Tolnai Napló, 1956. február (13. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-25 / 48. szám

2. TOLNAI NAPLÓ 1956. FEBRUAR 25. A kongresszus határozata az SZKP Központi Bizottságának beszámolója alapján (Folytatás az 1. oldalról.) borúk megakadályozásának le­hetősége és az egyes országok szocializmusra való áttérésének formái. A Szovjetunió külpolitikájá­nak fő vonala a különböző tár­sadalmi rendszerű államok bé­kés egymás mellett élésének lenini elve volt és marad. A kommunista társadalom építését vezető pártunk erélye­sen síkraszáll a háború szítása ellen. A párt abból a megingat­hatatlan lenini útmutatásból in­dul ki, hogy új társadalmi rend szer megteremtése egyik, vagy másik országban — ez minden ország népének belügye. A kongresszus megelégedéssel álla pítja meg, hogy a békés egy­más mellett élés elve mind szélesebb elismerésre talál. A Szovjetuniónak, a szocialis­ta országoknak és a többi béke­szerető országnak, minden or­szág széles néptömegeinek legfontosabb feladata a tartós béke megőrzése és megszilárdí­tása: Az új háború és az új ag resszió elhárítása. A jelenlegi nemzetköz} körülmények közölt létrejöttek a reális lehetőségek ahhoz, hogy ne engedjük meg, hogy az imperializmus agresszív erői belesodorják a népeket új háborúkba, amelyek a hadi- technika mai színvonalán mér­hetetlen szerencsétlenséggel és rombolással sújtanák a népeket. A földkerekségen ma már a tő­kés rendszer nem egyedül léte­zik. Hatalmas, békeszerető, szo­cialista tábor van, amely a béke szerető erők szempontjából az agresszió elhárításának nem csu pán erkölcsi, hanem anyag} esz- közeivel is rendelkezik. Ezenkí­vül van egy nagy, többszámilliós lakosságú államcsoport, olyan államok csoportja, amely tevé­kenyen síkraszáll a háború el­len. Létezik a béke híveinek erős népi mozgalma. Óriási erő vé vált a tőkés országokban a munkásmozgalom. Ilyen körülmények között ter­mészetesen érvényben marad az a lenini tétel, hogy ameddig az imperializmus létezik megma­rad a háborúk kirobbantásának gazdasági alapja is. Ezért a leg» nagyobb éberséget kell tanúsí­tanunk. Amíg a földkerekségen megmarad a kapitalizmus, addig a kapitalista monopoltőke érde­keit képviselő reakciós erők to­vábbra is háborús kalandokra és agresszióra törekszenek és meg­próbálhatnak háborút kirobban­tani. De a háborúk nem végzet­szerűen elkerülhetetlenek. Nagy társadalmi és politikai erők van­nak ma, amelyek komoly eszkö­zökkel rendelkeznek ahhoz, hogy ne engedjék meg azt, hogy az imperialisták háborút robbantsanak ki, ha pedig az imperialisták háborúval próbál­koznának, akkor megsemmisítő­én visszaverjék az agresszorokat meghiúsítsák kalandorterveiket. Ehhez az kell, hogy a háború el­len síkraszálló összes erők ébe­rek és harcrakészek legyenek, egységfrontban tevékenykedje­nek és lankadatlanul harcolja­nak a béke megőrzéséért és meg szilárdításáért. (A határozat befejező részéi lapunk vasárnapi számában kö­zöljük.) Az SZKP XX. kongresszusának világvisszhangja RÓMA A haladó szellemű olasz la­pok részletesen beszámolnak a Szovjetunió Kommunista Párt. jának XX. kongresszusáról. Az Avanti „Ut a szocializmus felé“ című szerkesztőségi cik­kében a Központi Bizottság be­számoló jelentésére utalva azt fejtegeti, hogy a szocializmus­hoz vezető út különböző orszá­gokban különböző lehet. Ez a tétel — állapítja meg — töké­letesen megfelel Marx tanítá­sainak. A munkásmozgalomban ki­alakult