Tolnai Napló, 1956. február (13. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-22 / 45. szám

z TOLNAI NAPLÓ 1956. FEBRUÁR 22. Az SZKP XX. kongresszusának tanácskozásai (Folytatás az 1. oldalról.) békeszerető erők megszilárdu­lása, mind a népek közötti bi­zalom és megértés fokozatos helyreállítása, a feszültség és általában az újabb háborús ve. szély enyhülése szempontjából. Véleményem szerint még messze vagyunk attól, hogy elégedettek lehessünk a nem­zetközi helyzettel, de mély meggyőződéssel mondhatjuk, hogy a béke hangja mind job­ban elfojt egyes háborús fel hívásokat. Végezetül elvtársak úgy vé­lem, elégedettek lehetünk kap­csolataink fokozatos és állandó javulásával és hogy éppen az ilyen fokozatos út a legegész­ségesebb a kölcsönösen szilárd bizalom és együttműködés helyreállításában. Ez az út egyszersmind lehetővé teszi mindazoknak a tényezőknek a kiküszöbölését a mindennapi gyakorlatból, amelyek akadá- Ivozhatnák kölcsönös bizal­munk megszilárdulását. A hétfői tanácskozások Az SZKP XX. kongresszusá­nak február 20-i, délelőtti ülé­sén elsőnek I. D. Musztafajev (Azerbajdzsán pártszervezet) szólalt fel elsőnek. Hangoztat­ta, hogy a Szovjetunió a világ egyik legnagyobb ipari hatal­ma lett. Ezután a lenini nem­zetiségi politikáról beszélt és arról a segítségről, amelyet a nagy orosz nép nyújt a Szovjet­unió más, korábban elmaradt népeinek. Az Indonéz kommunista Párt nevében D. N. Aidit üdvözölte a kongresszust. A célok közös­sége — mondotta a békéért, az emberiség szabadságáért foly­tatott közös küzdelem közel hozta egymáshoz Indonézia és a Szovjetunió népét. J. Cedenbal, a Mongol Népi Forradalmi Párt és a Mongol Népköztársaság nevében mon­dott üdvözlő beszédet. — A Mongol Népköztársaság dolgozói saját tapasztalataik alapján jól tudják — mondot­ta —, hogy a mongol nép bol­dogsága és virágzó élete kizá­rólag a hű barátunkkal, a ha­ladó emberiség élén haladó szovjet néppel való barátság­ban és együttműködésben rej­lik. A beszéd befejező részében hangoztatta, hogy a XX. kong­resszus a mongol nép számára is a tapasztalatok nagy gyakor lati iskolája. Ezután K. J. Vorosilov szó­lalt fel. 1 K. J. Vorosilov felszólalása az SZKP XX. kongresszusán Moszkva (TASZSZ). K. J. Vorosilov rámutatott azokra az intézkedésekre, amelyeket a párt tett a beszámolási időszak­ban a gazdaság fellendítésére. Kormányzatunknak olyan in­tézkedéseket kell kidolgoznia — mondotta — ,amelyek minden téren tökéletesítik rendszerün­ket, megszüntetik az egyes láncszemek hiányosságait és hibáit, fellenditik az elmara­dott munkaterületeket s ezzel megkönnyítik a kommunizmus felépítését. A XIX. kongresszus óta eltelt időszakban a Központi Bizott­ság nagy munkát végzett gaz­daságunk további javításáért azzal, hogy feltárta a rendelke­zésünkre álló lehetőségeket, helyesen határozta meg a fel­adatokat a lehetőségek kihasz­nálására és teljes erejével küz­dött a kitűzött feladatok való- raváltásáért. A pártvezetésben, az állami és a gazdasági vezetésben — mint a Központi Bizottság kö­veteli — határozottan szakí­tanunk kell a formális, hivata­los, bürokratikus vezetési mód­szerekkel. A Központi Bizottság a be­számolóban felölelt időszakban szilárdan és következetesen megvalósította a kollektív ve­zetés lenini elvét. Olyan korszakban élünk — hangoztatta Vorosilov —, ami­kor a világon a történelemben eddig még soha nem látott új, élenjáró társadalmi-politikai rendet teremtő folyamatok mennek végbe. Ezután rámutatott arra, hogy a Szovjetunióval együtt sok nép, együttvéve az emberiség