Tolnai Napló, 1956. február (13. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-22 / 45. szám

Tornai

Világ proletárjai egyesüljetek!

(------------------------------------------------A MAI SZÁMBAN:

Táviratváltás a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió külügyminisztere között (2. o.) — Miért hanyagolják el

a majosi fiatalok ügyét? (3. o.) — Hatalmas lakásépítési program a hatodik ötéves terv célkitűzései között (3. o.)

Védik, táplálják a hasznos vadakat (4. o.)

V

___________________________J

A

Z MDP TOLNAMEGYEI PA'RTBIZOTT ÁNAK LAPJA

XIII. ÉVFOLYAM, 45. SZÁM. ÁRA: 5« FILLÉR. SZERDA, 1956. FEBRUÁR 22.

A kongresszus jóváhagyta az SZKP Központi Bizottságának politikai vonalát és gyakorlati tevékenységét

G. K. Zsukov felszólalása

Tito elnök üdvözlő levele a kongresszushoz

nők munka és életviszonyainak megjavítása.

A szónok külön foglalkozott a szakszervezetekkel, a munkásosztály legnagyobb tömeg- szervezetével^ amely a pártot az osztállyal köti össze.

A párt XX. kongresszusának sajátossága az — állapította meg befejezésül Kaganovics, — hogy az elért sikerekre támaszkodva, történelmileg igen rövid idő alatt megvalósíthatja iparcikk és élelmiszerbőségét, a szocializmusból a kommunizmusba való átmenet meggyorsításának programját. — Az SZKP XX. kongresszusa új magasabb szakasz a pártnak a kommunista társadalom felépítésére irányuló zseniális lenini terv valóraváltásáért vívott harcában. A XX. kongresz szus a párt történetében a kom munizmus győzelmes építőinek kongresszusaként fog szerepelni.

Megemlékezett arról, hogy a Szovjetunió példája nyomán a népi demokratikus országok összesen 180 000 fővel csökkentették fegyveres erőiknek létszámát. ,

Zsukov elvtárs kijelentette: a szovjet fegyveres erők minőségi tekintetben felette vannak annak a színvonalnak, amelyen a Nagy Honvédő Háború végén álltak.

— Fegyveres erőink és szövetségeseink hadserege — mondotta befejezésül — valóban testvéri és összeforrott család. Ez adja erőnket és fölényünket a kapitalista tábor fegyveres erőivel szemben.

Az SZKP XX. kongersszusá- nak február 17-i ülésén szólalt fel V. M. Malenkov elvtárs, aki felszólalásában többek között ezeket mondotta,:

— A kommunista párt V. I. Leninnek, vezérünknek és tanítómesterünknek útmutatásait követve, következetesen folytatja azt a politikát, hogy a Szovjetuniót élenjáró, mind hatalmasabb ipari országgá tegye. A Szovjetunió valóban óriási sikereket ért el.

— E sikereket annak köszönhetjük, hogy pártunk és Központi Bizottsága napról napra gondoskodik a nehézipar minden erővel való fejlesztéséről, hiszen a nehézipar a népgazdaság valamennyi ágazata fejlesztésének, a szovjet emberek anyagi és kultúrális jóléte további fokozásának alapja. A nehézipar elsődleges fejlesztése pártunk fő irányvonala volt és marad.

— Ami a pártéletet illeti, kétség sem fér hozzá, hogy az egész párt órási megelégedéssel fogadta azokat, a Központi Bizottság által a beszámolási időszakban elfogadott fontos intézkedéseket, amelyek arra irányultak, hogy határozottan megszüntessék a pártélet és a pártvezetési módszerek jelentős rendellenességeit, biztosítsák a pártvezetés és a pártélet szabályai Lenin által kidolgozott elveinek pontos érvényesítését, szigorúan betartsák a pártvezetés legfőbb elvét: a vezetés kollektivitásának elvét. Mindenki előtt világos, milyen óriási elvi és lét- fontosságú jelentősége van annak a szilárd politikának, amelyet a Központi Bizotiság a marxizmus—leninizmus szellemétől idegen személyi kultusz ellen folytat. Az előadói beszéd joggal hangsúlyozta, hogy a személyi kultusz a marxista—leninista tanítás elferdítése. Ez az elferdítés óhatatlanul a párt és irányító központja szerepének csökkentéséhez, a párt tömegei alkotó aktivitásának elfojtásához vezet. Szükségtelen bizonyítani, hogy a kollektív vezetés módszereinek gyengítése, s még inkább megszüntetése, a személy szerepére és a személyi kultuszra vonatkozó marxista felfogás elferdítése az egyszemélyi határozatok meg- fellebbezhetetlenségéhez, önkényhez vezetett és egy bizonyos időszakban nagy kárt okozott a párt és az ország vezetése ügyének.