különböző áramlatokról szólva, az Avanti elengedhetet­lennek tartja, hogy együttmű­ködjenek. Ennek a, szolidari­tásnak — írja a lap — „nem az azonos harci módszerek gépies alkalmazásában kell megnyil­vánulnia, hanem a helyzet sa­játságosságának felismerésében a kölcsönös megbecsülésben és a kölcsönös bírálatban, amely nem zárja ki az együttműkö­dést különösen az olyan prob­lémák megoldásában (harc a nagytőke ellen, a gyarmati rendszer ellen, a háborús ve­szély ellen, stb.), amelyekben az egész munkásmozgalom csak egyező nézeteket vallhat“ — fejezi be szerkesztőségi cikkét az Avanti. NEW YORK Walter Lippmann, a Newyork Herald Tribune szemleírója az SZKP XX. kongresszusán el­hangzott felszólalásokat kom­mentálva rámutatott, hogy a Szovjetunió, amely először „a nyugat magfegyver monopóliu­mát semmisítette meg,“ most „megsemmisítette a nyugatnak a gazdaságilag elmaradt orszá­gok gazdasági vezetése terén gyakorolt monopóliumát is.“ A Szovjetunió „teljes mértékben versenyképes“ lett, hangoztatja Walter Lippmann, s megálla­pítja, hogy a szovjet gazdasági tevékenységet „már nem. lehet feltartóztatni a Közép-Kelét, Dél-Ázsia és Afrika határain, sőt talán Latin-Amerika hatá rain sem.“ Lippmann aláhúzza, hogy a Szovjetunió nemzetközi pozí­cióiban bekövetkezett óriási vál­tozások eredményeként az Egye sült Államok már nem csikar­hatnak ki politikai ígéreteket annak fejében ,hogy’ gazdasági segélyt,nyújt és támogatja a ka tonai paktumokat, s többé nem lesz módjában ráerőszakolni más országokra az amerikai gazda­sági és pénzügyi feltételeket. LONDON A Daily Mirror című lap meg állapítja, hogy N. A Bulganyin beszámolója utal a közszükség­leti cikkek termelésének növelé­sére, ,,a reálbérek emelésére, a munkaidő csökkentésére, a nyug díjak emelésére, s a háziasszo­nyok munkájának megkönnyí­tésére.” Taylor, a munkáspárti Daily Herald szemleírója az SZKP A Magyar Népköztársaság és az Albán Népköztársaság között folytatott kereskedelmi tárgyalások eredményeképpen Budapesten aláírták az 1956. évi árucsereforgalmi és fizetési megállapodást. A tárgyalások baráti, szívé­lyes légkörben folytak. Moszkva (TASZSZ). V. D. Szokolovszkij, a Szovjetunió marcalija^ a Szovjet Hadsereg vezérkari főnöke február 23-án • fogadást adott a Szovjet Had­sereg* és haditengerészet fenn­állásának 38. évfordulója al­kalmából. A fogadáson megjelentek a Moszkvában működő külföldi katonai, haditengerészeti és légügyi attasék, valamint he­lyetteseik. Szovjet részről a Szovjet Had sereg és haditengerészet mar- salljai, tábornokai és tenger. nagyjai, valamint a Szovjet­unió Külügyminisztériumának felelős munkatársai voltak je­len. ♦ London (TASZSZ) Február 23-án repülőgépen elindult Le- ningrádba Manchester város községtanácsának küldöttsége. A repülőtéren a küldöttséget a hatóságok és a város közéleté­nek képviselői búcsúztatták. * London (TASZSZ) Mint' a Reuter iroda jelenti, a közelgő délkoreai elnökválasztásra való tekintettel növekszik az ellenál­lás Li Szin Man uralmával szem­ben az ellenzéki demokrata Központi Bizottságának beszá­molójából kiemeli azokat a té­teleket, amelyek szerint nem végzetesen szükségszerű a há­ború s lehetséges parlamentáris úton áttérni a szocializmusra. Taylor befejezésül kijelenti: ,,A szovjet kommunisták be akarják bizonyítani, hogy gazdasági rendszerük jobb a mienknél, ehhez sikereket kívánunk nekik. Lehet, hogy az derül ki: nekik