egyharmada, máris szilárdan a szocializmus építésének útjára lépett és évről-évre új sikere­ket ér el ezen az úton. Vorosilov ezután a jelen nemzetközi fejlődésnek a Köz­ponti Bizottság beszámolójá­ban tárgyalt három döntő fon­tosságú kérdésről szólott: a két rendszer békés egymás mellett éléséről, a háborúk elhárításá­nak lehetőségéről a jelen kor­szakban és a különböző orszá­gok szocializmusba való átté­résének formáiról. E problé­mák elméleti kidolgozása — hangoztatta — a marxizmus— leninizmus alkotó alkalmazá­sának példáját. E kérdésekre adott helyes válasz felfegyverez a békéért és a népek barátságáért, a nemzeti függetlenségért, a ra­gyogó jövőért küzdő minden harcost. A Szovjetunió aktív béke­politikájának eredményeként javul a nemzetközi légkör a népek fellélegzettek, a Szovjet­uniónak, valamint a szocializ­mus és a demokrácia egész tá­borának külpolitikai pozíciói, a békéért világszerte küzdő minden harcos hadállásai pedig megszilárdultak. Nem azért harcolunk a bé­kéért, mintha országunk gyen­ge lenne. A Szovjetunió hatal­mas állam, amely minden szűk ségessel rendelkezik, hogy megsemmisítsen, visszaverjen bármilyen agresszort. Azért vé­delmezzük a békét, mert tud­juk,. milyen hatalmas áldoza­tokat követel és milyen hatal­mas pusztítást okoz a korszerű háború. Tudják ezt azok a katonai vezetők is, akik a második vi­lágháborúban szövetségeseink voltak. Jó lenne, ha e felisme­résből megfelelő következteté­seket vonnának le politikájuk­ban. (Taps.) Országunk hatalmas felada­tai — folytatta Vorosilov — a szovjet állam további megszi­lárdítását és a szocialista tör­vényesség fokozását követelik meg az államapparátus vala­mennyi láncszemének tevékeny ségében. A tanácsok a szovjet állam fennállásának 38. esztendejé­ben az igazi néphatalom szer­veiként kifejlődtek, megedződ­tek és megszilárdultak, s a szovjet államrend megingatha­tatlan politikai alapját alkot­ják, — hangsúlyozta Vorosilov, majd így folytatta: A tanácsok ereje a tömegek­hez fűződő elszakíthatatlan kapcsolatukban van. A párt olyan helyzet meg­teremtésére kötelez bennünket, hogy a tanácsok tagjai állandó kapcsolatot tartsanak fenn a választókkal, rendszeresen be­számoljanak nekik, megmagya­rázzák a lakosságnak a tanács határozatait és tevékenyen yésztvegyenek e határozatok végrehajtásában. Vorosilov ezután méltatta azt a javaslatot, hogy a Szov­jetunió Legfelső Tanácsa Nem zetiségi Tanácsában gazdasá­gi bizottságot kell létrehozni. A továbbiakban a szocialis­ta törvényesség megszilárdítá­sáról, az ügyészi felügyelet megerősítéséről beszélt, majd a dolgozók bejelentéseivel kapcsolatban a következőket mondotta: A dolgozók számos bejelen­tését és jogos panaszát szülő bajok felszámolása végett fő­figyelmünket arra kell össz­pontosítanunk, hogy megjavít suk a szovjet intézmények, a vállalatok, a kolhozok és a társadalmi szervezetek mun­káját, hogy a szovjet államap­parátus hibátlanul működjék, a törvényre alapozza dönté­seit és hogy a szovjet funkció náriusok figyelmesen és lelki- ismeretesen teljesítsék köte­lességüket, tekintetbe vegyék munkájukban a 'dolgozók ér­dekeit és igényeit. Pártunk és az állam — foly­tatta a szónok — nagy és sok­rétű munkát végez, hogy a kommunizmus öntudatos épí­tőivé nevelje a szovjet embe­reket. Sokat teszünk a felnövekvő nemzedék felemeléséért is. A szovjet ifjúság mind testileg, mind szellemileg egészsége­sen fejlődik, határtalan oda­adással viseltetik dicső hazája és a kommunista párt iránt. Az oktatásüggyel kapcsola­tos kérdések után így foly­tatta