— Csakis a kollektív politikai tapasztalat, a marxi—lenini elmélet tudományos alapjaira támaszkodó Központi Bizottság kollektív bölcsessége biztosítja a kommunizmus országunkban való építésének helyes irányítását, teszi meg- ingathatatlanná a párt sorainak egységét.

A továbbiakban arról beszélt, hogy a munkatermelékenység rendszeres és gyors növelése a termelés állandó bővítésével együtt a Szovjetunióban fő

eszköze annak, hogy maximálisan kielégítsék a nép növekvő szükségleteit. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom óta eltelt idő alatt az új társadalmi rendszer megmutatta, hogy a munkatermelékenység fejlődésének gyorsabb ütemét tudja biztosítani, mint az ipari vonatkozásban legfejlettebb kapitalista országok. A Szovjetunióban a munka termelékenysége ma nyolcszorosán túlszárnyalja az 1913. évi színvonalat. Ugyanezen idő alatt az Amerikai Egyesült Államokban a munka termelékenysége 2.2, Angliában 1.4 Franciaországban 1.75-szeresre emelkedett, ami azt jelenti, hogy a munkatermelékenység színvonalát tekintve, a Szovjetunió maga mögött hagyta Angliát és Franciaországot, bár egyelőre elmaradt az Egyesült Államok- mögött. Ez utóbbi szorosan összefügg a munka még nem kielégítő áramellátottságávaL

Ezután részletesen szólt az energiatermelés növelésének egyes kérdéseiről.

— A beszámolóban körvonalazott távlatok, valamint a hatodik ötéves terv irányelveinek a Központi Bizottság által a XX. pártkongresszus elé terjesztett tervezete hatalmas lépést jelent országunk villamosításában. öt év leforgása alatt 150 milliárd kilowattórával növekszik a villamosenergiatermelés — folytatta, s ezzel kapcsolatban elmondotta: az

energiatermelés fejlesztésének ez az üteme lehetővé teszi a népgazdaság valamennyi ága villamosításának fokozását, továbbá annak biztosítását, hogy a hozzávetőleg 50 százalékos munkatermelékenységemelési előirányzat mellett az iparban a munka áramellátottsága 65 százalékkal emelkedjék.

Beszéde további részében ismertette, hogy a Szovjetunió milyen hatalmas energiaforrásokkal rendelkezik. A szovjet hatalom éveiben korszerű energetikai alap létesült s a Szovjetunió ma villamosenergia termelésben Európában az első, világviszonylatban pedig szilárdan tartja a második helyet. Szovjet emberek szovjet gyárakban készítették el az első 1500 kw turbinákkal dolgozó hőerőművet s hatalmas volgai vízierőművek roppant turbináit, generátorait, transzformátorait, a Kujbisev—Moszkva 400 kw távvezetéket, a világ leghosszabb és leghatalmasabb távvezetékét.

A népgazdasági forgalomba

— mondotta Malenkov elvtárs

— nagymértékben

be kell vonni Szibéria óriási

természeti kincseit,

hogy gyökeresen megjavítsuk az ipar és az energetika elhelyezését. Rámutatott arra, hogy a Szovjetuniónak Kelet-Szibé- riában s elsősorban az Angara és a Jenyiszej folyók vidékén

páratlan vízenergia, fűtőanyag és nyersanyag készletei vannak. Itt halmozódik

fel az egész ország energetikai készleteinek több mint 40 százaléka.

Beszéde további részében a marxizmus—leninizmus mindent legyőző erejéről beszélt.

— A marxizmus—leninizmus igazi diadala az, hogy ma már több mint kilencszázmillió embert magába foglaló számos országban összeomlottak a társadalom kapitalista pillérei, a társadalom új szocialista alapon alakul át.