van igazuk.” Aláírták a magyar—albán árucsereforgalmi és fizetési megállapodást A KÜLPOLITIKA HÍREI A megállapodás értelmében a Magyar Népköztársaság az Albán Népköztársaságnak töb­bi között elektromos cikkeket, gépeket, gyógyszert, textíliákat és közfogyasztási cikkeket szállít krómérc, dohány, bőr és egyéb cikkek ellenében. párt bejelentette, hogy előké­szíti a párt országos kongresszu­sát, amely kijelöli majd Li Szin Man ellenjelöltjét. A párt azzal vádolja Li Szin Man kormányát, hogy semmibeveszi a nemzet- gyűlést, megsérti a törvényeket és rendőri módszerekkel kormá­nyoz. * Peking (TASZSZ). Mint a japán rádió közli, 1956. január 1-én 8,070.000 volt Tokió lakos­ságának száma. * Hanoi (Uj-Kína). A Mhan Dan, a Vietnami Munkapárt központi lapja közli, hogy a Vietnami Demokratikus Köz­társaság Minisztertanácsának határozata értelmében a Terv­hivatal kebelén belül Központi Statisztikai Hivatalt, valamint Állami Ellenőrző Bizottságot állítanak fel. * Moszkva (TASZSZ). A Szov­jetunió ipari vállalatainál, in­tézményeinél és főiskoláiban befejeződtek a szakszervezeti választások, összesen 14,000.000 szakszervezeti funkcionáriust választottak. M. Z. Szaburov felszólalása az SZKP XX. kongresszusán & * Hazánkban az ötödik ötéves terv sikeres teljesítése követ­keztében megnövekedett gaz­dasági erejére támaszkodva a párt új feladatokat tűz a : ép elé, amelyek megvalósítása le­hetővé teszi, hogy jelentősen előrehaladjunk a kominumz- mus felépítésének utján — mondotta elöljáróban 1VI. Z. Szaburov, majd így folytatta: A népgazdaság fejlesztésének az irányelvek tervezetében meghatározott üteme, minden népgazdasági ág térni' Asének roppant méretű fejlődése biz­tosítja, hogy jelentősen előre­haladjunk a Szovjetunió alap­vető gazdasági feladatának meg oldásában: abban, hogy gazda­sági téren, vagyis az egy főre eső termelést tekintve, utolér­jük és túlszárnyaljuk a legfej­lettebb tőkés országokat. Mint ismeretes, a második világháború körülbelül két öt­éves tervvel visszavetette ipa­runk fejlődését. Ha a Szovjet­unió békés gazdasági építését nem szakította volna félbe ez a háború a hatodik ötéves terv idejében az irányelvek tervezetében kijelölt fejlődési ütem mellett már elérhettük volna az Amerikai Egyesült Államokat — a termelés mai színvonalát véve figyelembe — az ipari termelés volumenében és túlszárnyalhattuk volna ezt a színvonalat igen sok fontos termékfajta tekintetébén. Igen fontos hangsúlyozni, hogy a szocializmus gazdasága — amelynek fő ösztönző ereje és fejlődésének végcélja az egész, társadalom szüntelenül növekvő anyagi és kulturális szükségleteinek maximális ki- légítése: •— lényégét, természetét tekint­ve békés gazdaság. Gazdaságunk éppen a békés években fejlődött és fejlődik gyors ütemben, viszont az Ame rikai Egyesült Államok gazda­sági fejlődése jelentős mérték­ben a háborúkból táplálkozik, annál is inkább, mert a száza­dunkban valamennyi háború, amelyben az Amerikai Egyesült Államok részt vett, Észak-Ame rika területén kívül zajlott le. Ha a háborút megelőző békés gazdasági építés éveit (1927—- 1940) szemügyre vesszük, ak kor azt látjuk, hogy iparunk évenkint 18,6 százalékkal nö­velte termelését, az Egyesült Államok ipara viszont mind­össze 2 százalékkal. Ha pedig a második világháború éveit vesz szűk tekintetbe, kiderül, hogy a Szovjetunió ipara a háború okoz ca óriási pusztítások következ­tében nem növelhette