beszédét: A hatodik ötéves tervben az oktatásügy nálunk olyan színvonalat és lendü­letet ér el, amely ismeret­len még a legfejlettebb tő­kés országokban is. Hazánkban alapjában véve megvalósult az általános kö­zépfokú oktatás. A Komszomolnak változtat­nia kell és a Komszomol vál­toztatni is tud munkáján és teljes egészében biztosítani kell és biztosítani is tudja egész ifjúságunk igazi kom­munista nevelését. Az ifjúság helyes nevelése — hangsúlyozta a szónok - a kommunizmus építésében kivívandó további sikereink záloga. (Hosszantartó taps) Z. I. Muratov, a Tatár A. SZSZK pártszervezeteinek kül­dötte, majd A. D. Danyij U >v, a dagesztáni pártszervezet kül­dötte szólalt fel. N. A. Solohov felszólalásában a szovjet iroda­lom problémáival foglalkozott, majd I. K. Zsegalin, a sztálin­grádi pártszervezetek küldötte kapott szót. I. V. Kurcsatov akadémikus felszólalásában ismertette a szovjet tudósok munkásságát az atomerő békés felhasználása terén. A szocialista tábor or­szágainak tudósaival közösen végzett munka — mondotta többek között — bővül és erő­södni fog. A Finn Kommunista Párt és a finn dolgozók nevében A. Aaltonen üdvözölte a kong­resszust. A február 20-i esti ülésen A. N. Seljepin, a Komszomol köz­ponti bizottságának titkára szó­lalt fel, s kijelentette, hogy a szovjet ifjúság minden erejé­vel, egész tudásával odaadóan fogja szolgálni a kommunista társadalom felépítésének nagy ügyét. D. Ibárruri, a Spanyol Kom­munista Párt szívélyes testvéri üdvözletét tolmácsolta a kong­resszusnak. Megjegyezte, hogy a világ valamennyi kommunis­ta pártjára és munkásszerve­zetére nézve, óriási jelentő é- gűek a mai nemzetközi helyzet nek N. Sz. Hruscsov elvtárs be­számolójában felvetett1 elvi kér dései. A spanyol kommunisták egyik leghalaszthatatlanabb fel adata a demokráciáért vívott harcban az, hogy elérjék a munkásosztály egységét és mind azon erőket összefogó nemzeti erők megteremtését, amelyek politikai változást akarnak az országban. Ezután F. I. Dubkoveckij (ukrán pártszervezet), majd A. M. Pankratova, a moszkvai pártszervezetek küldötte szólalt fel. Az Argentin Kommunista Párt Központi Bizottságának testvéri üdvözletét V. Codovilla tolmácsolta. Hangoztatta, hogy a latin-amerikai országok né­peinek körében szüntelenül erősödik a Szovjetunió és a szovjet politika iránt érzett szeretet és megbecsülés. H. Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának határozata az SZÉP Központi Bizottságának beszámolója alapján F. R. Kozlov a moszkvai, le- ningrádi, ukrán, bjelorusz, grúz, üzbég, lett, szverdlovszki. gorkiji és rosztovi pártszerve, zet nevében azt a javaslatot terjesztette elő, hogy az SZKP Központi Bizottságának beszá­molójára vonatkozóan fogad ják el a következő határozatot: A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa meghallgatta és megvitatta N. Sz. Hruscsov elvtársnak, az SZKP Központi Bizottsága első titkárának beszámolóját az SZKP Központi Bizottságának munkájáról és a következő ha­tározatot hozta: A kongresszus egészében és maradéktalanul jóváhagyja az SZKP Központi Bizottságának politikai vonalát és gyakorlati munkáját. A XX. kongresszus elhatá­rozta, hogy bizottságot alakít az SZKP Központi Bizottságá­nak beszámolójával kapcsola­tos pártkongresszusi határozat széles alapokon nyugvó terve­zetének előkészítésére, mégpe. dig a következő összetételben: N. Sz. Hruscsov (elnök), A. B. Arisztov, Sz. Babajev, N. J. Bel- jajev, I. P. Bojcov, L. I. Brezs