Korunk legfőbb vonása, mint a, Központi Bizottság beszámolója rámutat az, hogy

a szocializmus túlnőtt egy ország keretein, és világrend- szerré vált.

Beszéde befejező részében rámutatott arra, hogy szemünk láttára erősödik a béke híveinek barátsága és együttműködése. A békeharcosok millióinak tömeges ébersége olyan új jelenség a történelemben, amely rendkívüli lehetőségeket nyit meg a béke biztosításában és megszilárdításában. A szovjet külpolitika sarkköve a békés egymás mellett élés lehetőségének lenini tétele. „A békés egymás mellett élés kérdésének egész értelme az, ki- kerülhetetlen-e a mai körülmények között a háború, a különböző országok társadalmi

Kaganovics az SZKP XX. kongresszusán mondott beszédében először a nemzetközi helyzettel és a Szovjetunió külpolitikájával foglalkozott. Hang súlyozta, hogy most döntő jelentősége van a háború és a béke kérdésének, mert ez égető létfontosságú a világ sok tíz és százmillió embere számára, aki a XX. században két világháborút élt át.

A népek az új háború kirobbantásának útjában álló döntő erőt jelentenek. Ez az erő, a né pék békeakarata, az az elhatáro zása, hogy megakadályozzák az új pusztító világháborút, a legutóbbi időszakban mérhetetlenül megnőtt. Ezért — mondja Kaganovics — feltétlenül helyes a jelenlegi erőviszonyok felméréséből azt a következtetést levonni, hogy a háború nem valami végzetszerű elkerülhetetlen dolog. De a világ népeinek és elsősorban a szovjet népnek — hangsúlyozta a szónok — ugyanakkor nem szabad megfeledkezni az imperializmus reakciós erőinek kalandor jellegéről és ezért a legnagyobb éberséget kell tanúsítani.

Kaganovics beszédében nagy figyelmet fordított a legfontosabb népgazdasági feladatokra, köztük a közlekedés fejlesztésére. Közölte, hogy a Szov jetunió vasútvopalainak villamosításáról elfogadott 15 éves terv előírja, hogy a legfonrendjének eltérése ellenére, vagy sem.

A szocialista tábor országainak képviselői erre a kérdésre nemmel felelnek.

Ebből kifolyólag azt javasolják, hogy valamennyi ország békés egymás mellett élés elve legyen.“ A békés egymás mellett élés politikáját sehogy sem lehet összeegyeztetni az „erő- politikával“ amely azoknak kell, akik támadást intéznek a béke ügye ellen. — Hőn óhajtott célunk az — mondotta —, hogy

a nemzetközi kapcsolatokból száműzzük a háborút, hogy biztosítsuk a béke olyan megszilárdítását, amely mellett az emberiség nyugodtan biztosan nézhet a holnap elé.

— A szovjet emberek bátran és bizakodva tekintenek jövőjük elé — fejezte be szavait.

— Szovjet népünk szoros barátságban a béke, a demokrácia és a szocializmus táborának minden népével, a marxizmus—leninizmus nagyszerű forradalmi eszméivel egységbe forrasztott kommunista pártunk kipróbált vezetésével, Szorosan Központi Bizottsága köré tömörülve,

újabb győzelmek felé halad * a kommunista társadalom felépítéséért vívott harcban.

(Viharos hosszan tartó taps.)

tosabb vonalakat, amelyeken az áruforgalom a legnagyobb — Moszkvától délre és keletre —, valamint a hegyivonalakat, a nagy áru- és utasforgalmú főútvonalakat és a nagyvárosok körül lévő elővárosi szakaszokat villamos vontatásra kell átalakítani.

A vasutak villamosítása és a motoros mozdonyok elterjesztése lehetővé teszi a vasútvonalak szállítási képességének növelését. Az új 5700 lóerő kapacitású, 8 tengelyes villamosmozdony a 3500—4000 tonna súlyú vonatot óránként 90 kilométeres maximális sebességgel fogja vontatni.

1960-ban villamos és motoros vontatással fog lebonyolódni a jelenlegi 14 százalékkal szemben a vasutak egész áruforgalmának 40—45 százaléka. .Kaganovics megállapította, hogy a vasúti közlekedésben el kell terjeszteni a legújabb technikát, az automatizálást, a villamos biztosítóberendezéseket, a rádió és a televízió alkalmazását.