termelé­sét és az 1945-ös termelés az 1940. évinek csupán 92 százalé­kát alkotta, az Égyesült Álla­mok ipara viszont az említett időszakban 60 százalékkal nö­velte termelését. Véget ért a háború, elérkezett a békés épí­tés időszaka és a fejlődés üte­mét tekintve, ismét a mi ipa­runk tör előre. Az 1948—1955. közötti időszakban a Szovjet­unió ipara évente 16,6 száza­lékkal, az Egyesült Államok ipara pedig mindössze 4.1 szá­zalékkal növelte termelését. A szocializmus világa szá­mára nincsen szükség háború­ra, a háborúk csak a kapita­lista monopóliumok részére elő. nyösek. A hatodik ötéves tervnek pártunk Központi Bizottsága részéről a XX. kongresszus elé terjesztett irányelvtervezete a a háború utáni évek békés gaz­dasági építésének eredményeire támaszkodik és azon a számításon alapul, hogy a fejlődés körülményei békések maradnak. Hiba volna azt gondolni, hogy a szocialista gazdasági rendszer előnyei maguktól biz­tosítják terveink sikeres végre­hajtását. A tapasztalat azt mu­tatja, hogy összes erőink maxi. mális mozgósítása nélkül, egész szervező és gazdasági munkánk szakadatlan tökéletesítése nél­kül, nem lehet sikeresen tel­jesíteni a terveket. Szaburov beszámolt a kong­resszusnak a népgazdasági ter­vezés megjavítására tett intéz­kedésekről és ennek során ki­emelte, hogy sok függ az or­szágos tervező szervektől, ame­lyeknek a tervek előkészítése és végrehajtásuk ellenőrzése során biztosítaniok kell a ter­vekben a népgazdaság valameny nyi ága tervszerű, arányos fej­lődését. Az aránytalanságok kiküszö­bölése' azután, amikor már megmutatkoztak, rendszerint a népgazdaság számára nagy veszteségekkel és további ki­adásokkal jár. Mennél nagyobbak a terme­lés méretei, annál veszélyeseb­bek az aránytalanságok, an­nál tudományosabb megalapo­zottságúnak kell lennie terve­zésünknek. Ebben különösen nagyjelentőségű a távlati ter­vezés. A folyó tervezéssel fog­lalkozó állami gazdasági bi­zottság létrehozása megterem­tette a szükséges feltételeket az évi tervek kidolgozásának megjavítására, a tervteljesítés menetének fokozott ellenőrzé­sére, a termelés növekedése további tartalékainak fel­kutatására, a felmerülő eltéré­sek és aránytalanságok meg előzésére és kiküszöbölésére. Rámuta.tptt: - arm* az állami gazdasági bizottság munkája következtében biztosítani, lehe tett azt, hogy a főbb állami terv- előirányzatok a tervév kezde­téig elkerültek az-üzemekbe és építkezésekre, ami —- mint is­meretes — az üzemekben és építkezéseken az év elejétől kezdett normális munka meg­szervezése szempontjából óri­ási jelentőségű. Ezután arról beszélt, hogy a statisztikai szerveknek szaka­datlanul tökéletesíteniök kell munkájukat. Ezután Szaburov arról be­szélt, hogy a párt és a kormány feltárta azokat a komoly fogya­tékosságokat és hibákat, ame­lyeket a mezőgazdasági terve­zés területén elkövettek. A mezőgazdasági termelés új tervezési rendjének megváló sítása —" mondotta — új és magasabb követelményeket tá­maszt a helyi pártszervezetek­kel, a szovjetek szervezeteivel, a helyi tervező- és mezőgazda- sági szervekkel szemben. Egy­szersmind megköveteli a Szov­jetunió állami tervbizottságá- hak és a Szovjetunió állami gaz dasági bizottságánák a távlati és a folyó mezőgazdaságfejlesz. tési tervezés, a mezőgazdasági termelés helyes elosztása és az egyes körzetek specializálása terén végzett munkája komoly megjavítását. Szaburov ezután arról be­szélt, hogy a mezőgazdasági tervezés gyakorlatában végre­hajtott elvi változtatások mel­lett a párt Központi Bizottsá­gának kezdeményezésére lényegesen fokozták a köz­társasági szervek szerepét az ipar vezetésében. 