nyev, N. A. Bulganyin, K. J. Vorosilov, B. Gafurov, A. D. Danyijalov, G. A. Gyenyiszov, P. I. Doronyin, I. K. Zsegalin, G. K. Zsukov, N. G. Ignatov, Sz. D. Ignatyev, L. M. Kagano- vics, J. E. Kalnberzin, N. T. Kalcsenko, I. V. Kapitonov, A. P. Kirilenko, A. I. Kiricsenko, N. V. Kiszeljov, F. R. Kozlov, I. G. Kebin, O. V. Kuusinen, A. W. Larionov, G. M. Malenkov, V. P. P. Mzsavanadze, A. I. Mikojan, N. A. Mihajlov, V. M. Molotov, Z. I. Muratov, I. D. Muszafajev, N. A. Muhitdinov, N. N. Organov, N. Sz. Patoli- csev, M. G. Pervuhin, P. K. Ponomarenko, P. N. Poszpjelov, K. G. Piszin, I. R. Razzakov, RI. Z. Szaburov, Z. T. Szergyuk, A. J. Sztrujev, V. M. Szuszlov, M. A. Szuszlov, F. J. Tyitov, Sz. A. Tovmaszjan, J. A. Fúr­óévá, N. M. Svernyik, A. N. Seljepin, D. T. Sepilov, A. M. Skelnyikov, A. I. Sznecskusz. A küldöttek egyhangúlag megszavazták ezt a határozati javaslatot. A tetemben felzúgott a viha­ros, szűnni nem akaró taps. * A -Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának határozata az SZKP Központi Revíziós Bizottságának jelenté­séről: A kongresszus jóváhagyta az SZKP Központi Revíziós Bi­zottságának jelentését. Táviratváltás a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió külügyminisztere között Molotov elvtársnak, a Szovjetunió külügyminiszterének Moszkva Engedje meg Külügyminiszter Elvtárs, hogy a magyar —szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyúj­tási szerződés megkötésének 8. évfordulója alkalmából a magyar nép, a Magyar Népköztársaság kormánya és a ma­gam nevében szívből jövő legjobb kívánságaimat tolmácsol­jam a testvéri szovjet népnek, a Szovjetunió kormányának és személy szerint Önnek. A 8 esztendővel ezelőtt megkötött szerződés, amely ú*) tartalommal töltötte meg a magyar és a szovjet nép kapcso­latait, rendkívüli jelentőséggel bír a magyar nép számára. Népeink testvéri szövetsége, amely a szerződés megkötése óta egyre szorosabbá, gyümölcsözőbbé válik és amely a magyar nép szabadságának s függetlenségének biztosítéka, szocializmust építő munkájának fontos feltétele — lehetővé tette, hogy a Magyar Népköztársaság tagjává váljék a demokrácia, és a szocializmus 900 milliós táborinak, amely­nek szüntelen fejlődését rokonszenvvel nézik az egész világ békeszerető népei. A magyar dolgozó nép, amely a szocializmus építéséhez újabb erőt, ösztönzést nyer a Szovjetunió Kommunista Párt­ja történelmi jelentőségű XX. kongresszusának munkájából, hazafias feladatának tekinti, hogy híven a magyar—szovjet barátsági szerződéshez, szüntelenül erősítse népeink testvéri barátságát és fokozza erőfeszítéseit a nemzetközi feszültség további enyhítése, a béke tartós biztosítása érdekében. Boldoczki János a Magyar Népköztársaság külügyminisztere. * Boldoczki János elvtársnak, a Magyar Népköztársaság külügyminiszterének Budapest Fogadja Miniszter Elvtárs szívből jövő köszönetemet az országaink közötti baráti viszony fejlődését és megszilárdu­lását elősegítő barátsági, együttműködési és kölcsönös segély­nyújtási szerződés megkötésének 8. évfordulója alkalmából küldött jókívánságaiért. A szovjet nép örül a szocialista társadalmat építő és a népek közötti béke megszilárdulásához jelentősen hozzájá­ruló testvéri magyar nép sikereinek. Kifejezem azt a kíván­ságomat, hogy az országaink közötti testvéri barátság a jö­vőben is állandóan fejlődjék és erősödjék a szovjet és magyar nép javára, az általános béke érdekében. V. Molotov Kun Béla születésének hetvenedik évfordulója Hetven évvel ezelőtt, 1886 február 20-án született Kun Béla elvtárs az 1919-es magyar proletárforradalom egyik veze­tője, a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom kiváló har­cosa. Már kora ifjúságától részt vett a munkásmozgalomban és a szociáldemokrata párt bal­szárnyán küzdött a jobboldali vezetők reformista, opportu­nista politikája ellen. Az első világháborúban hadi­fogságba esett. Ott ismerkedett meg Lenin tanításaival és ke­rült kapcsolatba azokkal a magyar elvtársakkal, akikkel együtt kezdeményezte a Kom­munisták Magyarországi Párt­jának megalakítását. 