Tovább fejlődik a vasúthálózat. 1960-ra például meg kell építeni az új Magnyitogorszk— Sztyerlitamak—Abdulino-vona- lat, amely a Dél-Urai és Karaganda áruinak nyugat felé közvetlen kivezető utat ad. — A Kurgan-Szinarszkaja-Tvkrasz- noufimszk kerület vonalat, amely megkönnyíti a szverd- lovszk vasútvonal munkáját, az

Alma-Ata kerület államhatárvonalat, amely új összeköttetés lesz a Kínai Népköztársasággal és másokkal. A szónok foglalkozott a gépkocsi és a folyami közelekedésnek a hatodik ötéves tervben való fejlesztésével is.

Kaganovics beszédében külön foglalkozott a tömeges szocialista munkaverseny megszervezésével, a termelési újítók élenjáró tapasztalatainak terjesztésével, a bérezési-rendszer rendezésével.

Kaganovics megállapította azt, hogy a kongresszuson felvetődött és megoldódik több olyan kérdés, amelynek a szovjet ország minden dolgozója szempontjából létfontosságú jelentősége van. Ezek közé tartozik a 7 órás munkanapra tervezett áttérés, az alacsonyfizetésű dolgozók béreinek eme lése, a dolgozók nyugdíjellátásának komoly megjavítása, a

A kongresszus február 18-i ülésén szólalt fel G. K. Zsukov, aki hangoztatta, hogy a szovjet harcosok határtalan odaadóak népük iránt és. mindig készek arra, hogy becsülettel és méltó módon teljesítsék a szeretett hazájuk védelmével kapcsolatos katonai feladatokat.

Kijelentette, hogy a honvédelmi minisztérium teljes égé szében és pontosan hajtotta végre a szovjet kormány arra vonatkozó határozatát, hogy a Szovjetunió 640 000 fővel csökkenti fegyveres erőinek létszámát. A kormány ugyanakkor 1956-ra közel 10 milliárd rubellel csökkentette a katonai kiadásokat.

A szombati ülésen felolvasták Tito elnöknek, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége és Jugoszlávia Dolgozó Népének Szocialista Szövetsége nevében az SZKP XX. kongresszusának küldött levelét. J. B. Tito a levél bevezetőjében sikert és eredménydús munkát kíván a kongresszusnak, hangsúlyozva, hogy ez a kongresszus nemcsak a Szovjetunió további belső építésének és megszilárdításának szempontjából lesz nagy jelentőségű, hanem külpolitikai téren, a béke megszilárdításának a vitás problémáknak a békés megoldása szempontjából is, amelyek kiélezettsegük- nél és időszerűségüknél fogva ma még nyugtalanítják a világot.

A fevél ezután így folytatódik:

Hazánkban ma jól ismeretes, mily hatalmas sikereket értek el Önök országuk iparosításában, mi pedig, akik annakidején láttuk hatalmas országuk elmaradottságát, a legjobban tudjuk felmérni, hogy a Szovjetunió népeinek mily

óriási munkát kellett kifejteniük, a kommunistáknak pedig lenini következetességet, ál- hatatosságot és kitartást tanúsítanak, amíg elérték e hatalmas eredményeket. Szóéi -fii >ta építőmunkánkban gyűjtött tulajdon tapasztalataink, erőfeszítéseink, a nehézségek és a különböző akadályok megtanítanak bennünket arra, hogy helyesen értékeljük mindazokat a nehézségeket, amelyeket Önöknek le kellett küzdeniük, erőfeszítéseiket, amelyeket ki kellett fejteniök, amíg elértek fejlődésük mai magas fokához.

Az Önök vezetőinek, Hruscsov, Bulganyin és Mikoján elvtársaknak tavalyi jugoszláviai látogatásával és az úgynevezett belgrádi nyilatkozát- tal új időszak kezdődött nemcsak országaink kapcsolataiban, hanem a többi népi demokratikus országgal kialakult kapcsolataink fejlődésében is. Ez ugyanakkor erősen pozitív hatással volt a nemzetközi kapcsolatok fejlődésére is mind a

(Folytatás a 2. oldalon.)

M. Kaganovics elvtárs felszólalása