1954-ben és 1955-ben 11 000 ipari vállalatot tettek köztár­sasági jellegűvé. Az 1956-os terv előkészítése­kor a Szovjetunió állami gazda­sági bizottsága a szövetségi köztársaságok minisztertaná­csainak képviselőivel vállvetve gondosan megvizsgálta a köz­társaságok gazdasági terveinek tervezetét, mégpedig az illető köztársaság területén működő szövetségi-köztársasági és szö­vetségi vállalatok fejlesztési előirányzataival összefüggés­ben. Egyszersmind jobban fi­gyelembe vették a köztársasági gazdaság pénzügyi és anyagi szükségleteit. Lényegesen növelték azokat az anyagi eszközöket, amelye­ket a központosított alapból a köztársasági gazdaság szükség­leteire fordítanak. Szemlátomást megérett an­nak szükségessége — folytatta Szaburov —, hogy a szövetsé­ges köztársaságok miniszterta­nácsai szélesebb hatáskört kap­janak a köztársaság egész gazdasági fejlődésének ellen­őrzésére, függetlenül attól, hogy hová tartoznak az ott lé­vő vállalatok. Szaburov beszélt arról, hogy 1956. évi terv összeállításánál egyes minisztériumok által elő­terjesztett tervezetek alacso­nyabbak voltak a munkaterme­lékenység növelésének lehetősé geihez képest. Szaburov ezután arról szólt, hogy a hatodik ötéves tervben a gazdasági és tervező szervek nek nagy munkát kell végez­niük a vállalatok specializáció- jának és kooperációjának kiszélesítése és rendezé­se terén. Az SZKP Központi Bizottságának júliusi teljes ülé se teljes nagyságában vetette fel ezt a problémát. Hangsú­lyozta, hogy e téren már 1956- ban sokat kell tenni. Azok a minisztériumok, ame­lyek amúgy igazában hozzálát­tak ehhez, már egészen jó eredményeket értek el. Siaburov elmondotta, hogy a hatodik ötéves terv irányel­vinek tervezete komoly elő­irányzatokat tartalmaz a nyers­anyag-, segédanyag, és üzem­anyagtakarékosságra. Az előirányzott megtakarítás nem biztosítható a termékek előállításához szükséges nyers­anyagok és segédanyagok fo­gyasztási normáinak egyszerű megszigorításával. Egyáltalán nem szándékozunk keményeb­bé tenni az anyagellátás felté­teleit — mondotta —. Arról van szó, hogy a technikai ha­ladás, a gyártási eljárások tö­kéletesítése és a termelés jobb megszervezése alápján kisebb anyagráfordítással hajtsuk vég. re az ötéves tervet. A gazdaságos és ésszerű anyagfelhasználás annyira fon­tos állami ügy, hogy valameny- nyi gazdasági és pártszerveze­tünk figyelmét rá kell irányí­tani — mondotta. A hatodik Ötéves terv újabb ékesszóló bizonyítéka a szocia­lista gazdasági élet szakadatlan fejlődésének, a nép jóléte fo­kozásának, a kultúra és a tudo­mány virágzásának. A nagy Szovjetunió sikerei a nép javát, a szovjet ember boldog és örömteli életét szolgáló békés építőmunka diadalát jelen. tik. Ez a tény legerősebb szövetsé­gesünk a két rendszer — a szocialista és a kapitalista gaz­dasági rendszer — versengésé­ben. Hatására megsokszorozó­dik a Szovjetunió barátainak száma. Ma már nemcsak a népi demokratikus országok lakos­sága, hanem más országok né­pei is támogatnak bennünket, együtt éreznek ügyünkkel. A hatodik ötéves terv távla­tai újabb munkahőstettekre lelkesítik a szovjet embereket — a kommunizmus diadaláért — mondotta befejezésül M. Z. Szaburov. í i

Next

/
Thumbnails
Contents