1917 nya­rán tagja lett a bolseviki párt­nak, Rákosi Mátyással és más elvtársakkal együtt kezdemé­nyezője és legkimagaslóbb szer vezője volt a magyar hadifog­lyok forradalmi mozgalmának. 1918-ban Lenin meghívására Kun Béla Moszkvába utazott s közvetlen kapcsolatba került a bolsevik párt nagy vezérével. A monarchia összeomlása után Kun Béla elvtárs haza­tért Magyarországra, egyik alapítója és kimagasló vezetője lett a Kommunisták Magyar- országi Pártjának. A párt nö­vekvő befolyása következtében megerősödött forradalmi hul­lámot a burzsoázia 1919 febru­árjában terrorral akarta meg­fékezni. — Kun Bélát és a kommunista párt több más ve­zető tagját börtönbe vetették. A forradalom győzelmét a kom munisták üldözésével nem le­hetett megállítani. A burzsoá­ziának át kellett adnia az ál­lamhatalmat a munkásosztály­nak. A forradalmi események kényszerítő hatása alatt 1919 március 21-én a szociáldemo­krata párt vezetői a börtönben keresték fel Kun Bélát és a kommunista párt több vezető­jét. Itt. a börtönben megállapo­dás jött létre arról, hogy a két munkáspárt egyesül, Magyar ország Tanácsköztársaság lesz és szövetséget köt az Orosz Ta­nácsköztársasággal. A Magyar Tanácsköztársa­ság üdvözlő táviratára már másnap, március 22-én megér­kezett Lenin válasza. Március 23-án szikratávirat­ban figyelmeztette Lenin Kun Bélát arra, hogy a magyar for­radalom sajátos feltételei között hibás lenne az orosz taktika minden részletében való puszta utánzása, ugyanakkor meg­kérdezte, milyen tényleges bizr tosítékok vannak arra, hogy a magyar tanácskormány valóban kommunista kormány lesz. A két munkáspárt egyesülése olymódon történt, hogy a gya­korlatban a jobboldali szociál­demokrata vezetőknek nagy volt a befolyásuk a tanácsköz­társaság vezető szerveiben. Ez, továbbá az egyesült párt hely­telen agrárpolitikája, a föld­reform elmulasztása hozzájárul tak ahhoz, hogy a nemzetközi reakció nyomása és az antant­csapatok katonai beavatkozása következtében az első Magyar Tanácsköztársaság elbukott és megkezdődött a fehérterror uralma. Kun Béla elvtárs a forrada­lom bukása után is, a központi bizottság élén irányította a Kommunisták Magyarországi Pártjának hősi harcát a magyar nép szabadságáért. Kun Béla elvtárs, aki egész életében — hibái ellenére is — kimagasló sze repet játszott a magyar munkás mozgalomban, 1929-ben a ma­gyar proletárforradalom tanulsá gairól helyesen állapította meg többek között a következőket: „A magyarországi proletárfor­radalom nemcsak hibái miatt jellegzetes, de erényeivel, jó ol­dalaival is tündöklik ... A ma­gyarországi proletárforradalom nemcsak tehermentesítette az orosz proletárforradalmat, de magára yonta a nemzetközi el­lenforradalom erőit akkor, ami­kor az oroszországi tanácsköz­társaság nemzetközi és belső helyzete a legnehezebb volt.. A magyar kommunisták, kik nek vezetése alatt népünk ki­vívta szabadságát és építi bol­dog szocialista jövőjét a nagy forradalmár vezetőt illető meg­becsüléssel emlékeznek meg Kun Béla elvtársról születésé­nek 70. évfordulóján.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents