabban fék vő részei és Bogyiszló teljes egészében víz alatt áll. A hős katonák Bogyiszlóról kimen­tették a lakókat, akiket Tolna biztonságos helyen lakó em­berei befogadtak saját ottho­naikba. A iolnai árvízvédelmi bizottság gondoskodik az ár­vízkárosultak ellátásáról. Eb­ből a célból üzemi konyhát állítottak fel a községben, ahol naponta 6—7000 ember számára főznek. Mivel a köz­ségnek Szekszárddal megsza­kadt a közvetlen összekötte­tése, Paksról biztosítják a szükséges élelmiszereket. A két község lakói összefo­gott erővel küzdenek az ára­dat megfékezésén. Egy hajó­kormányos éppen szabadságát töltötte Tolnán szüleinél, itt érte az árvíz és azonnal be­kapcsolódott a mentésbe, mi­vel gyakorlata van a vizi köz­lekedésben, a pontonok és rocsók irányításánál tevé­kenykedik már napok óta pi­henés nélkül. A katonák egy része Bo­gyiszlóról az állatállományt menti: csónakokba rakják még a szárnyasokat is és Tol­nára viszik, ahol visszaadják majd tulajdonosaiknak. A ka­tonák gondoskodnak a köz­ségben rekedt és biztonságos helyen lévő állatok takarmá­nyozásáról is. sokkal veszélyesebb szeretnénk menni. helyre — A Sió felől nem fenyeget veszély, az erők nagyrészét most délre csoportosítják át. ott van szükség a munkás­kézre. Szemben az árral Két nappal ezelőtt még a földdel, homokkal megrakott zsákok, a gáton dolgozók igyekvő munkája tartotta a hatalmas áradatot, a régi és az új 6-os utat összekötő kövesúton. A percről-percre emelkedő vízáradattal szemben tehetetlennek bizonyultak az erők, és helyenként áttörve a gátat, a víz el­árasztotta a téglagyár területét. A nyúlgátak építését kedden délután, a régi 6-os úton a téglagyár és a Sió-híd közötti szakaszon végezték hatalmas lendülettel a szovjet és a magyar katonák> a polgári lakosság. — Megfeszített erővel dolgoznak az emberek — mondotta Janó György elvtárs, a Szekszárdi Cipész KTSZ elnöke, — aTci ezen az útszakaszon irányítja a munkát. — Jelenleg — folytatta tovább — közel 130 budapesti MTH tanuló, 50 szov­jet katona, 60 szekszárdi dolgozó és mintegy 25 fő, a párt­iskola hallgatói végzik fáradhatatlanul a munkát. Kedden' hajnaltól vagyok kint egészen addig, amíg a váltás meg nem érkezik. Dícséretreméltó munkát végeznek ezen a szakaszon is az ország különböző részeiből érkezett közlekedési vállalatok tehergépkocsijainak vezetői. Zdanics Jánossal, a Budapesti Teherfuvar Közlekedési Vállalat gépkocsivezetőjével beszél­gettünk. — Több, mint egy hete, hogy a Tolna megyei veszélyez­tetett szakaszon dolgozunk gépkocsijainkkal, hordjuk a földet, mondhatom megállás nélkül. Az elmúlt napok alatt alig egy­két óránk volt a pihenésre. Hétfőn este is le akartam pihenni, csak úgy ruhás áig alig terítettem magamra a kabátomat, ami­kor újra indulni kellett a veszélyeztetett szakaszra. A szovjet és a magyar katonák, a gépkocsivezetők és ta­nuló ifjúságunk fáradságot nem ismerve, egyemberként küzd j az árral. A paksi tanács végrehajtó-, bizottsága á dunai árvíz meg. akadályozása érdekében első­sorban a községi tanácstagok­ra támaszkodik. Március 5-én, mikor már komolyabb jelei voltak az árvízveszélynek, a végrehajtó bizottság hívására 20 perc alatt 50 tanácstag ott állt készenlétben. A tanácstagok részt vállal­tak a szervezési munkából és felelősséget egy-egy munka­csapat irányításáért', a gátak erősítéséért. Azóta is éjjel nappal ott vannak a mun. ka frontján, javaslatukkal és nagy gyakorlati te­vékenységükkel segítik az ár­vízveszély elhárítását.. Előse. gítik, hogy minden becsüle­tes ember vállaljon részt e nehéz munkából, a gátak eme lésében. Gondoskodtak a vidé­kiek elhelyezéséről, élelme­zéséről nemcsak a családok­ról, hanem azok állatairól is. Megteremtették tanácstagja, ink azt a légkört, hogy a köz­ség dolgozói a veszélyeztetett területekről kiköltöztetett csa­ládokat, állataikat szívesen be fogadják, kisegítették őket élelemmel. takarmánnyal amíg azok központi készletet kaptak. Tanácstagjaink fáradhatat­lan munkája dicséretre méltó, érzik a felelősséget választóik iránt, nemcsak kisebb aprólé­kosabb dolgokban, hanem ak­kor is, mikor küzdelmes har­cot kell folytatni a község ér­dekében. Dicséret illeti mind. azokat a tanácstagokat, akik szorgalmasan végzik a küzdel mes munkát. Ilyen Girst Ádám, Kolonics János, Wolf János, Weisz Ferenc (a Pál utcai), Kern Mátyás, Feil Fe­renc, ifj. Balogh Pál, Vass Antal, Kovács András, Szom­bat Mihály, B. Nagy Jó­zsef, Koródi Ádám, Török József, Szabó Ferenc, Vincze János, Somogyi István, Kern Ferenc, Pintér Ferenc és Varnyu János, de jó munkát végez Prantner József járási tanácstag is. A tanácstagok lelkes mun­kájukkal magukkal ragadták több olyan dolgozó parasztot is, akik nem tanácstagok, pél dául Prantner Jánost és Bach Jánost. Maga a tanács appa­rátusa is éjjel-nappalt eggyé- téve fáradhatatlanul dolgozik. A tanács VB. apparátusa és a tanácstagok irányító mun­káját segíti a párt munkája, a kommunisták hozzáállása. Bekő elvtárs a községi párt- bizottság titkára éjjel-nappal itt van az árvízvédelem köz­pontjában, segíti az irányító •munkát, ez mellett idejének nagy részét kint a helyszínen, a gátak erősítésénél tölti. E. A. A paksi tanácstagok az árvízveszély elhárításáért

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents